Pandadiplomácia – mit rejt valójában a fekete-fehér bunda?

A világ nagyhatalmai igyekszenek befolyásukat minél szélesebbre kiterjeszteni, ezt nem csak politikailag és katonailag teszik meg, hanem finomabb és puhább eszközökkel is, mint például a kultúra és a diplomácia. A kínai soft power legfőbb képviselői a Konfuciusz Intézetek, amik a kínai kultúrát hivatottak megtestesíteni és a pandák, akikkel akár diplomáciai nyomást is lehet gyakorolni. A pandadiplomácia kezdete már a régmúltra nyúlik vissza, amit Kína azóta is alkalmaz méghozzá egyre sikeresebben, ugyanis ezek a négylábú, puha „diplomaták” nem csak elbűvölően aranyosak, de hatalmas politikai befolyást is képesek gyakorolni.

Bevezetés

Egyes állatok ajándékozása bevett szokás volt a történelem során. Több feljegyzés is született arról, hogy családok, törzsek és nemzetek eme diplomáciai ajándékot használják a kapcsolatok megerősítéséhez. Az egzotikus állatoknak pedig még nagyobb jelentőségük van, hiszen a ritka fajok ajándékozása a megbecsültség és a kiváltságos szerepét kelti az ajándékozottakban. 1486-ban az egyiptomi szultán zsiráfot adományozott a Medici családnak a katonai támogatás reményében,[1] a különleges állat érkezését hatalmas érdeklődés övezte, több művész is megörökítette festményén. Legyen szó zsiráfokról, rinocéroszokról vagy teknősökről a különleges állatok mind a két fél számára pozitív üzenetet hordoznak, hiszen mindenki a csodájára jár egy ilyen állat érkezésére és felkelti a küldő ország iránti érdeklődést, vajon honnan jön ez a különleges teremtmény, a fogadót pedig csodálják és irigylik, hogy egy ilyen ajándékban részesül.

Jelenkorunkban is megőrződött ez a hagyomány, Ausztrália koalákat, Sri Lanka elefántokat adományoz,[2] azonban a legismertebb és talán a legjelentősebb a kínai pandadiplomácia, amely a már csak a Kínában őshonos óriáspandák ajándékozását jelenti. Azonban ez a gesztus közel sem annyira önzetlen és nem is annyira ajándék.

Soft power

Sok szakértő úgy véli, hogy a soft power az indirekt útja annak, hogy a nagyhatalmak elérjék vagy kikényszerítsék akaratukat, vagyis a hatalom második arcaként is szokták emlegetni.[3] Ennek hatására az országok közelebb kerülhetnek céljaik megvalósításához a világpolitikában annak eredményeként, hogy a többi állam tiszteli, elismeri és követi az általa képviselt értékeket, így a puha erő vagy soft power nemcsak együttműködőbbé teszi az országokat, de alternatívát is jelent a hard power keménységével szemben. A soft power több, mint csak képesség a meggyőzésre vagy pusztán erő a befolyásolásra, egyszerűen megfogalmazva a puha erő a vonzó vagy megnyerő erő.[4] Nem mindegy ugyanis, hogy egy ország hogyan kívánja érdekeit érvényesíteni és befolyását kiterjeszteni. Használhat katonai erőt és gazdasági nyomást vagy felhasználhatja értékeit és azon keresztül, szinte észrevétlenül sugallhatja azt az országoknak, hogy önszántukból kövessék, amely így sokkal tartósabb, hiszen azt az érzetet kelti, hogy ez belső akaratból történt nem pedig külső nyomásra.[5]

A szakértők szerint a soft power-nek három fő forrása van: a kultúra, a politikai értékek és a külpolitika.[6] Ezek közül a kultúra a legfontosabb, ahol egy ország vagy hatalom értékeket teremt, és a társadalmakon keresztül fejti ki annak hatását. A hard és a soft power néha kiegészíti, néha pedig kioltja egymást. Amerika már megtanulta a kettőt egyensúlyba hozni és jól alkalmazza őket, Kína azonban még csak most ismerkedik vele és keresi az egyensúlyt.[7]

