Globális városok újraértelmezve

2016 szeptemberében jelent meg a Brookings Institute által közzétett elemzés, melyben a globális városok hét típusát különítik el. Az újszerű megközelítés mellett figyelemreméltó az ázsiai városok globális szerepének egyre hangsúlyosabbá válása, mely az elmúlt évtizedekben végbement urbanizációs trendek következménye.

Globális jelentőséggel bíró városok a világtörténelemben számos alkalommal emelkedtek ki – ilyenek voltak az ókori Athén, vagy Róma is -, a fogalmat azonban modern értelemben, széles körben Saskia Sassen városszociológus-közgazdász vezette be az először 1991-ben megjelent, The Global City: New York, London, Tokyo című művében (ennek előfutáraiként pedig mindenképpen meg kell említeni Peter Hall 1966-ban megjelent The World City című művét, valamint John Friedmann 1986-os The World City Hypothesis című cikkét). Ebben a mára már klasszikussá vált könyvében Sassen elsősorban gazdasági szempontból azonosítja a globális városokat: olyan entitások, melyek a globális gazdaság irányító központjaiként funkcionálnak. Definíciója szerint a globális városok központi szerepet töltenek be a világgazdaság irányításának szervezésében, elsődleges célterületei a pénzügyi szervezeteknek és a vezető gazdasági szektorok között a hagyományos gyáripari termelést felváltó speciális szolgáltatásoknak, a termelés, különösen az innovatív termelés legfontosabb színterei, és végül piacai is a termelésnek és innovációnak.^[i]

Globális város rangsorok áttekintése

A globális városok rangsorolása, illetve a világszintű várostipizálások-toplisták és az ezeken elért helyezések meglehetősen fontosak a városok számára, szerepük lehet a befektetésvonzó-képességük javításában, valamint szempontokat adhatnak a transznacionális vállalatok számára központjaik és irodáik telepítéséhez. A mai értelemben vett globális városi versenyképességi rangsorok alig egy évtizede terjedtek el igazán, bár az elsők már a ’70-es években megjelentek (a svájci UBS bank 1970-ben adta ki először Árak és jövedelmek felmérését (Prices and Earnings Survey), melyben 72 várost hasonlítottak össze világszerte, ezt a rangsorolást azóta is minden évben elvégzik^[ii]). Azonban könnyen belátható, hogy mivel számos szempont szerint lehet a tipizálást elvégezni, ezért nem lehet egy abszolút globális városról beszélni, ahogy nem tekinthetünk egyetlen tipizálást sem abszolútnak. A tanácsadó cégek, think tankek, a kormányzat, tudományos szféra, iparkamarák, vállalati csoportok, turisztikai cégek és a média különböző szempontokból közelítenek a városok értékeléséhez. Vannak átfogó, részletes elemzéssel közelítő rangsorok, más rangsorokat összesítő rangsorok (a rangsorok rangsorai), makrogazdasági és jövőbeli növekedési előrejelzéseken alapuló rangsorok, bizonyos társadalmi, vagy gazdasági/vállalati trendek szempontjait követő rangsorok stb.^[iii]

A különböző szempontok szerint készített legfontosabb globális város-rangsorok^[iv]

Átfogó rangsorok:

– Cities of Opportunity (PricewaterhouseCoopers)

– Hot Spots 2025 (Economist Intelligence Unit)

– Global Cities Index and Emerging Cities Outlook (A. T. Kearney)

– Global Power Cities Index (Mori Memorial Foundation)

Meghatározott szempontok szerint készített rangsorok (közönség, ágazat, városok kiválasztása alapján):

– World’s Most Competitive Cities (IBM; fókusz: vállalati telephely-választás)

– Sustainable Cities Index (ARCADIS; fókusz: fenntarthatóság)

– Global Financial Centres Index (Z/Yen Group; városok kiválasztása: pénzügyi központok)

– Global Cities of the Future (fDi Intelligence; fókusz: külföldi működőtőke-befektetések)

– Resilient Cities (Grosvenor; közönség: ingatlan-befektetők)

