Sajtófigyelés – 2017. március 23.
PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Etikai kérdések merültek fel Trump kínai védjegyei kapcsán – Shawn Donnan, Financial Times, 2017. március 8.
Február 27-én 38, a Trump Organisation által még tavaly áprilisában kérelmezett, új védjegyet jegyeztek be Kínában. A kérelmek között nemcsak golf klubokat, ingatlanirodákat és hoteleket találunk, hanem a Trump-birodalom eddigi üzleti profijától eltérően, biztosítási és személyvédelmi szolgáltatásokat is. Így, 10 évnyi küzdelem után, a Trump-márkának sikerült betörnie a világ legnagyobb piacára is. Az időzítést tekintve, nem csoda, hogy szakértők körében felmerült a kérdés, hogy vajon Peking nem csupán Trump elnök kedvében akar-e járni ezzel a „gesztussal”.
A két ország kapcsolata igencsak megingott, amikor Trump Pekinget a valuta manipulálás bajnokának titulálta, és kereskedelmi harcot helyezett kilátásba. Kína egyértelműen sokat javíthat azzal helyzetén, ha egy pozitív és személyes üzleti kapcsolatot alakít ki az Amerikai Egyesült Államok elnökével. A Fehér Ház szerint ezen feltevések alaptalanok, hiszen a tárgyalások és a védjegyek benyújtása évekkel azelőtt kezdődtek, hogy Donald Trump bejelentette indulását az elnökválasztáson. Az etikai szakértőket az sem nyugtatja meg, hogy az elnök hivatalosan kiszállt üzleti vállalkozásaiból és azok irányítását legidősebb fiaira bízta. Szerintük az igazi megoldás az lenne, ha eladná cégeit, vagy egy befektetési alapba (ún. „blind trust”-ba) helyezné át érdekeltségeit, ahol a döntéshozókat és ügyvédeket nem befolyásolhatja a tulajdonos.
Kritikus elemzők azt is megemlítették, hogy a továbbra is vélelmezett üzleti érdekeltségeivel Donald Trump kockáztatja annak lehetőségét, hogy megszegi az amerikai alkotmány azon előírását, miszerint bármely bizalmi tisztséget betöltő személy az USA-ban (a Kongresszus belegyezése nélkül) nem fogadhat el idegen kormánytól ajándékot, anyagi juttatatást, hivatalt, vagy címet.
Forrás: https://www.ft.com/content/a725d13e-0422-11e7-ace0-1ce02ef0def9
A kínai beruházások gyors növekedése az Egyesült Királyságban – James Kynge, Financial Times, 2017. március 12.
A vészjósló előrejelzésektől eltérően, miszerint a kínai brit beruházások aranykora végéhez közeledik, az elmúlt két évben a kínai üzleti érdekeltségek bevételei az Egyesült Királyságban számottevően nőttek. A Brexit és a pekingi tőkeberuházások ellenőrzésének szigorítása miatt csökkenő befektetések ellenére az adatok három számjegyű növekedést mutattak a kínai tulajdonú brit cégek számában.
A 30 legjobban teljesítő cég 2015-ben átlagosan 174 százalékkal növelte bevételét az előző évhez képest. A 153 kínai tulajdonban lévő cég üzleti érdekeltsége széles spektrumot fog át az ingatlanpiactól kezdve a kiskereskedelemig. Az Egyesült Királyság különösen 2015 után vált kedvelt befektetési területté a kínai cégek számára, miután Kína elnöke, Xi Jinping látogatást tett a szigetországban és bejelentette a kínai-brit gazdasági és üzleti kapcsolatok virágkorát.
A látványos beruházások ellenére – mint amilyen a londoni Cheesgrater felhőkarcoló megvásárlása a China CC Land által több mint 1 milliárd fontért – a kínai cégek tengerentúli beruházásainak összértéke valóban csökkent, 32 milliárd dollárról idén februárra 6 milliárd dollárra. 2012 és 2016 között a legkedveltebb beruházási területek Angliában az ingatlanok voltak (44 %), ezt követte a fogyasztói szektor (28%), a pénzügyi szolgáltatások (8%), az olaj és gáz (7%) és az egészségügyi beruházások (5%). Talán nem meglepő módon Anglia másik tőke vonzereje a football. Többek között Xi Jinping rajongásának is köszönhetően, egyre több kínai milliárdos vásárolja be magát angol klubokba.
Forrás: https://www.ft.com/content/262d1258-0725-11e7-97d1-5e720a26771b
Ausztrália: a bányaipari fellendülés után is stabil a gazdaság – The Economist, 2017. március 10.
