Sajtófigyelés – 2018. augusztus 9.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Pakisztán: Az Imran Khan előtt álló gazdasági kihívások – Farwa Aamer, The Diplomat, 2018. augusztus 2.
Közel huszonkét éves politikai küzdelem után Imran Khan és pártja, a Pakistan Tehreek-e-Insaf (PTI) került ki győztesen az idei általános választásokon. Egy geopolitikailag rendkívül fontos, zűrzavaros országot irányítani azonban nagy felelősséget jelent. Khan elsődleges szavazóbázisa, a pakisztáni fiatalok egy új politikai éra hőseként tekintenek az új vezetőre egy olyan időszakban, amikor az ország súlyos adósságválsággal és a kínai befolyás növekedése következtében kialakult politikai helyzettel küzd.
Khan győzelme nem volt meglepetés politikai képességeinek és karizmájának fényében. A korábbi miniszterelnök, Navaz Sharif politikai bukása után a párt korrupcióellenes szlogennel erősítette meg kampányát. A leleményesen megfogalmazott program azonnal megérintette a fiatalokat, ahogy a marginalizált társadalmi csoportokat is, a nőket és a vallási kisebbségeket. Khan több millió új munkahely teremtésével és a gazdasági növekedés fellendülésével keltett reményt az emberekben.
A gazdaság lefelé tartó röppályája már jóval a választások előtt is láthatóvá vált. Az export csekély növekedését az import erős szárnyalása ellensúlyozza, ami közel 33,9 milliárd USD-ra növelte a kereskedelmi deficitet. Az új kormánynak így makrogazdasági instabilitással kell szembenéznie, és az IMF kisegítésére kell rászorulnia. Egy olyan gazdaság, melyben csökken a külföldi valuta megtakarítás, csökken a gazdasági növekedés és 42%-os a fizetésimérleg-hiány, nemcsak a külső sokkokkal szemben sérülékeny, de a nemzetbiztonság kérdéseket is érinti. A gazdaság terén fennálló bizonytalanság ugyanis feszélyezteti a nemzeti stabilitást.
Khan kampánybeszéde a társadalmi-gazdasági egalitarizmuson alapult, győzelmi beszéde pedig az adócsalás elleni küzdelemről, a kereskedelmi kapcsolatok erősítéséről, és a gazdaság gyengüléséért felelős állami intézmények reformjáról szólt. A pakisztáni gazdaság számára a Kínával való kapcsolatok felgyorsulása az egyik legnagyobb kilátás. Peking ugyanis 62 milliárd USD-os befektetést öl a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóba, az Egy övezet, egy út zászlóshajójába. A Kínával fenntartott kapcsolatok potenciális haszna ellenére azonban a gazdasági nyomás az USA-val való partnerségre kényszeríti a Khan adminisztrációt. Az egyik fő motiváció, mely gazdasági ambíciói megvalósítására készteti a leendő miniszterelnököt, azok a fiatalok. Pakisztán a világ egyik legfiatalabb társadalma, melynek évente 1,3 millió új munkahelyre lenne szüksége ahhoz, hogy a növekvő igényeket kielégítse.
Amint Imran Khan Pakisztán tizenkilencedik miniszterelnökeként augusztus 11-én nyilvános ceremónia keretében leteszi esküjét, egy olyan országot örököl meg, mely a gazdasági dezintegráció szélén inog, és melynek mind országos, mind tartományi szinten sürgősen innovatív intézményi változásokra van szüksége. A kormánynak mielőbb be kell azonosítania azokat a területeket, melyeken az állami kiadásokat csökkenteni lehet, és ki kell dolgoznia azt a makroökonómiai politikát, mellyel a gazdaságot stabilizálni lehet. Khannak nem lesz egyszerű dolga, ám nem ő lesz az első vezető, aki ilyen gazdasági helyzetben kerül Pakisztánban hatalomra.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/08/pakistan-imran-khans-economic-challenges/
Mongólia a nőket ért erőszak ellen harcol – Peter Bittner, The Diplomat, 2018. július 31.
