Vezetői portrék – David Cameron

Vezetői portrék című sorozatunkban a geopolitika főszereplőinek számító országok vezetőit mutatjuk be. A portrék felvázolása során bemutatásra kerülnek a vezetők politikai karrierjének főbb állomásai, ezen túl pedig nagy hangsúlyt fektettünk a politikai beszédek stílusának elemzésére is. Célunk, hogy a vezetők megismerése által átláthatóbbá váljanak az egyes országok, mint geopolitikai aktorok viselkedése és stratégiája.

David Cameron politikai pályafutása

David Cameron 1966-ban született Londonban, arisztokrata családban, Oxfordon szerzett diplomát filozófiából, politikatudományból és közgazdaságtanból. Dolgozott miniszteri tanácsadóként több helyen is, egy ideig pedig a versenyszférában, egy kommunikációs cég ügyfelekért felelős igazgatója volt.

2001-ben választották parlamenti képviselővé, két évvel később már a konzervatív frakció vezetőségében ült, ugyanis hamar kitűnt karizmatikus fellépésével. 2004-ben kinevezték a párt politikai koordináló bizottságának élére, ő felelt a 2005-ös választási program összeállításáért. Az akkori választási vereség után került a Konzervatív Párt élére. Vezetésével a konzervatívok megnyerték a 2006-os önkormányzati választásokat, majd 2009-ben az európai parlamenti választásokat. A 2010-es választásokon a konzervatívok érték el a legjobb eredményt, azonban a többségi kormányzáshoz nem szereztek elég mandátumot, így a Liberális Demokrata Párttal léptek koalícióra. David Cameron Gordon Brown miniszterelnököt váltotta, akinek népszerűsége erősen meggyengült a 2008-as gazdasági válság begyűrűzését követően.

A 2015-ös választásokon Cameront újraválasztották, ráadásul meglepetésre a konzervatívok még nagyobb előnyt szereztek, mint 2010-ben, így abszolút többségbe kerültek, nem kellett koalícióra lépniük.

Cameron magát „modern, elkötelezett konzervatívként” azonosítja. Thatcher nagy tisztelője, ennek ellenére nem érzi magát „thatcheriánusnak”. Más helyen „liberális konzervatívként” nyilatkozott magáról, illetve azt is kijelentette, hogy „nem igazán köteleződik el ideológiák mellett”. Megválasztását követően leszögezte, hogy soha nem fog csupán megszokásból ellentmondani a Munkáspárt (a Konzervatív Párt legnagyobb ellenfelének számító, második legnagyobb brit párt) javaslatainak, hanem támogatásáról, illetve kompromisszum-készségéről biztosította őket. Ez a kompromisszumkészség egész politikai tevékenységére jellemző.

Cameron a Konzervatív Párt fókuszát is el kívánja mozdítani a tisztán költségvetést érintő ügyekről, mondván: az élet több mindenből áll, mint csupán a pénzügyi vonatkozású dolgokból, ezért „a GDP mellett ideje, hogy a GWB-re is figyelmet fordítsunk, az általános jól-létre” (general well-being). Kormányával olyan témákra kíván fókuszálni, melyek korábban nem szerepeltek akkora hangsúllyal a poszt-thatcheri Konzervatív Párt napirendi pontjai között: környezetvédelem, a globális klímaváltozás kérdése, a munka és szabadidő közötti egyensúly illetve a család fontossága, a fejlettség növelése nemzetközi összevetésben. A konzervatívok éves gyűlésén 2006-ban Cameron úgy fogalmazott, hogy politikai filozófiájának egyik leglényegesebb eleme a társadalmi felelősségvállalás elve.

Bár népszerűségét tekintve Cameron a világ politikai vezetői között igen előkelő helyet foglal el (egy 2015. év végi nemzetközi felmérés alapján Barack Obama és Angela Merkel mögött a harmadik legnépszerűbb vezető), hazájában már sokkal megosztóbb személyiség.