– Quality of Living Survey (Mercer; közönség: nemzetközi munkaerővel rendelkező vállalatok)

– The Wealth Report Global Cities Survey (Knight Frank; fókusz és közönség: ingatlanpiac, és magas nettó jövedelmű egyének

– City Momentum Index (Jones Lang LaSalle; közönség: ingatlan-befektetők)

Makrogazdasági adatokra épülő elemzések:

– Global Metro Monitor (Brookings Insitution)

– Urban World: Mapping Economic Power of Cities (McKinsey Global Institute)

Újraértelmezett globális város-fogalom

A Brookings Intézet 2016 szeptemberében tette közzé Metropolitan Policy Programjának részeként a „Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies” című kiadványát. Az Egyesült Államokban működő Brookings Institute a világ egyik vezető think tankje (2016-ban első helyen állt a Pennsylvania Egyetem által készített globális kutatóintézeteket rangsoroló listán^[v]), mely a globális társadalmi-gazdasági-politikai kérdések mellett komoly kutatói háttérrel rendelkezik a városi ügyek elemzésében is. Kutatási eredményeiket megosztják a városi vezetőkkel, ezeken a konzultációkon keresztül gyakorlatias megoldásokat tudnak kidolgozni, melyeket végül országos és nemzetközi szinten egyaránt lehet alkalmazni.

Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies^[vi]

A nagyvárosok gazdasági súlya egyre fontosabbá válik, hiszen globálisan már a népesség több mint fele városokban él, a világ 123 legnagyobb metropolisz-térségében (erre fókuszál az elemzés) tömörül a lakosság valamivel több mint egynyolcada, de itt koncentrálódik a globális gazdasági teljesítmény közel egyharmada.

Mivel a társadalom és gazdaság egyre urbanizáltabb, a globális városok klasszikus értelmezését felül kell írni. A globális gazdaságot már nem csupán néhány pénzügyi központ irányítja, mint New York, London, vagy Tokió. Ma már a városok széleskörű, összetett hálózata vesz részt a javak, szolgáltatások, emberek, tőke és az eszmék nemzetközi áramlásában, jelentősen hozzájárulva a globális növekedéshez. Ezért a jelenlegi globális gazdasági környezetben, melyet az IMF úgy jellemez, a világ a „túl hosszú ideig tartó túl lassú növekedés” terhétől szenved (tehát lényegében stagnál a világgazdaság), egyre fontosabbá válik a városok növekedéshez és jóléthez való hozzájárulásának megértése és fokozása, mintegy felkészülésként a következő globális növekedési periódusra. A kutatás ezen trendek és kihívások figyelembevételével definiálta újra a globális városokat.

Módszertan

A tipizálás fókuszában a versenyképesség áll, ez az elemzés során egy meghatározott, 5+1 indikátorból összeállított komplex változó. Az 5+1 indikátor a következő:

(1) exportképes ágazatok megléte (zöldmezős közvetlen külföldi működőtőke-befektetések, és az ezek által teremtett munkahelyek alapján, 2009-2015 között)

(2) innovációs kapacitás (tudományos publikációk száma lakosságszámra vetítve, 2010-2013 között, szabadalmak száma abszolút értékben és egy főre vetítve, 2008-2012, kockázatitőke-befektetések értéke abszolút értékben és 1000 lakosra vetítve, 2006-2015)

(3) tehetség (humán tőke) (a 15 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya 2014-ben, vagy a legfrissebb elérhető időpontban)

(4) infrastrukturális összeköttetések (légiközlekedésben részt vevő utasok abszolút száma és egy főre vetítve 2014-ben, átlagos internet-letöltési sebesség, 2015)

(5) kormányzás (mennyire segíti elő a befektetések vonzását és a növekedési stratégiák megvalósítását) (itt nem volt minden metropolisz-térségre elérhető adat)

(+1) általános ipari és gazdasági jellemzők (népesség, GDP, egy főre jutó GDP, egy dolgozóra vetített termelés, az ipar részesedése a teljes termelésből, egy dolgozóra vetített ipari termelés, 2015).

