Sajtófigyelés – 2018. július 2.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Az orosz-indiai stratégiai partnerség perspektívái – Rajeswari Pillai Rajagopalan, The Diplomat, 2018. június 16.
Amikor Modi és Putyin informális találkozót tartott május végén Szocsiban, a bilaterális kapcsolatok számos aspektusa közül a katonai és védelmi együttműködés, valamint a nemzetközi ügyek kérdése is szóba került. Nem meglepő módon, a két vezető a különleges és privilegizált stratégiai partnerségük fontosságát hangsúlyozta a béke és a biztonság, valamint egy nyitott és igazságos világrend megteremtése érdekében. Az Indo-csendes-óceáni térségben való szorosabb együttműködés és konzultáció mellett Modi és Putyin a nemzetközi platformokon, az ENSZ-ben, az SCO-ban, a BRICS-ben és a G-20-ban is folytatni kívánja közös munkáját.
Bár a gazdasági kérdéseket tekintve kiemelték, hogy a bilaterális kereskedelem 20%-kal nőtt 2017-ben, 40%-kal pedig 2018 első hónapjaiban, a találkozót mégis csak a nukleáris energia és a védelmi kérdések dominálták. Ennek keretében például a Kudankulam atomerőmű ötödik és hatodik egységének technikai vonatkozásait például most véglegesítették.
Annak ellenére azonban, hogy a két vezető a jól bevált kapcsolatok természetét hangsúlyozta, érdemes megjegyezni azt is, hogy az elmúlt egy évtizedben a két ország viszonya kihívásoktól terhelt. Ennek egyik oka az, hogy a 2013-as ukrán válság óta Moszkva nyilvánvalóan az Indiánál nagyobb súllyal rendelkező Kína támogatását igyekszik megnyerni. Ennek érdekében Oroszország stratégiai megállapodásokat köt Pekinggel, melybe a harminc évre szóló földgáz eladásoknál a sokkal veszélyesebb fegyverrendszer eladások is beletartoznak. Oroszország Su-30 30MKK/MK2 vadászrepülőket és S-400-as nagy hatótávolságú légvédelmi rakétákat ad el Pekingnek, mely közvetlen összefüggésekkel jár India biztonságára nézve. A másik oldalról pedig Újdelhi az elmúlt években diverzifikálni igyekszik fegyverellátóit, aminek következtében – habár továbbra is Oroszország az elsőszámú kereskedelmi partnere – az Egyesült Államok és Izrael szerepe is jelentősen nőtt India fegyverimportjában. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy ha kényesebb platformokról, például nukleáris tengeralattjárókról van szó, Oroszország jelentősége nem lebecsülendő.
Az indiai-orosz kapcsolatok harmadik kellemetlen kérdése India Egyesült Államokhoz való közeledése. Kína terjeszkedésétől tartva az elmúlt években Újdelhi növelte stratégiai együttműködését Washingtonnal, bár érdemes megjegyezni, hogy az indiai külpolitika elhajlása az elmúlt időszakban kissé zavaros. Újdelhi számára a kulcskérdés az, hogy Oroszország kiállna-e mellette egy Kínával szembeni bármilyen nemű vitában. A Doklami válság nem túl sok reményt keltett Indiában ez ügyben. Újdelhi ugyanakkor tisztában van vele, hogy nem engedheti meg, hogy nem engedheti át Moszkvát Pekingnek.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/whats-next-for-the-india-russia-strategic-partnership/
Mekkora az esélye annak, hogy India 2018-ban csatlakozzon a Nukleáris Szállítók Csoportjához? – Rajeswari Pillai Rajagopalan, The Diplomat, 2018. június 14.
A júniusi után, decemberben fog sor kerülni a Nukleáris Szállítók Csoportjának (Nuclear Supplier Group – NSG) második idei ülésére. India eközben csendes, de komoly erőfeszítést tesz azért, hogy tagja lehessen a 48 országot tömörítő exkluzív klubnak.