Július 8-án százak gyűltek össze Mongóliában a Kormányzói Palota előtt, hogy elindítsák a #HeForShe kampányt, az ENSZ vezette, nemi egyenlőségért és a nők jogaiért küzdő nemzetközi mozgalom nemzeti változatát. A kampány 2014-ben kezdődött arra a tényre való ráeszméléssel, hogy a férfiak birtokolják a hatalom többségét annak ellenére, hogy csak a felét teszik ki a világ népességének. Elizabeth Nyamayaro, a mozgalom vezetője szerint ekkor vetődött fel, hogy a férfiak is részei legyenek a megoldásnak.
Az elmúlt hónapokban a Kína és Oroszország által körbezárt Mongólia a nemi egyenlőtlenségek ellen harcol. A nők és férfiak közötti egyenlőtlenség eredményeként ugyanis a nők sokkal kevesebb döntéshozói pozíciót töltenek be az országban, és ami még rosszabb, a nemi alapon elkövetett erőszak aránya is magas. Munkhsoyol Baatarjav gazdasági tanácsadó szerint a nők számára általában ugyanazok a lehetőségek állnak fenn, mint a férfiak számára, ám a valóságban különleges társadalmi státuszuk, gazdasági és pénzügyi képességeik miatt a nőknek számos hátránnyal kell szembenézniük, ha vezető pozíciót szeretnének betölteni akár a politikai, akár az üzleti világban.
Ahogy azt az adatok mutatják, erős üvegplafont kell áttörni a nőknek Mongóliában. Az ENSZ szerint a magánszektort tekintve mindössze 15%-ban vannak jelen a nők felső vezetői menedzsment pozíciókban. A parlamenti helyeknek csak 15%-át töltik be hölgyek, a kabinetminiszteri helyek közül csak kettőt birtokolnak, az államtitkárok és kormányzók között pedig 2016-tól nem találjuk meg őket.
Azóta, hogy Mongólia az 1990-es évek elején megkezdte a szovjet szocializmusból a demokráciába való átmenetet, a vidéken élő családok szívesebben küldik lányaikat a városokba tanulni vagy dolgozni. Annak köszönhetően, hogy a lányok sokkal „feláldozhatóbbak” a nélkülözhetetlen fizikai munkaerőt biztosító fiúknál, a mongol egyetemek hallgatóinak 60%-a lány. A nők így jobban képzettek, és nagyobb eséllyel kerülnek foglalkoztatásra, mint a férfiak. A tradicionális patriarchális normák miatt azonban a nők nehezen kerülnek vezető pozícióba. A mély strukturális egyenlőtlenség leküzdésére a férfiakat is igyekeznek bevonni, mivel ahogy Naomi Kitahara az ENSZ Népesedési Alapjának képviselője is megfogalmazta, a megoldás egyedül a nőkkel nem érhető el. Ennek eredményeként hétszáz férfi írta alá a kampányt.
Ez idáig kevés információ volt a Mongóliát érintő nemi alapú erőszak gyakoriságáról és mintáiról, bár az ENSZ Népesedési Alap és a mongol Nemzeti Statisztikai Hivatal júniusban készített egy nemzeti felmérést. A kutatás több mint 7500 háztartást vizsgált meg, és arra jutott, hogy rendkívül magas – Ázsiában az egyik legmagasabb – a nők ellen elkövetett erőszak aránya. Megállapította továbbá, hogy a nők 31%-a tapasztal életében szexuális és/ vagy fizikai erőszakot. A nők hozzáállása a kérdéshez talán még riasztóbb, négyből egy ugyanis társadalmi és gazdasági státusztól függetlenül azt mondta, hogy a bántalmazás elfogadható, amennyiben a nő hűtlen. Végül pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy becslések szerint az esetek csupán 1%-a kerül a hatóságoknál bejelentésre.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/07/mongolia-wrestles-with-violence-against-women/
Az USA-Kína kereskedelmi háború kapja a figyelmet az ASEAN Regionális Fórumon – Kentaro Iwamoto, Nikkei Asian Review, 2018. július 31.
Közel két hónappal a történelmi Donald Trump-Kim Jong Un csúcs után Szingapúr ezen a héten ismét számos kulcsfontosságú ország találkozójának ad helyet, melyeken például Észak-Korea külügyminisztere is részt vesz. A várakozásoktól eltérően a középpontban ezúttal a fokozódó amerikai-kínai kereskedelmi háború áll majd.