A metropolisz-térségek azonosítása és kiválasztása: a felmérésben a 123 legnagyobb vásárlóerő-paritáson mért gazdasággal rendelkező metropolisz-térség vesz részt (2015-ös adatok alapján). Nominálértéken számítva, néhány kivételtől eltekintve, ezen metropolisz-térségek gazdasága mind 100 milliárd dollár felett van. A mintában részt vevő városok átlagos népessége 7,6 millió fő. A globális növekedést természetesen nem csupán ezek a metropolisz-térségek adják, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak a kis- és közepes városok is, azonban ez a tanulmány szándékosan dolgozik kisebb mintával, mivel ezek egyedi módon tömörítik a globális növekedéshez szükséges erőforrásokat.

A globális városok hét típusa

(1) Globális óriások (Global giants)

A legfejlettebb országok irányító központjai. Ide tartoznak az USA, Japán, Franciaország és az Egyesült Királyság legnagyobb városai, New York és Los Angeles, Tokió és Oszaka, Párizs, valamint London. Ezek a metropolisz-térségek nem csupán saját, meglehetősen erős országuk irányítását látják el, hanem itt koncentrálódik a legjelentősebb vagyon, a vállalati döntéshozás, és a nemzetközi kereskedelem koordinálása is. Ezt a csoportot legmarkánsabban a mérete jellemzi, átlagosan 19,4 millió fős lakossággal rendelkeznek, átlagosan több mint 1 billió dollár a reálkibocsátásuk, háromszor annyi, mint a következő csoport, az ázsiai központok tagjaié. Ha ezek a városok egy államot alkotnának, a világ harmadik legnagyobb gazdasága lennének. Ezek a városok az emberek, tudás és tőke áramlásának legfontosabb csomópontjai. A hét várostípus közül itt a legmagasabb a képzettségi szint, az egy főre jutó szabadalmak száma itt a második legmagasabb, csakúgy, mint az egy főre jutó tudományos publikációk száma. Los Angeles és Oszaka mint globális központ talán első látásra meglepőnek tűnhet, azonban ezek a metropolisz-térségek rendelkeznek a világon az ötödik és hatodik legnagyobb gazdasággal.

(2) Ázsiai központok (Asian anchors)

Ide tartozik 5 kelet-ázsiai metropolisz térség (Peking, Hongkong, Szöul-Incheon, Sanghaj és Szingapúr), valamint Moszkva (mely bár jóval közelebb áll Európához, ebbe a típusba illik leginkább mérete, vagyona, vállalkozásai és pénzügyi szolgáltatásai alapján).

Az ázsiai központok sok jellemzőt tekintve hasonlítanak európai, japán vagy amerikai társaikhoz, de kevésbé vagyonosak, és globális beágyazottságuk és összeköttetéseik hiányosabbak. Ezek a városok kapuként szolgálnak a globális befektetők és gyorsan növekvő országuk között. Nagy mennyiségű külföldi befektetés érkezett ezekbe a városokba, melyeket azóta még tovább erősítettek a helyi infrastruktúrára és képzésre fordított befektetések.

Ma már az ázsiai központokban a legnagyobb a népesség és a kereskedelmi tevékenységek koncentrációja. Az egy főre jutó GDP a második legmagasabb ebben a várostípusban, 2000 óta átlagosan évi 4,2 százalékkal emelkedve.

Számos jellemző köti össze ezeket a városokat, különösen az öt kelet-ázsiai várost: a közvetlen külföldi működőtőke-beáramlás (2009-2015 között) ebben a csoportban messze a legmagasabb, közel duplája az ezután következő csoport értékeinek. Ezekben a városokban van a leggyorsabb internetkapcsolat, és itt a legnagyobb a relatíve jól képzett munkaerő. Ugyanakkor a munkaerő termelékenysége csupán harmada a globális óriásokénak, a szabadalmak és tudományos cikkek száma jelentős elmaradásban van, ugyanakkor országos szinten saját hazájukban mindenképpen innovációs központoknak számítanak.

