Sajtófigyelés – 2017. május 04.
PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
A gazdasági optimizmus határai – Kemal Derivş, Project Syndicate, 2017. április 22.
A Világbank és a Nemzetközi Valutalap éves tavaszi találkozója alapján a világ gazdasági helyzete biztatóbbnak látszik, mint az elmúlt években. Kérdés, mennyire is indokolt ez a derűlátó optimizmus?
Egészen a közelmúltig a legtöbb makrogazdasági mutató csökkenését jósolták, ám most fordulni látszanak a trendek. Az IMF jelentése nemrégiben változtatta meg előrejelzését és 2017-re a 3,4% helyett 3,5%-os GDP növekedést vár világviszonylatban, a 2016-os 3,1% helyett. A többindikátoros Brookings – FT TIGER Index is egy széles körű és stabil fellendülést jósolt. Az adatok alapján a növekedéshez az USA, az Egyesült Királyság és Japán hozzájárulása lesz a legnagyobb. De legyen az optimizmus oka bármilyen megalapozott, közép és hosszú távon a körültekintés és óvatosság is épp oly fontos.
Mind a Brexit szavazás, mind Donald Trump elnökké választása komoly félelmeket generált esetleges gazdasági katasztrófákkal kapcsolatosan. Eddig egyik esemény sem járt negatív gazdasági következményekkel, sőt, a piacba vetett bizalom magas szinten maradt, erősítve a fogyasztások és beruházások növekedésébe vetett hitet is.
Ezeket tekintve a gazdasági optimizmus nem megalapozatlan, de a növekedés továbbra is igen törékeny az olyan meg nem oldott problémák miatt, amelyek még lehúzhatják az optimista előrejelzéseket. Egyik ilyen a lassuló termelékenységi növekedés, ami az elmúlt két évtizedben a globális gazdasági teljesítményt is visszafogta, és aminek egyelőre nem látni pozitív változását. Másik visszahúzó tényező a gazdasági egyenlőtlenség, ami egyre csak romlani látszik, ahogy a jólét egyre inkább a jövedelemelosztás felső rétegeiben koncentrálódik. A harmadik probléma pedig a klímaváltozás. A világ továbbra sem talált választ a kihívásra, amely hosszú távon a legnagyobb hatással lehet a gazdasági növekedésre. És azzal, hogy a Trump adminisztráció tagadja a probléma létét csak még távolabb kerülünk a lehetséges megoldásoktól.
Abban minden közgazdász egyetért, hogy a hosszú távú növekedést csak úgy lehet biztosítani, ha az fenntartható és inkluzív. Az egyenlőtlenség feloldásához erősebb és flexibilisebb munkaerőpiacra lenne szükség. Ehhez azonban az oktatás is reformra szorul, hogy a fiatalok képesek legyen a 21. század igényeinek megfelelően digitális és polgári tudást elsajátítani az iskolákban. A klímaváltozás megállításához pedig, a világgazdaság legbefolyásosabb aktorainak vezetésével ki kellene dolgozni a szénbeárazás explicit vagy implicit rendszerét.
A fenntartható növekedés további előfeltétele a béke és biztonság fenntartása, amihez egy erős nemzetközi kormányzati keretrendszer szükséges, ahol a konfliktusok tárgyalások és kompromisszumok útján megoldhatóak, ugyanakkor, amely a komolyabb fenyegetésekkel szemben erős védelmet képes nyújtani.
Ezen problémák megléte nem azt jelenti, hogy a 2017-re várt növekedési előrejelzések tévesek lennének. Épp ellenkezőleg, lehetséges, hogy a világ egy, a vártnál sokkal erőteljesebb növekedést észlelhet ebben az évben. Ám ez a növekedés rövid életű lehet, amennyiben a kormányok és a nemzetközi szervezetek elszalasztják a lehetőséget, hogy a fent említett mélyen gyökerező problémákra megoldást találjanak.
Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/imf-world-bank-growth-forecasts-by-kemal-dervis-2017-04
A jelentős politikai döntések évében Kína gazdasága továbbra is stabil – David Dollar, Brookings, 2017. április 20.
