Sajtófigyelés – 2017. augusztus 24.
PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Japán új rakétavédelmi-pajzs tervei Észak-Korea ellen – Leo Lewis, The Financial Times, 2017. augusztus 18.
Japán az új rakétavédelmi rendszer telepítésén gondolkodik, amelynek kiváltó oka az egyre fokozódó észak-koreai nukleáris fegyverkezési program. Az észak-koreai fenyegetés, miatt aktualizálódott újra a rendszer telepítése, amely már a japán és amerikai védelmi miniszterek találkozóján és beszédtéma volt. A két ország védelmi miniszterei egyetértenek a katonai biztonság és együttműködés tovább fokozásában.
A rakétavédelmi rendszer neve „Aegis Ashore”, amely egy amerikaiak által épített elhárító egység. Japán ennek telepítése révén, az országra kilőtt ballisztikus rakéták elhárításának sikerét akarja fokozni. A két ország számára fontos az együttműködés, hiszen az észak-koreai ballisztikus rakétatesztek sikere révén, már az USA szárazföldi területei is fenyegetve vannak.
Az amerikai támasztpont (Guam) megfenyegetése után, egy héten belül Japán több nagyvárosba is Patriot PAC-3-as elfogó rakétákat telepített. Ezen kívül további rakéta védelmi rendszereket tud aktiválni Japán, amennyiben valós támadás éri az országot. Elsősorban az Aegis-radarrendszer és az SM-3 elfogó rakétákkal felszerelt haditengerészeti pusztítók nyújtják a védelem fő gerincét.
Japán számára, minden lehetőséget meg kell ragadni, amellyel a japán nép számára meg tudja teremteni a biztonságot. Az új rendszer (Aeigis Ashore) telepítésére vonatkozó pénzügyi tervek készen állnak a projekt elindításához. Ezen kívül Japán felhívja a figyelmet, hogy a biztonsági problémák új szakaszba léptek. Ennek tükrében 2020-ig folyamatosan növelni fogja a védelmi rendszerét.
Forrás: https://www.ft.com/content/9b05259a-83d3-11e7-a4ce-15b2513cb3ff
A kínai-amerikai kereskedelmi háború kitörésének esélyei – The Economist, 2017. augusztus 17.
Augusztus 14-én Donald Trump újra bizonyítani tudja az elnöki tollát használva, a választási kampányban tett ígéreteinek betartását. Ugyanis kiváló esély adódik a zéró tolerancia politikának és a szellemi tulajdon ellopásának kivizsgálására az állítólagos kínai bűncselekmények esetében. Az amerikai elnök személyesen utasította Robert Lighthitzer (az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjét), hogy vizsgálja ki az eseteket, amelyek az acél és alumínium behozatalára vonatkoznak.
Wilbur Ross amerikai kereskedelmi titkár, a Financial Times-nak nemrég úgy nyilatkozott, hogy „ a szegény országok számára ötletekre és technológiára van szükségük a gazdagabb országoktól”. Azonban kijelenti azt is, hogy a szellemi tulajdon védelmére nagy hangsúlyt kell fektetni. Az amerikai technológiai óriások, mint például a Hewlett Packard Enterprise vagy az Intel és a Qualcom együtt fognak működni kínai partnerekkel új termékek kifejlesztésében. Többek között azért is fontos az Egyesült Államok számára, mert a kínai gazdaságba csak ilyen kooperáció révén tudnak belépni.
E közben a kínai kormány megpróbálja felülmúlni az Egyesült Államokat a technológia intenzív iparágakban (biotechnológia, félvezetők). Donald Trump legújabb intézkedése éppen az ilyen kétoldalú kereskedelmi megállapodások felülvizsgálatára irányul. Kína azonban a nem tetszését fejezte ki a vizsgálattal kapcsolatban. Az 1974. évi kereskedelmi törvény 301. szakasza biztosította, az Egyesült Államok kereskedelmének egyoldalúságát. A törvénnyel kapcsolatban Kínának és további számos kereskedelmi partnernek van ellenvetése. Amennyiben Trump tovább folytatja a vizsgálatokat, Kína a WTO-hoz (Kereskedelmi Világszervezet) fog fordulni.
