Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó jelentősége

A hidegháború végét követő időszak kétségkívül egyik legfontosabb politikai eseménye, Kína újbóli felemelkedése. Napjaink egyik legizgalmasabb kérdése, hogy Kína kíván-e szabályalkotó szereplőként megjelenni a nemzetközi porondon, vagy hajlandó elfogadni az eredendően nyugati alapú játékszabályokat. Az AIIB és a BRICS Bank, valamint az „Egy öv egy út”/”Új Selyemút” program meghirdetésével úgy tűnik, hogy Kína máris megkezdte a párhuzamos globális politikai intézmények kiépítését. Bár a kínai kormány nagy energiát fordít ezen intézmények promotálására, ennek ellenére meglehetősen keveset tudunk arról, hogy milyen módon kívánja azokat működtetni. Jelen tanulmány az Egy öv egy út terv részét képező 2015. áprilisban megkezdett Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosót vizsgálja, amelyet a nemzetközi elemzők egy politikai játékszabályokat megváltoztató eseményként írnak le, amely egyszersmind egy „új típusú” kínai külpolitika első előfutárának is tekinthető.

Az egyezmény és tartalma

Hszi Csin-ping (Xi Jinping), a Kínai Népköztársaság (KNK) elnöke 2015. április 20-21-ei pakisztáni látogatásán meghirdette a Kínai Pakisztáni Gazdasági Folyosó (KPGF) építésének megkezdését. A kínai elnök úgy jellemezte pakisztáni útját, mint aki „a testvéréhez jön látogatóba”,[i] Muhammad Nawaz Sharif pakisztáni miniszterelnök pedig kijelentette: „baráti kapcsolatunk acél keménységű”[ii]. A két elnök beszédében hangsúlyozta, hogy államuk kapcsolata új szintre lépett, amely immáron a „minden körülmények közötti kooperatív stratégiai partnerségen” alapul és kapcsolatuk „magasabb a hegyeknél, mélyebb az óceánoknál, és édesebb a méznél”.[iii] A látogatás eredményeként egy 51 megállapodást tartalmazó egyezmény kötöttek, mintegy 45,7 milliárd amerikai dollár értékben[iv], amelyet a nemzetközi elemzők úgy értékelték, hogy a két állam de facto szövetséget kötött.[v]  Az összeg nagysága ugyan meglepte az elemzőket, maga a megegyezés azonban nem volt váratlan. Li Ko-csiang (Li Keqiang) 2013-as februári útján nyilvánosan bejelentette, hogy a két fél megkezdte a gazdasági folyosó tervezését[vi], míg a megvalósítással kapcsolatos szándéknyilatkozat Nawaz Sharif 2013. júliusi pekingi útján került aláírásra. Ezt követően a felek szakpolitikai kérdésekben egyeztettek, és meghatározták a projekt hosszú távú ütemtervét (2015-2030)[vii].

A KPGF a tervek szerint egy olyan gazdasági folyosó lesz, amely közúti (részben gyorsforgalmi út), vasúti, olaj- és gázvezeték és határon átívelő optikai hálózatból áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal és logisztikai központokkal, a kínai Kasgar városától egészen a pakisztáni metropoliszig, Karacsiig és a kínai üzemeltetés alatt álló Gwadar[viii] kikötőjéig. A pakisztáni tervek a Karakorum Highway-től délre három folyosó (keleti, középső, nyugati) kialakítását javasolták, amelyből a leghosszabb, de legbiztonságosabb és legkönnyebben megvalósítható keleti lett kiválasztva mint a fejlesztések első lépcsőfoka.[ix] A keleti útvonal a Thakot-Iszlámábád-Lahor-Multán-Karacsi városokat köti össze. Karacsihoz pedig egy új gyorsforgalmi úttal csatlakozik Gwadar kikötője (1. térkép).

A nyugati útvonalhoz (első fázis) kapcsolódó szükséges infrastrukturális projektek értéke összesen 11,8 milliárd amerikai dollár, az első fázis kivitelezésének a határideje 2017. Az útvonal kialakításához szükséges útfejlesztések közé tartozik a Karakorum Highway második fázisa (Havelian-Thakot között); Karacsi-Lahor autópálya (Multán-Szukkúr szakasz); Gwadar East Bay gyorsforgalmi út, összességében 5,9 milliárd dollár értékben. Vasútvonal fejlesztések közé tartozik a pakisztáni fő vonal (ML1) felújítását 3,7 milliárd dollár értékben, Havelianban pedig egy vasúti száraz kikötő (dry port) kialakítása. Az egyezmény része továbbá egy cseppfolyósított földgáz (liquefied natural gas – LNG) import kikötő építése Gwadarban és a Gwadar-Nawabshah LNG csővezeték. Ezenkívül Gwadarban egy nemzetközi repülőtér, Lahorban egy metró vonal (1,6 milliárd dollár), valamint Pakisztán és Kína között egy nagysebességű optikai hálózat kerül kiépítésre. Fajszalábádban (Pandzsáb) közös ipari parkot létesítenek a felek, amelyet a tervek szerint a későbbi fázisokban ipari parkok teljes hálózata követ (1. térkép).[x]

1. térkép: Kínai Pakisztáni Gazdasági Folyosó három fő útvonala és a tervezett fejlesztések földrajzi elhelyezkedése [xi]

A megegyezés legjelentősebb tétele a pakisztáni energetikai szektort érinti mintegy 38,8 milliárd dollár értékben, amely a döntően magántulajdonban lévő pakisztáni energetikai vállalatok számára nyújt kedvezményes kamatozású hitelt. A szerződés értelmében a kínai segítséggel 2017-2018-ig 10.400 MW kapacitást kapcsolnak a nemzeti energiatermelésbe[xii], amely a program kifutásával (2030) összesen 21.690 MW-ra emelkedik.[xiii] Az első fázis döntő része széntüzelésű hőerőművekre alapoz, összesen több mint 7500 MW összkapacitással[xiv]. A fennmaradó részt, összesen 2800 MW értékben megújuló erőforrások fogják biztosítani. Ebből két vízerőmű 1590 MW[xv], két naperőmű park 1000MW [xvi] (Pandzsáb), valamint 250 MW kapacitással négy szélerőmű projekt[xvii] részesedik (1. térkép).[xviii]

Több projekt érinti a tudományos, oktatási és kulturális területet, amely keretében egy kutatóközpontot (Joint Marine Research Center), egy laboratóriumot (Cotton Bio-Tech Laboratory), egy technikai és szakképző központot (Gwadar), egy kórházat (Gwadar) és egy Kínai Kulturális Központot alapítanak. A kulturális egyezmények kiterjednek a kínai CCTV és a pakisztáni tévécsatornák együttműködésére, testvérvárosi kapcsolatok alapítására Csengtu és Lahor, Zhuhai és Gwadar, valamint Karamay és Gwadar között. Továbbá létesítenek egy Nemzetközi Oktatási Központot, az ürümcsi Xinjiang Normal University segítségével.[xix]