A brit Konzervatív Párt

A Konzervatív Párt, hivatalos nevén Konzervatív és Unionista Párt (vagy röviden: a Toryk) az Egyesült Királyság jobbközép pártja, amely a konzervativizmus és a brit unionizmus elveit vallja. Jelenleg (2015 óta) ők a kormányzó párt 330 képviselői hellyel, 2010-2015 között koalícióban kormányoztak a Liberális Demokrata Párttal. A pártot 1834-ben hozták létre, a 20. század legjelentősebb konzervatív miniszterelnökei között volt Winston Churchill és Margaret Thatcher is. Thatcher kormányzása alatt jelentős gazdasági liberalizáció játszódott le Nagy-Britanniában, az akkor folytatott politika nagy mértékben meghatározza a Toryk mai irányultságát is, ők a szabadpiac és az euroszkepticizmus legjelentősebb támogatói. Amikor Cameron vált a párt vezetőjévé, mélyreható változásokat ígért az addigi gondolkodáshoz képest, elmozdulást a közép felé az addigi erősen jobboldali vonaltól. Igyekezett a pártot vonzóvá tenni a fiatal, szociálliberális szavazók számára is. A párton belüli bírálói szerint Cameron miniszterelnöksége alatt túlságosan is „balra” tolódott a Konzervatív Párt politikája, már-már annyira, hogy megkérdőjelezhetővé válik annak identitása. Felmérések kimutatták, hogy számos szavazó már nem is biztos benne, mik számítanak konzervatív értékeknek. Cameron ezzel kapcsolatban azt az álláspontot képviseli, hogy a jelenlegi problémák különböznek a ’70-es évek kihívásaitól, éppen ezért más politikai megoldásokra van szükség. Ez értelemszerűen irányváltást jelent a Konzervatív Párt számára, az ő értelmezésében egy középre pozicionálást, azonban ez nem jelenti a korábbi értékek elárulását.

A Konzervatív Párt jelenlegi politikájára jellemző az Egyesült Királyság uniójának támogatása, ellenzi az angol, skót és walesi önállósodási törekvéseket. David Cameron ki is mondta, hogy hajlandó mindent megtenni “hogy két országunkat egyben tartsuk”, a skót függetlenségi szavazás idején, Angliára és Skóciára utalva.

Emellett szilárd konzervatív párti gazdaságpolitikai elv az európai közös fizetőeszközhöz, az euróhoz való csatlakozás ellenzése, Cameron töretlenül kitart emellett.

A 2010-es választási győzelem után a gazdasági válságból való kilábaláshoz kénytelenek voltak kormányzati megszorító intézkedéseket bevezetni a költségvetési hiány csökkentése érdekében, és lefaragni egyes jóléti kiadásokat. Az oktatás és egészségügy finanszírozását azonban ez nem érintette, mint kiemelten fontos területeket.

A külpolitikát tekintve az USA-val való kapcsolatok erősítése jellemzi a törekvéseket, illetve az Európán kívüli szabadkereskedelmi egyezmények támogatása. A párt euroszkepticizmusa egyre nyíltabb, és bár Cameron személy szerint nem támogatja az EU-ból való kilépést, igyekszik Nagy-Britannia tagsága számára előnyösebb kondíciókat kivívni a korábbiaknál (egyfajta „különleges státuszt”). Ehhez kötötte egy jövőbeli népszavazás kitűzését is, mely az EU-ból való kilépésre irányulna, és alapvető változásokat hozhat az ország számára – csakúgy, mint az egész Európai Unió számára. Ez utóbbi kérdéskör egyre nagyobb megosztottságot okoz a konzervatívok között is, és mind kül-, mind belpolitikailag erősen dominálja az országra irányuló figyelmet.

