Kína feltörekvő nemzetközi intézményi struktúrája

A nemzetközi szervezetek palettáján új, ismeretlen nevekkel találkozhatunk, amelyek most kezdenek betörni a köztudatba. Ezek nagy része kínai kezdeményezésekből indult ki, ez pedig aggodalommal tölti el a világ nyugati részét: mit tehetnek, ha az új intézmények maguknak követelik a Világbank, az IMF és a fennálló nemzetközi intézményrendszer eddigi vezető szerepét?

AIIB – Jogi alapokkal az indítás felé

A Kína által kezdeményezett Asian Infrastructure Investment Bank fordulóponthoz érkezett – 2015. június 29-én az alapító 57 országból 50 aláírta a bank alapszabályát, megteremtve ezzel a szervezet jogi kereteit. Az aláírás után az egyes országoknak ratifikálniuk kell ezt az alapszabályt, így az AIIB várhatóan 2015 végén kezdi meg működését. A bankot egy ázsiai országból választott elnök fogja vezetni, maximum két ötéves ciklus folyamán, az igazgatótanács támogatásával. Az aláíró ünnepségen Xi Jinping történelmi lépésről beszélt, s amíg az aláíró államok törekszenek a multilaterális együttműködés fenntartására, addig egy nyitott és kölcsönösen hasznos platformként tudnak működni.[1]

A kínai fél azt ígéri, hogy a bank átlátható struktúrát fog létrehozni, mellőzni kívánják a nemzetközi szervezetek szokásos bürokráciáját.[2] A bank 100 milliárd dolláros tőkével indul, részvényeseinek 75%-a ázsiai országok számára lesz fenntartva, és főként az ázsiai országok infrastruktúra-fejlesztéseit fogja segíteni. Mivel Kína (25-30%) és India (10-15%) lesznek a legnagyobb részvényesek, ez jelentősen megerősíti regionális hatalmi szerepüket.[3]

Kína szerint Ázsiának és a fejlődő országoknak új pénzintézetre van szüksége a nagy beruházások finanszírozására, s emellett támogatja az IMF és a Világbank reformját, amelyek az Ázsián kívüli befektetéseket helyezik előtérbe. Nem titkolt céljuk a renminbi nemzetközi forgalmának növelése az AIIB-n keresztül, s saját feladatuknak érzik, hogy alternatívát kínáljanak a világszintű pénzügyi szervezetek piacán.[4]

Hatalmas szavazati része ellenére (ld. 1. ábra) Kína nem tart igényt vétójogra, s más országok csatlakozásával a szavazati részesedés is egyre csökkenni fog.

1. ábra: Az AIIB alapítóinak kezdeti részesedése részvényekben és szavazatokban

A világszerte számos tagországot magába foglaló bank nem az első kezdeményezés Kína részéről egy világszervezet létrehozására. Jogos a kérdés, hogy mik a hosszú távú tervei nemzetközi kapcsolatainak intézményesített kiszélesítésében?

A kínai intézmények “párhuzamos rendszere”

Henry Kissinger legutóbbi, Világrend című könyvében arra figyelmeztetett, hogy Kína pozíciójának biztosítására saját gyártású nemzetközi intézményeket tervez, s elkerülhetetlen, hogy ezekben néhány ország támadást véljen felfedezni a már több évtizede fennálló intézményrendszerrel szemben.[5]

A berlini Mercator Institute For China Studies tavaly októberben készítette el tanulmányát[6] Kína alternatív nemzetközi rendszeréről. A párhuzamos szervezeti rajz (ld. 2. ábra) szemléletesen mutatja az ország saját készítésű nemzetközi vagy annak szánt intézményeit. Ezek alapján úgy tűnik, az AIIB és az OBOR csupán a jéghegy csúcsa, és a legfontosabb kérdés, hogy milyen célra kívánja felhasználni saját rendszerét? Mivel nem akar szembefordulni a jórészt az USA által dominált nemzetközi szervezetekkel – sőt, inkább ott is növelné befolyását –, az ellenpólus széleskörű megalapozását és szövetségesek toborzását láthatjuk benne.

