csütörtök, november 21, 2024
Latest:

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet

Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet
Afrika Ázsia Geopolitika Japán 

Japán-afrikai gazdasági kapcsolatok a 6. TICAD (Tokió Nemzetközi Konferencia az Afrikai Fejlesztésről) tükrében

Czirják Ráhel 3768 Views 0 Comments , , , ,

2016. augusztus 27-28-án, Nairobiban került megrendezésre a 6. TICAD (Tokyo International Conference on African Developmnet – Tokió Nemzetközi Konferencia az Afrikai Fejlesztésről), ahol Abe Shinzo, japán miniszterelnök 30 milliárd dollár folyósítására tett ígéretet 2018-ig Afrika számára. A felajánlás harmadát infrastruktúra fejlesztésére szánják, a többi 20 milliárd pedig várhatóan a magánszektor beruházásaiból származik majd.[i]

Japán-afrikai kapcsolatok a számok tükrében

Az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő konferencia nem csak a japán elnök által felajánlott pénzösszeg, hanem a helyszín miatt is kiemelkedő jelentőségű, ugyanis a TICAD több mint két évtizedes története során most először került Afrikában megrendezésre. Japán Afrikával való kapcsolatának újbóli fókuszba kerülése elsősorban az ázsiai ország gazdasági növekedési kihívásainak, valamint a 2011-es fukusimai szerencsétlenség miatt az energiaszektorban bekövetkezett változásoknak köszönhető. A jelenlegi helyzet értékelése érdekében mindenekelőtt röviden áttekintjük Afrika és Japán gazdasági kapcsolatainak alakulását az elmúlt évtizedekben.

Tokió jelentős hagyományokkal rendelkezik az Afrikával való gazdasági kapcsolatok terén. Ez alatt egyrészt a kontinensnek folyósított segélyeket, másrészt a kereskedelmet és beruházások alakulását értjük – ugyanis ezek szoros kapcsolatban állnak egymással. Az évtizedek során a kapcsolatban érzékelhető súlyponteltolódások – földrajzilag és szektoriálisan egyaránt – szépen kirajzolják az érintett gazdaságokban bekövetkezett változásokat.

Segélyezés terén alapvetően megállapítható, hogy Japán célja – imidzsének javításán túl – azon országok stabilitásának elősegítése, amelyek természeti erőforrásokkal látják el a nyersanyagokban szegény ázsiai országot, valamint exportpiacként funkcionálnak. 1973 és 2013 között Japán nagyságrendileg 18 milliárd dollárnyi segélyt folyósított az afrikai államoknak, a Japán JICA (International Cooperation Agency – Nemzetközi Együttműködési Ügynökség) szerint.[ii]

A segélyek földrajzi eloszlása a 2008-as pénzügyi válságig nagyjából egyenlően alakult a kontinens északi és déli része között. Ám a válság után a súlypont szubszaharai Afrikába helyeződött, ezen belül is a déli és a keleti részre. A segélyekkel párhuzamosan a tőkeberuházások is az említett térségekbe összpontosulnak. Japán szubszaharai Afrikában történő befektetései jelentős részben a nyersanyagok kitermelését szolgálják: a hagyományos partnerének számító Dél-Afrikai Köztársaság mellett rezet és kobaltot exportál Zambiából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, és Tanzániából. Gyémántot Botswanából, szenet, titánt és hamarosan földgázt is Mozambikból. A nyersanyagokon túl ezek az országok exportpiacként is fontos szerepet játszanak, ugyanis a japán termékek nettó importőrei. Elsősorban gépjárműveket, de acélárukat, gőzturbinákat és bulldozereket is vásárolnak.[iii]

Ám a japán források fókuszpontjának változásával a fekete kontinens többi részével sem szűnt meg teljesen a kapcsolat, hiszen az afrikai kőolaj és földgáz jelentős része a Magreb országokból, valamint Nyugat- és Délnyugat-Afrikából származik.[iv]

A japán-afrikai gazdasági kapcsolatok nem csak a földrajzi fókusz, hanem a befektetési célterületek – segélyezés esetében a fejlesztendő területek – tekintetében is változtak. Míg Japán 1990-es gazdasági válsága előtt segélyei elsősorban áruhitelek voltak, azóta egyre jelentősebb mértékben támogatja a közlekedés és telekommunikáció fejlesztését.[v] Az utóbbi néhány évben Japán a „segélyezés-iparban” helyét a humán erőforrás fejlesztés és a kapacitásépítés terén találta meg.[vi] Ez a gyakorlatban egészségügyhöz, vízhez, oktatáshoz kötődő beruházásokat jelent. 2009 óta az áruhitelek jelentős mértékben visszaestek, míg a közlekedésre, elektromos áramra, földgázra, öntözésre, árvízvédelemre fordított japán pénzek jelentős mértékben növekedtek. Ezek a szektorok jól tükrözik Japán érdekét, nevezetesen, hogy stabilabb és fenntarthatóbb fogyasztói piacot és szállítási folyosókat építsen ki,[vii] ami a fekete kontinenssel való stabil kereskedelmet garantálhatja.