David Cameron politikája az aktuális kihívások tükrében

Cameron politikájának főbb irányvonalai:

• Gazdaságpolitikája: a jövedelmet és foglalkoztatást terhelő adók csökkentése kulcsfontosságú a gazdaságpolitikájában, a gazdasági versenyképesség fokozásához igyekszik növelni a jólétet.
• Környezetpolitika: elkötelezettségét a környezet védelme mellett többször hangsúlyozza, ez azonban ellentmondásos a gyarkolatban, ugyanis például a széndioxid-kibocsátás megadóztatását támogatja, az útadót azonban nem. Összességében viszont elmondható, hogy lelkesen kiáll a globális klímaváltozás ellen folytatott küzdelemben.
• Globalizáció: Cameron elkötelezett a szabad piac és a nyitott gazdaság mellett. Ezt az EU-val folytatott egyeztetések során is hangsúlyozza, de tágabb értelemben, az Európán kívüli szabadpiaci egyezményekben való részvételben is aktív szereplő kíván lenni.
• Politikájában fontos téma a társadalmi felelősségvállalás, a társadalmi viszonyok normalizálása és a hátrányos életkörülmények között élők helyzetének javítása. Retorikájában kiáll a társadalmi igazságosság, a közszolgáltatásokhoz és intézményekhez (oktatás, egészségügy) való egyenlő hozzáférés támogatásáért, valamint a szegénység felszámolásáért folytatott küzdelemben is.
• Támogatja az egészségügyet, annak hatékony működéséért elkötelezett, 2012-ben vezetett be új egészségügyi törvényt. 2015-ös újraválasztását követően első hivatalos beszédét is a közegészségügy (NHS – National Health Service) megreformálásáról tartotta.
• Bevándorláspolitika: 2014 novemberében bejelentette, hogy a bevándorlás mértékét évi 100 ezer főre fogja korlátozni, ehhez képest 2015-ben jelentős többletet könyveltek el még az előző évihez képest is, ez a törekvése tehát eddig kudarcot vallott (igaz, a menekültválság idején nem is lehetett sok esélye tartani a célértéket). A bevándorlás korlátozása jelenleg politikájának egyik sarokpontja, az EU-n belüli bevándorlást is igyekszik visszaszorítani, és részben ehhez köti az EU-tagságról szóló népszavazást is.
• Szociális juttatások: a juttatások, segélyek mértékét igyekszik csökkenteni, szorgalmazza a szigorúbb egészségügyi tesztek bevezetését, illetve a munkanélküli segély igénylési feltételeinek szigorítását, valamint, hogy a segély helyett a munkakeresés hatékonyságát növeljék. Nagy-Britanniában is működik közmunkaprogram, efelé próbálja terelni a tartós munkanélkülieket.

Külpolitikája:

• Szkeptikus a világ átformálására (demokratizálására) irányuló átfogó stratégiákkal kapcsolatban. Támogatja a többoldalú kapcsolatokat és együttműködéseket, így a NATO-t, az ENSZ-t, a G8-at, az EU-t és egyéb intézményeket. Fontosnak tartja az ország USA-val való kapcsolatát. Támogatja Izraelt is, igaz 2006-ban kritizálta, hogy az ország Libanont bombázta.
• Támogatja a terror elleni háború Az Aszad-rezsimet támadja, 2013-ban sürgette Obamát, hogy mérjen katonai ellencsapást Szíriára.
• Az Európai Parlamentben az antiföderalista Európai Demokraták között foglalnak helyet a Brit Konzervatív Párt képviselői, Cameron 2009-ben vonta ki pártját a legnagyobb jobbközép csoportosulásból, az Európai Néppártból (European People’s Party – EPP). Mindemellett Cameron támogatja az EU-t mint gazdasági együttműködést, új tagállamok felvételét is támogatná, hogy amint egyik nyilatkozatában kifejtette, „az Unió kiterjedése az Atlanti-óceántól az Urálig tartson”.

