Globális problémára globális válaszok

Szerző: Gutpintér Júlia

A jövedelemi és vagyoni egyenlőtlenségek témája az elmúlt néhány évben újra a közbeszéd és a közgazdasági gondolkodás fősodrába került, ami elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek fejlett országokban történő növekedésére vezethető vissza. A jelen tanulmányban e folyamat okairól, következményeiről és a probléma nemzetközi szintű kezelésének politikai hátteréről osztunk meg néhány gondolatot.

Mi történt?

A világgazdaság kinyílása és a infokommunikációs technológiák elterjedése maga után vonta egyrészről az olcsó munkaerő tömeges megjelenését, másrészről pedig a gazdasági tevékenységek reallokációját, valamint a fejlett országok alacsonyan és közepesen képzett munkavállalóinak feleslegessé válását. Bourguignon[1] szerint e külső tényezők mellett az országok belső politikái is nagyban hozzájárultak az egyenlőtlenségek növekedéséhez, azonban ezek sem voltak függetlenek a globalizáció hatásaitól. Ezek az országok ugyanis annak érdekében, hogy megtartsák versenyképességük maradékát, kb. az 1970-es évek végétől hozzákezdtek a belső politikáik módosításához, főként az adó és munkaerőpiaci szabályozás – neoliberális szellemiségű – deregulációjához, oly módon, amely a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését eredményezte. Mindezek következtében a jövedelmi egyenlőtlenségek miután a 20. század közepére jelentősen lecsökkentek, majd hosszú időn keresztül stagnáltak, az elmúlt 2-3 évtizedben pedig emelkedni kezdtek a fejlett országok többségében és sok fejlődő feltörekvő országban egyaránt.[2] 1980-as évek közepe óta az OECD országokban átlagosan 3,7 százalékponttal nőtt a Gini-koefficiens. A növekedés az OECD országok többségét érintette és egyes esetekben történelmi magasságokba emelte az egyenlőtlenség szintjét.[3] Paradox módon azonban a globalizáció ezzel párhuzamosan az egyenlőtlenség csökkenését is előidézte globális szinten. A jelenlegi folyamatok – amelyek az elkövetkező néhány évtizedben is meghatározóak maradnak – pedig egyre inkább azt mutatják, hogy az országokon belüli egyenlőtlenség növekedése az az ár, amelyet a globális egyenlőtlenség csökkenéséért fizetünk.

Az egyenlőtlenség következményei

Még manapság sem számít teljesen marginálisnak az a vélemény, bár egyre inkább visszaszorulóban van, hogy a jövedelemeloszlás problémái egészen addig jelentéktelenek, ameddig nő a gazdaság, az egyetlen dolog, amelyre a gazdaság- és társadalompolitikának fókuszálni kell, az a szegénység visszaszorítása, esetleg a lehetőségek egyenlőségének biztosítása. Az egyenlőtlenségek azonban önmagukban is kártékonyak, és egy ponton túl számos társadalmi és gazdasági problémát okoznak. A szociális kohézió, a jövőbe és az intézményekbe vetett bizalom rombolásán keresztül destabilizálják a gazdaságot, de Pickett és Wilkinson[4] szerint olyan akut társadalmi problémák is visszavezethetők az egyenlőtlenség magas szintjére, mint a bűnözés, rossz egészségi állapot, elhízás stb. Nem csak a társadalomra, hanem annak részeként a gazdaságra is kedvezőtlen hatást gyakorol az egyenlőtlenség magas szintje. Piketty[5] például azt állítja, hogy a 2008-as pénzügyi válságban jelentős szerepet játszott az egyenlőtlenségek magas szintje az USA-ban. A középosztály és az alacsonyabb jövedelmi osztályok jövedelme ekkor már évek óta stagnált, amelyet hitelfelvétellel próbáltak meg kompenzálni. A laza pénzügyi szabályozással kiegészülve ez a jelzáloghitelek elterjedéséhez, pénzügyi instabilitás, buborék, később pedig a pénzügyi válság kialakulásához vezetett. Azok számára, akik szerint a gazdaság növekedésének biztosítása az elsődleges, erős érv lehet az, hogy az egyenlőtlenség magas szintje ezt is képes aláásni. Az OECD kutatásai[6] szerint a Gini-koefficiens 3 százalékpontos emelkedése 8,5 százalékos GDP-csökkenést eredményezhet a szervezet tagországaiban az elkövetkezendő 25 évben. Nem feledkezhetünk meg a jövő generációkról sem; mivel a jelen jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségei meghatározzák a jövő generációk lehetőségeinek egyenlőségét, számukra akkor biztosíthatjuk a lehetőségek egyenlőségét, ha a jelenben törekszünk a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentésére.[7]

