Sajtófigyelés – 2018. június 25.
A PAIGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Kritikusok szerint az Amerika és Észak-Korea között létrejövő találkozó nyertese Kim Jong-un – Bryan Harris-Demetri Sevastopulo-Song Jung-a, The Financial Times, 2018. június 12.
Már a találkozó előtt eldőlt sok szakértő szemében a nyertes személye: Kim Jong-un. Az USA nagy engedményekért cserébe csupán bizonytalan ígéreteket kapott. A közös nyilatkozatban az Amerikai Egyesült Államok biztonsági garanciákat ígért a denuklearizációért cserébe. Trump kifejtette miként kíván közös hadgyakorlatokat tartani a félszigeten, azonban Észak-Korea nem közölt semmilyen részletet a leszerelési programját illetően.
Andrei Lankov Észak-Korea szakértő (Kookmin University) kifejtette, hogy az egyezménynek semmilyen gyakorlati értéke sincsen, hiszen az USA semmit sem kapott, csupán Észak-Korea hangsúlyozását. Euan Graham (Lowy Institute) szintén Kim győzelmét emelte ki, hiszen a nyilatkozat nem tartalmazta a teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan denuklearizációt (CVID), ami Amerika elsődleges érdeke volt. Nam Sung-wook (Institute for National Security Strategy) hasonlóan a fenti lényeges pont hiányát emelte ki.
Trump bejelentette, hogy felfüggeszti a közös amerikai-dél-koreai háborús játékot, szintén széles körű kritikát váltott ki, hiszen sokan úgy vélik amerikai elnököt erőteljesen manipulálta Kim. Ahogy az Egyesült Államok és Észak-Korea megindult a történelmi csúcshoz vezető úton az elmúlt hónapokban, a Pyongyanggal foglalkozó szakértők és korábbi tisztviselők igyekeztek mindenkit figyelmeztetni Észak-Korea hosszú távú taktikájára.
Forrás: https://www.ft.com/content/a5f41354-6dec-11e8-92d3-6c13e5c92914
A japán miniszterelnök szeptemberben ringbe száll a harmadik elnöki ciklusért is – Starfor, 2018. június 14.
A japán Liberális Demokrata Párt vezetőjeként Shinzo Abe harmadszorra is indul az elnöki székért folyó megmérettetésen. 2017-ben szupertöbbséget szerzett a választásokon, ezáltal teret sem adva a kisebbségeknek.
A Liberális Demokrata Párt uralja a japán politikai életet a második világháború óta. A miniszterelnöki ciklusok hossza pedig átlagosan 2 év körül mozog, így Abe 6 éve tartó vezetése már magában trendfordító.
Azonban nem biztos, hogy a továbbiakban is tud maradni az elnök. Hiszen nehezen tud releváns maradni az Észak-Koreával kapcsolatos tárgyalásokban, valamint amerikai kereskedelmi nyomás helyezkedik rá, továbbá az Oroszország felé tett lépések is stagnálnak. Az elnöki székről azonban az LDP tagjai döntenek, hiszen a japán politikai kultúrának megfelelően a győztes párt vezetője foglalhatja el az elnöki széket.
Azonban az LDP-nek számtalan oka van megtartani Abe-t vezetői pozíciójában, hiszen komoly hadseregfejlesztésnek köszönhetően Kína elérésére vette az irányt. Csak párat említve a számtalan közül. Tokiónak sikerült csatlakoznia a Transz-csendes-óceáni Partnerség Átfogó és Progresszív Egyezményéhez (CPTPP), ami egy multilaterális kereskedelmi blokk. Belpolitikában célja az alkotmány módosítása egy a pacifistánál konkrétabb és erőteljesebb haderővel rendelkező állam bevezetése érdekében.
Annak ellen, hogy jelenleg a párton belül alacsony a támogatottsága, hiszen jelenleg 45.8%-os a támogatottsága. Kihívói kevesen vannak, kiemelkedik közülük Shinjiro Koizumi aki Junichuro Koizumi fia, és népszerű a társadalom körében. Másik fontos ellenfele Ishiba, aki hat éve majdnem legyőzte.
Abe népszerűsége miatt, az uralkodó LDP-nek még mindig sok oka van arra, hogy megtartsa őt a posztján. A miniszterelnöki poszt tartós birtoklása lehetővé tette a folytonosságot mind a belföldi, mind a külpolitikában, ami napjainkban fontosabb, mint valaha, tekintettel Kína folyamatos növekedésére és a koreai folyamatok dinamikájára. Abe számára továbbra is fontos lesz, hogy összpontosítson a népszerűség növelésére és néhány külpolitikai győzelmet is behozzon.