Az ASEAN Regionális Fórum, mely szombaton Szingapúrban kerül megrendezésre, egyike annak a kevés nemzetközi keretnek, melyen Észak-Korea is képviselteti magát. Az ország atommentesítése valószínűleg napirendi pont lesz, de annak köszönhetően, hogy a délkelet-ázsiai államok erősen függnek a világ két gazdasági óriásától, a kereskedelmi háború lesz az, ami reflektorfénybe kerül. A találkozón részt vesz a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tíz tagja, Kína, Japán, az Egyesült Államok, India, Kanada, Ausztrália, Oroszország és az Európai Unió, melyek várhatóan számos bilaterális és multilaterális tárgyalást bonyolítanak majd le.
A platform egy jó lehetőséget biztosít a június 12-én lezajlott Trump-Kim Jong Un csúcs nyomon követésére, melyen az észak-koreai vezető az ország teljes atommentesítésére, az amerikai elnök pedig ezért cserébe biztonsági garanciákra tett ígéretet. A két állam ezt követően is folytatta a tárgyalásokat, július elején Mike Pompeo amerikai külügyminiszter látogatott Phenjanba, a múlt héten pedig Washington és Szöul erősítette meg azt, hogy Észak-Korea megkezdte a Sohae műholdkilövő állomáson a rakétahajtóművek tesztelésére alkalmas telephely leszerelését.
Mivel az ASEAN Regionális Fórum főként politikai és biztonsági kérdések megvitatására hivatott, az észak-koreai fenyegetés értékelése gyakran élvez prioritást. A tavalyi fórum során a miniszterek súlyos aggodalmukat fejezték ki Phenjan sorozatos ballisztikus rakéta- és nukleáris tesztjei iránt, többször megerősítették a „teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan nukleáris leszerelés” (complete, verifiable, and irreversible denuclearization) támogatását és a Biztonsági Tanács határozatának betartására sürgették Észak-Koreát. Az elmúlt hónapok enyhülésének köszönhetően ebben az évben Észak-Koreának kisebb nyomással kell szembenéznie, így bár Ri Yong Ho észak-koreai külügyminiszter várhatóan tárgyalni fog majd más országok külügyminisztereivel, ezek a beszélgetések kevésbé hevesnek ígérkeznek.
Alan Chong, a Nanyang Technological University of Singapore nemzetközi kapcsolatok szakértője szerint nem valószínű, hogy a miniszterek erőteljes állásfoglalást irányoznának elő Észak-Koreával szemben, inkább csak pozitív módon próbálják majd ösztönözni Phenjant. Chong szerint ugyanis most az USA-Kína súrlódás a nagyobb kérdés. Miközben Trump a protekcionizmus felé sodródik, a világ többi része egyre erőteljesebben áll ki a szabad kereskedelem mellett. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy márciusban tizenegy állam írta alá a TPP-11-ként ismert Átfogó és Progresszív Transz-csendes-óceáni Egyezményt (Comprehensive and Progressive Trans-Pacific Partnership), melyet ez idáig Mexikó, Japán és Szingapúr ratifikált. Júliusban pedig Japán és az Európai Unió írta alá saját gazdasági partnerségi egyezményét.
Az ASEAN Regionális Fórum jó lehetőséget biztosít arra, hogy az államok fenntartsák a szabad kereskedelem realitásának momentumát. A külügyminiszterek állásfoglalásukban talán majd kifejezik a protekcionizmus iránti aggodalmukat anélkül, hogy Kínát vagy az Egyesült Államokat név szerint említenék. Egy másik találkozó alkalmával pedig várhatóan egy másik fontos biztonsági kérdésben, a Dél-kínai-tenger ügyében is diskurzusra kerül majd sor Pekinggel azután, hogy a konfliktusok elkerülése érdekében már megkezdődtek az ASEAN-nal a magatartási szabályok kialakítására irányuló tárgyalások.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Economy/Trade-War/US-China-trade-war-to-command-attention-at-ASEAN-forum
Modi a regionális békéről tárgyal Pakisztán új vezetőjével – Nikkei Asian Review, 2018. július 31.