A 19. század végi aranylázat követően 100 évvel később, Charters Tower, queensland-i várost egy másik bányaipari fellendülés és annak csökkenése aggasztja. Ámi sok más országtól eltérően Ausztráliában nem okoz nemzeti kettészakadást egy ilyen gazdasági „hullámvasút”, az ország több lábon álló ipara továbbra is stabil maradhat.
A kínai kereslet a vasércre és szénre soha nem látott magasságokba vitte a bányaipari befektetéseket (GDP 9%-a). A rengeteg ingázó munkás hat számjegyű bére fellendítette a térség gazdaságát, felvitte az ingatlan árakat és számos befektetőt vonzott a nagyvárosokból. Egy ilyen fellendülés tragikusan végződhet, aminek az esélye Ausztráliát is fenyegette, miután a kereslet csökkenése magával rántotta az addigi gazdasági és fejlesztési növekedést, a foglalkoztatási statisztikákkal együtt. Ilyen lokális problémák az egész országra kihathatnak, és amikor 2016. harmadik negyedévében Ausztrália gazdasági növekedése negatívba fordult át, sokan a legrosszabbtól tartottak
Szerencsére a gyengülés csak rövid ideig tartott, az utolsó negyedévben az ország gazdasága ismét növekedésnek indult. Ezt egyrészről akár a szerencsének is betudható lenne, másrészről azonban az elemzők Ausztráliát tankönyvi példaként emlegetik, hogy egy nyitott és rugalmas gazdaság hogyan képes kezelni a válságokat. A Reserve Bank, csökkentve a kamatlábakat és az ausztrál dollár árfolyamát megteremtette a lehetőségét a gazdaság stabilizálására. Azonban nem csak a pénzügyi, hanem az ipari erőforrásokkal is jól egyensúlyozik Ausztrália. A korábbi bányászati beruházások lendületet adtak a bányászati exportnak is. A kínai kereslet csökkenésével a fókusz pedig lassan kezd áttérni Indiára, ami természetesen újabb fejlesztéseket és beruházásokat (szénbányák, vasútvonalak építése) hoz magával.
Külföldre tartanak a kínai start-up-ok – The Economist, 2017. március 9.
Számos kínai start-up gondolja úgy, hogy Kína helyett külföldön próbál inkább szerencsét. Ilyen az EHang is, ami drónok tervezésével és építésével foglalkozik. Hu Huazhi cége jelenleg egy olyan önvezérelt gép tervezésén dolgozik, amely elég nagy ahhoz, hogy képes legyen egy embert szállítani. Dubai már fel is kérte őket, hogy 2017 nyarára készítsék el az első drón taxit.
Nem az EHang az egyetlen cég, amely a külföldi piacok felé tekint. A múltban csupán a legnagyobb és leggazdagabb, technológiával foglalkozó cégek – Huawei, Lenovo, stb – léptek ki a nemzetközi piacra, a fogyasztási cikkeket gyártó cégek inkább a belföldi terjeszkedésre fókuszáltak. A trendek azonban változni látszanak, főleg azok a start-upok igyekeznek betörni külföldi piacokra is, amelyek termékei túl drágák az átlagos, takarékos kínai fogyasztók számára. Ilyen cég például a Makeblock, shenzheni alapítású start-up is, amely csináld magad robot szetteket árul, és az első naptól kezdve a globális piacra szánta termékeit. Ma bevételeinek ¾-e érkezik külföldi értékesítésekből.
Reagálva a változásokra, ma már találhatunk olyan cégeket is, mint például a DotC United-et, amelyek Kínában keresnek jól felhasználható, innovatív ötleteket, és azokat adaptálják a globális piacokra.
Az üzleti világ legnagyobb kockázata: Mukesh Ambani és új vállalata, a Jio – The Economist, 2017. március 11.
India leggazdagabb embere, Mukesh Ambani 2016 szeptemberében bejelentette új cége, a Jio megalapítását. A mobiltelefon hálózat, amely tömegek számára biztosít szinte korlátlan internet hozzáférést, 6 hónap alatt 100 millió új felhasználóra tett szert.
Mindehhez az indiai üzletember nagy kockázatot vállalt: 25 milliárd dollárt fektetett a cégébe, egyetlen dollárnyi nyereség nélkül. A Jio színrelépése valószínűleg átrajzolja India telekommunikációs piacát, a konkurens cégek máris igyekeznek válaszolni az új kihívásokra. a Bharti Airtel felvásárolta egyik kisebb konkurenciáját, ezzel próbálva alacsonyabbra nyomni árait; a Vodafone pedig tárgyalásokat kezdett egy esetleges összeolvadásról az Idea Cellular-ral.
