Folytatódik a világrendi átalakulás: előrejelzések 2018-ra

2017 év végén több nagy kutatóintézet, elemzőközpont, nemzetközi szervezet is elkészítette a maga előrejelzését a 2018-as évre vonatkozóan. Ezek összefoglalásaképpen arra a kérdésre keressük a választ, hogy a nemzetközi politikai kapcsolatok, valamint az egyes országok közötti geopolitikai mechanizmusok, külpolitika és diplomácia terén milyen dinamikára számíthatunk a következő évben a „hivatalos” előrejelzések szerint.

Geopolitical Futures

A legátfogóbb (bár tagadhatatlanul rendkívül USA-centrikus, és az Egyesült Államok irányában némiképp elfogult) geopolitikai fókuszú 2018-as előrejelzést az amerikai székhelyű Geopolitical Futures (GF) intézet tette közzé 2017. december 15-én. Ebben a szerzők legfontosabb kiinduló eseményként a 2008-as világgazdasági válságot emelik ki, mely egy azóta is tartó rendszerszintű diszfunkciót okozott a nemzetközi rendszerben, és ez a működési zavar alapjaiban rengeti meg a korábban felépített világrendet. Átrendeződött a nemzetközi kereskedelem súlypontja, radikális belpolitikai változások történtek számos országban. Az elkövetkező évet pedig ugyanez az immáron már egy évtizede tartó diszfunkcionalitás fogja jellemezni – állítja a GF, meglehetősen negatív jövőképpel indítva. A továbbiakban külön-külön foglalkozik egyes országokkal és régiókkal.

Egyesült Államok

Az Egyesült Államok holtpontra jutott, és bár egyesek ezt Trump számlájára írják, gyökerei sokkal mélyebb társadalmi-politikai okokra vezethető vissza, melyen az elnök akár holnapi távozása sem változtatna.

A GF elemzői szerint az USA a retorikán túl 2017-ben meglehetősen konvencionális külpolitikát folytatott: viszonya továbbra is óvatos-ellenséges Oroszországgal szemben, nem tett radikális lépéseket Kína ellen, nem támadta meg Észak-Koreát, nem hagyta el a NATO-t, a NAFTA-t, vagy a Közel-Keletet. Ezekben lehet változás 2018-ban, de továbbra sem radikális. 2018-ban az USA legfontosabb feladata az lesz, hogy meghatározza, mik a nemzetközi érdekei, és stratégiát dolgozzon ki azok érvényesítésére. Ezen belül fontos lesz választ találnia arra a kérdésre, mihez kezd Észak-Koreával. Ha elismeri az országot nukleáris hatalomként, akkor biztosítania kell régióbeli szövetségeseit, elsősorban Dél-Koreát és Japánt, hogy egy esetleges csapást követően katonai válaszcsapást mér Észak-Koreára.

Az orosz-USA kapcsolat az elemzők szerint Ukrajna tekintetében nem változik jövőre, ugyanis egyik félnek sem érné meg konfliktust kirobbantani a térségben. Az oroszok elleni szankciók azonban nem fognak csökkenni, elsősorban amiatt a folyamatban lévő nyomozás miatt, mely az oroszok szerepét vizsgálja az amerikai elnökválasztásban, és amely egyelőre függőben hagyja az orosz-amerikai kapcsolatot.

Jelentős események várhatóak azonban az amerikai-kínai kereskedelmi és monetáris politikát illető döntésekben, ezek ugyanis fontos témák az Egyesült Államok számára.

Bár a NAFTA-tárgyalások folyamatban vannak, megállapodások kötése még a jövő év folyamán sem valószínű. Az viszont igen, hogy a szervezet továbbra is fennmarad, hiszen ehhez túl sok érdeke fűződik az USA-nak.

Az elemzők feltételezése szerint az USA recesszióba kerül 2018 végén, vagy legkésőbb 2019-ben. Ez globális hatásai mellett az Egyesült Államok belpolitikájában is változásokat, radikalizálódást hozna.

Európa

A kontinens egy évtizede tartó problémái fokozódni fognak 2018-ban. Nőni fog a társadalmi-politikai, kulturális és gazdasági feszültség. A GF elemzői szerint meglehetősen aggályos, hogy Németország vélhetően mindent megtesz majd az EU egyben tartásáért, elsősorban a szétesés gazdasági hatásai miatti félelmében.