Az indiai ellenzékről – Milan Vaishnav, The Carnegie, 2017. augusztus 03.
Múlt héten, India uralkodó Bharatiya Janata pártja (BJP) hatalomra került az észak-indiai Bihar államban anélkül, hogy kampányt és szavazást tartottak volna. Az esemény csak egy újabb jele annak, hogy a BJP továbbra is politikai centrumba fog maradni.
A BJP 2019-ig nem csak az ország következő választásnak győztese szeretne lenni, hanem gyors ütemben halad a hatalmának megszilárdítása felé, az államhatalmak felett. Jelen pillanatban az ellenzék ereje még nem veszélyezteti a politikai stabilitást, ugyanakkor az indiai demokratikus erők aggodalmukat fejezik ki a stabilitás felborulását illetően.
Narendra Modi 2014-es felemelkedését megelőzően számos vizsgálat azt mutatta ki, hogy a hazai politikai viszonyok igen kedvezőek a BJP számára, ehhez nagyban hozzájárult Modi nacionalista retorikája és üzletbarát politikája. Modi ezt követően három évtizeden keresztül aranykorszakot nyitott a BJP számára.
A BJP fokozatos hatalomra kerülésében, nagy szerepet játszottak az államok szisztematikus megszerzése. 2014 előtt Modi és pártja, csak hat államban voltak hatalmon. Szövetségeseivel, melynek neve NDA (Nemzeti Demokratikus Szövetség), ma már 18 államban szereztek többséget, így bebiztosítva a következő választásig a hatalmukat.
A Bihar állami választásokon, Kumar helyi vezető hatalmas politikai ellenzéki szövetséget alakított ki a BJP ellen. A BJP elleni szövetség azonban gyorsan felbomlott, hiszen számos vezetőt korrupciós vádakkal fenyegettek meg. Modi pártjának így gyors lehetősége nyílt a Bihar állam megszerzésére, így Ram Nath Kovindet rögtön kinevezték az állam élére.
Bihar megszerzésének fontossága a parlament felsőházában történő törvényhozás szempontjából rendkívül fontos. Ennek ellenére egyre több államban gondot okoz a vezetők kinevezése. Számos vezető, mint például Yogi Adityanath a hindu hagyományok ellen vétett, amely csökkenti a népszerűségét és a BJP hatalmának biztonságát.
Modi hatalma tehát nem sebezhetetlen, annak ellenére, hogy a makrogazdasági mutatók továbbra is pozitív trendet mutatnak. A hazai ellenzék számára viszont számos fontos érv van a kezében, mint például a munkanélküliség fokozódása, adósságkezelés sikeressége. Mindazon által még így is képtelenek egyesülve egy közös vezető mögé állva, valós versenytárssá felnőni Modi mellé.
Az Indonéziában élő kínai etnikum fél az atrocitások megszaporodásától – Ben Bland, The Financial Times, 2017. augusztus 14.
Mikor Harry Su megtalálta a megfelelő jelöltet, az Indonéziai Beruházási Bankhoz, az első adandó alkalommal kivételes ajánlatot tett számára. Ezt azonban az országban egyre növekvő etnikai káosz között, a kínai indonéziai jelölt, visszautasította, így a Bahana Securities-nél, maradt. Félelmeit jól idézi Basuki Tjahaja Purnama, aki a kínai és keresztény etnikai vezető Jakartában, aki börtönbe került istenkáromlásért májusban. Purnama úr bűncselekme ugyanis az volt, hogy a muszlimok szabadon szavazhatnak olyanokra, akik nem muszlimok.
Purnama bukása újra felszakította a régi etnika sebeket a világ legnépesebb muzulmán többségű országában, melynek révén a kínai-indonéziai etnikumú népesség jogos helyét megkérdőjelezték az országban. Ezzel újból félelmet keltettek az ország kínai-indonéziai népesség számára. A probléma orvoslása Mr. Su-nak hosszú idejébe fog telni, ugyanis több mint három millió kínai-indonéziai ember él Indonéziában, s ezen etnikum középosztálybeli tagjai pedig attól félnek, hogy el kell hagyniuk az országot rövid időn belül, ugyanis úgy érzik, hogy nincs helyük már itt.