Az NSG a nukleáris kereskedelmet szabályozó iránymutatásokkal igyekszik a non-proliferációt erősíteni. India a közelmúltban lett tagja – a négyből – annak a három export kontrol mechanizmusnak, mely a tömegpusztító fegyvereket és a stratégiai technológiákat szabályozza. Ezek a Rakétatechnológia Ellenőrzési Rendszer (Missile Technology Control Regime), a Wassenaari Megállapodás és az Ausztrália Csoport. India ezekhez a mechanizmusokhoz való csatlakozásával akarja megbízható szereplőnek feltüntetni magát, különösen annak fényében, hogy az ország nem részese a Nukleáris Non-proliferációs Egyezménynek.
Modi kormányának nagy külpolitikai siker lenne, ha Újdelhi csatlakozhatna az NSG-hez. Kína ellenállása miatt viszont nem valószínű, hogy ehhez a mostani ülés után közelebb kerül. Pedig India technológiai fejlődését és a jövőbeni nukleáris kereskedelemre való potenciálját tekintve szükségszerű lenne Újdelhit inkább bevonni, mint a szervezeten kívül tartani.
India csatlakozási igénye először 2016-ban merült fel a szöuli ülésen, ahol Peking még azt is elvetette, hogy foglalkozzanak az üggyel. Mindezt arra hivatkozva, hogy Újdelhi elutasította, hogy csatlakozzon a non-proliferációs egyezményhez. A kérdés most az, hogy a wuhani, indiai-kínai informális találkozót követő enyhülés hoz-e valamilyen változást India javára az ügyben. Bár az indiai biztonsági elemzők optimisták a kérdésben, még túl korai a bilaterális kapcsolatok tényleges javulását állítani. Ameddig pedig Kína nem változtat álláspontján, konszenzus hiányában az NSG nem tudja felvenni tagjai közé Indiát.
Újdelhi eközben csendes diplomáciával igyekszik stratégiai partnereit – az Egyesült Államokat, Oroszországot és Hollandiát – elérni, hogy azok segítsék a csatlakozását. Mark Rutte holland miniszterelnök például nem régi indiai látogatásán támogatásáról erősítette meg Újdelhit, melyet a találkozó végén elfogadott közös nyilatkozat is megerősített. Ennek értelmében Hollandia segíteni fogja a rezsimek közötti konszenzus elérését India csatlakozásának érdekében.
Ráadásul Újdelhi más országokkal, például Argentínával, Brazíliával, vagy a Dél-afrikai Köztársasággal is együttműködik olyan kérdésekben, melyeket kifogásként szoktak felhozni India felvételi eljárása során. A legnagyobb faktor azonban továbbra is Kína, mely nemcsak a kétoldalú kapcsolatokban, hanem a szélesebb értelemben vett ázsiai hatalmi dinamikában is változást hozhatna. Ez viszont India NSG-be való felvételét illetően a közeljövőben nem valószínű.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/can-india-make-headway-in-the-nuclear-suppliers-group-in-2018/
A Fülöp-szigetek katonai modernizációjának jövője Duterte alatt – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. június 29.
Ezen a héten Rodrigo Duterte kormánya lépést tett afelé, hogy felossza az ország katonai modernizációs programjának következő fázisára szánt költségvetést. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy értékeljük Manila képességeit és azt, hogy az ország vajon merre fog tartani a következő pár évben. A Fülöp-szigetek védelmének modernizációja a Revised Armed Forces of the Philippines Modernization Programban (RAFPMP) lett lefektetve három fázisra osztva, a következő ütemezés szerint: 2013-2017, 2018-2022 és 2023-2027.
Múlt héten a sajtó a második fázist lengte körül azután, hogy Arsenio Andolong, a Védelmi Minisztérium szóvivője megjegyezte, hogy Duterte kormánya 300 milliárd pesot (5,6 milliárd USD) oszt szét a modernizáció e szakaszában. A hír önmagában nem meglepő, mivel a tervekről már tavaly is cikkeztek. A kérdés inkább az, hogy mit fognak eszközölni a pénzzel. A katonai modernizáció nehézsége nem a költségvetés jóváhagyása, hanem az, hogy a hadsereg hogyan hozza összhangba az ideális „bevásárló listáját” a rendelkezésre álló összeggel, és hogyan rakja fontossági sorrendbe a beszerzéseket.
A kívánságlistán jelenleg olyan tételek szerepelnek, mint a helikopterek, nagy hatótávolságú járőr-repülőgépek, kisérő naszádok, nagy korvettek, tengeralattjárók, rakéta-sorozatvetők és éjszakai harcra alkalmas felszerelések. A lista azonban folyamatosan változik, egy-egy eszköz előbbre vagy hátrébb kerül, melyre csak egy példa, hogy a tengeralattjárókat eredetileg a harmadik fázisra jelölték, most azonban a másodikban szerepelnek.