Európa gazdasága növekedést mutat majd jövőre, de ez nem lesz elég a problémák megoldására, melyek már nem is elsősorban gazdasági jellegűek: inkább bizalmi válságról beszélhetünk. Az alsó- és középosztályok már nem hisznek abban, hogy az elit képes hatékonyan irányítani a gazdaságot és kezelni a felszínre került kulturális feszültségeket. Az elit pedig úgy tekint ezekre a társadalmi rétegekre, mint érdekeiket és ideológiai elveiket fenyegető csoportokra. Az egyes nemzetiségek meglehetősen megosztottak Európa országaiban. Kiéleződnek a nemzetek közötti ellentétek, ennek jó példája a német-lengyel viszony elmérgesedése, ahol a lengyel kormányzás nem hajlandó elismerni Németország vezető szerepét az EU-ban, Németország viszont nem engedheti meg, hogy Lengyelország kilépjen az Unióból, annak ugyanis beláthatatlan következményei lennének. Ez azonban csak egy példa, számos ország próbálja egyre erőteljesebben érvényesíteni saját érdekeit, és egyik ország sem beszélhet a többi nevében (Franciaország nem képviselheti Nyugat-Európát, ahogy Lengyelország sem Kelet-Európát, hiszen számos egyéni érdek és érdekellentét jelenik meg). A dolgok pontos kimenetelét nehéz megjósolni, az azonban biztosnak tűnik, hogy a nemzeti és regionális mozgalmak tovább erodálják majd Európa társadalmi, politikai és gazdasági rendszereit.

Egy esetleges 2018-as Egyesült Államokbeli recesszió még jobban felgyorsítaná ezt a folyamatot. Elkerülhetetlen hatása lenne a német exportra, ami pedig veszélyeztetné egész Európa törékeny gazdasági talpra állását.

Oroszország

Bár Oroszország 2017-ben gyenge volt, köszönhetően a tartósan alacsony kőolajáraknak, ez a gyengeség csak növelte az ország agresszióját, mely a világ ügyeibe való meglehetősen aktív beavatkozásaiban mutatkozott meg.

Az orosz gazdaság nagy mértékben függ a nyersanyagok árától, ezért hosszútávon diverzifikációra lenne szüksége, amihez két tényező megléte szükséges: idő és stabilitás. Ezt a stabilitást pedig Putyin szerint csak az ő vezetésével lehet biztosítani.

Oroszország 2014 óta, a Krím-félsziget annektálása és a kelet-ukrán felkelések támogatása óta némiképp elszigeteltté vált, köszönhetően a szankcióknak. Emiatt ideális bűnbak a nyugati országok populistái és nacionalistái számára, olyan ország, melyet sokkal könnyebb okolni a problémákért, a strukturális hiányosságok helyett. Ezt az elszigeteltséget azonban nem engedheti meg magának a továbbiakban Oroszország, hiszen már kezdi felélni belső tartalékait.

Oroszország ellenségekkel van körülvéve, ezekkel kezdenie kell valamit: két példa erre az USA és Kína. Bár az Egyesült Államokkal azonosak az érdekeik a Közel-Keleten, Moszkva még mindig hadilábon áll Washingtonnal Ukrajna miatt, igaz, e tekintetben 2017-ben történtek előrelépések. Ugyanígy Kínára is gyanakvóan tekint Oroszország, hiszen Kína épp Közép-Ázsiában növeli befolyását az Egy öv, egy út kezdeményezéssel. Ugyan még nem világos, mire képes Oroszország Észak-Koreában, az biztos, hogy Moszkva mindent el fog követni, hogy éket verjen az Egyesült Államok és Kína közé.

Hasonló a helyzet a Közel-Keleten: a rövid életű Iszlám Állam lerombolása megbonyolította Oroszország terveit a régióban: az ország igyekszik jó kapcsolatot fenntartani a térség minden nagyhatalmával ideológiától függetlenül, elsődleges célja ugyanis csupán az, hogy korlátozza az egyre erősödő Törökországot, főleg, amikor az szemet vet a Balkánra, vagy Kaukázusra.

