Trump&Taiwan – Felborulhat-e a szoros-közi kapcsolatok rendje
Tsai Ing-wen taiwani elnöknő 2016-os megválasztása és a Demokratikus Haladás Pártának (DPP) első alkalommal megszerzett többsége a Törvényhozó Yuanben (Taiwan parlamentjében) egyértelmű fordulatot jelentett a nyolc évig kormányon lévő KMT párt és a korábbi elnök – Ma Ying-jeou Peking-közeli politikájához képest. A Népköztársaság számára nem csak a kormányváltás jelentett aggasztó fordulatot, de bonyolította a helyzetet Donald Trump amerikai elnök novemberi megválasztása is, aki negyven év után elsőként létesített közvetlen kapcsolatot taiwani vezetővel, mikor fogadta Tsai Ing-wen gratuláló telefonját. A lépés bizonytalanná tette a háromoldalú kapcsolatokat – kérdésessé tette, hogy Trump kiáll-e majd az Egy Kína elv mellett, vagy a gesztus komolyabb stratégiai váltást előlegezett meg. A tanulmány megvizsgálja, hogy beszélhetünk-e valódi váltásról az Egyesült Államok Taiwanhoz való hozzáállásában, és várható-e érdemi elmozdulás a hetvenes évek óta kialakult status quoban Trump kormányzása alatt.
Bevezető
Taiwan szigetének helyzetéről nem lehet az amerikai-kínai kapcsolatok vizsgálata nélkül beszélni. A Kínai Kommunista Párt 1949-es polgárháborús győzelme és a Chiang Kai-shek vezette Kuomintang Pártnak a szigetre költözése óta, a terület hovatartozásának kérdése a mai napig nem dőlt el. A hetvenes évekig Taiwan képviselhette Kínát a nemzetközi közösségben, azonban a hidegháború enyhülése és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulása a kommunista Kínával ahhoz vezetett, hogy mára Peking és a Kínai Népköztársaság ápol diplomáciai kapcsolatot az államok nagytöbbségével – ez az „egy Kína elvnek” köszönhető, ami kimondja, hogy egy állam vagy csak a Kínai Köztársaságot (Taiwan), vagy a Kínai Népköztársaságot ismerheti el, csak egyikükkel tarthat fent diplomáciai kapcsolatokat.[i]
A szoros-közi kapcsolatok tárgyalásában nagy jelentőség jut a háromoldalú viszony leírásakor használt szókincsnek. Az 1992-es konszenzus a Kínai Népköztársaság hivatalos hozzáállását testesíti meg, a taiwani vezetés azonban változó hajlandóságot mutat annak elismerésére. Az 1992-es konszenzus a két fél szoros-közi kapcsolatokkal foglalkozó szervezeteinek tárgyalásának eredményeit jelöli, a találkozó során kölcsönös megegyezés alakult ki a területek szuverenitásával kapcsolatos egyet nem értésről, ami a már korábban is létező Egy Kína elvet azzal egészítette ki, hogy míg továbbra is csak egy Kínáról beszélhetünk, annak értelmezése eltérő lehet. Míg ezt hagyományosan a KMT is elfogadja, a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) már vagy egy Kínát és egy Taiwant említ, vagy az alkotmányukat jelöli meg, mint a szoros-közi kapcsolatok bonyolításának alapját. A Kínai Köztársaság Alkotmányának 2005-ben hozzáadott hét kiegészítő cikkelye közül a negyedik kimondja, hogy a Kínai Köztársaság határait csak a Törvényhozó Yuan tagjainak kezdeményezésére megszervezett népszavazással lehet megváltoztatni.[ii]
Míg nemzetközi kapcsolatainak nem hivatalos volta ellenére, Taiwan gyakorlati szempontok alapján egyre inkább egy önálló állam módjára működik, függetlenségük kikiáltása azonnali katonai beavatkozást váltana ki Peking oldaláról – ezt mondja ki a Kínai Népköztársaság 2005-ös elszakadás elleni törvénye, és ez teszi igazán puskaporossá a szoros hangulatát. A régió békéjének megőrzése azonban mind Kína, mind Taiwan, mind pedig az USA érdekében áll, akik egymás fontos gazdasági partnerei, kölcsönösen jövedelmező kereskedelmi kapcsolataik életben tartásához elengedhetetlen a status quo fenntartása. Kérdés mintegy hetvenéves fennállása óta 2016 decemberében mégis úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok megkérdőjelezi az egy Kína elvet, és Pekinggel való egyezkedései során Taiwan helyzetét használná fel céljai elérésének érdekében. Az USA kétértelmű lépései Kína határozott fellépését idézték elő és bár nem egyértelmű, hogy mennyiben köszönhető Xi egyre erőszakosabb retorikája a sziget említésekor Trump provokatív lépéseinek, vagy eredménye az Kína megerősödésének, az biztos, hogy a hármas kapcsolatokban rég nem tapasztalt feszültségekhez vezetett a két új vezető színpadra lépése.
A tanulmány megvizsgálja a Tsai Ing-wen taiwani elnöknő 2016 májusi kormányalapítása és Donald Trump amerikai elnök 2016 novemberi megválasztásától napjainkig tartó eseményeket aszerint, hogy beszélhetünk-e valódi fordulatról az amerikai-kínai-taiwani hármas kapcsolatok alakulásában. A status quo jövőjének bizonytalansága mennyiben köszönhető Tsai törekvéseinek, az amerikaiak tudatos tárgyalási technikájának, vagy a kínai fél nagybirodalmi céljaihoz való egyre közelebb kerülésének és ezáltali felbátorodásának érdekei érvényesítésében.