A kínai ellenes hangulat, néhány esetben erőszakos megnyilvánulásokká fajul. Ennek oka ugyanis, hogy Indonéziát 1945-ben Hollandiától függetlenné kiáltották ki, s a Kína ellenes politikusok és a radikális nézetű iszlámvallásúak körében, egy-egy ilyen esemény, könnyen előidézheti ezen erőszakos cselekményeket. Jól példázza ezt, hogy a kínai –indonéziaiak az 1966-tól 1998-ig tartó Suharto rezsim alatt számos széleskörű diszkriminációt szenvedtek el. Meg kellett például változtatniuk a kínai nevüket indonéziaivá, korlátozták a kínai kultúrájuk terjesztését és kizárták őket a civil szolgáltatásokból, egyetemekről.
Mr. Purnama úr kivonása óta, Joko Widodo (Indonézia új miniszterelnöke) közeli szövetségese lett számos radikális iszlamista csoportnak. Néhány populárisabb politikus és üzleti személy, aki véleményét illetően ellenezte Widodo nézeteit, a politikai és a gazdasági szféra szélére kerültek, mindezt azért, mert Widodo-t okolták a kínai-indonéziai probléma kiszélesedéséért.
Számos kínai-indonéziai nem különösen gazdag. Kisebb üzleteket üzemeltetnek, s döntően a privát szektorban munkálkodnak. De az ország leggazdagabb üzletemberei viszont kínai etnikumú, így befolyást gyakorolnak kulcsfontosságú iparágakban, mint például a pénzügy, vagy a gyártástechnológia.
Éppen ezért Mr. Widodo késlekedés nélkül, elkezdte leküzdeni a problémát, beleértve a korábbi korszak tábornokát Prabowo Subianto-t, azért hogy a következő választások során ne jelentsen fenyegetést a miniszterelnöki posztra.
Widodo azzal fenyegetőzőtt, hogy meg fogja fékezni azokat, a faji vagy vallási gyűlölettel rendelkeznek, s mindezért egy új elnöki rendeletet is létrehoznak, amelynek keretein belül a Hizbut Tahrir radikalista iszlamista csoport működését betiltják. Az ilyen lépések sajnos kevésbé foglalkoznak a problémák valós okaival, többnyire orvosolják a tüneteket, mintsem megszüntetik azt.
Suryo Bambang Sulisto szerint a kormánynak fontolóra kell vennie olyan politikákat, melyekben növelik a szegény és nem kínai állampolgárok jövedelmét, amelyet már a szomszédos országok rég megléptek.
Forrás: https://www.ft.com/content/d7ec9e12-6de3-11e7-bfeb-33fe0c5b7eaa
Az IMF figyelmeztette Kínát az adósságának veszélyesen magas szintjére – Tom Mitchell, The Financial Times, 2017. augusztus 15.
A kínai gazdaság az elkövetkezendő 3 évben gyorsabban fog növekedni a vártnál, ami többek között annak is köszönhető, hogy továbbra sem fogja vissza a hitelfelvételt. Ennek köszönhetően a gazdaság növekedése 6,4 %-ra várható, és 6,7 %-al fog bővülni a jövőben. A kínai kormány célja 2010 és 2020 között, hogy megduplázzák a gazdaságukat, emiatt is tűrik el a magas adósságszintet. Úgy várják, hogy az adósságállomány a következő öt évben stabilizálódni fog a GDP 270 százalékában.
A magasabb adósságszint csökkenti a pekingi “fiskális teret”, hogy reagálni tudjanak a bankközi piacon előforduló esetleges válságokra vagy a vagyonkezelő termékek “bizalmának elvesztésére”, amelyek eladása megakadályozta a kínai árnyék bankszektor gyors növekedését, figyelmeztetett az IMF.
Jin Zhongxia, az IMF kínai képviselője elutasította az alap figyelmeztetéseit. “A kínai gazdaság erősebb teljesítménye 2017 óta nem pusztán politikai ösztönzés, hanem inkább a strukturális alkalmazkodás tükröződése” – mondta Pekingi hivatalos válaszában. Úgy vélik, annak a valószínűsége rendkívül alacsony, hogy a Kínai gazdaság hirtelen lelassul majd. Azonban a jelentésben kitérnek rá, hogy a „hitelminőség” jelentősen romlott az elmúlt évtizedben, így egyre nagyobb összeg szükséges ahhoz, hogy ugyan akkora növekedést tudjanak generálni.