A másik kérdés az ország katonai modernizációjának szélesebb értelemben vett képe. Bár a folyamat alapvetően a belső biztonságtól a területi védelem felé való elmozdulásra törekszik, a Duterte adminisztráció belső prioritásai, például a lázadók elleni intézkedések, valamint a visszatérő krízisek és az olyan strukturális kihívások, mint az öt hónapig tartó szükségállapot lelassították ezt az átalakulást. Míg a katonai modernizációról szóló hírek az előrelépés lineáris pályáját sugallják, a valóság ennél sokkal zavarosabb képet mutat, és ez valószínűleg egy ideig míg így is marad.
Banglades új katonai megállapodása Kínával – Shakil Bin Mushtaq, The Diplomat, 2018. június 27.
Banglades új szerződést írt alá Kínával arról, hogy Peking 23 egység Hongdu K-8W harci-kiképző repülőgépet fog leszállítani a Bangladesi Légierőnek (Bangladesh Air Force – (BAF)). A megállapodást június 20-án Dakkában, a légierő új vezérkari főnöke és a Bangladesbe delegált kínai nagykövet jelenlétében hitelesítették. A szerződésben szereplő teljes összeget nem árulták el, de források szerint több mint 200 millió USD-ról van szó. Ilyen kategóriájú gépet többek között a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, a Pakisztáni Légierő, az Egyiptomi Légierő, Mianmar és Banglades használ.
A mostani megállapodás a második hulláma a K-8W repülők hadrendbe állításának, mivel Banglades már 2014-ben használatba vett négy ilyen gépet. A légierő forrásai szerint az új repülőkkel a Cessna T-37-eseket akarják lecserélni, melyhez 16 egység orosz Yak-130-at is be terveznek szerezni.
A választás azért esett a K-8W típusú gépekre, mert Mianmar nagy nyomást gyakorolt azzal Bangladesre, hogy 50 egységet vásárolt ezekből a repülőkből. Dakkának így fejlesztenie kellett képességeit, ráadásul a K-8W jó kiképzést, felkészülést jelent a pilótáknak a Mig-29-es vadászrepülők használatára. A gép további előnye, hogy ugyanazzal a szovjet motorral van felszerelve, mint Banglades egy másik harci-kiképző repülője, az Aero L39 Albatros, így segíti a fenntarthatóságot és könnyíti a csere alkatrészek beszerzését.
A védelmi kérdésekkel foglalkozó blogok szerint a légierő talán hibát követett el a K-8W-k vásárlásával ahelyett, hogy a vadászrepülők számát növelte volna. A kritika azért indult útnak, mert Bangladesnek jelenleg 45 vadászrepülője van, ami kevesebb az 51 darab kiképző géphez képest. A BAF erre válaszul azt mondta, hogy a megállapodás a haderő 2030-as célkitűzéseinek (Forces Goal 2030) a része, és mivel a kiképző gépek nagy része leszerelésre vár, időszerű is.
A Forces Goal 2030 a légierőt technológiailag fejletté, jól felszereltté és jól képzetté szeretné tenni, hogy bármilyen fenyegetésnek ellen tudjon állni. Ennek megvalósításához két új légi támaszpontot már fel is állítottak, a Cox Bazart és a Bangabandhut, egy további pedig fejlesztés alatt áll. A nyilvánosan elérhető források szerint továbbá egy kiképző egységet is létre fognak hozni a pilóták számára 105 Advance Jet Training Unit néven.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/bangladeshs-new-military-deal-with-china/
A Bangladesért folyó csata: India vs. Kína – Shakil Bin Mushtaq, The Diplomat, 2018. június 29.
Kína és India küzdelme a Banglades feletti befolyásért 1975. augusztus 31-én kezdődött, amikor Peking elismerte az ország függetlenségét. India katonai erejét is rendelkezésre bocsátva támogatta az ország önállóságát.