Tsai Ing-wen, a függetlenség-párti(?) elnök
Tsai Ing-wen a 2016 februári elnöki választásokon aratott győzelmét követően, május 20-án alapította meg kormányát. Az elnöknő megválasztása nemcsak a sziget, de minden kínai nyelvű területen az első alkalmat jelentette, hogy női államfőt választanak, ráadásul az egész ázsiai régióban egyedülálló módon vált elsőként úgy női vezetővé, hogy nem tagja politikai dinasztiának, és még csak nem is házas.
A sziget és Kína viszonyában azonban nagyobb jelentőséggel bírt kormányalapítása olyan tekintetben, hogy az a kilencvenes évektől bevezetett demokratikus választások sorában az első alkalmat jelentette, mikor nemcsak az elnök került ki a függetlenségpárti Demokratikus Haladás Pártjából (DPP), de az a Törvényhozó Yuanben– Taiwan parlamentjében is többséget szerzett. Ez tehát egy jelentős elmozdulást mutatott a „két Kína” kapcsolatainak történelmében, de még élesebb váltást hozott a korábbi, kifejezetten Kína-barát KMT-ből kikerülő Ma Ying-jeou elnök két cikluson át tartó kormányzásához képest.
A kínai fél az elnöknő beiktatását megelőzően leszögezte, hogy a kölcsönösen kedvező kapcsolatok kizárólag akkor tarthatóak fent, ha az új taiwani vezető elismeri az 1992-es konszenzust.[iii] Ez azonban nemcsak a DPP hagyományos álláspontjával egyeztethető nehezen össze, de az elnöknő választási győzelmében is szerepet játszott a népesség elfordulása a Kínához veszélyesen közel kerülő KMT vezetéstől, illetve a taiwani identitástudat egyre erősebbé válása is. A Ma Ying-jeou adminisztráció a szoros-közi kapcsolatokat az 1992-es konszenzushoz igazította, azt az „egy Kína, eltérő értelmezések” mentén kezelte és az egy Kína alatt a Kínai Köztársaságot értette. Várható volt, hogy ezt Tsai Ing-wen nem fogadja majd el.[iv]
Bár a választást követő első hónapokban már kiderült, hogy az elnöknő korántsem hajlandó olyan határozott állításokat megfogalmazni a szoros-közi kapcsolatokról, mint ahogy azt korábbi DPP párti politikusok tették, Peking továbbra sem engedett elvárásaiból. Tsai választási beszédében rendkívül óvatosan fogalmazott, az 1992-es konszenzusnak, mint történelmi ténynek tiszteletét említette, az elmúlt húsz év eredményeiről beszélt, amik lehetővé tették mindkét fél számára a kedvező feltételeket, a taiwani alkotmány fontosságát hangsúlyozta.[v] Beszédének kétértelműsége így is Peking nemtetszését váltotta ki, nem tartották elegendőnek békülékeny de távolságtartó hangnemét.[vi]
A lakosság számára azonban úgy tűnik szimpatikus hangnemet tudott megütni, Tsai szárazföldi politikája népszerű a taiwaniak között, a Szárazföldi Ügyek Tanácsának 2011 és 2016 között végzett felmérései alapján a Ma kormány 1992 konszenzust illető politikája az emberek felének támogatását nyerte csak el, míg az elnöknő avatási beszédének pontjait már a megkérdezettek kétharmada támogatta.[vii]
Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szoros-közi kapcsolatok korántsem jelentik Taiwan egyetlen problémáját, és a Tsai elnök egyre csökkenő népszerűségének sem ezek a kérdések felelősek. A sziget gazdasági növekedése folyamatosan lassul, nehézséget jelent számára a külföldi tőke és a képzett munkaerő bevonzása is. Nem tagja egy fontos ázsiai kereskedelmi megállapodásnak sem, pedig gazdasági egyértelműen a szabadkereskedelemben érdekelt. A sziget legfontosabb kihívása tehát gazdaságának megélénkítése, iparának diverzifikálása.[viii] 2016 őszén tehát a taiwani félnek nem állt érdekében a status quo felborítása, az új kormány igyekezett együttműködni Pekinggel – ha nem is akarta olyan szorosra fűzni viszonyukat, ahogy az a Ma Ying-jeou időszakot jellemezte.
A Trump-Tsai hívás és ami mögötte van
2016 novemberében sokak számára meglepő eredménnyel Donald J. Trumpot választották meg az Egyesült Államok negyvenötödik elnökének. Az egyébként is a médiafigyelem középpontjában álló elnökjelölt pedig egy hónapon belül fel is borította a jövőbeli Ázsia-stratégiájára vonatkozó feltételezéseket, a taiwani elnöknő gratuláló telefonhívásának fogadásával. Trump és Tsai tízperces telefonhívására december másodikán került sor, ez 1979 óta az első alkalmat jelentette a két terület vezetőinek közvetlen tárgyalására, a diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta, érthető módon váltva ki hatalmas médiafigyelmet és indítva útjára számtalan pesszimista találgatást a hármas kapcsolatok jövőjét illetően. A hívás jelentőségére tett találgatások között a leggyakoribbak az elnök tudatos stratégiáját feltételezték, de a kezdetekben sokan egyszerű diplomáciai hibaként fogták fel a nagy jelentőségű beszélgetést.