A gyengébb, kisebb cégek valószínűleg nem fogják tudni tartani az árversenyt és el fognak tűnni a piacról. Hogy visszahozza a befektetéseket, a Jio-nak legjobb esélye, ha a kialakuló oligopólium egyik óriásvállalatává növi ki magát.
Japán növekvő regionális biztonságpolitikai szerepvállalását az intézményi reformok is elősegítik – Marta Ross, ISN, 2017. március 10.
Az elmúlt öt évben Japán újradefiniálta biztonságpolitikai stratégiáját és a háború utáni pacifista rendszerét, kialakítva ezzel egy proaktívabb, gyorsabb válaszokra képes biztonságpolitikai környezetet. A kormány reformok sorozatával kiépítette a kollektív önvédelmi rendszert, megerősítette a politikai konszenzust a Japánt érő biztonsági kihívásokat illetően, és számos intézkedést hozott a jogalkotás és igazgatás területén.
A reformokkal párhuzamosan egy új intézményi rendszer is létrejött. 2015 szeptemberében a biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok elfogadásával kiszélesítették az Önvédelmi Erők mozgásterét az ország megvédése céljából bevethető haderők tekintetében. A jogszabály 9. szakaszának újraértelmezésével a Kabinet megteremtette a kollektív önvédelem lehetőségét. Ennek értelmében, fegyveres támadás esetén japán nyújthat más országnak katonai segítséget, amennyiben a helyzet eszkalálódása veszélyeztetné Japán biztonságát is. A Nemzeti Biztonsági Tanács és Titkárság létrehozásával pedig sikerült egy intézményben koncentrálni az egész kormányzást átszövő, annak egészére ható stratégiai döntések meghozatalát.
E két legfontosabb reform – összekötve és kiegészítve számos kisebb változással – kiszélesíti Japán külpolitikai és nemzeti biztonságpolitikai eszköztárát és erősíti politikai vezető szerepét.
Japán külpolitikai lehetőségei a Trump adminisztráció idején – Carlos Ramirez, The Diplomat, 2017. március 7.
Jól vette eddig az akadályokat Shinzo Abe, japán miniszterelnök Donald Trump, amerikai elnökkel folytatott tárgyalásai során. A legnagyobb kérdése most talán az, hogy Japán első embere képes lesz-e fenntartani egyszerre a konzervatív attitűdjét, másrészt a külpolitikai történések pragmatikus megközelítését.
Az új amerikai elnök hozzáállása bizonyos külpolitikai kérdésekhez érthető módon aggasztja a politikai vezetőket és döntéshozókat. Trump heves kirohanásai Kína ellen és látszólag baráti hangvétele Oroszországgal akár egy amerikai-kínai konfliktust is előre jelezhet, amely Japán számára katasztrofális lenne. Abe miniszterelnök számára a legnagyobb kihívás most megfelelően kialakítani Japán szerepvállalását az új és bizonytalan biztonságpolitikai környezetben, és hozzáalakítania azt érdekeihez, miszerint Japán ismét globális jelentőségre tegyen szert.
A jelenlegi helyzet kialakulásához hosszú évek alacsony diplomáciai aktivitása vezetett, amely az amerikai védelmi ernyő árnyékában való meghúzódás és a gazdaság megerősítésére való fókuszálásából fakadt. Ezzel szemben Shinzo Abe mostani politikájának célja Japán politikai-gazdasági felemelkedése Ázsiában és azon túl, valamint Japán önálló nagyhatalmi rangra emelése. Ennek érdekében Shinzo Abe volt az első, aki hivatalos látogatást tette a megválasztott Donald Trumpnál, és tanácsadói javaslatait ignorálva nem kezdett vitába az újdonsült elnökkel kereskedelmi és biztonságpolitikai ügyekben. Ehelyett a szívélyes közeledés stratégiáját választotta és a két ország közötti kapcsolatok erősítésének szükségességét hangsúlyozta.
A továbbiakban két választás van a miniszterelnöknek: az első, hogy továbbra is igyekszik Trump kedvére tenni, és reméli, hogy az amerikai külpolitika előbb-utóbb visszatér korábbi, tradicionálisabb keretei közé. A második, hogy fenntartja feltörekvő és pragmatikus hozzáállását, és folytatja egy új biztonsági architektúra kiépítését a régióban.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/abes-trump-challenge-and-japans-foreign-policy-choices/
India és Kína között továbbra is jelentős külpolitikai nézetkülönbségek vannak – Harsh V. Pant, The Diplomat, 2017. március 8.
