A fülöp-szigeteki haderőfejlesztés a biztonsági kihívások perspektívájában
A Fülöp-szigetek katonailag Délkelet-Ázsia egyik leggyengébb állama, de a dél-kínai-tengeri gazdasági és biztonsági érdekei miatt Kínával szemben rákényszerül a fegyveres erők fejlesztésére. A folyamat az Egyesült Államok támogatásával 2010 után felgyorsult, mindazonáltal a manilai kormánynak számos pénzügyi és stratégiai tényezőt kell mérlegelnie a siker érdekében.
A haderőfejlesztés hátterében
A legfrissebb adatok alapján, Délkelet-Ázsiában a Fülöp-szigetek rendelkezik a leggyengébb haderővel. Évtizedekig a Fülöp-szigeteki Fegyveres Erőket (FFE) lekötötte az iszlamista és kommunista lázadók elleni harc, ezért a belső fenyegetés kezelése prioritást élvezett a külső veszélyekkel szemben. A hidegháború alatt az Egyesült Államok szavatolta az ország biztonságát, de az 1990-es évek elején – az amerikai bázisok bezárásával – az ország védelmének biztosítása teljes egészében a filippínó haderőre hárult. A külső fenyegetések közül a Kínával kialakuló dél-kínai-tengeri szigetek hovatartozása körüli konfliktushelyzet már ekkor komoly befolyással bírt a kül-és védelempolitikára nézve, ugyanakkor a korrupció és a megfelelő anyagi források következtében jelentős reformokra és modernizációra nem kerülhetett sor. 2010-ben Benigno Aquino elnök hivatalba lépése mindent megváltoztatott, hiszen ettől számítva komoly lépések történtek a haderő (legfőképpen a haditengerészet és a légierő) fejlesztésére, valamint az ország érdekeinek maradéktalan érvényesítésére a Dél-kínai-tengeren. Az erőfeszítések eredményességéről és jövőbeli perspektívájáról megoszlik a szakértők véleménye, hiszen az a stabil gazdasági alapok mellett töretlen politikai elköteleződést kíván a kormánytól, amely hosszú távon kétségesnek tűnik.
Az elemzés célja, hogy bemutassa az 1990-es években kezdődött védelmi reformtörekvések lényegét, a fegyveres erők jelenlegi helyzetét és az Aquino kabinet katonai-politikai célkitűzéseit, a lehetséges alternatívák ismertetésével együtt a biztonságpolitikai környezet (különösen a dél-kínai-tengeri események) változásának tükrében.
A fülöp-szigeteki hadvezetés és a reformok kezdete
Mivel a Marcos korszakban a fegyveres erők a rezsim fő támogatóját jelentették, az elnök jelentős összegekkel támogatta a hozzá hű tábornokokat, ezen kívül számos reform életbeléptetésével és önfenntartó programok indításával a haderő expanzióját is megvalósította. Az 1951-es Kölcsönös Védelmi Egyezmény értelmében az Egyesült Államok biztosította az ország védelmét és jelentős pénzügyi és hadfelszerelési támogatást nyújtott. Habár az 1970-es években a moro elszakadási törekvések az ország déli részén jelentős terhelést róttak a hadseregre, az USA érdekeltségének köszönhetően a hidegháború végére a Fülöp szigetek Délkelet-Ázsia legjobban felszerelt haderejének számított.[1]
1990 után azonban a megváltozott hazai és nemzetközi környezet súlyos következményekkel járt a fegyveres erőkre nézve. Az 1947-es Katonai Bázis Megállapodás lehetővé tette az USA számára az olyan létesítmények, mint Subic Bay használatát, ennek következtében pedig a 2 haderő között szoros együttműködés alakult ki. A pénzügyi támogatáson felül – amely 1992-ben már több mint évi 200 millió dollárt tett ki – az USA jelentős technikai és kiképzésbeli segítséget is biztosított, lényegében lehetővé téve ezáltal a hadsereg bevetését a lázadók ellen a Marcost követő időszakban.[2]
1992-ben azonban véget ért ez a kapcsolat, mivel a filippínó kongresszus, hogy bizonyítsa az ország szuverén státuszát a hidegháború utáni korszakban, elutasította az amerikai katonai jelenlét meghosszabbítását, melyre egy új bázis egyezmény keretében lett volna mód.[3]
Az amerikaiak távozása következtében, nélkülözve a közvetlen támogatást a fegyveres erők képessége gyorsan hanyatlott, ráadásul a költségvetésből is csupán minimális részesedéssel számolhattak. Nem meglepő ezért, hogy a Fülöp-szigetek hamarosan a “világ legalulfinanszírozottabb” haderejének csoportjába került.[4]
Fidel Ramos elnököt nem különösebben foglalkoztatták az AFP nehézségei, mindazonáltal a Dél-kínai-tengeren zajló események mindennél jobban megvilágították a probléma súlyát. 1995 februárjában, miután Kína elfoglalta a vitatott hovatartozású Spratley-szigetekhez tartozó Mischief Reef-et, a fülöp-szigeteki haderő csupán tétlenül nézhette a kínai expanziót, mivel a légierő és a haditengerészet aligha volt hadra fogható állapotban. A reformok és a modernizáció szükségét nem lehetett tovább vitatni, melynek következtében a Ramos kormányzat a következő 15 évben 7,7 millió $-t tervezett a haderőfejlesztésre fordítani.[5]
A Spratley-szigetek [6]
Az 1995 évi 7898-as vagy más néven az „AFP modernizációs törvény” azt a célt szolgálta, hogy biztosítsa „az állam azon politikáját, hogy modernizálja a Fülöp-szigeteki Fegyveres Erőket (FFE)” melyeknek arra a szintre kell eljutni, hogy „hatékonyan és teljes mértékben teljesítsék az alkotmányban rögzített kötelességüket” és megvédjék az ország szuverenitását és területi integritását.[7]
Ez többek között a következőket foglalta magában: „Egy önálló, hiteles stratégiai fegyveres erő kialakítása”; doktrínák fejlesztése; a kiképzés és a toborzás megreformálása; a szükséges haditechnikai és technológiai fejlesztések kivitelezése; megfelelő létesítmények, katonai bázisok biztosítása az FFE számára.[8]
Stabil gazdasági alapok nélkül viszont a terv nem valósulhatott meg, az 1997-es ázsiai pénzügyi válság pedig még a korábbi eredményeket is semlegesítette, így az ország védelmi képessége kicsit sem javult.