A hívást követő első megnyilvánulásában az elnök arról beszél, hogy nem érti miért kell az Egyesült Államoknak tiszteletben tartania az egy Kína elvet, hacsak nem egy Kínával való megállapodás, például kereskedelmi egyezség megkötése miatt. Kína kereskedelmi magatartásán kívül kitért valutapolitikájukra és Észak-Korea kérdésére is. Azt állította, hogy mindössze néhány órával a hívás előtt értesült csak a taiwaniak szándékáról, a beszélgetés rövid volt és nem ő kezdeményezte azt, emellett nem akarja, hogy Kína „diktáljon” neki.[ix]
A telefonbeszélgetés megszervezésének résztvevőivel készült interjúk ezzel szemben hetekig tartó előkészületekről számoltak be amelynek része volt egy az elnök tájékoztatását szolgáló eligazítás is, aminek során egyértelművé tették számára a kínai fél ellenséges reakciójának lehetőségét. Bár az amerikai fél megkísérelte rutin gratulációként leírni az eseményeket, az Trump stábjának felépítéséből adódóan is biztosan többet jelentett annál.[x] Az elnök tanácsadói számos Obama Taiwan-politikájával szemben kritikus személyt számlálnak, mint Reince Priebus akkori kabineftőnök (2017 júliusában távozott pozíciójából), vagy a Foreign Policy magazinban szót emelő Trump-tanácsadók – Peter Navarro vagy Alexander Gray, akik Taiwant a demokrácia zászlós hajójaként neveztek meg.[xi] Az cikk megjelenése egyfajta politika tervezetet jelentett, melyben Taiwant mint az USA katonailag legsebezhetőbb partnerét nevezték meg és egy átfogó fegyvereladási tervezettel igyekeztek megvédeni azt.
Nem tartott azonban sokáig, mielőtt Trump egy Xi Jinpinggel lebonyolított, hosszú telefonhívást követően visszavonta ezeket a korábbi állításait, és megerősítette a kínai felet az USA elkötelezettségéről az egy Kína elv mellett.[xii] Ezt követően 2017 áprilisában reppent fel a hír, hogy egy esetleges második telefonhívásra is sor kerülhet a két vezető között, azonban erre Trump, a Reutersnek adott interjújában már határozott nemleges választ adott, és Xivel kialakított, személyes jó kapcsolatára hivatkozva és Kína (vélhetően az észak-koreai helyzettel kapcsolatban) nyújtott segítségére utalva jelentette ki, hogy ezentúl Xivel beszél majd először.[xiii]
Taiwan számára kézzel fogható hátrányokkal járt a viszony megromlása, az addig életben lévő kimondatlan megállapodáshoz – miszerint egyik fél sem igyekszik maga felé csalogatni a másik diplomáciai partnereit – Peking láthatóan nem tartja már magát: a DPP kormányalapítása után Gambiával, Sao Tomével, Principével, majd a telefonhívást követően Panamával létesítettek hivatalos kapcsolatokat. A nemzetközi közösséghez való csatlakozási pontjainak megőrzése Taiwan legfontosabb céljainak egyike, így szövetségeseinek elvesztése súlyos következményt jelentett. Ha Kína ellenkezésének hatására nem tud részt venni olyan nemzetközi eseményeken, mint például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) genovai kongresszusa (hacsak megfigyelői státuszban is), az minimálisra szűkíti mozgásterét, nem teszi számára lehetővé gazdaságának fejlesztését.[xiv] A külkapcsolatai megfogyatkozásáról szóló legutóbbi hírek Vatikán és Peking közeledéséről szóltak. Taiwan egyetlen európai partnere és egyben az egyetlen fejlett állam ami velük áll diplomáciai kapcsolatban, eddig a püspökök kinevezéséről nem tudott Pekinggel megállapodni. Ferenc pápa 2013-as beavatása óta azonban nyíltan beszél a Kínával ápolt kapcsolatainak javításáról, február elejére pedig két Peking által nem támogatott püspök elmozdítását jelentették be, ami esetlegesen a diplomáciai kapcsolatok felvételében kicsúcsosodó fejleményekhez vezethet a jövőben.[xv]
Fegyvereladások és törvénytervezetek
Bár a két vezető közötti történelmi hívást követően nagyobb médiafigyelem hárult Amerika minden egyes Taiwannal kapcsolatos megmozdulására, a Trump vezetés kézzel fogható eredményeinek vizsgálatából nem vezethető le ténylegesen új stratégia, azok nem jelentettek igazi váltást az Obama adminisztráció lépéseihez viszonyítva. A legújabb, mintegy 1,4 milliárd dolláros fegyvereladásról szóló megegyezés aláírását 2015-ben előzte meg hasonló megállapodás, akkor 1,8 milliárd összegben jutott a taiwani fél amerikai technológiához. Az Obama és a Bush kormányok egyenként több mint 12 milliárd dollár értékben adtak el fegyvereket Taiwannak.[xvi] A két terület védelmi szervei között mindig is szoros volt a kapcsolat, a fegyverek és technológiák biztosítása mellett Taiwan védelmi stratégiájának kialakításában is fontos szerep jut az USA-nak. Amíg ezek a kapcsolatok a hivatalos diplomácia keretén kívül zajlanak, azaz az USA nem ismeri el Taiwant szuverén államként és a Taiwani Amerikai Intézet (American Institute in Taiwan, AIT) – egyébként az amerikai kormány által foglalkoztatott személyzete bonyolítja a kapcsolattartást, Kína nem emel szót ellenük, vagy ellenkezése legtöbb esetben inkább figyelmeztető jellegű.
