hétfő, december 23, 2024
Latest:

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet

Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet
Geopolitika India Legfrissebb 

Az indiai külpolitika és a Modi kormány geoökonómiai céljai

Klemensits Péter 5102 Views 0 Comments , , , ,

2014 után Narendra Modi hatalomra kerülését követően India a korábbiaknál aktívabb külpolitikába kezdett, amelyet alapvetően az ország geoökonómiai céljainak szolgálatába állított. Az elmúlt 3 év során Delhi jelentős eredményeket könyvelhetett el ezen a téren, viszont a geopolitikai tényezők hosszabb távon megnehezíthetik a Modi kormány geoökonómiai stratégiájának sikeres megvalósítását.

Narendra Modi 2014-es hatalomra kerülése jelentős változást eredményezett India korábbi külpolitikájában, ugyanis az új miniszterelnök az ország gazdasági megreformálását, a fejlődés előmozdítását tekintette az új külkapcsolati irányvonal alapjának. Modi geoökonómiai elképzeléseinek megvalósítása érdekében az elmúlt 3 évben számos kezdeményezést és projektet indított útjára, melyek mindenképpen figyelmet érdemelnek. Mivel a kormány hivatali idejének a felét már letöltötte, érdemes közelebbről is megvizsgálni a Modi adminisztráció geoökonómiai stratégiáját, annak eredményeit és hiányosságait, illetve a geopolitikai tényezőket, melyek szintén komoly befolyást gyakorolnak a folyamatra.

Külpolitika és geoökonómia

India külpolitikája 1947 óta arra irányult, hogy regionális és globális téren egyaránt erősítse a politikai stabilitást, előmozdítsa a gazdasági fejlődést, miközben elkerülje a formális szövetségekhez való csatlakozást.[1] A 20-21. század fordulóján a külpolitika gazdasági aspektusa tovább erősödött, a geoökonómiai érdekek pedig előtérbe kerültek.

A geoökonómia fogalma magába foglalja a piaci alapú gazdaságfejlesztési stratégiákat, melyek a transznacionális államépítést is elősegítik. India ezért olyan partnerségek kialakításában érdekelt, melyek során az egyes országok a piaci feltételekhez igazodva léphetnek a gazdasági integráció ösvényére. A geoökonómiai stratégia abban különbözik a geopolitikai céloktól, hogy a politikai szövetségek, a területi expanzió és a nemzeti határok védelme helyett a globális gazdasági versenyképességre helyezi a hangsúlyt.[2] A geoökonómiai elképzelések megvalósítása azonban határozott geopolitikai stratégia nélkül aligha lehet eredményes, így a kormányoknak a kettő kombinációjára, kiegyensúlyozására kell törekedniük.[3]

Modi geoökonómiai célkitűzései

Az indiai külpolitikát nem jellemzi a hosszú távú stratégiákhoz való merev ragaszkodás, noha az egyes kormányok időnként megpróbáltak határozott külpolitikai stratégiákat lefektetni. Összességében azonban 2014-ig az indiai külpolitika reaktív jellege dominált, vagyis Delhi igyekezett alkalmazkodni a külső folyamatokhoz.[4] Modi hatalomra kerülésével ez a helyzet megváltozott, hiszen az új miniszterelnök a korábbiaknál jóval határozottabban lépett fel a nemzetközi színtéren, mára pedig ennek eredményessége sem vonható kétségbe. Ez nem jelenti azt, hogy a 2004 és 2014 között hivatalban lévő Manmohan Singh kormánya nem rendelkezett volna hasonló elképzelésekkel, hiszen Modi számos tekintetben elődje politikáját folytatta, elég, ha csak az Egyesült Államokhoz, Kínához és Iránhoz fűződő kapcsolatokra gondolunk, vagy a tengeri biztonság kérdésére és India Afrika-politikájára.[5] Valójában Modi külpolitikája sem volt mindig proaktív, de lépésről-lépésre végül sikerült azt, egy koherens geoökonómiai vízió köré felépíteni, melynek részletei a következőképpen azonosíthatóak. Modi legfőbb célja India gazdaságának átalakítása, felemelkedő nagyhatalmi státuszának megerősítése. Ennek érdekében indította el 2014 szeptemberében a „Make in India” programot, hogy a külföldi befektetések révén az országot egy gyártási központtá változtassa.[6] Emellett az energiabiztonság és az infrastrukturális fejlesztések, a kereskedelem bővítése is prioritást kapott. A geoökonómiai tervek megvalósítása lényegében 3 pilléren nyugszik. 1. A felemelkedő India számára a vezető szerep megszerzése Dél-Ázsiában alapfeltétel, ezt testesíti meg a „Szomszédság először” néven ismertté vált politika. 2. Modi másik fő célkitűzése a kelet- és délkelet-ázsiai országokkal való együttműködés megerősítése, melyet a „Keleti cselekvés” politika fémjelez. 3. India, mint tengeri hatalom a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, az Indiai-óceán térségének fejlesztése pedig szintén komoly jelentőségre tett szert.

