Sajtófigyelés – 2018. június 12.
A PAIGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
A 2003-as líbaiai leszerelési program és az észak-koreai atommentesítés közti különbség – Richard Nephew, Brookings Institute, 2018. május 29.
Számtalan közös vonás ismerhető fel az észak-koreai és a líbiai leszerelés között. Különbségeket is megfigyelhetünk, elsőként, hogy míg Észak-Korea évtizedek óta gyártja az atom felszereléseket, Líbia A.Q. Khanon keresztül kapta Pakisztánból. A líbiai leszereléssel kapcsolatban számos nemzeti laboratóriumi szakértő hangsúlyozta, hogy a líbiai eltávolítási művelet gyors és viszonylag fájdalommentes volt! Ha a líbiaiak sok felszerelést használtak volna, hónapokba telhetett volna a dekontaminálás és a program lebontása. Természetesen Észak-Korea más helyzetben van, hiszen évek óta foglalkozik a termékek gyártásával.
Még fontosabb különbséget találhatunk a két nukleáris program természetében. A líbiai program kicsi és nem a termelésre fókuszál, nagyon kevés tudós és technikus vett benne részt. Ezzel szemben az észak-koreai nukleáris fegyverek programja nagy, titokzatos és nyilvánvalóan hatékony, becslések szerint észak-koreaiak ezrei vesznek részt a tömegpusztító fegyverek programjában.
Következésképpen nem leszünk képesek megakadályozni, hogy az észak-koreaiak megtartsák a későbbiekben a nukleáris fegyverek felállításához szükséges humán forrásokat. Nem kizárt, hogy egy megállapodás létrejöjjön Észak-Koreával. Ez azonban olyan megállapodás lehet, amely lehetővé tenné a gyanús helyszínek ellenőrzését, amely a deklarált észak-koreai nukleáris létesítmények és a nukleáris programban részt vevők folyamatos ellenőrzését igényli, és amely növelné a nemzetközi közösség azon képességét, hogy megértse, mi folyik az észak-koreai nukleáris programban, ami majdnem minden kétséget kizáróan folytatódik a tárgyalások befejezése után.
Ráadásul érdemes megjegyezni, hogy még a líbiai tapasztalat sem volt komplikációmentes. Évekkel később a líbiaiak panaszkodtak a szankciók enyhítése érdekében, és néha követelték a nukleáris felszereléseik visszaszolgáltatását. De Líbia számára a legnagyobb probléma, hogy nem tudott eléggé az alapokat lefektető tudományról. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az észak-koreaiak a leszerelés után sokkal többet tehetnek, sokkal többre képesek, mint a panaszkodás.
Szingapúr átépülőben: veszélyben a múlt – The Economist, 2018. május 31.
A Golden Mile Komplexumban megállt az idő. Az 1970-es évekbeli épület számtalan utazási irodája üresen kong, olcsó parfüm szaga terjeng a levegőben a kis boltokból, karaoke ének dala száll. A hely nem csak úgy néz ki, mintha a múltból származna, hanem inkább egy másik délkelet-ázsiai országból.
A Chinatown épületei között sok ilyen monstrum áll, melyekben egyszerre laktak és dolgoztak emberek. A modernisták kezdték elkeseredni, hogy ezek az épületek hamarosan el fognak tűnni. Februárban a Pearl Bankot, Szingapúrb legmagasabb lakossági tornyát eladták, 728 millió dollárért a CapitaLand-nek, Ázsia egyik legnagyobb ingatlanfejlesztőjének. A cég azt tervezi, hogy lebontja a sárga blokkokat, és egy 800 lakásos “sokemeletes lakóingatlan-fejlesztést” épít. Azóta számos egyéb épület – amelyek többnyire magántulajdonban vannak egy olyan szövetkezeti rendszerben, ahol több száz tulajdonos van – elkezdték az értékesítésre való felkészülését is. A szingapúriak protestálásokat kezdtek az épületek védelme érdekében.
A 6 millió ember az apró városállamban mindig is szűkösen érezte magát. Noha az elmúlt években nőtt a talajjavítás, a föld értéke továbbra is magas. A kormányzati adatok szerint a lakossági ingatlanárak 44% -kal nőttek az idei első negyedévében, 2009 azonos időszakához képest. Lee Kuan Yew, korábbi szingapúri miniszterelnök, aki három évtizedig vezette az országot, pragmatikus megközelítést alkalmazott a megőrzésre. Ezzel szemben 2005-ben a kormány lebontotta a Nemzeti Könyvtár épületét, egy alagút érdekében.