Cameron egyik ígérete volt 2013-ban, hogy ha a 2015-ös választásokon a Konzervatív Párt győz, akkor tárgyalásokat kezdenek Nagy-Britannia helyzetéről az EU-ban, még mielőtt megtartják a népszavazást arról, hogy Nagy-Britannia az EU-ban maradjon-e, vagy sem. Az EU-val való tárgyalások eredményeképpen már a pontos dátum kitűzésére is sor került, a korábban őszre prognosztizálttal ellentétben már június 23-án lefolytatják a népszavazást. Az EU-s tárgyalások során a brit kormány négy területet nevezett meg, ahol engedményeket kívánt elérni ahhoz, hogy tovább erősítse az ország már amúgy is speciális státuszát az Unión belül:

• Az eurozónán kívüli országok érdekeinek védelme: Brüsszel ismerje el hivatalosan is, hogy az euró nem az Unió egyetlen pénzneme, az uniós monetáris döntések meghozatalánál pedig vegyék figyelembe a többi pénznem érdekeit is. Az eurozónán kívüli államoknak ne kelljen hozzájárulniuk a zónán belüli mentőcsomagokhoz.
• Versenyképesség: a közös piac és a szabadpiaci mechanizmusok kiterjesztése és a brüsszeli szabályozások csökkentése.
• Szuverenitás: Nagy-Britanniát ne kösse az EU alapokmányaiban lefektetett egyre szorosabb integráció célkitűzése, a nemzeti parlamentek pedig szólhassanak jobban bele az uniós törvényhozásba.
• Bevándorlás és szociális juttatások: az európai bevándorlók négy évig ne kaphassanak semmiféle szociális juttatást.

Cameron a népszavazás ígéretével nehéz helyzetbe hozta magát, ugyanis emiatt korábban keményen euroszkeptikus hangnemén most változtatnia kell, és úgy kell lefolytatnia egy népszavazást az EU-ból való kilépésről, hogy alapvetően maradáspárti, mégis számolnia kell annak az esélyével, hogy a kilépést támogatók fognak győzni.

 

David Cameron beszédeinek elemzése a diskurzus elemzés módszerével

David Cameron egy pragmatikus szemléletű politikus, beszédei mindig energikusak, mindig a tennivalókra összpontosít. Maga a vezetés saját definíciója szerint a dolgok jobbá tételét, és az erre irányuló szívvel-lélekkel folytatott aktív tevékenységet jelenti (ahogy ezt 2011-ben a Konzervatív Párt éves gyűlésén elmondott beszédében kifejtette), ennek első lépése pedig mindig a tennivalók számbavétele.

Nem használ színes jelzőket, körülírásokat, vagy ha igen, akkor mindig mondanivalójának érthetőbbé tételére; mindig szorosan az adott témára koncentrál, attól nem tér el, igyekszik a lehető legvilágosabban és egyértelműbben közölni mondanivalóját. Bevezetéseiben gyakran nyúl történelmi visszatekintésekhez, ezzel alapozza meg a témája jelenkori aktualitását, és helyezi kontextusba beszéde tárgyát.

Beszédei jól követhetőek és világosan tagoltak: ez is a befogadás megkönnyítését szolgálja. Gyakran kell nehéz témákról nyilatkoznia (például az EU-kilépésről szóló népszavazás, illetve az ezt megelőző brit tárgyalássorozat témafelvetése, vagy Nagy-Britannia különböző külföldi szerepvállalásai), de ezeket is erős vezetőként igyekszik magára vállalni, még ha emiatt olykor nehéz politikai helyzetbe is sodorja magát. Kiállása nyílt, tudatosan igyekszik beszédeiben egy olyan vezető képét felfesteni magáról, aki megfelelőképpen képviseli országa érdekeit, és minden erejével azon van, hogy állampolgárai számára a lehető legjobb változásokat érje el.