A 2014. októberében megjelent tanulmány megállapítja, hogy egyes kezdeményezésekhez, így az AIIB-hez és az Új Selyemúthoz való csatlakozást a nyugati államoknak is érdemes lenne meggondolniuk.[7] A kutatóintézet által is tett következtetésre 2015-ben számos európai ország adott pozitív választ. Közülük is kiemelkedik Nagy-Britannia 2015. márciusi bejelentésével, hiszen Európa pénzügyi központja volt az első, aki nyíltan szembehelyezkedett az USA kérésével, amely az AIIB mellőzése volt. Ez a lépés lavinát indított el az európai országok körében, így az alapítók között szerepelnek az európai közösség meghatározó tagjai.[8]

Kína magára vállalta ezen szervezetek finanszírozását, amelyben szerephez juthatnak a nemzetközi színtér perifériáján létező országok is. A szervezetek tevékenysége széles skálán mozog: található köztük pénzügyi és valutapolitikára, kereskedelemre és befektetésre, régiók közötti fejlesztésre szakosodott szervezetek. A különböző intézmények között – az átfedések miatt is – gyakori az együttműködés, így például Közép-Ázsiában egyszerre van jelen az infrastruktúra-fejlesztés valamint a regionális biztonsági rendszer kiépítése.

2. ábra A nemzetközi szervezetek Kína által támogatott, párhuzamos rendszere

Az ábrán látható szervezetek közül némelyiket érdemes közelebbről is szemügyre venni, így a Shanghai Cooperation Organizationt (SCO), amely az USA növekvő közép-ázsiai jelenléte miatt jött létre 2007-ben, s mára kibővült tagsággal és számottevő aktivitással működő katonai szövetséggé nőtte ki magát. Több nagyon fontos eredményt is felmutatott ez a szövetség: bekapcsolta Oroszországot egy Kína által vezetett regionális biztonsági fórumba, valamint növelte Kína befolyását Közép-Ázsiában.[9]

A pénzügyi szervezetek terén kiemelkedik a BRICS New Development Bank, az AIIB és a BRICS Contingence Reserve Arrangement, amely utóbbit egyenesen a Valutaalappal feleltetik meg. A BRICS bankjának végleges feltételeit július közepén fogadták el a tagállamok, s a bank lassú indítási folyamatának tetőpontján szoros kapcsolatot hozott létre a Pekingben székelő AIIB-vel: megállapodásuk szerint forródrót köti össze a két pénzügyi szervezetet.  A Világbank szerepkörébe kívánkozó, sanghaji székhelyű bank a kínai pénzügyminiszter, Lou Jiwei szerint – pekingi társához hasonlóan – képes lesz fellendíteni a fejlődő országok gazdasági növekedését.[10]

A konkrét intézményeken kívül bizonyos folyamatokat is párhuzamba vonnak korábban már tapasztalt, vagy éppen zajló folyamatokkal, így például Shanghai pénzügyi központtá emelését, amelyet a renminbiben denominált kötvények piaca fog meghatározni.[11]

A diplomácia terén nem újdonság, hogy a BRICS könnyen megfeleltethető a G7 csúcstalálkozóinak. Egyes kínai vélemények egyébként is sérelmezték, hogy országuk nem kap helyet a világ vezető fejlett államai között. Ez azonban kívülről szemlélve nem teljesen meglepő, hiszen Kína minden gazdasági sikere ellenére még mindig fejlődő ország.

A fent említett intézményeket fogja át a „One Belt One Road” kezdeményezés, amelynek nagyszabású tervei alapján egy Kelet-Ázsiát Ázsia többi részével és Európával szárazföldön, s a tengeren Kínát számos országgal összekötő infrastruktúra-rendszer kerülne kiépítésre.[12] A külpolitikai irányvonal a nemzetközi intézmények összefogásán keresztül számottevő hatást fejthet ki a geopolitikai viszonyokra – nagyobbat, mint amennyire a nemzetközi intézmények önmagukban képesek lehetnek. A jól kiépített és Kína által finanszírozott nemzetközi intézményrendszer kézben tudja tartani a kínai külpolitikai összes jelenlegi törekvését.

Kihívás az USA számára

Az Egyesült Államokban több politikus és tudós úgy véli, ez nyílt támadás az USA és szövetségesei által a második világháború óta fenntartott nemzetközi intézményrendszer ellen, s attól tartanak, hogy az AIIB nem fogja figyelembe venni a korábban meghatározott társadalmi és környezeti szabványokat.[13]

Azonban, ha a Kínai Népköztársaság és a nemzetközi intézmények történelmi kapcsolatára gondolunk, nem lehet meglepő a bizalmatlanság: egészen 1971-ig, a KNK ENSZ-csatlakozásáig Tajvan képviselte Kínát a nemzetközi szervezetekben. E sérelem ellenére a hetvenes évektől nem szabott neki gátat semmilyen múltbeli személyes ellentét. Azt mondhatjuk, hogy azóta felfelé ívelt Kína szerepe, s néhány hátrányos helyzettől eltekintve érdekében áll a jelenlegi rendszer fenntartása. A nemzetközi közösséghez való tartozásuk része, hogy a kínaiak a mai napig elévülhetetlen érdemeik között tartják számon a fasizmus ellen folytatott önfeláldozó harcukat.