Sok szingapúri megértette miért kellett ezeket az áldozatokat bevállalni, ez a hozzáállás megváltozott. Még a milleniumi generáció számára is fontossá váltak az épületek.
Forrás: https://www.economist.com/asia/2018/06/02/singapores-brutalist-past-could-soon-be-gone
Mianmari 9 milliárdos kínai projekt értékelése – John Reed, The Financial Times, 2018. június 4.
A mianmari kormány felülvizsgálja a 9 milliárd dolláros mélyvízi kikötő projektet, amelyet Kína támogatásával valósítottak meg. A felülvizsgálat alapja az az aggodalom, hogy túl drága és végül Peking alá esik az egész felügyelet, amennyiben mianmari az adósságát nem törleszti.
A kikötő célja arra irányul, hogy Kína dél-nyugati irányába egy közvetlen kereskedelmi folyosót építsen ki az Indiai-óceánon keresztül Mianmarba, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy szükség esetén elkerüljék a Malacca–szorost. Mint ilyen, része az Egy Övezet, Egy Útnak. Kyaukpyu kikötője a mianmari történelemének egyik legnagyobb infrastrukturális projektje lesz.
A kikötő jelenlegi becsült költségei, amelyek a dél-kínai Yunnan tartományba futó, nemrégiben épített olaj- és gázvezetékek termináljánál helyezkednek el, mintegy 7,5 milliárd dollárt, további 2 milliárd dollárt terveznek a szomszédos gazdasági övezet számára.
A projektet a Citic Csoport, Kína egyik legnagyobb és leghatékonyabb állami támogatású konzorciuma építi. A Citic 2015-ben nyerte a pályázatot, a kínai fél 70%–kal, a mianmari kormány és a helyi vállalatok pedig 30%–kal vesz részt a kivitelezésben.
A projekt mianmari áttekintése az ország számára kényes időben megy végbe, mivel Nyugaton a rohingya muszlimok elleni katonai megtorlással kerülnek szembe, amit egyes elemzők úgy értelmeznek, hogy az országot kínai pályára állíthatja.
Forrás: https://www.ft.com/content/f2f476d2-6575-11e8-90c2-9563a0613e56
Fülöp-szigetek hajlandó volna „háborúzni” Kínával – John Reed, The Financial Times, 2018. május 29.
A fülöp-szigeteki külügyminiszter kijelentette, hogy országa készen áll “háborúba menni” a Dél-kínai-tenger természeti erőforrásaiért, amelyeket Manila és Peking is magáénak kíván, hiszen a vizek fontos gázokban gazdag területek.
“Senki sem tudja kivonni a természeti erőforrásokat önmagában” – mondta Peter Cayetano. „Az elnök kijelentette. Ha valaki megkapja a természeti erőforrásokat a nyugat-fülöp-szigeteki Dél-kínai-tengeren, akkor háborúba indul. “
A Fülöp-szigetek a Dél-kínai-tengert nyugati Fülöp-szigeteki-tengernek nevezik. A 2016-os hatalomra kerülése óta a populista Duterte úr lazította országa hagyományosan szoros kapcsolatait az Egyesült Államokkal, és szorosabb diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat folytatott Kínával, miközben néha megjegyzései a filippínók által népszerűnek vélt anti-kínai retorikát foglalták magukban.
A kínai légierő május 18-án bejelentette, hogy a dél-kínai tengerparti Paracel-szigeteken először állított fel bombázókat. Fülöp-szigetek aggodalmát fejezte ki, és kijelentette, hogy megfelelő diplomáciai lépéseket tett, de nem pontosította, hogy mi ez mit takar. Kínai katonai erő azonban lehetővé tette, hogy blokkolja a Fülöp-szigeteki kutatásokat a térségben. Duterte úr arról beszélt, hogy közösen fejlesztik a terület gázblokkjait Kínával, de a kutatók szerint ez nem valószínű, mivel minden közös projektnek szuverenitással kellene foglalkoznia.
Forrás: https://www.ft.com/content/1e36de52-62ec-11e8-90c2-9563a0613e56
Japán, Amerika és Dél-Korea konkrét lépést követel Észak-Koreától – Nikkei Asian Review, 2018. június 3.
