Afrika hiánycikke: Az ipar

Megkongatta a vészharangot Afrika hosszú távú gazdasági kilátásai felett az Economist egy nagy nemzetközi visszhangot kiváltó, novemberi cikkében.[1] A brit hetilap arra hívja fel a figyelmet, hogy Afrika ipara alulfejlett, ez pedig komoly gátat szabhat majd a kontinens fejlődésének.

A cikk adatai szerint 1980-2013 között az afrikai ipar teljesítménye nemhogy stagnált, hanem még csökkent is: míg 1980-ban Afrika gazdasági teljesítményéhez 12 százalékkal járult hozzá az ipar, ez 2013-ra 11 százalékra csökkent. Az afrikai munkavállalók mindössze hat százaléka dolgozik az iparban, vagyis arányaiban ugyanannyi, mint harminc éve – ami különösen Ázsiával összevetve drámai, ahol 1978-2008 között 11-ről 16 százalékra nőtt az iparban foglalkoztatottak aránya. Noha az afrikai országok GDP-je az elmúlt 15 évben átlagosan évi öt százalékkal nőtt, az ipar jól érzékelhető módon nagyobbrészt kimaradt a fejlődésből. Ez azért probléma, mert a dinamikus növekedést maguk mögött tudó sikeres kelet-ázsiai országokban az elmúlt évtizedekben jellemző módon az ipari szektor adta a kiugró fejlődés alapját, ami következő lépésben az ipari export növekedéséhez vezetett. Mindez hiányozni látszik Afrikában, ami továbbra is elsősorban mezőgazdasági termékeket és nyersanyagokat (olaj, színesfém) exportál. Így például Afrika adta 2012-ben a világ gyapotexportjának a 16 százalékát, de ebből csak egy százalék volt feldolgozva, a többi nyers állapotban lett értékesítve.[2]

Az Economist cikkének megállapításai egybecsengenek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015. októberi jelentésével Afrika gazdaságáról.[3] Ebben a Valutaalap szakemberei arra figyelmeztetnek, hogy az afrikai országok elsősorban nyersanyagokat exportálnak, az ipari, (és ezáltal általában magasabb hozzáadott értékű) termékek pedig a teljes exportnak csak egy meglehetősen csekély részét teszik ki. (Ipari termékek alatt a Világbank vegyipari termékeket, műtrágyát, gépipari berendezéseket, bőr-, gumi-, fa-, papír-, textil és fémtermékeket, bútort és gyógyszert ért, kőolajat, földgázt és színesfémeket viszont nem.[4]) Mindez ahhoz vezetett, hogy az utóbbi években nőtt az afrikai országok kereskedelmi passzívuma.

Országokra lebontva a kérdést, a Világbank adatai szerint (1. ábra) a legnagyobb szubszaharai exportőrök közül csak Botswanában érik el az ipari termékek az 50 százalékos részesedést a teljes exporton belül: Nigériában, a kontinens legfejlettebb országában az arány elkeserítően alacsony, de olyan, egyébként dinamikusan fejlődő államokban, mint Ghána, Etiópia, Zambia vagy Tanzánia, is elmarad az érték a kívánatostól. (Összehasonlításképp: Magyarország esetében az ipari termékek aránya a teljes exportban 82 százalék).

1. ábra: Ipari termékek aránya a teljes exporton belül. Forrás: Világbank

Globális összevetésben mindez azt jelenti, hogy a szubszaharai Afrika részesedése a világ exportjában 1980 óta komolyan csökkent – igaz, 2000 óta legalább újra emelkedik, még ha lassan is. Míg 1980-ban Kína negyedannyit exportált, mint a szubszaharai Afrika, 2009-ben már négyszer annyit.[5] Hasonló a tendencia Indonézia, Dél-Korea vagy Malajzia esetében is. Ha egész Kelet-Ázsiát vesszük összehasonlítási alapul, a kép még egyértelműbb: 1980-ban Afrika még jóval többet exportált, mint Kelet-Ázsia. 2010-re ugyanakkor a „tigrisek” már hatszor annyi árut szállítottak külföldre, mint a fekete kontinens (2.ábra).

