Sajtófigyelés – 2017. december 7.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Észak-Korea új rakétája a képek alapján nagyobb teljesítményű és nagyobb – Choe Sang-Hun, The New York Times, 2017. november 30.
Dél-koreai tisztviselők szerint az Észak-Korea által a héten kilőtt interkontinentális ballisztikus rakéta a rezsim által korábban tesztelteknél nagyobb teljesítményű és nagyobb új típusú rakéta. A hivatalos északi Koreai Központi Hírügynökség által közzétett fényképek információval szolgálnak a Hwasong-15 nevű rakéta jellemzőiről, amely Észak-Korea állítása szerint az egész kontinentális Egyesült Államokat elérni képes nagyméretű és nehéz robbanófejet szállított.
Dél-koreai tisztviselők szerint a rakétakísérlet azt mutatja, hogy Észak-Korea rakétaprogramja gyorsabban halad előre, mint azt korábban gondolták. Független elemzők egyetértenek abban, hogy a Hwasong-15 nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnt, mint elődje, a Hwasong-14. A szöuli Institute for Far Eastern Studies és az izraeli Fisher Institute for Air and Space Strategic Studies szakértői szerint az új rakéta a jelek szerint a gyorsulás első szakaszához két hajtóművel rendelkezik, ami a korábbi rakétáknál nagyobb hatótávolságot tesz lehetővé. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Hwasong-15 valóban új típusú rakéta.
Dél-koreai honvédelmi tisztviselők szerint Észak-Koreának több mint 160 rakétakilövő járműve van, valamint újakat is gyárt. Ezek a járművek megkönnyítik a rakéták elrejtését és szállítását, továbbá megnehezítik a küszöbön álló rakétakilövések észlelését az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Észak-Korea azt állítja, bárhonnan és bármikor képes rakétákat kilőni; az eddig kilőtt három észak-koreai interkontinentális ballisztikus rakétát valóban különböző helyszínekről lőtték ki.
A fényképek alapján a Hwasong-15 orra kerekebb a Hwasong-14-énél, ez pedig amerikai és orosz interkontinentális ballisztikus rakéták esetében gyakran azt jelenti, hogy a rakéták több robbanófejet szállítanak. Elemzők azonban kétlik, hogy Észak-Korea jelenleg képes lenne egy interkontinentális célpontot akár csak egy robbanófejjel is megtámadni. Michael Elleman, a washingtoni International Institute for Strategic Studies rakétaszakértője azonban az Észak-Korea által nyilvánosságra hozott fényképek és videó elemzése alapján végzett első számításai alapján úgy véli, az új rakéta egy közepes méretű atomfegyvert a kontinentális Egyesült Államok bármely városába célba tud juttatni. Ugyanakkor a szakértő szerint Észak-Koreának további tesztekre van szüksége ahhoz, hogy meggyőződjön a Hwasong-15 megbízhatóságáról, továbbá más repülési szakértőkkel egyetértésben úgy látja, a rezsim még nem demonstrálta, hogy birtokában van a robbanófejnek a Föld légkörébe történő visszatérés utáni épségét garantáló technológiának. Elleman szerint azonban lehet, hogy még két-három rakétakísérlet a következő négy-hat hónap során elegendő lesz ahhoz, hogy Kim Dzsongun harcra késznek minősítse a Hwasong-15-öt.
Mun Dzsein dél-koreai és Donald Trump amerikai elnök megerősítették elkötelezettségüket a szankciók maximalizálásának irányába annak érdekében, hogy megakadályozzák Észak-Korea további technológiai fejlődését, valamint nyomást gyakoroljanak az országra a nukleáris leszerelésről folyó tárgyalásokhoz való visszatérése érdekében.
Forrás: https://www.nytimes.com/2017/11/30/world/asia/north-korea-missile-test.html
Az Egyesült Államok arra szólította fel a többi országot, hogy teljesen szakítsák meg kapcsolataikat Észak-Koreával – Carol Morello és Simon Denyer, The Washington Post, 2017. november 29.
Nikki Haley, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete minden országot arra ösztönöz, hogy szakítsák meg gazdasági és diplomáciai kapcsolataikat Észak-Koreával, valamint figyelmeztette Phenjant, hogy a rezsim „végleg el lesz pusztítva”, ha rakétakísérletei háborúhoz vezetnek. Haley az ENSZ Biztonsági Tanácsának a legutóbbi észak-koreai rakétakísérlettel kapcsolatos rendkívüli ülésén azt nyilatkozta, ezzel a kísérlettel Észak-Korea közelebb hozta a világot egy háborúhoz. Haley szerint az USA soha nem akart háborút Észak-Koreával és most sem akar, azonban ha mégis háborúra kerül sor, annak oka a mostani rakétakísérlethez hasonló folyamatos agresszív lépéssorozat lesz.