Afrika utóbbi években történt felértékelődése Japán szemében – a kereskedelmi előnyök maximalizálása mellett – jelentős mértékben a Kelet-, Közép- és Dél-Afrikában található energiahordozóknak köszönhető. A 2011-es fukusimai nukleáris baleset után ugyanis négy évre az összes Japán erőművet leállították, amelyek az ország energiatermelésének egyharmadát adták.[viii] A mai napig csak néhány reaktorban indult újra az energiatermelés. Ebből adódóan jelentős mértékben megnövekedett az ország szénhidrogének iránti igénye. Az afrikai energiahordozó-importhoz pedig infrastrukturális beruházások is szorosan kötődnek, ugyanis Japán utak, vasutak, kikötők építésével próbálja meg elősegíteni a nyersanyagok gyorsabb szállítását.[ix]

Az infrastruktúra fejlesztése mellett jelentős mennyiségű japán magántőke áramlik a feldolgozóiparba és szolgáltatásokba is. A japán magántőke befektetések elsődleges célpontja a Dél-Afrikai Köztársaság, ahova az ilyen források harmada összpontosul.[x]

TICAD: formálisabb kapcsolatok ellenére fokozódó lemaradás?

A fekete kontinenssel való kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében Japán az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP – United Nations Development Program) és az ENSZ Afrikai Speciális Tanácsadó Hivatala közreműködésével 1993-ban hozta létre a TICAD-t (Tokyo International Conference on African Developmnet – Tokió Nemzetközi Konferencia a fejlesztésről). A fórummal ugyanis könnyebbé vált közvetlen kapcsolat létesítése az afrikai vezetőkkel. A kapcsolatok ilyen módon történő formalizálása Japán hidegháború utáni segélyezés-politikája új kereteinek lefektetését is jelentette. Az évek során a segélyezés mellett a fórum további területekkel bővült, úgymint a kereskedelem és a beruházások.[xi] Mára a kapcsolat fókuszpontja a segélyről a befektetések felé tolódott el.[xii]

Japán példáját a többi ország csak több éves lemaradással követte. A kínaiak például 2000-ben hozták létre a FOCAC-t (Forum on China Africa Cooperation – Kína-Afrika Együttműködési Fórum), az indiaiak pedig 2010-ben az IBF (India-Africa Buiness Forum) megalapításával követték Japán példáját. Ezek a fórumok lehetőséget teremtenek nemzetközi kereskedelemi ügyletek letárgyalására, beruházók és hivatalos fejlesztési segély vonzására is, mivel az afrikai vezetőkön kívül rengeteg üzletember is részt vesz rajtuk.[xiii]

Ám a kezdeti előny ellenére Japán napjainkra, az abszolút számok tekintetében messze elmaradt Kína mögött az Afrikáért folytatott versenyfutásban.[xiv] Afrika legjelentősebb ázsiai gazdasági partnere az ezredfordulóig volt Japán, ám utána Kína vette át a vezetést. Ez a változás annak ellenére következett be, hogy az említett időszak alatt a japán tőkeberuházás értéke fokozatosan növekedett a fekete kontinensen: 2000-ben 758 millió dollár,[xv] 2005-ben 1,7 milliárd, 2014-ben pedig 10,5 milliárd dollár volt az értéke.[xvi]

Japán a kereskedelem tekintetében sem tudott lépést tartani Kínával. 2015-ben Japán Afrikával folytatott kereskedelmének összértéke 20 milliárd dollár volt, míg Kínáé 180 milliárd.[xvii] A két ország fekete kontinenssel folytatott export és import értékeit szemléletesen ábrázolja a következő két grafikon is (1-2. ábra).