Forrás: https://worldview.stratfor.com/article/can-japans-prime-minister-win-third-term-0
A műanyag szeméttel folytatott globális harcban úgy tűnik, Thaiföld kudarcot vall – George Styllis,The Financial Times, 2018. június 14.
Thaiföld a világ hatodik legnagyobb hulladéktermelője az óceáni szennyezettséget figyelembe véve, míg Kína a legnagyobb. Thaiföld évente 1,03 millió tonna műanyaghulladékot termel, mely több mint 3 százaléka az óceánba kerül, mondta Tara Buakamsri, a thaiföldi Greenpeace igazgatója. Az ország teljes hulladék mennyiségének 12 százalékát teszi ki a műanyag, ami magasabb, mint a kínai 11 százalék. A kormány által végzett felmérés szerint 2017-ben a thaiok átlagosan nyolc műanyag zacskót használnak naponta, ami évi 198 milliárdot tesz ki.
“A kulcs abban rejlik, ki mit tart fontosnak. Thaiföldön elsősorban az árat vesszük figyelembe, míg Európában és Japánban a vállalatok kiemelten kezelik a környezetet “- mondta egy kiemelkedő családi vállalkozás képviselője, aki névtelen kíván maradni.
Thaiföldnek mintegy 400 újrahasznosító létesítménye van az ország egész területén. Emiatt azonban a személyes felelősség el lett véve a fogyasztóktól, akik a problémát mások számára hagyják.
Egy bálna halála után, akit a szakértők öt napon keresztül próbáltak megmenteni, Jatuporn Buruspat, a Tengerészgyalogsági és Tengerészeti Erőforrások osztályának vezetője kifejtette, hogy minisztériuma tervezi, hogy felhívja a figyelmet a műanyag problémára az Óceánok Világnapján, június 8-án.
Forrás: https://www.ft.com/content/628b4834-6d2a-11e8-852d-d8b934ff5ffa
A globális befektetőknek követniük kellene Kínát Afrikában – Hendrik du Toit, The Financial Times, 2018. június 13.
20 évvel ezelőtt Afrika a reménytelen kontinensként volt megbélyegezve a világrendben. Mára azonban nagy fejlődésnek örvendhet a kontinens. A körülbelül 3 százaléknyi nemteljesítési arányok, az egyik legalacsonyabbak a világon. Afrika és leggyorsabban növekvő népességének köszönhetően az innováció és a vállalkozói szellem terjed szét az egész kontinensen. Ez utóbbi erősen lehetővé teszi a mobiltelefon-technológiát és annak fejlődését, amely közvetlenül elősegítette a finanszírozási forradalmat. Az off-grid napelemes installációk szaporodtak, melyeket mobiltelefonon keresztül történő havi fizetések révén vásároltak, olyan cégeken keresztül, mint a Mobisol és az M-Kopa.
Tény, hogy a 2014-es olaj ár sokk súlyosan érintette a Dél-Afrikai nagyobb gazdaságokat, az általános fejlődés konstans maradt, különösen a zöld energia területén. Dollár milliárdokat költöttek megújuló energiaforrásokra, Nigéria például 29 milliárd dollárt költött helyi nap- és erdészeti projektekre. A Világbank becslése szerint a Szaharától délre fekvő afrikai országok 2018-ra történő összesített növekedése a múlt évben elért 2,4 százalékról 3,2 százalékra fog nőni. A kontinens várhatóan 2018-ban a világ 10 leggyorsabban növekvő gazdaságának adhat otthont.
Összefoglalva, Afrika nagyon “nyitott az üzleti életben”, különösen azok számára, akik a hozamot és a diverzifikációt keresik. Kína megkapta az üzenetet, és becsülten 60 milliárd dollárt hozott új befektetéseken keresztül. Valójában Kína az afrikai megújulás szerves részévé vált, ezáltal a kontinens legnagyobb exportcélpontjává anazsálta magát, amely a legnagyobb behozatali forrása, és nemrégiben a legnagyobb tőkeforrás, mind a tőke, mind az adósság.
Forrás: https://www.ft.com/content/0c1f0a24-6ef8-11e8-92d3-6c13e5c92914
A polgárháborús konfliktusok vizsgálatakor a fegyveres küzdelmek vallásos dimenziójának a feltárására is figyelmet kell fordítani – Desirée Nilsson – Isak Svensson, Center for Security Studies ETH Zurich, 2018. június 8.