A Biztonsági Tanács-ülés összehívását az USA, Japán és Dél-Korea kezdeményezte. Az ülés napján a legtöbb ország elítélte ugyan a rakétakísérletet, azonban nem jutott egyetértésre a rá adandó megfelelő válasz ügyében. Donald Trump mindeközben újabb jelentős szankciókat ígért, továbbá telefonbeszélgetést folytatott Hszi Csin-ping kínai elnökkel, akit, akárcsak korábban, arra ösztönzött, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon Phenjanra.
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter újságíróknak azt nyilatkozta, hogy lehetséges amerikai szankciók „hosszú listájának” bevezetését mérlegelik, így többek között az országgal üzletelő pénzügyi intézmények elleni szankciókét. A Biztonsági Tanácsban mindazonáltal a már életben lévő szankciók kerültek szóba, valamint az, hogy több országnak kellene őket foganatosítania. Haley szerint lehetséges az észak-koreai rezsim további elszigetelése és céljainak megváltoztatása. A nagykövet az ENSZ-szankciók teljes mértékű végrehajtásán túl arra szólította fel valamennyi országot, hogy szakítsák meg diplomáciai kapcsolataikat Észak-Koreával, korlátozzák a katonai, tudományos, technikai és kereskedelmi együttműködést a rezsimmel, továbbá szüntessék meg a vele való kereskedelmet és utasítsák ki az összes észak-koreai munkavállalót. Mindezeken túl Haley szerint ideje, hogy Kína leállítsa az Észak-Koreába irányuló olajszállítmányait.
Kína és Oroszország ENSZ-nagykövetei, noha elítélték a rakétakísérletet, a harcias hangnem enyhítésére szólítottak fel. Az orosz nagykövet szerint Észak-Koreának abba kell hagynia rakéta- és atomkísérleteit, az Egyesült Államoknak pedig törölnie kell a következő hónapra tervezett katonai gyakorlatait, hogy a feszültség ne fokozódjon tovább.
Haley Biztonsági Tanácson kívülre összpontosító aktivitása jól mutatja, milyen kevés új diplomáciai lehetőséget lehet még kiaknázni. Eddig is rengeteg szankciót vezettek már be, eredmény nélkül. A Biztonsági Tanács 2006 óta nyolc nagyszabású, Észak-Koreát célzó szankciókkal kapcsolatos határozatot fogadott el annak érdekében, hogy az országot tárgyalásra, végső soron pedig atomfegyverei feladására bírja. A Trump-kormányzat jelenleg a „maximális nyomásgyakorlás” jegyében arra próbál más országokat rávenni, hogy tegyenek többet: szakítsák meg vagy csökkentsék diplomáciai kapcsolatukat Phenjannal, ne alkalmazzanak többé észak-koreai munkásokat, akiknek a fizetése hazájuk kormányához kerül, továbbá hajtsák végre az érvényben lévő, Észak-Koreát sújtó ENSZ-szankciókat.
Az amerikai kampány fel tud mutatni némi eredményt. Eddig több mint húsz ország utasította ki az észak-koreai diplomatákat vagy mérsékelte kapcsolatait a diktatúrával, Kína pedig csökkentette az Észak-Koreából érkező szénimportját, ami az ország egyik fő valutaforrása. Mindezek ellenére vannak további akadályok: amint egy ENSZ-bizottság megállapította szeptemberben, Phenjan új pénzszerző tevékenységekbe fogott Afrikában és a Közel-Keleten. Ezen felül néhány európai ország, noha fővárosaik az észak-koreai rakéták hatótávolságán belülre esnek, nem úgy látja, hogy katonailag igazán fenyegetett lenne, mivel más, fontosabbnak ítélt biztonsági és külpolitikai kihívásokkal küzd.
Kína csak részben támogatja a keményebb fellépést Észak-Korea ellen. A szankciók mellett van ugyan, ám továbbra is Észak-Korea fő kereskedelmi partnere, és nem tesz drasztikus lépéseket, amelyek a phenjani rezsim stabilitását veszélyeztetnék. Arra is utalnak jelek, hogy a kínaiak kezdik megelégelni az amerikai hozzáállást. A nacionalista hangvételű Global Times újság kínai nyelvű kiadásának november 29-i vezércikke szerint a legutóbbi rakétakísérlet azt mutatja, az Észak-Koreával kapcsolatos minden eddigi amerikai megközelítés csődöt mondott, beleértve Trumpét is. A cikk szerint az USA „megveti Phenjant”, ebből fakadóan pedig nem vette figyelembe Észak-Korea nemzetbiztonsági aggodalmait és elszalasztotta az alkalmat arra, hogy atomprogramjának tárgyalások útján vessenek véget. Ehelyett Trump elnöksége óta Amerika növeli a nyomást és a feszültséget, valamint csökkenti a diplomácia hatókörét.
Kína helyettes ENSZ-nagykövete, Wu Haitao közölte a Biztonsági Tanáccsal, hogy országa végre fogja hajtani a szankciókat, ugyanakkor önmérsékletre szólított fel. Wu sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt két hónap során, amikor Észak-Korea nem hajtott végre rakétakísérletet, a diplomácia szinte semmilyen eredményt nem ért el, hiszen nem sikerült újrakezdeni a párbeszédet és a tárgyalásokat.