A jelenlegi megegyezés hét különböző szerződést foglalt magába, olyan védelmi fegyverek eladásáról, amelyek ahogyan az amerikai fél fogalmazott, segítenek fenntartani a régió katonai egyensúlyát és a szoros-közi status quot is. A legnagyobb tétel a Taiwaniak meglévő korai előrejelző radarhálózatának karbantartását és fejlesztését szolgálja, de részét képezik a megállapodásnak rakéták és torpedók is. Taiwan hadseregének technikai felszereltsége mára elavultnak mondható, és elengedhetetlenek számára az ehhez hasonló beszerzések. Eközben Kína dinamikus tempóban fejleszti Népi Felszabadító Hadseregét, ami a fegyvereladási megállapodást megkötését megelőző napon indította el első útjára 055 típusú csatacirkálóját. Az ilyen és ehhez hasonló szintű katonai járművek jelenléte a Dél-Kínai-tenger vidékén egyre eredményesebben tudják távol tartani Taiwantól annak szövetségeseit.[xvii]
Trump 2017 december másodikán írta alá a 2018-as költségvetési évre vonatkozó nemzeti védelmi felhatalmazási törvényt, amiben ismételten elkötelezték magukat a Taiwani kapcsolatokat szabályozó törvény (Taiwan Relations Act) és a Reagan féle „hat biztosíték” (Six Assurances) politikája mellett[xviii] A törvény egy korábbi verziója előírta volna amerikai hadihajók látogatásait Taiwanra, ami rendszeres, hosszútávra való kikötést jelentett volna, ezáltal akár amerikai repülőgéphordozók megjelenését a térségben.[xix] Ez az egyértelmű jelzése az amerikaiak elköteleződésének Taiwan védelme mellett egyben komolyan sértette volna Kína vélt szuverenitását. A kínai kormány nem késlekedett a reakciójával: Li Kexin, a washingtoni Kínai Nagykövetség munkatársa kijelentette, hogy egy amerikai hajó megjelenése Taiwan Kaohsiung kikötőjében Kína azonnal támadását váltaná ki. Peking heves reakciója végül a törvény egy későbbi változatának elfogadásához vezetett, amelyben már csak a lehetőségét említik a taiwani kikötőkbe való látogatások esetleges visszaállításának.[xx]
A Trump kormány által megalkotott Új Nemzetbiztonsági Stratégia (New National Security Strategy) megítélése változó volt, azonban a legtöbben elismerik, hogy ha késve is, de Kína szerepének kiemelése az USA jövőbeli stratégiájának alakításában helytálló lehetne. Ezzel szemben a konkrétumokat nélkülöző, de helyeként hidegháborús felhangokat megütő dokumentum könnyedén felboríthatja az amerikai-kínai kapcsolatok érzékeny egyensúlyát.[xxi] Peking számára ez a jelzés az Egyesült Államoktól, hogy a meglévő bizalmatlanságot felváltotta egy kimondott rivalizálás, éles váltást jelent a két ország viszonyában. Versengésük eddig is egyértelmű volt, azonban annak felvállalása, hogy a jövőben nem együtt dolgozni akarnak Kínával, hanem feltartóztatni azt, a Taiwan kérdés mihamarabbi megoldására sarkalhatja őket. Ez több Kína-figyelő véleménye, köztük Deng Yuwen politikai elemző álláspontja is, aki a fegyveres egyesítést akár már 2020-ban elképzelhetőnek tartja.[i]
Donald Trump Kínával és Taiwannal kapcsolatos retorikájának az adminisztráció tényleges lépéseivel való összehasonlítása által azt látjuk, hogy az előző elnökökhöz képest szinte csak kommunikációjában mutat eltérést, a kormányzat eredményei önmagukban nem hoztak volna el változást a hármas kapcsolatokban. Az ázsiai térség jelen geopolitikai helyzetében azonban elegendő ez a kétértelmű tárgyalási technika ahhoz, hogy meggyőzze a kínai felet a Taiwannal szembeni határozottabb fellépésre. Átlátható amerikai stratégia nélkül pedig félő, hogy egy ilyen esetben nem tud majd érdemben a sziget segítségére lenni.