1. táblázat. A szerződésben szereplő projektek érték szerinti megoszlása

A kínai fél a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó kínai végénél, Kasgarnál megkezdte egy Speciális Gazdasági Zóna kialakítását, a legsikeresebb hazai példa, Sencsen tapasztalatai alapján. A 2020-ra befejeződő program célja egy olyan adó- és vámmentes gazdasági terület kialakítása, amely Közép-Ázsia kereskedelmi és ipari központja lesz, egyszersmind biztosítva Kína nyugati kapuját.[xxi]

A projektek finanszírozásával kapcsolatos intézmények még nem kerültek kiválasztásra, azonban a China Development Bankkal, az Industrial and Commercial Bank of Chinával, valamint az Exim Bankkal már megkezdődtek a tárgyalások. Elemzők valószínűsítik, hogy az Asian Infrastructure Investment Bank, vagy a Silk Road Fund is részt fog venni a szükséges tőke biztosításában.[xxii] A gazdasági folyosó elsősorban az ún. BOT (build-operate-transfer) módszerrel épül. A BOT módszerben a kínai pénzügyi szervezetek meghitelezik a pakisztáni szakosított, és a párhuzamos kínai intézmények által egyeztetett projekt megvalósítását egyes kínai (elsősorban állami) vállalatok számára, akik a kivitelezés után a létesítmény működtetését átadják a helyi vállalatoknak, állami szerveknek. A működtetésből befolyó bevételekből pedig a pakisztáni fél törleszt a kínai pénzügyi szervezetek felé. A kínai kormány szerint ezzel a módszerrel csökkenthető a korrupció, mert a pakisztáni partnerekhez ténylegesen nem kerül pénz, csak a kivitelezett létesítményeket kapják meg.[xxiii]

Az egyezmény értékelése – mennyire sok a 46 milliárd dollár?

Az egyezménnyel kapcsolatban ez egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyire tekinthető fontosnak a két ország számára a megállapodás. A pakisztáni gazdasághoz viszonyítva mindenképpen hatalmas összegnek számít a 45,7 milliárd amerikai dollár, az ország 2014-es nominál áron számított GDP-je ugyanis 246,9 milliárd dollár[xxiv], tehát a kínai beruházások értéke az éves gazdasági teljesítményének közel 19%-a. Kínai szempontból a 46,7 milliárd dolláros egyezmény ugyancsak óriási, ugyanis a kelet-ázsiai állam történetének legnagyobb egyösszegű külföldi befektetésének tekinthető, amellyel Pakisztán összértékben is a kínai külföldi befektetések egyik legfontosabb globális célországává vált.[xxv]

Miért Pakisztán?

A KPGF érdekessége, hogy Kína jellemzően a fejlett és nyersanyagokban gazdag országokba szokott beruházni, amely csoportokba Pakisztán nem tartozik bele. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kínai-pakisztáni egyezmény különösen fontos Kínának. De miért pont Pakisztánra esett a választás?

A két állam között hagyományosan jó a viszony, amelyet a kínai média a KPGF-val kapcsolatos egyezmény megkötése előtt nem győzött hangsúlyozni.[xxvi] Pakisztán volt ugyanis az első olyan iszlám állam, amely a KNK-t fogadta el Kína hivatalos képviselőjének és támogatta annak érdekeit az ENSZ-ben is. A kapcsolatnak ráadásul van egy fontos katonai vetülete is: a két állam 1963-ban védelmi megállapodást kötött egymással; mindketten vívtak már háborút Indiával; Kína segítette a pakisztáni atomfegyver kifejlesztését, emellett Kína hagyományosan Pakisztán legfontosabb fegyverszállítója. Gazdasági téren is erős a két ország kapcsolata: 1963 óta számos kereskedelmi egyezményt kötöttek, amely 2006-ban a szabadkereskedelmi megállapodásban csúcsosodott ki. Mindemellett Kína már korábban is segítséget nyújtott a pakisztáni infrastruktúra (Karakorum Highway, Gwadar) és az energetikai szektor fejlesztésében is (pl. atomerőmű építést 1986 és 1993 között).[xxvii]

Az egyezmény mértéke azonban messze túlmutat a hagyományos jószomszédi viszonyon, és ennek oka a meglehetősen komplex (stratégiai, gazdasági és társadalmi) célokban rejlik. Pakisztán ugyanis stratégiai fekvésének köszönhetően kulcsszerepet játszik Kína globális terveiben, különösen az Egy öv egy út tervben és az annak részét jelentő a 21. századi Tengeri Selyemút tervben.[xxviii] Pakisztán először is kulcsfontosságú a kínai gazdaság és lakosság importigényeinek biztosításában. Kína átlagosan naponta 18 millió dollár értékben importál árut, többek között 6,3 millió hordó olajat, amely jelenleg 80%-ban a Malaka-szoroson és a vitatott hovatartozású Dél-kínai-tengeren megy keresztül, amely stratégiailag rendkívül sebezhetővé teszi Kínát.[xxix] A Gwadar kikötőjéből a kínai Kasgar városáig tartó útvonal lényegesen lerövidíti a szállítási útvonalat, amely egyben stratégiailag is jobban biztosítható (2. térkép).

2. térkép: Szállítási útvonalak összehasonlítása az Öböl-térségből a Malaka-szoroson, illetve a KPGF-n keresztül[xxx]

A kínai-pakisztáni egyezménynek köszönhetően a kínai vezetés sikerrel tudja az amerikai befolyást konfliktus nélkül minimalizálni Pakisztánban. Ráadásul ehhez hozzájárult az is, hogy az amerikaiak szemében az Afganisztánból való kivonulás miatt Pakisztán jelentősége amúgy is csökkent (Indiáé pedig ezzel párhuzamosan folyamatosan nő), ezért a pakisztáni vezetés is motivált volt abban, hogy új támogatót keressen.[xxxi] Kína ennek köszönhetően a szükséges importcikk szállítását az USA által nem, vagy csak kevéssé ellenőrzött területekre tudja átterelni.

Kína középtávú célja, hogy az Egy öv egy út projekt egy új gazdasági erőteret alakítson ki, összekötve Ázsiát, Európát és Afrikát, új kereskedelmi, kulturális, technológiai, tudományos stb. kapcsolatokat teremtve. A kínai tervek szerint a fejlett iparcikkeinek és szolgáltatásainak köszönhetően az új zóna epicentruma természetesen Kína lenne. Ennek érdekében a kínai kormány meghirdette a gazdaság jövőben kulcsfontosságúnak tartott területeinek modernizációs programját (Made in China 2025), új interkontinentális infrastruktúra kiépítését, amely szükségszerű a munkabérek növekedése és szigorodó szabályok (környezetvédelem) miatt dráguló kínai termékek versenyképessége szempontjából. Az új gazdasági erőtér centrumát ütőerek kötik össze az új és korábbi exportpiacokkal, amelyben Gwadar és a KPGF az egyik fontos folyosó (3. térkép).[xxxii]

3. térkép: Egy öv egy út projekt fontosabb útvonalai és a kínai hitelkihelyezések térbeli megjelenítése[xxxiii]

A kínai és pakisztáni vasúti hálózat összekötése révén pedig olcsón és gyorsan juthatnak el az áruk a pakisztáni kikötőbe. A gazdasági folyosó távlati célja, hogy a szomszédos országokat is bekapcsolják (elsősorban vasúti kapcsolatok révén) a kínai gazdasági erőtérbe, amely nagy népessége miatt hatalmas potenciális piacot jelenthet Kína számára (4. térkép).