Az Egy övezet, egy út kezdeményezés és Kína délkelet-ázsiai diplomáciája – Xue Li és Li Yongke, The Diplomat, 2017. november 28.
Az Egy övezet, egy út elindításával Kínának fontos lett a szomszédságával folytatott diplomácia, elsősorban pedig a Délkelet-Ázsiával való viszony, hiszen a tervek szerint ez a térség lesz a 21. századi tengeri selyemút (21st Century Maritime Silk Road) helyszíne, a Kína-Indokína folyosó a nemzetközi gazdasági együttműködésért (China-Indochina Corridor for International Economic Cooperation) pedig a Selyemút gazdasági övezet (Silk Road Economic Belt) tervbe vett hat fő folyosója közül az egyik.
Milyen diplomáciát kell Kínának a délkelet-ázsiai térségben folytatnia? Elsősorban minden ország egyéni sajátosságaihoz illeszkedő külpolitikára lesz szükség. Kínának Délkelet-Ázsiával eleve erős kapcsolatai vannak; az ASEAN Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, az ASEAN-Kína szabadkereskedelmi térség frissített verziója pedig azt eredményezheti, hogy az ASEAN lesz az EU helyett Kína fő kereskedelmi partnere a jövőben. Az emberek közti és kulturális kapcsolatokat illetően Kína és az ASEAN-országok közötti személyzeti csereprogramokban 2016-ban több mint 30 millióan vettek részt, ám ez a szám bőven lehet még magasabb is. A Kínával való ennyire szoros kapcsolatok az ASEAN-t kivéve nem jellemzőek a Kína körüli többi szubrégióra.
A kínai-ASEAN politikai kapcsolatok stabilak, barátságosak és stratégiai ellentétek nélkül valók. Az ASEAN mindig is Kína multilaterális diplomáciában való részvételének a fő színhelye volt; Kína sok új biztonságpolitikai kezdeményezését szintén az ASEAN keretein belül jelenti be. A dél-kínai-tengeri viták ugyan okoznak némi súrlódást Kína és egyes ASEAN-tagállamok között, ám ezeket alapvetően kordában tartják, egy komoly háború kitörésére pedig kicsi az esély.
Az erős kapcsolatok ellenére bizonyos szempontokból az ASEAN hátrányban van a Kína diplomáciai figyelméért zajló versenyben: népessége nem olyan nagy, mint Dél-Ázsiáé; az ASEAN és Kína közötti biztonságpolitikai együttműködés nem olyan szoros, mint az Oroszország és Kína közötti; a politikai kapcsolatok az ASEAN és Kína között nem olyan szorosak, mint Kína és Pakisztán között, továbbá az ASEAN lelkesedése az Egy övezet, egy út iránt talán nem akkora, mint például Kazahsztáné. Mindent egybevetve azonban az ASEAN fontos szerepet játszik Kína diplomáciájában.
Az ASEAN-on belül Kína fő partnerei Malajzia és Thaiföld. Szingapúr, a Fülöp-szigetek és Indonézia kulcsfontosságú partnerek, fontos továbbá Laosz és Kambodzsa is, Mianmar, Vietnam, Kelet-Timor és Brunei pedig általános partnerek. Valószínűleg a jövőben is Malajzia és Thaiföld lesznek Kína meghatározó partnerei a térségben.
Malajzia több okból is a legvonzóbb partner Kína számára a szigetországok között. Gazdaságilag csak Szingapúr fejlettebb nála a térségben, az ASEAN-on belüli befolyásának Indonézia ellenében történő növelése érdekében pedig Malajzia a régión kívüli stratégiai támogatót keres, amit Kínában meg is találhat. Ezen felül 31 milliós népességének huszonegy százaléka kínai. A maláj kormányzat a diplomáciai kapcsolatok 1975-ös felvétele óta leginkább jó viszonyt ápol Kínával; a jelenlegi kormány kifejezetten baráti viszonyban van az országgal, a dél-kínai-tengeri vitához pedig visszafogott és pragmatikus módon viszonyul. Ami Thaiföldet illeti, viszonylag nagy országról van szó, amely Kína reformjai és nyitása óta baráti viszonyt ápol Kínával. Thaiföldnek szüksége van Kínára a Vietnam gyors fejlődése által támasztott versenyhelyzetben, ráadásul az ország az ASEAN-on belül is meg akarja szilárdítani helyzetét.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/11/the-belt-and-road-initiative-and-chinas-southeast-asia-diplomacy/
Miért fenyegetnek a német vállalatok a Kínából történő kivonulással? – Charlotte Gao, The Diplomat, 2017. december 1.
