Nepál: Geopolitikai kihívások a katasztrófa árnyékában

A regionális geopolitikai érdekek ütközése Nepálban, továbbá az ország belpolitikai megosztottsága a tavasz folyamán a nyugati sajtó figyelmét is felkeltette. A földrengést követően a térség nagyhatalmai India és Kína azonnal segítséget ajánlottak a katasztrófa sújtotta államnak, beavatkozásukat azonban a nepáli kormány igyekezett korlátozni, és folytatni a külpolitikai egyensúlyozást a két szomszéd árnyékában.

2015 tavaszán a pusztító erejű 7,8-as földrengésnek köszönhetően Nepál a nemzetközi sajtó és a közvélemény középpontjába került. A természeti katasztrófa következtében több mint 9000 ember halt meg, miközben 450000 fő otthonának elhagyására kényszerült. A külföldi mentőalakulatok oroszlánrészt vállaltak a lakosság megsegítésében, miközben a kormányzat erőtlenségére, az ország megosztottságára is fény derült. Nepál geopolitikai problémái, melyek komolyan veszélyeztetik az ország jövőjét még a múltban gyökereznek, de láthatóan a mai napig nem sikerült orvosolni ezeket, sőt bizonyos tekintetben csak súlyosbodott a helyzet. Nepál az egyik legszegényebb és legkorruptabb országnak tekinthető Ázsiában, az etnikai és kulturális megosztottsága, valamint a régóta esedékes új alkotmány hiánya miatt a központi kormányzat gyengesége pedig szembetűnő.[1] A földrengés következtében a társadalmi elégedetlenség fokozódott, miközben a nagyhatalmak – India és Kína – továbbra is stratégiai befolyásukat próbálják megerősíteni.

A britek távozását követően 1947-től egy rövid ideig demokratikus fejlődés vette kezdetét az országban, de 1960-ban Mahendra király diktatúrája ennek véget vetett. 1990-ben a kelet-európai kommunizmus összeomlását követően a monarchia hatalmát sikerült némiképp korlátok közé szorítani, habár az új uralkodó Birendra még így is óriási befolyással rendelkezett. A vidék elszegényedése folytán 1996-ban kitört a maoista felkelés és a lázadók hamarosan már az ország 80-át uralták. 2006-ben a koronaherceg lemészárolta az uralkodói család nagy részét, majd átvette a hatalmat, de a nép elégedetlensége végül őt is távozásra kényszerítette, megteremtve a lehetőségét a valódi demokratikus átalakulásnak. Ezzel egyidejűleg a kommunista lázadás is véget ért, a megállapodás értelmében pedig új alkotmány kidolgozása lett az elsődleges cél. 2008-tól máig azonban ezt nem sikerült végrehajtani, idén januárban az alkotmányozó gyűlés negyedszerre sem tudott kompromisszumra jutni.

A politikai, vallási és etnikai ellentétek, lényegében a regionális geopolitikai érdekek lehetetlenné teszik a megegyezést az ország jövőjével kapcsolatban. Vita tárgyát képezi, hogy Nepál hindu vagy szekuláris állam legyen-e, a szövetségi demokratikus köztársaság miként váltsa fel a monarchiát, ill. az egyes területek mekkora autonómiára számíthatnak az új alkotmány szerint. A Sushil Koirala miniszterelnök vezette kormánykoalíció, a Nepáli Kongresszus és a Nepáli Kommunista Párt (CPN-UML) csupán 6-8 állam létrehozását tudja elfogadni, a maoista és Madhesi ellenzék az etnikai megosztottságot figyelembe véve 10-14 autonóm terület kijelölését követeli. A kormány alapvetően az ország földrajzi szempontok mentén történő felosztását favorizálja, hiszen döntően a nemzet egységének hangsúlyozásában és az etnikai feszültségek minimalizálásában érdekelt. Mivel a Madhesi közösség az ország 1/5-öd részén a teljes lakosság 50%-át alkotja, eleve más adminisztratív státuszt követel magának Nepál egyéb részeivel szemben, de ezt a Koirala kormány semmiképpen nem fogadja el.