Forrás: https://www.ft.com/content/4ca05a5a-81a3-11e7-a4ce-15b2513cb3ff
A kínai „fintech” óriás ébren tartja a bankfőnököket – The Economist, 2017. augusztus 17.
A nyugati országokban többségében az amerikai technológiai a domináns, ha a fizetésről van szó, de az ázsiai régióban ez máshogy van. Érdekes adat, hogy az amerikai hitel- és bankkártyás tranzakciók csupán 2%-t hitelesítik PIN kóddal. Ázsiában is található több nagyobb cég, amelyek alternatívát kínálnak. Ilyen például az Ant Financial, az Alibaba vagy a Tencent, amelynek a WeChat alkalmazása a világon mindenütt jelen van és fizetési lehetőséget kínál. Az Ant nagyon népszerű Kínában és ambiciózusan növekszik. Mára a világ legértékesebb „fintech” cége, a 60 milliárd dollár az értéke. A vállalat májusban egy fontos mérföldkőhöz érkezett mikor is megszületett a megállapodás miszerint fizetési rendszerét több millió amerikai kiskereskedelmi üzletben fogják telepíteni.
Emellé éppen folyamatban van a MoneyGram felvásárlása, amely Texasi székhelyű és közel 200 országban van jelen. Az Ant 2014-ben az Alibaba nyomán alakult ki. Lehetővé teszi az internetes, online fizetést például az Alibaba rendszerén belül is. A Goldman Sachs szerint Kína internetes piaca a világon a legnagyobb, kétszer akkora, mint Amerika hitel- és bankkártya ipara. Az Ant tizenhatszor nagyobb, mint amerikai társa a PayPal. Az amerikai és a kínai rendszer annyiban eltér, hogy míg Kínában az emberek a telefonjukat használják és az alkalmazás közvetlen hozzáfér a számlájukhoz, addig Amerikában erre közvetítőre van szükség. A fejlesztések folyamatosak Kínába, egyre több alternatívát kínálva. Az Ant mára már beszélt a hitelpiacba is, egyelőre csak kisvállalkozásoknak adva hitelt. Az Alibaba és az Ant vezérigazgatója szerint a cég komolyan elhatározta, hogy minél több helyen elérhetőek legyenek, ezzel is a kínaiak utazását segítve. A helyi bankokkal és cégekkel való kapcsolatépítés azonban időt vesz igénybe. A MoneyGram megvásárlása nem hozna csúcstechnológiát, fő tevékenysége a pénzátutalások, de külföldi licenceket adna, és ügyfeleket, akiket a digitális szolgáltatások igénybevételére ösztönöznének.
Mára Délkelet-Ázsiában sok cég fizet az ilyen alkalmazásokért, hogy ezzel is megtartsa fogyasztóit és esetlegesen több potenciális ügyfelet vonzón be. De ahogy növekszik az Ant, úgy lesz egyre nehezebb nyomon követni a felépítést és a tulajdonosi rendszert. Jelenleg az államilag támogatott alapok és szervezetek együttesen mintegy 15% -ot birtokolnak. Alibaba nem rendelkezik részvényekkel az Ant-ban, de nyereségének 37,5% -ára jogosult. Ezek a jövőben okozhatnak némi problémát. Másik felmerülő probléma, hogy a kínai vállalatok nem szeretik ha külföldi kormányok bepillantást nyerhetnek rendszerükbe. Ez az eset áll fen a MoneyGram felvásárlásánál is amelyet a CFIUS vizsgál. Azonban a piacra való belépése jó a gazdaságnak, versenyhelyzetet teremt azzal, hogy a szolgáltatásaiért kevesebb összeget von le az ügyfelektől. Kína pénzügyi rendszere elszigetelt a világ többi részétől. Az Ant külön és hatékonyabb módon fejlődött ki ezért. A feladat most meggyőzni más országokat, hogy a rendszer biztonságos, átlátható és kormányzati beavatkozástól mentes.
Kína: bojkottáljuk az észak-koreai kereskedelmet – Stratfor, 2017. augusztus 14.