November 24-én a Német Ipar és Kereskedelem Kínai Delegációi (AHK China), amelyek a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségét képviselik Kínában, egy határozott megfogalmazású közleményt adtak ki arról, hogy kivonulnak a kínai piacról, ha a Kínai Kommunista Párt (KKP) továbbra is megpróbál a külföldi vállalatok belügyeibe beavatkozni. A közlemény szerint a Delegációknak tudomásuk van olyan esetekről, amikor a KKP megpróbálta növelni a befolyását teljes egészében német tulajdonú vállalatokban.
A kínai vállalati törvény értelmében minden Kínában működő vállalatnál kell működnie egy KKP-szervezetnek, amelyben a KKP az alapszabályának megfelelően kifejtheti a tevékenységét. Az AHK China azonban úgy látja, a vállalatok vezetőségének kellene eldöntenie, hogy az adott cégen belül akarják-e egy politikai párt tevékenységét segíteni. A német szervezet meglátása szerint a külső befolyástól mentes üzleti döntések megfelelő alapot jelentenek az innováció és a növekedés számára. A szervezet leszögezi, hogy amennyiben a KKP befolyásolási kísérletei folytatódnak, nem zárható ki, hogy a német vállalatok kivonulnak Kínából vagy átgondolják befektetési stratégiájukat.
A kínai törvény (amely évek óta érvényben van) azonban nem a közvetlen kiváltó oka a német vállalatok ellenállásának. Az AHK China által kiadott közlemény nem tért ki arra, hogy a KKP az utóbbi időben a külföldi vállalatokban különösen törekszik szerepének növelésére. A Reuters riportja szerint több európai-kínai közös vállalkozásban az európaiak arra panaszkodnak, a kínai felek megpróbálják megváltoztatni az üzleti megállapodást, hogy kötelező legyen párttagok bevonása az üzleti menedzsmentbe, a pártszervezet költségeit a vállalat fedezze, továbbá az igazgatótanács elnöke és a párttitkár ugyanaz a személy legyen. Júliusban több mint egy tucat Kínában működő nagy európai vállalat vezetője találkozott Pekingben ezen problémák megbeszélésére.
A kínai Államtanácsi Információs Hivatal (State Council Information Office) a Reutersnek azt nyilatkozta, a pártszervezetek nem avatkoznak bele a vállalatok működésébe, azonban hozzátette, hogy a pártszervezetek tevékenysége többek között az üzemeltetési igazgatásra összpontosít, továbbá segíthet a vállalatoknak a nemzeti irányítási elvek és irányvonalak gyors megértésében és a vállalati kultúra vezérlésében.
Az AHK China mostani nyilatkozata nem az első alkalom, hogy a német vállalatok szót emelnek a szóban forgó probléma ellen. A szervezet november közepén egy sajtótájékoztató keretében hozta nyilvánosságra üzleti bizalommal kapcsolatos éves felmérését, amely azt mutatta, hogy sok német cég nehezményezi azt a legújabb követelményt, miszerint a vállalati menedzsmentekben KKP-tagoknak is kell lenniük. A kínai hatóságok azonban nem erősítették meg, hogy ezt a követelményt a központi kormány szabta-e meg, vagy egyes közös vállalatok saját döntésének eredménye-e. Kínai hatósági adatok szerint 2016-ig a 106 ezer külföldi tulajdonosi hányaddal rendelkező vállalatok hetven százalékában hoztak létre pártszervezeteket.
Forrás: https://thediplomat.com/2017/12/why-german-companies-are-threatening-to-retreat-from-china/
Jack Ma, az Alibaba alapítója szerint sok pénzzel nagy felelősség is jár – Lee Seok Hwai, The Straits Times, 2017. december 1.
Jack Ma, az Alibaba e-kereskedelmi óriáscég ötvenhárom éves alapítója egy november végén zajlott kínai vállalkozói csúcstalálkozón azt mondta, hogy valójában nem jó azoknak, akik egy hónap alatt annyit keresnek, amennyiről mások több élet munkája árán sem álmodhatnak. Ma, akinek vagyona körülbelül 37 és fél milliárd amerikai dollár, a kelet-kínai Hangzhou városában azt nyilatkozta, hogy az átlagember meglehetősen boldog lenne, ha 1-2 millió jüant keresne havonta, akik azonban havi 1-2 milliárd jüant keresnek, nem igazán járnak jól, mivel az a pénz már nem az övék, ugyanis a személyes célú elköltése helyett másra kell fordítani.
Ma szerint minél többet tesz az ember, annál nagyobb a felelőssége és annál több problémával fog szembesülni. Amiben az ilyen ember részesül, csupán „közvetett boldogság”, nem pedig a „normális boldogság”, amit az átlagember tapasztal. A szókimondó volt angoltanár ismert arról, hogy szokatlanul őszinte megjegyzései vannak, nemrég pedig azzal került a figyelem központjába, hogy egy kungfufilmet készített, amelyben egy kungfumestert alakít.
Ma a vállalkozói fórumon azt mondta, minden nap feszült amiatt, amit eddig elért. Hozzátette, a pénz és jó termékek már nem tudják boldoggá tenni, csakis más emberek életének jobbítása teszi igazán boldoggá.