Mivel Kína mára a világ második legnagyobb gazdasága és egyre inkább részt vállal a világpolitikában, Peking lett az amerikai hegemónia legnagyobb vetélytársa. Azonban az amerikai soft power olyan erősen be van ágyazódva és szinte a világ összes országában jelen van, hogy azt nem lehet egykönnyen kiszorítani. A pekingi vezetés éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyez a soft power stratégiájának kidolgozására és egy jó kínai imázs létrehozására. Ezek nélkül elengedhetetlen céljainak elérése és e nélkül a kínai növekedést és befolyást a legtöbb ország fenyegetésként fogja megélni.

Igyekszik egyre több nemzetközi sporteseménynek otthont adni, a kínai médiumokat több nyelven is elérhetővé tenni, csúcstechnológiát és minőséget biztosítani a számítástechnika és az okostelefonok terén, a kínai termékek hírnevének visszaállítása érdekében, hogy ne a régebben jellemzőbb silány minőséggel azonosítsák. A kínai márkák és hírességek is egyre nagyobb elfogadásnak örvendenek évről-évre világszerte. 2004 óta pedig a Pekingből induló Konfuciusz Intézet mára már több száz intézettel büszkélkedhet a világon, amely a kínai nyelv és kultúra népszerűsítésére hivatott.[8] A kínai soft power egyik legrégebbi és legfontosabb képviselője mégis a panda.

Pandadiplomácia

Sokáig a pandák és a pandadiplomácia volt az egyik legsikeresebb példája Kína elfogadásának, ami globálisan is működött,[9] mára pedig a kínai soft power egyik legrégebbi és legjelesebb képviselője lett. Peking a kínai nemzeti szimbólumát is megváltoztatta a sárkányról pandára. Ugyanis a sárkányban a nyugati világ gyakran a kínai fenyegetést vélte felfedezni, pedig a kínai kultúrában a sárkány egy bölcs és pozitív karakternek számít.[10] A panda és a panda motívum lett a kínai soft power egyik alapja és kiindulópontja.

Az első nyugati utazó, aki „felfedezte” a pandák létezését a francia katolikus hittérítő Jean Pierre Armand David atya volt, akinek a helyi vadászok mutattak egy panda tetemet. Az első írásos emlék a pandadiplomáciáról habár 685-re nyúlik vissza a Tang dinasztia idejére, amikor Wu Zetian császárnő egy pandapárt ajándékozott a szomszédos Japánnak.[11] Azonban a pandák nemzetközi sikerei csak David atya felfedezése után kezdődtek. Az első modernkori pandaajándékozás nyílt politikai ajándékként Chiang Kai Shek alatt történt, aki egy pandapárt adományozott 1941-ben a bronxi állatkertnek, hogy megköszönje a japán megszállók elleni küzdelemben nyújtott amerikai segítséget. A Kínai Kommunista Párt hatalomra kerülése után Mao Ce-tung folytatta a pandaadományozás hagyományát a fő szövetségeseinek, ebben az esetben a Szovjetuniónak és Észak-Koreának.[12]

A legismertebb panda valószínűleg Chi Chi, aki 1958 és 1972 között a londoni állatkert lakója volt,[13] és 1961-ben a Természetvédelmi Világalap vagyis a WWF[14] logójának hivatalos arca lett.[15] A legjelentősebb pandaadományozás, mint politikai ajándék 1972-ben történt Richard Nixon kínai látogatásának alkalmával, jelezvén szimbolikusan is, hogy Kína nyit a kapitalista nyugati világ felé. A következő évtized során több, mint egy tucat panda került elajándékozásra Amerikába, Nagy-Britanniába, Japánba, Franciaországba, Németországba, Spanyolországba és Mexikóba. 1996-ban a san diego-i állatkert megegyezett Kínával, hogy 12 évre örökbe fogad egy pandapárt és évi egy millió dollár „kutatói kölcsönt” fizet Kínának az állatokért cserébe. Ez nagy fordulatot jelentett a pandadiplomáciában, ugyanis Kína innentől kezdve már nem örökre adta a pandákat az országoknak és nem is ingyen.[16] Minden kölcsönadott pandapár után évi egy millió dollárt kell fizetniük az országoknak és a párok minimum 10 évre kerülnek csak bérbeadásra.[17]

