Sajtófigyelés – 2017. november 15.

PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Japánnak szorgalmaznia kell a Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodást – Shujiro Urata, The Association of Japanese Institutes of Strategic Studies, 2017. október 31.

Az öt és fél évig tartó tárgyalások eredményeként 2015 végén megszületett Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodás (TPP) máig nem lépett életbe, miután Donald Trump amerikai elnök 2017-ben felmondta az Egyesült Államok részvételét az egyezményben. Japán és Ausztrália kezdeményezésére idén májusban tárgyalások indultak a TPP 11 tagállammal, Amerika nélkül történő megvalósításáról. Remények szerint a tárgyalások a TPP11 vezetői közötti elvi megállapodáshoz vezetnek a novemberi APEC-csúcstalálkozón. Több tagállam azt szeretné, ha az eredeti TPP megállapodás minimálisan módosított változata lépne életbe, azonban arra is van igény, hogy bizonyos rendelkezéseket fagyasszanak be, amelyeket amerikai követelésre hoztak. Ezen rendelkezések között vannak, amik esetleg mind a 11 tagországnak elfogadhatóak, azonban másokkal kapcsolatban megoszlik a tagállamok véleménye. Az előbbiekre példa a gyógyszerészeti adatvédelmi időszakok hossza, míg az utóbbiakra az állami tulajdonú vállalatok előnyeinek a korlátozása.

A japán tárgyalódelegáció a jelek szerint aktívan dolgozik egy széleskörű megállapodás létrehozásán. Legalább három okot fel lehet sorolni, amiért a TPP11-nek mielőbb meg kellene valósulnia. Az egyik, hogy mivel a TPP egy átfogó, „21. századi” szabadkereskedelmi megállapodás lett volna, amely kereskedelmi és befektetési liberalizációt, valamint – más szabadkereskedelmi megállapodásoktól eltérően – többek között az e-kereskedelmet, állami vállalatokat, munkaerőpiacot és a környezetvédelmet érintő szabályozásokat is magában foglalt, a TPP11 akár mintául is szolgálhat a jövő szabadkereskedelmi megállapodásaihoz. A másik ok, hogy a TPP11 korlátozná a világban egyre terjedő protekcionizmust és egyben ösztönözné más „mega-szabadkereskedelmi megállapodások” létrehozását, mint például a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership), amelyben 16 kelet-ázsiai ország (köztük Japán, Kína, India és Ausztrália) vesz a tervek szerint részt. A harmadik ok pedig az, hogy mivel valószínűsíthető, hogy a kimaradó Egyesült Államokba a TPP11 tagállamokból kevesebb export irányulna, ez pedig negatívan érintené az országot, lehetséges, hogy Amerika végül újra csatlakozna a TPP-hez. A TPP11-megállapodás megszületése után Japán és a többi tagállam meggyőzhetné a TPP felé érdeklődést mutató országokat (pl. Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Indonézia, Tajvan) a TPP11-hez való csatlakozásról.

Forrás: http://www2.jiia.or.jp/en_commentary/201710/31-1.html

Klímaváltozás: az új ázsiai dráma. A klímaváltozás elleni globális küzdelem Ázsiában fog eldőlni – Neil Bhatyia, The Diplomat, 2017. november, 36. szám

Az Ázsiában végbement modernizációs folyamatok alapja a fosszilis tüzelőanyagokra épülő iparosodás és az urbanizáció. Ezek hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, amelynek a hatása a jövőben a legdrasztikusabban Ázsiát fogja érinteni. Ha a szükséges szén-dioxid-mentesítés a kontinensen nem megfelelően megy végbe, az gazdasági és társadalmi szempontból is rendkívül negatív következményekkel jár majd, és akár zavargásokhoz, konfliktusokhoz is vezethet. A világgazdaságban elfoglalt meghatározó helyéből kifolyólag Ázsián fog múlni a klímaváltozás elleni küzdelem sikere vagy kudarca, ezért érdemes megismerni Kína és India szerepvállalását és terveit e tekintetben.

Mióta Amerika bejelentette, hogy kilép a párizsi klímaegyezményből, Kína a klímaváltozás elleni harc vezető hatalmaként lép fel. Noha 2016-ban Kína energiafelhasználásának 62%-át a szén adta, az ország nagy erőkkel folytatja az alacsony szénfelhasználásra alapuló gazdaság feltételeinek megteremtését. 2016-ban a világ napelem-telepítésének csaknem fele Kínában történt. 2015 óta az országban működik a világ legnagyobb szélturbinagyártó cége. Az autózás terén Kína az elektromos autókban látja a jövőt, és az Egyesült Királysághoz és Franciaországhoz hasonlóan célja a fosszilis tüzelőanyagokkal működő autók kivonása a forgalomból. Azonban az elismerésre méltó környezetvédelmi célok mellett fontos látni, hogy ezek megvalósítása komoly akadályokba fog ütközni. Példaként említhető a 2018-ban induló kibocsátási felső határértékek rögzítése és kereskedelme, amely egyrészt csak a teljes kibocsátás töredékét célozza, másrészt pedig kérdéses, egy tervgazdaságban hogyan lehet egy ilyen piacalapú mechanizmust eredményesen működtetni. Ezen felül ugyan Kína célja a szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 2030-tól történő csökkentése, más üvegházhatású gázok kibocsátása ellen nem lép fel kellőképpen. Kína külföldi beruházásai is aggodalomra adnak okot: például az Egy Övezet Egy Út keretén belül Pakisztánban számos szénerőmű épül.

India az utóbbi évtizedben kihasználta nagy napenergia-potenciálját, és a jövőre nézve is ambiciózus célkitűzései vannak e téren. Összességében India kihívásai a klímaváltozás elleni fellépést illetően hasonlóak Kínáéihoz. A szénfelhasználás, Kínához hasonlóan, óriási mértékű, így a jövőbeni alakulása az egész világra kihat. A bőséges hazai szénkészletek miatt a szénfelhasználás továbbra is jelentős marad a napenergia-felhasználás növekedése ellenére is. Kínához hasonlóan Indiában is van konfliktus a klímaváltozással kapcsolatos prioritások és a gazdaság fejlesztése között, például a napelemek hazai gyártóinak támogatása kapcsán, amely a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival ellenkezik, és amely miatt India és az Egyesült Államok egymást bírálja.

Kína és India, valamint más fontos ázsiai országok azt célozzák, hogy a gazdaságukat a klímaváltozás elleni fellépés keretein belül fejlesszék. Ez nem lesz egyszerű, többek között a változó körülmények miatt sem, mint például szélsőséges időjárás, új technológiák és politikai mozgalmak. A következő évtized fogja javarészt meghatározni, hogy céljaik eléréséhez megfelelő terveket készítettek-e és megfelelő lépéseket fognak-e tenni.

Forrás: https://magazine.thediplomat.com/#/issues/-KwmJjBl373SLfrvAxLb/preview/-KwmNqniAOowokL3LfCE

Mit akar Hszi Csin-ping? – Keyu Jin, Project Syndicate, 2017. november 3.

Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt nemrég lezajlott 19. nemzeti kongresszusán Teng Hsziao-ping óta a legnagyobb hatalommal bíró kínai vezetővé vált. E hatalom célja Hszi számára Kína zökkenőmentes átmenetének biztosítása a modern korba, amely megszilárdítja a párt hosszú távú hatalmát és megalapozza Hszi örökségét a modern Kína legjelentősebb vezetőjeként.

Hszi tudja, hogy egy nagy horderejű társadalmi és gazdasági átalakulást kell ügyesen irányítania, miközben az államigazgatást javítania kell. Ezen felül az állami és pártintézményeket meg kell reformálnia, hogy biztosítsa Kína egypártrendszerének hosszú távú fennmaradását.

Sok nyugati véleménnyel ellentétben Hszi célja a modernizációval nem Kína az Egyesült Államokkal egyenrangú szuperhatalommá tétele, hanem modernizáló törekvései elsősorban hazai irányultságúak. Hszit az motiválja, hogy a belföldön elért sikerei fogják meghatározni az ő helyét a történelemben.

Hszi céljait három pontban lehet összefoglalni: az első a növekvő társadalmi feszültségek enyhítése. A közjavak biztosításának bővítésén túl a nemzeti megújulás (az ún. Kínai Álom) hirdetésével Hszi részben az anyagi javak megszerzésén túlmutató célokat szorgalmaz. Hszi második célja a Kínai Kommunista Párt reformok általi megerősítése. Az elmúlt öt év példátlan korrupcióellenes kampánya egyes megfigyelők véleményével ellentétben nem burkolt politikai tisztogatás volt, hanem a párt legitimációjának a helyreállítását célozta, amelyet az átlagos kínaiak szemében aláásott a széleskörű korrupció. A korrupció gyökereit Hszi az államigazgatás javításával akarja kiirtani. Ehhez először is a törvényi kereteket kell javítani, azaz Kínának intézményesített mechanizmusokra van szüksége a törvény uralmának érvényesítéséhez a párton belül – ez természetesen nem jelenti azt, hogy az igazságszolgáltatás a párttól függetlenné válna. Egy ilyen rendszer működtetéséhez szükség van megfelelő számú szakemberre, ezért Hszi nagy hangsúlyt fektet magasan képzett, hűséges és megvesztegethetetlen pártvezetők egy új nemzedékének a kinevelésére. Ezen a téren ugyanakkor kihívást jelent a legtehetségesebbek magánszektorba vándorlása.

Hszi harmadik célja egyben a legfontosabb, és ezt már gyakorlatilag el is érte. A 19. nemzeti kongresszuson a párt alkotmányába foglalták „Hszi Csin-ping gondolatait”, amelyek a liberális demokráciával szemben egy alternatívát fogalmaznak meg. Ezentúl Hszi támadhatatlan lesz, így semmi sem állhatja útját, hogy Kínát történelmének következő szakaszába vezesse, ezáltal biztosítva hőn áhított örökségét.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/china-party-congress-xi-legacy-by-keyu-jin-2017-11

A kínai-indiai kapcsolatok Doklam után – Jeff Smith, The Diplomat, 2017. november, 36. szám

Ugyan a kínai-indiai határ mentén évente több száz határvillongás van, a 2017 nyári patthelyzet a butáni-kínai-indiai hármas határnál kivételes volt: Kína retorikája és viselkedése szokatlanul ellenséges volt, míg Indiáé feltűnően megfontolt és eredményes. A doklami incidens kiváltó oka egy kínai katonai útépítő brigád által déli irányba, vitatott hovatartozású területek felé június közepén elkezdett útépítés volt. Az építkezést 48 órán belül leállította a Bután nevében fellépő indiai hadsereg, ezután pedig heteken belül több ezer kínai és indiai katonát vezényeltek a közelbe. A két ország kormánya nem értett egyet abban, hol húzódik a határ (Bután a patthelyzet során csupán egy, Kínát elítélő nyilatkozatott tett közzé).

Az indiai kormány egyetlen nyilvános közleményt adott ki az incidens kapcsán, amelyben hangsúlyozták az útmeghosszabbítás okozta komoly biztonsági kockázatot Indiára nézve. Ezzel szöges ellentétben és tőle szokatlan módon Kína hevesen és számos csatornán keresztül reagált: harciasan nyilatkozott a külügyminisztérium, a hadsereg, valamint az Indiába akkreditált nagykövet is. Peking nyilvánosan közölte, hogy addig nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, amíg India vissza nem vonja csapatait. Mindeközben azonban India kínai nagykövete intenzív tárgyalásokat folytatott Pekingben az indiai hadsereg közreműködésével. Augusztus 28-án megszületett a megállapodás: az indiai hadsereg délelőtt 150 méterre húzódik vissza a patthelyzet színhelyétől, a kínai hadsereg pedig ugyanígy tesz délután. Jelenleg továbbra is 300 méterre van a két hadsereg egymástól, India pedig igyekszik elérni, hogy az incidens előtti status quo álljon vissza.

Elemzők szinte egyöntetűen Indiát tartják az incidens győztesének, mivel nem engedett a világosan megfogalmazott álláspontjából, nem volt hajlandó verbális háborúba keveredni Kínával, magabiztos fellépést tanúsított, és feltűnés nélküli diplomáciával sikeresen feloldotta a konfliktust. Ezzel szemben számos kínai nacionalista számára az incidens kínos presztízsveszteséggel ért véget, ráadásul az időzítése is szerencsétlen volt, hiszen hónapokkal a 19. pártkongresszus előtt történt. Megjegyzendő továbbá, hogy Kínát egy ország sem támogatta az incidens során, míg az USA és Japán legalábbis hallgatólagosan támogatták Indiát.

Arra nézve, hogy Kína hogy követhetett el ekkora ballépést, több elmélet született. Könnyen lehetséges, hogy egyszerűen elszámolta magát, és nem várt ilyen mértékű ellenállást; India azonban nem engedett a nyomásnak. Ennek oka az, hogy Narendra Modi 2014-es miniszterelnökké választása után felerősödtek bizonyos folyamatok Indiában: a Kínával szembeni növekvő bizalmatlanság, szorosabb kapcsolat kialakítása Japánnal és az Egyesült Államokkal, továbbá India növekvő geopolitikai önbizalma. Sokat rontott a helyzeten, hogy bár Modi megválasztása után új alapokra akarta helyezni India és Kína kapcsolatát, ebben indiai vélekedés szerint nem talált partnerre Kínában: Modi miniszterelnöksége alatt Kína India számára nyugtalanító módon látványosan szorosabbra fűzte kapcsolatait Srí Lankával, Pakisztánnal, Nepállal és a Maldív-szigetekkel, valamint 2014-ben volt egy, az idei doklamival megegyező eredetű súlyos határincidens az indiai-kínai határon. Az Indiában uralmon lévő BJP pártban uralkodó és az indiai stratégiai szakértőkre szintén jellemző Kínával szembeni bizalmatlanság az évek során csak fokozódott, a doklami krízis óta pedig már nincsenek Kína-barát kormánytagok Delhiben. India úgy látja, Kína próbálja megakadályozni az ország geopolitikai súlyának a növekedését, ami csak megerősíti India szerepét abban a kialakulófélben lévő, Kína agresszív nacionalizmusát ellensúlyozni akaró koalícióban, amelynek másik két tagja Japán és az Egyesült Államok.

Forrás: https://magazine.thediplomat.com/#/issues/-KwmJjBl373SLfrvAxLb/read

Trumpnak meg kell mutatnia, hogy komolyan veszi Amerika rivalizálását Kínával – Daniel Blumenthal, Foreign Policy, 2017. november 2.

Donald Trump közelgő ázsiai útja lehetőséget nyújt arra, hogy kifejtse a régióval kapcsolatos stratégiáját, megnyugtassa szövetségeseit és megerősítse Amerika hatalmát. Ez különösen azért fontos, mert Amerika befolyása a térségben az utóbbi időben visszaesett, aminek következtében Kína jelentős mértékben növelte befolyását Délkelet-Ázsiában és a Dél-kínai-tengeren.

A Trump-adminisztráció felismerte, hogy Japán a legfontosabb szövetségese, azonban Japánt frusztrálja Amerika passzivitása az erősödő Kínával, valamint Észak-Koreával szemben, így erőteljesebb fellépést vár tőle. Trumpnak és a japán miniszterelnöknek, Shinzo Abénak meg kell vitatnia olyan stratégiai kérdéseket, mint Észak-Korea, Kína lehetséges szerepe a Koreai-félsziget viszonyainak rendezésében, továbbá az Észak-Korea nukleáris leszereléséhez potenciálisan szükséges stratégiai kompromisszumok megkötése.

Észak-Koreával kapcsolatban Trumpnak most adott a lehetőség, hogy kifejtse ázsiai szövetségesei előtt az országgal kapcsolatos elképzeléseit. A Trump-adminisztráció kétségtelenül fokozza a nyomást Észak-Koreára és Kínára is, ugyanakkor nem világos, mi is Amerika stratégiája a félszigettel kapcsolatban. Ennek orvoslására kiváló alkalma lesz Trumpnak a dél-koreai nemzetgyűlésben tartandó beszédében.

Kínában Trump és Hszi Csin-ping egyetlen lényeges tárgyalási témája csak Észak-Korea lehet, mégpedig az, hogy meg tudnak-e diplomáciai úton egyezni abban, hogyan nézne ki egy újraegyesített Koreai-félsziget Kim Dzsongun nélkül. Ez csak akkor lehetséges, ha Kínának valóban terhet jelent Észak-Korea, negatív gazdasági és katonai következményekkel. Trumpnak Kínában azt kell megmutatnia, hogy Amerika komolyan veszi az Észak-Korea jelentette veszély elhárítását.

Trump vietnami és Fülöp-szigeteki látogatása lesz talán a legfontosabb az útja során, hiszen szüksége van a térség támogatására egy olyan koalíció kialakításához, amely Kína hegemóniára való törekvését korlátozná. A Trump-adminisztráció már kezdeményezte egy olyan indiai-óceáni/csendes-óceáni koalíció létrehozását, amelynek három pillére Amerika, Japán és India lenne, és amelynek célja Kína katonai és gazdasági stratégiájának az ellensúlyozása. Valószínű, hogy negyedik pillérként Ausztrália is csatlakozni fog.

Az összes releváns ország részt fog venni az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés gyűlésén Vietnamban. A Trump-adminisztrációnak fel kell mérnie, délkelet-ázsiai partnerei mennyire lennének hajlandóak egy minden partnert összefogó szövetségben részt venni. Ez nem lesz egyszerű, mivel az Egyesült Államok elköteleződése a régió iránt kérdéses, ráadásul Kína minden erejével azon van, hogy egy ilyen koalíció létrejöttét megakadályozza. Tovább nehezíti Amerika helyzetét, hogy a Transz-csendes-óceáni Partnerségből való kilépés óta a Trump-adminisztráció nem körvonalazott egy olyan gazdasági és kereskedelmi programot, amely összefoghatná ezen országokat.

Trump találkozója Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnökkel mutatja majd, hogy a két szövetséges ország javítani tud-e a kapcsolatán azok után, hogy a Fülöp-szigetek szerint Amerika nem állt ki mellette Kína ellenében az utóbbi években. Duterte heves Amerika-ellenes retorikája sem javított a szövetség állapotán, azonban az utóbbi időben Amerika „jó pontot” szerzett a Fülöp-szigeteknél azzal, hogy támogatja a szigetország harcát az Iszlám Állammal szövetséges militánsok ellen. Trumpnak most tovább kell javítania a kapcsolatát Dutertével, és meg kell tudnia, meddig tudná növelni a biztonsági együttműködést.

Mindezen fejleményekkel egy időben az amerikai hadsereg egyre inkább képtelen az előtte tornyosuló egyre több feladattal megbirkózni, mivel a költségvetése nyolc éve csökken. Márpedig ázsiai szövetségeseit Amerika elkötelezettségéről csak az fogja meggyőzni, ha ezt a problémát az amerikai elnök és a kongresszus megoldja.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/11/02/trump-needs-to-show-that-he-is-serious-about-americas-rivalry-with-china/

Meg tudja állítani a Modi-kormány India gazdasági zuhanórepülését? – K.S. Venkatachalam, The Diplomat, 2017. november 2.

Narendra Modi miniszterelnökké választása után úgy tűnt, minden feltétel adott az indiai gazdaság szárnyalásához. Egy darabig jöttek is a sikerek, 2016 harmadik negyedévében például a GDP 9,2%-kal nőtt. Ezután azonban két kormányintézkedés 5,7%-ra csökkentette a GDP-növekedést: az ötszázas és ezres bankjegyek tavaly év végi demonetizálása, amely az illegális pénzeket próbálta felszámolni, és a termékekre és szolgáltatásokra kivetett adó (GST) döcögős bevezetése idén júliusban.

A demonetizáció zavarólag hatott India nagyrészt készpénzen alapuló gazdaságára, előnye pedig nem sok mutatkozik, mivel a célját nem érte el: az illegális eredetű pénzek birtokosai leleményesen tisztára tudták mosni a pénzüket. A GST bevezetésének a célja a különféle adózási rendszerek felváltása volt egy egységes adónemmel. A tervek szerint ez egyszerűsítette volna az adórendszert és külföldi befektetőket vonzott volna, azonban a terv részletei és végrehajtása annyira bonyolultak voltak, hogy a bevezetés megzavarta a vállalkozások működését, különösen a kisvállalkozásokét. A kormányzat rögtön felismerte a problémákat és dolgozik a megoldásukon. Sok közgazdász szerint hosszú távon a GST legalább egy százalékot hozzá fog adni a GDP-növekedéshez.

A Modi-kormányt azért is kritika éri, mert a gazdasági növekedés eddig nem hozott létre új munkahelyeket a fiataloknak. Ennek egyik oka az, hogy a kormány eddig képtelen volt megreformálni a munkaerő felvételét és elbocsátását megnehezítő munkatörvényeket, a másik pedig az, hogy a bankok nem adnak hitelt, különösen kis- és középvállalkozásoknak nem.

Mindezen problémák ellenére a szegények továbbra is bíznak Modiban, aki igyekszik felpörgetni a gazdaságot. Az egyik jóléti intézkedése alapján a szegényeknek szánt állami támogatásokat közvetlenül a kedvezményezettek bankszámlájára utalják, kihagyva ezzel a folyamatból a közvetítőket, akiknél a támogatások jelentős része landolt. Más kezdeményezések is ígéretesek, mint az állandó számlaszám összekötése a mobilbankolással és készségfejlesztéssel.

A kormány továbbá meghirdetett egy 2,11 billió rúpiás állami bank-feltőkésítés-programot, hogy a rossz hitelekkel küszködő bankokon segítsen, így támogatva a befektetések feléledését. Egyéb bankszektorral kapcsolatos intézkedések, mint például a 2016-os csődeljárási törvény, szintén biztatóak a jövőre nézve. Az intézkedések elő fogják segíteni a magánbefektetéseket, amelyek gyakorlatilag stagnáltak az elmúlt két évben. A kormány helyzete tehát nem kilátástalan, de növelnie kell az állami beruházásokat olyan infrastrukturális projektekben, mint például az útépítés és az energiaellátás, továbbá külföldi befektetőknek kedvező környezetet kell teremtenie a munkatörvények reformjával, földreformmal és a bürokrácia egyszerűsítésével.

Végül pedig a kormánynak a társadalmi békét is erősítenie kell. Az utóbbi időben elszaporodtak a hindu vallási fanatikusok által elkövetett gyilkosságok, amelyeknek áldozatai olyan, kisebbségekhez tartozó emberek, akik vágóhídra szánt teheneket szállítottak. Ugyan Modi elítélte az erőszakot, ám kormánya vajmi keveset tesz az elkövetők felelősségre vonásáért. Az Economist szerint Modi alatt a közösségek közötti kapcsolatokról folyó vita elhalt; helyette hindu nacionalisták megfélemlítik azokat, akik megróják a kormányt, amiért India eltér a szekuláris hagyományaitól. Modinak tudatosítania kell, hogy a nem mindenki által érezhető gazdasági növekedés nemcsak nem vezet jóra, hanem az ország társadalmi szerkezetét is rongálja.

Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/can-the-modi-government-halt-indias-economic-tailspin/

A részecskefizika jövője Kínában fog élni és meghalni – Yangyang Cheng, Foreign Policy, 2017. november 2.

A részecskekutatás központja, a francia-svájci határ alatt található Nagy Hadronütköztető nem elégséges a világegyetem alapvető titkainak felderítéséhez, ezért egy nagyobb teljesítményű ütköztetőre van szükség. Az óriási költségek és a több évtizedig tartó építés miatt egyre nagyobb az esélye, hogy ezt Kína fogja megépíteni. Azonban a kínai tervvel kapcsolatban a tudomány világától idegen politikai kérdések merülnek fel. Az ütköztetőben zajló kísérletek megtestesítik a nemzetközi együttműködést, egy nemzeteken átívelő szellemiséget és a tudomány összetartását. De vajon ezek az értékek kompatibilisek egy autoriter állammal, amely egyre ellenségesebb külföldi eszmékkel szemben, és amelynek szemében a tudomány a nemzeti nagyság eszköze? Milyen befolyása lesz a Kínai Kommunista Pártnak a tudósokra és a munkájukra? Hogy fogja a projekt során kifejlesztett technológiát felhasználni az állam? A paranoiás kínai rendszer biztonsági aggályai megosztják-e és lassítják-e majd a kutatást, amely az egész emberiséget szolgálhatná?

Ugyan az üdvözlendő, hogy a részecskekutatás már nem csak a nyugati féltekén zajlik, a kínai dominancia hosszú távon veszélyeztetheti a részecskekutatás mint tudományág lényegét: a globális vállalkozás-jellegét. Mivel Kína az építés és üzemeltetés költségeinek 70%-át állná, a későbbiek során vezető szerepet követelne magának. Az ezzel kapcsolatos aggályokat fogalmazta meg a projekthez rendelt nemzetközi tanácsadó bizottság, miszerint az ütköztető kizárólag kínai projektnek tűnik, ezért nagyobb nemzetközi részvételre van benne szükség.

Minden kínai intézetben van a kommunista pártnak egy kirendeltsége, amelyeknek egyre komolyabb befolyásuk van a szakmai előrelépésre és a társadalmi mobilitásra az ideológiai hűség és a viselkedésbeli igazodás kikényszerítése által. A majdani ütköztetőben minden tudós részvétele politikai feltételekhez kötött lesz, ami valószínűtlenné teszi a tudomány műveléséhez nélkülözhetetlen korlátlan vizsgálódás és vitázás szabad érvényesülését.

Problémát jelentene az is, hogy Kínában tudományos kutatóintézetekben sincs korlátlan internet-hozzáférés. Ennél is komolyabb aggályokat vet fel a külföldi technológiák átengedése Kínának, mivel ezek nélkül nem tudná megépíteni az ütköztetőt. Kína a külföldi technológiát nem egyszerűen elfogadni, hanem lemásolni akarja, továbbá az országban nincs átláthatóság, és a szerzői jogok védelme nem biztosított – ezen tényezők okán a Kínába történő technológia-átvitel problémát jelent mind szellemi tulajdonjogok, mind nemzetbiztonság szempontjából. Egy békés célokra kifejlesztett technológia, ha egyszer a kínai kormány birtokába kerül, könnyen szolgálhat belbiztonsági és nemzetbiztonsági célokat.

A nyugati tudósok nem látják ezeket a veszélyeket, és üdvözlik Kína szerepét a projektben. Nem látják, hogy a gazdasági reformokhoz hasonlóan a tudományos kutatást csak akkor támogatja a kínai állam, ha annak gyakorlata és eredményei hozzájárulnak a párt erősödéséhez, és ha azonnal fel lehet számolni, amennyiben bármely eleme szembemegy a párt politikájával. A cikkben megszólaltatott nyugati tudósok úgy gondolják, Kínában dolgozni csak kis jelentőségű korlátozásokkal járna, és ez kis árat jelentene ahhoz képest, hogy adott lenne a munkájukhoz szükséges pénz és felszerelés.

A kínai ütköztető terve újabb példája annak, hogy a kínai befektetés miként képes arra, hogy a világ többi részét arra kényszerítse, a kínai szabályok szerint cselekedjenek, ne pedig liberális szabályok vagy szakmai etika szerint. Mivel a nyugati technológia, szakértelem és finanszírozás nélkülözhetetlen a kínai ütköztető sikeréhez, a részecskekutatók közösségének szakmai és erkölcsi kötelessége a teljes körű együttműködés, átláthatóság, szabadság és függetlenség követelése a részvételért cserébe. Az elvi kiállás bizonyos politikai és szakmai kockázatot hordoz ugyan, de az átláthatatlan kínai rendszerben az együttműködés nem garantálja a biztonságot, a naiv elégedettség következményei pedig sokkal komolyabbak lehetnek.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/11/02/the-future-of-particle-physics-will-live-and-die-in-china/

Hszi a Kimnek küldött üzenetben jobb viszonyra törekszik Észak-Koreával – Charles Clover, Financial Times, 2017. november 2.

Hszi Csin-ping és Kim Dzsongun több mint egy év után először váltott üzenetet, amelyben Hszi azt írta, javítani akarja Kína és Észak-Korea kapcsolatát. Az üzenetváltás egy héttel Donald Trump Kínába való érkezése előtt történt. Peking az utóbbi hónapokban szigorúbban lépett fel kommunista szomszédjával szemben, miután az több rakétát és eddigi legerőteljesebb atomfegyverét tesztelte.

Az üzenetek a két vezető között rövidebbek és hűvösebb hangvételűek voltak a tavaly júliusiaknál, de a tény, hogy volt üzenetváltás, azt mutatja, a kétoldalú kapcsolatok nem szűntek meg teljesen. A mostani levélváltás azzal kezdődött, hogy Kim gratulált Hszinek a 19. kínai kommunista pártkongresszus lezárulta alkalmából, és kifejezte reményét, hogy a két ország kapcsolata népeik érdekeinek megfelelően fejlődni fog. Peking egy héttel későbbi válaszában Hszi hasonlóan formálisan fogalmazott. A kínai válasz késedelmes volta és az üzenetek hangvétele elemzők szerint azt mutatja, hogy a két ország eleve fagyos viszonya tovább romlott.

Hszi válasza Kimnek ugyanarra a hétre esett, amikor Kína és az Egyesült Államokkal szövetséges Dél-Korea megállapodtak viszonyuk új alapokra helyezésében egy év viszálykodás után, amit az váltott ki, hogy Dél-Korea amerikai rakétavédelmi pajzs telepítése mellett döntött.

Forrás: https://www.ft.com/content/54c9308e-bfac-11e7-b8a3-38a6e068f464