A „szomszédság először” politika

Modi felismerte, hogy ahhoz, hogy India globális hatalommá váljon, az első lépés a regionális vezető szerep megszerzése. Ennek egyik leglátványosabb elemét jelentette, amikor a beiktatási ünnepségére a Dél-Ázsiai Szervezet a Regionális Együttműködésért (SAARC)[7] tagállamainak vezetőit is meghívta 2014 májusában.

A SAARC tagállamok (forrás: http://www.mykidsway.com/images/saarc/saarc-map.jpg)

A bilaterális tárgyalásokat követően május 5-én az Indiai Űrkutatási Hivatal pályára állította a Dél-Ázsia műholdat, a dél-ázsiai országok kommunikációjának fejlesztése céljával.[8] A tudományos és gazdasági kooperációt is támogató műholdat India önzetlenül a szomszéd országok rendelkezésére bocsátotta, ezzel is érzékeltetve regionális vezető szerepét. Pakisztán kivételével a környező államok üdvözölték az indiai kezdeményezést, ez pedig a SAARC szerepének megerősítését is megalapozta.

Beiktatását követően Modi egymás után tett látogatást a szomszédos országokba – először Bhutánt kereste fel – melyek során a baráti kapcsolatok megerősítése/helyreállítása, a gazdasági együttműködés szorosabbra fűzése volt a cél.[9] Bhután, Nepál, Banglades esetében az indiai befektetések növelése mellett a regionális összekapcsolhatóság javítása is fontos cél. A Banglades, Bhután, India, Nepál (BBIN) négyhatalmi szubregionális kezdeményezés a kereskedelem fejlesztését, az észak-dél irányú kommunikációs csatornák létrehozását is feladatának tekinti, a 2015 júniusában megkötött gépjárművekről szóló megállapodás pedig elsősorban a szállítást akadályozó tényezők felszámolása érdekében tett nagy lépést. Ennek értelmében a járművek mozgását egy elektronikus nyomkövető rendszer szabályozza, a gépjárművek pedig online belépési engedélyt kapnak a tagállamok területére, így a vámvizsgálatot csupán a célba érést követően hajtják végre, jelentősen lerövidítve a szállítás időtartamát.[10] A Bangladest, Bhutánt és Nepált összekötő 558 km-es úthálózat építésére és fejlesztésére az indiai kormány több mint 1milliárd dollárt hagyott jóvá, melynek 50%-át az Ázsiai Fejlesztési Bank biztosítja. A beruházás 2018-ra készülne el és a tervek szerint 60%-kal növelné meg a regionális kereskedelmi forgalmat.[11]

A szomszédos országokon túl, India Iránnal és Afganisztánnal is szorosabb gazdasági partnerségre törekszik. Mivel Pakisztán és India viszonya Modi miniszterelnöksége alatt tovább romlott, Delhi elsősorban az észak-nyugati szomszédjának elszigetelésében vált érdekeltté, csökkentve egyúttal saját kiszolgáltatottságát is Iszlámábáddal szemben. 2016 májusában Irán, India és Afganisztán megállapodott abban, hogy az indiai áruk Iránon keresztül juthatnak el afgán területre, ebben a folyamatban pedig a Chabahar kikötőnek is kulcsszerep jut.[12] Chabahar mindössze 72 km-re található a pakisztáni Gwadar kikötőjétől, amely a kínai Új Selyemút kezdeményezésben is komoly szerepet kapott. 2016 májusában India vállalta, hogy a már meglévő kikötőhelyek felújítása mellett egy új a nagyobb konténerszállító hajók fogadására is alkalmas kikötői létesítményt épít 500 millió dollár értékben. A tervek szerint ezáltal a kikötő éves fogadókapacitása a 2,5 millió tonnáról 8 millió tonnára nőne. A Chabahar-Zahedan vasút megépítése szintén fontos eleme a projektnek, amelynek 1,6 milliárd dolláros költségét India teljes mértékben magára vállalta.[13]

