Miért nem működik a demokrácia Kambodzsában?

2017 őszén az ellenzéki Kambodzsai Nemzeti Megmentési Párt feloszlatása bizonyította, hogy az ország 32 éve hivatalban lévő miniszterelnöke Hun Sen, a 2018-as nemzetgyűlési választások előtt minden eszközt hajlandó igénybe venni, hogy megőrizze hatalmát. A látszatdemokrácia végét Kambodzsa megváltozott külpolitikai orientációja is siettette, hiszen a hatalmi elit a Nyugattal szemben egyre nagyobb mértékben támaszkodik a felemelkedő Kínára.

2017. november 16-án a kambodzsai Legfelsőbb Bíróság kimondta a legerősebb ellenzéki párt, a Kambodzsai Nemzeti Megmentési Párt (CNRP)^[1] feloszlatását. A párt vezetőjét Kem Sokha-t árulás vádjával már korábban letartóztatták, ezzel gyakorlatilag a kormányzó Kambodzsai Néppárt (CPP)^[2] maradt az egyetlen meghatározó politikai erő az országban. A kambodzsai demokrácia működése már a korábbiakban is súlyos kérdéseket vetett fel az ország politikai rendszerét illetően, noha a 2013-as parlamenti választások során még az ellenzék győzelme sem tűnt lehetetlennek, a későbbiekben pedig az erő alkalmazása helyett a kormány is engedményekre kényszerült. A 2017-es júniusi helyhatósági választásokon a CNRP a vártnál kevesebb szavazatot szerzett, de a győzelem ellenére Hun Sen a 2018-as országgyűlési választásokon komoly kihívásra számíthatott. Éppen ezért, az ősz folyamán a kormányfő hatalmának megőrzése végett visszatért azokhoz az önkényuralmi módszerekhez, amelyekre az 1990-es évek óta nem volt példa. Ezúttal azonban magabiztosságát az ország átalakuló külpolitikai pozíciója is erősíti, hiszen a Nyugattal szemben Kínára és Oroszországra kíván támaszkodni, a látszatdemokrácia fenntartása ezért már nem szolgálja az érdekeit.

Hun Sen, a világ legrégebben hivatalban lévő miniszterelnöke

Hun Sen, eredeti nevén Hun Bunal, 1952-ben született Kampong Cham-ban, paraszti családban. 1970-ben tanulmányait félbehagyva csatlakozott a vörös khmerekhez, majd zászlóaljparancsnokként harcolt Pol Pot oldalán, de a tisztogatások elől, 1977-ben Vietnamba menekült.^[3] A vietnami haderővel 1978-ban tért vissza az országba és a kezdetektől vezető pozíciót töltött be az új rendszer megszilárdításában. 1979-1986 között külügyminiszter, 1985-től miniszterelnök, 1987-1990 során újra külügyminiszter. Az 1991-es párizsi megállapodásokat követően is megőrizte hatalmát, a demokratikus átmenet során szakított a kommunista elvekkel, pártja a Kampucseai Népi Forradalmi Párt (KPRP)^[4] ekkor vette fel a Kambodzsai Néppárt nevet. 1993-ban az ENSZ felügyelete mellett megtartott szabad demokratikus választásokon koalícióra lépett a Norodom Ranariddh herceg vezette FUNCINPEC^[5] párttal, melynek következtében Hun Sen és Ranariddh személyében 2 miniszterelnöke lett az országnak.^[6] 1997-ben puccsal távolította el riválisát a hatalomból, az 1998-as választások óta pedig egyedüli kormányfőként irányítja az országot, noha nemzetközi nyomásra egy ideig, a CPP-FUNCINPEC koalíció ismét helyreállt. A 2000-es évektől a Sam Rainsy Párt,^[7] majd a CNRP lett a fő rivális ellenzéki párt, de a választásokon 2013-ig Hun Sen győzelme soha nem forgott veszélyben. A kormányfő, aki 32 évesen került hatalomra, 4 évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy 74 éves koráig (2026-ig) szeretné vezetni az országát.^[8]