Kína nagy figyelmet kezdett fordítani a veszélyeztetett pandák védelmére és fajfenntartására hiszen ma már csak Kínában őshonosak. Ez a nagy igyekezet főként az állat politikai, kulturális jelentőségére vezethető vissza, hiszen immár a kínai soft power egyik fő eszköze lett. Amellett, hogy a pandapárok kölcsönadásának nagy ára van, komoly feltételeket szabnak meg az adott országoknak, amelyeket teljesíteniük kell az örökbefogadás előtt. A megfelelő életkörülmények biztosítása mellett a friss bambuszt is garantálni kell, amely étkezésük 99%-át teszi ki.[18] Minden panda még a külföldi állatkertekben született pandabocs is a Kínai Állam tulajdonát képezi beleértve minden biológiai részükkel (bunda, fog, stb.). Gyakran több éves tárgyalások előzik meg a megállapodásokat, amelyek mindegyikét a jelenlegi kínai elnök Xi Jinping saját kezűleg fogad el.[19] Az állatok szállítása is komoly logisztikát igényel, amelyet legtöbb esetben a FedEx lát el, külön a pandák számára kialakított repülőjárattal, luxuskörülményeket biztosítva az állatoknak.[20]

Az állatkertek számára azonban egyre nagyobb terhet jelent ez a diplomáciai ajándék. Ugyanis a pandák életkörülményeinek magas színvonalon tartása hatalmas költségeket jelent az intézményeknek, ami sokszor nem térül meg a látogatók számával.[21]

Mi áll a pandadiplomácia hátterében?

Mivel a panda sokáig az egyik legveszélyeztetettebb állatfajnak számított, így az az ország, amelyet Kína megtisztelt a pandák adományozásával igazán különlegesnek érezhette magát és nagyon nagy jelentősége volt. A világ számára még mindig nagy presztízst jelent a panda, mint diplomáciai ajándék, amivel Kína a két ország jó kapcsolatát fejezi ki, a másik fél pedig elismeri a kínai értékeket.

Kína legnagyobb kereskedőpartnerei és pandáiknak száma (forrás: https://www.ft.com/content/8a04a532-be92-11e7-9836-b25f8adaa111 )

Amint rápillantunk a „pandatérképre” láthatjuk, hogy azok az országok rendelkeznek pandával vagy több pandával, amelyekkel jó gazdasági kapcsolatot ápol Kína. Azt is megfigyelhetjük, hogy nagyobb gazdasági egyezségek után az országok diplomáciai ajándékot kapnak egy pandapár személyében. A kérdés azonban felmerülhet, hogy ebből vajon ki profitál jobban? A fogadó ország, aki évi egy millió dollárért csak kölcsönbe kapja az állatokat és mellé további hatalmas költségeket fizet tartásukért vagy Kína, aki az „ajándék” pandák után pénzt kap, ráadásul a külföldre adott pandapár szaporítása ebben az esetben nem is az ő költségén történik. Sőt ha sikerrel jár és a kölcsönadást követő 12 hónapban pandabocs születik, akkor további 400 000 dollárt kell pluszban fizetnie az adott országnak.[22] Nem is beszélve arról, hogy a pandák adományozásáról szóló egyezséget általában egy Kína számára előnyös, főként gazdasági megállapodás előz meg. Nem csoda tehát, hogy Kína nem akarja elismerni, hogy a pandák mára már nem annyira veszélyeztetettek, mint amennyire régebben voltak,[23] mivel hatalmas pénz, üzlet és érdekek vannak a pandadiplomácia mögött. A panda egy igen szerencsés fajnak számít, ugyanis ennek köszönhetően megmenekült a kihalástól és folyamatos támogatásnak és egyedszám növekedésnek örvend.

