Kína szerepe a nemzetközi rendben

Az elmúlt három évtizedben olyan történelmi horderejű eseményeknek voltunk tanúi, amelyek óriási mértékben befolyásolták a világrend alakulását. A kommunizmus véget érése Kelet-Európában, a berlini fal leomlása, Németország egyesülése és a Szovjetunió széthullása mind a kétpólusú világrend összeomlását és a hidegháború végét jelezték. A NATO katonai beavatkozása Jugoszláviában, valamint közép- és kelet-európai bővítése az Amerikai Egyesült Államok európai dominanciáját erősítette. A maastrichti szerződés aláírása, az Európai Unió létrejötte és a közös európai pénznem bevezetése, valamint az EU három körben lezajló kibővítése révén az Európai Unió jelentős szereplővé vált a nemzetközi porondon. A 9/11-es terrortámadás miatt Amerika háborúba bonyolódott Afganisztánnal és Irakkal.  A 2008-as gazdasági világválság globális gazdasági visszaesést eredményezett, az eurozóna hitelválsága az európai gazdaságot, egy időre még az euro létét is veszélyeztette. Mivel Kína 1978-ban elkezdett gazdasági reformokat bevezetni és nyitni a világ felé, a piacorientált reform meghozta gyümölcsét: Kína képes volt fenntartani a világszinten legmagasabb gazdasági növekedést, és a globális gazdaság egyik motorja lett.

Szerző: Kong Tianping  – a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európai Intézetének szenior kutatója 

Hogyan érzékelhető a kialakuló világrend?

Már zajlanak a világot megrengető változások, a világrend kialakulóban és átalakulóban van. A világ akadémikusait nagy intellektuális kihívás elé állítja az, hogyan is jellemezhető a jelenlegi világrend. A különböző tudósok különböző véleménnyel vannak erről a kérdéskörről. Vannak, akik szerint világrend helyett inkább világrendetlenségről beszélhetünk, míg más megfigyelők szerint mindig még mindig egypólusú világban élünk, megint mások azt feltételezik, hogy világunk többpólusú, Simon Tisdall pedig azt állítja, hogy „hárompólusú világ” jött létre, „amelyet az Amerikai Egyesült Államok, az újjáéledő Oroszország és Kína ural.”[i] Vannak tudósok, akik a jelenlegi világrendet poszthidegháborús világrendként aposztrofálják, és bár a hidegháború kétségkívül véget ért Európában az 1990-es évek elején,  Ázsiában, különösen a Koreai-félszigeten erről még korántsem beszélhetünk: az észak-koreai atomválság kényes kérdése Északkelet-Ázsia biztonságára is kihat. A világrendről számos leírás született, például G2 (nevesítve Amerikát és Kínát), G3 (nevesítve Amerikát, Kínát, illetve Európát vagy Oroszországot), Ian Bremmer a 2008-as gazdasági válság után G-zéróként, azaz globális vezető nélküliként jellemezte a világot[ii], Joseph Stiglitz közgazdász is hasonló nézetet vallott, és úgy vélte, a két szuperhatalom uralta világ felől elmozdultunk az egy szuperhatalom által urat felé, most pedig egy vezető nélküli, többpólusú világ felé, az új G0 világ felé[iii]. Ahogyan ezt Kína egyik magas rangú egykori diplomatája megfogalmazta: az Egyesült Államok vezetése alatt álló világ változni kezdett, amelyben a fordulópontot valószínűleg a 2008-as gazdasági világválság jelentette, és a 2017-es év jelezte az új kezdetet[iv].

Henry Kissinger arra mutat rá, hogy soha nem is létezett igazán globális „világrend”. Ezt a meglátását az egyes civilizációk, például Európa, Kína és az iszlám különböző történelmi korszakokban érvényes világrend-koncepciójára alapozza. Feltételezése szerint azt a rejtélyt kell megoldani, hogy az eltérő történelmi tapasztalatok és értékek hogyan formálhatók egy közös renddé[v]. A mai világban minden ország valamilyen világrendben él, akár tetszik az adott országnak, akár nem. A világrend idővel változik: a készségek nemzetközi rendszerben való eloszlása és a nagyhatalmak interakciói a világrend fokozatos vagy radikális változásához vezethetnek.