Kambodzsa politikai öröksége

Kambodzsában soha nem létezett a nyugati definíció szerint értelmezett demokrácia, ami nagyrészt történelmi okokra vezethető vissza. A kambodzsai uralkodók abszolút hatalmát, istenkirályi létét még a francia gyarmati adminisztráció sem kérdőjelezte meg, de a második világháborús japán megszállás ezen szintén nem változtatott.^[9] 1945 után a függetlenség kivívásával párhuzamosan elindult egyfajta demokratizációs folyamat, amelynek Norodom Szihanuk uralma alatt 1953 és 1970 között egy jobboldali önkényuralmi rendszer megszilárdulása vetett véget, amelyet 1970-ben puccsal váltott Lon Nol katonai diktatúrája.^[10] 1975-ben a polgárháborús győzelmet követően a vörös khmerek vették át a hatalmat, akik a korábbiaknál is szélsőségesebb és erőszakosabb rendszert hoztak létre.^[11] 1978-ban a vietnamiak támadása ugyan megdöntötte Pol Pot rémuralmát, de a helyébe lépő Heng Samrin, később Hun Sen kormánya vietnami mintára egy liberálisabb, de továbbra is kommunista diktatúrát működtetett.^[12] 1993 után, amikor eljött a lehetősége annak, hogy a rendszerváltozás következtében egy valódi demokratikus átmenet menjen végbe, az erőszak kultúrája a politikában már annyira meggyökeresedett, miközben a nyugati demokrácia teljesen idegennek hatott, hogy a hatalmi elit, kísérletet sem tett a valódi átalakulás megvalósítására, csupán a korábbi pozíciója megőrzésére törekedett.

A Hun Sen rendszer legfőbb jellemzői

A Hun Sen kormány saját legitimitása biztosítása végett rákényszerült arra, hogy a felszínen betartsa a demokratikus játékszabályokat, hiszen az ország fejlődéséhez a külföldi, főként nyugati országok által kínált pénzügyi támogatás nélkülözhetetlen volt. A nyugati államok és a segélyszervezetek az adományokért cserébe – a legtöbb esetben – megelégedtek a kambodzsai kormány ígéreteivel, miközben konkrét lépések nem történtek a demokratizálódás irányába. Sebastian Strangio szerint ennek következtében a kambodzsai demokrácia csupán egy „délibábnak” tekinthető, amely valójában soha nem létezett.^[13]

Ennek következtében egy sajátos politikai rendszer alakult ki. Ennek a lényege, hogy egy olyan „demokratikus önkényuralomról” beszélhetünk, amely a felszínen demokratikus jellemzőkkel bír (pl. választásokat tartanak, ahol a valódi ellenzék is elindulhat), ugyanakkor a politikai ellenfelek és másként gondolkodók félreállítása a szerves részét képezi. A sajátos khmer politikai kultúrának köszönhetően a valódi demokrácia intézménye nem honosodott meg az országban, a kormány és az ellenzék egyaránt a paternalista instrumentalizmus jegyében tekint a választókra, vagyis nem polgárokként, inkább alattvalókként kezeli őket, akiknek a támogatását meg kell szerezniük, cserébe később „gondoskodhatnak” róluk.^[14]

Hun Sen rendszerében tovább él a múlt, hiszen nyomokban még a kommunista örökség is felfedezhető benne, az urambátyám kapitalizmus mellett a lakosság félfeudális függése sem szűnt meg. A CPP szoros szimbiózisban él az állammal, így szoros felügyelete alatt tartja a bürokráciát, a hadsereget, a biztonsági erőket, valamint kontrollálja az igazságszolgáltatást és a médiát. A párt és a szűk politikai elit dominanciája a gazdaságban maximálisan érvényre jut, de a politika a közszolgáltatásokban is érvényesül.^[15]

A miniszterelnök teljes mértékben kihasználja, hogy a vallás fontos szerepet tölt be a társadalomban, miközben az isteni eredetű monarchia szerepének erősítése révén spirituális téren is megpróbálja bebiztosítani a hatalmát.^[16]