A kínai-indiai rivalizálás most újra a hírek egyik kedvelt témájává vált az után, hogy Sunil Lanba, India haditengerészetének vezérkari főnöke a bangladesi vezérkari főnök meghívására Chittagongba látogatott a legelső koordinált járőrözés (CORPAT) közös felavatására, majd találkozót tartott a bangladesi elnökkel és miniszterelnökkel. Ugyanez a kikötő tavaly két tengeralattjárót kapott Kínától, melyet India természetesen nem nézett jó szemmel.
A történelmi kontextust tekintve, Banglades India közvetlen katonai segítség nyújtásával született, az Awami Liga kormányzó párt pedig, mely 1975-ben vesztette el hatalmát, jó kapcsolatokat ápolt Újdelhivel. Az új rezsim viszont annak érdekében, hogy megtörje India nyomasztó befolyását, elkezdett Kínához közeledni. A programot Ziaur Rahman későbbi elnök kezdeményezte, aki annak a Bangladesi Nacionalista Pártnak az alapítója, mely ma az ismét kormányon lévő Awami Liga legnagyobb ellenzéke.
Az 1975 utáni időszak a civil és katonai együttműködést tekintve aranykor volt Kína számára. 1996-ban azonban újra hatalomra került az Awami Liga, és ezzel újfent megerősödött India befolyása. Peking több évtizedes katonai támogatása viszont ezt követően is korlátot jelentett Újdelhi számára. A kormányzó párt 2009-től még inkább nyitottá vált az Indiával való kapcsolat mélyítésére, az ország például 1 milliárd USD kedvezményes kölcsönt kapott partnerétől 2010-ben, mely a legnagyobb olyan hitelcsomag volt, melyet India valaha is felajánlott. Ezt 2017-ben egy 5 milliárd USD-os hitel követte az 500 millió USD-os védelmi vásárlások mellett.
A másik oldalról Kína nagy érdeklődést mutat a Sonadia mélytengeri kikötő fejlesztésére. Az erről szóló megállapodást a várakozások ellenére azonban 2014-ben nem írták alá, melynek oka a pletykák szerint az, hogy India akadályozta a szerződés megkötését. A kapcsolatok szorosabbra fűzését jelzi viszont az a korábban említett esemény, hogy Peking tavaly két tengeralattjárót szállított le Bangladesnek. Erre válaszul India tengeralattjáró kiképzést ajánlott fel a haditengerészetnek, mely a CORPAT bejelentésével együtt jelzi Újdelhi azon igényét, hogy nagyobb fizikai jelenlétre tegyen szert Bangladesben és a környező vizeken.
Bangladesben ebben az évben fog sor kerülni a választásokra, melyet minden bizonnyal az indiai-kínai rivalizálás is befolyásolni fog.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/the-battle-for-bangladesh-india-vs-china/
Az új vietnámi telefongyártók megtörik a Samsung hatalmát – Atsushi Tomiyama, Nikkei Asian Review, 2018. július 2.
Vietnámi – részben új – cégek az okostelefon gyártás megkezdését vagy bővítését tervezik annak érdekében, hogy kihívás elé állítsák a külföldi gyártókat, főleg a piacot uraló Samsungot.
A Vingroup, a legnagyobb befektető Vietnámban, még ebben az évben okostelefonok gyártását tervezi, az Asanzo pedig 600.000 mobiltelefont akar gyártani idén, mely ötvenszer nagyobb mennyiséget jelent a tavaly kibocsátott értékhez képest. Mivel a Samsung közel a vietnámi piac felét elfoglalta, a gyártók olcsó modellekkel próbálnak offenzívát indítani a dél-koreai óriás ellen. A Vingroup egy 131 millió USD-os befektetéssel, köztük Hai Pongban, az ipari parkban egy gyártóüzem létrehozásával akar betörni a piacra.
Vietnám első hazai okostelefonját a Bkav vezető szoftvergyártó cég fejlesztette ki Bhone névre hallgatva három éve. A modell akkor 40%-kal olcsóbb volt, mint az Apple iPhone-ja. Az okostelefon piac Vietnámban évente körülbelül 10%-kal nő, és 2017-re – 2014-hez képest – megduplázta eladásait. A becslések szerint így körülbelül 30-40 millió okostelefon volt használatban az elmúlt években. A Samsung 46,5% részesedéssel uralja a piacot, melyet az Oppo Electronics of China követ 19,4%-kal, aztán az Apple jön 9,2 %-kal.