	1970	1980	1990	2000	2010
Afrika	4,99%	5,99%	3,02%	2,31%	3,33%
Kelet-Ázsia	2,25%	3,74%	8,06%	12,02%	17,8%

2. ábra: Afrika és Kelet-Ázsia részesedése a globális exportból. Forrás: UNECA

Ami az egyes ipari termékcsoportokat illeti, az International Trade Centre 2012-es jelentése szolgál kiábrándító adatokkal. Az ipari termékek (vegyipar, faipar, textilek, élelmiszeripar, járművek, gépipar) részesedése az afrikai exportból eltörpül az ásványi termékek részesedése mögött, amelyek a kivitel majdnem kétharmadát adják (3. ábra).[6] 1995 és 2011 között csökkent az afrikai textilipar és faipar részesedése a világ importjából, míg a vegyiparé stagnált. Némi növekedés észlelhető viszont a járművek és a gépipari termékek kivitelének a körében.

	részesedés az afrikai exportból (1995)	részesedés az afrikai exportból (2010)	részesedés a világ importjából (1995)	részesedés a világ importjából (2010)
vegyipari termékek	4,9%	3,6%	1,3%	1,3%
textiltermékek	9,5%	3,7%	3,0%	2,8%
fa/faipari termékek	2,5%	0,8%	3,7%	3,4%
élelmiszeripar	5,9%	4,2%	3,7%	4,8%
járművek	1,3%	2,4%	0,2%	0,9%
gépipari termékek	2,9%	3,7%	0,2%	0,5%
ásványi termékek	41,2%	58,9%	11,8%	11,7%

3. ábra: Afrika ipari exportja (válogatott kategóriák). Forrás: ITC

Konkrét áruosztályokra lebontva a kérdést, Afrika legnagyobb exportterméke 2011-13 között az olaj volt, amiből Afrika termelői éves szinten 340 milliárd dollár értékben adtak el (4. ábra).[7] Ezt követték – nagy lemaradással – a nemesfémek és drágakövek, amelyek exportja 32-46 milliárd dolláros bevételt hozott az afrikai államoknak. A harmadik áruosztályt az ércek tették ki (20-24 milliárd dollár), és csak ezt követték negyedik helyen az elektromos gépek és berendezések (10-11 milliárd dollár értékben). A legnagyobb exportslágerek listáján tehát összességében nagy fölénnyel dominálnak a különböző nyersanyagok, míg Afrika ipari termékekre egyértelműen sokkal kisebb a világ kereslete.

Top 10 afrikai export	Export értéke (2013 – mld. dollár)
ásványi olajok, tüzelőanyag, bitumen	340,9
nemesfémek, drágakövek, gyöngyök, érmék	32,4
ércek, salak, hamu	24,2
elektromos gépek és berendezések	11,5
járművek, és járműalkatrészek	11,4
réz és rézáruk	11,2
atomreaktorok, kazánok, gépek	9,3
kakaó	8,7
vas és acél	8,6
hajók, csónakok és úszószerkezetek	7,9

4. ábra: Afrika tíz vezető exportterméke. Forrás: UNECA

Mik az okok ennek a problematikus tendenciának a hátterében? Az Economist és az ENSZ is az infrastruktúra rossz állapotát, vagy teljes hiányát nevezik meg, mint fontos tényező. 2010-ben így Afrikában például háromszor olyan drága volt az áram, mint Dél-Ázsiában.[8] Hiába exportált Nigéria 89 milliárd dollár értékben olajat 2012-ben, ha 5,5 milliárd dollárnyi finomított olajat kellett ugyanabban az évben vásárolnia a világpiacon, mivel tönkrementek a hazai finomítói.[9] A közlekedési infrastruktúra rossz állapota miatt a szállítási költségek 63 százalékkal magasabbak Afrikában, mint más fejlődő országokban.[10]