A világrend jelenleg az egypólusútól a többpólusú felé mozdul el. A világpolitika főszereplői az egyesült Államok, Kína, az Európai Unió és Oroszország. Habár Amerika relatív súlya csökkent, még mindig ő az egyedüli szuperhatalom, amely erős szövetségesekkel bír Európában és Ázsiában is. Jól működő piacgazdasága van, magáénak mondhatja a világ legnagyobb gazdaságát, és 2015-ben a világ GDP-jének 24,3%-át adta. Dinamikus pénzügyi rendszere van, az amerikai dollár továbbra is a legnagyobb nemzetközi tartalékvaluta.  Hadereje a legerősebb a világon, katonai jellegű kiadásai a legmagasabbak: ebben a tekintetben 2016-ban 611 milliárd dollárral világelső volt, amely a globális kiadások 36%-ának felel meg, és amely triplája a második helyen álló Kína katonai kiadásainak. Amerika áll az élen a legkorszerűbb technológiák és az innovációk terén is, a 2017-18-as Globális Versenyképeségi Jelentésben második helyet érte el. A Trump adminisztráció az „Amerika az első” politikáját követi a külkapcsolatok terén: felmondták a Transz-csendes-óceáni Partnerséget, újratárgyalták az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény feltételeit, kiléptek az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásból, nyomást gyakoroltak a NATO-szövetségesekre a katonai kiadások növelése érdekében. Ezek a lépések megleptek bizonyos megfigyelőket, akik szerint Trump elnök felborította a világrendet. Ezek az intézkedések reculer pour mieux sauter (kb. „hátralépés a nagyobb ugrás érdekében”) megközelítésként is érzékelhetők. Másrészről a Trump adminisztráció agresszív álláspontra helyezkedett Kínával és Oroszországgal szemben, „riválisként” állítva be őket a nemzetközi védelmi stratégiában, akiket meg kell büntetni az amerikai hatalom, befolyás és érdekek veszélyeztetése miatt. Várhatóan az Egyesült Államok még mindig globális hegemóniája fenntartására törekszik.  

28 tagállamával az Európai Unió olyan nemzetek felett átívelő szervezet, amely civil vagy normatív hatalomnak tekinthető. Gazdasági ereje nagy, de katonai ereje korlátozott.  Egyoldalúság helyett sokoldalú kapcsolatokra törekszik.  Az EU a világ legnagyobb kereskedelmi csoportosulásaként hatással van a globális gazdaságra, a 19 tagállammal bíró monetáris unió, az euróövezet pedig globálisan szerteágazó.  Az EU kül- és biztonságpolitikája egyelőre gyerekcipőben jár, a védelmi együttműködés még vita tárgya. Az EU vezető szerepet vállal a klímaváltozás globális megoldásában.  2004-es robbanásszerű bővülése után az EU több válságot is megélt, az alkotmányos válságtól kezdve az euróövezeti államadósság-válságig, az ukrajnai válságtól a biztonsági válságig, a migrációs válságtól a Brexit-válságig. Az EU, valamint Lengyelország és Magyarország között zajló vita a demokrácia, a jogállamiság és az EU működése körül felfedte az EU-n belüli szakadékot. Ezek a válságok alálássák az EU, mint hiteles nemzetközi szereplő hírnevét. Amikor az EU-nak szembe kell néznie azzal a bizonytalansággal, amelyet a Trump adminisztráció jelent a nemzetközi rend iránti elkötelezettség tekintetében, egyúttal lehetőséget is kap a nemzetközi rendszerben betöltött szerepének átgondolására is. Annak ellenére, hogy a világrendet másképpen érzékelik, és alkalmanként súrlódás tapasztalható Európa és Amerika között, több a közös érdekük, mint a nézetkülönbségük a Nyugat által uralt világrend megvédésének kérdésében. Nincs értelme eltúlozni az EU és Amerika közötti különbségeket.