Ma kijelentései felbosszantottak egyeseket Kínában, ami nem meglepő annak fényében, hogy tavaly az átlagos városlakó kínai szabadon felhasználható jövedelme havonta mindössze 2801 jüan volt. Összehasonlításképpen: az Alibaba a november 11-i szinglik napján 24 óra alatt 25,4 milliárd dollárnyi terméket értékesített. Egy felhasználó a Weibón (Kína Twitter-szerű platformján) azt írta, alapítani kellene egy céget Ma pénzének költésére; a felhasználó azt ígérte, ő csak félmilliárd jüant fog havonta elkölteni.
Forrás: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/with-great-money-comes-great-responsibility-jack-ma
A terrorizmus terjed, ám kevésbé halálos – Murray Ackman, CSS ETH Zurich, 2017. november 24.
A Global Terrorism Index (GTI) ötödik kiadása azt mutatja, hogy a terrorizmus okozta halálesetek száma második éve csökken. A terrorcselekmények 2014-es csúcsidőszakához képest huszonkét százalékkal kevesebb terrorizmus okozta haláleset történt 2016-ban. Szíriában, Pakisztánban, Afganisztánban és Nigériában jelentősen mérséklődött a terrorizmus mértéke: ebben a négy országban (amelyek a terrorizmus által leginkább érintett államok közé tartoznak) együttvéve harminchárom százalékkal kevesebb terrorizmus okozta haláleset történt 2016-ban.
A főbb globális terrorizmus-trendekről átfogó összegzést nyújtó évenkénti GTI-jelentést az Institute for Economics & Peace készíti a terrorizmus 163 országot érintő közvetlen és közvetett hatását alapul véve. A legújabb jelentésben szereplő csökkenő halálesetek jelentette pozitív trendet azonban ellensúlyozza az, hogy a terrorizmus gyorsuló mértékben terjed. Azon országok száma, amelyekben legalább egy halálos áldozatot követeltek terroristatámadások, 2015-ben hatvanöt volt, 2016-ban azonban hetvenhét. Ez több, mint az elmúlt tizenhét év során bármikor, és azt jelenti, hogy a felmérésben szereplő országok kétharmadában, azaz 106 államban, volt legalább egy terrorcselekmény.
Az Iszlám Állam (IÁ) 2016-ban a leghalálosabb évét zárta: több mint 9000 ember haláláért volt felelős abban az évben, 2015-höz képest ötven százalékkal többért. A legtöbb haláleset ezek közül Irakban történt, ezáltal Irak ismét a terrorizmus által leginkább sújtott ország volt. Az IÁ a felelős az Európában és egyéb fejlett országokban tapasztalt terroristatámadások számának növekedéséért is. 2014 óta ez hatvanhét százalékos növekedést jelent a támadások számában és közel 600 százalékos növekedést a halálozások számában. Ugyanakkor 2014 és 2017 júniusa között a fejlett országokban az összes terrorizmus okozta haláleset negyvennégy százalékáért mindössze három támadás volt a felelős. 2017 első felében viszont csökkent a halálesetek száma az IÁ erejének csökkenésével egyidejűleg (bár a statisztikában nem szerepel Törökország és Izrael).
AZ OECD-országokban elkövetett támadások taktikájában 2014 óta változás állt be: azóta egyszerűbbek a támadások, továbbá nem hagyományos és civil célpontok ellen irányulnak. Egyúttal nagyobb számú támadást is hiúsítottak meg a biztonsági szolgálatok: míg két éve a bombákkal és robbanóanyagokkal elkövetett támadások harmadát sikerült megakadályozni, azóta a felüket.
A GTI-jelentés azt is mutatja, hogy a terrorizmus továbbra is egyenlőtlenül oszlik el a világban. A legkevésbé érintett terület Közép-Amerika és a Karib-térség, miközben az összes terrorizmus okozta haláleset kilencvennégy százaléka a Közel-Keletre, Észak-Afrikára, Szubszaharai Afrikára és Dél-Ázsiára esik. A jelentés a terrorizmus okai, a fegyveres konfliktusok és a politikai erőszak közötti erős összefüggésre is rávilágít. Az elmúlt tizenhét év haláleseteinek kilencvenkilenc százaléka olyan országokban történt, amelyekben konfliktus vagy intenzív politikai terror dúl. Ez azt mutatja, hogy a terrorizmust gyakran egy fegyveres konfliktus részeként vagy egy elnyomó politikai rezsim ellen alkalmazzák, továbbá azt is demonstrálja, hogy a politikai ellenfelek elleni erőszakos fellépés és a terrorizmus elleni küzdelem felerősítheti a már meglévő sérelmeket és a terrorizmus kiváltó okait.
Forrás: https://isnblog.ethz.ch/terrorism-technology/terrorism-spreading-but-less-deadly
Japán átgondolja a császári utódlást a modern időkben – Nikkei Asian Review, 2017. december 2.