Az első negyedéves gazdasági adatok alapján Kína jól kezdte az évet, 6,9 %-os, az előző negyedévhez képest 0,1%-kal, 2016-hoz képest 0,2%-kal magasabb GDP növekedéssel. Ennek katalizátora a korábbiaktól eltérően nem a beruházások (aminek növekedése az elmúlt években lassult), hanem a belföldi fogyasztás növekedése, amely 2011 óta a legnagyobb támogatást nyújtja a GDP növekedésének, az elmúlt negyedévekben 4,8%-os növekedést produkálva.
A fogyasztás növekedése leginkább a különböző szolgáltatások igénybevételét jelenti, így egyben a szolgáltató szektor növekedésének fontos ösztönzője. Ennek köszönhetően a legtöbb munkahelyet is a szekunder szektorban teremtik, a bérek folyamatos növekedése pedig ismét csak a fogyasztást növeli.
A lassuló beruházási növekedést sokáig aggodalommal figyelték, most azonban – bár alacsony szinten, de – megállni látszik. Az elmúlt négy negyedévben a beruházások a GDP növekedés 2,4%-os emelkedését jelentették. Ez a stabilizálódás azonban nem jelenti azt, hogy Kína pénzügyi stabilitása ismét a régihez hasonlóan biztos lábakon áll. A beruházások növekedésének időszakában ugyanis az adósságok GDP-hez mért aránya is megugrott, amit a pekingi vezetés úgy igyekszik megoldani, hogy lassítja a tőkeáttételt, stabilizálva ezzel a rendszert.
Nyernek a kínaiak? Az Economist szerint igen –Amitai Etzioni, The Diplomat, 2017. április 19.
Az Economist cikkében rávilágított arra az ambivalenciára, amit a legtöbb nyugati ország érez Kína felemelkedésével kapcsolatban. A példa szerint Kína, mint egy teknős lassan, de biztosan halad a versenyben, hogy végül megnyerje azt és globális hatalommá váljon; az Egyesült Államok pedig nyúlként viselkedve ugrál egyik pozícióból, egyik álláspontról a másikra.
A kínai vezetők 2010 óta folyamatosan erősítik pozíciójukat. Kezdődött a „Kínának változnia kell” szlogennel, amihez Deng Xiaoping az „aktívan” jelzőt csatolta. Legutóbb, a davosi konferencián Xi Jinping beszédében már érezhető volt a törekvés, hogy valójában Kínának kellene „vezetnie a gazdasági globalizációt”.
A másik árulkodó részlet, amiben Kína már az USA-t is felülmúlja, az a vágy, hogy példát mutasson más országok számára, promotálva a „kínai megoldást”. Ez a „kínai modellel” ellentétben, nemcsak a fejlődő országoknak szól, megmutatva a fejlődés helyes útját, hanem minden országnak, beleértve a nyugatiakat is.
A cikk arra is rámutat, hogy Kína egyre jobb világpolgárrá válik. Úgy vesz részt aktívan az ENSZ munkájában, hogy közben nem akarja uralni azt. Kína a harmadik legnagyobb adományozója az ENSZ-nek és a második legnagyobb támogatója a békefenntartó misszióknak. A G20-as előírásoknak az átlagon felül eleget tesz és aktívan harcol azért, hogy a szervezet prioritásai közé emelje a klímaváltozás elleni harcot.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/04/the-chinese-are-winning/
Észak-Korea gazdaság meghajolt, de nem omlott össze a gazdasági szankciók nyomása alatt – Lucy Hornby, The Economist, 2017. április 19.
A néhány kívülálló által gyűjtött információk szerint Észak-Korea gazdaság nem omlott össze a nemzetközi gazdasági szankciók nyomása alatt. Habár a szegénység továbbra is mindennapos az országban, de a gazdaság a növekedő prosperáció jeleit mutatja. A gyakran Észak-Koreába látogatók állítják, vidéken még mindig rosszak a körülmények, de a fővárosban, Phenjanban javulás látható: az emberek használhatnak mobiltelefont, az állam által működtetett bevásárlóközpontokban hatalmas a – szinte kizárólag Kínából származó – áruválaszték, sokan utazgatnak az országban és egyre több kávézó jelenik meg az utcákon.