Oroszország, mint a Szovjetunió és a cári Oroszország utódállama fontos szereplő marad az eurázsiai kontinensen. A Szovjetunió felbomlása miatt Oroszország már nem birodalom többé. Birodalma elvesztését még nem sikerült kihevernie Oroszországnak; ezt mutatja az is, hogy Putyin elnök a 20. század legnagyobb geopolitikai tragédiájaként utalt a Szovjetunió széthullására. Miután Putyin hatalomra került, Oroszország elkezdett konfrontációs politikát folytatni a Nyugat felé, elkezdte ellenezni a NATO kibővítését, visszanyerni befolyását a korábbi Szovjetunió területe felett, visszaszerezni nagyhatalmi státuszát a világban. Oroszország kezdeményezte a korábbi szovjet tagköztársaságokat egybekovácsoló Eurázsiai Unió létrejöttét az EU befolyásának ellensúlyozására. Oroszország érdekszférájának tekinti a korábbi szovjet területeket, és minden alkalmat megragad elvesztett területei visszaszerzésére. Nem habozik erejét érdekei megvédésére használni: például Oroszország kihasználta az Ukrajna politikai válságából adódó alkamat a Krím-félsziget elcsatolására, ezzel Kelet-Ukrajnát állandósult konfliktuszónává téve. Oroszország igen kritikus a Nyugat által uralt világrenddel szemben, nem rejti véka alá azt a vágyát, hogy ennek a világrendnek vége legyen, és egy posztnyugati világrend jöjjön létre[vi]. Oroszország és a Nyugat kapcsolata nem korlátozódik geopolitikai versengésre: Oroszország állítólagos beavatkozása az Egyesült Államok és más nyugati országok elnökválasztásába jól mutatja a kapcsolatok bonyolultságát. Oroszország erős katonai hatalom, de gazdasága nagyban függ a kőolaj- és földgázexporttól.  Oroszország gazdasága megsínyli, ha ezek ára alacsonyabb. Oroszország gazdasági növekedése 2008 óta lassú: a megtorpant strukturális reformok és a nyugati szankciók útját állják a gazdasági növekedésnek.

A globális hatalmi egyensúly elmozdulásának egyik tényezője Kína békés felemelkedése. Amióta Kína bevezette a piacorientált reformokat 1978-ban, gazdasági rendszerét a központi tervgazdaságból piacgazdasággá alakította át, és az elmúlt négy évtizedben a gazdaság növekedése figyelemre méltó rekordot ért el. A gazdaság megreformálása hozzájárult az emberek jólétéhez, több mint 800 millióan ki tudtak emelkedni a szegénység csapdájából.  Kína GDP-je 2009-ben meghaladta Japánét, és a világ második legnagyobb gazdasága lett.  Az Egyesült Államokénál is gyorsabb növekedési ütemet látva már csak idő kérdése, hogy mikor hagyja le Amerikát, és lesz a világ legnagyobb gazdasága.  Kína fontos szerepet játszik a globális gazdaságban, a világ 2008 utáni növekedéséhez Kína járult hozzá a legnagyobb mértékben.  2012-2016 között Kína átlagos éves hozzájárulása a globális növekedéshez elérte a 30,2%-ot, míg Amerika hozzájárulása csak 17,8%, az Eurozónáé 5,3%, Japáné 3,8% volt. Miután Kína 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, külkereskedelme gyorsan növekedésnek indult, 2012-re pedig a legnagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolító ország lett, megelőzve az Egyesült Államokat is. Kína kifelé irányuló közvetlen külföldi tőkebefektetése (outward foreign direct investment, OFDI) lényegesen megnőtt a 2000-es évek közepétől: az OFDI áramlása a 2006-os 20 milliárd dollárról majdnem 200 milliárd dollárra nőtt 2016-ra, és globálisan Kína vált a külföldi tőkebefektetések fő forrásává. Ugyanakkor Kína külföldi fúziós és felvásárlási tevékenysége megugrott az elmúlt évtizedben. A Fortune magazin 500-as listájában jegyzett vállalatainak száma 9-ről 115-re nőtt 2000 és 2017 között. Kína gazdasági felemelkedése komoly hatással bír a nemzetközi rendre is. A fenntartható gazdasági fejlődés miatt Kínának lehetősége nyílik katonai kiadásainak növelésére, és lépéseket tett fegyveres erőinek modernizálására. Kína elkezdte ledolgozni hátrányát a tudományok és a technológia terén is. A Globális Innovációs Indexben a 29. helyről a 22.-re lépett elő 2011-től 2017-ig. Megvannak a csúcstechnológiás vállalatai, például az Alibaba, a Tencent, a Huawei, a Baidu, stb. Kína elmúlt négy évtizedben lezajló fejlődése hatással van a hatalom globális szintű átalakulására.

