Az új térképezési technológiák elterjedésének biztonsági következményei
A térképészet fejlődése nagyobb mértékben befolyásolja a világpolitika alakulását, mint azt talán elsőre gondolnánk. A térképezés hatalom, segítségével háborúkat lehet indítani, vagy éppen békefolyamatokat lebonyolítani. A digitális korszak térnyerésével és rohamos fejlődésével, valamint a közösségi kezdeményezések elterjedésével pedig olyan alkalmazási módokra nyílik lehetőség, melyre korábban még nem is gondoltunk, és melynek hatásait pontosan ma még nem is tudjuk előre jelezni.
Jordan Branch, az International Relations and Security Network (ISN) oldalon megjelent cikkében (The Security Implications of New Mapping Technologies) az új térképezési lehetőségek biztonságpolitikai oldalával foglalkozik. A cikk azzal a kérdéssel nyit, vajon milyen mértékben befolyásolják a digitális térképezési technológiák (pl. GPS és a Google Maps) a nemzetközi politikát? Már a bevezetőben is leszögezi: nyilvánvalóan jelentősen, hiszen ahogy az első térkép- és atlasznyomdászok segítették a területi viszonyok és dominancia megalapozását, úgy napjaink térképezési technológiái is újszerűen rendezik át a hatalmi viszonyokat.
A TÉRKÉPEZÉS SZEREPE A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN
Digitális térképező eszközök alkalmazásának segítségével már legalább két évtizede rendeznek politikai konfliktusokat. Erre jó példa a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni szerződés, melynek megkötésében fontos szerepet játszottak a számítógépes térképező rendszerek. 2005 óta még kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésünkre – igaz, ez nem mindig a békésebb folyamatok irányában hat. 2010-ben például egy Nicaragua és Costa Rica között fennálló határvita kapcsán a nicaraguai kormányzat egy olyan Google Maps térképre hivatkozva vonult be katonai erővel Costa Rica-i területekre, mely természetesen az ő álláspontjukat támasztotta alá. A Google azonnal felülvizsgálta adatforrásait (az USA Külügyminisztériumával együttműködésben), majd korrigálták térképüket a szélesebb körben elfogadott Costa Rica-i álláspontnak megfelelően. A konfliktus azonban addigra már elkerülhetetlen volt.
A hagyományos nyomtatott térképek már évszázadok óta formálják a területi konfliktusokat és azok megoldásait. Az I. világháborút lezáró béketárgyalások folyamán például a határok meghúzásánál kiemelt fontosságúnak bizonyultak a kelet-közép-európai etnikai helyzetet bemutató térképek – igaz, az etnikai feszültségeket azóta sem sikerült megoldani, hiszen azok nem pusztán térképezési kihívásokat támasztanak.
A TÉRKÉPEZÉS HATALMA
Napjainkban a Google Maps és egyéb eszközök támogatásával bárki minden eddigit meghaladó mértékben részt vehet térképek készítésében. A legújabb online felületek (mint például az Ushahidi) lehetővé teszik a humanitárius válságok és természeti katasztrófák azonnali térképezését, nélkülözhetetlen információkkal látva el a segélyszervezeteket a válságok kezeléséhez (ahogy ez például a 2010-es Haiti földrengés után történt). Az OpenStreetMap-hez hasonló közösségileg felépített projektek az egész bolygót lefedő, felhasználók által készített térképeket hoznak létre olyan együttműködésben, mely kialakítására a digitális technológia előtt nem is volt lehetőség. Marginalizált közösségek rajzolják meg saját kerületük, lakókörnyezetük térképét, mely segítségével új szolgáltatásokat vagy biztonságos útvonalakat, fedezhetnek fel, és szó szerint saját maguk is felkerülhetnek a térképre. Ehhez pedig csupán egy laptopra, vagy okostelefonra van szükség.
A digitális térképezés hatásai azonban nem merülnek ki abban, hogy életünket könnyebbé teszik. Mivel meglehetősen megnövekedett a térképek elterjedtsége és felhasználási köre, a térképezés kontrollja egyre inkább kicsúszik az egyes kormányok keze alól. A térképezés hatalmát mindig is a tudás létrehozásának, szervezésének és terjesztésének képessége jelentette. Ez a hatalom forradalmi módon került újraosztásra a közösségi térképezésben részt vevő felhasználók, valamint az egyre nagyobb befolyással bíró internetes cégek között (mint amilyen a Google is).
Hogy milyen hatással lesz jövőnkre ez a radikális nyitás, az ma még nem igazán megjósolható. Egyrészről igaz, hogy a digitális térképek segítségével már sokkal kevésbé tévedünk el a minket körülvevő világban, ugyanakkor talán nem alaptalanul tartunk attól, hogy ezek az új technológiai eszközök miképpen alakítják majd át a nemzetközi politika alakulását.
Az eredeti cikk az International Relations and Security Network (ISN) oldalon jelent meg 2015. május 8-án.
[1] Az eredeti cikk szerzője, Jordan Branch a politikatudomány adjunktusa a Brown Egyetemen, a The Cartographic State: Maps, Territory, and the Origins of Sovereignty (2014, Cambridge University Press) című mű szerzője.
Gere László 2009-ben végzett geográfusként, terület- és településfejlesztés szakirányon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2016-ban angol-magyar szakfordító-műfordító oklevelet szerzett a Károli Gáspár Református Egyetem szakirányú továbbképzésén, 2015-től a a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. 2015-től a PAIGEO Kutatóintézet senior kutatója. Szakterülete a urbanisztika, a városok globális szerepe, társadalmi-gazdasági viszonyaik.