4. térkép: Meglévő vasúti kapcsolatok Pakisztán és a szomszédos országok között[xxxiv]

A KPGF a kínai gazdaságra egyéb szempontból is pozitívan hat: munkát ad a túlzott kapacitással küzdő, elsősorban az építőiparhoz és hozzá kapcsolódó kínai vállalatoknak, amelyek döntően a 2008-at követő állami gazdaságélénkítő programok eredményeként jött létre. A KPGF továbbá segíti a kínai kormány Go Global stratégiájának a megvalósulását, hozzájárulva a kínai cégek nemzetközi jelenlétéhez és tapasztalatszerzéséhez.[xxxv]

KPGF a kínai kormány reményei szerint rendelkezhet egy fontos társadalmi vetülettel is. KNK vezetése ugyanis aggódik, hogy az iszlám világban megfigyelhető problémák begyűrűznek Kínába is, destabilizálva a muszlim többségű nyugati területeket, elsősorban az amúgy is instabil Hszincsiang tartományt. A kínai remények szerint a gazdasági növekedés növelheti a stabilitást mind Kínán belül, mind a gazdasági folyosóba bekapcsolódó országokban, megelőzve a szeparatista mozgalmak (pl. Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom) és a terrorizmus terjedését.[xxxvi]

A KPGF a kínai retorika ellenére, amely kizárólag a gazdasági kapcsolatokra fekteti a hangsúlyt, valójában nem elválasztható a katonai stratégiai céloktól.[xxxvii] Az Egy öv egy út projekt részeként alkalmas lehet a Hillary Clinton külügyminisztersége alatt meghirdetett „ázsiai fordulat” (Pivot to Asia) külpolitikai stratégia részbeni ellensúlyozására. Kínának ugyanis ki kell törnie az USA szövetségesei alkotta gyűrűből és új barátokat, esetleg szövetségeseket kell szereznie.[xxxviii] A KPGF az Egy öv egy út terv lehetőséget ad a KNK számára, hogy olyan területeken (Dél-Ázsia, Közép-Ázsia, Közel-Kelet) jelenjen meg, ahol az USA jelenléte az Obama-kormány időszakában (részben az USA külpolitikájának új csendes-óceáni fókusza miatt) meggyengült. Kína ezáltal képes lehet viszonylag konfliktusmentesen javítani geopolitikai lehetőségeit és biztosítani a további békés felemelkedését. A KPGF ezzel egyidejűleg egy másik, Dél-Ázsiát érintő stratégia része is lehet, amelyet a nyugati elemzők a „Gyöngykoszorú” (String of Pearls) néven ismernek. A Gyöngykoszorú terv célja az Indiai-óceánon stratégiai fontosságú kikötők biztosítása, elsősorban a kereskedelmi útvonalak és a régió egyéb hatalmainak az ellenőrzése, és kiemelten India körbekerítése érdekében (5. térkép).[xxxix]

5. térkép. „Gyöngykoszorú" kikötői (piros csillag), valamint a fontosabb indiai (sárga csillag) és amerikai (keretes sárga csillag) bázisok 
és a kalózkodás által érintett területek (zöld pontok)[xl]

Kína gwadari jelenléte kétségtelenül alapjaiban változtathatja meg az Indiai-óceán geopolitikai viszonyait. A kínai fél természetesen elutasítja a „Gyöngykoszorú” koncepciót, és csupán az amerikai védelmi minisztérium minden realitást nélkülöző teóriájának tartja, amelyre nincs valódi bizonyíték.[xli] Kínai álláspont szerint a KNK-nak nincsenek katonai szándékai az indiai-óceáni kikötőkkel, célja pusztán a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, valamint a kereskedelmi utak védelme (döntően a kalózkodás miatt). Jelenleg valóban nincs katonai jelenlét a kikötőkben[xlii], de ez nem nyugtatja meg a régióban érdekelt másik két nagyhatalmat, Indiát és az USA-t, akik amellett érvelnek, hogy ez a jövőben gyorsan megváltozhat.

Pakisztán reményei a KPGF-val kapcsolatban

A KPGF a pakisztáni gazdaság számára hatalmas, a Marshall-segélyhez hasonlítható lehetőséget jelent, amely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az elkövetkező években a Föld egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságává váljon. Ahsan Iqbal, a Tervezési és Fejlesztési Minisztérium (Ministry of Planning and Development) minisztere szerint a gazdasági folyosó egy olyan esély Pakisztán számára, amely az évszázadban csak egyszer adatik. A kínai befektetések eredményeként Pakisztán világszínvonalú infrastruktúrával fog rendelkezni, amely azon túl, hogy összeköti az ország régióit, lehetővé teszi az aktívabb részvételt a világgazdaságban. A pakisztáni vezetés továbbá bízik abban, hogy a Kínával kötött egyezmény más befektetők felé is pozitív jelzést jelent, és serkenti a külföldi beruházások növekedését az országban.[xliii] Pakisztánban a KPGF eredményeként kiépülő modern infrastruktúra és az ipari parkok hálózata ráadásul komoly szerepet játszhat az egész társadalom modernizációjában is, egy olyan országban, ahol a lakosság 62%-a rurális területeken él. [xliv]

Az egyezmény további fontos következménye lehet, hogy leküzdhetővé válik a pakisztáni embereket és gazdaságot sújtó energia krízis, amelynek oka elsősorban a gyors népességnövekedés és urbanizáció, valamint a politikai problémák (tervezés hiánya, széthúzás a régiók között). Az elemzések 2013-ra már 8.500 MW-ra tették az éves energiahiányt, amely több mint 40%-a nemzeti szükségletnek. Mindez egyidejűleg mintegy 4%-kal csökkenti évente az ország GDP-jét. Az energia krízis ráadásul a gazdaságban egy rendkívül kedvezőtlen továbbgyűrűző hatással is járt, ugyanis a gyárak bezárása növelte a munkanélküliséget, így az energiahiány az elmúlt években már nemzetbiztonsági kockázatot is generált.[xlv] Jól tükrözi a probléma súlyát, hogy Nawaz Sharif választási ígéreteinek (2013) egyik legfontosabb eleme az ország energiakrízisének a megoldása volt.[xlvi] A kínai-pakisztáni tárgyalás eredményeként 2017-ig felépítendő több mint 10.000 MW kapacitás képes kielégíteni a lakosság és a gazdaság szükségleteit, míg a többlet jó alapot biztosít a dinamikus gazdasági növekedésnek, amelynek modellje már Kínában is bizonyított. Annak ellenére, hogy a kiépítendő kapacitások leghangsúlyosabb eleme a széntüzelésű hőerőműveken alapul (73%), várhatóan a modernebb műszaki színvonal miatt kevésbé lesznek szennyezőek, mint Kína régebbi generációs erőművei. A megújuló energiaforrások viszonylag magas aránya (27%) pedig azt tükrözik, hogy Kína igyekszik külföldön is propagálni új, környezettudatosabb szemléletét és felelősségteljesebb politizálását, szemben azokkal a korábbi félelmekkel, amelyek Kína szennyező technológia-exportjának veszélyére figyelmeztettek.