Narendra Modi indiai miniszterelnök hétfőn telefonon gratulált Imran Khannak, hogy pártja megnyerte a pakisztáni általános választásokat. Ez volt az első hívás azóta, hogy július 25-én a Pakistan Tehreek-e-Insaf (PTI) győzött azokon a választásokon, melyet állítások szerint szabálytalanságokkal és manipulációval zavartak meg.
A két atomhatalom közötti viszony az elmúlt években enyhült azoknak a közvetlen tárgyalásoknak köszönhetően, melyeket a diplomáciai összetűzések és a vitatott Kasmírt kettéválasztó ellenőrzési vonalon (Line of Control) átívelő katonai akciók közepette bonyolítottak le. Most pedig az indiai külügyminisztérium nyilatkozata szerint telefonhívásában Módi a teljes szomszédságával való béke és fejlődés vízióját hajtogatta annak ellenére, hogy India korábban már három háborút vívott Pakisztánnal. Hasonló módon győzelmi beszédében Khan a hosszú ideje fennálló területi vita megoldásának igényéről beszélt, és azt mondta, hogy ha India egy lépést tesz Pakisztán felé, Iszlámábád kettőt tesz India felé. Khan média csapata szerint pedig arról is szó esett, hogy mindkét ország számára életbevágó, hogy a több millió szegénységben élő emberre koncentráljanak.
Források szerint az új pakisztáni vezető továbbá azt mondta Modinak, hogy India és Pakisztán viszonyát találkozók útján kell rendezni, mivel a háború a konfliktusok megoldása helyett csak a tragédiát eredményez. Ezzel párhuzamosan az indiai miniszterelnök reményét fejezte ki azt illetően, hogy a demokrácia mélyebb gyökereket ver majd Pakisztánban.
Európai uniós megfigyelők szerint a bebörtönzött – korábbi miniszterelnök – Navaz Sharif vezette rivális párt elé gördített akadályok miatt a választások alatt egyenlőtlen volt a játszótér, de az Egyesült Államok is tart attól, hogy a választások tisztességén folt esett. Khan felajánlotta, hogy kivizsgálja az összes szabálytalanságra irányuló vádat, és ígéretet tett arra, hogy egy olyan új Pakisztánt épít, mely az iszlám jóléttel felemeli a szegénységbe taszítottakat.
Bár mind Khan, mind a hadsereg tagadja az összejátszást, elemzők szerint a pakisztáni demokrácia meggyengült a fegyveres erők beavatkozásával. Azt pedig szintén nem szabad elfelejteni, hogy a muszlim többségű Pakisztán az elmúlt években többször illette kritikával Újdelhit a szélsőséges hinduk által, a muszlimok ellen elkövetett erőszak és Kasmírt érintő keménykezű taktika miatt.
A Hokkaidó-Szahalin vízummentes zóna oldaná az orosz-japán feszültségeket – James D. J. Brown, Nikkei Asian Review, 2018. július 31.
Moszkva és Tokió vízummentes zóna létrehozását tervezi Japán északi szigete, a Hokkaidó és az orosz régió, Szahalin között. A határmenedzsment részletkérdésének tűnő kezdeményezés valójában fontos összefüggéseket hordoz, mely jelentősen átformálhatja a két ország geopolitikai feszültségektől és a második világháborút lezáró békeszerződés hiányától terhelt bilaterális kapcsolatát.
Japánnak megérné az évtizedek óta fennálló határvitát egy a régiók közötti együttműködés példájává konvertálnia, Shinzo Abe japán miniszterelnök azonban a szélsőjobb kritikájával számolhat, ha a kezdeményezés előbbre halad. Ezek a hangok ugyanis elleneznek minden olyan lépést, melyek azt a látszatot keltik, miszerint Japán feladja területi követeléseit azokkal a szigetekkel kapcsolatban, melyeket a Szovjetunió 1945 után elfoglalt. Abe számára viszont az Oroszországgal való kapcsolat szorosabbra fűzése Moszkva Kína felé történő elmozdulásának megakadályozása miatt is kiemelt fontosságot képez. Az adminisztráció így javaslatot tett az oroszok által adminisztrált, de Japán által is igényt tartott Kuril-szigetek közös gazdasági kiaknázására, mellyel úgy tudná újra kiépíteni a vitatott területeken japán jelenlétét, hogy kikerüli a szuverenitásról zajló vitát. Ennek érdekében tesz látogatást a szigeteken egy japán delegáció augusztus 16-22. között.