A Filippínó Védelmi Reform és a Képességfejlesztési Program
Az amerikai csapatok kivonása a Fülöp-szigetekről korántsem jelentették a kétoldalú katonai együttműködés végét, hiszen az USA délkelet-ázsiai pozícióinak védelme szempontjából továbbra is érdekelt maradt szövetségese támogatásában. A Mischief Reef Kína általi elfoglalása, az Al Qaida 2001-es támadásai, majd a terrorizmus elleni háború meghirdetése elősegítette a régi kapcsolatok újjáélesztését és elmélyítették a két ország katonai együttműködését.[9]
1999-ben kezdetét vette egy politikai konzultáció a Közös Védelmi Értékelés a filippínó nemzetvédelmi minisztérium és a Pentagon között, melynek 2001-es jelentését követően 2 évvel később Gloria Macapagal-Arroyo elnök már hivatalosan is kérte az amerikai segítséget a fülöp-szigeteki védelmi rendszer megreformálásával kapcsolatos értékelés elkészítésében.[10]
A 2003-as Közös Védelmi Értékelés súlyos hiányosságokat állapított meg intézményi és stratégiai téren egyaránt, melynek megállapítása értelmében “az AFP a legkritikusabb küldetéseit is csupán részben volt képes végrehajtani.”[11]
A javaslatban foglaltak megvalósítására az Arroyo kabinet ekkor kidolgozott egy többrétegű tervet, a Filippínó Védelmi Reformot, a teljes haderőreform koordinálására. Az FVR a reformokat egy teljes körű intézményes és a rendszer egészét érintő eljárás keretében kívánta végrehajtani.[12] A folyamat 3 egymáshoz kölcsönösen kapcsolódó szakaszra osztható: 2004-2005 a reformokhoz szükséges környezet megteremtése; 2005-2008 a védelmi apparátus megerősítése; 2008-2011 a reformok intézményesülése és bevezetése. A programok finanszírozását az amerikai és a filippínó kormány közösen vállalta, habár a költségek nagy része a manilai vezetést terhelte.[13]
Az FVR nem választható külön a 2001-ben kiadott Nemzeti Belbiztonsági Tervtől, amely tartalmazta a szükséges útmutatást a védelempolitikát és a nemzetbiztonsági célkitűzéseket tekintve, immáron a 21. századra hangolva. A terv értelmében a belső fenyegetések kezelése prioritást kapott, amely a gyakorlatban a lázadások megfékezését jelentette. Ezen a téren 3 fő kihívással szembesült a kormány: a kommunista Új Néphadsereg, a Moro Iszlám Felszabadítási Font Mindanaón, valamint a terrorista csoportok, mint a Jemaah Islamiya és az Abu Sayyaf.[14]
A felkelés elleni műveletek prioritást élveztek a fegyveres erők egyéb feladatai felett (ezt a 2002-es Bantam Laya[15] hadművelet is bizonyította) ugyanakkor a lázadások felszámolása, ezzel egyidejűleg a reformok végrehajtása túl nehéz feladatnak bizonyult az FFE számára. A kommunista és iszlamista csoportok előretörését nem sikerült feltartóztatni, úgy sem hogy a haderő egyéb feladatai teljesen a háttérbe szorultak, a pénzügyi források döntő hányadát pedig a hadműveleti kiadások emésztették fel.[16]
2010-ig az FVR a vártnál kevesebb eredményt ért el, köszönhetően többek között annak a téves feltételezésnek, hogy “a töretlen gazdasági növekedés párosulva a terroristák és szeparatisták jelentette fenyegetés csökkenésével” különösen kedvező helyzetet teremt a reformoknak.[17] Ezenkívül a nemzetvédelem alulfinanszírozása tovább folytatódott, melynek negatív hatásai folyamatosan érződtek.
A 2006-ban indított Képességfejlesztési Terv (KT) azt a célt szolgálta, hogy három egymást követő 6 éves periódusban biztosítsa a belbiztonsági műveletekhez szükséges haditechnikai háttért, amely a gyakorlatban a meglévő képességek korszerűsítését jelentette. A terv mindhárom szakasza (2006-2011, 2012-2018 és 2019-2024) stratégiailag még a lázadások megfékezésére koncentrált, de hosszú idő óta először már “a territoriális védelem teljes körű kiépítésének” az igénye is felmerült.[18]
A Filippínó Védelmi Átalakítás
A reformok és a modernizációs törekvések ellenére, amikor 2010 júniusában Benigno Aquino elnök hivatalba lépett, a fülöp-szigeteki haderő továbbra is „Délkelet-Ázsia katonai sereghajtója” maradt.[19] A korábbi adminisztráció úgy számolt, hogy a lázadások leverését célzó hadműveletek továbbra is prioritást kaphatnak, hiszen 2018 előtt számottevő külső kihívással aligha kell számolni. Az FFE siralmas helyzete azonban még ebből a szemszögből nézve is elkeserítő volt. Miután a légierő (Délkelet-Ázsiában a leggyengébb) 2005-ben kivonta a szolgálatból az utolsó F5A vadászgépeit, gyakorlatilag megfosztotta magát minden támadó-védekező képességétől. Egy 2010-es jelentés értelmében a légierő mindössze 31 elavult repülőgéppel és 54 helikopterrel rendelkezett, melynek következtében képtelenné vált az ország biztonságának szavatolására.[20] Ezt a megállapítást a 2011 májusi incidens mindennél jobban alátámasztotta, amikor a Dél-kínai-tenger felett az őrjáraton lévő filippínó pilóták azonosítatlan vadászgépekkel találkoztak, de tudván hogy esélyük sem lenne velük szemben, csupán tehetetlenül nézték a külföldi gépek manőverezését.[21] De a haditengerészet sem volt jobb helyzetben. 2011-ig a flotta zászlóshajóját a Rajah Humabon egy 1943-as évjáratú korábbi amerikai tengeralattjáró-elhárító romboló jelentette, amely átminősítését követően, mint járőrfregatt állt szolgálatba. Csupán az utóbbi évek során sikerült két Gregorio del Pilar osztályú fregattot vásárolni az Egyesült Államokból, valamint néhány kisebb hajót Nagy-Britanniától.[22] A szárazföldi haderőnél kicsit jobb volt a helyzet, de az elnök rögtön elkötelezte magát az ország védelmi képességeinek modernizációja és megerősítése mellett. Ennek következményeként a korábban megkezdett programokat, mint az FVR és a KT határidőre teljesíteni kellett, habár utóbbi esetében a külső védelemre való fókuszálás megerősítése sem tűrt halasztást. [23]
2010-ben az FVR-re és az 1995-ös Modernizációs Tervre építve meghirdették a Filippínó Védelmi Átalakítás (FVÁ) programját, amely többnyire az elődei által megkezdett folyamat folytatását kapta feladatául. A 2012-es fehér könyv értelmében: amíg „a Modernizációs Program az anyagi és technológiai képességek fejlesztésére fókuszált… addig a PDR [Philippine Defense Reform] program a védelmi apparátus szisztematikus hiányosságaira fókuszált… a PDT-nek [Philippine Defense Transformation] ötvöznie kell a kettőt, egy összehangolt és integrált program formájában.”[24]
A Védelmi Átalakítás és a műveleti képességek [25]
A FVR 2010-ben fejeződött be és a Modernizációs Terv is véget ért 2011-ben, de az eredmények messze elmaradtak az elvártaktól. 2012-ben, elősegítendő a védelmi átalakítás sikerét a Kongresszus jóváhagyta a 2012 évi 10349-es, más néven a „Módosított Modernizációs törvényt”, deklarálva hogy az állam célja a fegyveres erők olyan szintű átalakítása és fejlesztése, hogy az képessé váljon “a külső és belső biztonsági kihívások hatékony kezelésére.”[26] A törvényben foglaltak megvalósítására 15 éves határidőt szabtak, az első 5 évben pedig 75 milliárd peso ráfordításával számoltak. Összességében 7 stratégiai célkitűzést fogalmaztak meg, melyek már az 1995-ös törvénynek is a részét képezték. Ezek közül az Aquino kabinet a következő cikkelynek tulajdonított fokozott jelentőséget, az FFE jövőbeni szerepével kapcsolatban: „kifejleszteni a képességét, hogy fenntartsa a köztársaság szuverenitását és területi integritását és biztosítsa a nemzet területét mindenféle behatolással és határsértéssel szemben.”[27]
A 2010-es Nemzeti Béke és Belbiztonsági Terv – Oplan Bayanihan (Közösségi Szellem műveleti terv) szintén a haderő modernizálása mellett érvelt. Ennek értelmében egy hároméves átmeneti periódust követően a fegyveres erőknek már olyan képességekkel kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik hadműveletek indítását egyidőben a külső és belső ellenséggel szemben.[28] Az FFE haditechnikai és felszerelésügyi modernizálásának a külső fenyegetésekre történő súlypontáthelyezését a nemzetvédelmi minisztérium és a fegyveres erők közös munkacsoportja volt hivatott végrehajtani, amely kidolgozta a Hosszú Távú Képességfejlesztései Tervet, tételesen kidolgozva a haditengerészetet és a légierőt érintő beszerzéseket, évi 160 millió $-os gördülő büdzsével számolva.