Beszédeiben mindig elsődleges szempontként jelennek meg Nagy-Britannia érdekei, Cameron retorikájában hangsúlyozza, hogy mindent ennek rendel alá. Az angolszász világra jellemző patriotizmus áthatja beszédeit, ezzel együtt a Konzervatív Párt egyik alapelveként megfogalmazható unionista érzelemvilág is tükröződik a beszédekben, a brit nép egységébe vetett hit, és a közös erővel elért eredmények és sikerek kiemelése, melyek a jövőbeli kihívásokra is megoldást adnak majd. A közös gondolkodás fontosságát a politikai tevékenységére is kiterjeszti, a többi párttal való együttműködés és kompromisszumok keresésének szempontja számos helyen felbukkan beszédeiben.

Beiktatási beszédek

Cameron két beiktatási beszédet is mondott, hiszen 2010-es választási győzelme után 2015-ben újraválasztották. Mindkettőből ki lehet emelni visszatérő elemeket, melyek meghatározzák a későbbi miniszterelnöki ciklus irányait is. Első beszédében a feltorlódott kihívások, és azok megoldása kerül előtérbe. Már ebben a beszédben is jól azonosítható az a szemlélet, mely szerint a fejlettséget nem csupán gazdasági eredményekben kell keresni, hanem figyelmet kell fordítani a társadalmi problémákra is, az általános „jól-létre”. A szövegben visszatérő elemek a ’közösség’, ’család’, ’felelős társadalom’ kifejezések. A két másik leggyakrabban előforduló szó ebben a beszédben a ’változás’ és az ’újraépítés’.

A 2015-ös beszédből két hangsúlyos üzenetet lehet kiemelni, melyek újra és újra visszatérnek: az egyik a ’jövő’: az előretekintés, esély/remény a szebb jövőre stb. A másik az egység, közösség fontosságát kiemelő szavak, az ’együtt’, ’közösen’, ’mindenki’, ’mi’. Ez a beszéd inkább egy pozitív előretekintés, nem véletlenül, hiszen jelentős többség ítélte pozitívan Cameron előző ciklusát, értelemszerűen tehát ennek folytatását várják tőle.

Beszédek a Konzervatív Párt éves konferenciáján

Nagyrészt belpolitikai témákat taglaló beszédei közül a Konzervatív Párt éves konferenciáján 2011-ben, illetve 2015-ben elhangzott beszédei kerültek összehasonlításra. Előbbi még a kormányváltáshoz közeli időpontban hangzott el, ezért nagyrészt azzal foglalkozik, hogy az előző kormányzathoz képest miben szeretne változást elérni. A beszédben központi elem a gazdaság fejlesztése, ezt a számára nagyon hangsúlyos társadalmi fejlesztéssel kívánja elérni. A munkanélküliség csökkentése, illetve a munkahelyteremtés mellett ezért hosszan beszél az oktatási rendszer fejlesztéséről, a szegénység felszámolásáról, az esélyegyenlőség megteremtéséről, a lakásügy megoldásáról. Világos irányokat jelöl ki, élesen kritizálja az előző kormányt, de a hangsúly itt is inkább a tennivalókon van, azon, hogy a kitűzött célok eléréséhez milyen lépések megtételére van szükség. Ez a pragmatikus gondolkodás Cameron mindegyik beszédében jelen van, de a párt előtt talán még nagyobb hangsúllyal érezhető ki.

A 2015-ös beszéd már egy ciklussal (és egy újabb győztes választással) később hangzott el. Ebben a közösen elvégzett eredményekről is hosszan megemlékezik, kulcsszavai a ’mi’, ’közösen’, ’együtt’. Tematikájában rendkívül hasonló négy évvel azelőtti beszédjéhez, megerősíti, hogy nem lehet erősebb a gazdaság erősebb társadalom nélkül. A belpolitikai témák mellett azonban több szó esik a külpolitikáról, elsősorban a nemzetvédelem, a menekültválság és az extrémizmus összefüggéseiben, de az EU-val való kapcsolatra is külön kitér – ez egyenes következménye a megváltozott külpolitikai helyzetnek. Az egész beszédet áthatja az a látásmód, ami egyébként Cameron politikájának egyik alapja: sorra veszi, mik azok a lépések, amik az ország, a nemzet javát szolgálják, és aztán minden további lépést ennek rendel alá.