Kelet-Ázsia

Észak-Korea

Az észak-koreai válság egy fontos, a 2018-as évben is érvényes trendre hívja fel a figyelmet, mégpedig az Egyesült Államok erejének korlátaira. Ugyan hatalmas katonai és gazdasági erővel rendelkezik, mégsem mindenütt jelen lévő hatalom. Ezért már jó ideje a hagyományos szövetségeseivel (Dél-Korea, Japán, Fülöp-szigetek, Ausztrália) való kapcsolatokat igyekszik megújítani, ez pedig 2018-ban is folytatódni fog, illetve valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektet majd Indiára is.

A szövetségesi rendszernek azonban csak akkor van értelme, ha az egy meglévő fenyegetés idején megvédi a résztvevő feleket. És itt lép be a képbe Észak-Korea, mely nukleáris fegyverkezési programjával és sorozatos rakétakísérleteivel most sarokba szorította Washingtont. Az USA természetesen le akarja fegyverezni Észak-Koreát, az ehhez vezető teljes invázió megindítását azonban a legvégsőkig el akarja kerülni. Bár a geopolitika kemény logikája azt diktálja, hogy az USA ne lépjen közbe, hiszen Észak-Korea nyilvánvalóan semmilyen körülmények között nem használná nukleáris rakétáit más ország ellen, ugyanis tisztában van vele, hogy az az USA ellentámadását váltaná ki, ezzel pedig a teljes megsemmisülés várna a rezsimre. Ugyanakkor a valóságban nem csak a geopolitikai logika létezik, az észak-koreai fenyegetés pedig lassan, de biztosan aláaknázza az Egyesült Államok hitelességét és megbízhatóságát mind odahaza, mind a szövetségesei számára. Jelen állapotban, ha 2018-ban valóban kitörne egy háború, az mindenképpen megrengetné az Egyesült Államok pozícióját a kelet-ázsiai térségben, három lehetséges forgatókönyv szerint:

• ha az USA engedné Észak-Korea számára nukleáris fegyverek bevetését, azzal gyakorlatilag átengedné Kína számára az amerikai szövetségesi rendszert
• ha az USA korlátozott csapást indít, akkor az ellencsapás nagyja Dél-Koreára marad, ez pedig nagy mértékben megkérdőjelezi az USA védelmi képességét szövetségesei számára
• ha viszont teljes körű csapást mér Észak-Koreára, belebonyolódik egy olyan háborúba, amit képtelenség megnyernie.

Az elemzők végső megállapítása Észak-Korea kérdésében ez, hogy 2018-ban a legvalószínűbb a status quo fennmaradása.

Kína vs. Japán

Az Egyesült Államok hatalmának csökkenése Kelet-Ázsiában olyan űrt támaszt, mely a jövőben majd a két térségbeli nagyhatalom, Kína és Japán közötti feszültség növekedéséhez vezet. Történelmi visszatekintésben is kirajzolódik, hogy a két ország közötti versengés elkerülhetetlen, ezt igazából a második világháború utáni amerikai szövetségi rendszer tudta megakadályozni idáig, azonban most az USA visszaszorulásával újra napirendre kerül a kérdés.

Mivel Japán importfüggő ország, ezért érdekeinek érvényesítésére agresszív külpolitikára kényszerül, mely a jövőben még nyilvánvalóbbá válik majd. Már eddig is történtek erre utaló tevékenységek: Japán kulcsszerepet tölt be abban az informális szövetségi rendszerben közte, valamint India, az Egyesült Államok és Ausztrália között, melynek célja Kína terjeszkedésének megakadályozása a Dél-kínai-tengeren; Japán próbálja újraéleszteni a Transz-csendes-óceáni Partnerséget (TPP) az Egyesült Államok nélkül; befektetései révén igyekszik „megvásárolni” a Kína-közeli államok lojalitását, elsősorban az Egy öv, egy út kezdeményezésben érintettekét. Ezen kívül figyelemre méltó a katonai kiadásainak növekedése is.