(3) Felemelkedő kapuvárosok (Emerging gateways)

Ebbe a típusba a fejlődő országok azon 28 metropolisz-térsége tartozik, melyek országuk és régiójuk legnagyobb kereskedelmi, közlekedési, és legtöbbször politikai központjai is. A városcsoport nagyjából egyharmada főváros (pl. Ankara, Brazíliaváros, Mexikóváros, Pretoria, Santiago és Varsó). Nyolc közülük országuk pénzügyi központjai, továbbá számos közülük kapuként szolgál egész régiója számára (például Sao Paulo egész Dél-Amerika pénzügyi és kereskedelmi központja, Isztambul összeköti a Közel-Keletet Európával, Johannesburg pedig a szubszaharai Afrika kereskedelmi központja).

A csoport átlagos lakosságszáma 10 millió fő, az átlagos GDP 265 milliárd dollár. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta évi átlagban 5,5%-kal emelkedett (ez a második leggyorsabb növekedés az kínai iparvárosok kategória metropoliszai után). Nemzetközi kereskedelem és globális innováció terén elmaradnak a globális óriásoktól, illetve a tudásközpontoktól, de jelentőségük gyorsan növekszik ezekben a mutatókban is.

(4) Kínai iparvárosok (Factory China)

Ebben a kategóriában a kínai gyáripari központok találhatók, ez a 22 város jól reprezentálja a kínai ipari forradalom földrajzi diverzitását, egyaránt találhatók ipari központok az ország keleti partvidékén (Hefei és Nantong), a belső országrészeken (Chengdu és Zibo), valamint a Gyöngy-folyó deltájában (Foshan és Dongguan). A kínai iparvárosok csoportjában gyorsan növekvő másod- és harmadfokú népességközpontok találhatók. Lakosságszámuk átlagosan 8 millió fő, nominál GDP-jük 205 milliárd dollár. Gazdasági teljesítményük és foglalkoztatottságuk egyedülálló, 12,6%-os, illetve 4,7%-os éves növekedést mutat 2000-2015 között. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta ötszörösére növekedett, 2500 dollárról 12 ezer dollárra.

A csoport legfontosabb közös jellemzője a gyáriparra való nagyfokú támaszkodása, ez adja teljes termelésük nagyjából 40%-át, mely arány idősorosan még növekedett is, 2000-ben csupán 30% volt. A kínai iparvárosok kategória metropoliszai a globális gazdaságba a nemzetközi ipari ellátási lánc csomópontjaiként kapcsolódnak be, árukkal ellátva a fejlett gazdaságok gazdagabb piacait. Számos multinacionális nagyvállalat (pl. Unilever, Goodyear, Samsung, Intel Pfizer, Dell) működtet üzemeket a kínai iparvárosokban. Az ipari termeléssel együtt jelentős környezetszennyezés is éri ezeket a városokat, a szennyezőanyag-kibocsátási szintek negyvenszeresen meghaladják a WHO-ajánlások mértékét.

A gazdasági egyoldalúság megmagyarázza, miért szerepelnek ezek a városok utolsó helyen a közvetlen külföldi működőtőke-beruházások terén, a kockázatitőke-vonzásban és a nemzetközi utasforgalomban. Továbbá kutatóegyetemek is kis számban találhatók ebben a csoportban, ennek megfelelően a szabadalmak aránya is elenyésző, és a 15 év feletti lakosságnak kevesebb mint 10%-a rendelkezik csupán felsőfokú képzettséggel.

(5) Tudásközpontok (Knowledge capitals)

A tudásközpontok egyre inkább közepes lakosságszámú központok, melyek a világ legtehetősebb és legproduktívabb városai közé tartoznak. Az ebben a csoportban található 19 város átlagos lakosságszáma 4,2 millió fő, ez az utolsó előtti a hét kategóriából. Ugyanakkor gazdasági teljesítményben a harmadik helyen állnak, és az egy főre jutó nominál GDP, valamint az egy dolgozóra jutó GDP itt a legmagasabb.