A szíriai, malii, afganisztáni, fülöp-szigeteki, thaiföldi, ugandai konfliktusok megértése érdekében fontos szempont a vallási motivációk figyelembe vétele. A cikk egy kutatás összefoglalója, mely 1975 és 2015 közötti konfliktusokat vizsgál vallási szemléletből. A civilizációk összecsapása és az ilyen indíttatású konfliktusok növekvő száma Samuel P. Huntington elveiben fordul meg először. Amennyiben olyan konfliktusokról beszélünk, melyben a törésvonal vallási pl.: siíták-szunniták, katolikusok-protestánsok, megfigyelhető, hogy ezek száma se nem nő, se nem csökken.
Amennyiben azon konfliktusok számát vizsgáljuk, melyeknek a témája vallási egy más jellegű trend figyelhető meg: kevesebb ilyen összetűzést találtak. A minták azt mutatják továbbá, hogy a különböző vallási identitásokból származó harcosok közötti konfliktusok csak a gyakoriság növekedését mutatják, amennyiben a konfliktus központi kérdései közül a témák egyike a vallás.
Aminek azonban tanúi lehetünk, hogy a vallási kérdések miatt harcolt fegyveres belsőkonfliktusok egyre gyakoribbá válnak a mai világban. 1975-ben az ilyen jellegű összetűzések mindössze 3 százalékban jelentek meg, míg 2015-ben ez a szám 55 százalékra emelkedett.
Így tehát a kutatás rámutat arra, hogy a Hungtington által előre jelzett civilizációk összecsapását empirikus adatokkal nem lehet alátámasztani. A kutatás kitér továbbá arra, hogy az iszlamista fegyverkezett konfliktusok száma megnövekedett, valamint, hogy a vallási nézetek miatti konfliktusok megoldásában nem kizárt, hogy tárgyalásos úton lehetne megoldást találni.
Forrás: https://isnblog.ethz.ch/conflict/what-we-know-and-dont-know-about-religious-civil-wars
Bangladesben 1 hónap alatt közel 130 ember veszítette életét a drogellenes hadműveletekben – Shakil Bin Mushtaq, The Diplomat, 2018. június 8.
Akramul Haque neve halála után vált ismertté, május 26-án elfogta a bangladesi rendőrség, és drogcsempészet vádja miatt megölte. Csak aznap éjjel tíz ehhez hasonló eset történt országszerte. Egy hónap alatt 128 ember veszítette életét a bűnüldöző szervek által indított kábítószer-ellenes kampányban. A művelet akkor kezdődött, amikor Sheikh Hasina miniszterelnök felszólította a bűnüldözést, hogy kövesse nyomon a kábítószer-kereskedők ellen irányuló műveleteket. A kábítószer-kereskedelem halálos megtorlása sok hasonlóságot mutat Rodrigo Duterte elnök hasonlóan erőszakos tisztogatásaival a Fülöp-szigeteken.
A biztonsági erők, beleértve a rendőrséget és az elit gyors cselekvési zászlóaljat (RAB), hasonló állításokat tettek a kábítószer-ellenes droghasználók halálozásának okai magyarázata során, azt állítva, hogy a kábítószer-kereskedők tüzet nyitottak rájuk, arra kényszerítve a bűnüldöző szerveket, hogy azt megtorolják. Az esetek egy részében azt állították, hogy a kábítószer-kereskedők két bandája között lövöldözőket talált. Azonban nem mutatkozott be hiteles fegyveres bizonyíték, és egyetlen tiszt sem sérült meg.
Az emberi jogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki a gyilkosságokkal kapcsolatban, felvetve a rendőrségi jelentések hitelességével kapcsolatos kérdéseket. Az Egyesült Nemzetek Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) nyilatkozatban kijelentette, hogy “szorosan követi” a Bangladesben a kábítószer elleni műveletekkel kapcsolatos fejleményeket.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/death-toll-rises-in-bangladeshs-anti-drug-war/
A 2018-as Shangri La Dialógus elsősorban a Délkelet-Ázsiát fenyegető terrorveszélyre fókuszál – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. június 8.
Shangri La Párbeszéd Szingapúrban tartott ülésének legjobban tárgyalt témaköre a terrorveszély és biztonságpolitikai kérdések. Ez azonban egyáltalán nem okoz meglepetést, figyelembe véve az elmúlt évek terrorizmushoz kötődő eseményeit, példának okáért Marawi vagy Surabaya esetét figyelve.
A találkozó alatt a diskurzus egy része a fenyegetés alakulására vonatkozott. Az elmúlt évek során az ASEAN védelmi tisztviselői figyelmeztettek a terrorizmus legutóbbi hullámának egyes elemeire, beleértve a csoportok egyre decentralizáltabb jellegére, a közösségi média egyre növekvő használatára és a fejlett technológia alkalmazásaira. A tárgyalások másik része az államok közötti ellentétes terrorizmusra adott válaszokról szólt. Bár az államok különböző módon reagáltak, pár közös álláspont azonosítható. Ilyen a kormányok nézete, miszerint közös fellépés kell a jövőben a terror fenyegetettség elhárítása érdekében.