Amint azt az FFE vezérkari főnöke Jessie Delloso altábornagy megfogalmazta, a Védelmi Átalakítás 4 alapvető területre kíván koncentrálni: „megerősíteni a territoriális védelmet, különös tekintettel a filippínó haditengerészet fejlesztésére, hogy biztosítsa a tengeri biztonságot a Nyugat-fülöp-szigeteki- tengeren”[30]; végrehajtani a Nemzeti Béke és Belbiztonsági Tervet; megvalósítani a szervezeti reformokat, a pénzügyek átláthatóságának garantálásával; valamint felkészülni a katasztrófavédelem legsürgetőbb feladataira.[31]
Haderőfejlesztés a gyakorlatban
2012-ben a tengeri biztonság és a területi védelem előtérbe állításával egyidejűleg még a hadsereg alakulatainak számszerű csökkentése is felmerült, a többi haderőnem előnyére. [32] Valójában a tengeri érdekeltségek védelme jelentős fejlesztéseket tett szükségessé, melyek az alábbiak szerint összegezhetők: „megfelelő stratégiai reagáló erők létrehozása”; központi kommunikációs parancsnokságok bevezetése; a Nemzeti Partőrségi Rendszernek[33] megfelelően korszerű hírszerző, ellenőrző és felderítő rendszer (C4ISR) megteremtése; a szükséges védelmi infrastruktúra kiépítése a filippínó ellenőrzés alatt tengeri szigeteken; továbbá egy modern műholdas hálózatalapú kommunikációs rendszer létrehozása, ha szükséges más baráti államok bevonásával.[34]
A kormányzat legfőbb célja, hogy Aquino elnökségének végére, 2016-ra az FFE képes legyen „egyesített tengeri ellenőrző, védelmi és elfogó hadműveletek” indítására.[35] Ennek érdekében a kabinet számos egymáshoz is szervesen kapcsolódó beszerzési projektet hirdetett meg, melyek keretén belül vadászgépek, haditengerészeti helikopterek, fregattok, járőrhajók és többrendeltetésű támadó hajók kerülnek beszerzésre. Legfontosabb ezek közül 3 szolgálatból kivont Hamilton osztályú cutter megvásárlása az USA-tól, melyek közül kettő már hadrendbe állt, mint Gregorio del Pilar osztályú fregatt.[36] Japán pedig 2018-ig 10 többcélú reagáló egység építésére vállalt kötelezettséget 200 millió dolláros költséggel.[37] A légierő a Korea Aerospace Industries-al kötött szerződést 12 FA-50 Golden Eagle vadászgép megvásárlásáról 440 millió $ értékben.[38] A kormány próbálkozásai ellenére F-16-os vadászgépek beszerzésére mindeddig nem volt mód, persze a jövőben erre a lehetőségre is számítani kell.[39] 21 UH-1D helikopterek beszerzéséről (1,2 mrd peso) szintén egyezség született, de miután 2015 nyaráig a Rice Aircraft Services csupán 7 helikoptert szállított le határidőre, a nemzetvédelmi minisztérium felbontotta a szerződést.[40]
A nemzetvédelmi minisztérium költségvetése az utóbbi években [41]
2014 végéig a Védelmi Átalakítás már több aspektusban is éreztette hatását, ugyanakkor a fegyveres erők még nagyon messze vannak attól, hogy külső fenyegetéssel szemben képesek legyenek megvédeni az országot. Aquino elnök azonban kitartott korábbi álláspontja mellett és kinyilvánította szándékát, hogy 2017-ig katonai beszerzésekre 2 milliárd $-t szeretne költeni.[42]
A belső biztonsági helyzet és a külső környezet változása
Az Aquino kormány új politikája jelentős eltérést képviselt a korábbiakhoz képest, ugyanis a belső fenyegetések helyett szinte kizárólagosan a tengeri biztonságra és a területi védelemre fektette a hangsúlyt.[43] Ezt a változást alapvetően két tényező tette lehetővé: 1. A belső fenyegetés jelentős mértékben csökkent az utóbbi időben. 2. Kína agresszív magatartása miatt a Dél-kínai tengeren komoly külső fenyegetéssel kellett szembenézni.