Habár a jogi kereteket illetően vannak különbségek és megoldásra váró kérdések, a vízummentes zóna olyan mechanizmust életre hívását követeli, mely Japán számára megkönnyítené a vitatott szigetekhez való hozzáférést. Moszkva egy olyan szélesebb vízummentes zóna kialakítását javasolja, mely Hokkaido és Szahalin lakói számára lehetővé tenné a határozott idejű, szomszédos régióba való utazást. Egy ehhez hasonló megállapodás már létezik Oroszország és Norvégia, valamint Oroszország és Lettország között, mely előbbi esetében tizenöt, utóbbi esetében kilencven napos, korlátlan számú látogatást biztosít a határ túlsó oldalára az engedéllyel rendelkező helyiek számára. Egy efféle intézkedés Hokkaidó lakói számára is megnyitná az utat a vitatott szigetek felé anélkül, hogy Japánnak el kéne ismernie Oroszország terület felett gyakorolt szuverenitását. A japán látogatóknak ugyanis csak az engedélyüket, nem pedig az útlevelüket kéne felmutatniuk. Ha pedig gazdasági tevékenységek is megvalósulnának, a vitatott szigetek és a Hokkaidó körüli szomszédos területetek egy integrált gazdasági zónává válhatnának.
Egy vízummentes zónáról szóló megállapodás a bilaterális kapcsolatokat is pozitívan befolyásolná, és Japán északi határát egy kiterjedt együttműködési övezetté transzformálná. A kezdeményezés azonban nem mentes a kritikáktól. A japánok tartanak az orosz befolyástól és bűncselekmények növekedésétől, a nyugati államok pedig azzal a bírálattal élnek, hogy Japán egy olyan időszakban jutalmazza Oroszországot, amikor Moszkva a nemzetközi rendszer destabilizálására törekszik. A legkomolyabb kritika azonban az, amit a vízummentes zóna a vitatott szigetek számára jelenthet. Japán diplomaták tartanak attól, hogy az egyezmény úgy interpretálódhat, mintha Tokió elismerné, hogy a vitatott szigetek az orosz Szahalin régióhoz tartoznak. Pedig Japán nézőpontjából szemlélve a vízummentes zóna alárendelt a szuverenitás kérdéséhez képest.
A másik oldalról azonban az Abe adminisztrációnak be kell látnia, hogy stratégiai fontosságuk miatt nincs kilátás arra, hogy Japán mind a négy vitatott szigetet visszaszerezze. Putyin jelezte ugyan, hogy a békeszerződés aláírása után Tokió a két kisebb szigetet visszakaphatja, ez azonban csak 7%-át jelenti a teljes földterületnek, ráadásul cserébe Japánnak el kéne ismernie Oroszország szuverenitását a két nagy sziget felett.
Abe számára így a következő két választási lehetőség áll fenn. Beleegyezik a Hokkaidó lakói számára előnyös vízummentes zóna kialakításába, ami idővel talán egész Japánra kiterjedhet annak fényében, hogy Oroszország jelezte, hogy eltörölné Japánnal a rövid lejáratú vízumot, vagy kitart amellett a hiú remény mellett, hogy valami sokkal többet ér majd el. Ha így tesz, a Hokkaidó és a vitatott szigetek közötti keskeny szoros az eddigieknél is szélesebbnek fog tűnni. Abenak tehát támogatnia kéne a kezdeményezést, mely ha nem is Japán elvesztett területeinek visszaszerzéséként, de az elvesztett területekre való japán visszatérésként értelmezhető.
Modi afrikai kapcsolatait építi Ruandában, Ugandában és a Dél-afrikai Köztársaságban – Harsh V. Pant, The Diplomat, 2018. július 24.