A pakisztáni vezetés bízik abban, hogy a KPGF egyfajta integráló szerepet tölt be az országban, amely segítségével leküzdhetőek a törzsi ellentétek, amelyek Pakisztán megalakulása óta az egyik legfontosabb problémát jelentik az országban. A jelentős befektetések eredményeként beinduló gazdasági növekedés így stabilizálhatja az országot, kifogva a szelet a politikailag szélsőséges elemek vitorlájából, és csökkenti az egyes régiók elszakadási törekvéseit és a terrorizmus további terjedését.[xlvii]

Pakisztán reméli, hogy a KPGF-ra támaszkodva és Kínát a háta mögött tudva nagyobb politikai szerepet játszhat mind Afganisztánban, mind a Közel-Keleten, Indiával szemben pedig hathatós védelmet jelent a kelet-ázsiai ország támogatása. A Kínával való katonai együttműködés további eredményeként pedig Pakisztán modern haditechnológiához is hozzájuthat.[xlviii]

Új típusú külpolitika?

A pakisztáni politikusok gyakran hivatkoztak a KPGF-ra, mint egy a politikai játékszabályokat megváltoztató eseményre. A nemzetközi elemzések pedig az „új típusú” kínai külpolitika előfutárának tartják.[xlix] De mit jelent a KNK számára az „új típusú” külpolitika?

Hszi Csin-ping 2013. március 23-án a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetén tartott beszédében a hallgatóság figyelmét arra hívta fel, hogy a világ megváltozott, ezért a nemzetközi kapcsolatok „új típusának” lefektetésére van szükség. Hszi beszédében a következő értékek mellett érvelt: harmónia, (békés) fejlődés, közös előnyök (win-win), amelyek együttesen a jövőben az államok közötti kapcsolatok vezérlő elvei kell, hogy legyenek. Kiemelte továbbá, hogy Kína fontosnak tartja az államok jogi egyenlőségét, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, és a hegemónia elutasítását. Hszi szerint a múlt problémái helyett a jövő felé kell az országoknak tekinteni, így megvalósítható a kapcsolatok harmonikus működése. A nagyobb és gazdagabb államoknak segíteni kell a kisebb államokat, de minden országnak alapvetően magának kell meghatároznia saját fejlődésének az útját. A nagyobb és erősebb állam nem diktálhat. Az elvek gyakorlati átültetésében az együttműködésre kell fektetni a hangsúlyt, amely erősödő gazdasági kapcsolatokat („stratégiai gazdaság”[l]) és egymás minél szélesebb körű megismerését jelenti (ösztöndíjak, lakossági stb. csereprogramok, kulturális egyezmények által).[li] Tu Csiven (Du Qiwen), a KNK külügyi tanácsának a tagja nyíltan megfogalmazta, hogy szükség van a vesztfáliai rendszerben gyökerező nemzetközi rendszer szabályainak az átalakítására. Míg a nyugati elvek a divergenciát és a versenyt tekintették az alapnak, az új elveknek a konvergenciára, és a kölcsönös előnyöket szem előtt tartó kooperációra kell építeni. Nem a konfliktusokat kell keresni, hanem a lehetséges együttműködés területeit. Nem az a kérdés, hogy mi választja el az egyes államokat, hanem hogy milyen alapon kerülhetnek közelebb. Kína modernizációja pedig az egész világnak a javára válik, mert elkötelezett támogatója a többi, elsősorban fejlődő országnak.[lii]

Kína azt ígéri, hogy új helyzetet és lehetőséget teremt Pakisztán és a közel-keleti, dél-ázsiai államok számára. Kínai megközelítés szerint a nyugati országok elszívták az iszlám régió gazdag erőforrásait és proxi háborúkkal gyengítették a térséget, Kína a gazdasági fejlődésre építve alakít ki új, békés világot, amely kölcsönösen előnyös helyzetet jelent az iszlám világ és Kína számára is.[liii] Az elnök útja előtt kijelentette, hogy az együttműködésre kell a hangsúlyt fektetni, amely kölcsönösen szolgálja Pakisztán és Kína érdekeit. [liv]

De mihez képest jelent újat a kínai külpolitika? A kínai-pakisztáni kapcsolatok vizsgálata előtt érdemes röviden áttekinteni a pakisztáni-amerikai kapcsolatok történetét, annak érdekében, hogy a kínai-pakisztáni megállapodás „újszerűségét” könnyebb legyen megragadni.

A 2001. szeptember 11-ei események után Pakisztán az egyik legfontosabb amerikai szövetségesének számított, az amerikai segélyek egyik legnagyobb kedvezményezettje volt. Pakisztán a segélyprogramok keretében 2002 óta kb. 30 milliárd amerikai dollárnyi értékben kapott pénzt az USA-tól.[lv] Azonban a 2002 és 2009 (fiskális év) között elköltött segélyeket 70%-ban a katonai segélynyújtás emésztette fel, míg mindössze 30% jutott egyéb célokra (pl. gazdaságfejlesztés, oktatás és egyéb társadalmi felzárkóztatási programok). Az Enhanced Partnership for Pakistan Act-ben[lvi] meghirdetett célok kimondják, hogy a Pakisztánnak juttatott segélyekben (5 éves ciklus 7,5 milliárd amerikai dollár) a gazdaság és az emberek támogatásra kell a nagyobb hangsúlyt fektetni, mert csak így biztosítható az USA politikájának széleskörű támogatottsága. A célkitűzések ellenére 2010-2014 között a katonai kiadások adták továbbra is a teljes kiadások több mint felét (59%).[lvii] Az amerikai segélypolitika csődjét jól tükrözi, hogy pakisztáni lakosság mindössze 14%-ban vélekedik pozitívan az USA-ról.[lviii] Az amerikai politika sikertelenségének oka tehát leginkább abban keresendő, hogy a saját nemzeti érdekét követve ráerőltette akaratát Pakisztánra, nem foglalkozva Pakisztán valós szükségleteivel. Jól tükrözi ezt a politikát az USA hozzáállása Pakisztán energiaproblémáihoz. A pakisztáni kormány, felismerve az energiaválság okozta problémákat kérte az amerikai felet, hogy segítsen a krízist orvosolni. Az USA azonban annak ellenére, hogy Pakisztánt fontos partnernek tartotta, érdemben nem volt hajlandó segíteni, sőt politikai okokból ellenezte az iráni-pakisztáni gázvezeték tervét is, amely részben biztosíthatta volna Pakisztán energiaszükségletét.[lix]

Mindezekkel ellentétben Hszi moszkvai beszédének leghangsúlyosabb eleme a kölcsönös érdekek elve. Sharif, a kínai retorikával összhangban, a KPGF fontosságát hangsúlyozó beszédében aláhúzta ennek az elvnek az érvényesülését.[lx] A kölcsönös érdek biztosítása a KPGF megalapításáról szóló tárgyalásokon valóban megvalósult: nem csupán a Kína számára fontos infrastruktúra kiépítéséről született döntés, hanem a pakisztáni igényeket is figyelembe vették. Ez leginkább a KPGF energetikai tartalmú megállapodásánál érhető tetten. A teljes szerződéses összeg 2/3-át ugyanis Kína hajlandó erre a célra fordítani, ténylegesen kielégítve a pakisztáni társadalom és gazdaság igényeit. Kína továbbá nem csak az energetikában, hanem más területen is figyelembe vette a pakisztáni érdekeket. Például az eredeti, a szerződés megkötése előtt kijelölt, és a kínai fél által preferált útvonal konfliktust okozott Pakisztánban egyes régiók között, ugyanis több fontos várost elkerült. Ezt a problémát 2015 márciusára sikerült orvosolni egy új útvonal kijelölésével[lxi]. Mindez jól mutatja a konstruktív hozzáállást, ugyanis az elfogadásra került ún. nyugati útvonal kínai szemszögből a legkevésbé sem kedvező, hiszen a többi alternatív útvonalnál hosszabb.