A tudásközpontok a világ vezető tudásteremtő centrumai. Infrastrukturális összeköttetéseik kiválóak (többek között ezért a légiközlekedésben részt vevők aránya is itt a legmagasabb), a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező gazdasági ágazatokban versenyeznek, jelentős humán erőforrásokkal, innovációs és vállalkozói kapacitásokkal rendelkeznek. A 15 évnél idősebb lakosság 41%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel (nem ritkán valamelyik elit egyetemről), innen kerülnek ki a sűrűn hivatkozott tudományos publikációk legjelentősebb arányban, és bár csupán a Föld lakosságának 1%-át tömöríti, a szabadalmak 16%-át itt nyújtották be (2008-2012 között). Az egy főre jutó kockázatitőke-befektetési arányok is itt a legmagasabbak a világon (San Jose, San Francisco és Boston vezetésével), az összes ilyen jellegű befektetés fele ebbe a 19 városba áramlott az elmúlt évtizedben.

(6) Amerikai középes súlyú városok (American middleweight)

Közepes méretű termelő központok, nagyjából elszórtan az egész Egyesült Államok területén, olyan városok, melyekben jelentős népességnövekedés zajlott le az utóbbi időben (pl. Miami, Phoenix, Orlando, St. Luis, Tampa, Sacramento).

Bár a csoport számos városa még keresi valódi helyét a globális színtéren, mindegyikük rendelkezik legalább egy világviszonylatban is jelentős exportágazattal (például Charlotte, Detroit és Phoenix a motoreszközök, gépi berendezések és félvezetők elsőszámú exportőrei között szerepelnek). Versenyképességüket erősíti a képzett munkaerő (illetve az ezt támogató erős felsőoktatási infrastruktúra), valamint a forgalomképes gazdasági klaszterek megléte, ezek erősítésével a globális piacokon is képesek fellépni.

(7) Nemzetközi középes súlyú városok (International middleweight)

Az utolsó csoport meglehetősen változatos, szerepelnek benne Kanada, Európa, Ázsia és Ausztrália tehetősebb városai is. A 26 metropolisz-térség átlagos lakosságszáma közel ötmillió fő, gazdaságuk meglehetősen összetett, vannak köztük országos és makroregionális jelentőségű vállalati és pénzügyi szolgáltató-központok (pl. Toronto, Sydney, Frankfurt, Madrid, Koppenhága), valamint ipari központok (Kitakjúsú-Fukuoka, Nagoja, Stuttgart, Karlsruhe, Milánó, Barcelona) is. Egyre inkább specializálódnak a tudásigényes ágazatokra, illetve a korszerű gyártási technológiákra, vagy ezek kombinációjára.

Ezzel együtt a nemzetközi közepes központokat számos egyéb jellemzőjük is összeköti. Egyaránt kiemelkedőek a munkaerő és tőke áramlásában, nagyjából népességük egyötöde külföldi születésű állampolgár, ez a legmagasabb arány az összes várostípus között. Az egy főre jutó közvetlen külföldi tőkebefektetések aránya itt a második legmagasabb 2000 dollár/lakos értékével. Magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a kutatóegyetemek, és a beadott szabadalmak száma is ezekben a városokban. Azonban még egy közös tulajdonságuk is van, ami már nem annyira előnyös, ez pedig visszafogott gazdasági növekedésük. 2000 és 2015 között mind kibocsátásuk, mind az egy főre jutó GDP, mind a foglalkoztatottság növekedése 2% alatti, ezzel utolsók a hét városkategóriában. A 2008-as világgazdasági válság jelentősen sújtotta ezeket a városokat, korábbi növekedési ütemük megtört, több mint egyharmaduk esetében az egy főre jutó GDP csak 2015-re érte el a válság előtti állapotot, öt városban a foglalkoztatottság még mindig alacsonyabb, mint a válság előtt.

Következtetések

A tanulmány szerzői a globális városok vizsgálata során három általános területi mintázatot azonosítottak.

1. Az első az, hogy nem létezik egy általános „meghatározása” a globális városnak. Minden város különböző tényezők alapján válhat azzá. Ugyanakkor a globalizáció elterjedtsége összekapcsolja az egyes metropolisz-térségeket egy olyan nemzetközi hálózattá, mely egyszerre együttműködő és egymással versengő.