A korábbiakban megfigyelhettünk bilaterális, regionális, szubregionális együttműködési szerződéseket, most több védelmi miniszter is kifejtette az igényt a további összehangolásra. Szingapúr védelmi minisztere, Ng Eng Hen bejelentette továbbá, hogy Szingapúr októberben terrorizmusellenes szimpóziumot rendez, és azon dolgozik, hogy szakértői hálózatot épít ki a vegyi, biológiai és radiológiai (CBR) fenyegetések elleni küzdelemben az ASEAN védelmi miniszteri találkozójának (ADMM ) keretrendszerén keresztül.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/asean-terrorism-threat-in-focus-at-2018-shangri-la-dialogue/
Hol van az új ukrán-thaiföldi katonai létesítmény? – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. június 19.
Múlt héten a thai védelmi miniszterhelyettes látogatást tett Ukrajnába, hogy a biztonsági kapcsolatokat érintő kérdések soráról tárgyaljon az ukrán védelmi miniszterrel, beleértve a korábbi ötletet, Thaiföldön egy közös katonai létesítmény létrehozását.
Thaiföld számos partnerre számíthat védelmi szükségleteinek kielégítése kapcsán, melyek közül Ukrajna egy relatíve új szereplő. Habár az eredeti kezdeményezés tankokat érintő megállapodásra irányult, az elmúlt években mindkét fél kilátásba helyezte Thaiföldön egy a katonai járművek karbantartására, javítására és felújítására alkalmas létesítmény létrehozását, valamint a technológiatranszfert és a közös termelést.
Így Chai Changmongkol thai védelmi miniszterhelyettes június 13-16. közötti látogatása Ukrajnába, mely számos védelmi hivatalnokkal való találkozóval és az ukrán létesítmények megtekintésével járt, ismét a figyelem középpontjába került. A találkozó alatt Oleg Hladkovskiy, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkárságának igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy Ukrajna készen áll a közös katonai létesítmény létrehozására, mely Thaiföld saját katonai iparfejlesztését is szolgálja az ukrán technológiatranszfer segítségével.
Hivatalos hozzászólás nem érkezett ugyan a thai oldalról, de azt tudni lehet, hogy Bangkok körültekintő és óvatos az Ukrajnával való védelmi együttműködések körüli kihívások kapcsán, érzékelve azt, hogy az országnak más védelmi forrásokra is szüksége van. Ráadásul Thaiföld Ukrajna számára is csak egy ország azok közül, mellyel közös védelmi létesítmény létrehozásáról szóló terv forog szóban.
Magán a létesítményen kívül Hladkovskiy a thai igények kielégítése érdekében a katonai termékek kiterjesztéséről beszélt. Felvetette továbbá egy Ukrán-Thai Bizottság létrehozásának ötletét abból a célból, hogy a felek megtárgyalhassák a közös, sajátos projektek részleteit.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/where-is-the-new-ukraine-thailand-military-facility/
Afrika a Labdarugó-világbajnokságon: Kohézióépítés a világ legnézettebb sportján keresztül – Karim Foda és Mariama Sow, The Brookings Institution, 2018. június 13.
A Labdarugó-világbajnokság a legnézettebb sportesemény a világon, mely már 2014-ben több mint 3 milliárd embert ért el. Ebben az évben Egyiptom, Marokkó, Nigéria, Szenegál, és Tunézia képviseli a versenyen Afrikát. A fekete kontinens csapataitól ritkán számítanak arra, hogy túljutnak a második fordulón annak ellenére, hogy az elmúlt három-négy tornán néhány afrikai ország a várakozásokon felül teljesített.
A friss kutatások, melyek a labdarugók és a nemzetépítés kapcsolatát vizsgálták, megállapították, hogy 2000 és 2015 között még azok az országok is, melyek épp, hogy csak bejutottak a kontinens legrangosabb labdarugó versenyére, az Afrikai nemzetek kupájára, sokkal kevesebb konfliktussal néztek szembe az esemény utáni hat hónapban, mint azok az országok, akik nem vettek részt a tornán. Azok az emberek, melyeknek nemzeti csapatai a versenyen sikereket érnek el, sokkal inkább azonosulnak az országgal, mint azzal az etnikai csoporttal, amelyhez tartoznak.
Nem ismeretlen jelenség, hogy a játékosok a hírnevüket használják fel az egység és a béke hirdetésére. 2005-ben például Elefántcsontpart sztárcsatára, Didier Drogba, az országában folyó polgárháború befejezését szorgalmazta az után, hogy Elefántcsontpart – először – megnyerte a 2006-os világbajnokság selejtező mérkőzését. Drogba erőfeszítése jelentősen hozzájárult a kormány és a felkelő csoportok közötti békeszerződés aláírásához.