Irán az Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó (INSTC) projektben is meghatározó szerepet tölt be, amelynek legfőbb rendeltetése, hogy Oroszországot, Iránt és Indiát kösse össze Közép-Ázsián keresztül. Modi 2017 júniusi moszkvai látogatása során az indiai és az orosz fél kijelentette, hogy a cél, hogy a következő 10 évben a két ország kereskedelmi forgalma elérje a 30 milliárd dollárt. Az INSTC megépítésével erre megnyílna az esély, hiszen India szerint a jelenleg használt kereskedelmi útvonalakhoz képest a távolság 40%-kal rövidülne, ez pedig 30%-os költségcsökkenést is eredményezne.[14]

Az Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó (forrás: https://cdn.rbth.com/980x-/web/in-rbth/images/2016-11/top/north-south-transport-corridor.jpg)

 

Az India és Oroszország közötti Zöld Folyosó létrehozása és Indiának a TIR konvencióhoz[15] való csatlakozása már ma is megkönnyíti a vámügyintézést, a jövőben pedig ennek további egyszerűsítésére lehet számítani.

A „Keleti cselekvés” politika főbb elemei

A „Keletre tekintés” politikát 1991-ben hirdette meg Narasimha Rao miniszterelnök kormánya és a soron következő adminisztrációk mindvégig törekedtek is a végrehajtására. Az elképzelés lényege, hogy Indiának stratégiai és gazdasági értelemben is megerősített partneri kapcsolatok kiépítésére van szüksége a délkelet-ázsiai országokkal és a felemelkedő Kína ellensúlyozására is törekednie kell a régióban.[16] 2014 novemberében a Modi kormány megerősítve elkötelezettségét az ASEAN országokkal való szorosabb együttműködés mellett, valamint hangsúlyozva a proaktív fellépést, a korábbi terminológiát átkeresztelte „Keleti cselekvésre”.[17]

India Mianmarhoz fűződő kapcsolata – a „szomszédság az első” politikát kiegészítve – kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen gazdasági szempontból Delhi számára „Délkelet-Ázsia kapuját” jelenti. Az összekapcsolhatóság javítására ezért a kezdetektől törekedett az indiai kormány, hiszen a megfelelő utak és vasutak hiánya a Délkelet-Ázsiába irányuló kereskedelmet is jelentősen korlátozta. Éppen ezért jelenleg is építés alatt áll az India-Mianmar-Thaiföld Háromoldalú Autópálya, amelyet Kelet-Nyugat Gazdasági Folyosó néven Laosz, Kambodzsa és Vietnam irányába is meghosszabbítanának.[18] Jelentős kezdeményezésnek számít még a Kaladan projekt, amely Kolkata-t kötné össze Sittwe-vel a tengeren, majd Sittwe-t Lashio-val a Kaladan folyón keresztül, végül pedig Lashio-t Mizoram-mal közúton.[19]

Szingapúr Indiát illetően a legnagyobb külföldi befektetők közé tartozik, ezért a két ország kapcsolatát tekintve alapvetően a gazdasági kooperáció dominál, de 2016-ban a két fél aláírta a „stratégiai kapcsolat” létesítéséről szóló megállapodást, amely már politikai, védelmi, katonai együttműködésre is komolyabb lehetőséget teremt. Szingapúr volt az első ASEAN ország, amely Teljes körű Gazdasági Partnerségi Megállapodást írt alá Indiával.[20]

Vietnam esetében a politikai és védelmi együttműködés mellett India számára a dél-kínai-tengeri szénhidrogén források bírnak nagy jelentőséggel. Az indiai tőke vietnami piacon való terjeszkedése szintén mindkét állam érdeke, miközben 2020-ra a folyamatosan bővülő bilaterális kereskedelmi forgalom elérheti a 15 milliárd dollárt.[21]