A pandák örökbefogadásáért való fizetés sokáig azért volt fontos, hogy megmentsék a fajt és anyagi hátteret biztosítsanak a fajfenntartásnak és a megfelelő életkörülmények biztosításának. Azonban mára egyre növekszik a pandák egyedszáma, átminősítésre is került veszélyeztetettségének mértéke, amit mintha a kínai kormány nem akarna tudomásul venni.

A pandapopuláció alakulása az évek során (Forrás: https://www.ft.com/content/8a04a532-be92-11e7-9836-b25f8adaa111)

 A vadon élő pandákért a Kína Állami Erdészeti Igazgatása a felelős, a külföldön élő állatokért pedig a Lakásügyi és Városi-vidékfejlesztési Minisztérium. Mind a két állami szervezet komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy elnyerje az állami támogatásokat, amelyek minden megszületett pandabocs után járnak.[24] A pandák örökbe adásáról szóló egyezmény a befogadó állatkert és a Kína Vadvilág Természetvédelmi Egyesület (CWCA),[25] között jön létre.13 ország 15 állatkertjével van kapcsolata, ennek eredményeként 34 panda él Kínán kívül, összesen 18 pandabocs született külföldön, amelyből 12 került vissza Kínába.[26]

Kérdés, hogy a nyugati világban mikor merül fel ennek a diplomáciának a morális kérdése, hogy habár a pandaszaporítás és a fajmentés jól halad,[27] természetes élőhelye azonban egyre fogy és ennek megóvására Kína nem fektet közel sem akkora hangsúlyt, mint a szaporításra.[28] Annak tekintetében pedig, hogy a vadonban nagyon kicsik a pandák túlélési esélyei, főként az emberi beavatkozásnak köszönhetően, így még több jószágot tudnak a soft power szolgálatába állítani. A hatalmas költségekről nem is beszélve, amivel ennek az „ajándéknak” az ellátása jár. Ráadásul a pandákért fizetett évi egy millió dollárral el sem kell számolnia a kínai szerveknek.[29] A másik oldalon viszont felmerül a kérdés, hogy ha esetleg egyszer valamelyik ország ezeknek a tükrében nem hajlandó elfogadni Kína ajándékát, akkor az hatalmas diplomáciai botrányt eredményez és a két ország kapcsolatának megromlását vonná maga után.

Mára a panda ugyanis annak a jelképévé vált, hogy Kína milyen kapcsolatot ápol az országokkal és Kínát egyfajta diplomataként képviselik. Peking az állatokat egyfajta jutalmazó és bűntető módszerként is alkalmazza. Nemrégiben Németország kapta a jutalmat annak eredményeként, hogy szoros és jó együttműködés van a két ország között, nem mellesleg pedig a Berlinben tartott G20 csúcs előtt két nappal.[30] Legutóbb pedig Finnországba érkezett pandapár, miután 2017-ben Xi Jinping Finnországba látogatott. 1995 óta először érkezett az országba ilyen magas szintű kínai delegáció és az északi ország függetlenségének 100. évfordulója alkalmából a kínai államfő bejelentette, hogy pandákat adományoz Helsinkinek 15 évre.[31] 2014-ben a Malaysia Airlines eltűnése kapcsán pedig a büntető módszert alkalmazta Kína, ugyanis az eltűnt gép fedélzetén 150 kínai utas tartózkodott és a kínai kormány szerint a maláj hatóságok nem végezték megfelelően a munkájukat. Elégedetlenségüknek hangot adva elhalasztották két panda érkezését, amelyeket a kuala lumpuri állatkertből vittek volna át. Végül megérkeztek a pandák Malajziába ugyan egy hónapos késéssel.[32] Arra is volt már példa, hogy Kína a pandák visszavételével fenyegetett meg országokat, amennyiben azok Peking és a kínai értékek számára elfogadhatatlan magatartást tanúsítanak. 2013-ban amikor a Dalai Láma Ausztriába látogatott, Kína azonnal az országban lévő panda visszavételével fenyegette meg. Ausztria ezért nem tudott mást tenni, mint hogy újra megerősítette az „egy Kína elvet”.[33] Ahogy azt fent említettük a pandák ajándékozását gyakran megelőzi egy fontos gazdasági egyezség megszületése Kína és a befogadó ország között. Ausztrália, Franciaország és Kanada is azután kapott pandákat, hogy egyezség született arról, hogy nukleáris technológiát és urániumot adnak el Kínának. Skócia azután fogadott pandákat, hogy a tengeri olajfúráshoz szükséges technológiát megosztott Kínával és megegyeztek a lazacutánpótlás biztosításáról.[34]