A „demokrácia” első 20 éve (1993-2013)

1993-ban Kambodzsa államformája alkotmányos monarchia lett, Szihanuk király visszatérhetett a trónra, de a főhatalom a demokratikus úton megválasztott kormány kezébe került. A vörös khmerek ellenállásának felszámolása, majd újraintegrálása a társadalomba óriási kihívást jelentett, de Hun Sen, aki a nemzeti megbékélés atyjának szerepét öltötte magára sikerrel teljesítette a feladatot, egyúttal aláásva riválisai tekintélyét.^[17]

A parlamenti mandátumok megoszlása az egyes pártok között 1993-2013 során (forrás: RHODE, Matilda: 2013 Cambodia Election Results, www. asiamattersforamerica.org, August 26, 2013 http://www.asiamattersforamerica.org/asean/2013-cambodian-election-results)

Az 1997-es puccsot követően egy év múlva helyreállt a koalíciós kormányzat, de annak ellenére, hogy a CPP jóval előnyösebb feltételeket élvezett a választásokon, 2003-ban ismét koalícióra kényszerült a FUNCINPEC-kel (az egyedüli kormányalakításhoz a mandátumok 2/3-ának megszerzése volt szükséges).^[18] Az elkövetkező 10 évben az ellenzéki sorok átrendeződésével párhuzamosan (a FUNCINPEC fokozatosan veszítette el támogatottságát, miközben helyét a Sam Rainsy Párt, majd 2012-től a szintén Sam Rainsy vezette Kambodzsai Nemzeti Megmentési Párt vette át) Hun Sen kényelmes többséget élvezett a törvényhozásban.

A választások visszatérő motívuma, hogy a kormánypárt ígéreteket és fenyegetéseket egyaránt alkalmaz, miközben az ellenzék győzelmét apokaliptikus módon a polgárháború kiújulásával azonosítja.^[19] Ezzel párhuzamosan az ellenzéki pártok sem kínálnak valódi alternatívát, hiszen ígéreteiket aligha tudnák megvalósítani még az esetleges választási győzelmet követően sem, mivel a CPP aligha adná át a hatalmat, ennek érdekében a választási csalástól sem riad vissza.

A külföldi befektetéseknek köszönhetően Kambodzsa gazdasági fejlődése felgyorsult – 2011-től elérte az évi 7%-ot^[20] – de ebből alapvetőn csupán a CPP-hez köthető politikai elit profitált, akik ennek segítségével tovább erősítették a bel- és külpolitikai pozícióikat.^[21]

Az autoriter tendenciák felerősödése

A 2013-as nemzetgyűlési választásokon a CPP 68 mandátumot szerzett, míg a CNRP 55-öt, rajtuk kívül más párt nem jutott a parlamentbe. A választásokat követően az ellenzéki párt csalással vádolta a kormányt és nem volt hajlandó elfogadni az eredményt, amely így is kedvezőtlenül alakult a CPP számára, hiszen 2008-hoz képest 22 mandátumot veszített és mindössze a szavazatok 48%-át szerezte meg.^[22] Az ellenzéki képviselők nem voltak hajlandóak elfoglalni a parlamenti helyüket, ehelyett támogatták a kormányellenes tüntetéseket^[23], melynek 2014 januárjában már halálos áldozatai is voltak, a rendőrség erőszakos fellépésének köszönhetően.