A kommunista Új Néphadsereg elleni küzdelem mindig elsőbbséget élvezett az AFP számára, hiszen a szervezet fő célja a kormány megbuktatása és a szocialista rendszer bevezetése volt. Nem kímélve a forrásokat a kormány 2010-re már stratégiai győzelem kivívásával számolt, ezt azonban nem sikerült elérni, habár a mozgalom gyengébb, mint valaha és szinte az egész ország területéről sikerült kiszorítani a tagjait.[44] A moro elszakadási törekvések, amelyek egy önálló iszlám állam megalapítására irányultak az ország déli részén szintén folyamatos fenyegetést jelentettek az államhatalomra nézve. Aquino elnöknek végül sikerült hosszas tárgyalások során rendezni a konfliktust, melynek következtében a Moro Iszlám Felszabadítási Front elfogadta a teljes körű autonómiára vonatkozó javaslatot, így 2014 márciusában a felek aláírták a megállapodást, véget vetve ezáltal a 30 éve húzódó fegyveres konfliktusnak.[45] 2001-et követően a terrorizmus ellen meghirdetett globális háború keretében, az USA segítségével a filippínó hadsereg hadműveleteket indított az extrémista Abu Sayyaf csoport ellen, amely Délen önálló iszlám állam megalapítását tervezte és számos terrorcselekmény elkövetését vállalta. A kemény fellépés meghozta az eredményt és a szervezet ma már aligha jelent fenyegetést a kormányra, ráadásul indonéziai partnere, a dzsihádista Jemaah Islamiya is elveszítette befolyását a térségben és kiszorult az ország területéről.[46]
A 2000-es évek során Kína szakított a korábbi “jószomszédi politikával” vagyis a területi viták és a tengeri határok kérdésének békés megegyezésre törekvő politikájával, ehelyett egyre erőszakosabb módszereket alkalmazott a lehetséges energiaforrások felderítésére és katonai jelenlétét is növelte a Dél-kínai-tenger térségében.[47] A tendencia ma is folytatódik, hiszen 2015 tavaszán Kína elkezdte feltölteni a zátonyokat, korallszirteket, továbbá repülőterek és más objektumok építésébe kezdett a vitatott területeken.
Kína történelmi jogokra hivatkozva követeli magának a terület 90%-át, amelyre azonban más államok is igényt tartanak. A Paracel-szigetekért Kína mellett Taiwan és Vietnam is versenyez, a Spartley-szigetek esetében pedig még bonyolultabb a helyzet, hiszen Kína, Taiwan, Vietnam, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei is érintett. Az összeütközés elkerülhetetlen, hiszen a tengeri határok tisztázatlansága és a szigetek birtoklása nemcsak a halászati javak és az energiahordozók megszerzése szempontjából bírnak jelentőséggel, hanem a stratégiai faktorok miatt is, hiszen a legfontosabb kereskedelmi útvonalak ellenőrzése Kína, valamint az USA és szövetségesei számára is prioritást élvez.[48] Kína és a Fülöp-szigetek konfliktusa alapvetően a Spratley-szigetek, Macclesfield Bank és Scarborough Shoal feletti fennhatóság miatt éleződött ki, így egy lehetséges jövőbeli összecsapás helyszíne is kirajzolódni látszik. A Fülöp-szigetek a tengerek törvényéről szóló ENSZ konvencióval összhangban úgy érvel, hogy a követelt szigetek, zátonyok a kontinentális talapzat részei, melyek az ország 200 km-es exkluzív gazdasági zónáján belül találhatóak.[49]
A dél-kínai-tenger térsége és az egyes országok területi követelései [50]
Aquino elnöksége alatt számos komoly incidensre került már sor Kínával, melyek közül az első 2011 márciusában történt, amikor egy filippínó kutatóhajót majdnem legázolt egy nagyobb kínai hajó, majd folytatódott 2012 áprilisában egy 5 hónapig tartó szembenállással a Scarborough Shoal-nál.[51] 2014 márciusában a kínai haditengerészet útját állta 2 utánpótlásszállító hajónak, melyek a Second Thomas Shoal-nál állomásozó filippínó tengerészeknek szállítottak ellátmányt. Ezen incidensek következtében az Aquino kormányzat habár a háború elkerülésére törekedett, elrendelte a fegyveres erők modernizálásának felgyorsítását és a dél-kínai-tengeri érdekeltségek fokozott védelmét, amely a legmagasabb külső védelmi prioritás minősítést kapta.”[52]
Válaszul Kína kemény fellépésére, a Fülöp-szigetek megpróbálta szorosabbá fűzni kapcsolatait hagyományos szövetségesével az Egyesült Államokkal és megszerezni annak támogatását a katonai modernizációhoz. 2003-ban George Bush elnöksége az országot az egyik legfőbb szövetségesének nevezte meg (mint nem NATO tagállam) és jelentős anyagi segítséget nyújtott a Filippínó Védelmi Reformhoz.[l53]
Néhány évvel később Kína stratégiai feltartóztatása és bekerítése Washingtonban is prioritást kapott, így mire Barack Obama hivatalba lépett, az USA már nyíltan támogatta a Fülöp-szigeteket a Dél-kínai-tengert érintő vitájában és a konfliktus multilaterális tárgyalások útján történő rendezését szorgalmazta.[54] 2011-ben az USA deklarálta, hogy a két ország régi szövetséges és „stratégiai partner”. [55] A Kölcsönös Védelmi Egyezmény pontjait megerősítették, melynek következtében a filippínó kormány igényt tarthatott legkevesebb 40 millió $ pénzügyi segélyre, annak érdekében, hogy növelje tudja a tengeri érdekeltségei feletti ellenőrzést és reagáló képességét a Dél-kínai-tenger térségében. Az utóbbi években a közös hadgyakorlatok elsősorban az amerikai és a filippínó erők interoperabilitására helyezték a hangsúlyt és a közös védelmi műveletek mellett a katasztrófavédelem kapott kiemelkedő szerepet.[56] 2014 áprilisában a Megnövelt Védelmi Együttműködési Megállapodás aláírásával tovább mélyült a partnerség. Az új egyezmény lehetővé tette az amerikai csapatok számára hogy rotációs alapon “a Fülöp-szigetek meghívására” egyes katonai létesítményeket használatba vegyenek, azzal a céllal, hogy elősegítsék az AFP modernizálását. A megállapodás 10 évre szól, és hivatalosan nem tartalmazza a Kína elleni kooperáció gondolatát, de a katasztrófavédelem mellet a tengeri biztonság fokozott jelentősége egyértelmű üzenetet hordoz. [57]
A fegyveres erők modernizációja: eltérő irányok és lehetséges megoldások
Az Aquino kabinet mindenképpen elismerést érdemel abban a tekintetben, hogy több mint 15 év után valóban elkötelezte magát egy minimális tengeri és területi védelmi rendszer kiépítése mellett. Jelentős forrásokat költött a belső biztonság helyett a külső védelemre történő átállás érdekében, hiszen a kínai veszély érzete tovább nőtt.[58] Egyértelmű, hogy a filippínó haderőfejlesztés során a “kínai fenyegetés” jelenti a legfőbb mozgatórugót, viszont annak lehetséges irányait és eredményeit illetően már eltérőek az álláspontok. Pusztán a katonai erőt tekintve a két ország képességeit nem lehet összehasonlítani. Egy nagy háború kitörése esetén a Fülöp-szigeteknek esélye sem lenne Kína ellen, még úgy sem ha az USA maradéktalan támogatásáról biztosítja szövetségesét.[59] Az egyetlen ésszerű lehetőség, ha Manila megpróbál létrehozni egy “minimális hiteles elrettentő erőt” egy hatékony, de egyszerű határvédelmi rendszer keretében.[60]
Kína és a Fülöp-szigetek katonai erejének összehasonlítása a számok alapján [61]