Ebben az évben Mohamed Salah, Egyiptom sztárja, a Liverpool csatára, az év afrikai labdarugója-díj nyertese, aki az elmúlt közel harminc évben idén először jutatta be Egyiptomot a versenybe, arra használja nemzetközi hírnevét, hogy előmozdítsa a társadalmi fejlődést. Azonkívül, hogy a labdarugó Egyiptom vidéki területein a tiszta ivóvíz projektbe fekteti pénzét, megjelent a kormány drogellenes kampányában is, mely 400%-kal növelte a rehabilitáció forróvonalára érkező hívások számát.
Néhány afrikai országban a világbajnokság erősítheti a pánafrikanizmus érzését. Kutatások szerint a versenyre való bejutás kapcsán érzett büszkeség az Afrika iránt érzett büszkeségként manifesztálódik. Ennek az egységnek az érzése pedig nagy lökőerő lehet azokban az időkben, amikor a kontinens iránti elköteleződés és integráció növekszik.
Miközben van valami különleges abban, ahogy a labdarugók összehozzák az embereket, érdemes azért megjegyezni azt is, hogy ez a jelenség nem helyettesítője a megfelelő politikának és jó kormányzásnak. Az viszont, hogy Afrika reprezentálni tudja magát a világ legnagyobb és legláthatóbb színpadán, segíthet megnyitni a társadalmi fejlődéshez és szolidaritáshoz vezető kaput.
Pakisztánt vízhiányból fakadó krízis fenyegeti – Muhammad Mohsin Raza, The Diplomat, 2018. június 19.
Az Indus River System Authority (IRSA) a Pakisztánt sújtó vízhiányra hívta fel a figyelmet, mely az Indus Vízgyűjtő Öntözési Rendszert (IBIS), a világ legnagyobb összefüggő öntözési rendszerét is fenyegeti. Mindezt ráadásul a nyári termesztési időszakban, ami azt jelenti, hogy az eladásra szánt termények, például a gyapot vetése is késik.
Pakisztánban tulajdonképpen a vízkatasztrófa minden jele feltűnik, mely részben az inkompetens vezetés és a rendelkezésre álló természetes források rossz menedzsmentjének eredménye. A vízügyi válság nemcsak a mezőgazdaságot fenyegeti, de a vízenergia előállítását is megnehezíti. Egy ilyen krízis magától értetődik egy olyan országban, melynek vezetői ellenzik a víz tartalékolására alkalmas infrastruktúra fejlesztését, és akik között a „gát” fogalma még mindig vitatéma.
Pakisztán oly annyira kezd kifogyni a friss vízből, hogy a hatóságok előrejelzése szerint 2025-re az ország több mint 31 milliárd m³ vízhiányban fog szenvedni. Mindez rombolóan hat Pakisztán gazdaságára, mivel az ország GDP-jének 26%-a a mezőgazdaságból származik, a lakosságnak pedig 70%-a közvetlenül vagy közvetve szintén e szektorhoz kapcsolódik.
A pakisztáni mezőgazdaság nagy része öntözéses, melyhez a víz az IBIS által két fő duzzasztógáton, a Tarbelán és Manglán keresztül érkezik. A gátak az iszaplerakódásnak köszönhetően azonban elvesztették vízmegtartó képességüket, és nem tudják a termőföldekre szállítani a vizet. Mivel Pakisztán az oly fontos tározók hiányában a szükségesnél jóval kevesebb vizet tud tartalékolni, a folyók vízellátása pedig meglehetősen szabálytalan, lehetetlen megfelelő mennyiségű vizet felhalmozni. Pedig ha a tárolás megfelelően működne, a monszun alatt elegendő forrást lehetne összegyűjteni.
A vízhiányt súlyosbítja, hogy ebben az évben Pakisztánban a szokásosnál 50%-kal kevesebb hó esett, az ország északi területein pedig nem emelkedett akkorára a hőmérséklet, hogy olvadásnak induljon a hó. A gazdák így még inkább a talajvízre szorulnak, melyet sokkal gyorsabban szipolyoznak, mint amennyi idő alatt a természetes víztározók újra feltelnének. Az exponenciálisan növekvő népesség szintén drámai változást hoz a szükséglet kalkulációiban, Karacsi például szinte már a dél-afrikai Cape Town-hoz hasonló helyzettel néz szembe.