 

A szavazatok megoszlása a 2013-as nemzetgyűlési választásokon országos viszonylatban (forrás: GRAHAM, Colum: Cambodia’s Inverted Mandala? New Mandala, 23 August 2013 http://www.newmandala.org/cambodias-inverted-mandala/)

Miután az ellenállás nem vezetett eredményre, 2014 júliusában az ellenzék vezetői elfogadták a kormány békeajánlatát, melynek következtében a CNRP a nemzetgyűlésben és a parlamenti bizottságokban is megkapta az őt megillető pozíciókat, miközben Sam Rainsy is képviselői mandátumhoz jutott.^[24]

Egy ideig a külvilág számára úgy tűnt, hogy a „párbeszéd kultúrája” eredményes lehet és a kormány, valamint az ellenzék képes lesz együttműködni a törvényhozásban, de 2015-re megváltozott a helyzet.^[25] Hun Sen a 2018-as választásokat szem előtt tartva a saját pártján belül is centralizálta a hatalmát, ezzel párhuzamosan a CNRP félreállítása mellett is elkötelezte magát. Az ellenzéki képviselőket ért erőszakos támadásokat követően^[26] 2016-ban Sam Rainsy ellen becsületsértés és rágalmazás vádjával bírósági eljárás indult, ezért távoznia kellett az országból, 2017 februárjában a CNRP elnöki tisztéről is lemondott átadva a hatalmat Kem Sokha-nak.

2017 júniusában a helyhatósági választások során a kormányzat az erőszaktól, a választási csalástól és a megfélemlítéstől sem riadva vissza végül a szavazatok 51%-át szerezte meg, miközben a CNRP 43%-ot kapott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az önkormányzatok 70%-ának az élére kormánypárti vezető került.^[27] A miniszterelnök az eredményekből arra a következtetésre jutott, hogy a 2018-as nemzetgyűlési választásokon a CNRP ismét komoly rivális lehet, ezért a korábbiaknál is keményebben reagált.

A tavaly elfogadott civil szervezetekről szóló törvény már augusztusban lehetővé tette, a Nemzeti Demokratikus Intézet bezárását, ezt követően szeptemberben Kem Sokha-t tartóztatták le árulás, kémkedés és a kormány megbuktatására szőtt összeesküvés vádjával.^[28] Ezt követően az ellenzékinek minősített rádiótársaságok műsorszolgáltató jogát vonták vissza, majd a kormányt kemény kritikával illető Cambodia Daily nevű angol nyelvű napilap megszűntetését is elérték.^[29]

November 16-án a Legfelsőbb Bíróság ítéletében feloszlatta a Kambodzsai Nemzeti Megmentési pártot, melynek egyes prominens tagjait a politikától is eltiltotta 5 évre.^[30] Ezzel párhuzamosan, hogy ne veszítsék el állásukat, azok az állami alkalmazottak, akik az egykori ellenzéki párthoz kötődtek tömegesen lépnek át a kormánypártba, ezáltal is stabilizálva a rendszert.^[31] Lényegében egypártrendszer jött létre, melynek során Hun Sen 2018-as győzelmét egyelőre semmi nem veszélyezteti.^[32]

Kambodzsa átalakuló külpolitikai orientációja

1991 után Kambodzsa egy többpólusú külpolitika megvalósítása mellett kötelezte el magát, amelyben a nagyhatalmaktól való egyenlő távolság kialakítása, a regionális integráció, a szomszédos államokkal való szoros együttműködés élvezett prioritást.^[33]

Mivel az 1990-es években az ország gazdasági fejlődéséhez a Nyugat támogatása nélkülözhetetlen volt, a segélyek fejében  a kormány látszólag elfogadta a demokratikus politikai berendezkedés kritériumait. Mivel a kambodzsai rendszerváltás az európai országok, de legfőképp az USA számára is komoly gazdasági lehetőséget rejtett magában, a nyugati kormányok igyekeztek együttműködni a Hun Sen kabinettel, bizonyos fokig annak autokrata törekvéseit is tolerálták.^[34]

A 21. század elején azonban az ASEAN államokkal való gyümölcsöző együttműködés mellett, az EU, az USA és Japán segítsége ellenére Kína már egyre nagyobb befolyást szerzett a régióban. Hun Sen a gazdaságban örömmel fogadta a kínai térnyerést, hiszen Peking nem kritizálta a rendszert és a Nyugattal ellentétben feltételekhez sem kötötte a befektetéseket, segélyeket, hiteleket. A 2010-es évek közepére Kína lett Kambodzsa legnagyobb kereskedelmi partnere, a legnagyobb külföldi befektető az országban, a legnagyobb segélyező állam, valamint a khmer hadsereg legfőbb partnere, támogatója.^[35]