Nemcsak a politika, de a politikusok is hozzájárulnak a pandadiplomácia sikerességéhez. Az Egyesült Királyság volt miniszterelnöke Edward Heath, valamint Michelle Obama, Bill Clinton, Francois Hollande és Angela Merkel után,[35] Donald Trump ázsiai körútjának alkalmával Melania Trump-ot is pandákkal fényképezték.[36]

Kínát gyakran hasonlítják a pandákhoz, mint nagy és kedves macit, aki békés szándékával belopja magát az emberek szívébe. Azonban, akik közvetlenül pandákkal foglalkoznak gyakran számolnak be harcias természetükről továbbá Dél-Kínában, ahol még mindig vannak vadon élő egyedek minden évben vannak hírek a helyiek ellen elkövetett pandatámadásokról, főleg a territóriumok védelme miatt.[37]

Konklúzió

A pandadiplomácia hosszú évek óta a kínai soft power fontos részét képzi. A diplomácia ezen formáját már olyan tökéletesre fejlesztették, hogy a külföldi országok sorban állnak, hogy elnyerjék a különleges állatokat hazájuk számára. Elfeledve azt a költséget, ami mindezzel jár és az automatikus elfogadását a Kínai Kommunista Párt elveinek (pl.: egy Kína elv). Sokáig az állatok megmentése volt a cél, ami azonban mára már kezd átfordulni inkább egy üzleti és zsaroló módszerre, háttérbe szorítva az állatok érdekeit. A külföldi országok pedig tárt karokkal várják a négylábú diplomatákat, akik gyakran kínai pénzzel és befektetésekkel együtt érkeznek.

Szerző: Zoltai Alexandra

• Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3. https://www.ft.com/content/8a04a532-be92-11e7-9836-b25f8adaa111 (utolsó letöltés: 2018. január 12.)
• Bihani, Shipra: China’s ’panda diplomacy’: All you need to know. In: Times of India, 2017. január 10. https://timesofindia.indiatimes.com/world/china/chinas-panda-diplomacy-all-you-need-to-know/articleshow/59522759.cms (utolsó letöltés: 2018. január 10.)
• „China Focus: Panda pair heading to Finland in 15-year research agreement.” In: Xinhuanet, 2018. január 18. http://www.xinhuanet.com/english/2018-01/18/c_136903330.htm (utolsó letöltés: 2018. január 23.)
• Chughtai, Alia – MAGLIO, Vienna: What is the true cost of a panda? In: Aljazeera, 2017. április 7. http://www.aljazeera.com/indepth/interactive/
  2017/04/true-cost-panda-170406111225550.html (utolsó letöltés: 2018. január 6.)
• Confucius Institute Official Website. http://english.hanban.org/node_10971.htm (utolsó letöltés: 2018. január 15.)
• „Giant pandas arrive in Finland in Chinese charm offensive.” In: Channel NewsAsia, 2018. január 19. https://www.channelnewsasia.com/news/world/
  giant-pandas-arrive-in-finland-in-chinese-charm-offensive-9874476 (utolsó letöltés: 2018. január 23.)
• Guschin, Arthur: Beijing’s Public Diplomacy Challeng. In: The Diplomat, 2013. december 19. https://thediplomat.com/2013/12/beijings-public-diplomacy-challenge/ (utolsó letöltés: 2018. január 15.)
• Mccutcheon, Kathleen: The FedEx Panda Express – China to Canada.” In: FedEx, 2013. marcius 25. http://about.van.fedex.com/blog/the-fedex-panda-express-china-to-canada/#diplomacy (utolsó letöltés: 2018. január 9.)
• „Melania Trump engages in panda diplomacy at Beijing zoo.” In: The Guardian, 2017. november 10. https://www.theguardian.com/us-news/2017/nov/10/
  melania-trump-engages-in-panda-diplomacy-at-beijing-zoo (utolsó letöltés: 2018. január 11.)
• Nicholls, Henry: Way of the Panda: The Curious History of China’s Political Animal. Cambridge, Pegasus, 2010.
• Nye Joseph S.: Soft Power. The Means to Success in World Politics. New York, PublicAffairs, 2005.
• Pacher, Andreas: China’s Panda Diplomacy. In: The Diplomat, 2017. november 2. https://thediplomat.com/2017/11/chinas-panda-diplomacy/ (utolsó letöltés: 2018. január 24.)
• Szczudlik, Justyna: Role of „Panda Diplomacy” in China’s Foreign Policy. In: PISM no. 83. 2017. szeptember 11. (utolsó letöltés: 2018. január 12.)
• WWF hivatalos oldala https://www.worldwildlife.org/about/history (utolsó letöltés: 2018. január 15.)
• “熊猫外交”与中国矛盾的软实力.”In: Financial Times 中文网. http://www.ftchinese.com/story/001074925 (utolsó letöltés: 2018. január 12.)
• „中国熊猫外交大盘点。” In: China Daily. http://www.chinadaily.com.cn/hqzx
  /2014-03/03/content_17319031.htm (utolsó letöltés: 2018. január 15.)