A világrend átalakulóban van, a fejlett Nyugat bukása és a fejlődő országok felemelkedése az egymáshoz viszonyított erejük változását fogja hozni. A. Brexit és Trump elnökké választása meglepte a világot, de ezek az események még nem jelentik az ún. liberális rend végét, még ha Trump protekcionista meggyőződése és elszigetelődésre való hajlama sértik is a liberális rendet. A protekcionizmus, a gazdasági nacionalizmus, a populizmus és az etnikai nacionalizmus térnyerése a Nyugaton ahhoz vezetett, hogy a nyugati országok nem képesek hatékonyan megbirkózni a politikai, gazdasági és társadalmi kihívásokkal.  Az globalizációellenes és a globalizációs erők közötti küzdelem még korántsem ért véget, Amikor a globális gazdaságban az Egyesült Államok visszavonulót fújt, Kína lett a nyílt globalizáció és a szabadkereskedelem leglelkesebb pártolója. Kína és más felemelkedő hatalmak még mindig a gazdasági fejlődésre fókuszálnak, kihasználjak viszonylagos előnyüket a fejlődéshez annak érdekében, hogy a fejlett Nyugatot utolérjék.  A felemelkedő hatalmak megerősödése és a nagyhatalmak közötti kapcsolatok megváltozása révén alapjaiban alakul át a hatalmi egyensúly és a nemzetközi rend formája.

Kína szerepe a nemzetközi rendben

A hidegháborút követő korszakban Kínának alkalmazkodnia kellett a változó nemzetközi rendhez, és meg kellett találnia a helyét benne. Az elmúlt években Kína szerepe a nemzetközi rendben sokat vitatott téma lett, akár a Müncheni Biztonsági Konferenciáról, akár a Valdaj Fórumról van szó. Igaz, hogy Kína hivatalosan ritkán használja a „világrend” kifejezést, a „nemzetközi rend” (vagy a nemzetközi rendszer) azonban sűrűn előkerül hivatalos dokumentumokban és beszédekben, ahogyan azt Fu Jing, a kínai nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke is kiemelte két évvel ezelőtt a Müncheni Biztonsági Konferencián tartott beszédében. Kína megkülönbözteti a világrendet és a nemzetközi rendet, mivel a világrend az USA által vezetett világrenddel egyenlő. Fu Jing feltételezése szerint az USA által vezetett világrend három pilléren nyugszik: az első az amerikai értékrend, amelyre nyugati értékrendként is tekintenek; a második az USA katonai összehangoló rendszere, amely az amerikai vezető szerep biztonsági alapja; a harmadik pedig a nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ rendszere[vii]. Kína véleménye az, hogy a nemzetközi rendszer az az ENSZ-alapú rendszer, amely magában foglalja a nemzetközi intézményeket és normákat. Fu Jing hangsúlyozta: Kínában az ehhez a rendhez tartozás érzése igen erős, mivel Kína ennek a rendnek egyik alapítója, egyben haszonélvezője és támogatója is, valamint reformtörekvéseinek is részét képezi[viii]. Hszi Csin-ping elnök ekképpen magyarázta el Kína szerepét 2015-ben Seattle-ben megtartott beszédében: „ami a már meglévő nemzetközi rendszert illeti, Kína annak részese, építője és támogatója. Szilárdan kiállunk olyan nemzetközi rend és rendszer mellett, amely az ENSZ-karta céljain és alapelvein alapszik”. Kijelentette: „nagyszámú ország, különösen fejlődő ország, igazságosabb és méltányosabb nemzetközi rendszert szeretne látni, de ez nem azt jelenti, hogy a teljes rendszert le akarják bontani, majd elölről kezdeni az egészet. Ehelyett a rendszer megreformálását és fejlesztését szeretnék, lépést tartva a változó időkkel. Ez minden ország és az egész emberiség közös érdekét szolgálná”[ix]. A Kína által elképzelt nemzetközi rend nem teljesen kompatibilis az Amerika által uralt világrenddel.  Kína nem érzi teljesen magáénak az USA által uralt világrendet. Egyrészről Kína támogatója a jelenlegi nemzetközi rendnek, másrészről reformere is. Kínának nem áll érdekében a jelenlegi nemzetközi rend összeomlása, ezért annak megvédésére törekszik, és igyekszik helyét abban megtalálni. Ennek értelmében, ahogyan azt Hszi Csin-ping is kihangsúlyozta a tavalyi, 19. pártkongresszuson tartott nyitóbeszédében, Kína rendíthetetlenül támogatni fogja a nemzetközi rendet. 