Japán készül a kétszáz év óta első császári lemondásra, azonban azzal a kérdéssel is meg kell birkóznia, hogyan viszonyuljon ehhez a szokatlan helyzethez egy olyan korban, amelyben a császár egy szimbólum, nem pedig egy élő isten.
Akihito császár egy kormányzati tanács által december 1-én hozott döntés értelmében 2019. április 30-án fog lemondani. A tanács tagja volt Shinzo Abe miniszterelnök, a császári család tagjai és rangidős törvényhozók. Naruhito koronaherceg másnap fog trónra lépni, ez pedig egyben a jelenlegi Heisei-korszak végét és egy új, még el nem nevezett korszak kezdetét is jelenti majd.
Utoljára 1817-ben mondott le japán császár. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi császár lemondása lesz az első Japán alkotmányos történetében. A császári családdal kapcsolatos ügynökség jelenleg a múltbéli lemondásokkal összefüggő dokumentumokat nézi át, hogy megtervezze, hogyan alakítsák át az eljárást a császár és a császári család modern kori szerepét figyelembe véve. Az ügynökség egyik munkatársa szerint az utódlási szertartások fontos szerepet játszanak, és végig kell gondolni, hogyan lehetnének érthetőek a nyilvánosság számára.
Akihito 1989 januárjában lépett trónra, miután apja hosszú betegség után elhunyt. Az elhúzódó betegség sokáig megviselte a japán társadalmat, és csak több mint egy évvel a hivatalos gyász után lépett Akihito hivatalosan trónra. A császár részben azért döntött úgy, hogy lemond, hogy megóvja a társadalmat az esetleges hasonló tehertől.
A japán állam szimbólumaként Akihito következetesen tekintettel volt a japán társadalomra. A császári családdal kapcsolatos ügynökség 2012-ben bejelentette, hogy a császár temetésével kapcsolatos szertartásokat egyszerűsítik, például több évszázados hagyománnyal szakítva a császárt ezentúl elhamvasztani, nem eltemetni fogják, valamint kisebb mauzóleumot kap. Az ügynökség a császár kívánságának megfelelően az utódlással kapcsolatos szertartásokat is egyszerűsíteni szeretné. Akishino herceg (aki bátyja, Naruhito trónra lépése után a trón várományosa lesz) azt nyilatkozta nemrég, nem szabad szem elől téveszteni, hogy az idők változásával a császári családtól elvárt feladatok is változni fognak.
Akihito hangsúlyozza a nyilvánossággal való közvetlen kapcsolattartás fontosságát, beleértve a japán társadalom peremén lévőket is. Ez a hozzáállás szimpátiát, tiszteletet és szeretetet váltott ki iránta, és megszilárdította a császár szimbolikus szerepét.
A császári családnak tekintetbe kell vennie a globalizációnak és az internetnek a japán társadalomra gyakorolt hatását is. Naruhito hozzáállása ígéretes, hiszen ő már tett említést az új időknek megfelelő új hivatalos feladatokról. A koronahercegnek az apjához hasonlóan megnyerő személyisége van; egy koppenhágai sétája során például elbeszélgetett a helyiekkel, és még egy szelfikészítésbe is mosolyogva beleegyezett.
Kína, a digitális óriás – Kai-Fu Lee és Jonathan Woetzel, Project Syndicate, 2017. december 4.
Kína a fogyasztókat célzó digitális technológiák terén egyértelműen globális vezető. Az ország a világ legnagyobb e-kereskedelmi piaca, amely a világ tranzakcióinak több mint negyven százalékáért felelős, továbbá az önvezető autók, a 3D nyomtatók, a robotika, a drónok és a mesterséges intelligencia terén a világ három legtöbb kockázatitőke-befektetést vonzó országainak egyike. A világ egymilliárd dollárnál értékesebb startupjainak harmada kínai. Míg a szolgáltatások terén Kínának összességében kereskedelmi hiánya van, a digitális szolgáltatásokat illetően az utóbbi időben évente 15 milliárd dollárnyi kereskedelmi többletet mutat fel.
E látványos fejlődés mögött olyan internetes óriáscégek állnak, mint az Alibaba, a Baidu vagy a Tencent, amelyek új üzleti modelleket nyújtanak a világnak. Ezek a cégek sikerüket az enyhe, pontosabban késői szabályozásnak is köszönhetik; például az online pénzátutalásoknak csak tizenegy évvel az után szabtak felső korlátot a hatóságok, hogy az Alipay bevezette a szolgáltatást.
Az említett vállalatok pozícióikat jelenleg a kínai digitális ökoszisztémába való befektetésre használják. Az Alibaba, a Baidu és a Tencent együtt a fő kínai startupok harminc százalékát finanszírozzák, például a Didi Chuxinget, a Meituan-Dianpinget és a JD.comot. A hasonló startupok a világ legkompetitívebb piacán edződtek és tanulták meg az innováció képességét, emellett pedig kifinomult üzleti modelleket fejlesztettek ki. Ennek eredményeképp az ilyen kínai újítókat a nyugatiaknál sokszor többre értékelik.