[1] Nicholls, Henry: Way of the Panda: The Curious History of China’s Political Animal. Cambridge, Pegasus, 2010.

[2] Szczudlik, Justyna: Role of „Panda Diplomacy” in China’s Foreign Policy. In: PISM no. 83. 2017. szeptember 11.

[3] Nye Joseph S.: Soft Power. The Means to Success in World Politics. New York, PublicAffairs, 2005. p. 5.

[4] Nye 2005: 6.

[5] Nye 2005: 6 – 7.

[6] Nye 2005: 11.

[7] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[8] Confucius Institute Official Website.

[9] Guschin, Arthur: Beijing’s Public Diplomacy Challeng. In: The Diplomat, 2013. december 19.

[10] Guschin, Arthur: Beijing’s Public Diplomacy Challeng. In: The Diplomat, 2013. december 19.

[11] „中国熊猫外交大盘点。” In: China Daily.

[12] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[13] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[14] World Wild Fund for Nature

[15] WWF hivatalos oldala

[16] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[17] “熊猫外交”与中国矛盾的软实力.”In: Financial Times 中文网.

[18] „中国熊猫外交大盘点。” In: China Daily.

[19] “熊猫外交”与中国矛盾的软实力.”In: Financial Times 中文网

[20] McCutcheon, Kathleen: The FedEx Panda Express – China to Canada.” In: FedEx, 2013. marcius 25.

[21] Chughtai, Alia – Maglio, Vienna: What is the true cost of a panda? In: Aljazeera, 2017. április 7.

[22] Chughtai, Alia – Maglio, Vienna: What is the true cost of a panda? In: Aljazeera, 2017. április 7.

[23] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[24] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[25] China Wildlife Conservation Association

[26] „China Focus: Panda pair heading to Finland in 15-year research agreement.” In: Xinhuanet, 2018. január 18.

[27] 2003 óta 16,8 százalékot nőtt a vadvilági pandapopuláció. Chughtai, Alia – Maglio, Vienna: What is the true cost of a panda? In: Aljazeera, 2017. április 7.

[28] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[29] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[30] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[31] „Giant pandas arrive in Finland in Chinese charm offensive.” In: Channel NewsAsia, 2018. január 19.

[32] Bihani, Shipra: China’s ’panda diplomacy’: All you need to know. In: Times of India, 2017. január 10.

[33] PACHER, Andreas: China’s Panda Diplomacy. In: The Diplomat, 2017. november 2.

[34] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[35] Anderlini, Jamil: How the panda became China’s diplomatic weapon of choice. In: Financial Times, 2017. november 3.

[36] „Melania Trump engages in panda diplomacy at Beijing zoo.” In: The Guardian, 2017. november 10.

[37] “熊猫外交”与中国矛盾的软实力.”In: Financial Times 中文网.