Mivel Kína nem támogat számos, Indiának fontos beruházást, az két ország továbbra sem tud dűlőre jutni bizonyos bilaterális kérdések tekintetében. Bár az indiai külügyminiszter, a Kínai-indiai Stratégiai Párbeszéd keretében nem rég látogatást tett Pekingben, a találkozó sok eredményt nem hozott, a két ország közti alapvető nézeteltéréseket nem sikerült áthidalni.
Kína továbbra is ellenzi India belépését a Nukleáris Szállítók Csoportjába; Delhi pedig továbbra is magyarázatot követel Kínától, hogy vehet részt az új Selyem út kiépítésében, amikor a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó, a pakisztáni fennhatóság alatt álló Kasmíron való áthaladása sérti India szuverenitását. A legkevésbé várt témában, Afganisztán ügyében sikerült megállapodásra jutniuk: mindkét ország kifejezte hajlandóságát, hogy közös fejlesztésekbe kezdjenek az országban.
Miközben a két ország igyekszik közös nevezőre jutni számos kérdésben, India egyre árnyaltabb megközelítést alakít ki a Kínával szemben fennálló konfliktusok kezelésére. Bár igyekszik megállapodásra jutni legfontosabb szomszédjával és jobb belátásra bírni Kínát közös ügyeik tekintetében, számos esetben nincs reális esély arra, hogy a közeljövőben rendezzék nézeteltéréseiket. Ennek egyik legfőbb oka India Tajvan és Tibet kérdésében fennálló álláspontja és ezek összefonódása a kínai bilaterális kapcsolatokkal.
Ázsia jövője és stabilitása nagyban függ attól, hogy e két regionális szereplő a legégetőbb és – fontosabb kérdésekben megtalálja-e a közös nevezőt.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/india-resets-the-terms-of-engagement-with-china/
Kína új, proaktív külpolitikai szerepvállalása – Paul Haenle, Carnegie-Tsinghua ,2017. február 28.
Február 17-én Xi Jinping bejelentette a „kettős iránymutatás” elvét. Eszerint Kínának egyrészt vezetnie kell a nemzetközi közösséget egy igazságos és ésszerű világrend közös kiépítése felé, másrészt irányt kell mutatnia a nemzetközi biztonság közös fenntartása érdekében.
Ez idáig ez volt a leghatározottabb megnyilvánulás Kína részéről, ami a nemzetközi rendszer átalakításában játszott szerepét érintette. Vajon Donald Trump kijelentése – miszerint Amerika számára az amerikai érdekek kell, hogy az elsők legyenek – kimozdítja Kínát reaktív külpolitikai szerepéből? Tény, hogy mióta 2012-ben Xi Jinping elfoglalta elnöki székét egyre többször esik szó az „új nemzetközi rend” elméletéről, mind tudományos, mind publicisztikai írásokban.
Most, hogy Kína felvette a verseny a nagyhatalmakkal, egyre nagyobb beleszólást kíván a nemzetközi rendbe és szeretné érdekeinek megfelelően alakítani, változtatni a rendszert. Ennek köszönhető az a váltás, amit megfigyelhetünk a kínai külpolitikában is, miszerint a reaktív és integráló hozzáállás helyét lassan átveszi a proaktív, nemzetközi rendet alakító stratégia. Ez a váltás természetesen nem csupán Donald Trump és az amerikai külpolitikai hozzáállásnak köszönhető. Kína már az Obama adminisztráció alatt bejelentette az Ázsia Infrastrukturális Befektetési Bank megalapítását (AIIB), valamint az „Egy övezet – egy út” programját.
Forrás: http://carnegietsinghua.org/2017/02/28/is-trump-era-really-xi-era-pub-68137
A francia elnökválasztás feszültté teszi a japán befektetőket – Leo Lewis, Financial Times, 2017. március 13.
A francia elnökválasztás kritikus teszt elé állítja a japán befektetőket, mint például az élet biztosítókat és a nagy bankokat. „A japán befektetők a nehezebbik úton tanulták meg, hogy ne higgyenek a közvélemény kutatóknak vagy az elképzelésben, miszerint a „régi világban” alacsony a politikai rizikó” – mondta egy tokiói kötvénykereskedő. Mindezek abból a sokkból következnek, hogy megtörtént a Brexit és Donald Trumpot választották meg az Amerikai Egyesült Államok új elnökének, amit Japán előzőleg stabil piacoknak gondolt.
A francia adósság felett gyülekeznek a fekete felhők. A japán befektetők 2011-re megháromszorozták a súlyukat a francia kötvényekben, 2016 végére pedig az egész portfólió 10 százalékát adták a francia papírok. Rokyo Tada, a Nomura (japán pénzügyi cég) munkatársa szerint, mialatt a japán befektetők nagy része a francia elnökválasztás tekintetében egy várakozó állásra helyezkedett, addig egy kis részük Marine Le Pen győzelmével számol és vészforgatókönyvvel készül. Az azonban biztos, hogy ezeknek a kötvényeknek az eladása magas szinten lesz a kora májusi eredményekig.