A nepáli belpolitika tehát önmagában is eléggé megosztott ebben a kérdésben, amelyet a nagyhatalmi beavatkozás, önös geopolitikai érdekei tovább fokoznak. India és Kína a saját biztonságát szem előtt tartva nyomást gyakorol a nepáli elit tagjaira, annak ellenére hogy ezt nyilvánosan nem ismeri be. A föderalizmust tekintve, összességében mindkét hatalom a minimális területi autonómia elvét képviseli, hiszen minél kevesebb entitással kell megegyezésre jutni, annál előnyösebb a számukra és leginkább egy erőteljes központi kormányzatban érdekeltek. Kína a kezdetektől ellenzi az etnikai alapú föderalizmust mivel ebben az esetben az ország felbomlásának lehetőségét is elképzelhetőnek tartja, a saját határai mentén pedig a föderalizmusból fakadó politikai nyugtalansággal számolva nem támogatja a több, de kisebb tartomány létrehozását, hiszen ez akár Tibet „biztonságát” is veszélyeztetheti, főleg hogy a nyugati államok Nepál esetében is „kínaellenes” stratégiát követnek. India befolyása a nepáli belpolitikára meghatározóbb és a határai mentén a Terai síkságon mindössze 1 esetleg 2 állam kialakítását tartja elfogadhatónak. A tisztázatlan indiai-nepáli határnak köszönhetően India igyekszik befolyása alatt tartani a nepáli hindu közösséget, miközben az etnikai alapú föderalizmust szintén ellenzi. Valójában az alkotmány körüli régóta húzódó vitában a nagyhatalmak beavatkozása is komoly szerepet játszik, ezért korántsem meglepő, hogy a megállapodásra minimális az esély, hiszen a belpolitikai és külpolitikai érdekek szinte kibékíthetetlen ellentéthalmazt alkotnak. Mindazonáltal a jelenlegi földrengés után kevés az esély arra, hogy az ország visszasüllyedjen a korábbi erőszaktól sem mentes politikai anarchiába, az újjáépítés minden szereplő számára az elsődleges feladat.

Nepál fontos helyet foglal el Kína és India stratégiai játékában, ezt a katasztrófa is bizonyította. Az Indiával fennálló viszonyt döntően befolyásolja az a 600000 indiai, aki Nepálban él, hiszen vallási, politikai és gazdasági hatalommal is rendelkeznek. India kb 40 %-át adja Nepál teljes külföldi befektetéseinek és egyben a kis ország legfontosabb kereskedelmi partnere. Az utóbbi években viszont Kína befolyásának növekedése látványosabb. 2014 végén Nepál hivatalosan is csatlakozott Peking Új Selyemút projektjéhez, ami hosszú távon ugyan eredményezhet gazdasági előnyöket, ugyanakkor elsősorban a kínai geopolitikai érdekeket szolgálja. (Nepál kulcsfontosságú útvonalat jelent Tibet délről való megközelítésében) A kínai tőke is egyre aktívabb szerephez jut, mára már a legnagyobb külföldi befektetések hozzá köthetők.