A fenti következmények elkerülése, illetve csillapítása önmagában is elegendő indok arra, hogy a gazdaság és társadalompolitika komolyan vegye az egyenlőtlenségek problémáját, ugyanakkor vannak olyan belső, igazságossági szempontok is, amelyek szintén ennek szükségességét támasztják alá. Az év elején elhunyt Sir Anthony Atkinson – aki az egyenlőtlenségek egyik legjelentősebb kutatója volt – 2016-os könyvében használt hasonlata jól érzékelteti ezt: „Igenis számít, hogy míg egyesek űrutazásra is jegyet tudnak vásárolni, mások ingyen ételért állnak sorba. Egy olyan társadalom, amelyben senkinek nem telik arra, hogy egyéni űrutazáson vegyen részt, ugyanakkor mindenki megteheti azt, hogy megvegye a számára szükséges ételt egy átlagos boltban, sokkal összetartóbb és sokkal inkább képes arra, hogy közös érdekek mentén működjön.[8]

Tehetetlenek vagyunk?

A globalizáció erőivel szemben látszólag védtelenek az egyes nemzetállamok, ugyanakkor a latin-amerikai országok példája megmutatja azt, hogy az egyes országok társadalmi-gazdasági fejlettségéhez igazodó eszközökkel a globalizáció korában sem lehetetlen az egyenlőtlenségek csökkentése. A régióban megtapasztalt csökkenés nem csak jelentős volt, hanem széleskörű is, hiszen 2001 és 2011 között a Gini koefficiens 5 százalékponttal csökkent Mexikóban, hattal Brazíliában, héttel Mexikóban, kilenccel Argentínában, El Salvadorban pedig csak 2004 és 2012 között mérséklődött hat százalékponttal.[9] A csökkenés alapvetően két okra volt visszavezethető; csökkent az alacsonyan és magasan képzett munkavállalók közötti wage-gap, illetve bővült az újraelosztás, kiterjedtebbé vált a szociális védőháló. A minimálbér emelése, a szakszervezetek számára kedvező törvénymódosítások, valamint az alapfokú oktatás kiterjesztése jelentették a klasszikusabb eszközöket, míg a feltételekhez kötött készpénz átutalások (conditional cash transfers CCT) egy szokatlan, ám nagyon hatékony eszköznek bizonyultak a latin-amerikai országokra jellemző társadalmi és gazdasági keretek között. Az ilyen típusú programok költségei még az adminisztrációs költségeket is beleértve a kormányzati költségeknek csak kis részét teszik ki, ugyanakkor hatékonyan képesek átcsoportosítani a jövedelmet a lealacsonyabb jövedeleműek számára. Az első nagyszabású CCT program a Progresa (később Oportunidades) Mexikóban 5 millió, a másik sikeres példa, a brazíliai Bolsa Familia pedig 11 millió családot ért el. A költségek mindkét esetben a GDP 0,5 százaléka alatt maradtak.[10]

 Globális problémára globális válasz?