Forrás: https://www.ft.com/content/8f58d1e0-072f-11e7-97d1-5e720a26771b
Nyomás alatt az „egy Kína elv”– The Economist, 2017. március 11.
Amikor Donald Trump decemberben azt találta mondani, hogy nem érti, hogy miért kell az „egy Kína politikához” ragaszkodni, akkor a diplomácia egyik legrégebbi sebét tépte fel. Majd két hónappal később biztosította róla Xi Jinping-et, hogy mégis tiszteletben fogja tartani ezt a politikát.
Az egy Kína formula nem annyira homályos, mint ahogy azt láttatni akarják. Kínának nincsen „egy Kína politikája”. Ők úgy nevezik, hogy „egy Kína elv”, ami annyit tesz, hogy csak egy Kína létezik, pekingi kormányzattal. Tajvant pedig úgy minősítik, mint egy hitehagyott tartományt és minden diplomáciai kapcsolatot megszakítanak azzal az országgal, amely Tajvant államként ismeri el. Amerika nem fogadja el az „egy Kína elvet”, helyette az „egy Kína politikát”, amelynek fényében tagadja Kína szuverenitását Tajvan felett, viszont Tajvant sem ismeri el önálló államként.
Tajvan egy Kína formulájának története még ennél is furcsább. Miután Csang Kaj-sek vereséget szenvedett a kommunistáktól a kínai polgárháborúban, Tajvanra menekült pártjával, a Kuomintang-gal és megalapította a Kínai Köztársaságot, melynek célja egy nap visszaszerezni egész Kínát. Később mindkét fél létrehozott egy konszenzust (1992-es konszenzus), amely rögzíti az „egy Kína elvet”, de azt természetesen másképpen értelmezik.
Kína úgy hiszi, hogy az idő múlása kedvező számára, hiszen ahogy az anyaország (szárazföldi Kína) egyre gazdagabb és erősebb lesz, úgy akarnak majd a tajvaniak visszacsatlakozni hozzájuk. Tajpejben pont az ellenkezőjét gondolják, szerintük az idő múlásával kevesebb közös dolgot vélnek majd felfedezni a szárazföldi Kínával és a tajvani identitástudat egyre erősebb lesz. Amerikának ez a status quo pedig tökéletesen megfelel, hiszen diplomáciai kapcsolatot tud fenntartani Kínával, anélkül, hogy Tajvannal megszakítaná a kapcsolatait és ez nekik bőven elég.
Ezek a feltételek azonban most változóban vannak. A kínai gazdaság lassul, és Trump vámokkal fenyegetőzik, ami egy gazdasági háborúval fenyeget. A kínai követelések különböző szigetek felett újra előtérbe került: Rex Tillerson, az 
új amerikai külügyminiszter kijelentette a Szenátusnak, hogy Amerikának képesnek kell lennie limitálni Kínát a vitatott szigetekhez való hozzáférésben a Dél-kínai-tengeren. Trump pedig biztosította a japán miniszterelnököt, hogy a két ország által kötött biztonsági megállapodás kiterjed a Szenkaku-szigetekre, amit Kína Diaoyu-szigeteknek hív.
Tehát a kínai és tajvani kapcsolatok nehéz időszakon mennek keresztül, de van mégis három ok, ami miatt nem feltételezhető a közeljövőben a dolgok még rosszabb irányba fordulása. Először is a két elnöknek erős belpolitikai okai vannak, hogy a nézeteltérésüket kicsit félre tegyék. Kína az idei Pártkongresszusra koncentrál, Tajvan pedig a gazdaságának a megerősítésére. Másodszor, Tsai Ing-wen, a tajvani elnök is felismerte, hogy tiszteletben kell tartani a történelmi tényeket és nem tanácsos bolygatni őket. Harmadszor, a Tajvani-szoros katonai egyensúlyi helyzete nem kecsegtet gyors győzelemmel a kínaiak számára.
Mind a két oldal tehát inkább amellett van, hogy maradjon az egy Kína idea. A legegyszerűbb és legtisztább megoldás az lenne ugyan, ha elfogadnák, hogy két Kína létezik. Ennek a lépésnek a megtételére azonban a kommunista kormányzat egyelőre még képtelen.
Kína és az Országos Népi Gyűlés – The Economist, 2017. március 9.
