14. Lodz East Asia Meeting konferencia-beszámoló
Június 7-8-án került sor a lengyelországi Lodz-i Egyetemen Kelet-Közép-Európa egyik legrangosabb kelet- és délkelet-ázsiai térségre fókuszáló nemzetközi konferenciájára, a Lodz East Asia Meetingre, amely idén az “Asia in World Politics: Past, Present, and Future” címet viselte. A konferencián számos magas szakmai színvonalú előadás hangzott el, és a résztvevők között élénk véleménycsere zajlott az egyes témákban.
A 2004 óta létező évente megrendezésre kerülő konferencia első napján a nyitóbeszédet David Camroux professzor, a European Institute for Asian Studies kutatója tartotta arról, Donald Trump elnöksége vajon az Ázsia felé irányuló amerikai fordulat végét jelenti-e. Camroux szerint az USA valójában több mint száz éve a csendes-óceáni térségben is nagyhatalom, Trump elnöksége pedig nem jelenti ugyan az Obama-adminisztráció által meghirdetett Ázsia felé fordulás (pivot to Asia) végét, de ez a folyamat ma más, mint Obama alatt volt. Ez abban nyilvánul meg, hogy a „pivot” immár nem biztonsági, gazdasági és puha hatalmi alapokon nyugszik, hanem egydimenzióssá vált: az amerikai kormányzat immár minden elemét fegyverként használja. A professzor szerint továbbá nem Kína, hanem az USA a revizionista hatalom, Kínának ugyanis tökéletesen megfelel a mostani status quo, ami példátlan felemelkedést hozott számára.
A nyitóbeszédet követően megkezdődtek az előadások, amelyek a két nap során párhuzamosan futó szekciókba voltak rendezve. A Trump-adminisztráció Ázsia-politikájára fókuszáló szekcióban az első előadást Klemensits Péter, a PAIGEO szenior kutatója tartotta arról, miként látja a Trump-kormány az amerikai-filippínó szövetséget. Ezután Marcin Grabowski, a Jagelló Egyetem kutatója a Trump-elnökség ázsiai és csendes-óceáni térséggel kapcsolatos gazdaságpolitikájáról beszélt, Marcin Przychodniak, a Polish Institute of International Affairs kutatója pedig a Trump és Xi Jinping kínai elnök által fémjelzett időszakban a kínai-amerikai kapcsolatokban beállt változásokat és ezek Ázsiára gyakorolt hatását mutatta be. A szekció utolsó előadójaként Andrzej Demczuk, a Marie Curie-Sklodowska Egyetem PhD-hallgatója arról beszélt, miért a kínai fejlődési modell a legvalószínűbb megoldása az Észak-Koreával kapcsolatos krízisnek.
A következő szekció témája a kínai külpolitika volt. Az első előadó Xinghua Liu, a Nankai Egyetem professzora volt, aki bemutatta a kelet-ázsiai nem hagyományos biztonsági kihívásokat és Kína rájuk adott válaszait. Őt követte Sitthiphon Kruarattikan, a Thammasat Egyetem professzora, aki az 1964 és 1995 közötti kínai-kubai kapcsolatokról beszélt, a korábbi kutatásoktól eltérően kínai nyelvű forrásokra is hivatkozva. Az ezt követő szekcióban PhD-hallgatók tartottak előadást. Kamila Stasiak, a Jagelló Egyetem hallgatója Kína biztonságpolitikájának stratégiai kultúráját mutatta be. Őt követte Alicja Bachulska, a Lengyel Tudományos Akadémia hallgatója, akinek témája a szárazföldi Kína történelmi emlékezete volt, továbbá ennek hatása az ország jelenlegi nemzetközi viselkedésére. A szekciót Przemysław Ciborek, a Lodz-i Egyetem hallgatója zárta, aki a 16+1 együttműködés kontextusában kialakult kínai-szerb kapcsolatokról tartott előadást.
Másnap, június 8-án a múltbeli és jelenkori kínai-amerikai kapcsolatokkal foglalkozó első szekcióban az első előadó David Jervis, a Marie Curie-Sklodowska Egyetem professzora volt, aki az USA és Észak-Korea viszonyáról beszélt, amelyet meglátása szerint sorozatban megszegett ígéretek jellemeznek nemcsak Észak-Korea, hanem Amerika részéről is. Ezután következett David Jones, a Varsói Egyetem professzora, aki a 2017 novemberi „Új világrend” elnevezésű PAIGEO-konferencián szintén tartott előadást. Mostani témájául egy kínai professzorral közös kutatása szolgált, amely amerikai vállalatok potenciális részvételét vizsgálja a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezésben. A szekció utolsó előadója Anna Voloshina. az Orosz Tudományos Akadémia Távol-Keleti Intézetének kutatója volt, aki Tajvannak a jelenkori kínai-amerikai kapcsolatokban betöltött szerepéről beszélt.
Az ezt követő, Kelet-Ázsia biztonságpolitikai problémáival foglalkozó szekcióban Csenger Ádám, a PAIGEO junior kutatója tartotta az első előadást, melynek témája az USA-t, Japánt, Indiát és Ausztráliát magában foglaló, Quad elnevezésű és Kína kordában tartását célzó együttműködés volt. Őt követte Agnieszka Batko, a Jagelló Egyetem PhD-hallgatója, aki Japán és Dél-Korea kapcsolatáról beszélt, majd Karol Zakowski, a Lodz-i Egyetem professzora, aki Észak-Korea és Japán kapcsolatának alakulását mutatta be a második Shinzo Abe-kormány alatt.
Ezután következtek a konferencia utolsó szekciói. Ezek közül az Egy övezet, egy út kezdeményezésről szóló szekció első előadója Radka Havlova, a Prágai Közgazdasági Egyetem professzora volt, aki Kína és Katar kapcsolatairól beszélt. Őt követte Jeremy Garlick, szintén a Prágai Közgazdasági Egyetem professzora, az Egy övezet, egy úttal kapcsolatos új elméleti megközelítés fontosságáról szóló előadásával. A következő előadó Eszterhai Viktor, a PAIGEO szenior kutatója volt, aki egy jelenlegi kutatását mutatta be, amelyben arra keresi a választ, vajon Kína növekvő súlyú gazdasági kapcsolatai az Európai Unió országaival nagyobb kínai politikai befolyással párosulnak-e az érintett országokban. Empirikus kutatásai alapján a válasz az, hogy nincs egyértelmű bizonyíték az összefüggésre. A következő előadó Pot Phetlorlian, a London School of Economics and Political Science PhD-hallgatója volt, aki az Egy övezet, egy út különböző megítélési módjairól beszélt, az utolsó előadó, Gabriela Radu pedig aki az Új Selyemút geopolitikai kockázatait mutatta be.
A konferencián összességében nemzetközi szinten is rendkívül színvonalas előadások hangzottak el a két nap során, így a hallgatóság átfogó képet kaphatott Kelet- és Délkelet-Ázsia politikai, gazdasági, társadalmi ellentmondásairól és problémáiról, illetve ezek lehetséges megoldásairól.
A konferencia honlapja: http://leam.uni.lodz.pl/
Csenger Ádám 2004-ben végezte el a nemzetközi kommunikáció szakot a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, 2015-ben pedig az ausztrál Macquarie University-n nemzetközi kapcsolatok szakon mesterdiplomát szerzett. Kutatási területe Ausztrália külpolitikája, különös tekintettel a Délkelet-Ázsiával és Kínával való viszonyára.