Kína világrendről alkotott jövőképe abban az elképzelésében mutatkozik meg, hogy közös jövővel rendelkező közösséget építsen ki az emberiség számára. Ezzel az elgondolással Hszi elnök állt elő, folytatva a poszthidegháborús korszak korábbi elképzeléseit, például az új politikai és gazdasági rend kiépítését, a békés fejlődés útján való haladást és egy harmonikus világ kialakítását. Hszi Csin-ping részletesen kifejtette Kína jövőképét a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusán, és kijelentette, hogy „Minden ország népét felkérjük az együttműködésre, hogy közös jövővel rendelkező közösséget építsünk az emberiség számára, és hogy olyan nyílt, befogadó, tiszta és szépséges világot építsünk, amelyet tartós béke, egyetemes biztonság és általános jólét jellemez.”[x] A kormánypárt értékelése a nemzetközi helyzetről nagymértékben meghatározza a külpolitikák irányultságát. Hszi Csin-ping úgy fogalmazott: „A világ nagyszabású fejlődésen, átalakuláson és átrendeződésen megy keresztül, de a béke és a fejlődés a jelenben is hívószavak maradnak.  A globális multipolaritás, a gazdasági globalizáció, az IT alkalmazása és a kulturális sokszínűség töretlenül halad előre; a globális kormányzási rendszer és a nemzetközi rend egyre gyorsabban változik; az országok egyre inkább összekapcsolódnak és kölcsönösen függenek egymástól; az országok egymáshoz viszonyított ereje egyre kiegyensúlyozottabb lesz; a béke és a fejlődés pedig visszafordíthatatlan trendek maradnak”[xi]. Az egész emberiség számára közös jövővel bíró közösség kiépítésének jövőképe és a nemzetközi helyzet megítélése alapján küldte Hszi Csin-ping az üzenetet a világnak, hogy milyen szerepet fog Kína a nemzetközi rendben játszani.  Az üzenet egészen világos: Kína a világbéke nagykövete, a globális fejlődés rendíthetetlen támogatója, a nemzetközi rend elkötelezett híve lesz. Diplomácia tekintetében Kína kommunikációra és nem konfrontációra törekszik, partnerségeket keres és nem szövetségeseket. Kína független és békés külpolitikát folytat, megvédi jogos érdekeit, és elkötelezi magát, hogy a nagyhatalmakkal stabil és kiegyensúlyozott kapcsolati kereteket építsen ki.