A kelet-ázsiai országok felé történő nyitás főleg Dél-Koreára és Japánra koncentrált. 2015 májusában Modi szöuli látogatása során döntöttek arról, hogy speciális stratégiai kapcsolatok szintjére kívánják fejleszteni együttműködésüket, egyúttal a korábban megkötött gazdasági partnerségről szóló megállapodás elemeit is megerősítették.[22] A „Make in India” program keretében 2017 tavaszán a két kormány 2 milliárd dollár összértékben hadihajók Indiában való megépítéséről is megegyezett.[23]

Modi 2014-es tokiói látogatása Japánnal is tovább mélyítette a kooperációt. Miután aláírták az egyezményt a Speciális stratégiai globális partnerségről, a gazdasági kapcsolatok is megélénkültek. A következő 5 évben Japán 35 milliárd dollár értékben szándékozik befektetni Indiában, beleértve az okos város projekteket és a Delhi-Mumbai Ipari Folyosót.[24] 2015 decemberében Modi megerősítette, hogy japán közreműködéssel a Shinkansen technológia segítségével szeretné a Mumbai-Ahmedabad gyorsvasutat megépíteni.[25]

Hivatalba lépését követően Modi a Kínával való szorosabb kereskedelmi és gazdasági együttműködés mellett foglalt állást, ennek következtében 2014 őszén sor kerülhetett Xi Jinping kínai elnök indiai látogatására. A kereskedelmi deficit csökkentése mellett Delhi számára, a kínai infrastrukturális befektetések jelentettek vonzó lehetőséget. Kína ugyanis közel 100 milliárd dolláros gyorsvasút és egyéb projektek indítását helyezte kilátásba.[26]

India, mint tengeri hatalom

Gazdasági értelemben az Indiai-óceán globális jelentősége több szempontból is meghatározó. Mivel stratégiai kereskedelmi útvonalakat köt össze, évente a világ kőolaj kereskedelmének 64%-a halad át a területén, ami napi 36 millió hordónak felel meg.[27] Ezen túl az Indiai-óceán partvidéke közel 2 milliárd ember számára biztosít lakóhelyet, és egyben a térség gazdasági növekedésének az alapját is szolgáltatja. A természeti erőforrásokról szintén nem szabad megfeledkezni: A globális part menti olajkitermelés 40%-a régióhoz köthető, míg a halászat 15%-a bonyolódik a térségben.[28] India számára különösen fontos a tenger fenekén található ritka ásványok (mangán, cink, réz, ezüst, arany) kitermelése.

Az Indiai-óceán térsége (forrás: http://cdn.playbuzz.com/cdn/b3c18164-6347-46c1-9beb-2ef59571902b/46c9c572-4c95-4e34-9032-fe9eb1c1480b_560_420.jpg)

Az 1990-es évektől kezdve India már törekedett a regionális vezető szerep megszerzésére és nagyobb figyelmet fordított a környező országokkal való együttműködésre, de csupán a Modi kormány emelte a régiót a legfontosabb külpolitikai prioritások közé. Kapcsolódva a másik két geoökonómiai pillérhez, az indiai kabinet 2015 márciusában meghirdette a Sagar Mala projektet, amely az indiai kikötők és a partvidék fejlesztését tűzte ki céljául megközelítően 120 milliárd dollár értékben. Az elképzelés időszerűségét támasztja alá, hogy jelenleg az ország kereskedelmének 95%-a a tengeren bonyolódik. A program összesen 415 projektet tartalmaz, 12 kikötő és 1208 sziget fejlesztése mellett 6 megakikötő létrehozásával. A kikötők mellett viszont a part menti területek iparosítása, infrastrukturális fejlesztése is a részét képezi a 2035-ig megvalósuló terveknek.[29]

India regionális elkötelezettségét bizonyítja, hogy 2016 januárjában a külügyminisztériumon belül felállították az indiai-óceáni régió osztályát, megkönnyítve a térségbeli nemzetekkel való együttműködést. Ebben az aspektusban Srí Lanka, Mauritius, a Seychelle- és a Maldív-szigetek, komoly figyelmet kaptak. A korábbi Srí Lanka-i kormány India helyett inkább Kínával akarta szorosabbra fűzni az együttműködést, de a 2015 elején hivatalba lépő Sirisena kabinet már örömmel fogadta India közeledését. Modi már kétszer is látogatást tett a szigetországban, melyek alkalmával számos gazdasági és biztonsági megállapodást kötöttek, Srí Lanka pedig az egyik legfontosabb szövetségesévé vált.[30] Mauritius esetében a kölcsönös államfői látogatásokat követően elsősorban a tengeri biztonság megerősítését vállalta India, de 500 millió dolláros hitelt is felkínált az ország fejlesztése érdekében.[31] A sorba beleillik a Seychelle- és a Maldív-szigetek is, hiszen az elmúlt 3 év során ezekkel az országokkal is elmélyült a Modi kabinet kapcsolata.