Az Oppo, aki 2012-ben lépet be a piacra, fejlett selfie funkciójával öt év alatt legyűrte az Apple-t. A Vingroup pedig már kapcsolatban áll tengerentúli gyártókkal, hogy elsajátítsa azt a technológiát, mellyel olcsó, jövedelmező modelleket hozhat létre. Az Asonzo, aki elsősorban televíziókat gyárt, 8,73 millió USD-t fog költeni ebben az évben az okostelefon gyártás növelésére. A vállalat minden negyedévben új modell fejlesztését tervezi annak érdekében, hogy 600.000 egységre növelje terméshozamát. A cég 2017-ben 4,62 milliárd vietnámi dong bevételre tett szert az eladásokból, de ennek az összegnek csupán 1%-a származott az okostelefonokból. Ezt az arányt szeretné a vállalat 2020-ra 30%-ra növelni.
Az alacsonyabb árú okostelefonok egyébként csak egy viszonylag kis piaci rést jelentenek Vietnámban, mellyel még az ismertebb vállalatok is küzdenek, mivel a helyi fogyasztók rendkívül válogatósak. A délkelet-ázsiai országokban például a finn Nokia és a japán Sony nem örvend nagy népszerűségnek. A vietnámi cégek jövőbeni sikere így azon múlik, hogy más piacstratégiával és közösségi hálózati szolgáltatásokkal be tudják-e vonzani a vásárlókat.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Business/Companies/New-Vietnam-smartphone-makers-break-from-Samsung-empire
A maláj reformok új hatásköröket adnak a Gazdasági Minisztériumnak – CK Tan, Nikkei Asian Review, 2018. július 2.
A maláj kormány hétfőn bejelentette a kabinet minisztereinek teljes listáját néhány elsöprő változással együtt. Ilyen például, hogy a miniszterelnök döntéshozó hatalmának néhány eleme a Gazdaságügyi Minisztériumhoz és a parlamenthez kerül. A változás a kormányzópárt – intézményreformjára irányuló – választási ígéreteinek része.
A Miniszterelnökség nyolcvan hivatalából hatvan összeolvad, átalakul, vagy lefejezésre kerül. A korrupció-ellenes hivatal, a választási hivatal, a bírói kinevezésekért és az emberi jogokért felelős hivatal azok közé az ügynökségek közé tartozik, melyek elnyerik függetlenségüket, és ezentúl közvetlenül a parlamentnek fognak jelenteni annak érdekében, hogy megőrizzék a politikai befolyástól a függetlenségüket.
Mahathir maláj miniszterelnök új portfoliót teremtett a Gazdaságügyi Minisztériumnak, melynek innentől nagyobb lesz a szerepköre. Azim Ali vezetésével a minisztérium felügyeli majd a rövid- és hosszú távú fejlesztési tervezésért felelős Gazdasági Tervező Egységet (Economic Planning Unit), ahogy az Ekuiti Nasional állami alapot és a mezőgazdasági földek fejlesztéséért felelős szervet, a FELDA-t is. Ezenkívül számos olyan hivatal kerül a minisztérium ellenőrzése alá, mely korábban a Miniszterelnökség, vagy a Pénzügyi Minisztérium alá tartozott. Az átrendezés a hatalmi egyensúly érdekében történik, azért, hogy megelőzze, hogy bármely minisztérium óriás bürokráciává váljon a minisztere kezében összpontosuló hatalmon alatt.
Mahathir kormányában jelenleg huszonhét miniszter van, mely nyolccal kevesebb az előző kormányhoz képest annak érdekében, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a szűkebb költségvetéshez. A tizenhárom új miniszter a május 9-ei választásokat megnyert Pakatan Harapan és Alliance of Hope pártokból kertült ki. Ide tartozik például a korábbi miniszterhelyettes, Saifuddin Abdullah, aki most külügyminiszter lett, vagy Darell Leiking, aki a Nemzetközi Kereskedelem és Ipar Minisztériumot kapta meg. Ami azt illeti, Mahathir Malajzia történelmének szakmailag egyik legerősebb kabinetét rakta össze, mely Bridget Welsh, a John Cabot University politikatudósa szerint egyben sokszínű is.
Bár Erdoganék nagyon törekednek rá, Törökország nem fog tudni olyan szintű kontrollt gyakorolni az internet/internetezők felett, mint Kína vagy Irán – Stratfor View, 2018. június 21.
