Ázsiai Infrastrukturális és Befektetési bank

2015 áprilisában új fejlemény következett be az Egyesült Államok és Kína közötti stratégiai csatározásban. Eddig a huzavona során általában sosem lehetett egyértelmű győztest hirdetni, azonban ahogy márciusban lezárult az Ázsiai Infrastrukturális és Befektetési Bank (Asian Infrastructure and Investment Bank – AIIB) állandó tagok jelentkezésére kiszabott határidő Kína első ízben könyvelhetett el magának tiszta győzelmet riválisával szemben.

Az 57 alapító tag között 37 régióbeli (ázsiai, csendes-óceáni) és 20 régión kívüli ország található, köztük minden (nem hivatalos) lobbi ellenére olyan kulcsfontosságú USA szövetségesek, mint az Egyesült Királyság, vagy Franciaország, Németország és Olaszország, de olyanok is végül meggondolták magukat, mint Ausztrália, Thaiföld és Dél-Korea.[i] Egyedül az USA és Japán maradt ki egyértelműen az AIIB soraiból (Észak-Korea tagsági kérelmét elutasították pénzügyi és államháztartási átláthatósági problémákra hivatkozva).

1. ábra Az AIIB tagsága[ii]

Ezt a diplomáciai vereséget vannak, akik úgy ítélik meg, hogy az USA, mint nemzetközi rendszert meghatározó (domináló) szereplő napjai leáldozóban vannak. Lawrence Summers 2015. április jelentőségét illetően azt pedzegeti, hogy “lehet áprilisra úgy fogunk emlékezni, mint arra a hónapra, amikor az Egyesült Államok elvesztette a világgazdaságban mindent meghatározó, vezető szerepkörét.”[iii]

A kudarc, és az amerikai tekintélyt ért pofon tény, azonban az, hogy az AIIB felállítása valóban egy új korszakot jelentene, esetleg egy olyat, mely egy új hegemón felemelkedése előtt kövezi ki az utat, az már vitatható. Ennek megfelelően többen fel is hívják a figyelmet arra, hogy az AIIB még csak alakulófélben van[iv], a működési rendszere komoly kérdőjeleket tartalmaz, konkrét befolyásáról, pontosabban Kína a bankon keresztül gyakorolt befolyásáról még egyelőre nem lehet biztos jóslatokba bocsátkozni.

Befektetési Alap

Egy 2009-es Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank – ADB) jelentés szerint 2020-ig 8 trillió US dollárnyi fejlesztésre lenne igény az ázsiai régióban, melynek 68% új kapacitások kialakítására lenne felhasználva, 51%-ban elektromos áram előállításra, 29%-ban útépítésre és 13%-ban telekommunikációra.[v] Az AIIB felállításakor Kína erre a jelentésre hivatkozott, mondván, ugyan létezik a Világban a maga 220 milliárd dolláros alapjával, illetve az ADB a maga 160 milliárdjával, de ez nem elég arra, hogy a leggyorsabban fejlődő régió igényeit kielégítse.[vi] Ebből a célból alapították meg 2014 októberében az AIIB-t 100 milliárd dolláros alaptőkével (melyből 50 milliárdot Kína egyedül szolgáltat).

Ez ugyan még összeadva sem fedezi a fent említett 8 trillió dolláros igényt, de azzal, hogy az AIIB koncentráltan infrastrukturális beruházásoknak biztosít majd kölcsönöket, már hozzájárul a hiány feltöltéséhez.

A Pax Americana vége?

Az AIIB önmagában nem nagyobb, vagy nem tűnik igazi kihívójának sem az ADB-nek, sem pedig a Világbanknak, azonban jelentősége nem is igazán abban rejlik, hogy mekkora alaptőkével indul. Amikor alternatív világrendépítésről van szó, akkor már a puszta léte és széles, inkluzív tagsága önmagában figyelemre méltó.

A hegemón-elméletekben kulcs szerepet játszik, hogy a hegemón (legyen szó világ vagy csak regionális szintről) politikai, katonai és gazdasági hatalmát egy kiépített intézményrendszeren keresztül tudja gyakorolni, és az új szabályokat ezeken keresztül tudja rákényszeríteni a nemzetközi közösségre.[vii] Az USA helyzetét, és így a Pax Americana korszakát még a második világháborútól eredeztetjük: ugyan gazdasági fölénnyel már az 1870-es évektől rendelkezett, a britektől csak a Land Lease Act-en keresztül nyerte el a tengeri támaszpontok és így a világkereskedelmi útvonalak feletti felügyelet jogát, ezzel egyszerre megszerezve a katonai és gazdasági vezető szerepet Nagy Britanniától. Ezt követően kiépítette a Bretton Woods-i rendszert, mely az IMF és a Világbank felállításával egyértelműen az USA fölényére épült, illetve a Marshall-segéllyel segített talpra állítani (és kompetens felvevőpiaccá alakítani) a háborúban megrokkant Európát.[viii]