A kínai kölcsönök és támogatások felhasználása Kambodzsában gazdasági szektorokra lebontva. (forrás: LE, Minh-Ha: Projects Funded by Chinese Loans and Grants. Radio Free Asia, http://www.rfa.org/english/news/special/chinacambodia/loans.html)

A kínai befolyás erősödése a politika területén is láthatóvá vált, hiszen Kambodzsa más ASEAN tagállamokkal szemben is hajlandó nyíltan Kína érdekeit képviselni, ez mindennél jobban érzékelteti az ország megváltozott külpolitikai irányvonalát, egyben az átalakuló nemzetközi hatalmi egyensúlyt.^[36]

Hun Sen, aki a demokrácia játékszabályait csupán addig szándékozott követni, ameddig abból előnye származott, 2017 őszére már úgy ítélte meg, hogy a legfőbb cél, hogy 2018-ban is bebiztosítsa hatalmát, ennek érdekében leszámolhat az ellenzékével, az esetleges nyugati szankciókat és a kapcsolatok megromlását majd ellensúlyozza Kína és Oroszország politikai, gazdasági támogatása.

Hun Sen számára Trump elnök „America First” politikája is kedvező, hiszen az Obama kabinettel szemben Trump külkapcsolataiban a demokrácia elveinek hangsúlyozása helyett a gazdasági érdekek dominálnak. Az amerikai kongresszus ugyan már több korlátozó intézkedést vezetett be a kambodzsai vezetés ellen az utóbbi időben, de ezek eredményessége egyelőre megkérdőjelezhető. Az esetleges EU szankciók azonban komoly hatással lehetnek Kambodzsára, hiszen jelenleg az EU-ba irányul a kambodzsai export kb 40%-a, hiszen a ruhaipar alapvetően európai és amerikai piacra termel. A költségek emelkedése következtében a külföldi befektetők viszont könnyen más országokba telepíthetik át a termelést.^[37] Kérdéses azonban, hogy hosszú távon a nagyhatalmak saját gazdasági érdekeiket követve felvállalják-e a nyílt konfrontációt a rezsimmel.

Hun Sen eltökéltségét jelzi, hogy saját bevallása szerint az amerikai segélyek befagyasztását is elfogadhatónak tartaná, továbbá a jövő évi nemzetgyűlési választások eredményének nemzetközi elismerésével sem foglalkozik, hiszen Kína és Oroszország már jelezte támogatását ebben a kérdésben.

Visszatérés a diktatúrához?

2017 őszén az egyetlen nemzetgyűlésbe bejutott ellenzéki párt a CNRP feloszlatása mindennél jobban bizonyította, hogy hatalma megőrzése érdekében a Hun Sen kormány a végsőkig hajlandó elmenni. Noha az ellenzék győzelmére a 2018-as választásokon amúgy sem lett volna sok esély, a 2017-es helyhatósági választásokat követően a kormány semmit nem akart a véletlenre bízni. Az ellenzékkel szembeni leszámolás nem ismeretlen jelenség a khmer politikai kultúrában, de Hun Sen helyzetét ezúttal már a megváltozott nemzetközi környezet is megkönnyítette. A Trump kormányzat külpolitikája, Kína növekvő dominanciája, lényegében a világrendi átalakulás következtében, az új geopolitikai erőtérben a kambodzsai kormány nyíltan felvállalhatja a demokrácia elutasítását, hiszen manapság már nem attól függ a rezsim hatalmon maradása. Ezzel együtt persze nagy kérdés, hogy az önkényuralom a társadalom nagyobb részének elégedetlensége folytán még mennyi ideig tartható fenn, ezzel együtt persze az is, hogy hosszú távon működhet-e a demokrácia Kambodzsában, avagy az ország politikai kultúrájának megfelelően az erős ember kezében összpontosuló vezetésnek igazából létezik-e alternatívája.