A kormány részéről azonban ezen elképzelés egyelőre nélkülözi a konkrétumokat, melynek következtében a szakértők több féle elméletet is kidolgoztak az FFE ideális modernizációs stratégiáját illetően.[62] Richard D. Fisher korrekt értékelése alapján ahhoz, hogy a Fülöp-szigetek a hiteles elrettentés igényével lépjen fel a Dél-kínai-tengeren a kínai ambíciókkal szemben, minimálisan szüksége lenne maximum 4 század (48 db) F-16-os vadászgépre, melyek 4+ generációs képességekkel rendelkeznek, emellett a légierő a műveletek ellenőrzése végett nagy hatótávolságú radarrendszerek beszerzését sem nélkülözheti. A haditengerészetnek pedig több jól felfegyverzett fregattra, korvettre és aknakereső hajóra lenne szüksége. Véleménye szerint „4-6 mini tengeralattjárót Oroszországból vagy Dél-Koreából is be lehetne szerezni”.”[63] A probléma viszont, hogy a fentebb említett fegyverrendszerek beszerzési költsége hétszeresen múlja felül a tervezett katonai kiadásokat.[64] Kétségtelen, hogy dollár milliárdok ráfordításával a fülöp-szigeteki haderőt egy hiteles elrettentő erővé lehetne formálni, de a korlátozott kongresszusi hozzájárulás és az FFE fejlesztési forrásainak szűkössége folytán erre alig van reális esély.[65]
A minisztériumok költségvetéseinek arányai a 2014-es és a 2015-ös évben [66]
A várható költségek csökkentésének érdekében több kormányzati ügynökség is partnerségre lépett magánvállalatokkal, de mivel az együttműködés még csupán a kezdeti szakaszában tart, eredmény a közeljövőben nem remélhető. Egy másik lehetőség a kormány számára, hogy vásárlás helyett, csupán lízingelné a szükséges technikai eszközöket.[67] Ez az opció költséghatékonyság szempontjából is jó megoldásnak tűnik, főleg hogy az USA biztosítaná a szükséges felszerelést, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a lízingelt technika soha nem kerülne kizárólagos filippínó felügyelet alá, miközben az ország anyagi lehetőségeit nagy valószínűség szerint kimerítené.[68]
Felix Chang azon véleményének adott hangot, hogy a légierő és a haditengerészet modernizációja nem szükségszerűen jelenti új repülőgépek és hadihajók vásárlását, mivel az egyes haderőnemek és fegyvernemek közötti hatékony együttműködés biztosításával hasonló képességekre lehetne szert tenni. A beszerzéseket tekintve nagy hatótávolságú rakétavédelmi rendszerek felállítását javasolja Palawan szigetén, ahonnan a cirkáló rakétákkal biztosítani lehet a környező tengerek és a vitatott hovatartozású szigetek feletti ellenőrzést. A mobil indítóállványok, a légifelderítés (helikopterek) információira építve komoly fenyegetést jelentenének a kínai haditengerészet számára, megteremtve ily módon a hatásos elrettentő erőt, miközben sokkal kifizetődőbb lenne a fentiekben vázolt alternatíváknál.[69] Habár ezen megoldás előnyei megkérdőjelezhetetlenek, a haditengerészet és a légierő minimális fejlesztése így sem kerülhető el, hiszen Chang szerint a rakéták és a felderítőgépek alkotta védelem számára megfelelő támogatást nyújtana “egy kis kontingens légi fölény vadászgép és nagy sebességű járőrhajók.”[70]
A haditengerészet fejlesztésénél más megfontolásokat is figyelembe kell venni. Az ASEAN az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektet az új kétéltű képességek fejlesztésére, egyrészt a biztonság, másrészt a katasztrófavédelem és segítségnyújtás (HADR), követelményeinek való megfelelés jegyében, melyet a fülöp-szigeteki kormány is teljes mértékben támogat.[71] A “speciális partraszálló szárazföldi erők” létrehozása magában foglalja kétéltű járművek úszó leszállóhelyek, kétéltű csapatszállítók, kétéltű helikopter dokkok stb.) beszerzését is, “hogy biztosítsa a légi és tengeri szállítás képességét” az ember okozta, valamint a természeti katasztrófák esetén szükséges haladéktalan reagálás érdekében.[72] Csakhogy a szűkös pénzügyi források miatt az ország egyszerre képtelen a területi védelem és a HADR orientált védelem kívánalmainak is eleget tenni. Ennek következtében a kormány rákényszerült az olyan kettős célú hajók, mint a korszerű fregattok alkalmazására, melyeket egyaránt lehet “reálpolitikai célokra és humanitárius segítségnyújtásra” is használni.[73] Aquino elnök elméletben különösen komolyan veszi a nem hagyományos biztonsági fenyegetések elleni védekezést és a katasztrófa elhárítást, noha a költségvetési hozzájárulások nem ezt támasztják alá.[74] 2013 novemberében a Hainan tájfun mindennél jobban bizonyította az FFE felkészületlenségét, ugyanis a haditengerészet és a légierő szinte tétlenül nézte végig az eseményeket és csupán az azonnali külföldi (főleg amerikai) segítség tudta orvosolni a kialakult helyzetet.[75] Az továbbra is valószínűsíthető, hogy az Aquino kabinet számára a területi és tengeri védelem kiépítése prioritást fog élvezni, ugyanakkor a szükséges HADR képességek megszerzése sem tűr halasztást, gondolva a lehetséges bel- és külpolitikai következményekre.[76]
Az Egyesült Államokkal fennálló szövetség szintén komolyan befolyásolja a modernizációs folyamatot, melynek jelentős politikai és gazdasági dimenzió mindenképpen figyelmet érdemelnek. Washington elemi érdeke a Filippínó Védelmi Átalakítás sikere, hiszen a Délkelet-Ázsiát érintő stratégiai terveiben a Fülöp-szigeteknek kulcsszerepet tulajdonít.[77] Persze egy nagyhatalommal való szövetségnek az előnyeihez számos kötelezettség is társul, melynek értelmében a gyengébbik fél sem hagyatkozhat csupán patrónusa támogatására és saját maga is kénytelen (erejéhez mérten) költeni a biztonságára. Ahogy Albert del Rosario külügyminiszter megfogalmazta: „A Fülöp-szigetek számára, hogy az USA megbízható partnere legyen” minden lehetséges eszközt igénybe kell vennie, hogy kiépítse legalább a legminimálisabb hiteles védelmi képességet”[78] Természetesen ebben a regionális partnerek mint Japán, Dél-Korea és Ausztrália támogatására is lehet számítani.[79]Utóbbi két állam elsősorban fegyverrendszerek eladásával, tapasztalatok átadásával segíti a manilai kormányt, miközben Japán a szigetország egyik legfőbb katonai-gazdasági partnerévé lépett elő. 2015 januárjában a két ország védelmi együttműködési megállapodást kötött, majd ezt követte júniusban egy közös hadgyakorlat, ezen túl mindkét fél érdekelt egy vendégerőkről szóló megállapodás megkötésében.[80]
Összefoglalás
A hidegháború végére a fülöp-szigeteki fegyveres erők – amely valaha a régió legjobban felszerelt haderejének számított – már csak árnyéka volt önmagának. Az amerikai bázisok bezárását követően, az amerikai katonai jelenlét megszűnésével a hadsereg elveszítette a korábbi támogatást, miközben a pénzügyi megszorításokkal küzdve továbbra is folyamatos harcot folytatott a lázadókkal. A haderőfejlesztés és a reformok igénye először 1995-ben merült fel, miután Kína elfoglalta a Mischief Reef-et, de a hatályba lépett modernizációs törvény nem érhette el a célját, mert az ázsiai pénzügyi válság ezt nem tette lehetővé. A növekvő kínai fenyegetés és a terror elleni globális küzdelem folytán az USA növekvő érdekeltséget mutatott a reformok és a modernizáció támogatására, de az instabil belbiztonsági helyzet még a 2000-es évek elején sem engedte a Filippínó Védelmi Reform maradéktalan megvalósítását. Pénzhiány következtében a Képességfejlesztési Program is többnyire csupán papíron valósult meg.