Az indiai kezdeményezésű Mausam projekt is a szoros összetartozást hangsúlyozza, hiszen fő célkitűzése, hogy felújítsa a régi kulturális kapcsolatokat a régióban, megalapozva az új partnerségek kialakulását az Indiai-óceán térségében India és a szomszédos államok között.[32] Az indiai soft power térnyerését az utóbbi időben a humanitárius segítségnyújtás és a katasztrófavédelem terén kifejtett segítség is bizonyítja, legfőképpen Srí Lanka esetében.[33]

A geopolitikai tényezők

A geoökonómiai célok megvalósítása során az adott ország geopolitikai érdekeit is szem előtt kell tartani, vagyis India sikerének záloga a két stratégia megfelelő harmonizációja. Egyes vélemények szerint a Modi kabinet mindezidáig nem alakított ki határozott geopolitikai víziót, ennek hiányában pedig hosszú távon a geoökonómiai célokat előnyben részesítő külpolitikája sem lehet eredményes.[34]

Vitathatatlan azonban, hogy a fentebb ismertetett kül- és gazdaságpolitikai törekvéseket, az ország geopolitikai érdekei nem mindig támasztják alá, sőt egyes esetekben akadályozzák is azok megvalósítását, megnehezítve ezáltal a kormány proaktív fellépését. India számára az agresszív külpolitikát folytató Kína komoly kihívás, hiszen a határvitán túl, Peking saját globális geoökonómiai céljait jelképező Egy út, egy övezet kezdeményezése is komoly dilemmát okoz. Kína indiai és regionális infrastrukturális befektetéseire pusztán gazdasági értelemben a Modi kormány is igényt tartana, de geopolitikai megfontolások miatt India mégsem hajlandó részt venni a megaprojektben, noha ez olyan elképzelések megvalósulását is hátrányosan érinti, mint pl. a Banglades-Kína-India-Mianmar Gazdasági Folyosó.[35] A Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó mivel az az India által magának követelt jelenleg Pakisztán ellenőrzése alatt álló Kasmíron haladna keresztül szintén India ellenkezését váltotta ki.[36]

A Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (forrás: http://sosttoday.com/wp-content/uploads/2014/03/Gwadar-Kashgar-economic-corridor.jpg)

 

India és Pakisztán konfliktusa Modi kormányzása alatt tovább eszkalálódott és a 2016-os eseményeket követően a háború veszélye sem múlt el, ami gazdasági értelemben súlyos károkat okozna Indiának. Az Iránnal és a szomszédos országokkal való együttműködés célja ezért Pakisztán elszigetelése és az Iszlámábád jelentette infrastrukturális függés csökkentése is. Az iráni kapcsolat kockázata azonban egyértelmű, hiszen a Teherán elleni jövőbeli lehetséges nemzetközi szankciók Indiát is hátrányosan érintenék.[37]

Indiának az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya sokat javult az utóbbi időszakban, de Donald Trump politikája, az amerikai-orosz kapcsolatok, valamint Kína és az USA viszonyának alakulása India geopolitikai céljait is jelentősen befolyásolhatja a jövőben.

Összességében megállapítható, hogy az elmúlt 3 év során a Modi kabinet külpolitikája, geoökonómiai stratégiája számos bíztató eredményt hozott, hosszú távon azonban – a kormány óvatos egyensúlyozó politikája hiányában – az ország megoldatlan geopolitikai problémái visszájára fordíthatják ezt a pozitív folyamatot.

 

Jegyzetek

[1] „Understanding India’s Aversion to Alliances.” STRATFOR, October 21, 2016 https://www.stratfor.com/image/understanding-indias-aversion-alliances (2016.06.12.)