A vízhiány, mely a választási időszakhoz közeledve ütött be, komolyan befolyásolhatja az eredményeket, főleg a vidéki területeken. A közelmúltban nagy közösségi médiakampány indult abból a célból, hogy a következő kormányt rávegyék a politikailag vitatott Kalabagh gát megépítésére. Az infrastrukturális projekt népszerű és szükséges ugyan, de nem oldja meg a jelenlegi helyzetet. Most a víztározók kialakítása lenne ugyanis a legégetőbb.
A nemzeti vízpolitikát a hatékony gazdálkodás szellemében kell implementálni, melynek ellenőrzésére monitor bizottságokat kell létrehozni. Tekintettel arra, hogy az állami intézmények kapacitása korlátozott, a magánszektor bevonása, főleg az innováció kapcsán kulcsfontosságú lehet a hatékony menedzsment kialakításában.
Pakisztánnak sokat kell tanulnia az olyan országoktól, melyek kevesebb vízzel, mégis magasabb GDP-vel és életszínvonallal rendelkeznek. Ilyen például Izrael, mely a sivatag közepén képes biztosítani mezőgazdasága 40%-ának öntözését. Pakisztánnak nemcsak a mezőgazdaság, de az emberi fogyasztás miatt is meg kell tanulnia takarékoskodni a vízzel. Ehhez azonban megfelelő menedzsmentre, kormányzásra és befektetésre lesz szükség.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/thirsty-days-ahead-pakistans-looming-water-crisis/
Kirgizisztán tényleg helikoptereket ad bérbe Ugandának? – Satina Aidar, The Diplomat, 2018. június 19.
Június 15-én attól az állítólagos korrupt megállapodástól volt hangos az orosz nyelvű média, melyben a korábbi kirgiz elnök, Almazbek Atambayev is részt vett. A hírek szerint Atambayev olyan két Mi-24V és két Mi-8MTV típusú helikoptert adott bérbe Ugandának, melyeket Kirgizisztán katonai segélyként kapott Oroszországtól.
Kanybek Imanaliev parlamenti képviselő és pártja, az Ata-Meken szerint a korábbi elnököt kétes tevékenységgel vádolják, melynek elkövetésében a korábbi miniszterelnök, Sapar Isakov is részt vett. A vádak szerint Atambayev aláírta azt a megrendelést, mely értelmében Kirgizisztán két évre bérbe adja azt a négy helikoptert Ugandának, melyre az afrikai országnak az Afrikai Unió szomáliai missziójához van szüksége.
Az orosz média szerint a megállapodást 2014. december 3-án az ugandai védelmi minisztérium és az ukrán Kyrgyzkural állami vállalat írta alá. A tranzakció kizárólag Sapar Isakov ellenőrzése alatt zajlott. A korrupciós vádak akkor kerültek felszínre és váltak egyre hangosabbá, amikor Atambayev a 2017-es októberi választások után távozott hivatalából. A pletykák akkoriban a bishkeki erőmű modernizálására kapott kínai pénz, vagy a 2016-os Nomád Világjátékokra tervezett aréna pénzének elsikkasztásáról is fellebbentek.
A szerződés törlése körülbelül 30 millió USD-os veszteséget okozna az államnak, és jelentős károkat jelentene a Kyrgyzkural jövőbeni projektjeinek. Habár a megállapodás pontos összege nem került nyilvánosságra, annyit tudni lehet, hogy Uganda a bérletért egy Egyesült Arab Emirátusokbeli offshore céghez, a Sky Tech Trading Services FZE-hez tartozó Emirates Bankon keresztül fizet. A kirgiz védelmi miniszter 2015-ben kérte a főügyészi hivatalt, hogy vizsgálja át a megállapodást, és megkérdőjelezte a bérbeadásért kapott pénz törvényességét. Annak ellenére azonban, hogy megállapították a szerződés törvényellenességét, Isakov arra kérte a védelmi minisztériumot, hogy engedelmeskedjen Atambayevnek. Ezt követően a védelmi minisztérium több személye ellen is büntetőeljárás indult hivatali visszaélés és sikkasztás gyanújával.
Miközben a védelmi minisztérium vezetősége büntetőügyek sorozatával néz szembe, felmerül annak a kérdése, hogy nincs-e itt végre az ideje annak, hogy az ügyészség a korábbi elnököt, Atambayevet is átvizsgálja.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/was-kyrgyzstan-seriously-going-to-loan-helicopters-to-uganda/
Mit jelent a G7-csúcstalálkozó kudarca Japán számára? – Mina Pollmann, The Diplomat, 2018. június 12.
A 2016-os amerikai elnökválasztások után a világ vezetői lélegzetüket visszatartva várták a kataklizmát. Az Egyesült Államok elnökségét a liberális Barack Obamától a szemtelen, illiberális Donald Trump vette át, és csak az idő mondhatja meg, hogy mekkora lesz az ezzel járó elmozdulás. Az idei G7-csúcstalálkozón Shinzo Abe japán miniszterelnök viszont az első sorból nézhette a változást.