Peking válasza
Amennyiben Trump tudatosan alakította Taiwan felé irányuló lépéseit, úgy egyike volt csak azon amerikai elnököknek a sorában, akik megkísérelték felhasználni a sziget kérdését saját céljaik eléréséhez – sikertelenül. 1971 és 1972 között a kapcsolatok felvételének megtárgyalásakor Nixon a vietnámi háborúból való kilépés megsegítésében igyekezett kijátszani a „Taiwan-kártyát”. A Taiwanon állomásozó nagyszámú amerikai katona kivonását ajánlották fel azért cserébe, hogy Kína hatást gyakoroljon Észak-Vietnámra a békeszerződés aláírása érdekében. Zhou Enlai miniszterelnök egyértelműen elutasította az ajánlatot – mivel Taiwan Kína része, így semmi okuk megjutalmazni az Egyesült Államokat azért cserébre, hogy azok elhagyják a szigetet. Az egyezség meghiúsulása ellenére a kapcsolatok javulása jelentős eredménye volt a diplomáciai közeledéseknek, és végül így is a taiwani csapatok nagy részének kivonásával zárult. A következő kísérlet Ronald Reagan nevéhez köthető, aki úgy ítélte meg, hogy a Jimmy Carter adminisztráció túl sokat engedett Pekingnek így megválasztását követően a taiwani fegyvereladások megnövelését igyekezte meg elérni, ehhez Kínának baráti állam státuszát ajánlotta volna fel. A tárgyalások az 1982-es kommüniké aláírásával zárultak, azaz a kínai fél „győzelmével” – az Egyesült Államok kijelentette, hogy fokozatosan csökkentik a fegyvereladásokat. Ahogy ezt azóta Donald Trump is belátta, Taiwan kérdésében Kína nem fog engedni.[xxii]
Az elnök részéről tehát nem csak eredménytelen, etikus sem lenne a sziget kérdésének felhasználása. Ahogy a történelmi példa is mutatta, Kínát rábírni az észak-koreai rezsimmel való határozottabb fellépésre nem Taiwan 23 milliós lakosságának veszélyeztetésével lesz lehetséges. Ezzel kapcsolatban a taiwani vezetőség is kifejezte félelmét, Tsai Ing-wen a Reutersnek mondta el, hogy megértik az USA részéről a Kínával való jó kapcsolatok megőrzésének igényét, különösképp az Észak-Korea fegyverkezése által keltett feszült helyzetben fontos a két hatalom együttműködése, így nem várnak el az USA-tól az évek óta kialakított szokásoknál nagyobb mértékű támogatást.[xxiii] 2017 novemberében pedig a Vietnámban megrendezett APEC csúcson – ahol Tsai szintén a kínaiak tiltakozása miatt nem vehetett részt – képviselője James Soong hangsúlyozta a békés viszony fontosságának megőrzését, és Taiwan abbéli igényét, hogy a nemzetközi közösség se igyekezzen felborítani a jelenlegi, kedvező állapotokat.[xxiv]
Bár a Népköztársaság retorikájában továbbra is a béke fontosságát hangsúlyozza, Xi Jinping elnök külstratégiája egyértelmű agresszív fordulatot vett az elmúlt években, ez különösen a Délkínai-tenger területén zajló vitákban csúcsosodik ki, de az Egy övezet, egy út (Belt and Road Initiative, BRI) elindítása is egyre nagyravágyóbb céljaikról árulkodik, térségbeli jelenlétük növekedése egyre közelebb hozza őket a Kínai álom megvalósításához. Az Obama adminisztráció Ázsia felé fordulás politikájának célja Kína törekvéseinek megfékezése volt a régióban, ehhez olyan hatalmak, mint Japán vagy India készségesen csatlakoztak. A Trump féle befelé fordulás, a Csendes-óceáni Partnerség (Transpacific Partnership TPP) meghiúsulása és az America First hangsúlyozása magukra hagyja a Kína térnyerésében esetlegesen akadályt jelentő államokat, a régió erőviszonyaiban tapasztalható kilendülés pedig már a közeljövőben is Taiwan státuszának veszélyeztetésével fenyeget.
Xi Jinping a tizenkilencedik Pártkongresszus során tartott maratoni hosszúságú beszéde olyan határozottan nyilatkozott Taiwan helyzetéről, hogy az egyesekben egyenesen a fegyveres újraegyesítés közeljövőbeli megvalósulásának félelmét keltették. Míg az elnök a „taiwani testvéreivel” kapcsolatban olyan, korábban is gyakran emlegetett kifejezéseket használt, mint „a vér nem válik vízzé”, illetve bizonygatta az Kína két rendszer elvének sikerességét, ígéretet tett, hogy a taiwaniak társadalmának és életmódjának tiszteletben tartása mellett biztosítja majd számukra a szárazföldi társaiknak járó előnyöket és felszólított minden kínait a közös kultúrájuk megőrzésére és a szálaik szorosabbra fűzésére. Azonban kihagyott olyan elemeket, amelyek korábban mindig részét alkották a sziget kérdését tárgyaló megnyilatkozásoknak, különös figyelmet érdemel, hogy nem említette a taiwani emberekbe vetett bizalmát az egyesítés végrehajtásában. Azt jelentené, hogy Kína nem venné feltétlenül figyelembe a sziget népességének véleményét, Taiwan közvéleménye nem befolyásolja majd a Párt politikáját?[xxv] Talán a kérdést tárgyaló rész végének megfogalmazása érezteti leghatározottabban Peking hozzáállását:
„Megrendíthetetlenül kiállunk Kína szuverenitásának és területi integritásának megőrzése mellett, soha nem engedjük meg, hogy a nemzeti kettészakadás történelmi tragédiája megismétlődhessen. Bármilyen szeparatista törekvés határozott fellépést vált ki a kínai emberekből. Megvan az elszántságunk, magabiztosságunk és a képességünk leküzdeni a „Taiwan függetlenségét” célzó szeparatista törekvéseket bármilyen eszközzel. Soha nem engedjük meg senki számára, (…) Kína bármely területének elcsatolását Kínától!”[xxvi]
A nagy tapsot kiváltó néhány mondat Xi korábbi megszólalásaitól nem mutat nagy eltérést, azonban más kínai vezetőkhöz mérten határozottan keményebb hangnemet üt meg. Konkrétumokról nem esett szó, így a beszéd lényegeként talán a taiwani életforma tiszteletben tartásának említését lehet kiemelni, amihez azonban nem társult a taiwani emberek véleményének figyelembevételére utaló kitérés.