A versengés kimenete attól is függ, milyen gazdasági teljesítményt mutat Kína jövőre. Bár 2017-es gazdasági mutatói meggyőzőek, a GF elemzői ezt meglehetősen szkeptikusan szemlélik, mesterségesen felpumpált számoknak és „üres” növekedésnek titulálva azt. A hitelezői szokásokat és az országban meglévő ingatlanspekulációt, valamint a vállalatok eladósodottságát aggódva szemlélik. A szakértők szerint Xi Jinping hatalmának megerősítésére azért volt szükség, hogy megfelelő támogatottsággal tudja véghezvinni gazdaságpolitikai reformjait. Ezzel új ellenségeket fog szerezni magának 2018-ban, akiket azonban majd sikeresen félreállít az útjából. Minderre pedig azért lesz szükség, hogy mind az ország társadalmi stabilitása megerősödjön (csökkenjenek a társadalmi különbségek, valamint az ország meglehetősen erős, tengerparti és belső területek között fennálló egyenlőtlensége), mind a gazdasági növekedés fennmaradjon. Kína évtizedekig a világgazdasági növekedés motorja volt, ennek azonban vége, Pekingnek strukturális reformokat kell bevezetnie, és mindezt úgy, hogy egyik társadalmi réteget se fordítsa maga ellen. Ez vélhetően 2018-ban sikeresen el fog indulni, ami azonban csupán az első éve lesz egy hosszú folyamatnak, melynek hatásai nagy mértékben meghatározzák majd Kína jövőbeli sikerességét mind belföldön, mind pedig nemzetközi viszonylatban.

Dél-Ázsia

A térség legjelentősebb állama India. Narendra Modi kormányzása alatt az ország 2017-ben jelentős előrelépést tett a zavaros és széttöredezett politikai helyzet harmonizációjában, azonban a belföldi konszolidáció nem valószínű, hogy hosszú életű lesz: az ország ugyanis nem csupán gazdaságilag rendkívül egyenlőtlen, vallásilag és nyelvileg is meglehetősen sokszínű területek összessége, mely nem lesz képes túllépni saját akadályain, nemzetközi hatalmi megerősödésre továbbra is képtelen lesz.

Ez azonban inkább hosszú távú kitekintés. A 2018-as évet illetően, India ideiglenes belső konszolidációja a határain túl és kifejti hatását: az ország fontos partnere lesz a Kína felemelkedését korlátozó erőfeszítések összefogásának. Az ország haditengerészete tovább erősödik, provokatív hadgyakorlatokra is lehet számítani a Csendes-óceánon. Befektetéseit is folytatja Közép- és Délkelet-Ázsiában, hagyományosan azokban a régiókban, ahol Kína próbálja pénzügyi beruházások révén kiterjeszteni befolyási övezetét.

Közép-Ázsia

A térség hagyományosan nagyhatalmak befolyásszerzési játszmáinak helyszíne, ami meglehetősen instabillá teszi országait. Mindez így volt 2017-ben, és így lesz 2018-ban is. A régió immáron mintegy évszázada Oroszország „hátsó udvara”, az ország gyengülésével azonban kulcsterületté vált Kína Új Selyemút-tervének; India éppen a kínai terjeszkedés elgáncsolásának lehetőségét látja benne; a radikális iszlám csoportok pedig ideális terepet az elszegényedett és kiábrándult tömegekben, híveik toborzásához.

A térség országai gazdaságilag meglehetősen függő helyzetben vannak, politikailag pedig zavarosak, ezért várhatóan 2018-ban igen erős belső feszültségekkel kell számolniuk, miközben a külső hatalmak saját érdekeiknek megfelelően próbálják kizsákmányolni őket.

Délkelet-Ázsia és a déli csendes-óceáni régió

Bár Délkelet-Ázsia országai nem olyan instabilak, mint a közép-ázsiaiak, gazdaságilag ugyanolyan kiszolgáltatottak, csak ez esetben Kína, vagy az Egyesült Államok érdekeinek. Mivel az USA nagyrész belpolitikai problémái kezelésével lesz lekötve, várhatóan Japán, India, vagy akár Ausztrália terjeszkedése is megtörténhet a régióban, csupán annak megakadályozására, hogy Kína befolyási övezetébe kerüljenek az országok.