Kína a tervezés fázisában egyenrangú félnek tekintette Pakisztánt, és nem diktált a tárgyalások során, amely megfelel az országok egyenjogúságáról és a belügyekbe való „be nem avatkozásról” szóló elvének. Kína kommunikációjában nem győzte hangsúlyozni, hogy az egyezmény nem az USA hegemón hatalmának a leváltását jelenti, hanem két egyenrangú állam közös erőfeszítését sorsuk javítása érdekében. A KPGF-val kapcsolatos kritikák szerint a kínai retorika a valóságban eltakarja a két állam kapcsolatában meglévő súlyos aszimmetriát. Míg Kína Pakisztán legfontosabb kereskedelmi partnere, addig Kína számára Pakisztán nincs a jelentősek között.[lxii] Hasonlóan egyoldalú a kapcsolat a befektetések terén is. Míg Kína Pakisztán legfontosabb befektetője, addig Pakisztán nem tud jelentős szerepet játszani a kelet-ázsiai óriás piacán. A technológiai és műszaki ismeretekben is Kína javára billen a mérleg, ami az ipari együttműködésben komoly veszélyeket rejt, mivel a pakisztáni cégek hazai piacukról történő kiszorulását is eredményezheti. Ráadásul nem csupán a gazdaságban, hanem egymás megítélésében is jelentős különbségek vannak. Míg a Pew Research Center adatai alapján a lakosság 78%-a pozitívan vélekedik Kínáról, Kínában jóval kevésbé népszerű Pakisztán (30%).[lxiii] Kétségtelen, hogy ez az aszimmetria ellenére Kína nem diktálta, csak vezette a két állam együttműködését, megvalósítva azon elvet, hogy a nagy és gazdag államok felelőssége a kisebbek segítése, amely szerepet Pakisztán önként elfogadott.

A kapcsolatok kizárólagosan békés jellegű együttműködése már kevésbé egyértelmű. A két állam megállapodásában döntő hangsúlyt (a strategic economy-nak megfelelően) valóban a gazdasági és kulturális együttműködés kapta, és az áprilisi találkozó nyilvánosságra hozott szövege értelmében katonai egyezmény nem született, annak ellenére, hogy a felek mind az áprilisi találkozón, mind azt megelőzően hangsúlyozták, hogy katonailag is együtt kívánnak működni.[lxiv] Valójában a későbbi hónapok során Kína vállalta, hogy 6 tengeralattjárót és 50 JF-17 típusú vadászgépet ad el Pakisztánnak.[lxv] A két állam továbbá bejelentette, hogy megkezdték a KPGF kapcsolatos katonai együttműködésének kidolgozását.[lxvi] Ezek a fejlemények érthetően nyugtalanítják a szomszédos országokat, különösen a régió nagyhatalmát, Indiát. Megkérdőjelezik az együttműködés kizárólag védelmi célú jellegét. Kétségtelen azonban, hogy a katonai együttműködés jelentősége meg sem közelíti az amerikai segélyek mértékét, és eltörpül a KPGF gazdasági és társadalmi szerepéhez képest.

Problémák és kitekintés

A KPGF sikerét mindezek ellenére sokak szerint nem lehet biztosra venni, és ezzel kapcsolatban többen is kétségeket fogalmaznak meg.[lxvii] Az egyik legfontosabb felmerülő kétely a politikai stabilitás hiánya és a terrorizmus. Gwadar, és a kikötőből induló szállítási útvonalak, ugyanis áthaladnak az ország legkevésbé stabil, szeparatista mozgalmak által sújtott tartományán, Beludzsisztánon. Beludzsisztánban korábban már elraboltak több kínai munkást, amely jelzi, hogy a félelmek egyáltalán nem megalapozatlanok.[lxviii] Nem véletlen, hogy a pakisztáni kormány az áprilisi találkozót követően többször hangsúlyozta, hogy megoldja a biztonsági problémákat, mire a projekt kivitelezési fázisa megindul.[lxix] Belső problémák azonban nem csupán Pakisztánban, de Kínán belül is veszélyeztethetik a terveket. Az iszlám vallású ujgurok és Peking viszonyának a romlása választás elé kényszerítheti Pakisztánt. Előfordulhat, hogy döntenie kell: az iszlám közösségek támogatása, vagy a gazdasági érdekét jobban képviselő kínai kapcsolatok fenntartása között. Ez a dilemma pedig jelentős belpolitikai feszültéség forrása lehet Pakisztánban.

Elemzők mindemellett felhívják a figyelmet arra, hogy bár Pakisztán szerepe a tervekben stratégiai fontosságú, ez egyáltalán nem jelenti, hogy pótolhatatlan. Ha a gazdasági folyosó kivitelezése nem halad a kínai terveknek megfelelő ütemben, Kína egyéb partnereket is be tud vonni és alternatív útvonalakat tud kialakítani pl. Iránban, vagy nagyobb lökést ad a BCIM-EC-nek (Bangladesh-China-India-Myanmar Economic Corridor), vagy az oroszországi útvonalak fejlesztésének.[lxx]