Japán védelmi miniszter Itsunori Onodera bejelentette, hogy sikerült egyezségre lépnie Dél-Koreával és az Amerikai Egyesült Államokkal. Központi kérdésük természetesen Észak-Korea atom fegyvereinek leszerelését érintik. Onodera azonban nem válaszolt arra a kérdésre, hogy nyomást is fognak-e gyakorolni Észak-Koreára céljaik elérésének érdekében. Szingapúrban tartott találkozóra Song Young-moo dél-koreai védelmi miniszter, Jim Mattis amerikai védelmi miniszter és Onodera között tíz nappal a tervezett amerikai-koreai csúcstalálkozó előtt került sor.
A felek megállapodtak abban, hogy szorosan együttműködnek, hogy kényszerítsék Észak-Koreát konkrét lépések tevésére. Míg Tokyo jelenleg is nyomást kívánt tartani észak-koreán, Washington és Seoul tárgyalásokat kezdeményezett Pyonggyanggal. Donald Trump pedig kijelentette, hogy nem kívánja a továbbiakban a „nyomás” szót alkalmazni, hiszen „jól kijönnek” egymással.
Az előző évben végrehajtott nagy számú nukleáris kísérletek eredményeként Japán, az USA és Dél-Korea megegyeztek, hogy erőteljesebb nyomást fognak helyezni ellenfelükre. Ez a meglátás módosult napjainkra.
India rejtett meddőségi küzdelme – Neeta Lal, The Diplomat, 2018. május 21.
India a föld második legnépesebb országa 1.3 milliárd emberrel Kína 1.4 milliárdnyi népessége után. Az ENSZ becslései szerinte 2022-re túl is fogja szárnyalni ezáltal átvéve a vezetést. Azonban egy komoly problémára is rámutattak, a magas meddőségi arányra. Ezt sokan a túlnépesedés miatt örömmel fogadhatják, azonban a fiatalok számára komoly problémákat okoz. The World Population Prospects 2017-es vizsgálata szerint több, mint 50%-kal esett a termékenységi ráta (4. 97-ről 2.3-ra) az 1957-1980-as időszaktól. A riport számításai 2025-30 közötti időszakra 2.1-et jósol, majd további csökkenést 2045 és 2050 között.
Vidéki területeken az indiai termékenységi arányszám vetekszik fejlett, nyugati államokéval: szinte a világ legalacsonyabbja. “A termékenység egy alulkutatott állapot, amely rombolja a házasságokat és még az emberek életét is. A gyermekvállalás alapvető fontosságú szerepet játszik az életben, és egy mércét, amellyel a nők érdemességét mérik. Így a meddőség következménye társadalmi megbélyegzés. Itt az ideje, hogy veszélyes személyes-és közegészségügyi problémaként felismerjük. “- írja Dr. Sama Bhargava, lombikbébi kezelés szakértője.
Dr. Bhargava szerint a meddőség nem csak a nők miatt alakulhat ki, kutatása szerint a férfiak egészségügyi állapota nem kis részben határozza meg a fogantatás létét. Leggyakoribb betegségek melyek befolyásolják a gyermektelenséget: elhízás, diabétesz, szexuális úton terjedő betegségek.
A kormány és egészségügyi politikája még nincs felkészülve a probléma orvoslására. Ezt jól mutatja az 1997-től 2002-ig tartó kilenc éves terv, mely foglalkozott meddőséggel, azonban mégis csökkentek a mérők. Felügyeleti mechanizmus nélkül, az ágazat jelenleg iránymutatások szerint működik, amelyek nem kötelező erejűek.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/05/indias-hidden-infertility-struggles/
A Fülöp-szigetek kínai megszállói – Anne-Maria Slaughter-Purple Romero, Project Syndicate, 2018. május 21.
Rodrigo Duterte elnöke Kína felé fordulása 2017 októberében 328 millió dolláros tervet eredményezett a Marawi újjáépítéséhez, amelyet a közelmúltban szabadítottak meg az ISIS-hez kapcsolódó szélsőséges szervezetektől. Azonban az újjáépítési tervek ismét az iszlám radikalizmus rajongóit támogathatják.