A Gezi Parkos 2013-as tiltakozás és a 2016-os katonai puccskísérlet után Recep Tayyip Erdogan török elnök és Igazság és Fejlődés Pártja fokozta erőfeszítéseit az internethasználat nyomon követésére és ellenőrzésére. Az Erdogan ügyvezetése web botokat indított, zaklatta az ellenzék tagjait az interneten, szigorúbb törvényeket fogadott el és hazai alkalmazásokat fejlesztett ki az internet jobb ellenőrizhetősége érdekében.
Az Erdogan adminisztráció rendszeresen leállítja vagy korlátozza az internetes platformokat, például a Facebookot, miközben törvényeket vezet be, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy bizonyos információkat eltulajdonítsanak az internetszolgáltatóktól. A török hivatalnokok időközben több ezer akadémikust, újságírót, politikust bebörtönöztek állítólagos részvételükre hivatkozva a puccskísérletben. Online és offline, a kontroll megteremtése Erdogan elsődleges feladata.
Azonban az erőfeszítések ellenére a török elnök valószínűleg soha nem fogja elérni ugyanazt a szintet a kibertérben, mint az iráni és a kínai partnerek.
Forrás: https://worldview.stratfor.com/article/bending-internet-turkey-tests-limits-online-control
Malajzia próbája a kínai „Egy övezet egy út” kezdeményezés ambícióit illetően – Ben Bland, The Financial Times, 2018. június 24.
Jack Ma látogatást tett Malájziában Mahathir Mohamadnál. Feladatának nemcsak az Alibaba promotálását, hanem a kínai-maláj kapcsolatok rendbetételét is kitűzte, hiszen Mahathir bejelentette korábban, hogy rendezni kívánja az Egy övezet, Egy út kezdeményezés céljából aláírt egyenlőtlen szerződések helyzetét, melyet még Najib elnök kötött meg.
A kritikusok azzal érvelnek, hogy az Egy övezet, Egy út egy neo-imperialista adósságcsapda, amely nagyban hasonlít egy tavalyi esetre, amelyben egy kínai állami tulajdonú vállalat átvette a Srí Lanka-i kikötő irányítását, amelyet hitelekkel épített fel a Srí Lanka-i kormány nem tudott kiszolgálni. Mahathir új kormánya megígérte, hogy számos nagy kínai infrastrukturális projektet újratárgyal, amelyek szerint alacsony ár-érték aránnyal és kormányzati problémákkal rendelkeznek, mint például a 14 milliárd dollár értékű East Coast Rail Link és két nagy horderejű gázvezeték.
Az elmúlt néhány év során Xi asszertív fellépése a Dél-kínai-tengeren ellenszenvet váltott ki Malájzia, a Fülöp-szigetek és Vietnám lakossága körében. De Malajzia váratlan választási fordulata tökéletes lehetőséget nyújt Pekingnek arra, hogy bebizonyítsa, komolyan veszi az állami vállalatok hatékonyságának növelésére vonatkozó ígéreteit, és “win-win” projekteket épít az Egy övezet, Egy út mentén.
Forrás: https://www.ft.com/content/056ae1ec-7634-11e8-b326-75a27d27ea5f
Az amerikai tech cégek visszatérnek Tajvanba az amerikai-kínai kapcsolatok romlásának köszönhetően – Kotaro Hosokawa-Kensaku Ihara, The Financial Times, 2018. június 20.
A Washington és Peking közötti kereskedelemi feszültség miatt az amerikai technológiai vállalatok a termelés és a kutatás alternatív központjaként tekintenek Tajvanra, újraélesztve a két gazdaság korábbi PC-partnerségét. Emiatt a közönség szívesen fogadja az Amazon és a Microsoft terveit a Computex Taipei, Ázsia legnagyobb technológiai kiállításán. Nyitóelőadásában Satyen Yadav -az Amazon webes szolgáltatások internetes ügyekért felelős igazgatója- hangsúlyozta, hogy a területen milyen hatással lesz a tajvani ipar.
