Oroszország 2050

A világ legnagyobb országának jövőképe a következő évtizedekben egyáltalán nem olyan egyértelmű, és igen széles skálán mozgó előrejelzések láttak napvilágot Oroszország jövőjéről. A két végletben egyes szakértők Oroszországot a világ hét legfontosabb országa közé teszik, míg mások az ország több darabra szakadását és teljes gazdasági összeomlást jósolnak. A most látható trendek és fejlődési lehetőségek alapján arra vállalkozunk, hogy egy hozzávetőleges képet alkossunk Oroszország jövőjéről és geopolitikai jelentőségéről 2050-ben.

A legnagyobb kihívás: a demográfia

A legnagyobb probléma, amellyel Moszkva a jövőben szembenézhet majd, nem is a gazdaság helyzete vagy a politikai rendszer zártsága, hanem a demográfia. A világ legnagyobb országa, amely 17 millió négyzetkilométeres területével a Föld szárazföldi területének a 11 százalékát foglalja el, az 1960-as években (tagköztársaságok nélkül) még a Föld negyedik legnépesebb országa volt, pedig akkor még csak 125 millióan lakták[1], 2010-ben viszont lakosságával már csak a 9. helyre került.

Oroszország lakossága 1992-ben érte el a csúcspontot, akkor 148,7 millióan lakták[2]. Azóta a lakosság száma folyamatosan esik, és a 2010-es népességszámlálás már csak 142,8 millió főt regisztrált[3], amivel Oroszország a világ leggyorsabban csökkenő népességű országainak listájára került Japán és Németország mellé. Ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy közben egy igen jelentős bevándorlás megy végbe a nagyobb orosz városokba a volt szovjet tagköztársaságokból, ennek fényében az orosz etnikumú lakosság fogyása még ijesztőbb fényben tűnik fel. A közép-ázsiai bevándorlás az előrejelzések szerint fokozatosan lassulni fog, és 2030-ra elapadhat – ekkor Kína vagy India már valóban egy vonzóbb alternatíva lehet számukra, mint Oroszország.[4]

Mindezt figyelembe véve becslések alapján Oroszország lakossága 2050-re 109[5]-119[6] millió fő között mozoghat majd.[7] Pedig a demográfia egészséges mutatói nagyon fontosak egy ország fejlődéséhez. Ha ugyanis egy gazdaságban a fiatal munkaerő nagy számban vesz részt, az hatalmas többletet adhat a gazdaságnak – ahogy például Kína esetében is történt, vagy a nyugati országokban a II. világháború után. Japán gazdasági csodáját is sokan a demográfiához kötik. Azonban ha a társadalom elöregszik, és többségbe kerülnek az eltartottak, az nagy terhet ró a gazdaságra. A megnövekedett terhek mellett a friss, képzett munkaerő hiánya a gazdaság versenyképességét rontja, és megakadályozhatja azt, hogy Oroszország gazdasága a jövőben erőre kapjon.

A Pew Research Center demográfiai kutatása a világ nagyobb országait vizsgálta. Oroszország ezen a listán az első helyen végzett a leggyorsabban csökkenő lakosságú országok között. 2050-ig a Pew Research Center szerint 16 százalékkal csökkenhet a lakossága.[8]

Jelenleg körülbelül 11 millió külföldi lehet Oroszországban, akiknek a 80 százaléka valamelyik volt szovjet tagköztársaságból érkezett.[9] A legtöbben Ukrajnából (2,4 millió fő) és Üzbegisztánból (2,2 millió fő).[10] A Brookings Intézet becslése alapján a már Oroszországban lévő bevándorlók mellé további 8-19 millió bevándorló érkezne[11], ami feszültségeket okozhat az orosz etnikumú lakosságal. Ugyanakkor a bevándorlókra szüksége lesz Oroszországnak, sőt, könnyen lehet, hogy harcolnia is kell értük, és vonzó feltételeket megteremtve az országba csábítania őket, hogy ne az ázsiai országokat válasszák.