A Kínai Kommunista Párt 18. országos kongresszusa után Kína maga mögött hagyta a „meghúzza magát és sosem tör az élre” politikáját, amelyet még az 1990-es évek elején Teng Hsziao-ping jelölt ki, és proaktív külpolitikát vezetett be. Az, hogy Kína gazdasági motorként emelkedett fel, sokként érte a Bretton Woods-i rendszeren alapuló globális gazdasági rendet, hiszen a Bretton Woods-i rendszert sosem tették még próbára. Kína megértette, hogy a jelenlegi globális gazdasági rendbe nem illeszkedik bele, és a globális gazdasági rend átalakulásának igazodnia kell szükségleteihez. Kína elképzelése a globális kormányzásról azon az elven alapszik, hogy közös növekedést kell elérni a globális kormányzásban való részvétel során zajló egyeztetéseken és együttműködéseken keresztül.  Kína ígéretet tett rá, hogy kiveszi részét a globális kormányzásból, aktív szerepet vállal a globális kormányzati rendszer megreformálásában és fejlesztésében, és a kínai bölcsességgel és erővel hozzájárul a globális kormányzáshoz.  Ennek a politikának az egyik legfontosabb kezdeményezése az Egy Övezet, Egy Út (One Belt, One Road, röviden OBOR). Ez olyan közjavaknak tekinthető, amelyeket Kína nyújt a világ számára. Az OBOR átfogó kezdeményezés, amely magában foglalja a politikai kommunikációt, a politikák összehangolását, az infrastruktúraépítést, az összeköttetést, a kereskedelmet és a beruházásokat, a pénzügyi integrációt, valamint az emberek közötti kapcsolatokat is.  Az OBOR inkább geoökonómiai elképzelés, mint sem geopolitikai stratégia. AZ OBOR nem geopolitikai rivalizáláson alapul, hanem inkább gazdasági együttműködésen, kölcsönös bizalmon és kölcsönös előnyökön.  Ha megvizsgáljuk a hivatalos kommunikációt és narratívát, látjuk, hogy messze túlmutatnak a geopolitikai megfontolásokon. Ahogyan egy magas rangú döntéshozó fogalmazott a Boao Fórumon 2014-ben: “Kína vezetői egyértelművé tették, hogy a kezdeményezések megvalósításakor Kína fenntartja a »barátság, őszinteség, kölcsönös előnyösség és a bevonás« szellemét, amely Kína szomszédsági diplomáciájának is vezérfonala, és Kína nem avatkozik bele az országok belügyeibe, illetve nem tör dominanciára a regionális kapcsolataiban vagy az érdekszférájában. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés a nyílt együttműködést szolgálja, középpontjában a gazdasági és a kulturális együttműködés áll. Célja nem exkluzív tömbök létrehozása vagy a meglévő többoldalú mechanizmusok kikezdése.”[xii] AZ OBOR nem a jelenlegi globális gazdasági rendet szándékozik aláásni és destabilizálni.  Kína a globalizáció egyik haszonélvezőjeként lelkes támogatója a globalizációs folyamatnak, és ellenzője a különböző típusú protekcionizmusnak. Ahogyan az Hszi elnök tavaly, a Világgazdasági Fórumon megtartott beszédében is kiemelte, Kína határozottan támogatja a szabadkereskedelmet és a gazdasági globalizációt[xiii]. Az OBOR lényegében a nyitás politikájának folytatása. Az OBOR Kína sok országra kiterjedő, regionális integrációs kezdeményezésének tekinthető. Az OBOR egy laza, rugalmas szerveződés, szöges ellentéte az általában szerződésalapú vagy szabályalapú integrációs modelleknek.  Az AIIB és a Selyemút Alap kiegészítik a globális és regionális, multilaterális fejlesztési bankokat és nem pedig helyettesítik azokat.  A Kína által létrehozott új pénzügyi intézmények, például az AIIB és a Selyemút Alap a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi rendben működnek. Az OBOR az elmúlt három évtized egyik legfontosabb kezdeményezése; ha megfelelő módon megvalósul, átformálja a globális gazdasági rendet.