Összegzés
Azt láttuk tehát, hogy Peking aggodalmainak ellenére nem Tsai Ing-wen elnöknő megválasztása hozott drasztikus változást a szoros-közi kapcsolatokban, az 1992-es konszenzus feltétel nélküli elismerésének hiánya mellett a vezető az ország gazdasági fejlődését helyezi előtérbe, annak érdekében egyértelműen a status quo fenntartása mellett, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok megőrzése a célja. A sziget demokratikus rendszerében sem beszélhetünk igazán nagy mozgástérről olyan tekintetben, hogy a csökkenő népszerűségű elnöknő hatalomban maradásához az állampolgárai támogatására van szüksége. Ezt a támogatást pedig egy fejlődő, gazdag és nemzetközileg elismert Taiwan irányításával szerezheti meg, és ez az amire a jelen nemzetközi helyzetben, csak a Kínával való békés viszony megőrzése mellett van lehetősége.
Trump és Tsai telefonhívása bár úgy tűnik többet jelentett egyszerű diplomáciai melléfogásnál, mégsem beszélhetünk az amerikai fél részéről a „Taiwan-kártya” határozott kijátszásáról. A szigettel kapcsolatos ambivalens retorika Trump elnök tárgyalási technikájának része volt ugyan, de nem jelent valóságos elmozdulást – az USA nem helyezkedik egyértelműen szembe Pekinggel, nem látunk tényleges váltásra utaló stratégiai tervezetet, a konkrét események vizsgálata alapján is látszik, Trump politikája nem különbözik érdemben a korábbi elnökökétől – Taiwannal kapcsolatos kérdésekben végül ő is mindig a Népköztársaság céljainak engedett. Bár az Obama adminisztráció Ázsia-politikái sem értek el kimagasló eredményeket a térségben, Trump esetében egyszerűen nem beszélhetünk sem egyértelmű célokról, sem az azok eléréséhez szükséges stratégia meglétéről. Az America First, a befelé fordulás és a belpolitika jelentőségének megerősödése elfordította az Egyesült Államok tekintetét Ázsia irányából, ahol a Kínai Népköztársaság rendületlenül dolgozik birodalmi céljainak megvalósításán, a feltartóztatásán dolgozó India és Japán az USA nélkül magukra maradtak, nincs ki szembenézzen Pekinggel. Ezt a helyzetet súlyosbította Donald Trump kétértelmű retorikája, ami megborította a hármas kapcsolatok érzékeny egyensúlyát, úgy szült feszültséget a két másik fél között, hogy megnyilvánulásai mögött nem álltak valódi megfontolások, felelőtlen megnyilatkozásai pedig komolyan veszélyeztetik Taiwan helyzetének jövőjét.
A Kínai Kommunista Párt történelme során sokadik alkalommal tette egyértelművé a nemzetközi közösség számára, hogy Taiwan kérdésével kapcsolatban külső nyomásnak nem enged, nem kockáztathatja meg, hogy a szoros-közi viszony rendezésében mutatott gyengesége belpolitikai krízishez vezessen. Kína egyre agresszívebb jelenléte a Délkínai-tengeren, a nemzetközi közösségbeli szerepének megerősítésére tett igyekezetei, Xi Jinping hatalmának megnövekedése és az a szinte személyikultusz ami egyre inkább körül veszi személyét azonban egyáltalán nem jelent Taiwan számára sem jó jelet, egyes elemzők esetleges támadást feltételeznek a szoros területén, ehhez azonban úgy tűnik nem az Egyesült Államok kétértelmű retorikája vezet majd el, hanem Kína nagyhatalmi törekvéseinek soron következő mozzanata lehet.
Szerző: Maráczi Fanni
Bibliográfia
“All Eyes on Tsai as She Sets Tone for Relations with Beijing.” South China Morning Post, May 20, 2016. http://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/1948041/all-eyes-tsai-she-sets-tone-relations-beijing.
Brown, David G. “Governing Taiwan Is Not Easy: President Tsai Ing-Wen’s First Year.” Brookings (blog), May 17, 2017. https://www.brookings.edu/opinions/governing-taiwan-is-not-easy-president-tsai-ing-wens-first-year/.
Bush, Richard C. “An Open Letter to Donald Trump on the One-China Policy.” Brookings (blog), December 13, 2016. https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2016/12/13/an-open-letter-to-donald-trump-on-the-one-china-policy/.
———. “What Xi Jinping Said about Taiwan at the 19th Party Congress,” October 19, 2017. https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2017/10/19/what-xi-jinping-said-about-taiwan-at-the-19th-party-congress/.
Chen, Dean P. US-China Rivalry and Taiwan’s Mainland Policy: Security, Nationalism, and the 1992 Consensus. Palgrave Macmillan, 2017. //www.springer.com/gb/book/9783319475981.
“Constitution of the Republic of China,” July 12, 2006. https://web.archive.org/web/20060712040715/http://www.gio.gov.tw/info/news/additional.htm.