Augusztus 14.-én Kína bejelentette, hogy korlátozzák az észak-koreai szén, vasérc, ólom és tenger gyümölcseinek behozatalát, köszönhető ez a fokozódó feszültségnek Észak-Korea körül illetve a nemzetközi fellépésnek. Ebben a washingtoni vezetés támogatja is Kínát, azonban a pekingi vezetés továbbra sem biztos abban, hogy nem gondolják majd meg magukat a jövőben.
Valójában a Kínával szembeni első jelentős kereskedelmi fellépése során Washington várhatóan kivizsgálja a kínai szellemi tulajdon megsértését, ezt szeretnék elodázni többek között azzal, hogy Kína is beállt a szankciók mögé. Mindazonáltal Kína már korábban is tett szankciókat Észak-Koreával szemben. A vasérc behozatalára vonatkozó engedélyeket még az U.N. szankciók előtt visszavonták. A felfüggesztés időtartamát azonban nem tisztázták, és a teljes körű végrehajtás sem garantált. Mindazonáltal az Egyesült Nemzetek határozatainak való megfelelés Peking számára lehetővé tenné az Egyesült Államok fenyegetéseinek az elodázását. Azonban minden szankció hiába, Észak-Korea nem állítja le a rakéta tesztjeit. Több műholdkép tanúsága szerint Észak-Korea újabb tesztekre készül. Észak-Korea a tengeralattjáró által indított ballisztikus rakéták tesztjére készülhet. Az ilyen technológia lehetővé tenné az ország számára, hogy megkerülhessen bizonyos ballisztikus rakétavédelmi rendszereket. A japán, a dél-koreai és az amerikai hírszerző ügynökségek egyre nagyobb betekintést tudnak nyerni Észak-Korea nukleáris programjába. A jelentések szerint jó úton halad a rezsim afelé, hogy rakétái és hordozó járművei jól teljesítsenek.
A dél-koreai védelmi miniszter szerint még így is szükséges van azonban 2 évre Észak-Koreának. A jelentések eltérőek, ebből is látszik mennyire nehéz felmérni a pontos helyzetet. Abban viszont általában egyetértenek, hogy Észak-Koreának 2-3 éven belül megbízható rakétarendszere lesz. Augusztus 13.-án Joseph Dunford azt mondta Washingtonnak, hogy katonai műveletekre készül, amennyiben a diplomáciai és a gazdasági szankciók nem járnak sikerrel.
Tud-e Kína segíteni Venezuelának? – Matt Ferchen, The Carnegie, 2017. július 24.
A gazdasági visszaélések és politikai viszályok évtizedei után Venezuela egy politikai, gazdasági és humanitárius válság közepette találja magát és mindezek mellett Kína felé is jelentős kötelezettséggel bír. Venezuela és Kína között szoros gazdasági együttműködés van azonban mikor segítségre volt szükség süket fülekre találtak Pekingben. Venezuela jelenlegi helyzete köszönhető többek között Hugo Chavez és a Petróleos de Venezuela nevű cégnek. Mikor Chavez elhunyt a politikai problémák tovább fokozódtak. Az olajár esése tovább nehezítette az ország sorsát. Az országban akkoriban nem voltak ritkák az utcai zavargások. A 2000-es évek eleje Chavez politikai dominanciájának csúcspontja, amely egybeesett Peking Caracas kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatainak felértékelődésével. Sokáig ment a vita, hogy külső szereplők hogyan tudnának segíteni az országon. Luis Almagro szerint “a legitim demokratikus hatóság Venezuelában elveszett, és a kormány úgy döntött, hogy a tekintélyelvűség és az elnyomást választja azért, hogy fenntartsa a rendszert.