Kína nemzetközi rendben betöltött szerepét korlátozzák kapcsolatai a világ nagyhatalmaival, különösen az Egyesült Államokkal. Sokan foglalkoztak már azzal, hogyan alakul a nemzetközi politikában a viszony egy felemelkedő és egy hegemón hatalom között: amikor a felemelkedő hatalom megkísérli a hegemón hatalmat kiszorítani, konfliktus következik – ezt a forgatókönyvet hívják „Thuküdidész csapdájának.” Amikor Hszi Csin-ping elnök hatalomra került, a fő kihívást az jelentette, hogyan kezeljék a Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat. Hszi elnök javasolta, hogy az Egyesült Államokkal alakítsanak ki egy új nagyhatalmi modellt, amelyet konfliktusmentesség, konfrontációmentesség, közös tisztelet és kölcsönösen előnyös együttműködés jellemez. Amikor Hszi elnök 2015-ben látogatást tett az Egyesült Államokban, kijelentette: Thuküdidész csapdája nem létezik, azonban, ha a nagyhatalmak időről időre stratégiailag elszámítják magukat, akkor csapdába ejthetik magukat.[xiv]. Kína egykori franciaországi nagykövete, Wu Jianmin rámutatott, hogy Kína és az Egyesült Államok nem esnek bele „Thuküdidész csapdájába”.[xv] A kereskedelmi vita és a geopolitikai rivalizálás Kína és a Trump adminisztráció által vezetett Egyesült Államok között fenyegetést jelenthet a globális stabilitásra, a nemrégiben napvilágra került amerikai nemzetbiztonsági stratégia riválisként tekint Kínára, azzal vádolva, hogy megkísérli az amerikai biztonságot és jólétet kikezdeni. A pekingi és washingtoni döntéshozókat próbára teszi, hogyan tudják okosan kezelni a gazdasági és biztonsági nézeteltéréseket és konfliktusokat. Az Egyesült Államok kivételével a nagyobb európai országok kifejezték aggodalmukat Kína növekvő befolyása miatt. A Müncheni Biztonsági Konferencián Németország távozó külügyminisztere, Sigmar Gabriel azzal vádolta Kínát – Oroszország mellett – hogy „állandóan próbára teszi és aláássa az Európai Unió egységét”, „cukorral és korbáccsal” befolyásolva az egyes államokat. Nem kímélte Kína Egy Övezet, Egy Út kezdeményezését sem, azt állítva, hogy Kína hatalmas összegeket fordít a nyugati értékrendtől eltérő értékrend népszerűsítésére[xvi]. Angela Merkel német kancellár nemrégiben figyelmeztette a kínai kormány által vezetett infrastrukturális kezdeményezésekben részt vevő uniós tagállamokat arra a veszélyre, hogy aláássák az Unió Kínával szembeni közös külpolitikai álláspontját[xvii]. Az európai hatalmak ellenséges hozzáállása Kína felé rontott a Kína és Európa közötti hangulaton. Komolyan kell venni, hogy a „kínai fenyegetés” retorikája terjedőben van Nyugaton. Az EU-val, az európai nagyhatalmakkal és Oroszországgal kialakított rendezett, szilárd kapcsolat hozzájárulhat a nemzetközi rend zökkenőmentes átalakulásához.

Felemelkedő hatalomként Kínának meg kell tanulnia együtt élni a már létrejött hatalmakkal, és megvédeni a feltörekvő hatalmak érdekeit. Kína még nem ért reformfeladatainak a végére, és nem áll szándékában fejlődési modelljét és ideológiáját külföldről behozni. Amikor külpolitikákat fogalmazunk meg, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Kína még mindig a szocializmus első szakaszában jár, és még mindig a legnagyobb fejlődő ország. A globális ambíciókat a nemzet erejéhez kell szabni – Kína annyi nemzetközi felelősséget vállal majd, amennyi nem haladja meg képességeit. Kína nemzetközi rendben betöltött szerepét végső soron a belföldi fejlődése határozza meg, hiszen a kínai nemzet nagyszerű újjászületése egyelőre még befejezetlen vállalkozás.  

Fu Jing globális rendre tett érdekes megjegyzése jól tükrözi bizonyos kínai döntéshozók véleményét a globális rendről: „felülemelkedhetünk a vitán, és létrehozhatunk egy azon átívelő koncepciót, például a »globális rendet«. Ennek a lehető leginkább illeszkednie kell a globális kormányzáshoz, a világhatalmak koordinációjához, a regionális együttműködéshez, az Észak és Dél közötti dialógushoz, stb.” Úgy vélte, a globális rendnek közös gyökereket kell nyújtania mindenki számára. A globális rend ezen közös ernyője három fő intézményes képességgel kell, hogy bírjon: a világbéke garantálása; globális fenntartható fejlődés biztosítása; és a problémákra megoldás találása együttműködésen keresztül. Három pillér köré kell felépíteni: a nagyobb országok koordinációja, multilaterális keretek teljes körű szerepe, együttműködési normák és szokások[xviii]. A többpólusú világban elkerülhetetlen a globális rendről alkotott különböző elképzelések ütközése, az új globális rend csak a különböző elképzelések közötti kölcsönhatások nyomán alakítható ki.