2017. május 23-án a Maute Csoport (Lanao Iszlám Állama) terrorista támadást mért Marawi városára, melyet öt hónapig tartó harc követett, több, mint 1000 maranao ember halálával és 360 000 maranao áthelyezésével. A spanyolok, az amerikaiak vagy a japánok a maranaokat sohasem hódították meg vagy gyarmatosították szemben más régiók filippínóival. De most, a kínai cégek megjelenését Marawi rehabilitációjának tekintik, egy nyílt inváziónak.
Kínai befektetések 2017-ben elérték a 31 millió dollárt, 2018 áprilisáig még 9.5 milliárd dollárra számítottak, ezáltal több, mint 10 000 munkahely teremtésére a turizmus, mezőgazdaság és e-kereskedelem területein. A China State Construction Engineering Limited, a Marawi újjáépítését támogató kormányzati vállalat a világ 100 legnagyobb nyilvános tőzsdén jegyzett vállalatának tagja. De a vállalat szerepel a Világbank feketelistáján is, 2009-ben három más kínai vállalat összejátszása miatt a Fülöp-szigeteki 33 millió dolláros úthálózat kiépítéséért.
Duterte népszerű a politikája által. Habár a kínai pénz erősíti a helyi eliteket, és gyakran előidézi a korrupciót. A kínai vállalatok többnyire kínai munkásokat bérelnek, a kínai tervek gyakran nem állnak kapcsolatban a helyi kultúrával.
India feléleszti az 500 millió USD-os páncéltörő irányított rakétafegyver szerződését Izraellel? – Sranz-Stefan Gady, The Diplomat, 2018. június 6.
Az indiai hadsereg várhatóan páncéltörő irányított rakétafegyvereket (anti-tank guided missiles – ATGM) fog vásárolni Izraeltől, hogy pótolja azt a hiányt, ami abból adódik, hogy az Indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet (DRDO) a következő három évben még valószínűleg nem tud előállni ilyen saját fejlesztésű fegyverrel. Bár az indiai kormány nem hagyta jóvá, hogy igaz lenne a hír, és a média is arról cikkezett, hogy a szerződést törölték, az izraeli szerződő fél, a Rafael Advanced Defense Systems Ltd szerint folyik az egyezkedés.
Az indiai kormány 2017 decemberében a hazai fejlesztésű ATGM rendszernek kedvezve félredobta azt az 500 millió USD-os megállapodást, amely 321 izraeli, negyedik generációs (Spike) páncéltörő fegyver és 8.356 darab rakéta vásárlását jelentette volna a Rafaeltől. Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök viszont a 2018-as januári látogatásán bejelentette, hogy a szerződés ismét életbe lépett annak ellenére, hogy az indiai kormány nyilvánosan nem erősítette meg a hír hitelét. Ennek hátterében részben az állhat, hogy a védelmi minisztérium a DRDO-tól ellenállásra számíthat, ha kiderül, hogy külföldről vásárol ilyen fegyvereket.
A mostani hír mindenesetre nem érte meglepetésként az indiai elemzőket, a hadsereg állítása szerint ugyanis 68.000 különböző típusú páncéltörő irányított rakétafegyver és körülbelül 850 rakétaindító állvány hiányzik a haderőből. Ez körülbelül 60%-os hiányt jelent, ráadásul a tartalékkészlet is többnyire elavult, második generációs Milan-2T és Konkrus páncéltörő rakétákból áll. A kormány így igyekszik mielőbb leküzdeni a képességekben keletkezett gyengeséget, melynek részeként gyorsított beszerzés révén 2500 harmadik generációs, vállról indítható ATGM-et és 96 indító állványt próbál kormányközi szerződésekkel beszerezni.
Eközben a DRDO szintén harmadik generációs, vállról indítható páncéltörő fegyver kidolgozásán dolgozik, amit várhatóan 2018 végén fog tesztelni, és siker esetén 2021-re tömegesen fog gyártani. A DRDO egy másik fegyver, az úgynevezett Nag fejlesztésén is munkálkodik, de a hadsereg kétli, hogy időben elkészülnek a fegyverek, és egyébként sem elégedett kitűzött ütemtervvel. Ráadásul aggódik a hazai készítésű ATGM-ek hosszú távú, magas működtetési költségétől, így az alacsonyabb fenntartási költségű, megbízhatóbb izraeli fegyverek felé hajlik annak érdekében, hogy csökkentse – az előrejelzések szerinti – legalább 2022-ig fennálló hiányt.