Mára Kína lett Venezuela legfontosabb tengerentúli gazdasági partnere. Ez megmutatkozik az olajban és a Venezuelának nyújtott hitelekben is. Ha a két országot elemzik ez a két tényező kapja a legfontosabb szerepet. Vajon továbbra is nyújtanak-e hitelt Caracas számára, illetve a mennyiségi vállalásokat tudja-e állni Caracas. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy a kínai hitelszerződések hosszú távú fenntarthatósága Venezuelával kétséges. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság döntő jelentőségű következménye, hogy Venezuelát nagyrészt levágták a globális pénzügyi piacokról. De a kínai állam által támogatott hitelek lehetővé tették Chaveznek, hogy továbbra is más, fenntarthatatlan gazdaságpolitikát folytasson. Venezuelát a kínai hitel egyre inkább beborította, és Chavez nem megfelelő külpolitikája tovább súlyosbította a helyzetet. Az olajszállítási kötelezettségvállalás betartásával is problémák voltak. Végül szembe kellett Venezuelának néznie azzal a problémával, hogy vagy a szociális kiadásokra költ vagy eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek. A kínai hitelezés – elsősorban a Kínai Fejlesztési Bankon keresztül – jelentősen lelassult az utóbbi két évben. A kínai és a venezuelai tisztviselők 2016-ban Caracasban tartott találkozói után egy kínai tisztviselő kijelentette: “A konszenzus az volt, hogy nem fognak új pénzeket befektetni”. Ez köszönhető annak is, hogy a venezuelai politika nem tetszik a kínai vezetésnek, de rövid távon még mindig a status quo fenntartása a legbiztonságosabb Kína számára ha az olajszállítmányok biztonságáról van szó. Biztosabbnak látják a rendszer fenntartását és nem elősegíteni esetleges változásokat illetve követve azon politikájukat, hogy nem avatkoznak be más országok belpolitikájába. Bár véleményük szerint ez csak rövidtávon fenntartható, közép- és hosszú- távon nem lesz az.
A kínai döntéshozók már évek óta vitatják, hogyan lehetne rugalmasabbá tenni a nem interferencia-politikát, tekintettel Kína növekvő globális érdeklődésére a dinamikus nemzetközi környezetben. Ezt tükrözi, hogy Kínának egyre nagyobb a hajlandósága nyílt kommunikációra akár ellenzéki pártokkal is, mint például Venezuelában. Xi Jinping 2016 novemberi Latin-Amerika látogatásának előestéjén úgy nyilatkozott, hogy Kína a globális gazdasági hatalomhoz fűződő felelősségével kész élni. Kommunikációjuk más országokkal történő gazdasági kapcsolat során az, hogy a win-win helyzetre törekednek és, hogy a gazdasági fejlődés és a stabilitás kéz a kézben járnak. Venezuela alapvető problémája a demokratikus kormányzás bomlása. Az OAS kritikája szerint Caracas megsérti a demokrácia regionális normáit. Mindezek tekintetében egyre inkább úgy tűnik, hogy Kína távolodik a be nem avatkozás politikájától és saját nemzeti érdekei miatt kész beavatkozni. Újabb kérdést vet fel, hogy mennyire reális elvárni Kínától, hogy a Venezuelai demokráciát megítélje mikor maga sem az.Azonban más téren aktívak lehetnek. Ilyen például az adósságkezelés, az olajszektor fenntartható fejlesztése és a környezeti fenntarthatóság.
Venezuela jelenleg a legjelentősebb esete egy olyan országnak, amely fenntarthatatlan adósságkapcsolattal rendelkezik Kínával, ami végül mindkét fél számára magas költségekkel jár. Ezért Kínának képesnek kell lennie együttműködnie nemzetközi szervezetekkel és Venezuelával és úgy szintén a nemzetközi szervezeteknek figyelembe kell venni Kína szerepvállalását, ha meg akarják oldani a problémát. Az olajágazat irányításában érdemes lenne megvizsgálni egy esetleges többoldalú erőfeszítést, így segítve megtalálni a módját annak biztosítására, hogy a rendkívül nehéz kőolaj kitermelése és felhasználása összhangban legyen a kínai és globális erőfeszítésekkel az éghajlatváltozás hatásainak leküzdésében. Röviden, Pekingnek felelősségteljesebb megközelítést kell tennie a Caracashoz fűződő kapcsolataiban. Bár Venezuela az amerikai kontinens legégetőbb gazdasági és diplomáciai kihívását jelentheti Kínának, Kína hasonló nehézségekkel fog szembesülni számos afrikai és délkelet-ázsiai, erőforrás-gazdag, de konfliktusokkal teli fejlődő országban.
Szerzők: Drávucz Márk, Gáti Péter