Nyersanyagok

A másik előre jelezhető problémát Oroszország számára az energiaforrások szerkezeti változása és az ország területén fellelhető nyersanyagok fokozatos elapadása lesz, amivel előbb-utóbb szembe kell nézni. Itt két egymással szembemenő trendet kell figyelembe venni. Az egyik, hogy az elmúlt években egyre nagyobb a megújuló energiaforrások – a szél-, nap-, vízenergia stb. – térhódítása. Oroszország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, Németország, ahol 2015-ben az előállított áram 30%-a megújuló energiaforrásokból származott[12]. 2050-re pedig a megújuló energiaforrások arányát globálisan 57-94 százalékra teszik[13]. A másik trend, hogy különböző okok miatt az energetikai erőforrások árai az elmúlt években drasztikusan csökkentek, és a megújuló energiaforrások egyre növekvő aránya miatt arra számíthatunk, hogy ez így marad a jövőben is. Tehát, miközben a következő évtizedekben a gáz és az olaj piacának a beszűkülése várható, addig a csökkenő készletek ellenére nem várható növekedés az árakban. Ez alapján Oroszországnak folyamatosan csökkenő bevételekre kell számítania az energiahordozókból. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy 2050-ben bevételei egy része még mindig energiahordozókból származik majd, ám a gazdasági növekedéshez – mint amit a 2000-es években láttunk – ez biztosan nem lesz elég.

Különböző energiaforrások globális használata, 2000-2050 között.[14]

Az orosz RAN Akadémia Energetikai Kutatások Intézete szerint a kőolaj kitermelésében Oroszország 2020-2025 környékén érheti el a csúcspontot – napi 10-11 millió hordót.[15] Ezután az olaj kitermelése fokozatosan csökkenni fog, ahogyan folyamatosan csökken majd a olaj és a gáz európai exportja is. A RAN Intézete szerint Oroszország energiahordozóinak részesedése az európai energiapiacon 2015-ben 33 százalékot tett ki, de az előrejelzésük szerint 2040-re már csak 20-23 százalékos részesedéssel számolhatnak.[16] Az orosz intézet szerint Oroszország gazdasági kilátásai is nagyban az ázsiai piacoktól függenek majd, amelyek még nem térnek át olyan mértékben a megújuló energiaforrásokra, mint Nyugat-Európa.

Az orosz természetes erőforrások minisztere szerint 2014-ben 12,5 milliárd tonna felfedezett, kitermelhető kőolaj volt Oroszországban.[17] Ez alapján kiszámolható, hogy a jelenlegi készletek alapján 21 év múlva – 2038-ra fogy ki a kőolaj Oroszországban.[18] A gázlelőhelyek tovább tarthatnak ki – még további 71 évig, vagyis 2088-ig.[19] Persze valószínűsíthető, hogy az energiahordozók lelőhelyeinek felfedezése nem áll meg, és így a készletek kitartanak még további néhány évtizedig a jelenlegi állapothoz képest, de a trend alapvetően kikövetkeztethető. Az új lelőhelyek felderítéséhez és a nehezebben elérhető erőforrások kitermeléséhez viszont befektetésekre lesz szükség, amit a jelenlegi energiapiaci árak és az orosz politikai kockázatok nem segítenek elő.

Fontos kérdés lesz az Északi-sark hovatartozásának a kérdése, amely valamilyen formában el kell, hogy dőljön 2050-re. Ha Oroszországnak sikerül megszereznie a nyersanyagokban gazdag terület kiaknázásának jogát, további gazdasági előnyökre tehet majd szert.