Modi indonéz látogatásának stratégiai logikája – Rajeswari Pillai Rajagopalan, The Diplomat, 2018. június 6.
A múlt héten Narendra Modi, India miniszterelnöke látogatást tett Indonéziába, Malajziába és Szingapúrba az „Act East” politika részeként. A kelet felé való fordulás mint külpolitikai prioritás már korábban is jellemző volt az indiai politikára, amit Modi 2014-ben, a Kelet-ázsia Csúcson hirdetett újra meg. Ennek keretében az ASEAN tíz országának vezetője vett részt januárban India 69. köztársasági ünnepén, jelezvén az India és a délkelet-ázsiai országok közötti stratégiai közeledést a szabad és nyitott Indo-Csendes-Óceán területén.
Tekintettel arra, hogy számos okból kifolyólag Indonézia a délkelet-ázsiai térség egyik kulcsjátékosa, a mostani látogatások legérdekesebb célpontja Jakarta. Indonézia ugyanis a legnagyobb szigetcsoportokból álló ország 108.000 km-es partvonallal és 6.400.000 km²-nyi tengeri területtel. Mivel távolsága az Indiához tartozó Andaman-és Nicobar-szigetektől csak 80 tengeri mérföld, az indo-csendes-óceáni térség stabilitása, békéje, biztonsága, és gazdasági fejlődése mindkét ország számára kulcsfontosságú. India számára ráadásul Indonézia nélkülözhetetlen a tengeri terjeszkedést tekintve.
Habár a két ország haditengerészete már több éve közös gyakorlatokat tart, nyilvánvalóvá vált, hogy az Indo-Csendes-Óceán szélesebb értelemben vett stratégiai dinamikájának változása India és Indonézia együttműködésének mélyítését igényli. Modi május 29-30-án, Jakartában tett látogatása így egy széleskörű stratégiai megbeszélést eredményezett. Joko Widodoval, az indonéz elnökkel aláírt közös állásfoglalás nagy hangsúlyt fektet egy olyan szabad, nyitott, átlátható, szabályokon alapuló, békés, prosperáló és másokat nem kizáró Indo-Csendes-Óceán megteremtésére, ahol a szuverenitást, a területi integritást, a nemzetközi jogot, főleg a tengerjogot, a szabad hajózás és repülés jogát, a fenntartható fejlődést és a nyílt, szabad és kölcsönösen előnyös kereskedelmet és befektetéseket tiszteletben tartják.
Indonézia továbbá érdeklődést mutatott a Bengáli-öböli kezdeményezéshez való csatlakozás iránt, ami mind gazdasági, mind biztonsági szempontból ésszerű lehet a földrajzi közelséget tekintve. India pedig a Malaka-szorosi Őrjárathoz való csatlakozást helyezte kilátásba, amely jelenleg egy Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld közötti együttműködés a szorosban folyó felderítés, tengeri és légi járőrözés koordinálására. Újdelhinek azonban még várnia kell a csatlakozásra, és addig szakmailag fel kell készülnie, mivel úgy tűnik, hogy nem érti a művelet minden csínját-bínját. India új tagként való bevonása ráadásul a „Kína faktort” is életre hívhatja, ami miatt az országoknak óvatosan, minden állam számára elfogadható módon kell az együttműködés módját kialakítaniuk.
India talán azt feltételezte, hogy Peking agresszív magatartása a Dél-kínai-tengeren azt eredményezi, hogy a délkelet-ázsiai államok tárt karokkal fogadják majd, de Újdelhinek rá kellett jönnie, hogy az országok félnek szembeszegülni Kínával. Mindenesetre van egy olyan közös stratégiai megfontolás, mely alapként szolgálhat a kapcsolatok mélyítésére, még akkor is, ha a felek óvatosan közelítenek a kérdéshez.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/the-strategic-logic-of-modis-indonesia-visit/
India továbbra is a világ leggyorsabban növekvő gazdasága – Kiran Stacey, Financial Times, 2018. május 31.
India 2018 első negyedévében is folytatta gazdasági talpra állását, így 7,7%-os éves növekedéssel továbbra is – Kínát megelőzve – világ leggyorsabban növekvő gazdasága. A kormány statisztikái szerint a bruttó hazai termék 0,7%-kal gyorsabban nőtt, mint az előző negyedévben, ami újbóli fellendülést jelent a tavaly nyári kicsit visszaesett, 5,7%-os növekedéshez képest.