A déli csendes-óceáni régió legfontosabb államai, Ausztrália és Új-Zéland ugyan kívül esnek a nagyhatalmak befolyásszerzési övezetein és törekvésein, a kínai gazdaság folyamatai jelentős mértékben hatással lesznek rájuk (kereskedelmük ugyanis nagyban függ Kínától).

Közel-Kelet

A Közel-Kelet folyamatait az a pozícióharc fogja dominálni, ami szükségszerűen követi az Iszlám Állam összeomlását.

A középpontban egyértelműen Irán áll, mely jelenleg a legjobb helyzetben van a Közel-Kelet első állama szerepének betöltésére. Irán jelentős hatással van az iraki hadseregre, valamint az iraki síita milíciákra, ezentúl a szír helyzetre, Libanonra a Hezbollahon keresztül, illetve a jemeni polgárháborúra is. Irán legfontosabb kihívása 2018-ban az lesz, hogy megerősítse célkitűzéseit, azaz, hogy a Perzsa-öböl vezető hatalmává váljon, és dominálja az egész arab világot. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy mit reagál Szaúd-Arábia. Az ország jelenleg politikai válságban van, és jelentős gazdasági reformokra lenne szüksége a kitöréshez, ez azonban nehéz egy olyan vezetői réteg mellett, akik ahhoz vannak szokva, hogy a status quo megőrzéséből származik legfontosabb gazdasági előnyük. Ennek kezeléséhez az ország nagymértékben rászorul majd hagyományos szövetségeseire, az Egyesült Államokra, Izraelre és Nagy-Britanniára, mely országok azonban nem fognak nagy energiákat fektetni ebbe a kérdésbe.

Irán kordában tartása tehát Törökországra és Izraelre hárul, a térség legfontosabb nem arab hatalmaira. Azonban egyikük sem fog katonai konfliktusba bocsátkozni Iránnal mindhárom helyettesítő háborúban (Szíria, Libanon, Jemen), csupán egy-egy terület kiválasztása viszont nem oldaná meg a problémájukat. Törökországnak ezen túl számos közös érdeke is van Iránnal, ezért szinte kizárható, hogy 2018-ban konfrontálódjanak. Izrael szintén nem fog érdemben cselekedni a jövő évben (ellenséges retorikáján túl), annyi azonban várható, hogy szorosabbra fűzi együttműködését Törökországgal. A két országot összefűzi majd közös problémájuk, ha nem is tudják annak megoldását.

A térséget két külső hatalom is befolyásolja, Oroszország és az Egyesült Államok. Oroszországnak egyelőre kedvező Irán előretörése abból a szempontból, hogy amerika-ellenes koalíciót hozzon létre a Közel-Keleten. Egy megerősödött Irán azonban fenyegetést is jelent Moszkva számára kaukázusi befolyási övezete tekintetében, így célja egyúttal Irán hatalmának korlátozása is. Az orosz-török kapcsolat pedig 2018-ban is hullámzó lesz, azonban nyílt konfliktusra várhatóan nem kerül sor, a pragmatikus gondolkodás alakítja majd a viszonyt.

Az USA érdeke kettős a régióban: egyrészt biztosítani, hogy a szunnita dzsihadista csoportok viszonylag erőtlenek maradjanak a régióban, másrészt megakadályozni, hogy bármelyik ország is teljes hatalmat gyakorolhasson az egész régió felett. Ugyanakkor Washington minimalizálni igyekszik a közvetlen hatalomgyakorlást a térségben ezen célok elérésére.

Dél-Amerika

A régió viszonylag izoláltan létezik a világban, csupán kereskedelmi kapcsolatai révén csatlakozik a globális folyamatokhoz, de a legtöbb geopolitikai esemény érintetlenül hagyja. Ez alól kivétel Venezuela, ahol mind orosz, mind kínai befolyásszerzés érzékelhető, azonban az ország sorsa meglehetősen kétséges még 2018-ra is, a GF elemzői szerint végeláthatatlan bénultságban fogja tölteni az ország a jövő évet.

Brazíliában októberben választásokat tartanak, mely lehetőséget ad az ország számára az évek óta tartó politikai válságból való kitörésre. Argentínában idén októberben tartottak választásokat, melyet követően a kormány jelentős politikai mandátumot kapott a szükséges strukturális reformok végrehajtására. Mexikó továbbra is próbálja erősíteni a régió államai közötti kapcsolatokat, ezáltal a dél-amerikai országok vezetőjévé válva.