Az Amazon blokk új innovációs központot nyitott meg New Taipei Cityben tavasszal, és arra törekszik, hogy a helyi vállalkozásokkal együttműködve intelligens készülékeket és hordozható eszközöket fejlesszenek. A Microsoft kiállításán a Computexben világítótesteket, mosógépeket és kávéfőzőket kínál, melyek chipjei információkat gyűjtenek arról, ahogyan használják őket. Az amerikai számítástechnikai óriás úgy látja, hogy ezeket az adatokat használják új szolgáltatások kifejlesztésére olyan területeken, mint például az idősgondozás és a marketing. A Google és az IBM is létrehoztak tajvani bázisokat a mesterséges intelligenciával(MI) kapcsolatos R&D-nek. A Google bejelentette a köz- és magánszféra és az egyetemek, köztük a rangos Nemzeti Tajvani Egyetem és a Nemzeti Chiao Tung Egyetem összefogását célzó kezdeményezést, amely 5000 MI szakember képzését jelentette.
Forrás: https://www.ft.com/content/46f7ce18-72f1-11e8-b6ad-3823e4384287
10 évvel a Quad újraalakulását követően a sorsa ugyanaz lesz, mint a réginek? – Ali Wyne, The Diplomat, 2018. június 15.
A Shangri-La Párbeszédben komoly szerepet kapott Kína és a dél-kínai-tengeri konfliktus, valamint az észak-koreai nukleáris kérdés. Ennél kevesebb hangsúlyt fektettek a Quadra, amely az Amerikai Egyesült Államok, Japán, India és Ausztrália összefogása.
Egy kicsivel több, mint egy évtizeddel ezelőtt jött létre a Quad, melynek fő célja, hogy megkönnyítse a stratégiai koordinációt és az együttműködést a világ négy demokratikus pillére között. A konstrukció úgy tűnt, hogy új küldetést tűz ki célul az ASEAN találkozóján: Kína ellensúlyozása. Az első találkozás során azonban tagjai nem bizonyultak alkalmassá arra, hogy Kínával szembeni egységes politikát elfogadják.
Az Amerikai Egyesült Államok explicit kiemelte, hogy Kínára riválisként tekintenek, majd a gyakorlati életben is a kereskedelmi vámháborúban ezt kifejezésre jutatta. A Quad másik három országa azonban nem támogatja az ilyen típusú agresszív kereskedelmi intézkedéseket. Emellett, miközben mindegyik komoly aggodalmát fejezi ki Kína stratégiai törekvéseivel kapcsolatban, politikáik tükrözik növekvő gazdasági erejét: Peking a második legnagyobb kereskedelmi partner Japán számára, továbbá India és Ausztrália vezető kereskedelmi partnerének tekinthető.
Számos olyan terület van, ahol az Egyesült Államok, Japán, India és Ausztrália fokozhatja együttműködésüket. A négy ország tisztviselői a legutóbbi ülésen hét prioritást soroltak fel, kiemelve például “a tengeri hajózás és szabadsága”, “észak-koreai fenyegetés és a non-proliferáció”.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/the-quad-second-verse-same-as-the-first/
Az USA-nak a vámtarifák helyett inkább saját iparpolitikáját kellene átalakítani – Laura Tyson, Project Syndicate, 2018. június 18.
A Trump adminisztráció helyesen cselekszik, annak érdekében, hogy visszaszorítsa a világkereskedelemre vonatkozó szabályok Kína általi megsértését, különösen a fejlett technológiák tekintetében. Az ambiciózus Made in China 2025 stratégiával Kína világossá tette célját, amely lényege, hogy a fejlett technológiai iparágak globális gazdasági vezetésének elérése. Ez közvetlen versenybe hozza az Egyesült Államokkal – amely jelenleg az iparágban vezet -, ami ugyan nem deklarált, de egyre intenzívebb hidegháborúként jelentkezik mind a kereskedelmi, mind a katonai célú technológiák területén.
A technológia és kereskedelem Kína tekintetében felvet olyan legitim nemzeti biztonsági problémákat, amelyek annál is inkább kiemelendőek, mert az amerikai kereskedelmi céllal létrehozott technológiák egyre inkább megfelelnek a katonaság által fejlesztett területek kifinomultságának olyan kulcsfontosságú területeken, mint a virtuális valóság, az arc felismerés és a drónok. Tehát a tarifák nem adnak választ erre a problémára. Valójában még a kizárólag a kínai kereskedelmet tarifák is ellentétesek, mivel ténylegesen azokat az amerikai vállalatokat adóztatják, amelyeket meg kellene védeniük. Ennek oka a mai összetett, globális ellátási lánc.