Mit hoz a jövő

A jelenleg látható trendek alapján a következő jövőképet vázolnánk fel Oroszország 2050-ig terjedő évtizedeire. A jövő nem tűnik olyan borúsnak, mint ahogyan azt egyes szakértők vizionáljak. Geopolitikailag Oroszország fontos, meghatározó állam marad várhatóan 2050-re is. A méretéből és nukleáris arzenáljából is fakadóan nem várható, hogy más nagyhatalmak megtámadnák vagy esetleg feldarabolnák – a nukleáris fegyverzet, a 2010-es évek hadsereg-modernizációja és a nagy katonai élőerő-állomány (771 ezer aktív és mintegy 2 millió tartalékos katona, 2016-os adatok alapján) mind gondoskodnak róla, hogy elvegyék a potenciális támadók kedvét. Ráadásul a folyamatosan növekvő hadügyi költségvetés és az újabb, jövőbe mutató katonai fejlesztések már hosszútávon fejtik ki a hatásukat.

Oroszország véleményünk szerint geopolitikailag fontos állam marad a jövőben is, azonban gazdasági súlyát el fogja veszíteni, és gazdasági teljesítménye alapján valahol a közepes jelentőségű államok között foglal majd helyet. Az alternatív energiahordozók aránya jelentős lesz 2050-re, de kisebb mértékben megmarad még a hagyományos energiahordozók súlya is, ráadásul Oroszország más nyersanyagokban is rendkívül gazdag. Mindezek biztosítják majd Moszkva számára a stabil gazdasági működést, de jelentős növekedés nélkül.

A 2000-es évek eleje lett volna a legideálisabb Oroszország számára a gazdaság szerkezetének átalakítására és gazdasági modernizációra, ezt azonban elszalasztották. A jövőben ilyen jellegű átalakítások sokkal nehezebben lesznek kivitelezhetők, és az orosz lakosság drasztikus csökkenése pedig szinte lehetetlenné teszi majd a növekedést. Az ázsiai államok felemelkedése ezzel egy időben végképp egyfajta gazdasági, nyersanyag-ellátó perifériára szoríthatja Oroszországot.

Várhatóan nem járnak majd sikerrel Moszkva integrációs törekvései sem. A 2015-ben startolt Eurázsiai Gazdasági Unió célja lett volna a későbbi Eurázsiai Unióvá való átalakulás, amely orosz vezetéssel, szupranacionális intézményekkel valósította volna meg a poszt-szovjet térség 21. századi integrációját. A 2014-ben kirobbant ukrán-orosz válság azonban ezt a folyamatot megakasztotta, és hatásai messze túlmutatnak majd az ukrán-orosz viszonyokon. A Krím-félsziget megszállása után a volt szovjet tagköztársaságok alig leplezett gyanakvással szemlélik Moszkva tevékenységét, és a legfontosabb meggyőző erő – a pénz – azonban a 2014-es orosz gazdasági válság óta hiányzik. Így azt láthatjuk, hogy a poszt-szovjet térségbe fokozatosan beáramló kínai tőke és gazdasági kapcsolatok szép lassan vonzóbbá teszik az ázsiai partnereket Moszkvával szemben. Ez a folyamat már egyértelműen elindult Kazahsztánban és a közép-ázsiai államokban, és nincs okunk azt feltételezni, hogy valami miatt ez mégis megfordulna. Kína 2013-ban hivatalosan is elindított „Egy Út, Egy Övezet” programja ráadásul gondoskodik arról, hogy kézzelfogható alternatívát nyújtson a térségnek.

Ahogyan mások látják

Talán kevés olyan ország van, amelyek jövőbeli pozícióit annyira sokféleképpen és szélsőségesen látják a különböző geopolitikai szakértők, mint Oroszország. A spektrumban az ország szétesésén, a jelentős gazdasági felemelkedésén át minden előrejelzés megtalálható, ami talán azt mutatja, hogy a jelen helyzetből megbízhatóan feltérképezni Oroszország geopolitikai, politikai és gazdasági fejlődését a következő évtizedekre rendkívül nehéz.

Jól észrevehetőek azok a változások az előrejelzésekben, amelyek először 2008 környékén következtek be (Putyin 2007-es müncheni beszéde után, amelyben a nyugati világrend ellen kelt ki, és az új „hidegháború” eljövetelével riogatott, illetve a 2008-as világválság után, amely a Nyugat pozícióit rengette meg), majd 2014 környékén (Oroszország Krím-félszigeti megszállása és a nyugati szankciók életbe lépése után).