[2] CHACKO, Priya: Finding the balance in India’s geo-economics. In: East Asia Forum, 18 October 2016 http://www.eastasiaforum.org/2016/10/18/finding-the-balance-in-indias-geo-economics/ (2016.06.12.)

[3] SAHASRABUDDHE, Uttara – MALLAPUR, Chaitanya: Modi’s Strategic Foreign Policy Vision: A Glass Half Full. In: The Diplomat, May 17, 2017 http://thediplomat.com/2017/05/modis-strategic-foreign-policy-vision-a-glass-half-full/ (2016.05.22.)

[4] u. a.

[5] CHACKO

[6] KEOHANE, David – CRABTREE, James: Modi to refresh ‘Make in India’ manufacturing drive. In: Financial Times, February 14, 2016 https://www.ft.com/content/939d0b3a-d2e3-11e5-969e-9d801cf5e15b (2017.05.10.)

[7] South Asian Association for Regional Cooperation

[8] ARORA, Medhavi: India launches satellite for South Asian countries, Pakistan says no thanks. cnn.com, May 5, 2017 http://edition.cnn.com/2017/05/04/asia/india-pakistan-satellite/index.html (2017.05.14.)

[9] 10 key points of PM Narendra Modi’s Bhutan visit. In: The Times of India, June 16, 2014 http://timesofindia.indiatimes.com/india/10-key-points-of-PM-Narendra-Modis-Bhutan-visit/articleshow/36663977.cms (2017.05.14.)

[10] Mivel a bhutáni parlament az ellenzéki pártok aggodalma miatt 2017 májusáig nem ratifikálta a megállapodást, így annak hatályba lépése egyelőre csupán a másik 3 félre vonatkozik. LAW, Abhisek: BBIN motor vehicles agreement implemented. In: The Hindu Business Line. November 1, 2015 http://www.thehindubusinessline.com/economy/logistics/bbin-motor-vehicles-agreement-implemented/article7829675.ece (2017.05.14.)

[11] „Centre approves $1 billion Bangladesh – Bhutan – India – Nepal road connectivity project.” The News Minute, September 18, 2016 http://www.thenewsminute.com/article/centre-approves-1-billion-bangladesh-bhutan-india-nepal-road-connectivity-project-50058 (2017.05.14.)

[12] „India, Iran and Afghanistan sign Chabahar port agreement.” In: Hindustan Times, May 24, 2016 http://www.hindustantimes.com/india/india-iran-afghanistan-sign-chabahar-port-agreement/story-2EytbKZeo6zeCIpR8WSuAO.html (2017.06.12.)

[13] „$125m for Chabahar-Zahedan Railroad.” In: Financial Tribune, December 25, 2016 https://financialtribune.com/articles/economy-domestic-economy/56102/125m-for-chabahar-zahedan-railroad (2017.06.12.)

[14] IYER, Roshan: Good News for India as North-South Trade Corridor Takes Shape. In: The Diplomat, June 10, 2017 http://thediplomat.com/2017/06/good-news-for-india-as-north-south-trade-corridor-takes-shape/ (2017.06.12.)

[15] A TIR konvenció lényege, hogy a szerződő országok közúti áruforgalmát tekintve a fuvarozott árukat mentesíti a közbenső országokban a vámok, adók és egyéb illetékek megfizetésének kötelezettsége alól. India hivatalosan 2017. június 19-én ratifikálta az ENSZ TIR konvencióját 71. tagállamként.

[16] GOLDBERG, Jacob: India’s Look East Policy. Thought.Co, March 3, 2017 https://www.thoughtco.com/look-east-policy-of-india-1435050 (2017.06.12.)

[17] KUGELMAN, Michael: India Acts East. In: Foreign Policy, May 17, 2016 http://foreignpolicy.com/2016/05/17/india-acts-east/ (2017.06.12.)

[18] BANA, Naresh – YHOME K.: The road to Mekong: the India-Myanmar-Thailand trilateral highway project. ORF Issue Brief, February 2017 http://www.orfonline.org/research/the-road-to-mekong-the-india-myanmar-thailand-trilateral-highway-project/ (2017.06.12.)

[19] Kaladan Multi Modal Transport Transit Project. IAS Point, December 12, 2016 https://www.gktoday.in/iaspoint/current/kaladan-multi-modal-transit-transport/#Construction (2017.06.12.)