Japán függősége az Egyesült Államoktól nem újdonság. Ami új fejlemény, hogy az USA már nem annak liberális világrendnek a vezetője, mely segíti az olyan legyőzött államok felemelkedését, mint Japán.
Mielőtt Abe a kanadai Quebecbe utazott volna, megállt Washingtonban, hogy bilaterális találkozót tartson Trumppal. Ahogy Tobias Harris megjegyezte, hogy az a kapcsolatok problémáinak tünete, hogy a japán miniszterelnök ilyen csendben van a gazdasági kérdéseket illetően. Belpolitikai okokból Abe eddig ugyanis nem panaszkodott hangosan arról, hogy Washington hogyan bánik régi szövetségesével, pedig az alumíniumra és acélra kivetett vámok bosszantóak és nyugtalanítóak Japán számára. A multilaterális találkozón viszont Abe hangot adott aggodalmának Trump protekcionizmusát illetően amikor azt mondta, hogy semelyik országnak nem állnak érdekében a kereskedelmet korlátozó intézkedések. Más szóval, a kereskedelmi háború nem előnyös senki számára.
Ahogy az viszont várható volt, Japán szakított a többi állammal Trump azon javaslata ügyében, hogy vegyék vissza Oroszországot a nemzetközi közösségbe. Ahogy Abe fogalmazott, Oroszország konstruktív szerepére szükség van a nemzetközi problémák leküzdéséhez. Moszkvát 2014 márciusában, Krím annektálása után zárták ki az exkluzív klubból, de mivel Tokió a vitatott Kuril-szigetek körüli vita rendezése és a második világháborút formálisan is lezáró békeszerződés aláírása iránti igény miatt jó kapcsolatokat próbál fenntartani Moszkvával, igazából sosem állt a G7 országok oldalára, ha a Krímmel kapcsolatos szankciókról volt szó. Habár Abe nemrégiben Oroszországban tett látogatása nem hozott eredményeket a reményeket illetően, Japán még mindig „nyerni” szeretne Moszkvával való kapcsolatában.
A gazdasági kérdéseket tekintve ironikus, hogy míg a múltban Japánnak fel kellett áldoznia jó kapcsolatát Oroszországgal annak érdekében, hogy megbékítse Amerikát, most Trump áldásának leple alatt tarthat fenn jó kapcsolatot Moszkvával. Akkor viszont igazán nehéz helyzetbe kerülne Abe, ha az amerikai elnök liberális kereskedelmi felfogása és az Oroszországgal való jó kapcsolatok között kéne dönteni.
A japán külpolitika két célt tart fontosnak, a japán-amerikai kapcsolatok erősítését, valamint a liberális nemzetközi rend fenntartását. Utóbbi azonban olyan intézmények fenntartását is magába foglalja, mint a jelenleg Trump támadása alatt álló Kereskedelmi Világszervezet. Abe tehát most azzal az irigylésre nem méltó kihívással áll szembe, hogy a két egymással feszültségben álló cél között lavírozzon.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/what-the-g7-fiasco-means-for-japan/
A kereskedelmi feszültség fokozódik: India magasabb vámmal sújtja az amerikai termékeket – Kiran Sharma, Nikkei Asian review, 2018. június 21.
Az „amilyen adjonisten, olyan a fogadjisten” politikát követve India megemelte az Egyesült Államokból importált mezőgazdasági, vas- és acéltermékre vonatkozó vámot azok után, hogy a Trump adminisztráció szintén magasabb vámot vetett ki az indiai termékekre. Az intézkedés – melyet egyébként Kína és az Európai Unió is hasonlóan megtorló magatartással követ – az indiai pénzügyi minisztérium szerint augusztus 4-én lép életbe.
A közlemény szerint a csicseriborsóra kivetett importvám 60%-ra, a lencsére vonatkozó pedig 30%-ra emelkedik, bár a minisztérium nem árulta el a jelenlegi vámszinteket. Más termék illetéke is növekedik, ilyenek például az artemia, az apró garnélarák egyik fajtája, az alma, a dió, a bórsav, a diagnosztikai orvostechnikai reagensek, valamint vas- és acéltermékek.
Az intézkedés megtorlásként értelmezhető, válaszul Trump alumínium- és acéltermékekre kirótt vámjaira, mely a helyi PTI hírügynökség szerint 241 millió USD vámtarifával sújtja az indiai gazdaságot. 198,6 millió USD-ral az indiai acélexportot és 42,4 millió USD-ral az alumíniumszállítmányt.