Külpolitikai beszédek

Külpolitikai témákban is két beszédet lehet összehasonlítani, egy 2010-ben Londonban elhangzott külpolitikai beszédet, illetve az ENSZ közgyűlésén 2014-ben elmondott beszédet. A két beszéd két jelentősen eltérő világpolitikai pillanatban hangzott el, ennek megfelelően teljesen más hangvételűek. Előbbiben Nagy-Britannia világpolitikai helyzetének megerősítéséről, illetve szerepéről van szó: az USA-val való „különleges kapcsolat” fenntartásáról, a globális gazdasági vérkeringésben való részvételről, a nemzetközi kapcsolatok (elsősorban Európán kívül, pl. India, Kína felé) megerősítéséről. Nagy-Britannia nemzeti érdekének szem előtt tartása ebben a beszédben jól megfogható, mind a nemzetbiztonsági kérdésekben, mind a nemzetközi kapcsolatok megerősítésében hangsúlyozza a nemzeti érdek jelentőségét. Marginálisan, de olyan – más beszédekben hangsúlyosabban előkerülő – témák is felmerülnek, mint Nagy-Britannia és az EU kapcsolata (ez jelentősen meghatározza Cameron miniszterelnökségét), vagy a klímaváltozás elleni küzdelem.

Az ENSZ beszéd egy konfliktusokkal terheltebb időszakban hangzik el, ebben már sokkal több konkrét nemzetközi konfliktus megoldását veszi számba (Szíria, Irak, Afganisztán, Ukrajna). Ezen a beszédén keresztül igyekszik erős vezetőként feltűnni, aki minden eszközzel azon van, hogy országának biztonságát biztosítsa, és szembeszálljon minden potenciális erőszakforrással. Beszéde ugyanakkor józan marad, hangsúlyozza a korábbi hibákból való tanulás fontosságát, az átgondolt műveletek jelentőségét, gyakorlatias gondolkodása ezen a beszéden keresztül is jól megmutatkozik.

Beszédek az EU-ról

Nagy-Britannia kapcsolata az Európai Unióval mindig kettős volt, az ország történelmileg is sok tekintetben „szigetelődik el” a kontinens ügyeitől, többek között az euróövezetbe sem lépett be, azonban Cameron konkrét lépéseket tett afelé, hogy országa még „különlegesebb” elbánásban részesüljön. Ebből a szempontból is két szorosan összetartozó beszédet lehet kiemelni, az első 2013-ban hangzott el, erre „Bloomberg beszéd”-ként hivatkozik, a második 2015-ös (és a Chatham House-ban hangzott el). Az első Európa jövőjéről, illetve a szigetország és az EU viszonyáról szól, a másodikban fogalmazza meg konkrétan azt a négy pontot, melyben engedményeket szeretne kieszközölni országa számára az EU-tól, hogy aztán ezen megállapodás függvényében kiírhassa a népszavazást arról, kilépjen-e Nagy-Britannia az Unióból.

Mindkét beszéd bevezetőjében helyet kap a történelmi visszatekintés, ez Cameronnál egyfajta jelzés is a beszéd fontosságát és súlyát illetően, illetve sokszor mondanivalója alátámasztására, érvelésének megtámogatására is használja.

Mindkét beszédben különböző alanyokat állít a középpontba a tárgynak megfelelően. Alapvetően T/1-ben beszél, azaz a ’mi’ van a középpontban, azonban ez néha egész Európát jelenti (vagyis az Európai Uniót), néha azonban kifejezetten Nagy-Britanniára utal, ezekben a szerkezetekben viszont szembeállítás történik az ’ők’-kel, ami értelemszerűen az EU-ra utal. Ez a szembeállítás a beszédek alapvető konfliktusát is kirajzolja, a hallgató önkéntelenül is valamelyik oldalra sorolja magát (mivel a beszédek brit közönség előtt hangzottak el, értelemszerűen ők magukénak érzik a ’mi’ megszólítást, nem britként azonban adja magát, hogy a hallgató az ’ők’ – vagy sokszor ’mások’ – csoportjába tartozik). A beszédekben ezen túl a jelzőpárok megjelenése is előtérbe kerül a többi beszédhez képest, mint a kívül-belül, rugalmasság és merevség, több-kevesebb.