Minden korábbinál meghatározóbb a technológiai innováció a globális várossá válásban, ez a tényező számos Egyesült Államokbeli és európai várost tesz globális jelentőségűvé (köszönhetően kutatóegyetemeiknek és a kutatással foglalkozó cégek eredményeinek). Meghatározó a globális pénzügyek és befektetések vonzóképessége, a kapuváros szerep a nagy, közepes jövedelmű országokban, ez emelte globális rangra a legtöbb exportorientált kínai metropolisz-térséget. A fejlett gazdaság fenntartása és a specializáció számos további fejlett térségbeli (USA, Egyesült, Királyság, Európa, Japán) város esetében fontos globális erőt képvisel.

2. A különböző háttérrel rendelkező globális városok gazdasági teljesítménye is változatos képet mutat. Nem meglepő módon az alacsony jövedelmű metropoliszok mutatják a legnagyobb növekedést, a kínai iparvárosok vezetésével (2000 óta itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP-növekedés, ez a trend pedig bár lassul, de várhatóan folytatódik a jövőben is). A globális óriások és tudásközpontok magas jövedelmek mellett mutatnak nagy egy főre jutó GDP-növekedést, míg az amerikai és nemzetközi középvárosokban mind a jövedelmek, mind a növekedés alacsony maradt.

3. A helyi és országos vezetőknek gazdasági stratégiájuk kialakítása során figyelemmel kell lenniük arra, milyen szerepet játszik metropoliszuk globális kontextusban, milyen lehetőségeik vannak, és milyen kockázatokkal kell számolniuk.

A tanulmány minden várostípus számára megfogalmaz ajánlásokat is a fejlesztési stratégiájuk kialakításához.

Ajánlások

Globális óriások

Ami naggyá tette ezeket a globális metropoliszokat, az egyúttal kockázatokat is hordoz magában: gazdaságuk túlzott függése a pénzügyi mozgásoktól, valamint hatalmas egyenlőtlenségeik, melyek meglehetősen nagy nyomás alá helyezik az alacsony és közepes jövedelmű lakosokat (magyarán: meglehetősen drága a lakhatás ezekben a városokban). Ezért a termelési diverzifikációt mindenképpen lakhatási beruházásokkal kell párosítani a nyomás lazítására.

Ázsiai központok

A városi gazdaságnövekedés legékesebb példái ezek a metropoliszok. Ugyanakkor ez a növekedés veszélybe kerülhet, ha nem növelik a termelékenységüket és vállalkozó kedvet, ha nem invesztálnak az oktatásba és képzésbe, vagy nem fejlesztik az infrastruktúrát. Számos világelső vállalat központjai találhatók ezekben a városokban (pl. a pekingi Lenovo, vagy a szöuli Samsung), azonban kérdés, hogy a jövőben ki tudnak-e termelni még több ilyen hazai, de globális viszonylatban is versenyképes céget ezek a városok.

Felemelkedő kapuvárosok

Szerepük az ázsiai központokéhoz hasonló, de még nem értek el olyan jelentős pozíciót, elsősorban csomópontként funkcionálnak a második és harmadik szintű városok feltörekvő piacai számára. Vannak még azonban hiányosságaik: a kutatás-fejlesztésbe való befektetés, illetve az infrastrukturális összeköttetések fejlesztése kiemelt fontosságú számukra. Társadalmi egyenlőtlenségeik megoldása is előfeltétele további fejlődésüknek. Fontos lenne, hogy kihasználják a tudáshoz való hozzáférésük lehetőségeit, ösztönözzék az egyetemeik, és a cégek együttműködését.

Kínai iparvárosok

Az utóbbi 15 évben hatalmas fejlődés ment végbe ezekben a városokban, azonban ennek ára is volt: a születéskor várható élettartam egyes városokban öt évvel alacsonyabb, mint az ország többi részén, a levegőszennyezés miatt; a népességnövekedés, klímaváltozás és az ipar igényei számos városban vízhiányt okoztak. Ezeket a negatív externáliákat kezelnie kell az energia- környezet- és iparpolitikának a jövőben. A városok eladósodottsága is kockázatossá teszi működésüket, fenntarthatóbb növekedési modellre kell váltaniuk.