Li Keqiang, a kínai miniszterelnök mesteri metaforákat tud alkotni a fájdalmas gazdasági reformokról. A március 5-én kezdődött, 11 napos törvényhozást is úgy jellemezte, mint „küzdelem bábból pillangóvá alakulásra”. De az idei év parlamentáris ülésének középpontjában most nem ez a hangzatos hasonlat volt, hanem, hogy mennyire limitált Li Keqiang hatalma. Az utóbbi három évtizedben a kínai miniszterelnökök Kína gazdasági ügyeit irányították, de a 3000 delegált, aki idén márciusban összeült a Népi Országos Gyűlésen Pekingben tudja, hogy ezekben a napokban Xi Jinping kínai elnök az, aki meghozza ezeket a döntéseket.
A státusz, amit Xi Jinpingnek adtak az idei gyűlésen, mégpedig hogy Deng Xiaoping óta a leghatalmasabb kínai vezető inkább tűnik egy politikai show-nak, mint valóságnak. Az idei év fő eseménye 2017 végén lesz, az öt évente megrendezésre kerülő pártkongresszus, ahol Xi meg fogja szilárdítani a hatalmát, mégpedig úgy, hogy lecseréli a felső vezetést és szövetségeseit hozza fontos pozíciókba. Vajon Li Keqiang a második terminusra is megtarthatja a pozícióját?
Li tudja, hogy ahhoz, hogy megőrizze helyét ügyelnie kell arra, hogy semmi se menjen rossz irányba. Ezért a gazdasági cél, amit előirányzott, csak a stabilitást hivatott visszaállítani, még ha ez egy kicsit lassúbb növekedést is jelent. A tavaly bejelentett 6,5-7 százalékos növekedést, az idei körülbelüli 6,5 százalék követte. Tehát Li feladata egyszerűnek tűnik, biztosítani, hogy a „bábok” sértetlenek maradjanak és a néhány hónap múlva esedékes pártkongresszuson pillangóvá válhassanak.
Vajon mihez fog kezdeni Narendra Modi az Uttar Pradesh-ban szerzett győzelmével? – The Economist, 2017. március 16.
Narendra Modi három évvel ezelőtt győzelemre vezette a BJP-t (Bharatiya Janata Party – indiai politikai párt), méghozzá az 1980-as évek óta a legnagyobbhoz. Az elmúlt napokban India legnagyobb államában, Uttar Pradesh-ban pedig megszerezte a legnagyobb többséget az állami gyűlésben, ami a legjobb eredmény, ami 1977 óta valaha volt. Ez a siker biztosítja Modinak és pártjának a dominanciáját és nagy esélyt jelent a 2019-es állami választások megnyeréséhez. Továbbá azért is jelentős, mert még az a zűrzavar sem tudta megakadályozni a BJP győzelmét, amit Modi robbantott ki azzal, hogy kivonta a forgalomból két a leggyakrabban használt bankjegyet.
Bizonyos helyzetekben ez a dominancia egy figyelmeztetés is lehet. Habár Modi ő maga megválogatja a szavait, viszont annak érdekében nem csinál semmit, hogy megállítsa a növekvő intoleranciát Indiában, ami nem csak a muszlimok felé irányul, de minden nacionalizmust kritizáló ellen, amit maga a BJP is támogat. Továbbá nagy erőfeszítéseket tesz, hogy javítsa India gazdasági helyzetét, még ha ezek balul is sülnek el (mint például a fentebb említett demonetizáció).
Azonban ezt a tettvágyat és a megszerzett mandátumokat jobban kellene hasznosítania. Például az állami cégeket, beleértve a nagy és rosszul működő bankokat is, privatizálnia kellene. Modinak erre most hatalmas lehetősége adódott, amit meg kellene ragadnia, hogy jót tegyen egész Indiának.
A kínai kormány munkájának a 2017-es jelentése – Han Ze, The Diplomat, 2017. március 7.
Kína legfőbb törvényhozó testülete, az Országos Népi Gyűlés március elején tartotta évenkénti összejövetelét. Az itt meghozott előterjesztésekből, nyilatkozatokból és szerződésekből következtethetünk kínai bel- és külpolitikai prioritásaira. Azonban az idei gyűlésre még nagyobb figyelem összpontosult, mint szokott, hiszen idén tartják a 19. Pártkongresszust, amelyen meg fogják újítani a felső vezetést a következő öt évre és most mindenki azt találgatja, hogy ez hogyan fog alakulni.
A kínai miniszterelnök számára ez egy jó lehetőséget ad arra, hogy összefoglalja a főbb területeket, amelyeket Kína a prioritásának tart. Mint például a kínai növekedési cél, a befektetési törvények, és a katonai költségvetés. Azonban a hongkongi és tajvani politikájában, valamint a nemzetközi helyzet és rendszer retorikájában óvatosan fogalmaz. De ha az utóbbi három év beszédeit összehasonlítjuk, akkor komoly változásokra lehetünk figyelmesek, amelyekből mély következtetéseket lehet levonni.