Igazából Aquino elnöksége jelentette a valódi vízválasztót, hiszen az elnök felismerve a haderő gyengeségét az azonnali reformok mellett kötelezte el magát. 2010-től a Filippínó Védelmi Átalakítás, amelyet a 2012-es új modernizációs törvény is elősegített, a korábbi programok folytatását szorgalmazza, miközben a Képességfejlesztési Terv a haderőnemek technikai beszerzéseinek koordinálását szolgálja. Ezzel együtt a belbiztonsági helyzet javulásával, a külső fenyegetések (dél-kínai-tengeri incidensek) megnövekedett kockázatával az ország külső ellenséggel szembeni védelme kapott prioritást. Aquino célja a minimális elrettentő erő megteremtése, ennek érdekében pedig jelentős projektek kezdődtek, melyek különösen a légierő és a haditengerészet fejlesztésére fókuszálnak.
Az elemzők azonban megosztottak a jövőt illetően. Habár a reformok szüksége megkérdőjelezhetetlen, több féle alternatívát kell mérlegelnie a kormánynak. A korlátozott anyagi források következtében az eltérő fegyverrendszerek (rakétavédelem, vagy hagyományos technika) és a különböző, egymással nehezen összeegyeztethető stratégiai irányok (területi védelem vagy katasztrófaelhárítás) közötti egyensúly megtalálása alapos mérlegelést kíván. A doktrínális fejlesztések, az emberi erőforrások biztosítása, a strukturális reformok és a korrupció felszámolása pedig szintén a siker előfeltételei. A hadseregfejlesztés jövője rövidtávon függ az Aquino kormány döntéseitől, a megfelelő pénzügyi feltételek biztosításától és a kormányzati rendszert érintő reformok haladásától, hosszú távon azonban már a 2016-ban hivatalba lépő új kormány védelem- és külpolitikai elképzeléseitől, valamint a reformok iránti elkötelezettségétől.
[1] Raymundo B. Ferrer: The Military in Democratic Development: A Philippine Case Study, In Dennis Blair (ed), Military Engagement, Brookings Institution Press, 2013. 139–148. o.
[2] Charles „Ken” Comer: Philippine Defense Reform; Are we there yet? U.S. Army ForeignMilitary Studies Office, 2010, November. 5. o. http://fmso.leavenworth.army.mil/documents/Philippine_Defense_Reform.pdf
[3] Ibid: 5. o.
[4] Ibid: 5. o.
[5] Richard Fisher: “Defending the Philippines: Military Modernization and the Challenges Ahead”, East and South China Seas Bulletin, No 3, 2012, 3 May. 2. o.
http://www.cnas.org/files/documents/flashpoints/CNAS_ESCS_bulletin3.pdf
[6] http://www.pesoreserve.com/2012/04/china-make-5th-invasion-to-philippines.html
[7] AFP: Armed Forces of the Philippines REPUBLIC ACT NO. 7898 (1995), Section 2. 1. o. http://www.gppb.gov.ph/laws/laws/RA_7898.pdf
[8] Ibid
[9] A kínai fenyegetés hatására az USA szorosabb katonai együttműködésre törekedett a Fülöp-szigetekkel, ennek következtében kötötték meg 1999-ben a vendégerőkről szóló megállapodást, amely a továbbiakban az amerikai korlátozott katonai jelenlét alapját jelentette a régióban. Renato Cruz De Castro: “The US-Philippine Alliance: An Evolving Hedge against an Emerging China Challenge”, Contemporary Southeast Asia, Vol 31 No 3, 2009. 400. o.
[10] Comer: 7. o.
[11] Ibid: 7. o.
[12] Comer: 12. o.
[13] 2004 és 2008 között az USA 51 millió $-t fordított a reformokra, miközben a Fülöp-szigetek hozzájárulása elérte az 514 millió $-t. Comer: 16, 26–27. o.
[14] Peter Chalk: Rebuilding while performing: Military Modernisation in the Philippines, Special Report by the ASPI, 2014, June. 3. o.
[15] Bantam Laya vagyis a „szabadság őrzése”.
[16] A 2000-es évek második felében a védelmi költségvetésnek átlagosan 70%-át személyügyi kiadások fedezésére fordították, ezért hadműveletekre és technikai fejlesztésekre csupán 29% jutott. Renato Cruz de Castro and Walther Lohman: “Getting the Philippines Air Force Flying Again: The Role of the U.S. – Philippines Alliance”, Backgrounder, No 2733, 2012, 24 September. 2–3. o. http://thf_media.s3.amazonaws.com/2012/pdf/bg2733.pdf
[17] Comer: 34. o.
[18] Chalk: 3. o.
[19] Renato Cruz De Castro: “The Aquino Administration’s 2011 Decision to Shift Philippine Defense Policy from Internal Security to Territorial Defense: The Impact of the South China Sea Dispute”, The Korean Journal of Defense Analysis,Vol 24, No 1, 2012. 70–71. o.