Az idei év első három havának növekedése abból a kettős sokkból való kilábalást jelzi, amit a démonizálás tapasztalata és az a mögött húzódó hazai árukra és szolgáltatásokra bevezetett adó okozott. Ashima Goyal, az Indira Gandhi Fejlesztés-kutatási Intézet professzora szerint a sokkból magához térő gazdasági teljesítmény a magánkereslet újjáéledésének köszönhető.
A növekedés talpra állásának az a politikai jelentősége, hogy lendületet adhat Modi miniszterelnöknek a következő általános választások során azok után, hogy a tavalyi év nyarának visszaesése után gazdaságpolitikája a kritikák kereszttüzébe került. A közgazdászok akkor ugyanis a démonizáció káros tapasztalatának elindításával és az új adórendszer rossz módon történő implementálásával vádolták a miniszterelnököt.
Szakértők szerint a mostani negyedéves fejlődés a megnövekedett állami kiadásoknak köszönhető, ami az adminisztrációt tekintve például 13,3 %-kal nőtt. Ezzel szemben viszont a magánbefektetések nem igazán álltak helyre. Ez azért probléma, mert ha a magánszektor a jövőben sem lendül fel, a kormánynak nem lesz könnyű tartania az állami kiadások jelenlegi ütemét.
Néhány közgazdász pedig arra figyelmeztet, hogy azzal, hogy az olaj hordónkénti ára 75 USD fölé emelkedett, már nincsenek meg azok a kedvező feltételek, amik eddig az elképesztő növekedés szolgálatában álltak. Ráadásul, ha még meg is marad a közel 8%-os gazdasági növekedés, a Világbank szerint Indiának harminc egymást követő évre lenne szüksége ahhoz, hogy jövedelme elérje a felső középosztály státuszát.
Forrás: https://www.ft.com/content/2254a112-64cd-11e8-90c2-9563a0613e56
A Singapore Airlines feléleszti üzemanyag-hatékony repülőjével a világ leghosszabb útját – Mayuko Tani, Nikkei Asian Review, 2018. május 31.
Új, üzemanyag-hatékony repülőjével a Singapore Airlines októberben újjáéleszti a világ leghosszabb közvetlen repülőútját, hogy fellendítse az üzleti utasok körében kedvelt New York-i út jövedelmezőségét. Az ultra hosszú távú Airbus A350-900 tizennyolc óra negyvenöt perc alatt 16.700 km-t fog megtenni a Szingapúr-Changi repülőtér és a New York-i Newark Liberty nemzetközi repülőtér között. A Qatar Airways Dohából Auckland-be tartó járatát túlszárnyalva ez lesz időben és távolságban is a világ leghosszabb útja.
A négymotoros Airbus A340-500 tizennégy éve debütált New Yorkba tartó, leszállás nélküli repülésével, mely a hosszú út ellenére népszerű volt az üzletemberek körében. A növekvő üzemanyag áraknak köszönhetően azonban a gép 2013-tól többször megállni kényszerült az úton. Most viszont újraindítják a folyamatos, megállás nélküli repülést, mely a leggyorsabb utat fogja kínálni Szingapúr és New York – valamint a tervek szerint később Szingapúr és Los Angeles – között. A járatok így növelni fogják a szingapúri csomóponthoz való konnektivitást. Az utastér hatvanhét business class és kilencvennégy premium economy class helyből fog állni.
A Singapore Airlines szeptemberben fogja megkapni az első duplamotoros utasszállítóját, amit hat további ilyen gép fog követni. Ez az újítás beleillik abba a hároméves átalakítási programba, melyen a légitársaság az ázsiai légi közlekedési piac nyomásának hatására a hosszú távú üzleti utak erősítése érdekében esik át. A légitársaságok ugyanis a legújabb típusú repülőket használva világszinten a hosszú utak fejlesztésére törekednek. Az ausztrál Qantas Airways például ebben a hónapban indította közvetlen útjára Boeing 787-9 gépét Perthből Londonba, amit talán a Sydney-London járat követ majd. Az amerikai United Airlines pedig szintén közvetlen gépet indított Los Angelesből Szingapúrba.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Asia300/Singapore-Air-revives-world-s-longest-flight-with-fuel-efficient-jet
Kína egyre feljebb tornássza magát a globális értékláncon – McKinsey Quarterly Global Institute, Elisabeth Hirschbichler, Nathan Liu, Ulrich Weihe, 2018. május
Kína a világ legmohóbb online vásárlója a termékeknek és szolgáltatásoknak, amikért többnyire mobiltelefonon keresztül fizet. Ez a trend termékeny talajként szolgál a digitális startupok számára, miközben a hagyományos iparágakat is átalakítja.