A fent bemutatott példa ugyan alátámasztja azt, hogy belső eszközökkel a globalizált világgazdaság korában is lehetséges az egyenlőtlenség mérséklése, ugyanakkor nem „húzható rá” minden országra. Az egyenlőtlenség csökkentésére számos egyéb ex-ante (oktatás, munkahelyi képzés, diszkrimináció csökkentése, öröklés megadóztatása) vagy ex-post (adózás, egyéb redisztribúció) eszköz áll rendelkezésre. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása azonban az esetek többségében kétélű, amelyet egy régi közgazdasági alapvetés, a hatékonyság és méltányosság között fennálló trade-off határoz meg. Ennek lényege leegyszerűsítve az, hogy ha a tortát egyenlőbben osztjuk szét, az a torta méretét is csökkenteni fogja. Valóban vannak olyan redisztribúciós politikák, amelyek ilyen hatással bírnak, szerencsére azonban léteznek olyanok is, amelyek egyidejűleg képesek a méltányos újraelosztásra és a gazdaság hatékonyságának növelésére. Univerzális recept azonban nincs, minden országnak egy az adottságaihoz legjobban illeszkedő intézkedésekből kell összeállítania egy policy mixet. Ugyanakkor még a legkörültekintőbben megválasztott policy mix hatékonysága is korlátozott, különösen a redisztribúciós elemek esetében.[11] Egyrészről a globálizáció miatt ezek egyoldalú alkalmazása esetén az adott ország versenyképesség szempontjából hátrányba kerülhet más országokkal szemben. Másrészről pedig sok esetben politikailag és gazdaságilag megvalósíthatatlanok az egyenlőtlenség számottevő csökkentésére irányuló reformok. Bourguignon[12] egy szemléletes példával érzékelteti ezt: Az USA-ban 1979 és 2009 között a jövedelmi létra felső 1 százalékához tartozó adózás utáni háztartási jövedelem aránya megduplázódott. Ahhoz, hogy ez az arány a 2-3 évtizeddel ezelőtti szintre szoruljon vissza, a jelenlegi átlagosan 35 százalékos jövedelemadót 64,5 százalékra kellene megemelni. Ez utóbbi megvalósítását a tőke és az emberek fokozott globális mobilitása is akadályozná.

Az egyes államok habár nem tehetetlenek a növekvő egyenlőtlenséggel szemben, sőt mindenképpen szükséges lenne, hogy lépéseket tegyenek a folyamat megfékezésére, visszafordítására, az is látható, hogy a globalizált világgazdaságban a nemzeti szint nem, vagy csak korlátozott hatékonysággal tud fellépni egy globális okokra visszavezethető probléma kezelésében. Bourguignon (1) véleménye szerint ezért ezt a problémát a gyökerénél, azaz a globalizáció és technológiai fejlődés igazságosabbá tételével lehet kezelni, belső intézkedésekkel csak tünetek enyhíthetők.

A jelenlegi politikai tendenciák mellett erre azonban vajmi kevés esély van. Az IMF vezetője Christine Lagarde 2013-ban, a davosi csúcstalálkozót megnyitó beszédében az elsők között hívta fel a világ vezetőinek figyelmét a növekvő egyenlőtlenségek potenciális következményeire.[13] Az idei davosi konferencián Lagarde újból figyelmeztetett az egyenlőtlenség növekedésére, illetve ehhez kapcsolódóan a középosztály krízisére.[14] amelynek politikai következményei négy év elteltével már láthatóvá is váltak. A populista pártok széles körben előretörtek és az általánosan elfogadott narratíva szerint Donald Trump győzelme vagy a Brexit is erre vezethető vissza. Az új politikai erők által kijelölt irányt a bezárkózás, protekcionizmus jellemzi, amely közepette kevés esély mutatkozik az egyenlőtlenségek problémájának nemzetközi szervezetek által elősegített, de főként a nemzetközi szinten összehangolt kezelésére. Mindeközben azonban egyelőre nem láthatók azok a nemzeti szintű intézkedések sem, amelyek javíthatnának a helyzeten, sőt Trump tervezett adóreformja pontosan az ellenkező irányba hat, aránytalanul kedvez azoknak, akik már egyébként is vagyonosak. A tervezett regresszív irányú adóreformok következtében a jövedelmi létra legfelső 1 százaléka 16, míg az alsó 80 százalék legfeljebb 1,9 százalékos növekedést könyvelhet el az adózás utáni jövedelmében.[15] Ezzel úgy tűnik, hogy Trump gyorsan megszegi a középosztály és a munkásosztály ellen dolgozó rendszer korrigálására tett ígéreteit, még abban az esetben is, ha a tervezett egyéb intézkedései (pl. infrastruktúra fejlesztés) némileg ellensúlyozzák ezt. Az adóreform tervezetével kapcsolatban az egyenlőtlenségek több neves kutatója is felszólalt. Emmanuel Saez szerint hasonló következmények várhatók, mint az 1980-as években a Reagan reformjai után, azzal a különbséggel, hogy most sokkal magasabb a kiinduló szint.[16]

Összességében tehát egyelőre úgy tűnik, hogy – legalábbis az USA-ban – a lehető legrosszabb „két szék közül a padlóra” elv valósul meg abban a tekintetben, hogy a jelenlegi politikai környezetben sem a probléma nemzetközileg összehangolt kezelése nem tűnik reálisnak, és a tervezett nemzeti intézkedések is minden valószínűség szerint az egyenlőtlenség növekedése irányába hatnak.