Az amerikai Hírszerző Közösség (US Intelligence Community, IC) a ’90-es évek óta készít globális előrejelzéseket a biztonságpolitikáról, gazdasági tendenciákról és nemzetközi kapcsolatokról. Mindegyik jelentésben részletesebben foglalkoznak Oroszország helyzetével is. A korábbi jelentéseikből jól érezhető, hogy nem vették komolyan Oroszországot, az első változás a 2008-as jelentésükben („Glolbális tendenciák 2025-ig”[20]) következett be: akkor jelent meg az Egyesült Államok ellenfelének képe, aki Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában építi külkapcsolatait az USA-val szemben.

Az IC legújabb jelentése, amely 2035-ig ad előrejelzést – a „Global Trends 2035: Paradox of Progress” [21] – 2017 januárjában látott napvilágot. Külön érdekessége, hogy a jelentés Oroszországot és Kínát szinte a teljes szövegben együtt említi. A jelentés azt prognosztizálja, hogy Oroszország és Kína a következő években, évtizedekben, felbátorodik, és versenyre kelnek az amerikai befolyással szemben. Ez, a CIA szerinti túlzott önbizalom a hidegháború óta tapasztalt legnagyobb feszültséget okozza majd, de háborús konfliktusba szerintük nem torkollik majd. A jelentés szerint ugyanakkor Oroszország és Kína közötti együttműködés inkább taktikai, és Közép-Ázsiáért folytatott harcban könnyen megromolhat. A CIA kiemeli Oroszország és Kína demográfiai problémáit, előrejelzésük szerint 2035-ben ezekben az országokban az átlagkor az egyik legmagasabb lesz a világon – Oroszországban 43,6 év, Kínában pedig 45,7 év.[22]

Több szó esik Oroszországról egy másik amerikai állami előrejelzésben is – az amerikai légierő Center for Strategy and Technology (CSAT) 2030-ig kísérel meg jövőképet adni a globális világrendről.[23] A CSAT szerint 2030-ra Oroszország komoly ellenfele lesz az Egyesült Államoknak, de megjegyzik, hogy ehhez jelentős infrastrukturális és gazdasági reformokra lesz szükség. A jelentés kiemeli azt is, hogy az Egyesült Államok a 2000-es évek elején alulértékelte Oroszországot, ahol a történelem során sokszor mély, váratlan reformok zajlottak le, ami az ország teljes megújulásával járt újra és újra.

Némileg ellentmond az utóbbi előrejelzésnek George Friedman, magyar származású amerikai geopolitikus, a Stratfor hírszerző vállalat alapítója. A Friedman előrejelzéseiről szóló könyvek 2009-ben („A következő száz év”) és 2010-ben („A következő évtized’) jelentek meg. Ebben ő nagyjából 2012-2020 közötti időszakra tette egy újabb hidegháborús eszkalációt Oroszország és az Egyesült Államok között. A szerző szerint viszont az újabb feszültség Oroszország gazdasági összeomlásával zárul majd, aminek következtében a 2020-as évek után Oroszország már nem lesz számottevő globális ellenfele az Egyesült Államoknak.

Hasonló következtetésekre jutott a Foreign Policy munkatársa is, aki a 2015-ben kiadott tanulmányában adott előrejelzést 2050-re.[24] A Foreign Policy nem valószínűsíti a NATO fennmaradását – ugyanis nem Oroszország lesz az USA globális kihívója a jövőben, aki ellen a NATO annak idején létrejött, hanem Kelet-Ázsia és Kína. Ugyanakkor az elemző szerint Oroszország ott lesz a legfontosabb gazdasági szereplők között. A Foreign Policy 2050-es gazdasági rangsorát az USA, Kína, Japán, India, Brazíla, az Európai Unió és Oroszország vezetik majd.[25]

Ettől a rangsortól jelentősen eltér az Economist Intelligence Unit 2015-ben megjelent gazdasági előrejelzése 2050-re, amely szerint Oroszország a gazdasági teljesítménye alapján már nem lesz ott a legfontosabb országok között.[26] Az Economist szerint 2050-ben Kína, az USA, India, Indonézia, Japán, Németország, Brazília, Mexikó, Nagy-Britannia és Franciaország lesz a globális élmezőnyben.[27]

Felhasznált Irodalom

ALEKSASHENKO, Sergey: „The Russian economy in 2050: Heading for labor-based stagnation.” In: Brookings, 2015.04.02. https://www.brookings.edu/blog/up-front/2015/04/02/the-russian-economy-in-2050-heading-for-labor-based-stagnation/ (2017.03.24.)

A CIA 2017. januárjában megjelent jelentése „Global Trends 2035: Paradox of Progress” címmel, lásd:  https://www.dni.gov/index.php/global-trends/three-scenarios (2017.03.25.)

Az Economist Intelligence Unit jelentése: http://pages.eiu.com/rs/783-XMC-194/images/EIU_Long-termForecasts_KeyTrends2050_FINAL2.pdf (2017.03.24.)

„Chinese may become Russia’s second largest ethnic population by 2050.” In: Tass, 2016.10.26. http://tass.com/society/908875 (2017.03.24.)

„How Much Renewable Energy Will Be Installed In 2030? 2040? 2050?”. In: ZacharyShahan.com, 2013.02.24. http://zacharyshahan.com/how-much-renewable-energy-will-be-installed-in-2030-2040-2050/ (2017.03.24.)

KOCHHAR, Rakesh: „10 projections for the global population in 2050.” In: PewResearchCenter, 2014.02.03. http://www.pewresearch.org/fact-tank/2014/02/03/10-projections-for-the-global-population-in-2050/ (2017.03.24.)

KRUTIHIN, Mihail: „Útkereszteződésben: mikor fogy el Oroszországban a kőolaj?” („На распутье: как скоро в России закончится нефть?”) In: Forbes, 2017.02.16. http://www.forbes.ru/biznes/339227-na-raspute-kak-skoro-v-rossii-zakonchitsya-neft (2017.03.25.)

„Mikor fogy el az olaj és a gáz Oroszországban?” In: Republic, 2014.01.20. https://republic.ru/economics/schetchik_nefti_i_gaza-979932.xhtml (2017.03.24.)

„Oroszország a CIA szemével” („Россия глазами ЦРУ”). In: Rosbalt, http://www.rosbalt.ru/blogs/2014/06/10/1279305.html (2014.06.10.)

POLUNIN, Andrej: „2050-es előrejelzés: Oroszország kihal, Kína leszegényedik, India felemelkedik.” („Прогноз-2050: Россия вымрет, Китай обеднеет, Индия поднимется”) In: Svpressa, 2011.07.06. http://svpressa.ru/politic/article/45284/ (2017.03.24.)

USAF Air Force Center for Strategy and Technology (CSAT), „Blue Horizons” program. http://www.airuniversity.af.mil/CSAT/ (2017.03.25.)

WALT, M. Stephen: „What will 2050 look like?” In: Foreign Policy, 2015.05.12., https://foreignpolicy.com/2015/05/12/what-will-2050-look-like-china-nato/ (2017.03.25.)

 

 

[1] 1964-ben 125 millió lakosa volt Oroszországnak. Forrás: Világbank

[2] Forrás: Világbank

[3] Forrás: Orosz Statisztikai Hivatal, a Rosstat.

[4] „Chinese may become Russia’s second largest ethnic population by 2050.” In: Tass, 2016.10.26. http://tass.com/society/908875 (2017.03.24.)

[5] POLUNIN, Andrej: „2050-es előrejelzés: Oroszország kihal, Kína leszegényedik, India felemelkedik.” („Прогноз-2050: Россия вымрет, Китай обеднеет, Индия поднимется”) In: Svpressa, 2011.07.06. http://svpressa.ru/politic/article/45284/ (2017.03.24.)