Végül a KPGF két fontos hatalom érdekeit is érinti, amelyek hatást gyakorolhatnak annak sikerére: az Amerikai Egyesült Államok és India. Az USA a kínai kormánnyal szemben úgy tűnik, nem tud és nem is akar valódi alternatívát biztosítani Pakisztánban. Ennek döntően az egyik oka, hogy az afganisztáni kivonulás miatt Pakisztán elveszíti stratégiai szerepét az USA szempontjából, másodszor pedig a Kínával való rivalizálás miatt az indiai-amerikai kapcsolatok felértékelődnek, amely természetszerűleg a pakisztáni kapcsolat rovására megy. India szempontjából a KPGF egy lényegesen komplexebb helyzetet eredményez. Egyfelől a gazdasági folyosó komoly stratégiai kihívást jelent az ország számára: gazdaságilag és katonailag erősíti legnagyobb regionális ellenfelét, Pakisztánt, másfelől Gwadar kikötője elvileg lehetővé teszi Kína számára, hogy megjelenjen az Indiai-óceánon, amely felborítja az eddigi regionális hatalmi rendet, lehetővé téve hogy Kína egy olyan területen is terjeszkedjen, ahol korábban nem is volt jelen.[lxxi] A KPGF továbbá érinti a vitatott hovatartozású Kasmír régiót.  India emiatt tiltakozó jegyzéket küldött, de a pakisztáni és a kínai külügyminisztérium határozottan kijelentette, hogy elutasítják, hogy India megszabja, hogy merre húzódjon a gazdasági folyosó.[lxxii] A kínai vezetés azonban egyidejűleg hangsúlyozta, hogy az egyezmény nem valaki ellen irányul, mert Kína mindkét ország „barátja” és Kína érdeke, hogy Pakisztán és India kapcsolata javuljon.[lxxiii] Nem csupán Kína, de India számára is jelentős gazdasági előnyt jelenthet India KPGF-hoz való csatlakozása, Kína ugyanis biztosíthatja az India tőke, technológia igényét. A gazdasági folyosóhoz való csatlakozás, pedig India számára is új piacokat jelent.[lxxiv] A KPGF tehát választásra kényszeríti Indiát: vegyen részt egy újonnan formálódó, számára is kedvező gazdasági régióban, amivel azonban erősíti két legfontosabb vetélytársát, vagy vegyen részt Kína gyengítése érdekében egy USA vezette ellensúlyozó politikában, amely gazdaságilag kevésbé kedvező, és ahol minden erőfeszítése ellenére is csak a másodhegedűs szerepét töltheti be.[lxxv]

Összegzés

Az Egy öv egy út terv részét képező KPGF úgy tűnik valóban az első látványos, nagy nemzetközi visszhangot kapott példája az új típusú kínai külpolitikának, ahol a Hszi elnök által propagált elvek többé-kevésbé a gyakorlatba is átültetésre kerültek. A KPGF eredményeiről természetesen még korai beszélni, mert számtalan tényező alááshatja azokat. Sikeres megvalósítása esetén azonban olyan mintává válhat, amely Kína és más országok kapcsolata számára is irányt mutathat.

Felhasznált irodalom

[i] 习近平:构建中巴命运共同体 开辟合作共赢新征程—在巴基斯坦议会的演讲, Xinhua, April 21, 2015. http://news.xinhuanet.com/world/2015-04/21/c_1115044392.htm

[ii] Muhammad Nawaz Sharif: Vote of Thanks, H.E. Prime Minister Muhammad Nawaz Sharif for the address to the Joint Session of Parliament by H.E. Mr. Xi Jinping, President of the People’s Republic of China, Prime Minister’s Office, Islamic Republic of Pakistan, April 21, 2015. http://www.pmo.gov.pk/pm_speech_details.php?speech_id=53

[iii] 习近平同巴基斯坦总理谢里夫举行会谈, Xinhua, April 21, 2015. http://news.xinhuanet.com/mrdx/2015-04/21/c_134168391.htm

[iv] ‘Visit of president Xi to start a new chapter in Pak-China friendship: PM’, Prime Minister’s Office, Islamic Republic of Pakistan, 20 April, 2015. http://www.pmo.gov.pk/press_release_detailes.php?pr_id=917

[v] Marianna Brungs, “China and its Regional Role”, Short Term Policy Brief 77, Europe China Research and Advice Network (ECRAN), 2010/256-524, 2013, 14. http://eeas.europa.eu/china/docs/division_ecran/ecran_is99_paper_77_china_and_its_regional_role_marianna_brungs_en.pdf

Tiezzi, Shannon: China, Pakistan Flesh Out New ‘Economic Corridor’, The Diplomat, February 20, 2014. http://thediplomat.com/2014/02/china-pakistan-flesh-out-new-economic-corridor/

[vi] Chinese Premier Hopes for More Fruits in Friendship with Pakistan, Xinhuanet, May 24 2013. http://news.xinhuanet.com/english/china/2013-05/24/c_124755924.htm

[vii] Chinese Expert Group on Long Term Planning of China Pakistan Economic Corridor Visited Pakistan 2-11 March Ministry of Planning, Development & Reform, Islamic Republic of Pakistan, March, 2015. http://www.pc.gov.pk/?p=3812

[viii] Jaffrelot, Christophe: A Tale of Two Ports, YaleGlobal, 7 January 2011 http://yaleglobal.yale.edu/content/tale-two-ports

Ashraf, Sajjad: China link-up an opportunity and a challenge for Pakistan, East Asia Forum, 2 June 2015. http://www.eastasiaforum.org/2015/06/02/china-link-up-an-opportunity-and-a-challenge-for-pakistan/

[ix] Foreign Ministry Spokesperson Hua Chunying’s Regular Press Conference on May 29, 2015. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/xwfw_665399/s2510_665401/t1268569.shtml

[x] Rana, Shahbaz: China-Pakistan Economic Corridor: Lines of development – not lines of divide, The Express Tribune, May 17, 2015. http://tribune.com.pk/story/887949/china-pakistan-economic-corridor-lines-of-development-not-lines-of-divide/

[xi] Rana, The Express Tribune, May 17, 2015.

[xii] Khan, Ilyas M. “China’s Xi Jinping Agrees $46bn Superhighway to Pakistan”, BBC News, Asia, April 20, 2015. http://www.bbc.com/news/world-asia-32377088

[xiii] Pakistan, China to collaborate in 21,690 MW projects under CPEC.” Pakistan Today, April 15, 2014. http://www.pakistantoday.com.pk/2014/04/15/business/pakistan-china-to-collaborate-in-21690-mw-projects-under-cpec/

[xiv] Port Qasim Electric Power Company (2X660) 1320 MW; Engro Thar Coal-fired Power Plant 660 MW; Sindh Sino Resources Power Plant of Thar Coal (1-es Blokk) 1320 MW; Gwadar Coal Power Project 300 MW; Rahimyar Khan Coal Power 1320 MW; Muzaffargarh Coal Power 1320 MW; Sahiwal Power Plant 1320 MW.

[xv] Suki Kinari Power Project 870 MW; Karot Hydro Power Station 720 MW.

[xvi] Quaid-e-Azam Solar 900 MW; Quaid-e-Azam Solar 100 MW

[xvii] UEP Wind Power Project 100 MW; Sunec Wind Power Project 50 MW; Sachal Wind Power Project 50 MW; Dawood Wind Power Project 50 MW.