Jegyzetek

[1] Cambodia National Rescue Party (CNRP)

[2] Cambodian People’s Party (CPP)

[3] STRANGIO, Sebastian: Hun Sen’s Cambodia. Yale University Press, New Haven and London, 2014. 23-24.

[4] Kampuchean People’s Revolutionary Party (KPRP)

[5] Nemzeti front a független, békés, semleges és együttműködő Kambodzsáért (franciául: Front uni national pour un Cambodge indépendant, neutre, pacifique et coopératif)

[6] CHANDLER, David: The History of Cambodia. Westview Press, Boulder, 2000. 241.

[7] Sam Rainsy Party

[8] VANNARIN, Neou: Hun Sen Reveals Plan to Win 3 More Elections, Retire at Age 74. In: The Cambodia Daily, May 7, 2013 https://www.cambodiadaily.com/elections/hun-sen-reveals-plan-to-win-3-more-elections-retire-at-age-74-22700/ (2017.10.13.)

[9] SHORT, Phillip: Pol Pot: Anatomy of a Nightmare. Henry Holt and Company. New York, 2005. 19, 28-30.

[10] CHANDLER: 191-206.

[11] A vörös khmerek uralma idején 1975 és 1978 között megközelítően 1,7 millió ember veszítette életét Kambodzsában. Részletesebben lásd: KIERNAN, Ben: The Pol Pot Regime: Race, Power, and Genocide in Cambodia under the Khmer Rouge, 1975-1979. Yale University Press, New Haven, 2008.

[12] Chandler: 230-231.

[13] Strangio: 92-94.

[14] GIRY, Stéphanie: Autopsy of a Cambodian Election. How Hun Sen Rules. In: Foreign Affairs, September/October 2015 https://www.foreignaffairs.com/articles/asia/autopsy-cambodian-election (2017.02.12.)

[15] A Transparency International szerint 2016-ban Kambodzsa volt Délkelet-Ázsia legkorruptabb országa, globálisan a 156. helyet foglalja el a listán.

[16] Részletesebben lásd: KLEMENSITS Péter: A buddhizmus és az államhatalom kapcsolata Kambodzsában a Hun Szen korszakban. PAGEO, Geopolitikai Kutatóintézet, 2017 április 12. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/04/12/a-buddhizmus-es-az-allamhatalom-kapcsolata-kambodzsaban-a-hun-szen-korszakban/ (2017.11.19.)

[17] Giry

[18] A 2006-os alkotmány kiegészítést követően már egyszerű többség birtokában is megalakulhatott az új kormány. Strangio: 113.

[19] HUTT, David: Where Are Southeast Asia’s Loyal Oppositions? In: The Diplomat, November 22, 2017 https://thediplomat.com/2017/11/where-are-southeast-asias-loyal-oppositions/ (2017.12.03.)

[20] Cambodia GDP Annual Growth Rate, 1994-2017. Trading Economics https://tradingeconomics.com/cambodia/gdp-growth-annual (2017.12.04.)

[21] Strangio: 133-136.

[22] Cambodia’s Election, Feeling Cheated. In: The Economist, July 29, 2013 https://www.economist.com/blogs/banyan/2013/07/cambodias-election (2017.12.04.)

[23] A sztrájkoló ruhaipari dolgozók elsősorban a minimálbér felemelése mellett és a korrupció ellen tüntettek.

[24] A későbbiekben az ellenzék még médiafelületet is kapott. Giry

[25] HARFENINST, Ethan: Cambodia’s Withering ‘Culture of Dialogue’. In: The Diplomat, October 12, 2015 https://thediplomat.com/2015/10/cambodias-withering-culture-of-dialogue/ (2017.12.03.)

[26] 2015 végén 2 ellenzéki képviselőt „ismeretlen tettesek” megvertek, Kem Sokha a nemzetgyűlés alelnökét és családját pedig megfélemlítették, majd a hadsereg „kérésére” parlamenti mandátumától is megfosztották.

[27] HUNT, Luke: Hun Sen Scores Victory in Cambodia’s Commune Elections. In: The Diplomat, June 06, 2017 https://thediplomat.com/2017/06/hun-sen-scores-victory-in-cambodias-commune-elections/ (2017.12.03.)

[28] ENOS, Olivia: Kem Sokha’s Arrest Yet Another Sign of Serious Backslides in Cambodian Democracy. In: Forbes, September 14, 2017 https://www.forbes.com/sites/oliviaenos/2017/09/14/kem-sokhas-arrest-yet-another-sign-of-serious-backslides-in-cambodian-democracy/#5d9c214f323c (2017.12.03.)

[29] BENNETT, Caroline: Violent politics and the disintegration of democracy in Cambodia. In: The Conversation, September 11, 2017 https://theconversation.com/violent-politics-and-the-disintegration-of-democracy-in-cambodia-83636 (2017.12.03.)

[30] SOKHEAN, Ben – DARA, Mech – BALIGA, Ananth: Death of democracy’:

CNRP dissolved by Supreme Court ruling. In: The Phnom Penh Post, 17 November 2017  http://www.phnompenhpost.com/national-post-depth-politics/death-democracy-cnrp-dissolved-supreme-court-ruling (2017.12.03.)

[31] HUTT, David: The Eternal Win-Wins of Hun Sen’s Power in Cambodia. In: The Diplomat: December 06, 2017 https://thediplomat.com/2017/12/the-eternal-win-wins-of-hun-sens-power-in-cambodia/ (2017.12.07.)

[32] A miniszterelnök legutóbb úgy nyilatkozott, hogy szándékai szerint még 10 évig fogja vezetni az országát.

[33] CHONGKITTAVORN, Kavi: Hun Sen’s cabinet reshuffle sends a strong signal. In: The Nation: April 04, 2016 http://www.nationmultimedia.com/opinion/Hun-Sens-cabinet-reshuffle-sends-a-strong-signal-30283209.html (2017.12.03.)

[34] STRANGIO: 220-224.

[35] A legfontosabb azonban, hogy a kínai befektetők és a CPP-hez köthető khmer politikai elit között egy rendkívül szoros kölcsönösen jelentős haszonnal járó partnerség alakult ki. CHANBOREY, Cheunboran: Cambodia’s Strategic China Alignment. In: The Diplomat, July 08, 2015 https://thediplomat.com/2015/07/cambodias-strategic-china-alignment/ (2017.06.12.)

[36] Lásd pl.: HUNT, Luke: ASEAN Summit Fallout Continues. In: The Diplomat, July 20, 2012 https://thediplomat.com/2012/07/asean-summit-fallout-continues-on/ (2016.12.02.)

[37] HUTT, David: Will US, EU turn the heat on Hun Sen? In: Asia Times, November 19, 2017 http://www.atimes.com/article/will-us-eu-turn-heat-hun-sen/ (2017.12.03.)

 