A tavaly nyári áradás komoly károkat okozott a termésben és élelmiszerhiánnyal fenyegette az országot, de a kínai gabonaexportra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy Észak-Korea kevesebb gabonát importált, mint tette a 2011-es, vagy 2013-as áradások alkalmával. És, ameddig Amerika egyre inkább sarokba kívánja szorítani az országot, hogy hagyjon fel nukleáris kísérleteivel, addig Kína – Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnere – a kereskedelmi kapcsolatok fenntartását azzal indokolja, hogy így emberek millióit óvja meg attól, hogy menekülni kényszerüljenek az országból.
A belföldi nyomás hatására azonban Kína is lépni kényszerül, és már be is jelentette, hogy összhangban az ENSZ szankciókkal fel fogja függeszteni a szén exportálását Észak-Koreába. Ám, mivel a szenet leginkább fűtésre és nem az iparban használják, így gazdasági következményekkel inkább az ország olajtól való elzárása jelentené.
Forrás: https://www.ft.com/content/9427a7bc-24e1-11e7-8691-d5f7e0cd0a16
Kína globális politikai törekvései és az észak-koreai kérdés – Kerry Brown, The Diplomat, 2017. április 20.
Kína célja, miszerint igyekszik minden nemzetközi kezdeményezésben kikerülni Amerikát, működni látszik, egy kérdést kivéve, Észak-Koreát.
A nemrég meghirdetett „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel kapcsolatban bár nem teljesen világos, mely országok vesznek majd részt benne, de az tisztán látszik, hogy a kínaiak globális projektnek szánják. Ugyanez elmondható az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankról is, ami jelenlegi 56 partnerével jól körvonalazza Kína globális törekvéseit. Végezetül pedig ott vannak a kínai yuan-nal kereskedő központok és valutaváltó helyek. Ezekből jelenleg 25 található Sydneytől kezdve, Párizson, London és Frankfurton át egészen Torontóig, Dél-Afrikáig és Chiléig. Ezeket és a különböző bilaterális egyezményeket tekintve, úgy tűnik, mindenki Kína vonzáskörébe lépett, egy ország, az Amerikai Egyesült Államok kivételével.
Xi Jinping vezetése alatt Kína törekvéseinek célja – ellentétben a korábbi külpolitikával – újrarajzolni a világot úgy, hogy abban az USA-t megkerülik és marginalizálják. Ebben a kontextusban az örökösen bosszantó szomszéd Korra rágalmazása különösen pikánssá vált. Az március közepe óta kibontakozó észak-koreai történésekkel kapcsolatban Peking legnagyobb frusztrációja az lesz, amikor Kína végre lehetőséget kap, hogy területeket foglaljon vissza. Majdnem fél évtized türelmes munkája és finomra hangolt diplomáciai manőverezése – annak érdekében, hogy a kínai aktivitás és befolyásolás legitimmé váljon – veszhet kárba Kína elszegényedett szomszédjának tevékenysége miatt, ami a térségre irányította a világ figyelmét.
Főként ez lehet az oka annak, hogy kínai hivatalnokok most elképzelhetőnek tartják a korábban elképzelhetetlent – lezárják egy szövetségesük mozgásterét. Annak oka, hogy a kínai kormány túl elnézően bánik Phenjannal, egyszerű: Kína igyekszik mindent megtenni, hogy elkerülje az együttműködést az USA-val. Kína globális tervei és törekvése, hogy megszabaduljon az amerikai befolyástól lassan kezdenek kirajzolódni. Ennek jelen pillanatban Észak-Korea az egyetlen akadálya. Kérdés, hogy Észak-Korea képes lesz-e jól megtippelni, hogy Kína mennyire is vágyik erre a szabadságra. 1950-ben egyszer már megakadályozták Kínát, hogy megszerezzék Tajvant, és nem úgy néz ki, hogy Kína még egyszer csatát akarna veszíteni.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/04/chinas-quest-to-marginalize-the-us-hits-a-north-korea-sized-snag/
Malajzia új légierő parancsnokának látogatása Szingapúrban – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2017. április 21.
Affendi Buang, Malajzia új légierő parancsnoka hivatalos látogatást tett Szingapúrban. Az új parancsnokot tavaly decemberben nevezték ki, a haderőket átalakító reform keretében. Affendi új pozíciójában nem kis kihívásokkal néz majd szembe, ugyanis egy olyan időszakban került a légierők élére, amikor Malajziának több, a bizonytalan geopolitikai helyzet miatt kialakuló fenyegetéssel is szembe kell néznie. Ez nem kis feladat elé állítja az országot, ugyanis nehéz gazdasági körülmények között kell többletforrásokat találni a védelmi kiadások növelésére.