1-abra1. ábra: Afrikából történő import (2004-2015, millió USD)[xviii]

 

 

2-abra

2. ábra: Export Afrikából (2004-2015, millió USD)[xix]

 

A számok tükrében sikeresebbnek tűnő kínai stratégiában fontos szerepet játszik az ország megítélése is. Mert bár Kínához hasonlóan Japán sem köti a különböző beruházásokat és a segélyeket politikai feltételekhez, Kína megítélése kedvezőbb az afrikaiak szemében. Mert míg Japánt az afrikai államok a „Nyugat” részének tekintik, addig Kína a baráti dél-dél kapcsolatokat hangsúlyozva kedvezőbb szerepben tűnik fel.[xx]

Ám nem szabad megfeledkeznünk a két ország jelentős mértékben eltérő méretű gazdaságáról sem! Hiszen egy több mint 1,3 milliárd[xxi] fős Kína áll szemben a „csupán” 126 milliós[xxii] Japánnal. Az export, import vagy a külföldi működőtőke beruházások értékét népességarányosan vizsgálva viszont már Japán „állna jobban”.

TICAD VI.

Az 1993 óta öt évente megrendezésre kerülő TICAD-ra idén került először sor Afrikában. A konferencia a japán kormány, az Afrikai Unió Bizottsága, az ENSZ Fejlesztési Program, az ENSZ Afrikai Speciális Tanácsadó Hivatala, valamint a Világbank együttműködésében került megrendezésre, Nairobiban.[xxiii] Az eseményen több mint 11 000-en vettek részt, köztük 53 afrikai állam, fejlesztési partnerek, nemzetközi és regionális szervezetek képviselői, valamint a magánszektor és a civil szféra megbízottjai is.[xxiv] Abe Shinzo, a rendezvényen mondott nyitóbeszédében bejelentette, hogy 2018-ig a köz- és magánszféra együttműködésével összesen 30 milliárd dollár értékben fog Japán beruházni Afrikában, az infrastruktúra minőségének fejlesztése, rugalmas egészségügyi rendszerek elősegítése, valamint a béke és stabilitás alapjainak lefektetése érdekében.[xxv]

A felajánlás egy korábbi ígéret mellé csoportosít újabb forrásokat, hiszen 2013-ban Abe 32 milliárd dollárt ígért Afrika számára, amihez 5 év alatt fog hozzájutni a kontinens.[xxvi] Az összeg 67%-át már folyósították, és számos projekt valósult meg belőle.[xxvii]

A japán miniszterelnök által a kapcsolatok egy új fejezetének kezdeteként tekinthető konferencia zárásaként a résztvevők elfogadták a Nairobi Deklarációt, amelyben a legutóbbi TICAD óta bekövetkezett változásokat vették számba. Beazonosították tovább azokat a kihívásokat, amelyekkel Afrikának szembe kell néznie. Ezek a nyersanyagok árának csökkenése a világpiacon, az Ebola járvány, valamint a biztonsági kockázatokat jelentő tényezők, mint a radikalizálódás, terrorizmus, fegyveres konfliktusok és a klímaváltozás. A Deklarációban lefektették a konferencia során meghatározott célkitűzéseket, és ezek megvalósításának módját is. A TICAD 6. a következő prioritásokat definiálta:

  • strukturális gazdasági átalakulás elősegítése az iparosítás és a gazdasági diverzifikáció révén;
  • rugalmas egészségügyi rendszerek létrehozásának elősegítése, az életminőség javítása érdekében;
  • társadalmi stabilitás elősegítése az egész társadalomra kiterjedő jólét megteremtése érdekében;
  • stratégiák kidolgozása a horizontális területekre – mint például a humán erőforrás fejlesztése, a tudomány technológia és innováció elősegítése, intézmények erősítése és a jó kormányzás.[xxviii]

Összességében megállapítható tehát, hogy Afrika ismét jelentős hangsúlyt kapott a japán külkapcsolatokban. Bár az ázsiai ország afrikai pozíciói az utóbbi években annak ellenére gyengültek, hogy bizonyos mutatók – mint például a külföldi működőtőke beruházások értéke – tekintetében Japán gazdasági aktivitása nőtt a fekete kontinensen, ez főleg Kína látványos afrikai „terjeszkedésének” köszönhető. Afrika szempontjából mindenesetre óriási lehetőség, hogy a vele való gazdasági kooperációért japán is komolyan versenybe szállt, akitől, többek között, a tudás és technológia terén tanulhat rengeteget.

Szerző: Czirják Ráhel

Irodalomjegyzék:

 

Jegyzetek:

[i] OBULUTSA, George: Japan pledges $30 billion for Africa over next three years. In: Reuters, 2016.08.27., http://www.reuters.com/article/us-africa-japan-idUSKCN112077 (2016.09.30.)

[ii] Stratfor: Japan Increases Its Investments in Africa. 2014.02.17., https://www.stratfor.com/analysis/japan-increases-its-investments-africa (2016.09.30.)