[20] RAMABADRAN, Sudarshan: India’s Act East Policy : From ASEAN to the Pacific. Southeast Asia Program at Hudson Institute, May 8, 2017 http://www.southasiaathudson.org/blog/2017/5/8/indias-act-east-policy-from-asean-to-the-pacific (2017.06.12.)

[21] BORAH, Rupakjyoti: Why India and Vietnam Need Each Other. In: The Diplomat, September 13, 2016

http://thediplomat.com/2016/09/why-india-and-vietnam-need-each-other/ (2017.06.12.)

[22] MAINI, Tridivesh Singh: The Significance of Modi’s South Korea Visit. In: The Diplomat, May 16, 2015 http://thediplomat.com/2015/05/the-significance-of-modis-south-korea-visit/ (2017.06.12.)

[23] RAGHUVANSHI, Vivek: India, South Korea sign agreement to build warships. Defense News, April 21, 2017 http://www.defensenews.com/articles/india-south-korea-sign-agreement-to-build-warships (2017.06.12.)

[24] RAMABADRAN

[25] India and Japan ink three agreements for cooperation in Railway Sector. Press Information Bureau  Government of India Ministry of Railways. http://pib.nic.in/newsite/PrintRelease.aspx?relid=133138 (2017.06.12.)

[26] JHA, Saurav: Xi Jinping in India: A Breakthrough in Relations? In: The Diplomat, September 18, 2014 http://thediplomat.com/2014/09/xi-jinping-in-india-a-breakthrough-in-relations/ (2017.06.12.)

[27] JAISHANKAR, Dhruva: Indian Ocean region: A pivot for India’s growth. Brookings, September 12, 2016 https://www.brookings.edu/opinions/indian-ocean-region-a-pivot-for-indias-growth/ (2017.06.12.)

[28] u. a.

[29] „Cabinet gives ’in principle’ nod to concept of Sagarmala Project.” In: The Economic Times, March 27, 2015 http://economictimes.indiatimes.com/news/economy/infrastructure/cabinet-gives-in-principle-nod-to-concept-of-sagarmala-project/articleshow/46693028.cms?intenttarget=no (2017.06.12.)

[30] PANT, Harsh J.: New Delhi’s Indian Ocean Outreach. In: The Diplomat, June 01, 2017 http://thediplomat.com/2017/06/new-delhis-indian-ocean-outreach/ (2017.06.12.)

[31] u. a.

[32] Project ‘Mausam’- Mausam/ Mawsim: Maritime Routes and Cultural Landscapes. http://ignca.nic.in/mausam.htm (2017.06.12.)

[33] GURJAR, Shankalp: India’s Projection of Power Through Humanitarian Assistance and Disaster Relief. In: The Diplomat, June 02, 2017 http://thediplomat.com/2017/06/indias-projection-of-power-through-humanitarian-assistance-and-disaster-relief/ (2017.06.12.)

[34] SAHASRABUDDHE

[35] Egyes elemzők szerint, viszont India számára a kínai kezdeményezésben való részvétel egyedülálló politikai és gazdasági lehetőségeket rejt magában. Erről részletesebben: MAHBUBANI, Kishore: The new CIA… China, India and America. PRIME, January 8, 2017 http://primeindiatoday.in/2017/01/new-cia-china-india-america (2017.05.21)

[36] AYRES, Alyssa: India Objects To China’s One Belt And Road Initiative — And It Has A Point. Forbes, May 15, 2017 https://www.forbes.com/sites/alyssaayres/2017/05/15/india-objects-to-chinas-one-belt-and-road-initiative-and-it-has-a-point/#50e1915db262 (2017.05.21)

[37] CHACKO

 

Felhasznált irodalom

 

You May Also Like

Kína és India gazdasága: az Ázsiai Évszázad? – infografika

Róma Ádám 0

Tangó vagy béklyó: hagyjuk a déliesítést Indiára!

PAGEO 0

Kína 2016-ban

Eszterhai Viktor 0

Sajtófigyelés – 2017. május 25.

PAGEO 0

Sajtófigyelés – 2018. december 3.

Unger Melinda 0

Sajtófigyelés – 2018. február 12.

Csenger Ádám 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: