Sajtófigyelés – 2017. november 21.
PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Trumpot kísérteni fogja a TPP szelleme – Phil Levy, Foreign Policy, 2017. november 6.
Annak, hogy Donald Trump a beiktatása után néhány nappal kiléptette Amerikát a Transz-csendes-óceáni Partnerségből (TPP), a mostani ázsiai útján meglesz a következménye. Trump a TPP részleteinek bírálata helyett annak egészét mint eredendően rosszat elvetette, aminek többek között négy fontos következménye lesz Ázsiában.
Ha Trump nem kereskedelmi kapcsolatokra akarja helyezni a hangsúlyt Ázsiában, akkor mire? A diplomáciai kapcsolatokra nem, abból kiindulva, hogy kevés a térségbe akkreditált diplomata. A biztonsági kapcsolatokat illetően három amerikai repülőgép-hordozó jelenlegi jelenléte a térségben kétségkívül nagy hatással bír, azonban nem lesz állandó. Maradnak tehát a kereskedelmi kapcsolatok.
A TPP, néhány újítástól eltekintve, a korábbi kereskedelmi megállapodásokra hasonlított, folytatva azok hagyományait. Ha a Trump-adminisztráció ezt az egész hagyományt elutasítja, akkor egy új és elfogadható javaslattal kellene előállnia. Ez az oka annak, hogy a világ figyelemmel kíséri az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalását, és nem túl biztató, amit az USA az eddigiektől eltérően csinál (megszorító, szigorító intézkedések).
Trump ugyan egyértelműen a kétoldalú kereskedelmi egyezményeket preferálja a multilaterálisakkal szemben, ám ezt a meggyőződését nem osztja a legtöbb ország. Japán például hagyományosan ódzkodik a kétoldalú kereskedelmi egyezményektől, így kérdéses, mi lesz az eredménye az USA abbéli törekvésének, hogy a két ország ilyen egyezményt kössön. Trump a Japánban a TPP-tárgyalások során nehezen kivívott mezőgazdasági engedményeket elfogadná ugyan, sőt többet követelne, ám a korábbi amerikai engedményeket visszavonná. Japán számára ez az ajánlat érthetően nem vonzó.
Amerika hitelessége is csorbát szenvedett a TPP-tárgyalások során. A tárgyalások ugyan 2008-ban kezdődtek, ám hosszú évekkel később a TPP zátonyra futott az amerikai belpolitika miatt. Ebből kifolyólag a kereskedelem terén megkérdőjeleződött az USA hitelessége; annál is inkább, mivel az amerikai kongresszusnak jóvá kell hagynia a kereskedelmi megállapodásokat, márpedig a Trump-adminisztráció eddig nem jeleskedett bonyolult törvények kongresszus általi elfogadtatásában.
Nem kétséges, hogy Trump ázsiai útja során a régió vezetői jó kapcsolatokat igyekeznek majd vele kialakítani; a lényegi tárgyalások során azonban Trumpot könnyen kísértheti majd a TPP szelleme.
Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/11/06/trump-will-be-haunted-by-the-ghost-of-tpp-in-asia/
Trump jól kijöhet Délkelet-Ázsia erős embereivel – Bill Hayton, Chatham House, 2017. november 9.
Délkelet-Ázsia különböző rezsimjei számára ma Amerika mindenekelőtt két dolgot jelent: diplomáciai és katonai hatalmat, valamint piacot. Az USA diplomáciai és katonai jelenléte lehetővé teszi a Peking és Washington közötti diplomáciai egyensúlyozást, a gazdaságot illetően pedig az ASEAN 10 tagállamának kereskedelmi többlete van Amerikával (2016-ban a többlet 83 milliárd dollár volt).
A biztonságpolitika terén Trump új „Indo-csendes-óceáni stratégiája” jobban hasonlít az Obama-adminisztráció Ázsia felé fordulására, mint azt Trump elismerné. Ennek megfelelően várható, hogy Amerika ismét megerősíti elkötelezettségét a már ismert „szövetségesek, partnerek és barátok”-keretrendszer iránt, és hozzáfűzi az „Indo-csendes-óceáni térség” újkeletű fontosságát. Ennek célja a délkelet-ázsiai és azon kívüli országok bátorítása a Kínával szembeni együttműködésre. Amerika ezen felül el fogja kötelezni magát a térségbeli haditengerészeti jelenlétének fenntartása, sőt megerősítése mellett, továbbá a régió országait anyagilag támogatni fogja azzal a céllal, hogy erősítsék saját haditengerészetüket és parti őrségeiket.
A kereskedelmi többlet azonban, úgy tűnik, a délkelet-ázsiai kormányok egyik sebezhető pontjává vált, mivel Trump egyik küldetése az Amerikával szembeni kereskedelmi többletek jelentős csökkentése. Trump „Indo-csendes-óceáni stratégiájának” első célja tehát az „igazságosabb” kereskedelem létrehozása lesz, legalábbis az amerikai munkásosztály számára igazságosabbé. Egy március végi elnöki rendelet elrendelt egy vizsgálatot többek között Vietnam, Indonézia, Malajzia és Thaiföld ellen az állítólagos „igazságtalan” kereskedelmi gyakorlatuk miatt, azonban eddig nem sok eredménye volt. Ezen országok vezetői azóta közvetlenül Trumppal egyeztek meg új üzletekről, például Boeing-repülők vásárlásáról.
Jelentősen más politikát fog folytatni Trump Obamához képest egy másik területen is: Obamának fontos volt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése, Trumpnak viszont nem lesz az. Délkelet-Ázsiában a hidegháború vége óta egészen a közelmúltig az amerikai érdekekkel egybevágóan mentek a dolgok: a kormányok intézkedései a nyitottság, liberalizáció és integráció felé mutattak. A háborúk megszűntek, a gazdaságok nőttek, a társadalmak fejlődtek, a kormányok pedig nagyobb figyelmet fordítottak állampolgáraik jogaira. Kína előretörésével azonban új geopolitikai versenyhelyzet állt elő: a felelős kormányzás, politikai reformok és emberi jogok támogatása Délkelet-Ázsiában attól függ majd, hasznos-e geopolitikai szempontból. A liberalizáció és a reform többé nem lesznek önmagukban célok, csupán az amerikai politikai célkitűzésekbe adott esetben belefoglalható járulékos hasznok.
Ilyen értelemben Trump jól illeszkedhet a jelenlegi Délkelet-Ázsiához. Obama alatt Amerika viszonya néhány kulcsfontosságú szövetségesével (pl. Thaifölddel, Malajziával és a Fülöp-szigetekkel) és partnerével jelentősen romlott az amerikai kormány felelős kormányzást hangsúlyozó politikája miatt. Trump alatt viszont az érdekek fognak számítani, nem az értékek, így a délkelet-ázsiai erős emberekkel való kapcsolat zökkenőmentesebb lesz. Ha pedig ezek a vezetők megtalálják a módját, hogy országaik több amerikai terméket vegyenek (és kevesebb kínait), akkor a velük való kapcsolat azzá válhat, amit Trump gyönyörű barátságként jellemezne.
Forrás: https://www.chathamhouse.org/expert/comment/trump-may-be-good-fit-southeast-asia-s-strongmen#
A Hszi Csin-pinggel való haverkodástól a megaüzletekig: Donald Trump kínai látogatásának fő pontjai – Lee Seok Hwai, The Straits Times, 2017. november 10.
Már Trump Kínába érkezése előtt nagy port vert fel a Trump és Hszi közötti kölcsönös szimpátia. Trump azt nyilatkozta Japánban, hogy barátjának tartja Hszit, aki szintén barátjának tartja őt, ettől függetlenül azonban Hszi Kínát képviseli, míg Trump az Egyesült Államokat. Trump kínai látogatása során bőven akadtak kedélyes pillanatok, így például amikor együtt teáztak Hszivel a Tiltott Városban, majd Hszi személyesen vitte ugyanitt körbe Trumpot és feleségét. Trump videófelvételeket mutatott Hszinek az unokájáról, aki mandarin nyelvű dalokat énekelt és egy kínai klasszikus műből idézett, majd ezeket a felvételeket egy Trump tiszteletére rendezett vacsorán is bemutatták. Trump a Hszivel folytatott hivatalos kétoldalú tárgyalások során azt nyilatkozta, nem Kínát, hanem a korábbi amerikai elnököket teszi felelőssé az egyenlőtlen kínai-amerikai kereskedelmi mérlegért, Hszit pedig többször „nagyon különleges emberként” dicsérte, aki el tud intézni dolgokat; Hszi ezek hallatán szélesen mosolygott.
A twitterezéséről hírhedt Trump egy Pekingből küldött Twitter-üzenettel köszönte meg vendéglátóinak a különleges vendéglátást, noha a Twitter be van tiltva Kínában. A Hszivel és a két elnökfeleséggel készült közös fényképpel kombinált Twitter-üzenetet a kínai média nemhogy nem cenzúrázta, hanem az állami CCTV TV-csatorna be is számolt róla.
Észak-Koreát illetően Trump arra kérte Kínát, hogy szüntesse meg az elszigetelt ország nukleáris és rakétaprogramjai jelentette fenyegetést. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szerint Trump azt mondta Hszinek: „Ön egy erős ember, biztos vagyok benne, hogy meg tudja ezt nekem oldani.” Hszi azonban csak megismételte, hogy Kína párbeszéd és konzultáció útján kívánja rendezni a problémát.
Trump és Hszi körülbelül tizenöt üzleti megállapodást kötött több mint 250 milliárd dollár értékben. A nagyobbak között szerepel egy cseppfolyós földgázprojekt Alaszkában, továbbá 300 Boeing-repülő Kína általi megvásárlása. A Bloomberg szerint a megállapodások többnyire nem kötelező érvényűek, nem pedig szerződések, a megvalósulásuk így évekig tarthat. Hszi azt nyilatkozta, Kína a saját „menetrendje és útiterve” szerint fogja megnyitni piacát, továbbá egymás „különbségeinek” tiszteletben tartását kérte – jelezve, hogy Trumpnak nem lesz egyszerű őt érdemi szakpolitikai változtatásokra bírnia.
A kínai miniszterelnök a Fülöp-szigetekre utazik a kapcsolatok megerősítése céljából – Charlotte Gao, The Diplomat, 2017. november 7.
A Kína és Fülöp-szigetek közötti kapcsolatok, legalábbis Kína szerint, jelentősen javulnak. Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök meghívására Li Ko-csiang kínai miniszterelnök november tizenkettedike és tizenhatodika között a Fülöp-szigetekre látogat, hogy részt vegyen a tizenkettedik Kelet-Ázsia Csúcstalálkozón. Li tíz éve az első Fülöp-szigetekre látogató kínai miniszterelnök.
A Kelet-Ázsia Csúcstalálkozón kívül Li más magas szintű megbeszéléseken is részt fog venni, többek között a huszadik Kína-ASEAN (10+1) vezetőinek, a huszadik ASEAN-Kína, Japán és Koreai Köztársaság (10+3) vezetőinek, valamint a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) vezetőinek találkozóján. Li Dutertével is megbeszéléseket folytat majd. A kínai külügyminisztérium szóvivője dicsérő hangnemben nyilatkozott a javuló bilaterális kapcsolatokról, és a minisztérium később külön sajtótájékoztatót tartott Li közelgő útjáról, demonstrálandó Kína elkötelezettségét a kínai-Fülöp-szigeteki kapcsolatok javítása mellett.
Duterte tavaly júniusi hivatalba lépése után a Fülöp-szigetek külpolitikája erőteljesen Kína felé orientálódott, mivel az elnök beleegyezett, hogy a dél-kínai-tengeri vitát kétoldalú tárgyalásokon oldják meg, noha a jelenlegi kormány elődje nemzetközi bíróság elé vitte Kínát az ügyben. Cserébe Hszi Csin-ping kínai elnök meghívta Dutertét és több mint kétszáz fős delegációját Pekingbe, ahol Duterte 24 milliárd dollár összértékű befektetésekről és pénzügyi egyezményekről állapodott meg. Mostani látogatására Li közel 30 új együttműködési kezdeményezéssel érkezik majd, amelyek többek között érintik az ételbiztonságot, a szegénység csökkentését, a turizmust és a korrupció elleni fellépést.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/chinese-premier-to-visit-the-philippines-to-strengthen-ties/
Trump és Abe találkozója: a hírverésen túl – Yuki Tatsumi, The Diplomat, 2017. november 8.
Donald Trump első ázsiai útjának első úti célja Japán volt november ötödike és hetedike között. Trump látogatása során Shinzo Abe japán miniszterelnök igencsak kitett magáért vendéglátóként. Trump és Abe a formális munkaebéden és megbeszélésen kívül többször is találkozott informális programok keretében. Japán a vörös szőnyeget valójában már Donald Trump érkezése előtt kiterítette: az érkezése előtti héten Japánba látogató Ivanka Trump együtt vacsorázott Abéval és együtt ebédelt a külügyminiszterrel. Egy nem kormánytag elnöki tanácsadónak nagyon ritkán jár ki ilyen fogadtatás, ez tehát jelzi, milyen fontos a japán kormánynak a Trumppal és családjával fenntartott jó kapcsolat, mivel ez a japán remények szerint kihat majd a két ország közötti kapcsolatra.
A két vezető közötti személyes interakció nagy figyelmet kapott a médiában, azonban az már kevésbé, miről is tárgyaltak, Észak-Korea kivételével. Érthető, hogy Észak-Korea volt a prioritás, hiszen Trump útjának egyik célja Amerika szövetségeseinek a megnyugtatása és annak ismételt jelzése Kína felé, hogy tegyen meg mindent az észak-koreai rezsim megfékezése érdekében. A tárgyalásoknak azonban az Észak-Korea elleni közös fellépésen és az amerikai-japán-dél-koreai együttműködés megerősítésén kívül nem volt új eredménye. A „szabad és nyitott indo-csendes-óceáni térség”, a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások folytatása, valamint a futenmai amerikai katonai bázis áttelepítésének a végrehajtása mind olyan témák, amikről vagy folytak már hasonló tárgyalások korábban, vagy Abe, illetve Trump beszélt már róluk előzőleg.
Ez a végkimenetel azonban nem meglepő, hiszen mindkét vezetőnek szűk mozgástere volt. Trumpnak egyrészt meg kellett erősítenie Amerika katonai kötelezettségvállalását Japán felé, másrészt a hazai közönségének demonstrálnia kellett, hogy az Amerika szempontjából „nem igazságos” kereskedelmi viszony ügyében lépéseket tesz. Ami Abét illeti, neki úgy kellett megmutatnia, előnyt tud kovácsolni Trumphoz fűződő szoros személyes kapcsolatából, hogy közben nem tűnik úgy, behódol neki. A két vezetőnek pedig mindenekelőtt azt kellett a külvilág felé mutatnia, hogy megbeszéléseik és Trump látogatása sikeresek voltak. Ezt sikerült is elérniük. Abe megmutatta, hogy Trumppal szoros és stabil a személyes kapcsolata, miközben nem kötelezte el magát a legnehezebb kétoldalú kereskedelmi kérdéseket illetően; Trump pedig demonstrálta, hogy az USA hű szövetségese Japánnak, ám egyben az amerikai híveinek is üzent, amikor egy amerikai és japán üzleti vezetők előtt tartott beszédében megismételte, hogy az amerikai-japán kereskedelem „nem igazságos és nem nyílt”.
Összességében úgy tűnt, a japán lakosság lelkesen üdvözölte Trumpot és családját. A széles közönség megítélése szerint tehát Trump látogatása sikeres volt, azonban a látogatás pozitív légkörének fenntartása a két kormány közötti összetett kihívások megoldása során nem lesz egyszerű.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/trump-meets-abe-beyond-the-publicity/
A kínai jegybankelnök ismét figyelmeztet a pénzügyi kockázatokkal kapcsolatban – Charlotte Gao, The Diplomat, 2017. november 9.
Zhou Xiaochuan, a kínai jegybank (PBOC) hamarosan vélhetőleg nyugdíjba vonuló elnöke ismét figyelmeztetett Kína gazdaságával kapcsolatban. A november elején a PBOC honlapján közzétett cikkében óva intette Kínát a „rendszerszerű pénzügyi kockázatoktól”, és amellett érvelt, hogy az ilyen kockázatok mérséklésében kulcsfontosságú a mélyreható reform és a nyitás. Zhou szokatlanul keményen írt a rendszerszerű kockázatokról: szerinte a kínai pénzügyi szektor magas kockázatoknak van kitéve, mint például a strukturális egyensúlyhiány, a burjánzó törvényszegés és a rejtett kockázatok felgyülemlése. Zhou ezen felül az októberi tizenkilencedik pártkongresszuson arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína gyors ütemű gazdasági fellendülésére veszélyt jelent egy lehetséges Minsky-pillanat, amikor az eszközárak hirtelen összeomlanak.
Zhou szerint a Kínára leselkedő három fő pénzügyi veszély a magas tőkeáttétel és likviditás a makropénzügyekben, a hitelkockázat a mikropénzügyekben, és a piacok és régiók közötti árnyékbanki tevékenység a pénzügyi bűnözéssel együtt. Zhou felhívta a figyelmet arra, hogy Kína adóssága a GDP 247 százalékára ugrott 2016-ban, míg a vállalati adósságállomány a GDP 165 százaléka, ami magasabb, mint a nemzetközileg elfogadott kockázati szint.
A jegybankelnök kitért arra is, hogy egyes „pénzügyi ragadozók” és felügyelők együtt bennfentes kereskedést űznek. A jegybankelnök nem az első kínai köztisztviselő, aki felhívta a figyelmet a pénzügyi ragadozókra: márciusban Li Ko-csiang miniszterelnök kemény hangú beszédben szólt a törvénytelenül összejátszó ragadozók és felügyelők elleni küzdelemről. Ennek jegyében vették őrizetbe júniusban Wu Xiaohuit, az Anbang – a New York-i Waldorf Astoria luxushotelt 2014-ben megvásároló kínai biztosítási konglomerátum – alapítóját és elnökét, akit széles körben az egyik legmagasabb profilú pénzügyi ragadozónak tartanak.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/chinas-central-bank-governor-warns-about-financial-risks-again/
Merre tart az APEC-találkozónak otthont adó Vietnam gazdasága? – Luke Hunt, The Diplomat, 2017. november 9.
E hét második felében Vietnam vendégül látja a térségbeli vezetőket az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) Danangban tartandó találkozóján. Ennek apropóján érdemes megvizsgálni, hogyan teljesít az ország gazdasága.
Vietnam pénzügyi teljesítménye nagyon változó, mióta a késő nyolcvanas években megnyitotta gazdaságát. Látványos fellendülések és kudarcok váltakoztak, az utóbbiak pedig óriási mértékű korrupcióval párosultak a kormányon belül és kívül egyaránt. Az ország azonban gazdasági bázisának szélesítésével és a Kínától való függés fokozatos csökkentésével védeni igyekszik magát. Vietnam gazdasági növekedése rendszeresen hat—hat és fél százalék között mozog, az idei harmadik negyedévben pedig elérte a hét és fél százalékot, a bányászat és olajkitermelés mértékének tartós csökkenése ellenére. A kilenc éve legnagyobb gazdasági növekedés a feldolgozóipar kiemelkedő növekedésének, az erős szolgáltatási szektornak, a bőségesen áramló közvetlen külföldi befektetéseknek, valamint a magánszektor gyorsan bővülő hiteleivel fenntartott lakossági fogyasztás növekedésének köszönhető. A második és harmadik negyedév erőteljes bővülése lehetővé teheti a kormány által megcélzott merész 6,7 százalékos éves GDP-növekedés elérését is az idén. Az ország mezőgazdasága is fellendült a tavalyi súlyos szárazság óta. A gazdasági helyzet tehát biztató Vietnamban, amelynek tartós és stabil növekedésre van szüksége, továbbá széleskörű társadalmi reformokra és szabadságjogok biztosítására vallási és őshonos csoportoknak, ha idővel toleráns, erős középosztállyal rendelkező országgá kíván válni.
A külpolitikát illetően Vietnam egyensúlyozni igyekszik, ám Kína erősödése, Amerika Trump alatti kiszámíthatatlansága és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségén (ASEAN) belüli megosztottságok következtében az ország egyre inkább az USA és szövetségesei befolyási övezetébe kerül. Ennek megfelelően Vietnamnak támogatnia kell Japán erőfeszítéseit a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) megmentésére. Vietnam jelenleg kisebb lépéseket tesz Amerika felé, amelynek jegyében a két ország nyolcmilliárd dollár értékű megállapodást írt alá.
Vietnam számára az orientáció változása nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdés is, hiszen például az Egyesült Államok és Japán helyzetének alakulása számítani fog majd Vietnam döntésében arról, hogy az ezen országok felé fordulás pénzügyi szempontból nagyobb nyereség-e, mint amekkora kárt okozhat potenciálisan a Kínától való távolodás.
Az APEC-csúcs előtt álló Vietnam gazdasága összességében tehát biztató állapotban van, az ország külpolitikája pedig megnövelte Vietnam súlyát a bizonytalan térségben. Az azonban nehezen jósolható meg, mit tartogat a jövő, és ezt Vietnam csak részben tudja befolyásolni.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/where-is-vietnams-economy-headed-as-it-hosts-apec/
Kihívást jelent-e a nemzetközi rendszer számára Kína fejlesztésfinanszírozása? – David Dollar, Brookings, 2017. november 9.
Az elmúlt években Kína vált az infrastrukturális fejlesztések fő finanszírozójává a fejlődő világban. 2013-tól ez a program Egy övezet egy út (BRI) néven ismert, amelynek része a Selyemút gazdasági övezet és a 21. századi tengeri selyemút. A BRI részét képezi többek között a szakpolitikák összehangolása és a szabványok harmonizációja is, ám a lényegi része az infrastruktúra-finanszírozás.
A kezdeményezést sok fejlődő ország üdvözölte, mivel infrastruktúra-fejlesztési lehetőséget látnak benne. Néhány térségbeli ország, mint például India, azonban gyanakvó Kína stratégiai céljait illetően, a fejlett nyugati országok pedig meg akarják ismerni a program részleteit, mielőtt véleményt formálnak róla. A nyugati országok egyik fenntartása az, hogy a BRI aláássa a globális normákat, főként az adósság-fenntarthatóságot és a környezetvédelmi és szociális garanciákat.
Annak megvizsgálása, hogy ezek a félelmek megalapozottak-e, nem egyszerű, mivel a BRI egy új kezdeményezés és kevés adat van róla. Annak ellenére, hogy a BRI sok helyen népszerű, Kína titokban tartja a kölcsönök összegét, feltételeit és a támogatott projekteket. A kölcsönök javát két nagy állami tulajdonú bank adja, a Kínai Fejlesztési Bank és a Kína EXIM Bank. Mivel hivatalos adatok a kölcsönökről nem állnak rendelkezésre, a témát kutatóknak saját maguknak kell gyűjtést végezniük. Jelen cikk az AidData adatait használja fel, ami alapján az utóbbi években a fejlődő országoknak adott évenkénti kölcsön összege összesen körülbelül 40 milliárd dollár. A kölcsön nem korlátozódik a BRI területére – jelentős részét Afrika és Latin-Amerika kapja –, továbbá nem arányos az olyan kockázatokkal, mint a politikai bizonytalanság vagy a jogbiztonság.
Az adósság-fenntarthatóság kérdését is érdemes megvizsgálni. A kínai kölcsönökből részesülő országok gazdasági kormányzásának minősége igencsak ingadozó. Egyes gyenge gazdasági kormányzással bíró országok külső adósság-törlesztése kezd akadozni, ami felvet bizonyos globális kormányzással kapcsolatos fontos kérdéseket: a bajba jutott országok a Nemzetközi Valutaalaphoz fognak-e fordulni, a korábbi gyakorlatnak megfelelően? Kína változtatni fog-e gyakorlatán, ha a kölcsönben részesülő országok adóssága fenntarthatatlanná válik?