[6] KOCHHAR, Rakesh: „10 projections for the global population in 2050.” In: PewResearchCenter, 2014.02.03. http://www.pewresearch.org/fact-tank/2014/02/03/10-projections-for-the-global-population-in-2050/ (2017.03.24.)

[7] A bevándorlás fokozatos elapadása alapján inkább a 109 millió fős becslés látszik indokoltnak, de amennyiben abból indulunk ki, hogy a következő évtizedekben Oroszország területére folyamatos lesz a bevándorlás, úgy inkább a 119 milliós számhoz leszünk közelebb.

[8] KOCHHAR, Rakesh: „10 projections for the global population in 2050.” In: PewResearchCenter, 2014.02.03. http://www.pewresearch.org/fact-tank/2014/02/03/10-projections-for-the-global-population-in-2050/ (2017.03.24.)

[9] ALEKSASHENKO, Sergey: „The Russian economy in 2050: Heading for labor-based stagnation.” In: Brookings, 2015.04.02. https://www.brookings.edu/blog/up-front/2015/04/02/the-russian-economy-in-2050-heading-for-labor-based-stagnation/ (2017.03.24.)

[10] U.o.

[11] U.o.

[12] 13,3% szélenergia, 7,7% biomassza, 5,9% napenergia, 3% vízenergia. Forrás: German Association of Energy and Water.

[13] IEA Energy Technology Perspectives jelentés 57%-os aránnyal számol, a Global Energy Assessment (GEA) 62%-kal, a Greenpeace „Energy Revolution” jelentése pedig 94%-kal. Forrás: „How Much Renewable Energy Will Be Installed In 2030? 2040? 2050?”. In: ZacharyShahan.com, 2013.02.24. http://zacharyshahan.com/how-much-renewable-energy-will-be-installed-in-2030-2040-2050/ (2017.03.24.)

[14] Ecofys jelentése alapján. Forrás: „A Plan for 100% Renewable Energy by 2050”. In: Skeptical Science, 2011.03.25. https://skepticalscience.com/100-percent-renewable-by-2050.html (2017.03.24.)

[15] KRUTIHIN, Mihail: „Útkereszteződésben: mikor fogy el Oroszországban a kőolaj?” („На распутье: как скоро в России закончится нефть?”) In: Forbes, 2017.02.16. http://www.forbes.ru/biznes/339227-na-raspute-kak-skoro-v-rossii-zakonchitsya-neft (2017.03.25.)

[16] U.o.

[17] „Mikor fogy el az olaj és a gáz Oroszországban?” In: Republic, 2014.01.20. https://republic.ru/economics/schetchik_nefti_i_gaza-979932.xhtml (2017.03.24.)

[18] U.o.

[19] U.o.

[20] „Oroszország a CIA szemével” („Россия глазами ЦРУ”). In: Rosbalt, http://www.rosbalt.ru/blogs/2014/06/10/1279305.html (2014.06.10.)

[21] Az IC 2017. januárjában megjelent jelentése „Global Trends 2035: Paradox of Progress” címmel, lásd:  https://www.dni.gov/index.php/global-trends/three-scenarios (2017.03.25.)

[22] U.o.

[23] USAF Air Force Center for Strategy and Technology (CSAT), „Blue Horizons” program. http://www.airuniversity.af.mil/CSAT/ (2017.03.25.)

[24] WALT, M. Stephen: „What will 2050 look like?” In: Foreign Policy, 2015.05.12., https://foreignpolicy.com/2015/05/12/what-will-2050-look-like-china-nato/ (2017.03.25.)

[25] U.o.

[26] Az Economist Intelligence Unit jelentésének a rövidített változata itt olvasható: http://pages.eiu.com/rs/783-XMC-194/images/EIU_Long-termForecasts_KeyTrends2050_FINAL2.pdf (2017.03.24.)

[27] U.o.