Áprilisi szingapúri útja során Affendi Buang látogatást tett a védelmi másodminiszternél, a védelmi és légierők parancsnokainál, valamint tiszteletét tette a Védelmi Minisztérium Díszőrségénél is. A Paya Lebar légi bázison tett látogatásakor pedig a Szingapúri Köztársaság Légierejének kapacitásáról kapott felvilágosítást.
Habár a két ország kapcsolata az elmúlt években igen változékony volt, légierőik mégis gyakran kerültek interakcióba kétoldalú cserék, gyakorlatok során az Ötök Védelmi Megállapodásának keretein belül, amelynek Szingapúr és Malajzia mellett Ausztrália, Új-Zéland és Nagy Britannia is tagja.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/04/malaysias-new-air-force-chief-makes-first-singapore-visit/
Trump véleménye a klímaváltozásról nem befolyásolja Kínát – The Economist, 2017. április 20.
A számos kínai nagyvárost fojtogató szmog miatt most mást is okolhatnak a városi lakosok. A közelmúltig a bűnösök kiléte egyértelmű volt: a szénerőművek, az autók és az építési telkek által kibocsátott füst és por. Az idei évben azonban a közmédia jelentéseiben egy másik tényező is feltűnt. A kínai tudósok szerint ugyanis a kelet-kínai területeken a túl kevés eső és a szélhiány is oka a globális felmelegedésnek, hiszen nem képesek megtisztítani a levegőt a szennyező anyagoktól.
Az amerikai elnök, Donald Trump, igen keveset foglalkozik a klímaváltozással: Wilbur Ross, kereskedelmi miniszter úgy fogalmazott, hogy Trump és Xi találkozóján nem volt központi téma a környezetszennyezés. Kínában azonban a kormány, és főleg a lakosság komoly veszélyt lát a klímaváltozásban, amely felelős az aszályokért
, áradásokért, tengerszint emelkedésért, ami veszélyezteti a parti városokat, és (újabban) a városi szmogért is. Sokan talán csodálkoznak, hogy ha Amerikát nem érdekli a klímaváltozás, a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója miért foglalkozik ilyesmivel, de szerencsére Kína továbbra sem látszik meginogni. A kormányzat úgy szeretné átalakítani a gazdaságot, hogy kevésbé függjön a manufaktúráktól, ám ehhez igyekeznek kevésbé szénigényes megoldásokat keresni, amelyek hosszú távon javíthatnak a levegőminőségen és csökkenthetik a széndioxid-kibocsátást.
Kína ebből diplomáciai előnyt is próbál kovácsolni. Xi Jinping a Davosi konferencián, egy hónappal Trump beiktatása előtt, bíztatta a Párizsi megállapodást aláírókat, hogy ragaszkodjanak az abban leírtakhoz. Ugyanebben a hónapban Xie Zhenhua, Kína klíma követe, azt a kijelentést tette, hogy országa képes lenne vezető szerepet vállalni a klímaváltozás elleni küzdelemben. Bár Kína áldja szerencséjét, hogy az országban nemigen kérdőjelezik meg a klímaváltozás létezését, de olykor komoly erők – például az acélipari befektetők érdekei – dolgoznak a szénfelhasználás csökkentése ellen. Ezektől függetlenül a kormánynak sikerült visszavágnia a fogyasztást, ami így 2016-ban 4,7%-kal esett vissza.
Kína nyereséget vár a zöld technológiák fejlesztéséből is, amit később globális szinten kíván értékesíteni. Év elején a kormány bejelentette, hogy 2020-ig 2,5 trillió yuan-t szeretne újgenerációs rendszerekbe, köztük szél-, nap- és vízerőművekbe fektetni, ami várhatóan 13 millió munkahely teremtésével is együtt járna.
Dél-Ázsia globális igazodása a Trump korszak alatt – Akhilesh Pillalamarri, The Diplomat, 2017. április 19.
A kampánybeli ígéretek és prioritások után, a Trump-adminisztráció hivatalba lépését követően bebizonyosodott, hogy az amerikai külpolitikai stratégia még sem lesz annyira más, mint Barack Obama idején volt, vagy amilyen lett volna, ha Hillary Clinton nyer. Amerika folytatni fogja az erejének a projektálását a világ minden szegmensén, még ha ezt egyoldalúan is kell véghezvinniük.
Ez annyit jelentet, hogy érdekei össze fognak ütközni Oroszországgal, Kínával és Iránnal, akik a saját befolyásukat szeretnék kiterjeszteni a szomszédos országaikra, amerikai beleszólás nélkül.
Röviden tehát a világ két táborra szakad: egy szövetség, amit Amerika vezet és egy ad hoc csoport, amelynek fő tagjai Oroszország, Kína és Irán. Habár ez a két tábor nem alkot majd formális szövetségeket, az ellentéteik mégis össze fogja kovácsolni az országokat.
A trend logikája, miszerint az országok két geopolitikai táborban fogják találni magukat egyáltalán nem abszurd. Néhány államot azonban nehéz helyzet elé fog állítani, mert mind a két táborba beleillik, vagy inkább csak független szeretne maradni. Például hozható Törökország, aki folyamatosan távolodik a Nyugattól, homályos kapcsolata van Oroszországgal és próbál együttműködni Szaúd-Arábiával és Iránnal, miközben riválisként tekint rájuk.
Ez a kettősség figyelhető meg Dél-Ázsiában is. India és Pakisztán a két legfontosabb ország, amelyek még nem köteleződtek el egyik tábor iránt sem és talán soha nem is teszik meg formálisan. De a nagyhatalmak próbálják őket kellemetlen szituációkba hozni, hogy így kényszerítsék rá őket a két tábor közötti döntésre.
A probléma tehát világos mind a két ország számára. India hagyományosan az el nem kötelezetteket erősíti. A riválisai Kína és Pakisztán, de jó kapcsolatot ápol olyan rivális párokkal, mint Szaúd-Arábia és Irán, vagy Oroszország és Amerika. Mialatt Pakisztán közel áll Szaúd-Arábiához és Kínához, valamint jó kapcsolatot ápol Amerikával is. Valószínűleg Indiának és Pakisztánnak is meg kell hoznia előbb-utóbb a döntést, hogy melyik tábort kívánja erősíteni. Minden valószínűség szerint India Amerikához és a szövetségesei felé fog tolódni, mert a legnagyobb riválisa Kína. Pakisztán pedig Kína felé fog elköteleződni az Indiával való szembenállás miatt.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/04/south-asias-reckoning-with-global-alignments-in-the-trump-era/
Orosz hadihajók a Fülöp-szigeteknél a katonai kapcsolatokat helyezik reflektorfénybe– Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2017. április 21.
Két hadihajó érkezett Manila partjaihoz az orosz hadiflottából, amelyek négy napos baráti látogatásra érkeztek. Ez újra felhívja a figyelmet az elmélyülő biztonsági kapcsolatokra Oroszország és a Fülöp-szigetek között, Rodrigo Duterte elnöksége alatt.
A hadihajók látogatása gyakori és rutinszerű a Fülöp-szigetek partnereinél, és orosz hajók látogatására is volt már néhány alkalom, még Duterte hivatalba lépése előtt. De ezek az események megszaporodtak, mivel az új elnök csökkenteni akarja kapcsolatait Washingtonnal és diverzifikálni más országok irányába, mint például Kína és Oroszország.
További előrelépést fog eredményezni Duterte moszkvai látogatása, amire várhatóan 2017. május 25-én kerül sor. Az utazás középpontjában a biztonsági kérdések lesznek, valamint egy esetleges védelmi együttműködés megszületése a két ország között. A fülöp-szigeteki orosz nagykövet korábban azt mondta, hogy Oroszország kész megosztani tapasztalatait, fegyvereit, hadseregét és a szükséges felszerelést biztosít, ahhoz, hogy segítsen a Fülöp-szigeteknek, hogy meg tudjanak küzdeni olyan fenyegetésekkel, mint a terrorizmus, a kalózkodás és a drogkereskedelem.
Az ázsiai start-up-ok kiléptek a Szilícium-völgy árnyékából – The Financial Times, 2017. április 24.