[20] Alexis Romero and Michael Ponungbayan: “PAF Determined to Upgrade Resources”, Philippine Star, 2011, 11 September.http://www.philstar.com/nation/725529/paf-determined-upgrade-resources-spokesman
[21] Jaime Laude: “Chinese jets buzz PAF patrol planes”, Philippine Star, 2011, 20 May. http://www.philstar.com/headlines/687516/chinese-jets-buzz-paf-patrol-planes
[22] Chalk: 7. o. és James Hackett ed.: The Military Balance 2014, International Institute for Strategic Studies, Routledge, Abingdon, 2014. 245. o.
[23] Republic of the Philippines Department of National Defense, Transforming the Department of national Defense to Effectively Meet the Defense and Security Challenges of the 21st Century, Camp General Emilio Aguinaldo, Quezon City, 2012, July 26. o.
[24] Republic of the Philippines Department of National Defense: Transforming the Department of National Defense to Effectively Meet the Defense and Security Challenges of the 21st Century, Camp General Emilio Aguinaldo, Quezon City, 2012 July. 1. o.
[25] Republic of the Philippines Department of National Defense: 5. o
[26] REPUBLIC ACT NO. 10349 (2012), Section 1, 2. o. http://senate.gov.ph/republic_acts/ra%2010349.pdf
[27] National Defense College of the Philippines: “Toward a Self-reliant Defense Force: A Look into the AFP Modernisation Law”, NDCP Policy Brief, No 6. 2013, 17 May http://www.ndcp.edu.ph/publications/6%20GAUD%20Towards%20a%20Self%20Reliant%20Defense%20Force.pdf
[28] Armed Forces of the Philippines, AFP Internal Peace and Security Plan (IPSP), Camp General Emilio Aguinaldo, Quezon City, 2010. 19, 35–36. o.
[29] Republic of the Philippines Department of National Defense: 4. o.
[30] A fülöp-szigeteki kongresszus 2009-ben törvényt fogadott el a Dél-kínai-tenger Nyugat-fülöp-szigeteki-tengerre történő átnevezéséről, ezzel is érzékeltetve a térség egyes szigeteire vonatkozó igényét.
[31] Joel C. Atencio: “New AFP Chief Vows to Focus on Territorial Defense, MILF Peace Talks”, Positive News Media, 2011, 13 December. http://positivenewsmedia.com/blog/2011/12/new-afp-chief-vows-to-focus-on-territorial-defense-milf-peace-talks/
[32] Renato Cruz De Castro: “21st Century Philippine Civil-Military Relations: Why Partnership Instead of Subordination?”, National Security Review, The Study of National Security at 50: Re-Awakenings, 2013. 156. o.
[33] A rendszer pontos jellemzői titkosak, de annyi bizonyos, hogy az ország déli részén sikerrel működő Déli Partőrségi program folytatásának tekintendő és a megfigyelőállomások hálózata révén képes lesz a Spratley-szigetek feletti ellenőrzésre is.
[34] Republic of the Philippines Department of National Defense: 11–12. o. Chalk: 5. o.
[35] Chalk: 7. o.
[36] Sunshine Lichauco De Leon: “US Helps the Philippines Improve its Military Capability”, The Guardian, 2012, 6 August. http://www.theguardian.com/world/2012/aug/06/us-helps-philippines-improve-military
Felix Chang: Transforming the Philippines’ Defense Architecture, Foreign Policy Research Institute, Philadelphia, 2012. 2014 decemberében a haditengerészet megerősítette, hogy a közeljövőben 3 rakétás támadó hajó, 2 rakétás fregatt, 2 tengeralattjáróelhárító helikopter és 3 tengeralattjáró beszerzését tervezi mintegy 885 millió$ összértékben.
Carl Thayer: “The Philippines, Malaysia and Vietnam Race to South China Sea Defense Modernization”, The Diplomat 2015, 23 January.http://thediplomat.com/2015/01/the-philippines-malaysia-and-vietnam-race-to-south-china-sea-defense-modernization/
Habár a tengeralattjárók a kutatás és mentés területén is használhatóak, Dél-Koreából pedig beszerzésükre is lenne lehetőség, egyelőre – a nyilatkozatok ellenére – ez jelentősen meghaladná a költségvetési forrásokat. „Philippine Navy Eyes Submarines for „Deterrence” ABS-CBNnews.com 05/27/2015. http://www.abs-cbnnews.com/nation/05/27/15/philippine-navy-eyes-submarines-deterrence
[37] Prashanth Parameswaran: „Japan Wins New Philippine Defense Deal”, The Diplomat, 2015, 24 April http://thediplomat.com/2015/04/japan-wins-new-philippine-defense-deal/
[38] Richard Jacobson: “Modernizing the Philippine Military”, The Diplomat. 2013, 22 August. http://thediplomat.com/2013/08/modernizing-the-philippine-military/
Habár az FA-50-es repülőgép ára és az üzemeltetés költségei alacsonyabbak más többcélú vadászgépekhez képest, mint az F-16, F-18 vagy a Mirage 2000, ugyanakkor az elemzők szerint az Aranysasok valójában csak “kiképzőrepülőgépek és esélyük sincs a többcélú vadászgépekkel szemben.” Ben Cal: “Shopping List for Jet Fighters Show Air Force Inadequacies”, Manila Standard Today, 2014, 4 January.
http://manilastandardtoday.com/2014/01/04/shopping-list-for-jet-fighters-show-airforce-inadequacies/
[39] De Leon: 31. o.
[40] David Santos: „Philippine Air Force Tests Refurbished UH-1D Helicopters” CNN Philippines, Wed, July 15, 2015. http://cnnphilippines.com/news/2015/07/14/Philippine-Air-Force-tests-refurbished-UH-1D-helicopters.html
[41] http://adroth.ph/afpmodern/wp-content/uploads/2013/02/budget.jpg
[42] Ankit Panda: “Philippines Announces $2 Billion Defense Expansion”, The Diplomat, 2014, 20 November.http://thediplomat.com/2014/11/philippines-announces-2-billion-defense-expansion/
[43] De Castro 2012: 82–83. o.
[44] Chalk: 7. o.
[45] Camille Diola: “Bangsamoro Deal Sealed”, The Philippine Star, 2014, 27 March.http://www.philstar.com/headlines/2014/03/27/1305762/bangsamoro-deal-sealed
[46] Chalk: 9-10. o.
[47] Pontos adatok hiányában csupán a becslésekre támaszkodhatunk, melyek értelmében kb 28 milliárd hordó nyersolaj és 25 trillió köbméter gáz található a tengerfenéken. Jane Perlez: “Rising Stakes in South China Sea”, International Herald Tribune, 2012, 1 June. 4. o.
[48] Leszek Buszynski: The Internationalization of the South China Sea: Conflict Prevention and Management, The Third International Workshop “The South China Sea: Cooperation for Regional Security and Development” Diplomatic Academy of Vietnam, Vietnam Lawyers Association, 2011, November pp 7–12. o. file:///C:/Users/klemensits.peter/Downloads/leszek%20buszynski.pdf
[49] De Castro 2009: 418. o.