Diplomat, Shannon Tiezzi, The. “Is Taiwan About to Lose Another Diplomatic Ally?” Accessed February 12, 2018. https://thediplomat.com/2018/02/is-taiwan-about-to-lose-another-diplomatic-ally/.
“Donald Trump’s Peace Through Strength Vision for the Asia-Pacific.” Accessed February 12, 2018. https://foreignpolicy.com/2016/11/07/donald-trumps-peace-through-strength-vision-for-the-asia-pacific/.
“Exclusive: Trump Spurns Taiwan President’s Suggestion of Another…” Reuters, April 28, 2017. https://www.reuters.com/article/us-usa-trump-taiwan-exclusive/exclusive-trump-spurns-taiwan-presidents-suggestion-of-another-phone-call-idUSKBN17U05I.
“Full Text of President Tsai’s Inaugural Address | Politics | FOCUS TAIWAN – CNA ENGLISH NEWS.” Accessed February 14, 2018. http://focustaiwan.tw/news/aipl/201605200008.aspx.
“Full Text of Xi Jinping’s Report at 19th CPC National Congress – Xinhua | English.news.cn.” Accessed February 14, 2018. http://www.xinhuanet.com/english/special/2017-11/03/c_136725942.htm.
“History Shows Beijing Won’t Budge an Inch on Taiwan.” Foreign Policy (blog). Accessed February 14, 2018. https://foreignpolicy.com/2017/01/03/history-shows-beijing-wont-budge-an-inch-on-taiwan/.
Horton, Chris. “Blocked by China, Taiwan Presses to Join U.N. Agency’s Meeting.” The New York Times, May 8, 2017, sec. Asia Pacific. https://www.nytimes.com/2017/05/08/world/asia/taiwan-world-health-china-.html.
“Is China Planning to Take Taiwan by Force in 2020?,” January 3, 2018. http://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2126541/china-planning-take-taiwan-force-2020.
Landler, Mark, and David E. Sanger. “Trump Delivers a Mixed Message on His National Security Approach.” The New York Times, December 18, 2017, sec. Politics. https://www.nytimes.com/2017/12/18/us/politics/trump-security-strategy-china-russia.html.
Policy, Foreign. “It Looks like the US Just Quietly Backed down against China Again.” Business Insider. Accessed February 14, 2018. http://www.businessinsider.com/us-backs-down-against-china-taiwan-port-calls-2017-11.
Reuters. “China Threatened to Go to War If the US Navy Visits Taiwan, and Trump Just Signed a Bill Saying It Might.” Business Insider. Accessed February 15, 2018. http://www.businessinsider.com/china-war-us-navy-visits-taiwan-trump-ndaa-2017-12.
“Taiwan Envoy to Promote Peace with Xi at APEC Summit.” Nikkei Asian Review. Accessed February 14, 2018. https://asia.nikkei.com/Politics-Economy/International-Relations/Taiwan-envoy-to-promote-peace-with-Xi-at-APEC-summit.
“Taiwan in the National Defense Authorization Act (NDAA), 2018.” Taiwan Defense & National Security, December 12, 2017. http://www.ustaiwandefense.com/taiwan-in-the-national-defense-authorization-act-ndaa-2018/.
“Taiwan: First Female President Tsai Ing-Wen Sworn In | Time.” Accessed February 15, 2018. http://time.com/4341429/tsai-ing-wen-taiwan-first-female-president/.
Trevithick, Joseph. “Here’s What Taiwan Would Get In $1.3B Arms Deal With U.S.” The Drive. Accessed February 14, 2018. http://www.thedrive.com/the-war-zone/12051/heres-what-taiwan-would-get-in-1-3b-arms-deal-with-u-s.
“Trump’s Taiwan Phone Call Was Long Planned, Say People Who Were Involved – The Washington Post.” Accessed February 12, 2018. https://www.washingtonpost.com/politics/trumps-taiwan-phone-call-was-weeks-in-the-planning-say-people-who-were-involved/2016/12/04/f8be4b0c-ba4e-11e6-94ac-3d324840106c_story.html?utm_term=.389a4ac8ff45.
Szerző: Maráczi Fanni
[1] “Is China Planning to Take Taiwan by Force in 2020?,” January 3, 2018, http://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2126541/china-planning-take-taiwan-force-2020.
[i] Richard C. Bush, “An Open Letter to Donald Trump on the One-China Policy,” Brookings (blog), December 13, 2016, https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2016/12/13/an-open-letter-to-donald-trump-on-the-one-china-policy/.
[ii] “Constitution of the Republic of China,” July 12, 2006, https://web.archive.org/web/20060712040715/http://www.gio.gov.tw/info/news/additional.htm.
[iii] “All Eyes on Tsai as She Sets Tone for Relations with Beijing,” South China Morning Post, May 20, 2016, http://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/1948041/all-eyes-tsai-she-sets-tone-relations-beijing.
[iv] “Taiwan: First Female President Tsai Ing-Wen Sworn In | Time,” accessed February 15, 2018, http://time.com/4341429/tsai-ing-wen-taiwan-first-female-president/.
“Taiwan: First Female President Tsai Ing-Wen Sworn In | Time,” accessed February 15, 2018, http://time.com/4341429/tsai-ing-wen-taiwan-first-female-president/.