[xviii] Khaleeq Kiani (2015), “$28bn Accords for Fast-track Projects”, Dawn, April 21, 2015. http://www.dawn.com/news/1177233/28bn-accords-for-fast-track-projects

[xix] Rana, Shahbaz: Trade corridor tops Chinese investment bonanza, The Express Tribune, April 21, 2015. http://tribune.com.pk/story/873306/trade-corridor-tops-chinese-investment-bonanza/

[xx] Forrás: Shah, Saeed & Page, Jeremy: China Readies $46 Billion for Pakistan Trade Route, The Wall Street Journal, April 16, 2015. http://tribune.com.pk/story/887949/china-pakistan-economic-corridor-lines-of-development-not-lines-of-divide/

[xxi] Rippa, Alessandro: Kashgar on the Move, The Diplomat, October 14, 2013. http://thediplomat.com/2013/10/kashgar-on-the-move/

[xxii] Ng, Teddy: US$46 billion Pakistan-China Corridor will not use Asian bank funds, South China Morning Post, April 17, 2015. http://www.scmp.com/news/china/diplomacy-defence/article/1768131/infrastructure-deals-chinese-presidents-agenda-pakistan

[xxiii] Sial, Safdar: The China-Pakistan Economic Corridor: an assessment of potential threats and constraints, Ministry of Finance, Pakistan. san-pips.com/download.php?f=268.pdf

[xxiv] GDP (current US$), World Bank (August 3, 2015). http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD

[xxv] Scissors, Derek: China’s outward investment healthy, puzzling, American Enterprise Institute, January 7, 2015. https://www.aei.org/publication/chinas-outward-investment-healthy-puzzling/

[xxvi] 耿学鹏、张琪、王玉: 从“患难之交”到“共同发展”——中巴友谊谱新章, Xinhua, April 21, 2015. http://news.xinhuanet.com/2015-04/21/c_1115039253.htm

[xxvii] Azeemi, Haris Raqeeb: 55 Years of Pakistan-China Relationship, Pakistan Horizon, 60 (2), Pakistan’s Foreign Pplicy Analisys 2007. 109-124

Tharoor, Ishaan: What China’s and Pakistan’s special friendship means, The Washington Post, April 21, 2015. https://www.washingtonpost.com/blogs/worldviews/wp/2015/04/21/what-china-and-pakistans-special-friendship-means/

[xxviii] Foreign Ministry Spokesperson Hong Lei’s Regular Press Conference on April 20, 2015, Ministry of Foreign Affairs of the People‟s Republic of China. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/xwfw_665399/s2510_665401/t1256093.shtm

[xxix] Lin, Christina: China’s Strategic Shift towards the Region of the Four Seas: The Middle Kingdom Arrives in the Middle East, SPSW Strategy Series: Focus on Defense and International Security, 226. 2013.; Salman, Ali: Pakistan-China Economic Corridor: a cost-benefit analysis, The Express Tribune, May 3, 2015. http://tribune.com.pk/story/880259/pakistan-china-economic-corridor-a-cost-benefit-analysis/

[xxx] Ebrahim, Zofeen T.: China’s new silk road: What’s in it for Pakistan? Thethirdpole.net, April, 17, 2015. http://www.thethirdpole.net/chinas-new-silk-road-whats-in-it-for-pakistan/

[xxxi] Ghulam Ali: Mutual interests underlie a strong China–Pakistan relationship, East Asia Forum, June 4, 2015. http://www.eastasiaforum.org/2015/06/04/mutual-interests-underlie-a-strong-china-pakistan-relationship/

[xxxii] Li Xiguang: The Silk Road Economic Belt and the Islamic world, Nihao-Salam, March 10, 2015. http://www.nihao-salam.com/article-detail.php?id=NzQx

[xxxiii] Kynge, James: Chinese overseas lending dominated by One Belt, One Road strategy. Financial Times, June 18, 2015. http://www.ft.com/intl/cms/s/3/e9dcd674-15d8-11e5-be54-00144feabdc0.html#axzz3hpm9l4p2

[xxxiv] Siddiqui, Aasim: Developing the Pak-China Economic Corridor to Facilitate Sino-Europe trade, All Pakistan Shipping Association (előadás). http://www.intermodal-events.com/FILES/AASIM_SIDDIQUI.PDF

[xxxv] Elek, Andrew: China takes the lead on economic integration, East Asia Forum, July 7, 2015. http://www.eastasiaforum.org/2015/07/07/china-takes-the-lead-on-economic-integration/

[xxxvi] Rolland, Nadege: China’s New Silk Road, The National Bureau of Asian Research, February 12, 2015. http://www.nbr.org/downloads/pdfs/psa/rolland_commentary_021215.pdf

Bhattacharjee, Dhrubajyoti: China Pakistan Economic Corridor (CPEC), Indian Council of World Affairs, 12 May, 2015. http://www.icwa.in/pdfs/IB/2014/CPECIB12052015.pdf

[xxxvii] Emily Brunjes, Nicholas Levine, Miriam Palmer and Addison Smith, “China‟s Increased Trade and Investment in South Asia (Spoiler Alert: It‟s The Economy)”, The Robert M. La Follette School of Public Affairs, University of Wisconsin-Madison, Workshop in International Public Affairs, Spring, 2013. 2. https://www.lafollette.wisc.edu/images/publications/workshops/2013-China.p

[xxxviii] Vandewalle, Laurence: Pakistan and China:’Iron brothers’ forever?, European Parlament, Directorate-General for External Policies, Policy Department. 5. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2015/549052/EXPO_IDA(2015)549052_EN.pdf ;

Ghulam, East Asia Forum, June, 4 2015.

[xxxix] Pehrson, Christopher J.:  String of Pearls:meeting the challenge of china’s rising power across the asian littoral, Strategic Studies Institute, 2006. http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/PUB721.pdf; Holmes, James R.: Gwadar and the “String of Pearls”, The Diplomat, February 9, 2013. http://thediplomat.com/2013/02/gwadar-and-the-string-of-pearls/; Holmes, James & Yoshihara, Toshi: Is China Planning String of Pearls?, The Diplomat, February 21, 2011.; http://thediplomat.com/2011/02/is-china-planning-string-of-pearls/

[xl] Rafi Sheikh, Salman: Evolving Strategic Competition in the Indian Ocean, Orientalreview.org, April, 19. 2015. http://orientalreview.org/2013/04/19/evolving-strategic-competition-in-the-indian-ocean/

[xli] Zhou Bo: The String of Pearls and the Maritime Silk Road, Chian-US Focus, February 11, 2014. http://www.chinausfocus.com/foreign-policy/the-string-of-pearls-and-the-maritime-silk-road/

[xlii] Marantidou, Virginia: Revisiting China’s ‘String of Pearls’ Strategy: Places ‘with Chinese Characteristics’ and their Security Implications, Pacific Forum CSIC, Issues & Insights. 14 (7)., June 2014. http://csis.org/files/publication/140624_issuesinsights_vol14no7.pdf

[xliii] Manan, Abdul: Strategic partnership: Pakistan-China ties hit a new high, The Express Tribune, April 21, 2015. http://tribune.com.pk/story/873290/strategic-partnership-pakistan-china-ties-hit-a-new-high/

[xliv] Percentage of Population in Rural Areas, World Bank, July, 04 2015. http://data.worldbank.org/indicator/SP.RUR.TOTL.ZS

[xlv] Kugelman, Michael: Pakistan’s Energy Crisis. From Conundrum to Catastrophe? The National Bureau of Asian Research, March 13, 2013. http://www.nbr.org/research/activity.aspx?id=323

Tridivesh Singh Maini & Manish Vaid: Will Delhi save Pakistan’s poor power performance?, East Asian Forum, January 10, 2013. http://www.eastasiaforum.org/2013/01/10/will-delhi-save-pakistans-poor-power-performance/

[xlvi] Tharoor, The Washington Post, April 21, 2015.