Narendra Modi azzal a Ruandával indította a három afrikai országban tett látogatását, melybe indiai miniszterelnök még nem utazott. Annak bejelentéseként, hogy India hamarosan megnyitja misszióját Ruandában, Modi 200 millió USD-ra bővítette a kelet-afrikai országnak nyújtott hitel keretét, és a szegénység csökkentését megcélzó nemzeti Girinka programhoz (egy tehenet családonként) hozzájárulva kétszáz tehenet ajándékozott az országnak. A látogatást követően az indiai miniszterelnök Ugandába, majd a Dél-afrikai Köztársaságba, a BRICS csúcsra utazik.
India kapcsolata Afrikával több évszázadra nyúlik vissza az Indiai-óceánon átívelő kereskedelemnek és a fekete kontinensen élő milliós nagyságrendű indiai diaszpórának köszönhetően. A gyarmati múlt és a függetlenség utáni fejlődés tapasztalata formálta kettejük kapcsolatát, hiszen India antikolonializmusban és 1947 után a rasszizmus ellenes tevékenységben betöltött szerepe vonzotta Afrikát. India az egyik leghangosabb kritikusa lett az apartheidnek Afrikában, Nehru pedig lelkes rajongója az indiai-afrikai szolidaritásnak. Annak ellenére, hogy a hidegháború alatt a globális politika perifériájára került, India az egyik legerősebb támogatója lett az afrikai államok függetlenedésének és a globális gazdasági egyenlőtlenségek leküzdésének. Mindezek ellenére India tényleges jelenléte a kontinensen csak marginális maradt, és csak a hidegháború végével, valamint Kína előretörésével pezsdült fel újra az Afrikával való kapcsolat. Ebben az új időszámításban azonban Modi mindent megtesz annak érdekében, hogy az epizodikus kapcsolat helyett hosszantartó kötelék épülhessen ki.
A világháború végével India számára új lehetőségek nyíltak meg az Afrikával való interakciót illetően. A gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően Újdelhinek új piacokra és nyersanyagforrásokra lett szüksége, Afrika pedig mindinkább jó partnernek tűnt a források diverzifikálására és így az energiabiztonság garantálására. India ma már folyamatos figyelmet szentel a kontinensnek, a diplomáciai kapcsolatok és a magas szintű politikai együttműködések mellet könnyű feltételű hiteleket kínál azoknak az országoknak, melyek kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn vele. India továbbá hozzájárul Afrika oktatásához, vasútépítéséhez és békefenntartásához, miközben az országoknak folyósított segélyeket is növelte. A kapcsolatépítés napjainkban főként a humánerőforrásra és az intézményi kapacitásépítésre fókuszál. Az indiai haditengerészet segítséget nyújt a kelet- és dél-afrikai országoknak a kalózellenes tevékenységben és a kizárólagos gazdasági övezet ellenőrzésében.
India és Afrika bilaterális kereskedelmi mérlege utóbbinak kedvez, mivel a fekete kontinens többet exportál Indiába, mint fordítva. Ez részben annak a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott vámmentességnek köszönhető, melyet India 2008-ban harminchárom afrikai országgal szemben vezetett be. Az indiai magánszektor azonban még mindig nem tudja teljes mértékben kihasználni az Afrika nyújtotta lehetőségeket annak ellenére, hogy a kínai állami vállalatokhoz képest jobban érti az afrikai piaci működést.
Mindezen felül India több mint 1 milliárd USD-t fektet a technikai segítségnyújtásba és a kiképzésbe az Indiai Technikai és Gazdasági Együttműködés (Indian Technical and Economic Cooperation (ITEC)) keretében. Az Afrikai Kapacitásépítési Alapítvány (African Capacity Building Foundation (ACBF)) teljes tagjaként Újdelhi 1 millió USD rendelkezésre bocsátásáról tett ígéretet a fenntartható fejlődés, a szegénység leküzdése és a kapacitásépítés előmozdítása érdekében. India ezenkívül kiaknázva információs technológiai erejét, 100 millió USD-t fektetett a Pan-African E-Network projektbe.