India lépése egy a Kínán és az Európai Unión is túlmutató potenciális kereskedelmi háború jele. Azok után, hogy bejelentette, hogy új, 25%-os vámot vet ki 50 milliárd USD értékű kínai termékre, Trump arra kérte Robert Lighthizer kereskedelmi képviselőt, hogy egy másik, 10%-os vám bevezetésének céljából is térképezzen fel további 200 milliárd USD-nyi kínai exportot. Kína erre az azonos értékű amerikai termékekre való vám kivetését ígérte. Hasonlóképp az Európai Unió azt nyilatkozta szerdán, hogy péntektől 25%-os vámot vezet be számos amerikai termékre. Törökország gazdasági minisztere pedig azt mondta, hogy országa 266,5 millió USD-nyi megtorló vámot fog az amerikai import ellen életbe léptetni.
Közgazdászok szerint, ha a kereskedelmi háború teljes mértékében kitör, az a globális gazdaságra fog nehezedni. Csupán egy kis enyhülést jelent, hogy USA kereskedelmi minisztere szerdán azt mondta, hogy több terméket illetően visszavonták a 25%-os vámot.
Thaiföld e-hulladék problémával néz szembe a gyenge jogszabályozás miatt – Apornrath Phoonphongphiphat, Nikkei Asian Review, 2018. június 21.
Thaiföld az elektromos és elektronikai berendezésekből származó szeméthegy problémájával néz szembe, mely a hulladékgazdálkodásra vonatkozó gyenge jogszabályozás miatt nőtt ekkora méretűre.
Június 8-án a thai rendőrség arról számolt be, hogy egy Chachoengsao tartománybeli cég több mint 200.000 tonna e-hulladékot importált, miközben az ország legnagyobb kereskedelmi kikötőjében, Laem Chabangban is csempészett e-szemetet tartalmazó konténerekre bukkant a hatóság. A szemetet tévesen használt elektronikai berendezéseknek titulálva importálták, melyeknek számos értékes darabkáját eladták, a veszélyes komponenseket pedig gondatlanul a szemétlerakókra hordták. Az aggodalom egyre nő, hogy az elmúlt években több millió tonna veszélyes hulladékot csempésztek az országba.
A becslések szerint Thaiföld hetvenezer ipari üzeme körülbelül 3,3 millió tonna veszélyes hulladékot termel, melybe a high-tech berendezésekből, főként a számítógépekből és mobiltelefonokból származó 600.000 tonna e-szemét nem tartozik bele. A rossz menedzsment és a jogszabályozásban lévő lukak miatt Thaiföld célpontjává vált a különböző országból, főként Kínából, Szingapúrból, Srí Lankáról és az Európai Unióból érkező e-hulladék dömpingnek. A szigorú és megfelelő törvények hiányában felmerül annak a kérdése, hogy hogyan fogja kezelni az ország ezt a hatalmas méretű szeméthegyet. Különösen akkor, ha megnyílik az a Keleti Gazdasági Folyosó, mely egy 13.000 km²-es különleges gazdasági övezet alkotva Thaiföld partjainál, bevonzza a high-tech befektetéseket, hogy a „Thailand 4.0” digitális korszakba löki az országot.
A kormány jelenleg is rendelkezik toxikus szemétre vonatkozó szabályozással, de az az e-hulladékra nem terjed ki, csak az ipari üzemekből származó veszélyes hulladékot szabályozza. Thaiföld így a sokkal felelősségteljesebb hulladékgazdálkodás új jogszabályainak elfogadásán dolgozik, bár a folyamat eléggé akadozik. Az új törvényjavaslatot ugyanis 2012-ben kezdték kidolgozni, melyet a kabinet végül 2015-ben hagyott jóvá. És habár az államtanács támogatta a javaslatot, évekig tartott, míg átdolgozták annak tartalmát. A jogszabályt a „kiterjesztett termelői felelősség” jegyében alkották meg, melynek értelmében az elhasználódott berendezéseket össze kell gyűjteni, és e-hulladékként újrahasznosítás céljából az erre alkalmas vállalatokhoz kell küldeni.
A törvényhozók ugyanakkor az elmúlt években többször lobbiztak a szövegezés megfogalmazásának megváltoztatásáért annak érdekében, hogy csökkentség az elektronikai berendezéseket gyártók felelősségét. Ezért van az, hogy romlik Thaiföld hulladékgazdálkodásra irányuló hírneve, és hogy a környezetvédelmi szabályozás folyamata nem halad sehova.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Politics/Thailand-faces-e-waste-problem-due-to-weak-laws
Szerzők: Pálfalvi Noémi és Mogyorósi Alexandra