Fontos az infrastrukturális projektek környezetvédelmi és szociális garanciáinak témaköre is. A legtöbb nagy volumenű projektnek vannak környezetkárosító kockázatai, valamint közösségek áttelepítésével jár. A multilaterális fejlesztési bankoknak (MDB) vannak kialakult szabályaik és eljárásaik a kockázatok felmérésére és mérséklésére, azonban ezek az eljárások nagymértékben lelassítják az infrastrukturális építkezéseket. Ezzel szemben Kína kizárólag az adott ország törvényeit és szabályozásait követi. Mivel egyes országokban a szabályokat legtöbbször nem tartják be, felvetődik a kérdés, hogy a kínai hozzáállás hogy működik a gyakorlatban, valamint hogy megfigyelhető-e változás Kína hozzáállásában?
A legtöbb kölcsönt eddig a Kínai Fejlesztési Bank és a Kína EXIM Bank folyósította. Ez a jövőben változni fog a nemrég alapított Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) jóvoltából, amely egy kínai vezetésű MDB 56 tagállammal. Ugyan az eddigi szerepvállalása szerénynek mondható (két éves működése során mintegy 3 milliárd dollárnyi kölcsönt folyósított, és projektjei háromnegyedét más MDB-kkel közösen finanszírozta), a kínai gyakorlattal kapcsolatos aggodalmakat potenciálisan enyhítheti majd.
Jelenleg túl korai megítélni, hogy Kína hitelezése kihívást jelent-e a világgazdaság rendjére. Kétségtelen, hogy vannak aggasztó tényezők, mint például Kína egyes adósainak növekvő eladósodottsága, valamint a környezetvédelmi és szociális garanciák kérdése. Ugyanakkor vannak biztató jelek is: Kína nem ad több kölcsönt Venezuelának, amely a legproblematikusabb a főbb ügyfelei közül, továbbá Kína több fő hitelfelvevője az IMF-hez fordult, ami a fenntarthatatlan adósságszint kezelésének a hagyományos módja. Ezen felül a kínai kereskedelmi minisztérium önkéntes környezetvédelmi és szociális szabványokat bocsátott kínai vállalatok és hitelezők rendelkezésére, ami biztató lépés, mint ahogy ígéretes az AIIB indulása is, amely akár az egész MDB-rendszer működésén javíthat.
Az igazi fenyegetés a világgazdaságra nézve – Christopher Smart, Project Syndicate, 2017. november 8.
Ma a világpiac egyik rejtélye a letörhetetlen optimizmusa, holott úgy tűnik, a világ a káosz határán egyensúlyoz. Ennek ellenére meglehet, hogy a befektetők a látszólagosnál racionálisabbak a politikai kockázatok értékelése terén. Ennek oka, hogy a legdrámaibb vagy legdrasztikusabb krízisek ironikus módon gyakran könnyen átláthatók a piac számára. Sokkal veszélyesebbek a nemzetközi intézményekben történő fokozatos változások, amelyek jelentős mértékben összekuszálják a várakozásokat azzal kapcsolatban, hogy a kulcsszereplők hogyan fognak viselkedni. Az ilyen változások lassúak lehetnek ugyan, de alapvetően megváltoztathatják a kockázatok és potenciális hozamok kiszámításának a módját.
A mai világpiacot könnyen le lehet írni alapvető tényekkel: a jövedelmek nőnek, az infláció kordában van tartva, a világgazdaság pedig úgy tűnik, széleskörű növekedési fázisban van. Októberben a Nemzetközi Valutaalap módosította a 2018-as előrejelzését, és immár úgy látja, csupán néhány kis ország kerül jövőre recesszióba.
A politikai válságok, bármilyen látványosak is, nagy eséllyel nincsenek hatással a befektetők gazdasági számításaira. Ez így volt a huszadik század legnagyobb csapásai esetén is: miután Japán megtámadta Pearl Harbort, az amerikai tőzsde tíz százalékot esett, ám hat héten belül helyreállt. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai részvények közel tizenkét százalékot estek, de egy hónap alatt visszanyerték elvesztett értéküket. A legtöbb politikai válság esetében a piaci szereplők számíthatnak arra, hogy a döntéshozók (például a jegybankelnök és a pénzügyminiszter) érdemben reagálni fognak
Jelenleg az egyik legkomolyabb potenciális krízis egy Észak-Koreával kirobbanó konfliktus. Háború vagy atomfegyver bevetése a Koreai-félszigeten humanitárius katasztrófát idézne elő, a világ tizenharmadik legnagyobb gazdaságának számító Dél-Korea kereskedelmét megzavarná, továbbá hatással lenne az egész világpolitikára. Mindennek ellenére egy ilyen katasztrófa valószínűleg rövid ideig tartana, a végkifejlete pedig szinte azonnal világos lenne. A fő hatalmak viszonya nagyjából változatlan maradna, a legtöbb befektetés pénzforgalma pedig zavartalanul folytatódna.