Amerika aggályaival szemben érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztési bankok piacán Kína mellett számos más intézmény száll versenybe, s így az sem mondható, hogy az új bankok különösebben nagy veszélyt jelentenének az USA és Japán számára.[14] A kínai álláspont szerint csupán az ázsiai-csendes-óceáni térség fejlesztéseihez is rendkívüli összegekre van szükség, ezt pedig egyetlen intézmény sem képes egyedül biztosítani, így megfér egymás mellett a Világbank, a japán Asian Development Bank és az AIIB is.[15]

A fentiek tükrében megerősíthetjük, hogy Kína szükségesnek érzi a saját maga által dominált nemzetközi szervezetek létrehozását, és ezért – több vagy kevesebb sikerrel – lépéseket is tesz. Azonban ezek az intézmények kevés kivétellel mindössze a regionális hatalmát tudnák megerősíteni, amely ugyan néhány területen sérti az USA és más országok érdekeit, azonban nem tudja és nem is akarja megrendíteni a második világháború óta fennálló nemzetközi rendszert.

Hivatkozások:

[1] Tiezzi, Shannon: ‘Historic’ AIIB Signing Marks Beginning of New Era, China Says. In: The Diplomat. http://thediplomat.com/2015/06/historic-aiib-signing-marks-beginning-of-new-era-china-says/ (2015. 12. 01.)

[2] New Analysis: Constitution to Lay Cornerstone for AIIB. In: Xinhuanet. http://news.xinhuanet.com/english/2015-06/26/c_134359446.htm (2015. 12. 01.)

[3] Tiezzi, Shannon: A Big Step Forward for China’s AIIB. In: The Diplomat. http://thediplomat.com/2015/05/a-big-step-forward-for-chinas-aiib/ (2015. 12. 01.)

[4] Li, Lifan: The Future of the AIIB Among the Global Financial Institutions. In: ABO. http://www.abo.net/oilportal/topic/view.do?contentId=2449371 (2015. 12. 01.)

[5] Raby, Geoffrey: China’s AIIB Bank: Part of a Much Bigger Master Plan. In: The National Interest. http://nationalinterest.org/blog/the-buzz/chinas-aiib-bank-part-much-bigger-master-plan-12748 (2015. 12. 01.)

[6] Heilmann, Sebastian – Rudolf, Moritz – Huotari, Mikko – Buckow, Johannes: China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order. China Monitor, Number 18. 2014. 10. 28. http://www.merics.org/fileadmin/templates/download/china-monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf (2015. 12. 01.)

[7] China’s Shadow… p. 1. http://www.merics.org/fileadmin/templates/download/china-monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf (2015. 12. 01.)

[8] Aiyar, Swaminathan S Anklesaria: Why US Allies Are Happy to Join China’s AIIB? In: The Diplomat. http://thediplomat.com/2015/07/why-us-allies-are-happy-to-join-chinas-aiib/ (2015. 12. 01.)

[9] Raby, Geoffrey: China’s AIIB Bank: Part of a Much Bigger Master Plan. http://nationalinterest.org/blog/the-buzz/chinas-aiib-bank-part-much-bigger-master-plan-12748 (2015. 12. 01.)

[10] “BRICS” Bank Launches in Shanghai, to Work With AIIB. In: Buenos Aires Herald.com. http://www.buenosairesherald.com/article/194499/brics-bank-launches-in-shanghai-to-work-with-aiib (2015. 12. 01.)

[11] China’s Shadow… p. 4. http://www.merics.org/fileadmin/templates/download/china-monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf(2015. 12. 01.)

[12] One Belt, One Road: The Silk Road. http://www.merics.org/en/merics-analyses/china-mapping/silk-road.html (2015. 07. 27.)

[13] Lipscy, Philip Y.: Who’s Afraid of the AIIB? In: Foreign Affairs. https://www.foreignaffairs.com/articles/china/2015-05-07/whos-afraid-aiib (2015. 12. 01.)

[14] Lipscy, Philip Y.: Who’s Afraid of the AIIB? In: Foreign Affairs. https://www.foreignaffairs.com/articles/china/2015-05-07/whos-afraid-aiib (2015. 12. 01.)

[15] Tiezzi, Shannon: ‘Historic’ AIIB Signing Marks Beginning of New Era, China Says. http://thediplomat.com/2015/06/historic-aiib-signing-marks-beginning-of-new-era-china-says/ (2015. 12. 01.)