A másik komoly gátja Afrika iparosodásának a lakosság iskolázottságának alacsony foka: 2013-ban a 18-23 év közötti afrikai korosztálynak csupán 8,6 százaléka járt egyetemre vagy főiskolára. Ugyanez az arány Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 33 százalék. A harmadik probléma – paradox módon – Afrika nyersanyag-gazdagsága, amely az utóbbi tíz évben tapasztalható magas világpiaci árak mellett az ún. „holland betegség” kialakulásához vezetett. (A holland betegség azt a folyamatot írja le, amikor egy ország komoly nyersanyagkincsre találva elkezdi értékesíteni azt, ami a valutája felértékelődéséhez vezet. Emiatt hirtelen olcsóbb lesz a külföldi ipari termékek importálása, viszont egyidejűleg a drága valuta miatt a hazai termékek fokozatosan elveszítik versenyképességüket.)

Az afrikai ipari termékek versenyképességének az elvesztése azért aggasztó, mert Kelet-Ázsia éppen az ipari termékeken keresztül tudott, és tud ma is, felemelkedni. A kínai könnyűipar az ismertetett gondok miatt ráadásul nem az olcsó munkaerővel kecsegtető fekete kontinensre helyeződött át az utóbbi években, hanem Vietnamba és Bangladesbe. „Afrika növekedését nem az exportvezérelt ipar adja” – idézi az Economist Dani Rodrik sztárközgazdászt. Ráadásul az utóbbi hónapokban meredeken estek az afrikai slágertermékek (olaj, réz, ezüst) világpiaci árai, így félő, hogy a belső kereslet marad a növekedés egyetlen stabil motorja.

Természetesen sikertörténetek is vannak: Etiópiában, Tanzániában és Ruandában az utóbbi években bővülni tudott az ipari termelés, elsősorban európai és kínai befektetéseknek köszönhetően – emeli ki az Economist. Dél-Afrika GDP-jének 7,5 százalékát autógyárak (Toyota, Ford) adják. Az afrikai ipar helyzetén ráadásul az afrikai kormányok könnyen tudnának segíteni, ha kereskedelmi egyezményekkel megkönnyítenék az Afrikán belüli árucserét – emeli ki az UNECA. Ennek jegyében 2017-re tervbe van véve egy összafrikai szabadkereskedelmi egyezmény megkötése (Continental Free Trade Area – CFTA). Erre azért lenne nagy szükség, mert paradox módon az ipari termékek átlagos vámja Afrikán belüli kereskedelem esetén jóval magasabb (9 százalék) mint a világ többi részével (2,3 százalék). Az afrikai államok tehát nem a világ többi részének a termékeitől, hanem egymástól védik saját iparukat.[11]

Jegyzetek

[1]Economist: More a marathon than a sprint, 2015. november 7.

[2] ENSZ: Using trade to boost Africa’s industrialization, In: Africa Renewal, 2015. augusztus

[3] International Monetary Fund: Sub-Saharan Africa: dealing with the gathering clouds, Regional Economic Outlook, 2015. október

[4] A SITC-nomenklatúra (Standard International Trade Classification) 5-8 áruosztályai, kivéve a 68-as árucsoport.

[5] John Mutenyo: Driving Africa’s growth through expanding exports, Brookings Institute, 2011. január,http://www.brookings.edu/~/media/research/files/reports/2011/1/africa-economy-agi/01_africa_economy_agi.pdf

[6] International Trade Centre: Africa’s trade potential: export opportunities in growth markets, 2012., 4. o.

[7] UNECA: Economic report on Africa: Industrializing through trade, 2015., 64. o.,http://www.uneca.org/sites/default/files/PublicationFiles/era2015_eng_fin.pdf

[8]Economist: More a marathon than a sprint, 2015. november 7.

[9] ENSZ: Using trade to boost Africa’s industrialization, In: Africa Renewal, 2015. augusztus

[10] ENSZ: On bumpy roads and rails, In: Africa Renewal, 2014. április

[11] UNECA: Economic report on Africa: Industrializing through trade, 2015., 151. o.,http://www.uneca.org/sites/default/files/PublicationFiles/era2015_eng_fin.pdf