A start-upok globális listáján, amit a CB Insights állított össze, a top 35-ből,10 kínai és indiai. Most növekvő a délkelet-ázsiai strat-upok is kezdenek feljönni. Az ázsiai strat-upokat évekig csak a Szilícium-völgy ázsiai változataként írták le, azonban a felértékelődésüknek köszönhetően, a befektetők is rájöttek, hogy a sikeres ázsiai strat-upok többek, mint másolatai a nyugati cégeknek.
Az egyik legjobb példa erre az indonéz Go-Jek. Gyakran jellemzik úgy, mint a „motoros Uber”, mivel az alapkoncepciójában sok hasonlóságot találni az eredeti Uber-rel. Azonban, aki volt már Indonéziában az tudja, hogy négy keréken lehetetlen bárhová is odaérni időben, ezért esett a választás a motorra. Valamint a Go-Jek szolgáltatásai túlmutatnak az Uber-énél, az embereken kívül a sofőrök csomagokat is szállítanak, sőt masszőröket is a várakozó kliensekhez.
Az ázsiai strat-upokba befektetett kockázati tőke 2016-ban 39 millió dollárra emelkedett, ami globális szinten 30 százalékot tesz ki és kilencszeres növekedést jelent 2010-hez képest. Délkelet-Ázsiában 2012 óta nyolcszorosára növekedtek a befektetések.
Forrás: https://www.ft.com/content/f2ce92de-2690-11e7-8691-d5f7e0cd0a16
Hogyan fogják túlélni Kína szomszédos országai a nagyhatalmak rivalizálását? – The Economist, 2017. április 22.
Kínán és Észak-Koreán kívül minden ázsiai ország üdvözölte az amerikai jelenlétet a régióban és azt szeretnék, ha ez fent is maradna. Az ázsiaiak megbecsülik az amerikaiak által garantál biztonságot és a Kínával való gazdasági kapcsolatukat, de félnek a kínai ambícióktól.
A szingapúri nagykövet szerint, a régióban az országok nem akarnak választani, mert ez nagyobb mozgásteret ad a számukra. Ugyanis a szuverenitásuknak a maximalizálása az átfogó cél.
Japán, a régió második legnagyobb hatalma viszont rákényszerült a választásra és szövetséget kötött Amerikával. Egyrészt az észak-korai nukleáris fenyegetettség miatt, másrészt pedig a Kína által jelentett gazdasági és biztonsági kockázat miatt. Éppen ezért mérhetetlen csalódás volt Abe Shinzo, a japán miniszterelnök számára Donald Trump megválasztása, majd kilépése a Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Egyezményből (TPP). A japán miniszterelnök attól is tartott, hogy ez a szigorítás a katonai dimenzióra is kihatással lesz. Hiszen Trump az elnöki kampánya során kilátásba helyezte, hogy Japánnak és Dél-Koreának is jobban hozzá kellene járulniuk anyagilag a védelmük biztosításához, valamint saját maguknak kellene a nukleáris fegyvereiket fejleszteniük. Tump megválasztása után, Abe Shinzo volt az első külföldi vezető, aki gratulált a győzelméhez és később ellátogatott Floridába is hozzá, melynek elsődleges célja az volt, hogy garantálja a jó diplomáciai kapcsolatot és Trump kedvére tegyen. Végül az új amerikai elnök biztosította Japánt az amerikai támogatásról.
Ausztrália kapcsolata megromlott Amerikával Donald Trump beiktatása óta. Ez az ausztrál törvényhozókat és stratégákat arra sarkallta, hogy vizsgálják felül a kapcsolatukat az USA-val. Talán egy Kína orientáltabb külpolitika elé fog nézni az ország, mivel a gazdasága nagymértékben függ Kínától, sőt egyes szakértők tovább mennek, és azt mondják, hogy Ausztráliának fel kellene készülnie egy Kína vezette jövőre.
A jelenlegi hatalmi egyensúly azonban nem csak a két nagyhatalmon, Kínán és Amerikán múlik, hanem kisebb országok közjátékon is, mint például Japán, Dél-Korea, Vietnám, Szingapúr, Indonézia és még India is. Egy bizonyos, hogy Amerikának még mindig jelen kell lennie a térségben az egyensúly fenntartásához.
Amerika és Kína stratégiai kapcsolata – The Economist, 2017. április 22.