 

Szerző: Kong Tianping  – a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európai Intézetének szenior kutatója 

[i] TISDALL, Simon, „Munich conference: three dangerous superpowers – and we’re stuck in the middle”. In Guardian, 20170219,

https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/feb/19/munich-security-conference-nato-trump-russia-china-superpowers-europe-pig-in-middle(13.12.2017).

[ii] Welcome to the G-Zero World, An interview with Ian Bremmer, president of Eurasia Group and author of Every Nation for Itself: Winners and Losers in a G-Zero, 201205,  https://hbr.org/2012/05/welcome-to-the-g-zero-world(20171214.)

[iii]STIGLITZ, Joseph, The Davos Disappointment-Growing Complacency in a Leaderless World?. 20130207, http://www.economywatch.com/economy-business-and-finance-news/davos-disappointments-joseph-stiglitz-on-the-world-economic-forum.07-02.html(20171210.)

[iv] YAFEI, He, „New world order is the inevitable trend”. In: China Daily, 2017.08.21,.http://www.chinadaily.com.cn/opinion/2017-08/21/content_30892589.htm(12.01.2018.)

[v] KISSINGER, Henry, World Order, New York. Penguin Press, 2014., 430 pages.

[vi] Russia calls for ‘post-West’ world order: Lavrov, 20170218,

https://www.yahoo.com/news/russia-calls-post-west-world-order-lavrov-005049841.html(20180112.）

[vii] FU, Ying, Putting the Order(s) Shift in Perspective, 20160215,

https://www.chinausfocus.com/foreign-policy/putting-the-orders-shift-in-perspective(20180205.)

[viii] FU, Ying, Putting the Order(s) Shift in Perspective, 20160215,

https://www.chinausfocus.com/foreign-policy/putting-the-orders-shift-in-perspective(20180205.)

[ix] Full text of Hszi Csin-ping’s speech on China-U.S. relations in Seattle, 20150924,

http://www.Hszinhuanet.com/english/2015-09/24/c_134653326.htm.

[x] HSZI, Jinping, Secure a Decisive Victory in Building a Moderately Prosperous Society in All Respects and Strive for the Great Success of Socialism with Chinese Characteristics for a New Era, Delivered at the 19th National Congress of the Communist Party of China, October 18, 2017, (20171018),

http://www.Hszinhuanet.com/english/download/Hszi_Jinping’s_report_at_19th_CPC_National_Congress.pdf(20180125.)

[xi] ibid

[xii] YANG, Jiechi, Jointly Undertake the Great Initiatives With Confidence and Mutual Trust, At the Session of “Reviving the Silk Road: A Dialogue with Asian Leaders” at the Boao Forum for Asia Annual Conference 2014, Boao, Hainan,

20140410, http://english.boaoforum.org/ac2014news/13794.jhtml(20180115.)

[xiii] Full Text of Chinese President Hszi Csin-ping’s keynote speech at the World Economic Forum in 2017, 20170406, http://www.china.org.cn/node_7247529/content_40569136.htm(20180210.)

[xiv] LI, Zhihui, China Voice: Ten reasons China, U.S. can avoid Thucydides Trap, 20150927, http://www.Hszinhuanet.com/english/2015-09/27/c_134664509.htm(20180218.）

[xv] WU, Jianmin, Zhong mei buhui Hszianru “HsziuHszidide Hszianjin, 吴建民，中美不会陷入“修昔底德陷阱”，, 20160508, http://www.Hszinhuanet.com/world/2016-05/08/c_128967133.htm（20180123.)

[xvi] MILLER, Nick, China undermining us ‘with sticks and carrots’: Outgoing German minister, 20180219, https://www.smh.com.au/world/europe/china-undermining-us-with-sticks-and-carrots-outgoing-german-minister-20180219-p4z0s6.html(20180224.)

[xvii]EU members must not let Chinese investment undermine bloc’s unity, Merkel says, 20180228, https://chinaeconomicreview.com/eu-members-must-not-let-chinese-investment-undermine-blocs-unity-merkel-says/(20180228.)

[xviii] FU, Ying, Under the Same Roof: China’s View of Global Order, 20151102

https://www.huffingtonpost.com/fu-ying/china-global-order_b_8537918.html(20180212.)