Ugyanakkor nagy változások nem játszódnak le a térségben 2018-ban: egyes országok belső instabilitása számottevő lesz, azonban a régió egésze mégis viszonylag stabilnak számít majd a világ más régióihoz képest.

Afrika

A kontinens geopolitikailag legmozgalmasabb része várhatóan a szubszaharai-térség északi része, a Száhel-övezet országai lesznek, és azok dzsihadista csoportjai, melyek komoly biztonsági kockázatot jelentenek mind Európa, mind az Egyesült Államok számára.

Egy másik, gazdaságilag fontos térség az Afrika szarván található országok (Szomália, Etiópia, Dzsibuti és Eritrea). Ez egy rendkívül forgalmas tengeri útvonal Európa és a keleti országok között, ennélfogva a térség fontossága egyre inkább felértékelődik az olyan hatalmak körében, mint Irán, Kína, India, valamint az Egyesült Államok. A versengés 2018-ban fokozódni fog, Kína várhatóan növeli kereskedelmi és katonai jelenlétét a térségben, ezzel együtt India is szorosabban ellenőrzése alá akarja majd vonni a térséget, illetve az Egyesült Államoknak is vannak itt érdekeltségei (pl. katonai bázis Dzsibutiban), ami tovább színesíti az összképet.

Ezen kívül a világ folyására még a Dél-afrikai Köztársaság lehet nagyobb hatással, ahol a 2019-es választásokra készülve komoly belpolitikai feszültségek elé néznek 2018-ban, továbbra sem téve vonzó célponttá az országot a külföldi befektetők számára.

Bloomberg

Az egyik legfontosabb gazdasági előrejelzés a Bloombergen jelent meg 2017 novemberében, számos elemző részvételével. A prognózis alapvetően pozitív a jövő évet tekintve, a globális gazdaság további növekedésére számít 2018-ban („amennyiben nem tesz senki semmilyen meggondolatlanságot”- szerepel a cikk címében némi iróniával). Ezt elsősorban a 2017 októberében kiadott IMF-jelentésre, a World Economic Outlookra alapozza, mely erősödő globális fellendülést vár a gazdasági teljesítményben. A jelentés szerint 2018-ban megfelelő alkalom nyílik azoknak a kérdéseknek a kezelésére, melyeket a 2007-09-es pénzügyi válság óta nem sikerült megoldani, mint például a nyugdíjkorhatár emelése.

A Bloomberg közgazdászai 2,5%-os éves növekedést prognosztizálnak 2018-ra az USA-ban, 6,4%-ot Kínában, 0,9%-ot Japánban és 1,6%-ot Németországban. Ezek a számok a legtöbb esetben összhangban vannak a 2017-es növekedési várakozásokkal, amely év végül kedvezőbben alakult, mint ahogy a legtöbb előrejelzés jósolta.

Az optimizmus egyik alapja, hogy a globális növekedés valós alapokon nyugszik, nem buborék. Nő a fogyasztás, ezért a munkáltatók több munkaerőt tudnak felvenni, és beruházásokat hajtanak végre, ami még inkább növeli a fogyasztást. Ez globális jelenség, nem korlátozódik egy-egy régióra, vagy ágazatra.

A Bloomberg előrejelzése kiemeli a geopolitikai fenyegetettséget, mint a globális növekedést leginkább veszélyeztető tényezőt (illetve az elemzés szerint a legfőbb kérdés az, hogy a vállalatok és vezetőik hogyan reagálnak ezekre a fenyegetésekre). Pozitív példaként Dél-Koreát, Nagy-Britanniát és Spanyolországot emelik ki, mindhárom ország komoly kihívásokat élt meg 2017-ben (Dél-Korea az észak-koreai fenyegetés közvetlen elszenvedője, Nagy-Britannia a Brexit-folyamat közepén tart, Spanyolország pedig a gazdasága ötödét termelő Katalónia elszakadásával küzd), mégis növekedett a gazdaságuk.