Konklúzió

A globalizáció és technológiai fejlődés egymással ellentétes irányú folyamatokat indított be a jövedelmi egyenlőtlenségek vonatkozásában: míg globális viszonylatban csökkent a szintjük, addig az országokon belüli egyenlőtlenség növekedni kezdett a legtöbb fejlett és sok fejlődő országban egyaránt. A folyamat mozgatórugóinak szabályozása túlmutat az egyes országok hatáskörén, ezért amellett, hogy a tünetek enyhítésére nemzeti szintű intézkedésekre is szükség van, fundamentális megoldást csak a nemzetközi, globális szinten koordinált fellépés hozhat. A jelenlegi világpolitikai környezet, amely kialakulására a növekvő egyenlőtlenség is hatással volt a középosztályok elégedetlenségén keresztül, azonban nem ebbe az irányba mutat. Ami azonban ennél is aggasztóbb, hogy a hangzatos választási ígéretek ellenére az egyes országok belső intézkedései is várhatóan a helyzet súlyosbításához járulnak hozzá, legalábbis az Egyesült Államok esetében, amely azonban gazdasági és politikai erejénél fogva példaként szolgálhat a világ többi országa számára.

Szerző: Gutpintér Júlia

Jegyzetek

[1] Bourgouignon, Francois (2015) Globalization of Inequality. Princeton University Press, p. 210

[2] Bourgouignon, Francois (2015) Globalization of Inequality. Princeton University Press, p. 210

[3] OECD (2015): In it Together: Why Less Inequality Benefits All  http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/employment/in-it-together-why-less-inequality-benefits-all_9789264235120-en#.WP8ujeQcSUk

[4] Pickett, Kate; Wilkinson, Richard (2009) The Spirit Level: Why Equality is Better for Everyone. Allen Lane – Penguin Random House, p. 352

[5] Piketty, Thomas (2014) Capital in the Twenty-First Century. Belknap Harvard Press p. 696

[6] OECD (2014) Focus on Inequality and Growth OECD, 2014. december http://www.oecd.org/social/Focus-Inequality-and-Growth-2014.pdf

[7] Atkinson, Anthony B. (2016): Inequality – What Can Be Done? Harvard University Press, p. 360

[8] Atkinson, Anthony B. (2016): Inequality – What Can Be Done? Harvard University Press, p. 360

[9]  Lustig, Nora (2011): The Decline in Inequality in Latin America: Policies, Politics or Luck? Americas Quaterly Fall, 2011 http://www.americasquarterly.org/policies-politics-or-luck-the-decline-in-inequality-in-latin-america

[10]  Lustig, Nora (2011): The Decline in Inequality in Latin America: Policies, Politics or Luck? Americas Quaterly Fall, 2011 http://www.americasquarterly.org/policies-politics-or-luck-the-decline-in-inequality-in-latin-america

[11] Bourgouignon, Francois (2015) Globalization of Inequality. Princeton University Press, p. 210

[12] Bourgouignon, Francois (2015) Globalization of Inequality. Princeton University Press, p. 210

[13] https://www.weforum.org/agenda/2017/01/christine-lagarde-to-davos-leaders-i-warned-about-the-dangers-of-inequality-in-2013-and-nobody-listened/

[14] https://www.weforum.org/agenda/2017/01/christine-lagarde-to-davos-leaders-i-warned-about-the-dangers-of-inequality-in-2013-and-nobody-listened/

[15] http://www.reuters.com/article/us-usa-trump-breakingviews-idUSKBN14I1II

[16] https://mic.com/articles/161422/income-inequality-helped-elect-donald-trump-and-would-grow-wider-under-his-policies#.St8TXQAqJ