Azonban ebben a rendszerben Kína felemelkedése (2014-ben vásárlóerő paritáson meghaladta az USA gazdaságát) feszültségeket jelent. Pekingben egyre komolyabb frusztrációt okoz, hogy a Világbank kvótarendszerében meglehetősen alul van reprezentálva (az USA egyedül vétó hatalommal bír a maga 17%-os szavazatával, míg Kína csak 4,87%-kal rendelkezik), és az amerikai Kongresszus rendszeresen elgáncsol minden reform kísérletet. Ami pedig a japán dominanciájú ADB-t illeti, Kína ott is csak az amerikai és japán szavazatok ötödével rendelkezik.[ix] Mivel viszont megvannak hozzá a forrásai, és egyéb más belső motivációi, nem olyan nagy csoda, ha Kína saját alternatív intézmények kiépítésébe kezd – nem feltétlenül azért, hogy megdöntse a jelenleg fennálló rendszert, hanem hogy nyomásgyakorlásként felhasználva őket jobb körülményeket és nagyobb beleszólást harcoljon ki magának.

Az AIIB-hez kapcsolódva ott van még a gyakran Marshall segélyhez hasonlított “egy út, egy öv” (One Road, One Belt) vagy közkeletűbben Új Selyemút elnevezésű projekt, mely egyben a belső-kínai területek fejlesztését is támogatja. Továbbá így talán van hol levezetni a felhalmozott 3800 milliárd dolláros devizatartalékokat. Ebből a célból ugyancsak megalapításra került a BRICS Új Fejlesztési Bank is szintén 100 milliárdos alappal. Viszont, a Világbank Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank működése alapján még ez is kevés lesz arra, hogy a hatalmas befektetési igényekkel rendelkező kínai építőiparnak, vagy akár egyedül az acéliparnak elegendő megrendelést biztosítson, mivel a következő öt évben ez alapján legfeljebb 20 milliárdot tudna folyósítani az AIIB, ami viszont meg sem közelíti a kínai kapacitások mértékét.

Aggodalmak és kritikák

Az AIIB megalakításával kapcsolatban felmerülő aggodalmak arra vonatkoznak, hogy Kína csak arra akarja felhasználni, hogy befolyását terjessze, elvégre mi lehetne erre alkalmasabb, mint az infrastrukturális hálózat bővítése (emellett pedig a megjelölt fő befektetési szektorok Kína nemzeti érdek kategóriájába esnek). Azonban azzal, hogy más fejlett gazdaságú országok is csatlakoztak, új lehetőséget ad a működés és az átláthatóság kiegyensúlyozására – az Egyesült Királyság kifejezetten ezzel a céllal csatlakozott. Ezen felül a széleskörű tagsággal Kína nem tehetné meg, hogy önkényesen csak olyan államoknak folyósítson kölcsönöket, akik az ő szövetségesei, az ugyanis komoly ellenségeskedésekhez és feszültségekhez vezetne.

A működését tekintve még nincs egyértelműen kikristályosodva, hogy az pontosan hogyan is fog kinézni, de a kínaiakra jellemző alapossággal a 2009-es Zedillo-jelentés tanulmányozásán keresztül a Világbank működési hibáiból tanulva igyekeznek majd az új rendszert felállítani. Ez azt vetíti előre, hogy egy nem-állandó bizottság fogja majd felülbírálni a kölcsönkérelmek egy jelentős részét, csökkentve a költségeket és az ügymenetek hosszát, ezen felül nem lesz annyira kockázat kerülő, mint a Világbank és kevésbé fog ragaszkodni a különböző társadalmi és környezeti politikák kikényszerítéséhez – amit viszont az átláthatóság kritériumával kell majd megfelelő mértékben kiegyensúlyozniuk.[x]

Az AIIB jelentősége majd akkor fog igazán megmutatkozni, amikor megindulnak az első kölcsönfolyósítások, remélhetőleg már az év végén, és letisztul végre a működési rezsim. Már most, Kína igyekszik elébe menni az amerikai kritikáknak többek között olyan gesztusokkal, hogy annak ellenére, hogy az alaptőke felét ő adja, lemondott esetleges vétó jogáról (az USA-val szemben), illetve elsőszámú jogtanácsadójának Natalie Lichtensteint kérte fel, aki ezelőtt 30 évig dolgozott a Világbanknál.[xi]

Továbbá ugyan tény, hogy Kína több olyan szervezetnek az aktív tagja, amely az amerikai intézmények alternatívájaként vagy kihívójaként is szolgálhat (AIIB, BRICS, FTAAP – Ázsiai-csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezet), azonban az AIIB-hez fűzött aggodalmakat mérsékelheti, hogy legalább annyira intézményi ellensúlyozás[xii] az Egyesült Államokkal szemben, mint amennyire belülről Kínával szemben a többi fejlett gazdaságú állam részéről.