Az egyik legnagyobb kérdés a Bloomberg szerint 2018-ban, hogy képes lesz-e az EU újra önmagára találni a Brexit, a katalán válság, valamint Emmanuel Macron és Angela Merkel különböző EU-víziói között (az egyéb kihívásokról nem beszélve). Számos elemző véleménye megegyezik abban, hogy 2018 meghatározó év lesz az EU számára.

Jelentős kockázatot hordoz az Egyesült Államok viselkedése is 2018-ban, leginkább az év második felében. Ezt számos közgazdász kiemeli: mind a termelés, mind az adóreform, mind az alapkamat-változások, mind a kereskedelmi kapcsolatok alakulása jelentős negatív következményekkel járhat.

Kína növekedése várhatóan némiképp csökken, amennyiben Xi Jinping, második ötéves ciklusának kezdetén végrehajtja azokat a reformokat, melyek hosszú távon növelik majd a termelékenységet (veszteséges vállalatok bezárása), rövid távon azonban felforgatják a gazdaságot. Ezeket a 19. Pártkongresszus előtt kockázatos lett volna végrehajtani, most viszont már nem lehet velük tovább várni.

Bár az előrejelzés meglehetősen optimista a 2018-as globális gazdasági növekedéssel kapcsolatban, a pénzügypiacok tekintetében már kevésbé, felhívja a figyelmet arra, hogy számos ország adósságállománya aggasztóan magas, illetve a túlzott magabiztosság veszélyeit is kiemeli. A politikusok szintén nem számíthatnak békés évre 2018-ban, mert még ha a gazdaság növekedni is fog, a politikai és társadalmi megosztottság nem csökken, amit feltétlenül kezelni kell majd.

A Bloomberg szerint 2018-ban a következő országokat kell majd a leginkább figyelemmel kísérni:

• Kanada: az ország nem adta fel egy új NAFTA tervét az Egyesült Államokkal, ugyanakkor Kínával is igyekszik kereskedelmi megállapodást kötni
• Mexikó: várhatóan baloldali nacionalista vezetőt választ majd az ország elnökéül júliusban
• Egyesült Államok: A Trump-adminisztráció lépéseit az egész világ figyeli 2018-ban a kereskedelem, a költségvetési ösztönzők és a katonai szövetségek területén
• Olaszország: a májusi (vagy korábbi) választások után nagy esély van rá, hogy populista, euroszkeptikus kormány kerül vezető pozícióba
• Nagy-Britannia: 2019 márciusáig megtörténik a Brexit. Az elválás kondícióinak tárgyalása vélhetően még keményebb lesz 2018-ban
• Németország: az ország exportja várhatóan továbbra is túlszárnyalja az importját, szomszédai rosszallását kivívva
• Nigéria: olajkitermelése 2016 után új erőre kaphat, túlértékelt valutája azonban elriasztja a befektetőket
• Szaúd-Arábia: a kormány elkezdheti értékesíteni az olajóriás, a Saudi Aramco részvényeit, de ez még eltolódhat 2019-ig
• Oroszország: hazai olajtermelői fennmaradhatnak a termelést korlátozó OPEC megállapodás következtében, azonban 2018-ban nagy kockázatot hordoz az olajár további csökkenése
• India: gazdasága már 2017-ben lassult, de megfelelő intézkedésekkel 2018-ban feléledhet
• Ausztrália: a kormány tovább küzd a lakáshitelezés fűtötte ingatlanár-buborékkal
• Dél-Korea: az észak-koreai fenyegetés ellenére a vállalatok továbbra is beruháznak, a fogyasztók pedig költenek, ami pozitív
• Japán: az októberben frissen újraválasztott Abe megkétszerezett erővel próbálja helyreállítani a japán gazdaságot
• Kína: Xi Jinping, második ötéves ciklusa kezdetén, 2018-ban végrehajtja az alapvető fontosságú, ám népszerűtlen intézkedéseit.

