Stratfor: Forecasting Japan (2): China rises 2015. september 29

A második világháborút követően a japán külpolitika minden erejével a gazdaságra fókuszált, az USA ugyanis biztosította az ázsiai ország katonai védelmét. A hidegháborúból megörökölt csendes-óceáni védelmi rendszert a Szovjetunió összeomlása sem változtatta meg, Kína fölemelkedése azonban arra készteti Japánt és az USA-t, hogy fölülvizsgálják sajátos kapcsolatrendszerüket.

KÍNA

Kína felemelkedésével helyreállni látszik Kelet-Ázsia évszázadokon keresztül fennálló hatalmi helyzete, amelyben Kína a regionális hegemón hatalom szerepét töltötte be (1. ábra). Kína gazdasági, politikai és katonai megerősödését azonban növekvő aggodalommal figyelik, mind a szomszédos országok, mind a csendes-óceáni hatalmi rend fölött őrködő USA.

Bár Kína mára a világgazdaság második legfontosabb szereplője, a gazdaság alapjai rendkívül érzékenyek. Ezek közül ki kell emelni Kína növekvő függőségét a nyersanyagok importjától (2. ábra) és késztermékek exportjától.

A gazdaság növekedésével, a kereskedelmi kapcsolatok egyre intenzívebbé válásával Kína arra kényszerül, hogy jelenlétét egyre inkább kiterjessze a határain túlra, védelmet biztosítva befektetéseinek, érdekeinek és állampolgárainak. A határon kívüli jelenlét súlypontja a gazdasági szempontból kulcsfontosságú Dél-kínai tenger (1. térkép).

A kínai gazdaság sebezhetőségét növeli az új gazdasági modellre való átállás is, amely központjában a növekvő lakossági fogyasztás, a magas színvonalú gyáripari termékek és a szolgáltatások exportja áll. A tervek megvalósítása nem lehetetlen, de rendkívül kifinomult koordinációt követel meg a Kommunista Párttól. A tervek teljesítése céljából a kínai kormány várhatóan mindent megtesz a hatalom minél nagyobb méretű központosítása érdekében (erre már most is vannak jelek, pl. korrupciós küzdelem), míg a társadalmi kohézió elősegítése miatt minden bizonnyal erősíti a nacionalista érzelmeket, elsősorban Japán rovására. A kínai hadsereg, a nacionalista érzelmeknek megfelelően várhatóan rendkívül aktív lesz a vitatott hovatartozású területeken.

USA

A Kína okozta kihívás jelentős változást eredményezett az USA csendes-óceáni külpolitikájában. A második világháborút követően az USA deklarálta a tengeri kereskedelmi utak szabadságát, fenntartva magának a jogot, hogy bármikor katonailag beavatkozzon azok védelmében. A csendes-óceáni térség nyugati felén, a katonai potenciáljának a növelésével, a növekvő költségek miatt, a továbbiakban nem tud Kínával versenyezni. Az amerikai kormány ezért egy jóval költséghatékonyabb megoldást választott Kína hatalmának ellensúlyozására: a regionális szövetségesekre (Fülöp-szegetek, Ausztrália, Tajvan, Dél-Korea és Japán) támaszkodik. A dél-kínai tengeren növekvő feszültsége nagyban ennek az amerikai politikának a következménye, ugyanis az USA szövetségesei katonailag egyre aktívabbá váltak. Az amerikai stratégia kulcspontja, a régió második legerősebb állama Japán.

JAPÁN

2012-től a japán miniszterelnök, Shinzo Abe reformprogramjának a célja, az amerikai célkitűzésekkel összhangban, hogy Japán újra „normális” országgá váljon, azaz jogában álljon politikailag és katonailag önálló döntéseket hozni. Az új külpolitikai irányvonal azonban megköveteli az erős gazdaságot és haderőt. Bár a japán ipar továbbra is az egyik legfejlettebb a világon, a hadsereg igényeit figyelembe kell venni a fejlesztésekben, különösen egyes területeken (pl. internet-alapú számítástechnika), annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani Kínával. Japánnak mindemellett növelni kell a technológiai együttműködést az USA-val, míg a hírszerzéstől információikat meg kell egymással osztaniuk. Japánnak továbbá át kell alakítania a gazdaság szerkezetét és meg kell törnie a keiretsuk hatalmát. A keiretsuk ugyanis jelentős szerepet játszottak abban, hogy a japán kormány elodázza a gazdaság megnyitását a külföldi befektetők előtt, amely rontja a versenyt és csökkenti a hatékonyságot. A japán kormánynak ezen kívül támogatnia kell a Szilikon-völgy szerű startupok fejlődését, valamint segítenie a vállalkozó kedvet és a munkaerő képzését. Meg kell fordítani az informatikai és feldolgozóiparban az elmúlt két évtizedben végbement trendet, miszerint a magas hazai költségek és drága munkaerő miatt a vállalatok külföldre helyezték ki a termelést. A gazdaság dinamizálása továbbá megköveteli a japán munkaerőpiac reformját és a foglalkoztatottak arányának a növelését (a részmunkaidőben dolgozók aránya 29%-ról, 38%-ra nőtt 2002 és 2014 között). Végül a japán kormánynak meg kell találnia módját, hogy megállítsa a társadalom elöregedését.

Japánnak azonban nem kell feltétlen ütköző államnak lennie, mint ahogy a régió vezető hatalmává sem kell válnia. A gazdaságának azonban sokkal dinamikusabban kell működnie, annak érdekében, hogy az USA-val együttműködve ellensúlyozó szerepet tudjon Kínával szemben betöltenie a régión belül. Japán reagáló képessége tehát a külföldi kihívásra elsősorban annak a függvénye, hogy milyen folyamatok mennek végbe a gazdaságban az elkövetkező 5-10 évben, abban a periódusban amikor Shinzo Abe reformjai kifutnak.

Forrás

Forecasting Japan: China Rises,  September 29, 2015.

https://www.stratfor.com/analysis/forecasting-japan-china-rises

 

Mentés