A földrengés hírére mindkét ország azonnali segítséget ígért és mentőalakulatok, valamint jelentős pénzügyi segítség révén kivették a részüket a humanitárius segítségnyújtásból. Erőfeszítéseiket persze nem hangolták össze, hiszen az eltérő érdekek ezt nem is tették volna lehetővé. Valójában a segítségnyújtás része a szoftpower kivetítésének, amelyet az Egyesült Államok is eredményesen alkalmaz és az utóbbi időben Kína is komoly lépéseket tett ezen a téren. Habár ez a taktika a délkelet-ázsiai országok esetében korántsem biztos hogy sikert eredményez, Nepálban komoly támogatást szerezhet a kínai kormányzat számára. India szintén azonnali támogatásáról biztosította szomszédját, hiszen a jó szándékon kívül Narendra Modi miniszterelnök új külpolitikája értelmében a kapcsolatok szorosabbá tétele (a befolyás megerősítése) Dél-Ázsiában prioritást élvez. Modi számára a hazai belpolitikai megítélés is sokat számít, hiszen a hinduk körében lépése népszerűséget eredményezett, Nepálban pedig egyúttal a keresztény misszionárius csoportok befolyásának visszaszorítását is elősegíti. A két rivális nagyhatalom beavatkozásából Katmandu igyekszik minél jobban profitálni, ennek érdekében engedményekre is hajlandó, de amikor az ország szuverenitása forog kockán, a Koirala kormány a kemény lépésektől sem riad vissza. Nepál visszautasította Taiwan ajánlatát amely mentőcsapatok küldéséről szólt, hiszen nem kívánta provokálni Kínát, de a biztonsági erők a tibeti menekülteket is már jóideje szoros felügyelet alatt tartják. Másrészről utóbbiak egy része szabadon távozhatott Indiába, amely viszont az indiai érdekeknek kedvezett. Május elején azonban alig 10 nappal a katasztrófa után a nepáli kormány hirtelen felszólította a külföldi mentőalakulatokat, hogy hagyják el az országot, a hivatalos indoklás szerint a további munkálatokat már a nepáliak maguk is megoldják. Egyértelmű, hogy a segítségre mindig szükség van, főleg Nepál helyzetében, de a geostratégia minden mást felülír. Az indiai média kedvezőtlen megnyilvánulásai (paternalista, dicsekvő szemlélet) már amúgy is zavarta a nepáli kormányt, most pedig elérkezettnek látta az idejét, hogy a függetlenség védelmében azonnal reagáljon, a kínai és az indiai törekvések ellenében. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az intézkedés a Nyugat ellen is irányul, hiszen a misszionáriusok és segélyszervezetek révén az amerikai befolyás növekedése is kihívást jelent a nepáli vezetés szemében. A katasztrófát követő események mindennél világosabban bizonyították a geopolitika jelentőségét Nepál esetében, amely minden valószínűség szerint a jövőben is a rivális geostratégák játékterepe marad. Hogy melyik lesz képes fölénybe kerülni a másikkal szemben és hogy ehhez Nepál miként tud alkalmazkodni, egyelőre még megjósolhatatlan.

Felhasznált irodalom

Kamai Bev Bhattarai: The Geopolitics of Nepal’s Federal Structure. in: The Diplomat, October 27, 2014 http://thediplomat.com/2014/10/the-geopolitics-of-nepals-federal-structure/ (2015.06.02)

Olivier Guillard: Fragile in Every Sense of the World – Nepal’s Political Crisis. ISN, 18 May 2015

http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?lng=en&id=190731 (2015.06.02.)

Keith Johnson: U. S., China, India, Race to Send Aid to Earthquaqe-Battered Nepal. in: Foreign Policy, April 26, 2015 http://foreignpolicy.com/2015/04/26/u-s-china-india-race-to-send-aid-to-earthquake-battered-nepal/ (2015.06.02.)

Iaian Marlow: India and China Geopolitics at Play Amids Nepal Ruins in: The Globe and Mail, April 30, 2015

http://www.theglobeandmail.com/news/world/india-and-chinas-geopolitics-at-play-amidst-nepals-ruins/article24201619/ (2015.06.02.)

Paramendra Bhagat: An Earthquaqe Exposes Nepal’s Political Rot. in: Foreign Policy, April 30 2015 http://foreignpolicy.com/2015/04/30/an-earthquake-exposes-nepals-political-rot/ (2015.06.03.)

Akhilesh Pillalamari: China’s Gateway to South Asia? in: The Diplomat, January 08, 2015 http://thediplomat.com/2015/01/nepal-chinas-gateway-to-south-asia/ (2015.06.02)

Vishal Arora: Geopolitics Enters Nepal’s Earthquaqe Relief Efforts. in: The Diplomat, May 06, 2015 http://thediplomat.com/2015/05/geopolitics-enters-nepals-earthquake-relief-efforts/ (2015.06.03)

Alex Renton: Nepal Earthquaqe Could have been a Manmade Disaster as Climate Change Brings Seismic Shift. in: Newsweek, 08.05.2015 14-19. pp.

After Nepal’s Earthquaqe. To the Rescue. in: The Economist, May 2nd-8th 2015 44-45. pp.

[1] A Transparency International szerint a vizsgált 174 ország közül Nepál a 126. helyen áll a korrupciót tekintve.

[2] http://www.thehawkroad.com/Site_18/Nepal_Map_files/nepal.gif (2015.06.01.)