Kína utoljára akkor volt ilyen erős, mint ma, amikor Abraham Lincoln volt a Fehér Ház elnöke. Abban az időben, a kínai császár még abban a hagyományos elképzelésben élt, hogy Kína ural mindent, ami az „ég alatt” van. Ma, másfél évszázaddal később Kína visszanyerte nagyhatalmi státuszát, de egy teljesen más, Amerika vezette világban.
Azonban mára már Kína vitathatatlanul visszatért. A világ legnagyobb kereskedő nemzete lett és a második legnagyobb gazdasága Amerika után. Kevés olyan ország van a világon, amely ma ne úgy tekintene Kínára, mint az áruk import vagy export célállomására, vagy a tőke és a befektetések hazájára.
Kína éppen ezért nagyobb szerepet érdemel Kelet-Ázsiában és a globális világrenden is, amihez Amerikának teret kell biztosítania. De ezt a feladatot kellő körültekintéssel és óvatos egyensúlyozással kell megtennie a két országnak. A két ország elnöke április elején találkozott először egy informálisabb találkozó keretei között Floridában, amelyről nem sok információ szivárgott ki. Trump kiemelte ugyan, hogy a két ország bilaterális kapcsolatai kiválóak, de nem esett szó a szíriai beavatkozásról vagy a vámok kérdéséről sem.
Kína egyre erőteljesebben modernizálja katonai erejét, hogy meg tudja védeni a tengeri útvonalakat, ami a virágzást és a biztonságot jelenti számára. Ugyanakkor Amerikát azzal gyanúsítják, hogy a masszív amerikai jelenlét a térségben, azért van, hogy a Csendes-óceáni régióban kordában tudják tartani a kínai felemelkedést. Amerika viszont azzal érvel, hogy jelen kell lenniük a régióban, mert Kína kemény ereje nyugtalanítja az Amerika barát kelet- és délkelet-ázsiai országokat.
Tehát a két ország közötti konfliktus még nem elkerülhetetlen. Mind a két oldal próbálja megelőzni és eszerint cselekedni. Segítség ebben, hogy az együttműködés négy évtizede tart és a kínai piaci reform sem jöhetett volna létre anélkül, hogy Amerika ne garantálná a külső feltételeket hozzá. Az övék a világ legfontosabb billaterális gazdasági kapcsolata ma, ami kombinálva az éves kereskedelemmel 600 milliárd dollárt tesz ki.
Kína internet óriásai betörnek a globális piacokra – The Economist, 2017. április 20.
Nem is olyan régen a nagy kínai in
ternetóriások még abból éltek, hogy a nyugati mintákat másolták, de manapság ez megváltozott és ma már nemzetközi ambícióikra törekednek. Az Alibaba, a legnagyo
bb kínai internetes kereskedő cég több tranzakciót kezel, mint az eBay és az Amazon együttvéve. Jack Ma, a cég elnöke 20 év alatt két milliárd vásárlói igényt szolgált ki. A Tencent, ami az online játékra és a közösségi médiára specializálódott, ma a tíz legértékesebb nyilvános vállalkozok egyike, körülbelül 275 milliárd dolláros értékkel. A „BAT” trió harmadik tagja a Baidu, ami egy internetes keresőmotor, ami akkor tört dominanciára, miután a szárazföldi Kínában betiltották a Google használatát.
Mind a három vállalat fontos szempontból különbözik a nyugati megfelelőjüktől. Először is, a nyugati vállalatok általában csak néhány területre összpontosítanak, míg a kínai internetes cégek mindent megtesznek a felhő alapú technikától a digitális fizetésig. Másodszor, a politikai cenzúra kivételével a kínai internetszektort enyhén szabályozzák, ezzel szemben a Facebook, az Apple és a Google is alapos megfigyelésnek van kitéve. Harmadszor, azért lehetnek annyira sikeresek és hatékonyak, mert az állam által dominált gazdaság annyira nem hatékony, gyakran az alapvető infrastruktúra sem áll a rendelkezésre, például 1,2 millió emberre jut egy bevásárlóközpont az országban. Jelenleg mind a három nagyvállalat a külföldi terjeszkedésre és befektetésre fókuszál világszerte.
Oroszország kétszintű politikája a dél-kínai-tengeri vitát illetően – Alexander Korolev, ISN, 2017. április 17.