Először is ez volt az első alkalom, hogy a hongkongi függetlenség megjelent egy kormányjelentésben. Li Keqiang, a kínai miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy a hongkongi függetlenedés eszméje nem vezet sehova. Másodszor, ez volt három év óta az első alkalom, hogy az „egy Kína elv” megjelent egy jelentésben, és természetesen továbbra sem engednek ebből az elvből. Harmadszor pedig Kína kijelentette az elköteleződését a multilaterális rendszer és berendezkedés mellett, ami választ ad Donald Trump hozzáállására a multilateralizmushoz.
Ezek a változtatások a kormányjelentésekben csekélynek tűnhetnek, de ez rávilágít arra, hogy hogyan gondolkoznak a top kínai vezetők és mélyreható következményekkel számolhatunk az elkövetkezendő évekre.
A kínai 2017-es jelentés gazdasági szemszögből nézve – Spencer Sheehan, The Diplomat, 2017. március 09.
Li Keqiang, a kínai miniszterelnök kormányjelentései inkább csak vezércikkeket generáltak az újságok hasábjain, mint új irányelveket 2017-re. Ez azt a nézetet támasztja alá, amit már korábban is megpendítettek, hogy az idei év inkább a stabil gazdaságra és a kockázatkezelésre fog fókuszálni, sem mint hogy új radikális reformokat hozzanak.
A beszédében bejelentett számok, mint a 6,5 százalékos GDP növekedés, a 3 százalékos CPI (fogyasztói ár-index) és a 12 százalékos M2 (pénz aggregátum) növekedés világos ütemtervet nyújt a pénzkínálatot illetően az idei évre. De a következők még inkább körvonalazzák ezt. A monetáris politika kezelésére nagyobb hangsúlyt fognak fektetni: inflációs nyomást alkalmaznak az adóssággal elárasztott szektorokban, mint például az ingatlan szektor. A hivatalos irányvonal 2017-ben a megfontoltság és semlegesség lesz, ellentétben a 2016-os terjeszkedő magatartással. A kormány 2017-re előirányzott 12 százalékos pénzkínálati növekedése egy kicsit nagyobb, mint a tavalyi 11,3 százalékos, ami azt mutatja, hogy az erősebb kontroll ellenére a kormány jobban akarja növelni a likviditást, mint az előre jelzett GDP-t, ami azt vetíti előre, hogy 2017-ben is nagy befolyása lesz Kínának a gazdaság felett. Megszorítások az ingatlan szektorban: a gyorsan növekvő hitelek és árak 2016-ban azt eredményezték, hogy 2017-re csökkentek az ingatlanbefektetések. Fókusz a költségvetési politikára: a kormány tervei szerint 550 milliárd yuanos (80 milliárd dollár) adócsökkentéssel szeretnék fellendíteni a privát szektort. Többlet képesség megszüntetése: az acéliparban 50 millió és szénkitermelésben pedig 150 millió tonnával kívánják csökkenteni a kapacitást 2017-ben. Ettől hosszú távú pozitív hatást várnak, mint például az adósság újrastrukturálását, vagy a veszteségleírást.
Úgy tűnik tehát, hogy ezek inkább csak egy hosszú távú utat jelöltek meg a kínai gazdaság számára, nem pedig egy konkrét kötelezettséget az idei évre vonatkozólag.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/chinas-two-sessions-and-the-2017-economic-outlook/
Hogyan veszítette el Kína Dél-Koreát – Xie Tao, The Diplomat, 2017. március 9.
Idén van a 25 éves évfordulója a kínai és dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének, ám ahelyett, hogy magas szintű találkozók és ünnepségek öveznék, példátlan nézeteltérés van a két ország között.
Pekingi szemszögből a bilaterális kapcsolatok megromlásához az vezetett, hogy a dél-koreai államfő 2016-ban júliusában elfogadta az amerikai mobil rakéta-légvédelmi rendszer (THAAD) telepítését Dél-Koreába, főkén a növekvő észak-koreai nukleáris fenyegetés miatt. Peking szerint azonban ez nagy stratégiai és biztonsági kockázatot jelent a szomszédos országaira nézve, mint Kína és Oroszország, és még ráadásul még a régió egyensúlyát is felborítja.
A dolgot még tovább tetézte, amikor a dél-koreai Lotte multinacionális vállalat február 28-án belement egy olyan egyezménybe, amely a THAAD számára földterületet biztosít. Ez a kínai kormány rásegítésével országos bojkotthoz vezetett a cég ellen, amely kiterjedt hálózattal rendelkezik Kínában.