Miközben Újdelhi fenntartja a kelet-afrikai államokkal kialakított kapcsolatát, diplomáciailag sokat invesztál a kontinens déli és nyugati országaiba is. Erre példa az India-Afrika csúcs, melyen a résztvevők kialakítják az együttműködés kereteit, és melyen India a segélyek növelésére tett kezdeményezésével húzta alá az Afrikával való robosztusabb partnerség kialakításának igényét.
Ahogy Modi egyre elszántabb Afrika jövőjének alakításában, úgy Kína is egyre inkább igyekszik megnyerni az országokat. Így pedig India számára még fontosabb, hogy a magas szintű találkozókon túllépve tényleges eredményeket érjen el.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/07/modis-african-outreach-picks-up-in-rwanda-uganda-and-south-africa/
Bombázás sürgeti a Fülöp-szigeteken a béketeremtést – The Economist, 2018. augusztus 2.
Nem tartott sokáig, hogy az ISIS magára vállalja a Fülöp-szigetek déli részén található, Mindanaohoz tartozó Basilan-szigeten történt bombázást, mely kilenc katona és civil életét követelte a bombát szállító furgon vezetője mellett. A hadsereg a Basilanról és a szomszédos szigetről, a Joloról származó terrorcsoportot gyanúsítja, mely hűséget fogadott az Iszlám Államnak. Az Abu Sayyaf nevet viselő szélsőséges csoport kedvelt tevékenysége, hogy embereket rabol el váltságdíjért cserébe.
A július 31-én történt támadás elnyújtja az amúgy is lassú, botladozó békefolyamatot, mely pár nappal ezelőtt Duterte elnök Bangsamoro Organikus Törvényének beiktatásával haladt nagyot előre. A törvény kulcsfontosságú tényező abban, hogy véget vessenek a Mindanaon élő muszlim szeparatisták lázadásának, mely már tízezrek életét követelte.
Évekig tartott, hogy a Kongresszus átvigye azt a törvényjavaslatot, mely nagyobb autonómiát biztosít Bangsamoronak, a Mindanaon található muszlim többségű tartománynak. Ezért cserébe a Moro Iszlám Felszabadítási Front (Moro Islamic Liberation Front (MILF)), a fő lázadó csoport, felhagyott függetlenségi törekvéseivel. A nagyobb autonómia a 2014-es békeegyezményben került garantálásra.
A függetlenségért folyó harc 1969-ben kezdődött, mely az évtizedek során fegyveres csoportok, köztük muszlim szeparatisták, kommunista csoportok, vagy szimplán csak erőszakos bűnöző csoportok tömkelegét hívta életre. A toborzás jogi szabályozásának hiányában a dzsihadisták tettek szert a legnagyobb előnyre.
Azt követően, hogy a békeegyezményt aláírták, a Kongresszus visszariadt attól, hogy átvigye a törvényjavaslatot, miután a MILF harcosai negyvennégy, dzsihadisták ellen küzdő félkatonai rendőrt öltek meg. Duterte azonban – akinek hatalmi bázisa Davaoban, Mindanao központjában van – amikor 2016-ban elnök lett, a békefolyamat mellett köteleződött el. A Kongresszus viszont továbbra is haladt a törvényjavaslat elfogadásával. 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a korábbi békeegyezményt, mellyel felbőszítette a MILF egyik frakcióját. A Bangsamoro Iszlám Szabadságharcosok (Bangsamoro Islamic Freedom Fighters (BIFF)) névre hallgató szervezet elszakadt a MILF-től, és hűséget fogadott az Iszlám Államnak.
A Bangsamoro Organikus Törvény előtt még állhatnak kihívások, ez az egyik oka annak, hogy Modi az alkotmány újraírását szorgalmazza, mely az országot egységes államról föderációra változtatja. Bár a hónapokig tartó ostromban tavaly sikerült megölni Isnilon Hapilont, az Abu Sayyaf egyik jelentős vezetőjét, a terroristák délen aktívak maradtak. Marawi csatája és a mostani bombázás nyilvánvalóvá tette, hogy a dzsihadisták készen állnak lecsapni, hacsak a MILF és Duterte nem igyekszik véget vetni a helyzetnek.
Szerző: Mogyorósi Alexandra