Tudásközpontok

A tudásközpontok számára nagyon fontos, hogy a tudást piacképessé tegye, ösztönözze vele a befektetések, működőtőke vonzását, általa növelje a metropoliszok versenyképességét. Továbbá ezekben a városokban is kihívást jelent a megfizethető lakhatás megteremtése, erre nagy figyelmet kell fordítaniuk.

Amerikai közepes súlyú városok

Ez a városcsoport küzd leginkább globális pozíciójának megtartásáért. A kevésbé termelékeny ágazatok jelenléte miatt gazdasági növekedésük lassú, nehézségeiket még jobban súlyosbította a 2008-as világgazdasági válság. Kitörési pontot jelenthet számukra a hagyományos iparágaikban való specializáció, innováció, ehhez jelentős potenciál áll rendelkezésükre (szellemi tőke, képzett munkaerő).

Nemzetközi közepes súlyú városok

Legnagyobb kihívásuk, hogy új üzleti modelleket és termékeket fejlesszenek, új ötletekkel álljanak elő. Ösztönözniük kell a vállalkozások beindítását, a vállalkozói kedvet, ehhez lazítaniuk kell az olykor szigorú szabályozáson. Mivel megfelelő potenciállal rendelkeznek, komoly lehetőségeik vannak az innovációra, kutatás-fejlesztés által vezérelt fejlődésre.

Konklúzió

Az urbanizációnak köszönhetően a városok a globális gazdasági növekedés magját jelentik. És bár az urbanizált világ messze többet jelent a globális városoknál, ezekben a metropoliszokban területileg egyedülálló módon koncentrálódnak a modern gazdasági növekedés hajtóerői: a kereskedelem, innováció, tehetség, és infrastrukturális kapcsolatok. A városok feltérképezése során pedig kiderül, hogy már a metropolisz-térségek szintjén is komoly különbségek mutatkoznak az egyes tényezőket illetően, bizonyítva azt az előfeltételezést, hogy minden egyes város saját, egyéni versenyképes ágazatai, területei alapján kerül a globális városok közé. A globális városra nem létezik csupán egyfajta meghatározás.

 

Jegyzetek

[i] Csomós, György (2015) A globális vállalati kutatás-fejlesztési aktivitás földrajzi eloszlásának vizsgálata. In: Facultates sine finibus: Tanulmányok a “Süli-suliból”. Didakt Kft., Debrecen, pp. 36-43. http://real.mtak.hu/26803/1/2015%20-%20Facultates%20sine%20finibus%20Tanulm%C3%A1nyok%20a%20S%C3%BCli-sulib%C3%B3l.pdf (Megnyitva: 2016.10.24.)

[ii] A felmérés legfrissebb kiadása itt található meg: https://www.ubs.com/microsites/prices-earnings/prices-earnings.html (Megnyitva: 2016.10.24.)

[iii] Leff, Scott, Petersen, Brittanny (2015): Beyond the Scorecard: Understanding Global City Rankings. The Chicago Council on Global Affairs. http://www.thechicagocouncil.org/sites/default/files/BeyondtheScorecardReport.pdf (Megnyitva: 2016.10.24.)

[iv] Leff, Scott, Petersen, Brittanny (2015): Beyond the Scorecard: Understanding Global City Rankings. The Chicago Council on Global Affairs. http://www.thechicagocouncil.org/sites/default/files/BeyondtheScorecardReport.pdf (Megnyitva: 2016.10.24.)

[v] G. McGann, James: 2015 Global Go To Think Tank Index Report http://repository.upenn.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1009&context=think_tanks (Megnyitva: 2016.10.24.)

[vi] Trujillo, Jesus Leal, Parilla, Joseph (2016): Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. https://www.brookings.edu/research/redefining-global-cities/ (Megnyitva: 2016.10.24.)