Bizonyos szektorokban Kína világelső, például az élő streaming és a kerékpármegosztás terén. Az ország a mobilfizetéseket illetően is vezet: több mint 600 millió kínai mobilhasználó hajt végre peer-to-peer tranzakciókat szinte ingyen. A kínai mobilfizetési infrastruktúra a jövőben sok más innováció alapjául szolgál majd. Egyes cégek a saját területükön a világ legértékesebb vállalatai: ilyenek például a DJI (egy 14 milliárd dollár értékű lakossági felhasználású drónokat gyártó cég), az iFlyTek (egy 14 milliárd dollár értékű hangfelismeréssel foglalkozó vállalat) és a Hikvision (egy 50 milliárd dollár értékű videó-megfigyeléssel foglalkozó cég).
Egy másik fontos kibontakozó trend Kínában az „online offline-nal való keveredése” (OMO). Ennek során a fizikai világ digitálissá válik, amelyben a vállalatok észlelik egy személy helyét, mozgását és személyazonosságát, majd továbbítják az adatokat, amelyek képesek alakítani az online élményeket. Az OMO üzletek például olyan érzékelőkkel lesznek ellátva, amelyek azonosítják majd a vásárlókat, és az e-kereskedelmi honlapok jelenlegi hatékonyságával fogják felismerni várható viselkedésüket. Az OMO nyelvtanulás egyesíti majd a távolról tanító anyanyelvű tanárokat, a vidám hangulatról gondoskodó helyi asszisztenseket, a kiejtést kijavító autonóm szoftvert és a házi feladatokat és teszteket osztályozó autonóm hardvert.
Mindazonáltal Kína ugyan vezető szerepet tölt be a fogyasztói iparágak digitalizálása terén, ám a vállalkozások lassan váltanak a digitális technológiára. Ez azonban hamarosan változhat: a McKinsey Global Institute kutatása szerint három digitális fejlemény adhatja 2030-ra az iparág bevételének 10-45 százalékát. Ezek a közvetítők mellőzése, a folyamatok külön összetevőkre bontása és a fizikairól az elektronikus formátumra való váltás.
Azok a szereplők, akik ezt a változást sikeresen meglovagolják, valószínűleg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy a világ digitális környezetét befolyásolják, ezáltal Kínán kívüli digitális vállalkozókat inspirálva. A kínai kormánynak nagyszabású tervei vannak az ország digitális világhatalmi jövőjével kapcsolatban. A kormány Guiding Fund (Útmutató Alap) programja 27,4 milliárd dollárt nyújt a kockázatitőke- és magántőke-befektetőknek, a hatóságok pedig arra teremtik elő jelenleg a forrásokat, hogy Kína 5G mobilhálózatának létrehozásába 180 milliárd dollárt fektessenek a következő hét év során. A kínai hatóságok ezenkívül a kvantumtechnológia fejlesztését is támogatják.
A kormány a mesterséges intelligenciával kapcsolatos technológiák fejlesztésére irányvonalakat bocsátott ki, mivel célja, hogy Kína 2030-ra egy globális mesterséges intelligencia-innovációs központtá váljon. A most épülő Xiongan lehet majd az első autonóm járműveknek tervezett „okosváros”, Guangdong tartományban pedig a kormány 2020-ra nyolcvan százalékos automatizálási arányt tűzött ki célul.
Ezek a törekvések elkerülhetetlenül fel fogják forgatni a munkaerőpiacot – egy nemrég készült MGI-kutatás szerint egy gyorsan lezajló automatizálás során kb. 82-102 millió kínai munkavállalónak kellene új munka után néznie. A munka nélkül maradtak átképzése hatalmas kihívás elé állítja majd a kínai kormányt, mint ahogy annak megakadályozása is, hogy a fő digitális szereplők innovációt elfojtó monopóliumokra tegyenek szert. Mindazonáltal az, hogy a kormány készen áll a születőfélben lévő digitális jövőre, máris jelentős előnyhöz juttatta Kínát.
A világgazdaság 2018-ban – Michael Spence, Project Syndicate, 2017. november 28.
A fejlett világban 2017-re valószínűleg úgy fognak emlékezni, mint óriási ellentétek időszakára: sok gazdaság gyorsan nőtt, de ugyanakkor politikai polarizáció és feszültség jellemezte a politika országokon belüli és nemzetközi szintjét egyaránt. Hosszú távon kicsi az esélye, hogy a gazdasági teljesítmények immunisak legyenek a politikai és társadalmi erőkkel szemben; mégis, a piacok és a gazdaságok eddig kivédték a politikai zűrzavart, egy jelentős rövid távú visszaesésnek pedig viszonylag kicsi az esélye.
Az Egyesült Királyság az egyetlen kivétel, amely egy megosztó Brexitnek néz elébe. Németországban Angela Merkel kancellár egy koalíciós kormány megalakításával küszködik. Mindez természetesen nem jó Európának, amelynek égető szüksége van Franciaország és Németország együttműködésére az Európai Unió reformjához.