Ez azt jelenti, hogy a Kínában “gyártott” technológiai árukhoz hozzáadott érték jóval kisebb, mint az export értéke. Tehát a Kínában működő amerikai vállalatok létfontosságú kapcsolatok és a legfontosabb ellátási láncok kedvezményezettjei, amelyeket a Trump díjszabása megszakít. Tehát ha a tarifák nem tudják ellenezni Kína megsértését az amerikai és a nemzetközi kereskedelmi jognak, mi képes erre?
A jelentés, amelyet egy pártatlan üzleti és egyetemi vezetőcsoport írt, azt javasolta, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel együttműködjön a nemzetközi jog érvényesítésében, arra ösztönözve Kínát, hogy teljesítse a Kereskedelmi Világszervezet kötelezettségeit, és erősítse az exportellenőrzést és a befelé irányuló exportot befektetési korlátozásait.
Észak-Korea csökkenti az anti-Amerika retorikát – Bryan Harris, The Financial Times, 2018. június 21.
Az Egyesült Államok évtizedek óta “rohadt, beteg, kalóz nemzet” volt Észak-Korea propagandistái szemében. Aztán majdnem egy éjszaka leforgása alatt megszűnt ez a gyűlölet. A Pyongyang és Washington között június 12-én megtartott csúcstalálkozó után az USA ellenes szemlélet eltűnt az állami médiából, ami egy olyan fejleménynek számít, amelyet egyes elemzők az észak-koreaiak nemzetközi kapcsolatában betöltött új korszak kezdőpontjaként tekintenek.
Amikor a múlt héten Szingapúrban találkozott a két vezető, “új jövőt” ígértek, és azóta minden pozitívnak tűnik. Washington kedden régóta futott a katonai gyakorlatokat szüntetett be, melyek zavarták Pyongyangot. Úgy tűnik, Észak-Korea repatriálja az 1950-es években a koreai háború alatt meggyilkolt amerikai hadseregek földi maradványait.
A szkepticizmus azonban továbbra is fennáll, hogy Észak-Korea az ünnepélyes légkört használja a szankciók megkönnyítésére, és valójában nem tesz további lépést a szingapúri csúcstalálkozó megvalósítható céljához: a rezsim nukleáris felszámolásához.
Forrás: https://www.ft.com/content/82df7074-7522-11e8-aa31-31da4279a601
Oroszország és Dél-Korea ígéretet tettek Észak-Korea beintegrálására a regionális gazdaságba – Kathrin Hille-Bryan Harris, The Financial Times, 2018. június 22.
Az orosz és a dél-koreai elnökök kötelezettséget vállaltak Észak-Korea integrációjára a regionális gazdaságba, hiszen Moszkva nagyobb szerepet vállalna a koreai félsziget jövőjének alakításában, Szöul pedig támogatást keresett észak gazdasági fejlődéséhez.
A dél-koreai elnök 19 év óta tartó első állami látogatásának lezárása után a Moon Jae-in és Vlagyimir Putyin megállapodtak abban, hogy tárgyalásokba kezdenek szolgáltatások és beruházások kétoldalú kereskedelméről, és újjáélesztik a vasútvonalakat, gáz-és energiavezetékeket, amely Dél-Koreát köti össze Oroszországgal Észak-Koreával.
Több mint egy évvel ezelőtti megválasztása óta Moon törekszik az Oroszországgal fenntartott kapcsolatainak ápolására. Hiszen Oroszországot kulcsfontosságú partnernek tekinti nemcsak az észak-koreai nukleáris leszámolásának irányuló törekvések miatt, hanem az ország régióba való szélesebb körű gazdasági integrálása miatt is. Putyin számára a szöuli kapcsolatok kulcsfontosságú szerepet játszanak annak biztosításában, hogy Oroszország ne kerüljön el az Egyesült Államok és Kína által uralt Koreai-félsziget biztonsági helyzetének rendezésére irányuló erőfeszítésekben.
Forrás: https://www.ft.com/content/b7ed26e8-7631-11e8-b326-75a27d27ea5f
Szerzők: Mogyorósi Alexandra és Pálfalvi Noémi