Ugyanez elmondható Szaúd-Arábiáról, ahol a koronaherceg a hatalma megszilárdításán dolgozik, és nemrég végzett tisztogatást a kormányban és a biztonsági szervezetekben. Ha egy esetleges felfordulás az országban át is alakítaná az erőegyensúlyt a Közel-Keleten, Szaúd-Arábia továbbra is az export fenntartására törekedne; még a globális olajkitermelés esetleges megzavarását is ellensúlyoznák a versengő olajkitermelők és az új technológiák.
Az ilyen események gyakran szerepelnek a fő hírek között, így nem valószínű, hogy meglepetést okoznának. De még ha egy krízis, például egy kibertámadás vagy egy járvány, váratlanul is üti fel a fejét, az ezt követő piaci zavar általában csak addig tart, amíg a befektetők újra fel nem mérik a leszámítolási kamatlábat és a jövőbeni profitot.
Ezzel ellentétben a széles körben osztott gazdasági feltételezésekben bekövetkező változások sokkal nagyobb valószínűséggel váltanak ki tőzsdei eladási hullámot azáltal, hogy arra ösztönzik a befektetőket, hogy újra megvizsgálják, mekkora az esélye a várható pénzforgalom tényleges megvalósulásának. A befektetők között felmerülhet, hogy a növekedési ütemek csökkenőben vannak, vagy hogy a központi bankok nem vették észre az infláció növekedését. A változás hirtelen is jöhet, például olyan nagymértékű kölcsönök felfedezésével, amelyeket valószínűleg nem fognak visszafizetni.
Politikai változások befolyásolhatnak gazdasági feltételezéseket, azonban a kockázatok leginkább nem megjósolhatatlan sokkokból fakadnak, hanem inkább az olyan intézmények lassú eróziójából, amelyekre a befektetők számítanak abban, hogy a bizonytalan világot kiszámíthatóbbá tegyék. Például Törökország esetében a befektetők tudják, hogy az ország távolodása a demokráciától és ezáltal Európától a jövőbeni megtérüléseket bizonytalanabbá teszi. Brazília intézményei viszont, a legmagasabb szintekig elérő korrupciós botrány ellenére, működnek – ha a maguk nehézkes módján is –, a befektetők pedig ennek tudatában árazzák be a kockázatokat.
Mindebből fakadóan ma a világpiacra leselkedő legnagyobb politikai veszély az, hogy a kulcsfontosságú szereplők, amelyek a befektetői várakozásokat formálják, alapvető átalakuláson mennek át. A legaggasztóbb példa az Egyesült Államok, amely Donald Trump alatt most próbál magának egy új szerepet kialakítani a világban. Amerika máris kevésbé kiszámíthatóvá vált nemzetközi egyezményekből való kilépése és kereskedelmi egyezményeinek újratárgyalására való törekvése folytán. Ha Trump és a jövőbeni amerikai elnökök továbbra is tranzakciók módjára kezelik a más országokkal való kapcsolatokat, nem pedig közös intézmények létrehozására törekednek, a világ képtelen lesz közösen fellépni a következő világpiaci válság bekövetkezésekor. Hacsak más gazdasági ciklusok nem éreztetik hatásukat, mielőtt a befektetők elvárásai megváltoznak, egy kevésbé megbízható Egyesült Államok jelenti majd a jelenlegi piaci fellendülés végét.
Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/real-risk-global-economy-by-christopher-smart-2017-11
Csenger Ádám 2004-ben végezte el a nemzetközi kommunikáció szakot a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, 2015-ben pedig az ausztrál Macquarie University-n nemzetközi kapcsolatok szakon mesterdiplomát szerzett. Kutatási területe Ausztrália külpolitikája, különös tekintettel a Délkelet-Ázsiával és Kínával való viszonyára.