Az, hogy a digitális világban minden felgyorsul, sehol sem látható jobban, mint Kínában. Egy kicsit több mint egy évtized alatt ugyanis az ázsiai óriás közel a semmiből lett a világ legnagyobb e-kereskedelmi piaca, a globális tranzakció több mint 40%-át tudva magáénak. A technológiai fogyasztásnak köszönhetően Kína egyike a világ három legnagyobb startup csodájának, mobiltelefonon történő kifizetései pedig tizenegyszer haladják meg az Amerikai Egyesült Államokat. Kína továbbá vezető helyen áll – a virtuális valóságba, az önműködő járművekbe, a robotokba, drónokba, 3D nyomtatásba és a mesterséges intelligenciába történő – kockázati tőkebefektetéseket illetően.
Ez az innovációs bázis egy feltörekvő technológián alapuló új üzleti modell meggyökerezéséhez vezet, mely egyúttal a kínai gazdaság elmaradottabb szektorait is újjáélesztheti. Egy effajta új megközelítés a vásárlók és ellátók közvetlen, közvetítők nélküli kapcsolatát és egy digitálisan dematerializált termékek és szolgáltatások „tutaját” jelenti. 2030-ra a kínai ipar bevételének 10-45%-a a régiből az új üzleti modell felé tolódhat, ami a kínai gazdaság és versenyképesség fellendülését segíti. Ez az átalakulás gőzerővel halad, amit az is jelez, hogy míg 2013-ban az Egyesült Államok ipara majdnem ötször volt digitalizáltabb, mint Kínáé, ez az érték 2016-ban 3,7-re esett.
Kína elmozdulása egy befektetés vezette gazdaságról a fogyasztáson alapuló gazdaságra egy ismerős téma. De ez a jelentős elmozdulás kevésbé látható módon hoz változást a feldolgozóipar sikerében a magas hozzáadott értékű termékek bővülése iránti igényhez képest. Például az olyan előrehaladott iparágak növekedése, mint az autóipar vagy elektronika támogatja a kiváló minőségű műanyag és az elektronikában használt vegyi anyagok keresletét. Másik oldalról viszont azok a termékek, melyeket a hagyományos iparágakban használnak, kevésbé nőnek.
A kínai játékosok biztosan profitálni fognak az átalakuló szektorokból, de a sokkal magasabb minőségű termékek iránti igény a külföldi vállalatokat is a játéktérre vonzza.
Lehetnek méltányosak az okos városok? – Homi Kharas, Project Syndicate, 2018. június 7.
A várostervezés számára az adat és a technológia értékes eszköz az adminisztráció és szolgáltatás fejlesztésében. Miközben azonban az innováció sokkal élhetőbbé teszi a városi környezetet, azzal a rejtett költséggel jár, hogy mélyíti a digitálisan marginalizált csoportok közötti egyenlőtlenséget.
A digitális technológia és az adatok révén próbálják okosabbá tenni a városokat a világ minden táján, hogy hatékonyabbá és élhetőbbé tegyék a népességnövekedés és az infrastrukturális nyomás alatt álló városi környezetet. A digitális rendszerek viszont az egyenlőtlenségek mélyülésének veszélyével fenyegetnek, hacsak a helyi kormányzatok nem ismerik fel, hogy a technológia-vezette megoldások a szegény rétegek számára is ugyanolyan jelentősek. Miközben ugyanis az offline népesség profitál a mindennapi élet háttérben futó alkalmazásaiból – ilyenek például a forgalom zökkenőmentes folyását segítő intelligens jelek – a lakosság ezen részének nincs hozzáférése a smart city teljes körű programjához.