Oroszország politikája a dél-kínai-tengeri vitát illetően komplexebb, mint amilyennek látszik. Az orosz külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint Oroszország sosem volt a résztvevője a vitának és leszögezi, hogy egyik fél oldalán sem foglal állást. Habár Moszkvának nincsen közvetlen területi követelése a Dél-kínai-tengert illetően, stratégiai céljaira, érdekeire mégis hatással van a vitának az alakulása.
Jó viszonyra próbál törekedni Kínával és Vietnámmal is, akik a vita két legnagyobb érintettjei és szembenállói. Ugyanis Oroszország a vitát illetően két dimenziós politikát folytat. A hivatalos anti-hegemón egyensúlyozó és a nem hivatalos regionális érdek politikáját.
Az első szint az egyensúlyozó politika, melyet a globális hatalom eloszlása és a fenyegetettség veszélye vezérel. Oroszország többféleképpen is kikezdi az amerikai unipoláris rendszert, elég ha csak megfigyeljük politikáját Grúziában, Ukrajnában és Szíriában. Ahhoz, hogy egyensúlyozni tudja Amerika hatalmát Kína felé kezdett el közeledni, ami szintén nehéz helyzet elé állítja az amerikai külpolitika egyik legfontosabb szegmensét a „pivot to Asia”-t. Ebből a szempontból nézve, a dél-kínai-tengeri vita Oroszországot nagyobb globális játékossá teheti, viszont azt diktálja, hogy ne menjen szembe Kínával és annak érdekeivel.
A második szint az érdekek szintje, amelyet a regionális kapcsolatok diverzifikálása és az instabilitás elkerülése vezet, amelyek az orosz gazdaságra negatív hatással lehetnének. Azzal, hogy erősíti a kapcsolatait Vietnámmal, mind fegyverexport terén, mind katonai technológiai együttműködés terén és energiaprojekteket kötnek, ezzel Moszkva egy még kiegyensúlyozóbb energia- és érdekkonfigurációt alakított ki. Továbbá Vietnám által a többi ASEAN ország felé is megnyílt az út Moszkva előtt. Ez megmagyarázza, hogy Oroszország mialatt nem ellenzi a kínai törekvéseket, ugyanakkor Vietnám oldalán is feltűnik a vitában.
Kína és Vietnám bevonásával, Oroszország regionális érdekei és globális célja jól megfigyelhető. Megnövelni a súlyát az ázsiai hatalmi struktúrában, lassítani az Amerika-Vietnám szövetség elmélyülését, és úgy alakítani a dél-kínai-tengeri vitát, hogy több multilaterális tárgyalásra kerüljön sor. Oroszország legfőbb érdeke tehát a status quo megőrzése, legyen az bármennyire is tökéletlen, számára előnyösebb, mint egyik fél győzelme a másik felett.
Forrás: http://isnblog.ethz.ch/maritime-security/the-two-levels-of-russias-south-china-sea-policies
India felemelkedése és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatának új irányai.– Manjeet S. Pardesi, ISN, 2017. április 14.
Miközben Kína egyre nagyobb gazdasági és katonai hatalommá válik, addig Amerika próbálja megőrizni a hatalmi egyensúlyt Kelet-Ázsiában és a globális dominanciáját. Összehasonlítva Kínával, Amerika India politikája (a becslések szerint 2030-ra a világ harmadik legnagyobb gazdaság lesz) együttműködőbb úton halad.
Amerika támogatja India felemelkedését növekvő biztonsági és stratégiai érdekei szerint. India továbbra sem mondott le arról, hogy regionális hatalom legyen, de ugyanakkor üdvözli az amerikai jelenlétet a dél-ázsiai és az indiai-óceáni területen.
A két ország, például már megállapodást kötött arról, hogy kölcsönös hozzáférést biztosítanak egymásnak a katonai létesítményekhez és számos kétoldalú katonai gyakorlatot folytatnak. Ezek a gyakorlatok messze esnek a huszadik század közepétől, amikor Jawaharlal Nehru felszólította az összes külföldi hadsereget, hogy hagyják el Ázsiát.
Forrás: http://thediplomat.com/2017/03/where-is-india-on-the-one-china-policy/
Szerzők: Boros Luca; Zoltai Alexandra
Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.