ENSZ

Az ENSZ is kiadott egy jelentést a 2018-ban várható gazdasági kilátásokról (World Economic Situation and Prospects 2018), melyben a szervezetre jellemző módon átfogó, globális trendeket fogalmaznak meg. A dokumentum főbb megállapításai:

• Ahogy a globális pénzügyi válság ellenszele alábbhagy, a szakpolitika-alkotóknak több tere nyílik az olyan hosszú távú kérdésekkel való foglalkozásra, melyek a fenntartható fejlődés akadályai. Várhatóan 2017-ben a globális gazdasági növekedés eléri a 3%-ot, ez 2011 óta a legmagasabb érték, és az előrejelzések szerint jövőre és 2019-ben is marad a stabil 3%. Ez a válságkezelési feladatok után a hosszú távú tervezésre is több lehetőséget teremt.
• A megerősödött gazdasági teljesítmény nem egyenlően oszlott meg az országok között. A legdinamikusabb régiók még mindig Kelet- és Dél-Ázsia, illetve a legutóbbi GDP-növekedési hullám főképp a fejlett országokhoz kötődik. A gazdasági válság hatásai a szegényebb országokban jobban elhúzódnak.
• Bár általánosságban javultak a beruházási feltételek, az erős politikai bizonytalanság és az adósságállomány egyre emelkedő szintje akadályát jelentik a beruházások széleskörű megugrásának.
• A globális kereskedelmi növekedés visszaeshet, amennyiben a protekcionista tendenciák folytatódnak. Bár a globális kereskedelem növekedést mutatott 2017-ben, ez jövőre visszaeshet a különböző nemzetközi kereskedelmi megállapodások kimenetelének függvényében.
• A gazdasági kilátásokat nagy mértékben befolyásolják a kereskedelempolitikai változások, a globális pénzügyi feltételek hirtelen romlása, valamint az egyre növekvő geopolitikai feszültségek.

A helyzetelemzés, illetve előretekintés összességében pozitívan tekint a globális gazdasági helyzetre és kilátásokra, a további növekedést azonban számos tényező visszavetheti, ezekre hívja fel a figyelmet a dokumentum.

Összefoglalás

Az előrejelzések áttekintését követően vegyes kép alakul ki: geopolitikai szempontból mozgalmas évet tudunk a hátunk mögött, és várhatóan a kedélyek 2018-ban sem csillapodnak; ugyanakkor a legtöbb gazdasági szakértő pozitívan értékelte a 2017-es évet, ebből kiindulva pedig 2018-ra is alapvetően pozitív elvárásokkal tekintenek. Ugyan még mindig érezhetők az egy évtizeddel ezelőtt kirobbant gazdasági válság hatásai, globális gazdasági-politikai átrendeződés indult meg, azonban a 2017-es év már megerősödött gazdasági teljesítményt hozott, és az előrejelzések a következőkben is hasonló növekedést prognosztizálnak.

Ezzel együtt minden vízió megjegyzi, hogy számos bizonytalansági faktorral kell majd szembenézni 2018-ban is, melyek közül a legtöbb geopolitikai jellegű. Kérdés, hogy hogy alakul a konfliktusos területek helyzete, kirobbannak-e új konfliktusgócok, hogyan változnak az egyes országok és régiók közötti kapcsolatok, szövetségek és erőviszonyok, illetve, hogy a politikai vezetés miképpen alakítja a világkereskedelmi, gazdasági és társadalmi viszonyokat a következő évben.

A 2018-as előrejelzések illusztrálására a Geopolitical Futures öt szemléletes ábrát készített, melyek érzékeltetik a világban várható legfontosabb globális trendeket.

Felhasznált irodalom

BLOOMBERG BUSINESSWEEK (2017): November 6, 2017 Issue. https://www.bloomberg.com/magazine/businessweek/17_46

COY, Peter (2017): Nations to Watch in 2018. In: Bloomberg, 2017. november 2. https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-11-02/nations-to-watch-in-2018

COY, Peter (2017): The Global Economy Looks Good for 2018 (Unless Somebody Does Something Dumb). In: Bloomberg, 2017. November 2. https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-11-02/the-global-economy-looks-good-for-2018-unless-somebody-does-something-dumb

GEOPOLITICAL FUTURES (2017): The World in 2018. Dec. 15, 2017. https://geopoliticalfutures.com/the-world-in-2018/

UN (2017): World Economic Situation and Prospects 2018. UN Development Policy & Analysis Division. https://www.un.org/development/desa/dpad/wp-content/uploads/sites/45/publication/WESP2018_Full_Web-1.pdf