A várostervezés azonban számos olyan technológiát telepíthet, melyek sokkal befogadóbbá teszik az időseket, szegényeket, hátrányos helyzetűeket és más sebezhető csoportokat. A kaliforniai Santa Clara-ban például előrejelző elemzések segítenek priorizálni a hajléktalanok számára a menedékhelyeket, a londoni metróban pedig az úgynevezett Wayfindr applikáció segít a látássérült utazóknak megtalálni a lifthez és a metróhoz vezető kacskaringós utat. Egy további példa, hogy Kalkuttában egy indiai származású startup, az Addressing the Unadressed GPS-t használva nyújt postai címet több mint 120.000 nyomornegyedben élő lakónak, hogy a szükséges dokumentumok eljutását segítve az emberek hozzáférjenek a kormányzati szolgáltatásokhoz és a szavazáshoz szükséges regisztrációhoz.
Habár a fent említett innovációk is jelentősek, mindez csak egy töredéke annak, amit tenni lehetne. A közegészségügy az egyik ilyen terület, ahol kis befektetéssel sokat lehetne segíteni a marginalizált csoportok helyzetén. A fejlődő világban, ahol a megelőzhető betegségek aránytalanul nagy részét képezik a betegségeknek, egy – a magas kockázatú társadalmi csoportok azonosítását megcélzó – alacsony költségű mobiltelefon üzenet kampány továbbítani tudja az életmentő, megelőző információkat.
A másik terület, ami megérett a technológia fejlődésére, az az időseknek nyújtott közvetlen segítség. Ebben a kérdésben például több generációt összehozva, egy mentor és tutor programon keresztül – az időseket összekötő – helyi szociális-média hálózatokat lehetne kialakítani. További lehetőségként távorvoslást és videó konzultációt lehetne azoknak az időseknek biztosítani, akik nem tudják orvosukat felkeresni.
A várostervezést gyakran éri az a vád, hogy a szegéneket kirekesztve, a gazdagoknak kedvezve vezeti be a digitális újításokat. A városok azonban azt demonstrálják világszerte, hogy lehet úgy is technológiát telepíteni, hogy az mindenkinek kedvezzen. Ahogy a város okosabb lesz, úgy lesz meg annak a lehetősége, hogy inklúzív legyen.
Fókuszban Szingapúr és Thaiföld védelmi kapcsolata – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. június 11.
A múlt héten Szingapúr és Thaiföld megtartotta a minden második évben megrendezésre kerülő tengeri hadgyakorlatát, amely a szélesebb hazai és regionális fejlődést megcélozva ismét reflektorfénybe helyezte a két délkelet-ázsiai ország kapcsolatának védelmi oldalát.
Thaiföld és Szingapúr védelmi kapcsolata nemcsak az olyan hagyományos aspektusokat tartalmazza, mint a találkozók és közös gyakorlatok, vagy cserék, de azt a tényt is magába foglalja, hogy a Szingapúri Fegyveres Erőknek Thaiföldön is van egy tengerentúli kiképző területe, mely egyik a több, más országokat – például Ausztráliát vagy az Egyesült Államokat – is magába foglaló megállapodásnak.
A két délkelet-ázsiai ország továbbá számos multilaterális és minilaterális együttműködésben vesz részt regionális partnerországokkal és külső hatalmakkal egyaránt. Szingapúr és Thaiföld is különösen aktív szerepet töltött be például az idei – egyébként Szingapúr által vendégül látott – ASEAN csúcson.
A haditengerészetet tekintve a bilaterális együttműködésnek az a Singsiam hadgyakorlat a kulcsa, mely 1981 óta kétévente, a két ország haditengerészete – Republic of Singapore Navy (RSN) és a Royal Thai Navy (RTN) – között kerül megrendezésre. A mostani hadgyakorlatot a szokásos minta mellett némi változás és növekvő összetettség követte, ilyen például, hogy a két fél közösen tengerészeti helikoptert, Szingapúr pedig tengeralattjárót vetett be. A június 4-9. között tartott gyakorlat immár tizennegyedik alkalommal került megrendezésre a Thai-öbölben.
A szingapúri védelmi minisztérium szerint a művelet mindkét fél részéről a felszíni és légi hagyományos hadviselési tréninget, valamint a – két haditengerészet együttműködő-képességét elősegítő – tengeri biztonsági kiképzést jelentette. A hadgyakorlat az éles lövészetet és a légvédelmi gyakorlatot, ahogy a gyanús hajók esetében alkalmazott hajóra szállás műveletét is magába foglalta.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/singapore-thailand-defense-ties-in-focus-with-navy-exercise/
Szerző: Pálfalvi Noémi és Mogyorósi Alexandra