25 évet vett igénybe, hogy a két ország kapcsolata olyan szintre jusson, mint ma: 300 milliárd dolláros bilaterális kereskedelem és emberek millióinak az áramlása a két ország között. Egy ilyen totális fordulat azonban ebben a kapcsolatban – még ha átmeneti is – megjósolhatatlan károkat fog okozni a két ország számára, amely Szöul számára valószínűleg fájdalmasabb lesz, mint Peking számára. Továbbá egy ilyen negatív fordulat Dél-Koreát közelebbi kapcsolat kiépítésére fogja ösztönözni Amerikával és Japánnal, ami sem Szöulnak, sem Pekingnek nem annyira vonzó.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/how-did-china-lose-south-korea/
Melyik oldalon áll India az „egy Kína elvben” – Jeff M. Smith, The Diplomat, 2017. március 6.
Február 13-án India fogadta a három tagú tajvani delegációt. A látogatást nem verték nagydobra, mindazonáltal bőséges geopolitikai kontextust hordoz magában pekingi szempontból.
Kína és India jó kapcsolata az 1950-es években kezdődtek és a hidegháború ideje alatt India a Tajvannal való kapcsolatát jegelte ennek érdekében. Majd a Szovjetunió felbomlása után, Delhi 1991-ben meghirdette a keleti nyitás politikáját és az 1995-ös évektől szorosabb kapcsolatot kezdett el kiépíteni Tajpejjel is.
Amikor Narendra Modi lett India új miniszterelnöke 2014-ben néhányan arra számítottak, hogy még szorosabb diplomáciai kapcsolatot fog ápolni Tajvannal, mivel miniszterelnöksége előtte nagyon szoros kapcsolatot ápolt Tajpejjel. Azonban a hivatalba lépése után ez nem olyan gyors ütemben történt, mint ahogy azt sokan várták volna.
Néhányan úgy vélik, hogy Indiának növelnie kellene Tajvannal a biztonsági kapcsolatokat, azonban Delhi egyelőre óvatos, nehogy Pekinget túlzottan felbőszítse. De azt leszögezhetjük, hogy az indiai kormányzati elit egyre inkább úgy tekint Tajpejre, mint fontos gazdasági és politikai partnerre, mint akire támaszkodhat Delhi a Kína-Pakisztán kapcsolatot illetően.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/where-is-india-on-the-one-china-policy/
Vajon Indonézia az IORA-t (Indian Ocean Rim Association) választja az ASEAN helyett? – Dedi Dinarto, The Diplomat 2017. március 09.
2017 márciusában Jakarta adott otthont az IORA vezetők csúcstalálkozójának, ami most ünnepli a megalapításának a 20. évfordulóját. Ez lehetőséget ad Indonézia számára, hogy jelentős kezdeményezéseket folytasson, mint például az IORA Concord vagy hívhatjuk Jakarta Concordnak is. Ami egy olyan dokumentum, ami fontos pontokat tartalmaz a tagokra nézve, mint például a tengeri védelem is biztonság kérdésköre. Indonézia tehát komoly munkát folytat, hogy vezető szerepet játsszon az IORA-ban, ami az ASEAN által ráruházott vezető szerepének kudarcához is vezet.
De miért lett ilyen fontos Indonézia számára az IORA? Többek között azért, mert ez egy új fórum, mely stratégiailag is összehangolható az indonéz elnök, Jokowi kilenc pontos irányelvével. Továbbá nem csak egy platformot nyújt, ami által a befektetőket meg lehet győzni, hanem egy jó lehetőség arra is, hogy Indonézia bebizonyítsa, hogy egy megkerülhetetlen globális tengeri kulcspont.
Ahhoz, hogy megértsük Jakarta elköteleződését az IORA felé, fontos megemlíteni azt a vitát, mely szerint Indonézia hátat fordított a multilaterális ASEAN-nak és inkább a bilaterális együttműködésekre fókuszált. Ennek fényében mondhatjuk, hogy az IORA-ban látja az új regionális együttműködést. Úgy tűnik tehát, hogy Indonézia elveszítette érdeklődését az amúgy is megosztott (főként a Dél-kínai-tenger ügye miatt) ASEAN iránt. Ha Indonézia továbbra is ezt az irányt fogja követni, akkor ez felboríthatja a régió diplomáciai kapcsolatait és új helyzetet teremthet.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/is-indonesia-choosing-the-indian-ocean-rim-association-over-asean/
Szerző: Boros Luca, Zoltai Alexandra
Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.