[v] “Full Text of President Tsai’s Inaugural Address | Politics | FOCUS TAIWAN – CNA ENGLISH NEWS,” accessed February 14, 2018, http://focustaiwan.tw/news/aipl/201605200008.aspx.
[vi] “Tsai ‘fails Test’ on One-China Principle – Global Times,” accessed February 15, 2018, http://www.globaltimes.cn/content/984335.shtml.
[vii] Dean P. Chen, US-China Rivalry and Taiwan’s Mainland Policy: Security, Nationalism, and the 1992 Consensus (Palgrave Macmillan, 2017), //www.springer.com/gb/book/9783319475981.
[viii] David G. Brown, “Governing Taiwan Is Not Easy: President Tsai Ing-Wen’s First Year,” Brookings (blog), May 17, 2017, https://www.brookings.edu/opinions/governing-taiwan-is-not-easy-president-tsai-ing-wens-first-year/.
[ix] “Trump Questions Continuing One-China Policy; Signals Challenge to Beijing,” South China Morning Post, December 11, 2016, http://www.scmp.com/news/world/article/2053740/trump-questions-one-china-policy.
[x] “Trump’s Taiwan Phone Call Was Long Planned, Say People Who Were Involved – The Washington Post,” accessed February 12, 2018, https://www.washingtonpost.com/politics/trumps-taiwan-phone-call-was-weeks-in-the-planning-say-people-who-were-involved/2016/12/04/f8be4b0c-ba4e-11e6-94ac-3d324840106c_story.html?utm_term=.389a4ac8ff45.
[xi] “Donald Trump’s Peace Through Strength Vision for the Asia-Pacific,” accessed February 12, 2018, https://foreignpolicy.com/2016/11/07/donald-trumps-peace-through-strength-vision-for-the-asia-pacific/.
[xii] “Trump Changes Tack, Backs ‘One China’ Policy in Call with Xi,” Reuters, February 11, 2017, https://www.reuters.com/article/us-usa-trump-china/trump-in-phone-call-with-chinas-xi-agrees-to-honor-one-china-policy-idUSKBN15P0ED.
[xiii] “Exclusive: Trump Spurns Taiwan President’s Suggestion of Another…,” Reuters, April 28, 2017, https://www.reuters.com/article/us-usa-trump-taiwan-exclusive/exclusive-trump-spurns-taiwan-presidents-suggestion-of-another-phone-call-idUSKBN17U05I.
[xiv] Chris Horton, “Blocked by China, Taiwan Presses to Join U.N. Agency’s Meeting,” The New York Times, May 8, 2017, sec. Asia Pacific, https://www.nytimes.com/2017/05/08/world/asia/taiwan-world-health-china-.html.
[xv] Shannon Tiezzi Diplomat The, “Is Taiwan About to Lose Another Diplomatic Ally?,” accessed February 12, 2018, https://thediplomat.com/2018/02/is-taiwan-about-to-lose-another-diplomatic-ally/.
[xvi] Bush, “An Open Letter to Donald Trump on the One-China Policy.”
[xvii] Joseph Trevithick, “Here’s What Taiwan Would Get In $1.3B Arms Deal With U.S.,” The Drive, accessed February 14, 2018, http://www.thedrive.com/the-war-zone/12051/heres-what-taiwan-would-get-in-1-3b-arms-deal-with-u-s.
[xviii] “Taiwan in the National Defense Authorization Act (NDAA), 2018,” Taiwan Defense & National Security, December 12, 2017, http://www.ustaiwandefense.com/taiwan-in-the-national-defense-authorization-act-ndaa-2018/.
[xix] Reuters, “China Threatened to Go to War If the US Navy Visits Taiwan, and Trump Just Signed a Bill Saying It Might,” Business Insider, accessed February 15, 2018, http://www.businessinsider.com/china-war-us-navy-visits-taiwan-trump-ndaa-2017-12.
[xx] Foreign Policy, “It Looks like the US Just Quietly Backed down against China Again,” Business Insider, accessed February 14, 2018, http://www.businessinsider.com/us-backs-down-against-china-taiwan-port-calls-2017-11.
[xxi] Mark Landler and David E. Sanger, “Trump Delivers a Mixed Message on His National Security Approach,” The New York Times, December 18, 2017, sec. Politics, https://www.nytimes.com/2017/12/18/us/politics/trump-security-strategy-china-russia.html.
[xxii] “History Shows Beijing Won’t Budge an Inch on Taiwan,” Foreign Policy (blog), accessed February 14, 2018, https://foreignpolicy.com/2017/01/03/history-shows-beijing-wont-budge-an-inch-on-taiwan/.
[xxiii] “Exclusive.”
[xxiv] “Taiwan Envoy to Promote Peace with Xi at APEC Summit,” Nikkei Asian Review, accessed February 14, 2018, https://asia.nikkei.com/Politics-Economy/International-Relations/Taiwan-envoy-to-promote-peace-with-Xi-at-APEC-summit.
[xxv] Richard C. Bush, “What Xi Jinping Said about Taiwan at the 19th Party Congress,” October 19, 2017, https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2017/10/19/what-xi-jinping-said-about-taiwan-at-the-19th-party-congress/.
[xxvi] “Full Text of Xi Jinping’s Report at 19th CPC National Congress – Xinhua | English.news.cn,” accessed February 14, 2018, http://www.xinhuanet.com/english/special/2017-11/03/c_136725942.htm.