Ezen felül pedig azt sem árt megjegyezni, hogy egy új világrend kiépítéséhez, és a korábbi összeroppantásához egy komoly sokkra van szükség, ahogyan az volt az első és második világháború esetében. Ez kell ahhoz, hogy a leköszönő hegemón annyira ki legyen éhezve a pénzügyi támogatásra, hogy önként feladja katonai fölényét. Ettől azonban még messze vagyunk. A kínai pragmatizmusnak pedig része, hogy minden lehetőségre fel akar készülni – így nem feltétlenül kell azonnal világuralmi törekvéseket jósolni az elmúlt évek intézményépítési folyamatai mögött. Kína minden alkalmat megragad, hogy szélesítse lehetőségeit, és olyan pozíciót vívjon ki magának, amely megfelel méreteinek és gazdasági illetve áhított politikai kapacitásainak.

Felhasznált irodalom:

[i] Forrás: The Asian Infrastructure Bank. The infrastructure gap. The Economist, 2015.03.21. http://www.economist.com/news/asia/21646740-development-finance-helps-china-win-friends-and-influence-american-allies-infrastructure-gap (2015.05.11.)

[ii] Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Asian_Infrastructure_Investment_Bank#/media/File:AIIBMap.svg (2015.05.11.)

[iii] Forrás: MarkFleming-Williams: China’s New Investment Bank: a Premature Prophecy. Stratfor, 2015. április 22. https://www.stratfor.com/weekly/chinas-new-investment-bank-premature-prophecy (2015.05.11.)

[iv] Lásd: Matura Tamás: Kína is aggódhat Moszkva nyugati térdre kényszerítése miatt. Kitekintő, 2015. január 6. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2015/01/06/az_orosz-nyugati_szembenallas_pekingi_olvasata/#.VVGtz_ntmkp és Matura Tamás: Új fejezet a globális hatalmi játszmában – magyar részvétellel. Kitekintő, 2015. április 8. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2015/04/08/uj_fejezet_a_globalis_hatalmi_jatszmaban_-_magyar_reszvetellel/#.VVGuDfntmko (2015.05.11.)

[v] Forrás: The Asian Infrastructure Bank. The infrastructure gap. The Economist, 2015. március 21. http://www.economist.com/news/asia/21646740-development-finance-helps-china-win-friends-and-influence-american-allies-infrastructure-gap (2015.05.11.)

[vi] Forrás: Why China is creating a new “World Bank” for Asia. The Economist, 2014. november 11. http://www.economist.com/blogs/economist-explains/2014/11/economist-explains-6 (2015.05.11.)

[vii] Gilpin hegemónia elmélete a következő négy kritériumot szabja meg ahhoz, hogy egy állam hegemón szerepben sikeresen működő nemzetközi rendszert tudjon fenntartani: 1) politikai hatalom és katonai fölény, melyet nemzetközi intézményekkel is alátámaszt, illetve ezeket felhasználva szabályokat és jogrendet képes kényszeríteni a nemzetközi közösségre; 2) nagy és növekvő gazdasággal rendelkezik; 3) a hegemón vezető pozíciót be is akarja tölteni; 4) legyen elkötelezett a rendszer fenntartása felé.

[viii] Forrás: MarkFleming-Williams: China’s New Investment Bank: a Premature Prophecy. Stratfor, 2015. április 22. https://www.stratfor.com/weekly/chinas-new-investment-bank-premature-prophecy (2015.05.11.)
Matura Tamás: Új fejezet a globális hatalmi játszmában – magyar részvétellel. Kitekintő, 2015. április 8. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2015/04/08/uj_fejezet_a_globalis_hatalmi_jatszmaban_-_magyar_reszvetellel/#.VVGuDfntmko (2015.05.11.)

[ix] Forrás: Matura Tamás: Új fejezet a globális hatalmi játszmában – magyar részvétellel. Kitekintő, 2015. április 8. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2015/04/08/uj_fejezet_a_globalis_hatalmi_jatszmaban_-_magyar_reszvetellel/#.VVGuDfntmko (2015.05.11.)

[x] Forrás: David Dollat: What the AIIB can learn from World Bank shortcomings. http://www.eastasiaforum.org/2015/05/06/what-the-aiib-can-learn-from-world-bank-shortcomings/ (2015.05.11.)

[xi] Forrás: Matura Tamás: Új fejezet a globális hatalmi játszmában – magyar részvétellel. Kitekintő, 2015. április 8. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2015/04/08/uj_fejezet_a_globalis_hatalmi_jatszmaban_-_magyar_reszvetellel/#.VVGuDfntmko (2015.05.11.)

[xii] Lásd bővebben: He, Kai – Feng, Huiyun: China needs to strengthen its AIIB balancing Act. http://www.eastasiaforum.org/2015/04/27/china-needs-to-strengthen-its-aiib-balancing-act/ (2015.05.11.)