[xlvii] Bhattacharjee, Dhrubajyoti: China Pakistan Economic Corridor (CPEC), Indian Council of World Affairs, May 12, 2015. http://www.icwa.in/pdfs/IB/2014/CPECIB12052015.pdf

[xlviii] Gulrez, Ahsan: Pakistan-China Strategic Relations, Army War College Review U.S. Army War College, 1. ( 2.), May 2015. 1-15. http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/PUB1293.pdf

[xlix] Fazil, Muhammad Daim: The China-Pakistan Economic Corridor: Potential and Vulnerabilities, The Diplomat, May 29, 2015. http://thediplomat.com/2015/05/the-china-pakistan-economic-corridor-potential-and-vulnerabilities/

[l] Shi Yinhong: China’s complicated foreign policy, European Council on Foreign Relations, 31st March, 2015. http://www.ecfr.eu/article/commentary_chinas_complicated_foreign_policy311562

[li] Xi Jinping Calls for the Building of New Type of International Relations with Win-Win Cooperation at the Core in a Speech at the Moscow State Institute of International Relations, Ministry of Foreign Affairs of the People‟s Republic of China. March 23, 2013. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/topics_665678/xjpcf1_665694/t1024781.shtml

Swaine, Michael D.: The 18th Party Congress and Foreign Policy: The Dog that Did Not Bark?, China Leadership Monitor, 40. http://carnegieendowment.org/files/CLM40_012913.pdf

Du Qiwen: A New Type of Win-Win International Cooperation, China-US Focus, June 09, 2015. http://www.chinausfocus.com/foreign-policy/a-new-type-of-win-win-international-cooperation/; Ateljes szöveg: 习近平在莫斯科国际关系学院的演讲（全文）, Xinhua, March 24, 2013. http://news.xinhuanet.com/world/2013-03/24/c_124495576.htm

[lii] Du Youkang: Paradigm of bilateral cooperation, China Daily USA, February 19, 2014. http://usa.chinadaily.com.cn/epaper/2014-02/19/content_17291875.htm

[liii] Li, Nihao-Salam, March 10, 2015.

[liv] 习近平:中巴人民友谊万岁, 习近平在巴基斯坦媒体发表署名文章, Xinhua, 19 April, 2015. http://news.xinhuanet.com/world/2015-04/19/c_1115016670.htm

[lv] Sharma, Rajeev: Here’s why Indian strategists should worry about China’s $46 billion funding to Pakistan, Firstpost, Apr 21, 2015. http://www.firstpost.com/world/heres-why-indian-strategists-should-worry-about-chinas-46-billion-offering-to-pakistan-2205216.html

[lvi] Enhanced Partnership for Pakistan Act, S. 962. https://www.govtrack.us/congress/bills/111/s962/text

[lvii] Aid to Pakistan by the Numbers, center for Global Development. http://www.cgdev.org/page/aid-pakistan-numbers

[lviii] Pew Research Center, Chapter 4: How Asians View Each Other, In: Global Opposition to U.S. Surveillance and Drones, but Limited Harm to America’s Image, July 14, 2014. http://www.pewglobal.org/2014/07/14/chapter-4-how-asians-view-each-other/

[lix] Ashraf, Sajjad: The Iran–Pakistan gas pipeline: Pakistan’s energy lifeline, East Asian Forum, 27 March 2013. http://www.eastasiaforum.org/2013/03/27/the-iran-pakistan-gas-pipeline-pakistans-energy-lifeline/

[lx] Muhammad Nawaz Sharif: Vote of Thanks, H.E. Prime Minister Muhammad Nawaz Sharif for the address to the Joint Session of Parliament by H.E. Mr. Xi Jinping, President of the People’s Republic of China, Prime Minister’s Office, Islamic Republic of Pakistan, April 21, 2015. http://www.pmo.gov.pk/pm_speech_details.php?speech_id=53

[lxi] Khan, Tahir: Economic corridor: Chinese official sets record straight, The Express Tribune, March 2, 2015. http://tribune.com.pk/story/846370/economic-corridor-chinese-official-sets-record-straight/

[lxii] Tharoor, The Washington Post, April 21, 2015.

[lxiii]Pew Research Center, Chapter 4: How Asians View Each Other, In: Global Opposition to U.S. Surveillance and Drones, but Limited Harm to America’s Image, July 14, 2014. http://www.pewglobal.org/2014/07/14/chapter-4-how-asians-view-each-other/

Allen-Ebrahimian, Bethany: China Loves Pakistan … but Most Chinese Don’t, Foreign Policy, April 22, 2015. https://foreignpolicy.com/2015/04/22/china-pakistan-relations-trade-deal-friendship/

[lxiv] 李青燕: 习近平访巴，巩固“两个轮子”上的合作, Xinhua, April 20, 2015. http://news.xinhuanet.com/world/2015-04/20/c_127711055.htm

[lxv] Ng, South China Morning Post 17 April, 2015.; Ghulam, East Asia Forum, June, 4 2015.; http://www.eastasiaforum.org/2015/06/04/mutual-interests-underlie-a-strong-china-pakistan-relationship/

[lxvi] Assistant Foreign Minister Liu Jianchao Meets with Chief of the Air Staff Marshal Sohail Aman of Pakistan, Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, 02 June, 2015. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/wjdt_665385/wshd_665389/t1270207.shtml

[lxvii] Pillalamarri, Akhilesh: The China-Pakistan Economic Corridor Is Easier Said Than Done, The Diplomat, April 24, 2015. http://thediplomat.com/2015/04/the-china-pakistan-economic-corridor-is-easier-said-than-done/

[lxviii] Khan, Aarish U.: Pak-China Economic Corridor: The Hopes and Reality, Institute of Regional Studies, 2015. http://irs.org.pk/spotlight/spjan15.pdf

[lxix] Sial, Safdar: The China-Pakistan Economic Corridor: an assessment of potential threats and constraints, Ministry of Finance, Pakistan. Security Fears for China-Pakistan Corridor as Xi Ends Visit, Daily Mail, Mail Online, April 21, 2015. http://www.dailymail.co.uk/wires/afp/article-3048553/Security-fears-China-Pakistan-corridor-Xi-ends-visit.html

[lxx] Yang Ziman: Six economic corridors to better connect Asia and Europe, China Daily, May 29, 2015. http://www.chinadaily.com.cn/business/2015-05/29/content_20858327.htm

Rana, The Express Tribune, May 17, 2015.

[lxxi] Sharma, Firstpost, April 21, 2015.

[lxxii] Pakistan Today: Pakistan, China will not accept dictation on economic corridor: Sherry Rehman, JUNE 3, 2015. http://www.pakistantoday.com.pk/2015/06/03/national/pakistan-china-will-not-accept-dictation-on-economic-corridor-sherry-rehman/

[lxxiii] Foreign Ministry Spokesperson Hong Lei’s Regular Press Conference on April 20, 2015, Ministry of Foreign Affairs of the People‟s Republic of China. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/xwfw_665399/s2510_665401/t1256093.shtm

[lxxiv] Ghulam, East Asia Forum, June 4, 2015.

[lxxv] Ashraf, Sajjad: China link-up an opportunity and a challenge for Pakistan, East Asia Forum, June 2, 2015. http://www.eastasiaforum.org/2015/06/02/china-link-up-an-opportunity-and-a-challenge-for-pakistan/