Kínában Hszi Csin-ping elnök pozíciója minden eddiginél erősebb, ami várhatóan az egyensúlyhiány hatékony kezelését és több fogyasztás- és innovációalapú növekedést eredményez majd. Úgy tűnik, India is fenn tudja tartani növekedését és tovább tudja folytatni reformjait. E két gazdaság növekedése a térségbeli és azon túli gazdaságok növekedését is hozza majd.
Ami a technológiát és különösen a digitális technológiát illeti, Kína és az Egyesült Államok a jelek szerint évekig dominálni fognak, mivel továbbra is finanszíroznak alapkutatásokat és profitálnak az innovatív fejlesztések piaci alkalmazásából. A két ország otthon ad a gazdasági és társadalmi interakciók fő platformjainak is. Ezek a platformok nem csak önmagukban jövedelmezőek, hanem rengeteg kapcsolódó lehetőséget nyújtanak különféle területeken (például a reklámiparban, logisztikában vagy a pénzügyben) működő új üzleti modelleknek is. Azok a gazdaságok, amelyekben nincsenek meg ezek a platformok, mint például az Európai Unió országai, hátrányt szenvednek.
Kína vezető helyen áll a mobil online fizetési rendszerek tekintetében. A lakosság nagy része a készpénzzel történő fizetésről – a csekkeket és hitelkártyákat kihagyva – közvetlenül a mobil online fizetésre tért át, az ország fizetési rendszerei pedig stabilak. A novemberi szinglik napján, amely a világ legnagyobb vásárlási eseménye, a vezető kínai online fizetési platform, az Alipay egy felhőalapú szerkezetet használva másodpercenként 256 ezer fizetést dolgozott fel. Az Alipay terjeszkedése más ázsiai országokban küszöbön áll.
Az elkövetkező években mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságoknak befogadóbb növekedési pályákra való átállásra kell majd koncentrálniuk. Elképzelhető, hogy e téren a kormányok másodlagos szerepet fognak játszani a vállalkozások, szakszervezetek, oktatási és nonprofit intézmények mögött, különösen politikai zűrzavar által érintett országokban. A politikai és társadalmi nehézségek valószínűleg csak fokozódni fognak, mint ahogy az automatizáció is folytatódni, sőt fokozódni fog, aminek következtében a munkaerőpiaci egyensúlyhiány vélhetőleg nőni fog – még ha a munkavállalók a strukturális átalakulás közben kapnak is támogatást, például jövedelem- és átképzési támogatást –, ez pedig növelni fogja az egyenlőtlenséget és további politikai és társadalmi feszültségekhez fog vezetni.
Mindezek ellenére van ok az óvatos optimizmusra. Az egyik ok, hogy továbbra is széleskörű egyetértés van a fejlett és fejlődő gazdaságokban egyaránt azt illetően, hogy kívánatos egy viszonylag nyitott világgazdaság. Kivételt ez alól az USA jelent, bár egyelőre kérdéses, a Trump-kormány valóban ki akar-e lépni a nemzetközi együttműködésből, vagy csak azt célozza, hogy az ország számára kedvezőbb új feltételeket harcoljon ki.
A klímaváltozás elleni küzdelem terén hasonló a helyzet: az USA az egyetlen állam, amely nem elkötelezett a párizsi klímaegyezmény iránt. Az Egyesült Államokon belül azonban városok, tagállamok, vállalkozások és civil szervezetek jelezték, hogy készek végrehajtani Amerika klímaegyezményben vállalt kötelezettségeit a szövetségi állam nélkül is. Mindazonáltal a világnak sok tennivalója van még a klímaváltozást illetően, mivel a szénfüggőség továbbra is magas. A Financial Times szerint India szénigénye alacsony igényszint-növekedést követően körülbelül tíz év múlva fog tetőzni. Ugyan ez a várható forgatókönyv változhat pozitív irányban, ha a zöldenergia költségei gyorsan esnek, a világ mindenképpen évekre van attól, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen.
Mindez azt jelzi, hogy a világgazdaság komoly kihívásokkal fog szembenézni az elkövetkező hónapokban és években, a háttérben pedig óriási adósságok tornyosulnak, ami nyugtalanítja a piacokat és növeli a rendszer destabilizáló sokkhatások általi sebezhetőségét. Ennek ellenére úgy tűnik, rövid távon folytatódnak a jelenlegi trendek, azaz a gazdasági hatalom és befolyás továbbra is nyugatról keletre tolódik hirtelen változások nélkül.
Csenger Ádám 2004-ben végezte el a nemzetközi kommunikáció szakot a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, 2015-ben pedig az ausztrál Macquarie University-n nemzetközi kapcsolatok szakon mesterdiplomát szerzett. Kutatási területe Ausztrália külpolitikája, különös tekintettel a Délkelet-Ázsiával és Kínával való viszonyára.