[50] http://www.theglobeandmail.com/news/world/tension-rising-in-south-china-sea/article24440836/
[51] Stockholm International Peace Research Institute: SIPRI Yearbook 2014:Armaments, Disarmament and International Security, Oxford University Press, Oxford, 2014. 150–158. o.
[52] Chang: 7. o. A Fülöp-szigetek 2016-ban újra megnyitja a Sibic Bay-ben található katonai bázist, ahova FA-50-es vadászgépek telepítését tervezi. (A támaszpont csupán 198 km-re fekszik a Kína által birtokolt Scarborough Shoal-tól.) Prashanth Parameswaran: „Philippines to Revive Former US Base Near South China Sea in 2016”, The Diplomat, 2015, 17 July. http://thediplomat.com/2015/07/philippines-to-reopen-former-us-naval-base-near-south-china-sea-in-2016/
[53] Phillip Garamone: “Philippines to Became Major non-NATO Ally, Bush Says”, DOD News, U. S. Department of Defense, 2013, 19 May. http://www.defense.gov/news/newsarticle.aspx?id=28968
[54] Castro: 403–404. o.
[55] Greg Torode: “U. S. Under Pressure over Sea Dispute”, South China Morning Post, 2011, 17 June http://www.scmp.com/article/970856/us-under-pressure-over-sea-dispute
[56] Chalk: 15. o.
[57] Carl Thayer: “Analyzing the US-Philippines Enhanced Defense Cooperation Agreement”, The Diplomat, 2014, 2 May.http://thediplomat.com/2014/05/analyzing-the-us-philippines-enhanced-defense-cooperation-agreement/
[58] Csupán az első 17 hivatalban töltött hónap alatt az Aquino kormány 387 millió $-t költött a haderő modernizálására. De Castro 2012: 81. o.
[59] De Castro 2012: 82. o. Az erőviszonyokra vonatkozóan részletesebben lásd: Philippine Armed Forces: Philippines vs China Military Showdown: Who Wins 2013, 17 June. http://philippinearmedforces.org/philippines-china-showdown-wins/
A realitásokkal a filippínó vezérkar is tisztában van, ezért nem is az a célja, hogy legyőzze Kínát, csupán hogy az állam olyan képességekkel rendelkezzen, melyek az ellenség számára túl kockázatossá teszik az ország elleni fegyveres fellépést.
[60] Castro 2012: 82. o.
[61] https://retirednoway.wordpress.com/2012/04/20/sun-tzu-and-president-aquino/
[62] Jacobson: 31. o.
[63] Fisher: 6. o.
[64] Chalk: 12. o.
[65] Abban az esetben, ha a Kongresszus jóvá is hagyná a szükséges összeget, az 1987-es alkotmány tiltja, hogy az állam többet költsön a fegyveres erőkre, mint az oktatásra. Jacobson: 31. o.
[67] Chalk, 13. o.
[68] Ibid
[69] Chang: 10–14. o.
[70] Chang: 14. o.
[71] Koh Swee Lean Collin: “Southeast Asia’s Emerging Amphibious Forces”, The Diplomat, 2014, 17 October.http://thediplomat.com/2014/10/southeast-asias-emerging-amphibious-forces/
2014 júliusában a kormány aláírta a szerződést egy indonéz hajóépítő vállalattal, melynek értelmében 2017-re két stratégiai szállítóhajót építenek a Fülöp-szigetek számára. Camille Diola: “P4-B Deal for Navy’s Strategic Sealift Vessels Inked”, The Philippine Star, 2014, 18 July.http://www.philstar.com/headlines/2014/07/18/1347645/p4-b-seal-navys-strategic-sealift-vessels-inked
2015 elején Ausztrália 2 balikpapan osztályú nehéz partraszálló járművet adományozott a Fülöp-szigeteknek, amely kétségkívül hasznos támogatást fog nyújtani a stratégiai szállítóhajóknak. Armando J. Heredia: “Analyis: The Philippines’ Naval Buildup” USNI News, February 2, 2015. http://news.usni.org/2015/02/02/analysis-philippines-naval-build
[72] Alma Maria O. Salvador: Time to Reorient the Philippine Navy – Blueboard, Ateneo de Manila University, 2014, 11 November. http://www.admu.edu.ph/news/research/time-reorient-philippine-navy-blueboard-alma-maria-o-salvador
[73] Ibid
[74] 2011-2012 során a hadsereg és a haditengerészet műveleti költségvetéséből katasztrófavédelemre kevesebb mint 1% jutott. Alma Maria O. Salvador: “What is the Traditional Role for the Military in the Philippines?”, Austronesia Defense Forum 2012, 14 November. http://phl.military.austronesia.net/What-is-the-traditional-role-for-the-military-in-the-Philippines.html
[75] Victor Robert Lee: “Manilas Defense Conundrum”, The Diplomat, 2013, 7 November. http://thediplomat.com/2013/12/manilas-defense-conundrum/
A Hainan tájfun következtében 5719 ember veszítette életét, és több mint 4 millió otthona elhagyására kényszerült. Peter Wood: “After Hurricane, Philippine Military Modernization more Urgent and less Likely”, China Brief, Vol 13, Issue 24, 2013, 5 December. 3. o.
[76] Jelenleg a helyzet még ennél is komplikáltabb, hiszen 2015 júliusában a kormányzat a katonai beszerzések terén a belbiztonsági műveletek javára hozott döntést a területi védelem alapelemének számító rakétarendszerek megvásárlása helyett, lényegében megkérdőjelezve a korábbi politikáját. Renato Cruz de Castro: „Is the Philippines’ Military Modernization Dead in the Water?”, The Diplomat, 2015, 28 July. http://thediplomat.com/2015/07/is-the-philippines-military-modernization-dead-in-the-water/
[77] Fisher: 7. o.
[78] De Castro és Lohman: 9. o.
[79] Japán már 2013-ban vállalta, a fülöp-szigeteki partiőrség megerősítését korszerű őrhajók biztosításával. Julio Amador III: “The Philippines’ Search for Strategic Partners”, The Diplomat, 2013, 23 July. http://thediplomat.com/2013/07/the-philippines-search-for-strategic-partners/
[80] Japán már több délkelet-ázsiai országgal is szorosabbra fűzte a katonai kapcsolatokat, elsősorban a kínai stratégiai terjeszkedés feltartóztatása miatt, amelyet az USA is támogat. A Fülöp-szigetek számára leginkább a korszerű japán haditechnikai és kiképzésben nyújtott támogatás tűnik a legértékesebbnek, melynek érdekében Aquino még a Kínával fennálló gazdasági kapcsolatait is hajlandó kockáztatni. „In the Pacific New Military Agreements for a New Alliance Structure” Stratfor Diary, June 9, 2015. https://www.stratfor.com/geopolitical-diary/pacific-new-military-agreements-new-alliance-structure