Felhasznált Irodalom

• BENNETT, Caroline: Violent politics and the disintegration of democracy in Cambodia. In: The Conversation, September 11, 2017 https://theconversation.com/violent-politics-and-the-disintegration-of-democracy-in-cambodia-83636 (2017.12.03.)
• Cambodia GDP Annual Growth Rate, 1994-2017. Trading Economics https://tradingeconomics.com/cambodia/gdp-growth-annual (2017.12.04.)
• Cambodia’s Election, Feeling Cheated. In: The Economist, July 29, 2013 https://www.economist.com/blogs/banyan/2013/07/cambodias-election (2017.12.04.)
• CHANBOREY, Cheunboran: Cambodia’s Strategic China Alignment. In: The Diplomat, July 08, 2015 https://thediplomat.com/2015/07/cambodias-strategic-china-alignment/ (2017.06.12.)
• CHANDLER, David: The History of Cambodia. Westview Press, Boulder, 2000.
• ENOS, Olivia: Kem Sokha’s Arrest Yet Another Sign of Serious Backslides in Cambodian Democracy. In: Forbes, September 14, 2017 https://www.forbes.com/sites/oliviaenos/2017/09/14/kem-sokhas-arrest-yet-another-sign-of-serious-backslides-in-cambodian-democracy/#5d9c214f323c (2017.12.03.)
• GIRY, Stéphanie: Autopsy of a Cambodian Election. How Hun Sen Rules. In: Foreign Affairs, September/October 2015 https://www.foreignaffairs.com/articles/asia/autopsy-cambodian-election (2017.02.12.)
• GRAHAM, Colum: Cambodia’s Inverted Mandala? New Mandala, 23 August 2013 http://www.newmandala.org/cambodias-inverted-mandala/ (2017.10.12.)
• HARFENINST, Ethan: Cambodia’s Withering ‘Culture of Dialogue’. In: The Diplomat, October 12, 2015 https://thediplomat.com/2015/10/cambodias-withering-culture-of-dialogue/ (2017.12.03.)
• HUNT, Luke: ASEAN Summit Fallout Continues. In: The Diplomat, July 20, 2012 https://thediplomat.com/2012/07/asean-summit-fallout-continues-on/ (2016.12.02.)
• HUNT, Luke: Hun Sen Scores Victory in Cambodia’s Commune Elections. In: The Diplomat, June 06, 2017 https://thediplomat.com/2017/06/hun-sen-scores-victory-in-cambodias-commune-elections/ (2017.12.03.)
• HUTT, David: The Eternal Win-Wins of Hun Sen’s Power in Cambodia. In: The Diplomat: December 06, 2017 https://thediplomat.com/2017/12/the-eternal-win-wins-of-hun-sens-power-in-cambodia/ (2017.12.07.)
• HUTT, David: Where Are Southeast Asia’s Loyal Oppositions? In: The Diplomat, November 22, 2017 https://thediplomat.com/2017/11/where-are-southeast-asias-loyal-oppositions/ (2017.12.03.)
• HUTT, David: Will US, EU turn the heat on Hun Sen? In: Asia Times, November 19, 2017 http://www.atimes.com/article/will-us-eu-turn-heat-hun-sen/ (2017.12.03.)
• KIERNAN, Ben: The Pol Pot Regime: Race, Power, and Genocide in Cambodia under the Khmer Rouge, 1975-1979. Yale University Press, New Haven, 2008.
• KLEMENSITS Péter: A buddhizmus és az államhatalom kapcsolata Kambodzsában a Hun Szen korszakban. PAGEO, Geopolitikai Kutatóintézet, 2017 április 12. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/04/12/a-buddhizmus-es-az-allamhatalom-kapcsolata-kambodzsaban-a-hun-szen-korszakban/ (2017.11.19.)
• LE, Minh-Ha: Projects Funded by Chinese Loans and Grants. Radio Free Asia, http://www.rfa.org/english/news/special/chinacambodia/loans.html) (2017.12.03.)
• RHODE, Matilda: 2013 Cambodia Election Results, www. asiamattersforamerica.org, August 26, 2013 http://www.asiamattersforamerica.org/asean/2013-cambodian-election-results (2017.12.03.)
• SHORT, Phillip: Pol Pot: Anatomy of a Nightmare. Henry Holt and Company. New York, 2005.
• SOKHEAN, Ben – DARA, Mech – BALIGA, Ananth: Death of democracy’:
• CNRP dissolved by Supreme Court ruling. In: The Phnom Penh Post, 17 November 2017 http://www.phnompenhpost.com/national-post-depth-politics/death-democracy-cnrp-dissolved-supreme-court-ruling (2017.12.03.)
• STRANGIO, Sebastian: Hun Sen’s Cambodia. Yale University Press, New Haven and London, 2014.
• VANNARIN, Neou: Hun Sen Reveals Plan to Win 3 More Elections, Retire at Age 74. In: The Cambodia Daily, May 7, 2013 https://www.cambodiadaily.com/elections/hun-sen-reveals-plan-to-win-3-more-elections-retire-at-age-74-22700/ (2017.10.13.)