Mindkét beszédben visszatérő elemek a ’változás’ és reform’ szavak, a második beszédben a ’biztonság’ is középpontba kerül, mind gazdasági biztonság, mind nemzeti biztonság értelemben.

Cameron saját nézőpontját sem rejti véka alá a beszédekben, az egyenes közlésmód erre is kiterjed: úgy tűzött ki népszavazást az EU-ból való kilépésről, hogy nyíltan a maradás mellett foglal állást. Ezt célozza az a négy pont is, melyekben engedményeket kért országa számára, aminek kivívásával egy előnyösebb pozícióból indulhat a maradás melletti érvelésben. A politikai manőver eredménye hamar kiderül, ugyanis a pontok elfogadását követően a népszavazást már június végére (2016. június 23.) kitűzték.

Összegzés

A beszédelemzés és a politikai háttér rövid áttekintése alapján megállapítható, hogy David Cameron egy aktív, erős, karakteres vezető, aki miniszterelnöksége során szembenéz az országát érintő kihívásokkal, és valódi megoldásokra törekszik politikájában.

Politikai nyitottságát jelzi, hogy nem tartja magát elkötelezettnek semmilyen párt irányában sem, és bár a Konzervatív Párt értékeivel azonosul leginkább, rugalmas, képes a megújulásra, új politikai irányok kijelölésére, szükség esetén az ellenzékkel való kompromisszumok kötésére, valamint az ellenvélemények meghallgatására.

Cameron világos, gyakorlatias politikát folytat, nem hátrál meg a komoly kihívást jelentő kérdések elől sem, legyenek azok belpolitikai, vagy külpolitikai jellegűek, szembenéz velük, és olyan megoldást javasol, ami meggyőződése szerint az egész ország javát szolgálja.

Ez a vezetői stílus vezetett oda, hogy ma Cameron a világ egyik legelismertebb politikai vezetője, és bár népszerűsége belpolitikailag nem ennyire egyértelmű, mindenképpen pozitív üzenetet hordoz, hogy első ciklusát követően újraválasztották, eszerint tehát a brit polgárok is bizalmat szavaztak számára egy olyan második ciklus lefolytatására, amikor egyebek mellett rendbe kell tenni az ország viszonyát az Európai Unióval (akár a kilépést is vállalva), és komoly külpolitikai fenyegetésekkel is szembe kell nézni a jövőben.

 

Felhasznált irodalom

Beszédek:

• 2010: General election victory speech:

http://www.britishpoliticalspeech.org/speech-archive.htm?speech=217

• 2010: Foreign policy speech to the Lord Mayor’s Banquet in London: https://www.gov.uk/government/speeches/speech-to-lord-mayors-banquet
• 2011: Speech to Conservative Party Conference:

http://www.bbc.com/news/uk-politics-15189614

• 2013: EU Speech at Bloomberg:

https://www.gov.uk/government/speeches/eu-speech-at-bloomberg

• 2014: speech at the UN General Assembly:

https://www.gov.uk/government/speeches/pm-speech-at-the-un-general-assembly-2014

• 2015: General re-election victory speech:

http://www.independent.co.uk/news/uk/politics/generalelection/david-camerons-victory-speech-the-full-text-of-the-speech-delivered-on-downing-street-10236230.html

• 2015: Tory Party Conference:

http://www.independent.co.uk/news/uk/politics/tory-party-conference-2015-david-camerons-speech-in-full-a6684656.html

• 2015: Speech on Europe (Chatham House speech):

https://www.gov.uk/government/speeches/prime-ministers-speech-on-europe