[iii] Uo.

[iv] Uo.

[v] Uo.

[vi] FABRICIUS, Peter: China and Japan: walking each other’s footsteps. In: Institute for Security Studies, 2016.08.31., https://www.issafrica.org/iss-today/china-and-japan-walking-in-each-others-footsteps (2016.09.30.)

[vii] Stratfor: Japan Increases Its Investments in Africa. 2014.02.17., https://www.stratfor.com/analysis/japan-increases-its-investments-africa (2016.09.30.)

[viii] euronews: Japán leállítja utolsó működő atomerőművét. 2013.09.15., http://hu.euronews.com/2013/09/15/japan-leallitja-utolso-mukodo-atomeromuvet (2016.09.30.)

[ix] Stratfor: Japan Increases Its Investments in Africa. 2014.02.17., https://www.stratfor.com/analysis/japan-increases-its-investments-africa (2016.09.30.)

[x] Uo.

[xi] FABRICIUS, Peter: China and Japan: walking each other’s footsteps. In: Institute for Security Studies, 2016.08.31., https://www.issafrica.org/iss-today/china-and-japan-walking-in-each-others-footsteps (2016.09.30.)

[xii] SIDIROPOULOS, Elizabeth – Grobbelaar, Neuma: From first-mover advantage t coming from behind: A new phase of the Japan-Africa partnership. In: South African Institute of International Affairs, 2016.08.26. http://www.saiia.org.za/opinion-analysis/from-first-mover-advantage-to-coming-from-behind-a-new-phase-of-the-japan-africa-partnership (2016.09.30.)

[xiii] IGHOBOR, Kingsley: Boost in Japan-Africa ties. In: Africa Renewal, 2016.04., http://www.un.org/africarenewal/magazine/april-2016/boost-japan-africa-ties (2016.09.30.)

[xiv] FABRICIUS, Peter: China and Japan: walking each other’s footsteps. In: Institute for Security Studies, 2016.08.31., https://www.issafrica.org/iss-today/china-and-japan-walking-in-each-others-footsteps (2016.09.30.)

[xv] IGHOBOR, Kingsley: Boost in Japan-Africa ties. In: Africa Renewal, 2016.04., http://www.un.org/africarenewal/magazine/april-2016/boost-japan-africa-ties (2016.09.30.)

[xvi] SIDIROPOULOS, Elizabeth – Grobbelaar, Neuma: From first-mover advantage t coming from behind: A new phase of the Japan-Africa partnership. In: South African Institute of International Affairs, 2016.08.26. http://www.saiia.org.za/opinion-analysis/from-first-mover-advantage-to-coming-from-behind-a-new-phase-of-the-japan-africa-partnership (2016.09.30.)

[xvii] Uo.

[xviii] Uo.

[xix] Uo.

[xx] Uo.

[xxi] worldometers: China population (LIVE) http://www.worldometers.info/world-population/china-population/ (2016.09.30.)

[xxii] worldometers: Japan population (LIVE)http://www.worldometers.info/world-population/japan-population/ (2016.09.30.)

[xxiii] TICAD Nairobi 2016: https://ticad6.net/# (2016.09.30.)

[xxiv] Ministry of Foreign Affairs of Japan: http://www.mofa.go.jp/af/af1/page3e_000551.html (2016.09.30.)

[xxv] Abe Shinzo a TICAD 6. megnyitóján mondott beszéde http://www.mofa.go.jp/afr/af2/page4e_000496.html (2016.09.30.)

[xxvi] IGHOBOR, Kingsley: Boost in Japan-Africa ties. In: Africa Renewal, 2016.04., http://www.un.org/africarenewal/magazine/april-2016/boost-japan-africa-ties (2016.09.30.)

OBULUTSA, George: Japan pledges $30 billion for Africa over next three years. In: Reuters, 2016.08.27., http://www.reuters.com/article/us-africa-japan-idUSKCN112077 (2016.09.30.)

[xxviii] TICAD 6. Nairobi Deklaráció: http://www.mofa.go.jp/af/af1/page3e_000543.html (2016.09.30.)

You May Also Like

Sajtófigyelés – 2019. január 29.

Fábián Ármin 0

Sajtófigyelés – 2019. február 11.

Unger Melinda 0

Kelet-Ázsia sajtófigyelés – 2017. január 19.

PAGEO 0

Sajtófigyelés – 2017. december 4.

Csenger Ádám 0

Womenomics Japánban – Infografika

Polyák Eszter 0

GeoDebates a negyedik ipari forradalom hatásairól

PAGEO 1

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: