A hiányzó nők kérdése Indiában

Amartya Sen, Nobel-díjas indiai közgazdász 1990-ben egy súlyos problémára hívta fel a világ figyelmét, amikor egy cikkében arról írt, hogy a világból 100 millió nő, ezen belül Indiából 37 millió nő hiányzik ahhoz, hogy a férfiak és nők aránya a társadalomban egyenlő legyen.[1] A jelenség azóta sem tűnt el, sőt az adatok egyre aggasztóbbak lettek. Az ENSZ becslései szerint ahhoz, hogy a nemek aránya a világ népességében egyensúlyban legyen, a jelenlegihez képest 200 millió nővel többre lenne szükség.[2] A probléma Kína után Indiát sújtja leginkább, ahol nemcsak az érintett lakosság mérete, de a kérdés komplexitása és regionális eloszlása is kihívást jelent. Az indiai kormány 63 millióra teszi azt a számot, amennyivel természetes körülmények között több nőnek kellene élnie az országban, és 21 millióra becsüli azt a nőnemű népességet, melynek jelenléte „nem kívánatos” a társadalomban.[3] Joggal merül fel tehát annak a kérdése, hogy milyen okok állnak a torzulás hátterében, és milyen intézkedéseket próbál eszközölni az indiai kormány a probléma leküzdésére.

A nemi arányok eltolódása

Amikor Amartya Sen húsz évvel ezelőtt arról írt, hogy Észak-Amerika és Európa 1050-1060 körüli feminitási indexéhez képest – mely az 1000 férfira jutó nők számát jelenti – Ázsiában helyenként ez a szám a 940-et sem éri el[4], a korszerkezetük miatt szükségszerűen nőtöbblettel rendelkező Nyugatot, mint hivatkozási alapot választani nem volt szerencsés. A közgazdász észrevételét azonban nem tekinthetjük indokolatlannak. Annak ellenére ugyanis, hogy a nők természetszerűen sokkal ellenállóbbak, a nemi arányok egyensúlyi állapotától eltérően Indiában jelentősen a fiúk/férfiak javára billen a mérleg. Bár az 1991-es mélypontot követően – a nők születéskor várható élettartamának kitolódása miatt – növekedésnek indult a feminitási index, a teljes népességet tekintve még mindig nagyon alacsony a nők aránya az átlaghoz képest. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a legutolsó, 2011-es népszámlálás adatai szerint, országos átlagban 940 az 1000 férfira jutó nők száma Indiában, összehasonlításképp ugyanez az érték a világátlagot tekintve 990.[5] Másképp megfogalmazva, az indiai társadalomból 63 millió nő hiányzik ahhoz, hogy a férfiak és nők aránya azonos legyen, ez évente 2 millió hiányzó nőt jelent.[6] Az adatok a 0-6 év közötti korcsoportban a legriasztóbbak, ahol – a teljes népességre vetített feminitási index némi javulásától eltérően – drasztikusan romlanak a nemi arányok. A magzat nemének meghatározására szolgáló diagnosztikai eszközök elterjedésével az 1960-as évektől drasztikusan lefelé ível az 1000 fiúgyermekre jutó lánygyermekek számának görbéje, így hatvan év alatt 983-ról 914-re csökkent a 0-6 év közötti korcsoport feminitási indexe (1. ábra).[7]

1. ábra: A teljes népesség és a 0-6 év közötti korcsoport feminitási indexe Indiában 1951 és 2011 között
Forrás: Census India 2011, Gender Composition of the Population. Office of the Registrar General & Census Commissioner, India alapján szerkesztve

Mindez azonban csak az országos átlag, melyek mögött területenként nagy eltérések vannak. A nők számában megmutatkozó hiány India északi és nyugati államaiban, Jammu&Kashmirban, Punjabban, Haryanaban, Chandigarhban, Gujaratban és Maharashtrában figyelhető meg a legmarkánsabban, melynek okairól a későbbiekben még szó esik. A legalacsonyabb feminitási index a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is a volt portugál gyarmatokon, Damanban és Diuban mutatkozik meg, ahol csak 618 az 1000 férfira jutó nők száma a volt francia területek – Keralával (1084) vagy Puducherryvel (1038) – legmagasabb értékeivel szemben (2. ábra). Az elmúlt évtizedek lefelé ívelő tendenciájáról elmondható, hogy míg 1951-ben tizenegy olyan állam/szövetségi terület volt, melyben 1000 feletti értéket mutatott a feminitási index, addig 1961-ben ez a szám kilenc, 1971-ben három, 1981-ben kettő, 1991-ben pedig csak egyetlen egy. Habár a 2001-es népességszámlálás növekedést mutatott a teljes népesség feminitási arányában, tizenhét államban/szövetségi területen továbbra is a 933-as országos szint alatt maradt az index értéke, és csak két[8] olyan közigazgatási egység volt, ahol a nők aránya meghaladta az 1000-et. Optimizmusra adhat okot, hogy a legutóbbi, 2011-es népszámlálás az elmúlt hatvan évben nem látott 940-es feminitási indexet állapított meg, és annak ellenére, hogy továbbra is tizenhét állam/szövetségi terület hozza az országos átlagot, huszonnégyről huszonkilencre nőtt azon közigazgatási egységek száma, melyek pozitív tendenciáról számolhattak be. Ezekből az államokból/szövetségi területekből tizennyolcban több mint tíz pontos javulás figyelhető meg (3. ábra).

A 0-6 év közötti korcsoportról azonban nem mondható el ugyanez a trend. Amellett ugyanis, hogy a lánygyermekek esetében egyetlen állam/ szövetségi terület sem tudja felmutatni az 1000-es feminitási indexet, a harmincötből huszonhét államban/szövetségi területen nőtt – 22-től egészen 82 pontig – a nemi arányok torzulása a fiúgyermekek javára, még a hagyományosan jobb eredményt felmutatni képes keleti államokban is. Csupán nyolc ért el pozitív változást 2001-hez képest, és ennek is csak a fele az, mely 1%-nál nagyobb növekedést ért el.[9]

A nők számában megmutatkozó hiány nemcsak régiónként, hanem a városok és vidéki területek vonatkozásában is jelentős különbségeket mutat az utóbbiak javára. Az urbánus népesség feminitási arányszáma átlagosan 929 körül alakul a rurális területek 949-es értékéhez képest. Ehhez a mintához hasonlóan a 0-6 év közötti korcsoport esetében is látványosan megmutatkozik az eltérés, a városokban 905, vidéken 923 az 1000 férfira eső lánygyermekek száma, ám érdemes megjegyezni, hogy utóbbi esetében 2001-hez képest nagyobb mértékű a csökkenés (4. ábra).[10]

2. ábra: A nemi arányok területi eloszlása Indiában, 2011
Forrás: Census India 2011, Gender Composition of the Population. Office of the Registrar General & Census Commissioner, India. 

3. ábra: A teljes népességre és a 0-6 év közötti korcsoportra vonatkoztatott feminitási index változása India államaiban és szövetségi területein 2001 és 2011 között
Forrás: Census India 2011, Provisional Population Totals, Office of the Registrar General & Census Commissioner, India alapján szerkesztve

4. ábra Feminitási index a rurális és urbánus területeken 2001-ben és 2011-ben
Forrás: NEMES, Viktória: A nemi arányok eltolódásának vizsgálata Indiában. In: Modern Geográfia, 2016/1. szám, 3-22. pp.9. alapján szerkesztve

A nőhiány okai

Természetes körülmények között a világban átlagosan 100 újszülött lányra 105-106 fiúcsecsemő jut. Ennek az az oka, hogy mivel a biológiai törvények a nőket részesítik előnyben, a férfiak rövidebb ideig élnek, és halálozási rátájuk is magasabb. A fiúgyermekek kezdeti létszámfölénye így lassan kiegyenlítődik, sőt a 15-49 év közötti korcsoportban a nők kerülnek többségbe. Ettől eltérően Indiában azonban – a harmincas évek végéig minden korcsoportban – nagyobb arányban halnak meg a nők, mint a férfiak.[11] Amartya Sen a jelenség mögött a nők tömeges hátrányos megkülönböztetését, családon belüli kedvezőtlen alkupozícióit és az ebből fakadó kilátástalanságot vélte felfedezni, mely szükségszerűen a lánygyermekek elhanyagolásához vezet. A nemi arányok torzulását magyarázó okok közül csupán egy olyan merült fel, mely nem a nőket ért negatív diszkriminációt hozza fel. Emily Oster amerikai gazdaságkutató a férfi többletet a lányszületési hiánnyal, annak jelentős hányadát pedig a Hepatitis B vírus fiúszületési többletet előidéző hatásával hozta összefüggésbe. Szakértők azonban megállapították, hogy mivel az elsőszülöttek esetében a nemi arányok közel állnak a természeteshez, és csupán a sorban hátrébb lévő újszülötteket illetően nőnek számottevően az egyenlőtlenségek, a háttérben nem a vírusfertőzés áll. A kutató maga is belátta, hogy feltevése nem elégséges magyarázat, így megállapítását később visszavonta.[12]

Ma már konszenzus van arról, hogy a nemi arányok torzulásának két legfőbb oka a nők hátrányos helyzetbe kényszerítése, valamint a nemi alapon történő szelektív abortusz gyakorlata. Mindezek mögött olyan szocio-kulturális és gazdasági tényezők állnak, melyek esetében sokszor nem könnyű eldönteni, hogy okai vagy következményei-e a jelenségnek. A hindu jog és társadalom, mely a nőkkel szemben teljesen bizalmatlan, jól érzékelteti a nők helyzetét megalapozó hangot. Családban betöltött szerepük másodlagos, életüket örökös gyámságban, egy férfi uralma alatt kell leélniük. Férjüket istenként kell tisztelniük, házasságtörés esetén kitaszítással, vagy halállal kell szembenézniük.[13] Ha megözvegyülnek, csak fehérben járhatnak, kevesebb ételt kapnak, és ha nem kergetik el őket a háztól, épphogy csak megtűrik őket.[14] A nők megbecsültsége Indiában az idők során nem sokat változott, az egyetlen dolog, mellyel – pozíciójukon javítva – a közösségen belül tekintélyt szerezhetnek az az, ha fiú utódot szülnek. Ennek következtében a társadalomban erősen él a fiúpreferencia, melynek mély gyökerei vannak.

A lányszületéssel szembeni negatív hozzáállás legalapvetőbb oka a közösségek patriarchális társadalmi berendezkedése. E családmodell két olyan vonatkozást hordoz, mely szükségszerűen együtt jár a fiúpreferenciával. Az egyik ilyen a patrilinearitás, mely a családi vagyon és a termelőeszközök férfiágon való továbbörökítését takarja. Ezt erősíti a nők negatív diszkriminációját kiváltó másik vonatkozás, a patrilokalitás, mely a férfiak szülői házhoz való kötöttségét jelenti.[15] A hagyományok szerint ugyanis a nőnek házasságkötés után el kell hagynia otthonát és férje családjához kell költöznie, mely egyben azzal jár, hogy leszármazási vonalát onnantól a férj leszármazási ágának tekintik. Ebből következik az a felfogás, miszerint a férfiak alakítják a társadalmi rendet, a nőt pedig csak a férfiak reprodukcióját biztosító eszköznek vélik.[16]

A szakirodalomban sokszor előkerülő mondás, miszerint egy lányt felnevelni olyan, mint a szomszéd kertjét öntözni, találóan érzékelteti, hogy a patriarchális társadalmi berendezkedés a lányos családokat hátrányosan érinti.[17] Mivel a kiházasítás után a nők munkaereje kiesik, egy lánygyermek felnevelésének és iskoláztatásának magas költsége a szülők számára nem térül meg. A női munkaerő gazdasági haszna egyébként is kisebb, főleg annak fényében, hogy a lakosság jelentős hányada él napjainkban is – az alacsony termelési technológia következtében sok férfi munkáskezet igénylő – falvakban. Mindazonáltal a férj családja a feleség által ingyen munkaerőhöz jut. Az anyagi vonatkozásokat tekintve pedig az is kulcsfontosságú tényező, hogy megfelelően működő nyugdíjrendszer hiányában az idős szülőket és rokonokat a fiúk tartják el.

A hindu társadalmi berendezkedés és a férfiágon való öröklés következtében a nők csak házasság útján tudják fenntartani magukat. Az indiai esküvői szokások[18] miatt a kiházasítás azonban rendkívül költséges a lány családjának, nem beszélve a hozomány megfizetésének terhéről. A férj családja még az esküvő után is gyakran követelésekkel áll elő, mely könnyen adósságba kényszerítheti a lányos családot.[19] Bár a hozomány megkövetelését 1961 óta – komoly szankciókkal büntető – törvény tiltja,[20] a hagyomány a mai napig érvényesül. Ennek az anyagiaknál is súlyosabb következménye, hogy a férfiak gyakran pénzért házasodnak, és hogy ezt többször megtehessék, nem ritka, hogy a feleséget „véletlen” balesetek érik.[21] A gazdasági vonatkozásokon kívül pedig egy vallási ok is van, mely a fiúpreferenciát erősíti. A hindu közösségben a fiú utód nélkülözhetetlen a halotti szertartásnál, mivel csak ő gyújthatja meg az apa halotti máglyáját.[22]

Bár a rendkívüli sokszínűség miatt nem lehet egyértelmű és kielégítő választ adni a regionális különbségek okára, az bizonyos, hogy ezek a tényezők szerepet játszanak abban, hogy a nők hiánya területileg egyenlőtlenül oszlik el az országban. Az, hogy a nemi arányok torzulása India északi és nyugati államaiban figyelhető meg a legmarkánsabban, részben annak tudható be, hogy ezek a területek történelmileg búzán alapuló agrárgazdaságra, és az ehhez szükséges férfi munkaerőt biztosító nagycsaládra rendezkedtek be. A hozomány hagyománya ezekben a régiókban jóval fejlettebb, mint észak-keleten, vagy délen, és a patrilokalitás is sokkal erősebb. A nők alacsony státuszával és magasfokú iskolázatlanságával ellentétben az észak-keleti és déli államokban a nők sokkal műveltebbek, jobb körülmények között élnek, és szerepük is fontosabb a rizsalapú mezőgazdaságban. A feleségeknek nagyobb lehetőségük van hazalátogatni szüleikhez, sőt Keralában néhány kaszt esetében még a női ágon való öröklés is felbukkan.

A fiúpreferencia következményei

A fiúpreferencia és a férfitöbblet súlyos következményeire már fentebb is történt utalás, ám érdemes a problémát részletesebben is tárgyalni. A fiúgyermekeket előnyben részesítő szocio-kulturális és gazdasági szükségszerűségek következtében a lánygyermekeket elhanyagolják, fiútestvéreiknél jóval kisebb arányban taníttatják, kevésbé gondos egészségügyi ellátásban részesítik – ha egyáltalán orvoshoz viszik – és mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban elégtelenül táplálják. Mindez a lányok körében magasabb halálozási arányhoz, azon keresztül pedig a nemi arányok torzulásához vezet.[23]

A lányok hátrányos megkülönböztetésének azonban van egy sokkal drámaibb megnyilvánulása, a csecsemőgyilkosság. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy a lánycsecsemőket a Gangeszbe fojtották, a technológia fejlődésével azonban a nemi diszkrimináció a magzati korra tevődött át. Az ultrahang-diagnosztika megjelenésével lehetőség nyílt a magzat nemének megállapítására, melynek hatására jelentősen megugrott az abortuszok száma.[24] A terhességmegszakítás évtizedek óta szelektíven történik, hiszen az elvégzett beavatkozások 99 százaléka a lánymagzatokat érinti.[25] Bár 2017-2018-as felmérésében az indiai kormány nem közölt hivatalos adatokat a végrehajtott abortuszok számáról, egy körültekintő módszertannal felállított becslés szerint körülbelül 11,8-14,1 millió[26] nőnemű magzat életét oltották ki 1990 óta szelektív terhességmegszakítással. A gyakorlat elterjedése olyan prenatális diagnosztikai eljárásokról szóló törvény megalkotására késztette 1994-ben a törvényhozást, mely tiltja – és megszegés esetén akár tízéves börtönnel bünteti – a szelektív terhességmegszakítást. Az új orvosi technikák megjelenésének köszönhetően 2003-ban újabb jogszabály született, mely már a mesterséges megtermékenyítés során végzett, a születendő gyermek nemét befolyásoló beavatkozás tilalmát is magába foglalja.[27] A törvény azonban számos kiskaput biztosít a terhes nők számára,[28] így a terhességmegszakítás napjainkban is elérhető Indiában. A statisztikák arra engednek következtetni, hogy a regisztrált eseteknek akár tízszeresét végezhetik el illegálisan, melynek következtében ellensúlyozásra kerül a fiú magzatok és gyermekek magasabb halálozási arányából származó előny.

A férfitöbblet talán egyik legnyilvánvalóbb következménye, hogy sok férfi nem jut feleséghez. A hindu társadalomban a kasztok nagy része endogám, a nők hiánya azonban kezdi fellazítani ezt a hagyományt. A más etnikumhoz, nyelvterülethez való tartozás ma már nem jelent akkora akadályt, sőt, a feleségvásárlás is egyre gyakoribb.[29]  Egy tehetősebb haryanai, vagy punjabi férfi akár több ezer dollárt is kifizethet leendőbelijéért, és még válogatni is tud, mivel a házasságkötési ügyletek lebonyolítására komoly üzleti hálózat alakult ki.[30] Olyan ingoványos terület ez, melyet csak hajszálak választanak el a prostitúciótól. A lánygyermekek/nők árusítása egyébként sem ritka Indiában, ennek ugyanúgy megvannak a gyökerei, mint minden másnak. A nők adásvételének eredetét a dévadászi-rendszerben[31] kell keresni, mely során a lányokat felajánlották az isteneknek, úgymond szakrális prostituálttá téve ezzel őket. A hagyományt 1982-ben betiltották, de a gyakorlat nem sokat változott. A helyzeten az a nézet sem segít, miszerint egy ártatlan lánnyal való együttlét alkalmas a nemi betegségek gyógyítására, mivel a fiatal lányokért így jóval többet is hajlandók kifizetni a kliensek.[32]

A nemi arányok eltolódásának másik házassággal kapcsolatos problémája, a gyermekházasságok kérdése. A nők hiányának következtében és azért, hogy a család számára a gyermek minél kisebb költséget jelentsen, a lányokat már nagyon fiatalon férjhez adják. Mindez azonban csak részben vezethető vissza a nők hiányára, a jelenség ugyanis egyben a hindu jogfelfogás egyik következménye is. Mivel a gyermekgyilkossággal egyenértékű bűnnek számít, ha az apa nem adja lányát időben férjhez, a család igyekszik minél előbb kiházasítani őket.[33] Bár az UNICEF jelentése szerint egy évtized alatt közel felére[34] esett vissza a gyermekházasságok aránya Indiában, – a lányok 27 százalékának 18. életévük betöltése előtti férjhez adásával – még mindig messze az ország áll az első helyen a világon.[35] Magától értetődik, hogy a gyermekházasság nagyban hozzájárul a nők helyzetének romlásához, mivel a kiskorú feleségeknek kisebb esélyük van az iskola befejezésére és az elhelyezkedésre[36], a korai gyermekszülés pedig nagyobb veszélyt jelent mind az anyára, mind az újszülöttre nézve.

A nők hátrányos helyzetének egyik leglátványosabb megnyilvánulása az ellenük elkövetett erőszakos bűncselekmények megszaporodása, még akkor is, ha annak területi eloszlása csak részben esik egybe a nemi egyenlőtlenségekkel. A hozomány hagyományánál már említésre került, hogy egy jobb házassági ajánlat esetén nem ritka, hogy a férj balesetnek álcázott gyilkosság[37] révén próbál megszabadulni feleségétől. A probléma súlyossága azonban nem lett kellőképp kihangsúlyozva, pedig India a hozomány miatt bekövetkezett halálesetek számában is első helyen áll világviszonylatban. Az Indiai Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartási Hivatal (Indian National Crime Records Bureau) legfrissebb adatai szerint, 2016-ban 7628 nőt öltek meg a hozomány miatt, ami napi 21 halálesetet jelent. Ez azonban csak a bejelentett esetek száma, a valóságban jóval több nő halhat meg. Az igazságszolgáltatás elégtelenségét mutatja, hogy a jelentett eseteknek is csupán a 30%-ában – helyenként csak 10%-ában – hoznak ítéletet.

Ennél is aggasztóbbak a nők ellen elkövetett bűncselekményekre és azok időbeli változására irányuló adatok. A hivatalos statisztika szerint ugyanis ezek száma a 2015-ös 329.243 jelentett esetről 2016-ban 338.954-re nőtt. E bűncselekmények legnagyobb hányada, több mint harmada a férj vagy más férfi rokon által elkövetett kegyetlenség kategóriájába esik.[38] Szintén érdemes kiemelni a nemi erőszakot, melynek egyre több nő esik áldozatául, noha erről a sajtó csak az utóbbi időben ad visszahangot. Habár a szexuális erőszak Indiában mindennapos, egy fiatal lány életét követelő, kegyetlen módon elkövetett csoportos erőszak kellett 2012-ben ahhoz, hogy a világ felfigyeljen a problémára. Az eset után soha nem látott tömeges megmozdulásokra került sor Újdelhiben, valamint az ország több városában, és a nők ellen elkövetett nemi erőszak bejelentéseinek száma is jelentősen megugrott.[39]

A legfrissebb adatok szerint 2016-ban 38.974 szexuális erőszakot jelentettek, mely 12,4 százalékos növekedést jelent az előző évi 34.651 esethez képest. Sokkoló tény, hogy az áldozatok több mint 43 százaléka kiskorú, és hogy az erőszak 95 százaléka családi, vagy ismeretségi körön belül történik.[40] A tisztánlátást nehezíti és a helyzetet rontja, hogy becslések szerint az esetek 99 százaléka nem kerül nyilvánosságra.[41] Az ennek hátterében húzódó egyik ok az, hogy az áldozat tart a megbélyegzéstől és megtorlástól, mivel a hindu társadalom gyakran kiközösíti azt a nőt, akit megerőszakoltak. Házassági kilátásai szertefoszlanak, és gyanakvással tekintenek rá, mondván, hogy biztosan ő a hibás azért, mert kirívóan viselkedett.[42]

A bejelentések elmulasztásának másik oka a jogi ismeretek hiánya és az igazságszolgáltatással szembeni bizalmatlanság. Utóbbi nem megalapozatlan, hiszen a bejelentett esetek csupán kevesebb mint felében folytatják le az eljárást, és elmarasztaló ítélet azoknak is csak a 25,5 százalékában születik. Abszolút számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy 2016-ban a 38.974 jelentett esetből csak 18.552 esetben folytatták le a tárgyalást, és csak 4739 ügyben hoztak ítéletet.[43] Az indiai igazságszolgáltatás hatékonysága tehát alacsony, mivel nem felel meg annak az elvárásnak, hogy az áldozat információi alapján gyors ítéletet hozzon a támadó ellen. Sokszor pedig maguk a hatóságok is kétkedve hallgatják a nemi erőszak bejelentéseket, és megkérdőjelezik az áldozat rendelkezésre bocsátott információinak hitelességét.[44]

A kormány intézkedései a nemi arányok torzulásának leküzdésére

Tekintettel arra, hogy India nem egy újszerű jelenséggel áll szemben, a kormány évtizedek óta küzd a nemi egyenlőtlenségek enyhítéséért. Legyen szó az oktatásról, az egészségügyi ellátásról vagy a foglalkoztatásról, a nők hátrányos helyzetének kérdése, társadalmi szerepvállalásuk megerősítése és önállóságuk korlátjainak leküzdése rendszerint fontos részét képezik az ötéves terveknek. A vallás, faj, nem, kaszt és születési hely szerinti megkülönböztetést az alkotmány is elutasítja, mely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít a politikai, gazdasági és társadalmi szférában a férfiak és nők számára. Megtagadja továbbá azokat a gyakorlatokat, melyek derogálják a nők méltóságát, és lehetővé teszi az államnak, hogy külön rendelkezéseket hajtson végre a nők javára.[45]

Mindazonáltal számos jogszabállyal a törvényhozás is igyekszik erősíteni a nők jogait, jólétét és biztonságát előmozdító folyamatot. Ezek közül szemezgetve a Hindu Házassági Törvény 1955-ben például jogot biztosít a lányoknak arra, hogy az érett kor elérése előtt elutasítsák a gyermekházasságot, függetlenül attól, hogy elhálták-e azt. A túl korai férjhez adást és szülést megelőzve az 1976-os törvénymódosítás pedig tizenötről tizennyolc évre emelte a lányok házasságkötésének alsó korhatárát. Folytatva a sort, az erkölcstelen adásvétel megelőzésére szolgáló 1956-os törvény, melyet 1988-ban módosítottak és neveztek át, abba a kategóriába[46] sorolja a nők és férfiak szexuális kizsákmányolását, melynek elkövetése esetén a rendőrségnek – akár bírói engedély nélkül is – joghatósága van a parancs nélküli letartóztatásra és a kivizsgálás elindítására. Egy 1961-es törvény ugyanebbe a csoportba sorolja a hozomány gyakorlatát, és a büntetőtörvénykönyv szerves részévé teszi az annak következtében beálló halált. Büntethetőnek nyilvánítja ugyanis a férjet és más férfi hozzátartozót abban az esetben, ha bizonyossá válik, hogy a feleség az őt ért kegyetlenség miatt követ el öngyilkosságot a házasság első hét évében.[47] A nagy felháborodást keltő 2012-es csoportos erőszak után alig egy héttel pedig egy bizottságot hoztak létre a büntetőjog módosítási lehetőségeinek kutatására, melynek jelentése alapján a parlament új törvényt fogadott el. A törvény a nemi erőszaknál szélesebben és átfogóbban határozza meg a szexuális zaklatás fogalmát, mely végre felkerült a bűncselekmények listájára. Súlyosbodott a nők szexuális célú emberkereskedelmének büntetőjogi megítélése is, így noha részleges, de jelentős előrelépés történt a nemi egyenlőtlenségek leküzdését támogató jogi szabályozásban.[48]

Az időben kicsit visszalépve külön említésre méltó a hindu jog egyik legvitatottabb kérdésének, a szatí gyakorlatának betiltása. A fogalom arra az i.u. 320-550 közötti időszakra visszanyúló – a nyugati forrásokban barbár, kegyetlen rítusnak feltüntetett – hagyományra utal, mely az özvegy önként elkövetett vagy a rokonság által kényszerített máglyahalálát takarja. A 19. században százszámra történtek olyan esetek, mely során a megözvegyült nő öngyilkosság útján férje után halt, de a leghíresebb szatít 1987-ben egy alig tizennyolc esztendős fiatal lány, Roop Kanwar követte el, amikor máglyára lépett ötszáz szemtanú jelenlétében. Bár az esemény nagy visszhangot kapott, és két héttel később ötvenezren mentek a helyszínre, hogy megemlékezzenek, megrázó, hogy a jelenlévők közül senki sem tiltakozott, vagy akadályozta meg a tettet. Az eset után a kormány még ugyanabban az évben kiadta a szatí gyakorlatát betiltó törvényt, ám komoly viták folynak arról, hogy az állam minden tőle telhetőt megtesz-e – és egyáltalán meg akar-e tenni – a túlkapások ellen. Az említett esetnél maradva, habár ötvenhat embert vádoltak meg gyilkossággal, az abban való részvétellel és a lány meggyilkolásának dicsőítésével, végül senkit sem ítéltek el. A tiltó törvény nem vetett véget az ősi hagyománynak, melynek napjainkban is csak egyes példáiról szerez tudomást a közvélemény.[49]

Eltekintve attól, hogy a gyakorlatban mennyire váltja be a hozzáfűzött reményeket, a már korábban érintett szelektív abortusz tilalma nagy előrelépés a jogi szabályozást tekintve. Az 1994-es prenatális diagnosztikai eljárásokról szóló törvény és annak 2003-as kiegészítése szigorú feltételeket követelő regisztrációhoz köti, és állami ellenőrzés alá vonja a nemek meghatározására alkalmas diagnosztikai eszközökkel rendelkező intézményeket, és a vizsgálatot csak meghatározott genetikai rendellenességek kiszűrése céljából engedélyezi. Tiltja a magzat nemére irányuló információ kiadását, és az azt befolyásoló technikák reklámozását. A rendelkezés megszegése a pénzbüntetés mellett öt évig terjedő szabadságvesztést von maga után.[50]^,[51] Habár a törvény hatékonyságát nagy szkepticizmus övezi, a kutatások azt sugallják, hogy a jogszabály sikeresnek bizonyul a nemi aránytalanságok romlásának megakadályozásában. Az első olyan tanulmány, mely az ok-okozati összefüggéseket vizsgálta, arra a megállapításra jutott, hogy a törvény hiányában 13-20 ponttal, vagy másképp kifejezve, további 51.000 női magzat hiányával romlanának Indiában a nemi arányok.[52]

A jelenlegi kormány intézkedéseire áttérve Modi miniszterelnök az elmúlt években jó néhány beszédet tartott arról, hogy India fejlődését tekintve milyen lényeges a nők szerepének megerősítése mind politikai és gazdasági, mind társadalmi értelemben. Idén májusban arról beszélt, hogy a nőket érintő fejlődéstől a nők vezette fejlődés irányába történő elmozdulás idejét éli az ország, melyben a pártot és a kormányt a „nők először” mantrája vezérli.[53] Néhány nappal ezelőtt pedig megállapította, hogy semelyik ország nem realizálhat előrehaladást, ha a férfiak és a nők nem egyenlő partnerek a fejlődési folyamatban.[54]

Az elmúlt években a kormány több elemzést készített a végbement változásokról, hogy következtetéseket vonjon le arról, hogy milyen irányba tart az ország a nők szerepének és státuszának növelése, valamint a nemi arányok kiegyenlítése ügyében. A nők hátrányos helyzetének leküzdése mellett a vizsgálat mögött természetesen az a tény is mint ösztönző erő megtalálható, miszerint Indiában a gazdasági teljesítmény csupán egyhatodához járulnak hozzá a nők. Ezzel a legalacsonyabb részesedésű országok között szerepel a világon. A formális és informális szektort is beleértve, Indiában 28,5 százalékra esett a nők foglalkoztatási rátája 2017-ben annak ellenére, hogy a munkaképes korú nők száma egynegyedével – 470 millió főre – növekedett. Az indiai ipar 2005 óta mintegy 35 millió munkahelyet teremtett, de ennek 90 százalékát férfiak töltik be. Pedig a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint 27%-kal lehetne gazdagabb az ország, ha a nők foglalkoztatási rátáját a férfiak szintjére emelnék.[55] A McKinsey & Company pedig úgy véli, hogy India GDP-je 60 százalékkal lehetne magasabb 2025-re, ha a nők a férfiakkal egyenlő státuszt töltenének be a munkahelyeken.[56]

A kormány olyan intézkedésekkel próbálja behozni a lemaradást, mint például a 26 hetes, kötelező, fizetett szülési szabadság, vagy annak az előírásnak a bevezetése, mely minden olyan intézménytől bölcsődei ellátás felajánlását követeli meg, mely ötvennél több munkavállalót foglalkoztat. A nők szerepvállalásának erősítésére tett erőfeszítés egyik zászlóshajójának Modi a 2015-ben indított MUDRA Yojana rendszert nevezte meg, mely egymillió rúpiáig terjedő összegben biztosít finanszírozást a vállalkozóknak. A miniszterelnök elmondása szerint három év alatt 4,28 ezer milliárd rúpia értékben több mint 90 millió kölcsönt nyújtottak, melyet több mint 70 millió esetben női vállalkozók kaptak.[57] Számtalan további példát lehetne felhozni arra, hogy hogyan próbálja a kormány a – Modi által vizionált „új India” szerves részeként meghatározott – nők ereje iránti teljes és átfogó elköteleződést megvalósítani. Az illemhelyek hiányától[58] kezdve, mely a fertőzésekre érzékenyebb nőket kedvezőtlenebbül érinti, a közlekedést biztonságosabbá tévő kamerák felszerelésén és a nők számára létrehozott válságkezelő központ felállításán át az anyák halálozási arányának csökkentését megcélzó nemzeti egészségügyi program kidolgozásáig, a kormány igyekszik minél több kihívásra megfelelő választ adni. Csupán két összeggel szemléltetve, az adminisztráció 500 millió rúpiát szán arra, hogy a nők biztonságosan utazhassanak, és 1,5 milliárd rúpiát arra, hogy a nagyvárosokban is a lehető legkisebb fenyegetés érje őket.[59]

A nemi arányok torzulásának leküzdésére tett kísérlet egyik legszembetűnőbb példája a 2015-ben meghirdetett Save the Daughter, Educate the Daughter kampány, mely az oktatás erejére bízza a lánygyermekekkel szembeni ellenérzés és a szelektív terhességmegszakítás mérséklését. A kormány kezdetben 1 milliárd rúpiát allokált a projektre, mely India száz körzetében, több szektorra kiterjedő cselekvéssel igyekszik előmozdítani a lánygyermekek oktatását és védelmét. A Gazdasági Ügyekért Felelős Kabinettanács (Cabinet Committee on Economic Affairs) később a 2011-es népszámlálás eredményeinek megfelelően hatszáznegyven körzetre bővítette a kampány lefedettségét, és 1,132 milliárd rúpiára emelte a 2020-ig tartó költségvetést.[60]

A program kezdete óta viszonylag még kevés idő telt el, így nehéz következtetéseket levonni arról, hogy milyen eredmények érhetőek el a projekttel. Ugyanennyire nehéz megjósolni a kormány legújabb intézkedésének, a tizenkét éven aluli gyermekek megerőszakolásáért kiszabható halálbüntetés bevezetésének következményeit. Az idén áprilisban hozott sietős döntés annak az azt megelőző hetekben elkövetett két kegyetlen erőszakcselekménynek az eredménye, melynek végrehajtói hindu szélsőjobboldali csoportokkal és a kormányon lévő Baratija Dzsanata Párttal (BJP) hozhatók összefüggésbe. Az úgynevezett Unnao esetben egy BJP politikust gyanúsítottak meg azzal, hogy egy tizenhét éves lány ellen követett el nemi erőszakot. A helyzeten csak rontott, hogy a lány apja meghalt a rendőrségi őrizetben egy nappal azután, hogy a lány igazságszolgáltatást kért. A másik esetben egy nyolcéves muszlim lányt raboltak el, erőszakoltak majd öltek meg Jammu és Kashmírban. A vezetés a vonatkozó törvények szigorításával reagált a túlkapásokra, mely nemcsak a tizenkét év alatti lánygyermekek ellen elkövetett nemi erőszak esetén hagyta jóvá a halálbüntetést, de a tizenhat éven aluli lányokat ért szexuális erőszak esetében is növelte a kiszabható büntetés mértékét.[61] Szakértők és gyermekjogi aktivisták azonban megkérdőjelezik a szigorítás elrettentő funkcióját, kritikával illetik a fiúgyermekek ellen elkövetett bűncselekmények szankcionálásának hiányát, és úgy vélik, hogy a halálbüntetés bevezetése csak hajlamosabbá teszi majd a családokat az erőszak elrejtésére. Feltételezik továbbá, hogy az elkövetők nagyobb arányban oltják majd ki áldozatuk életét, hogy megelőzzék az ellenük folytatott eljárást.[62]

Az általános választásokhoz közeledve a kormányzópárt a nők védelmét és szerepük megerősítését illetően proaktív színben igyekszik feltüntetni magát. A retorika és az intézkedések ellenére azonban számos olyan kritika éri a kormányt, miszerint a vezetés nem tesz meg mindent a törvények érvényesítéséért és a nők hátrányos megkülönböztetésének leküzdéséért. A nők jelenléte a felső döntéshozói pozíciókban és általában véve a politikai életben sokat elárul arról, hogy hogyan viszonyul a kormány a szerepének megerősítéséhez. A nők politikai részvételét tekintve az Inter-Parliamentary Union adatai szerint India rendkívül rossz helyen áll a világ ranglistáján.  A parlament alsó házában helyet foglaló nők arányát figyelembe véve az ország 11,9 százalékos női részvétellel a 147. helyet foglalja el az Egyesült Nemzetek Szervezetének 193 tagállama közül, de az arány a felsőház esetében sem magasabb. A kormány nem tett lépéseket azért, hogy keresztülvigye azt a rezervációs törvényjavaslatot, mely az alsóházban és a tagállamok törvényhozó testületeiben biztosítaná a helyek 33 százalékát a nőknek. A kabinet esetében is hasonlóan aránytalan a helyzet, Modi huszonhat kabinetminisztere közül csak hat női miniszter van.[63]

A kormányt ért kritika a nőkre fordított állami kiadások csökkentése miatt is gyakran éles, mivel számtalan olyan program van, mely nem allokál külön forrásokat a nőkre. Ahol pedig mégis van külön ilyen kategória, ott vagy az összeg mértékét, vagy az arra jogosultak körét nyirbálták meg.[64] A Save the Daughter, Educate the Daughter kampányra szánt 1,132 milliárd rúpiás összeg kapcsán pedig az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Sardar Pater indiai államférfi és szabadság harcos tiszteletére emelt szoborra a kormány 2 milliárd rúpiát különített el.[65] Ami azonban talán leginkább igazolja a kritikákat az az, hogy a Thomson Reuters Foundation által a kérdéssel foglalkozó 548 szakértő körében elvégzett idei felmérés szerint – Afganisztánt és Szíriát is megelőzve – India a világ legveszélyesebb országa a nők számára. A romló tendenciát mutatja, hogy ugyanez a felmérés 2011-ben még a negyedik helyre sorolta az országot.[66]

Az urbanizáció, a jólét növekedésének és a nemi arányok torzulásának összefüggései

Az előzőekben láthattuk, hogy a kormány intézkedései a nők oktatásának népszerűsítésére, a jobb életkörülmények megteremtésére és gazdasági helyzetük megerősítésére helyezi a hangsúlyt. A koncepció mögött az a napjainkban egyre inkább elfogadottá váló nézet áll, miszerint az életszínvonal fokozatos emelkedésével, a nők szociális helyzetének javulásával és – az iskoláztatás következtében – a társadalmi szemléletben végbemenő változásokkal egyre inkább gyengül a fiúgyermekek iránti elkötelezettség, és így idővel csökken a nemi arányokban megmutatkozó különbség. Bár egyelőre kevés idő telt el ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, ez az összefüggés India esetében úgy tűnik, hogy nem állja meg a helyét.

A nők oktatásának hatását lebecsülni India kapcsán sem érdemes, hiszen empirikus bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a nők iskoláztatásának terjedése, mely hozzásegítette őket ahhoz, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a gyermekvállalási kérdésekbe, jelentősen hozzájárult a termékenységi ráta csökkenéséhez. Bár az országos átlag (2,3 gyermek/nő) még mindig a 2,1-es reprodukciós ráta fölött van, jelentős előrehaladást mutat a tíz évvel ezelőtti 2,8-as értékhez képest.[67] Az oktatás terjedéséből a nemi arányok javulása azonban nem következik automatikusan. Azt gondolhatnánk, hogy a tanultabb, jómódúbb családok sokkal progresszívebb attitűddel állnak a gyermek neméhez, ám a tény, hogy az iskolát végzett, képzettebb nők esetében jóval magasabb a szelektív terhességmegszakítás aránya, mint az írástudatlanok körében, nem erre enged következtetni. Az életszínvonal emelkedésével a családok megengedhetnék maguknak, hogy felneveljék a lánygyermekeket, de a születésszám visszaesésével a kevesebb gyermeket vállaló családoknál mindinkább fontosabb lett, hogy legalább az egyik, vagy az egyetlen gyerek fiú legyen.[68] Mivel 1-2 gyermekszám esetén csökken annak az esélye, hogy fiú utód szülessen, jelentősen visszaesik – egy gyermeknél nullára zuhan – a lányokkal szembeni tolerancia is (5. ábra). Ez pedig jóval magasabb számú szelektív terhességmegszakításhoz vezet, melyhez a tanultabb, tehetősebb nők anyagilag is könnyen hozzáférhetnek.

A jövedelmi viszonyok és a feminitási index negatív korrelációját jól szemlélteti az az alábbi ábra, mely a születéskori nemi arányok és az egy főre eső jövedelem közötti összefüggést vizsgálja 1970-ben és 2014-ben (6. ábra). Világosan leolvasható, hogy India jóval a regressziós vonal fölött helyezkedik el, és hogy az egy főre eső jövedelem növekedése romló nemi arányokkal párosul. Ha ugyanezeket a változókat 1991-re és 2011-re vonatkoztatva India egyes államai és szövetségi területei esetében szemléljük, ugyanerre a következtetésekre jutunk (7. ábra). A gazdasági fejlődéssel nemcsak a nemi arányok torzulása fokozódik, de a regressziós vonal is feljebb húzódik. Azt pedig, hogy az urbanizáció és az azzal párosuló modernizáció mennyire nem kedvez a nemi arányok kiegyenlítődésének, a kormány think tank-jének – a National Institution for Transforming India – legfrissebb, 2018. februári elemzése jól mutatja (8. ábra). A népesség szerinti nagyobb államokat vizsgálva a kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a 2014-2015-ös referenciaévben 21 államból 17-ben romlottak a nemi arányok a fiúk javára a 2012-2014-es bázisévhez képest. Egy államban stagnált, és csak háromban javult a helyzet.

A fent megállapított összefüggések és a romló tendencia alapján úgy tűnik, hogy a torzulás leküzdéséhez a kormánynak további és mélyrehatóbb intézkedésekre van szüksége. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy bár az elfogadottá vált elméletek India kapcsán egyelőre nem látszanak beigazolódni, még nem rendelkezünk kellő hosszúságú időtartamra vonatkozó adattal ahhoz, hogy elvessük őket. Az optimista hangokat pedig az erősíti, hogy a nemi arányok a kiegyenlítődés fázisa előtt egy sajátos átmeneti szakasz során rendszerint fokozatosan torzulni szoktak.

 

5. ábra: A gyerekszám, a fiú születések és a lánytolerancia összefüggései
Forrás: NEMES, Viktória: A nemi arányok eltolódásának vizsgálata Indiában. In: Modern Geográfia, 2016/1. szám, 3-22. pp.12. alapján szerkesztve

 

 6. ábra: A születéskori nemi arányok és az egy főre jutó reáljövedelem 1970-ben és 2014-ben
Forrás: Gender and Son Meta-Preference: Is Develpment Itself an Antidote? In: Economic Survey 2017-2018, Vol.1., 102-118., pp.112. alapján szerkesztve

 

7. ábra: A 1-6 év közötti korcsoport nemi aránya és az egy főre eső reáljövedelem India államaiban
Forrás: Gender and Son Meta-Preference: Is Develpment Itself an Antidote? In: Economic Survey 2017-2018, Vol.1., 102-118. pp.113. alapján szerkesztve

8. ábra: A születéskori nemi arányok India nagyobb államaiban
Forrás: Healthy States, Progressive India - Report on the Ranks of States and Union Territories. Government of India, National Institution for Transforming India alapján szerkesztve

Összegzés

A kiegyensúlyozatlan nemi arányok által érintett lakosság méretét tekintve India az egyik legérintettebb országok közé tartozik. Az évtizedek óta tartó férfitöbblet növekedésének köszönhetően mára becslések szerint 63 millió nő hiányzik a társadalomból. A teljes népességet tekintve csak az elmúlt húsz évben kezdődött némi javulás, de annak fényében, hogy a 0-6 év közötti korcsport esetében folyamatosan romlanak a nemi arányok, ez a pozitív változás inkább csak az anyák csökkenő halálozási arányának, semmint a probléma gyökerénél lévő változásnak tudható be. A tény, hogy a nemi arányok a tanultabb, jómódú családok körében is – sőt ott a leginkább – a fiúgyermekek javára tolódnak el, valami mélyebb kulturális meghatározottságra enged következtetni. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a nők számában megmutatkozó hiány nem egész Indiára, hanem főként csak a nyugati-, északnyugati államokra jellemző, és hogy ez a törésvonal a rurális és urbánus területek között is megfigyelhető.

A nemi arányok torzulásának hátterében húzódó két fő ok a fiúpreferencia és a nők hátrányos helyzete, melyhez, mint láthattuk, komplex szocio-kulturális és gazdasági tényezők vezetnek. A legmeghatározóbb ezek közül a patriarchális társadalmi berendezkedés és annak két vonatkozása, a patrilinearitás és patrilokalitás, de a vallási és gazdasági szempontok – mint például a hozomány terhe – is jelentősen hozzájárulnak a jelenséghez. Következményként a lánygyermekek súlyos alultápláltsága, nem megfelelő orvosi ellátása, az ellenük kegyetlen módon elkövetett (nemi) erőszak gyarapodása, valamint a női magzatok életének nagyarányú kioltása sorolható fel. A szülői hanyagság a lánygyermekek halálozási arányának növekedéséhez vezet, mely a szelektív terhességmegszakítás megugrott számával párosulva meggátolja, hogy a korszerkezeti sajátosságoknak megfelelően idővel kiegyenlítődjön a fiúszületési többlet.

A hagyományok olyan erősen élnek a jelenkori Indiában, hogy a várakozásoktól eltérően a nemi arányok javulása nem mutat egyenesen arányos összefüggést az oktatás terjedésével és a jólét növekedésével. Sőt, a két változó között negatív korreláció állapítható meg. A népességszaporulat visszaesésével ugyanis mindinkább nő a fiúgyermekek iránti igény, melynek biztosítása – az életszínvonal emelkedése következtében könnyebben elérhető diagnosztikai technikáknak és preventív beavatkozásoknak köszönhetően – ma már egyszerűen kivitelezhető. Az, hogy a nemi arányok a kiegyenlítődés fázisa előtt egy átmeneti szakaszban rendszerint torzulni szoktak, sokak számára nyújt reményt arra, hogy ez a negatív korreláció hosszú távon pozitívvá válik. Ehhez azonban mélyen gyökerező kulturális és szemléletbeli változásokra lenne szükség.

Források:

ABBAMONTE, Jonathan: Missing in India: 63 million women. In: Mercatornet, 2018. február 14. https://www.mercatornet.com/demography/view/missing-in-india-63-million-women/21025 (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 10.)

ATTANÉ, Isabelle – GUILMOTO, Christophe: Watering the Neighbour’s Garden. The Growing Demographic Female Deficit in Asia. In: Committee for International Cooperation in National Research in Demography, Paris, 2007. http://www.cicred.org/Eng/Publications/pdf/BOOK_singapore.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

BANDYOPADHYAY, Sujan: A Closer Look at Statistics on Sexual Violence in India. In: The Wire, 2018. május 8. https://thewire.in/society/a-closer-look-at-statistics-on-sexual-violence-in-india (utoljára megtekintve: 2018.augusztus 11.)

BENIWAL, Vrishti – PRADHAN, Bibhudatta: Modi Targets Women Voters to Help Him Stay in Power. In: Bloomberg, 2017. december 11. https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-12-11/women-targeted-by-modi-to-help-him-retain-power-in-india (utoljára megtekintve 2018. augusztus 16.)

BORPUJARI, Priyanja: Will the Death Penalty Protect India’s Daughters From Rape? In: The Diplomat, 2018. április 24. https://thediplomat.com/2018/04/will-the-death-penalty-protect-indias-daughters-from-rape/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

BROOKS, Robert: „Asia’s Missing Women” as a Problem in Applied Evolutionary Psychology? In: Evolutionary Psychology, 2012., Vol.12(5)., 910-925.

Budget 2014: Rs. 200 cr For Sardar Patel Statue vs Rs. 150 cr for Women’s Safety. In: NDTV, 2014. július 10. https://www.ndtv.com/india-news/budget-2014-rs-200-cr-for-sardar-patel-statue-vs-rs-150-cr-for-womens-safety-586649 (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

Census India 2011, Gender Composition of the Population. Office of the Registrar General & Census Commissioner, India. https://www.educationforallinindia.com/chapter5-gender-composition-of-population-2011-census.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 10.)

Census India 2011, Provisional Population Totals, Office of the Registrar General & Census Commissioner, India. http://www.censusindia.gov.in/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 13.)

CHATTERJEE, Rituparna: India’s death penalty for rapists of young girls could push them to kill. In: The Guardian, 2018. április 24. https://www.theguardian.com/global-development/2018/apr/24/india-death-penalty-rapists-young-girls-murder-avoid-detection (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

Crime in India 2016. National Crime Records Bureau, Government of India. http://ncrb.gov.in/StatPublications/CII/CII2016/pdfs/NEWPDFs/Crime%20in%20India%20-%202016%20Complete%20PDF%20291117.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

DANG, Geetika – KULKARNI, Vani – GAIHA, Raghav: Dowry Death or Murder? In: Inter Press Service, 2018. március 19. http://www.ipsnews.net/2018/03/dowry-death-murder/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 10.)

Dowry Prohibition Act, 1961. National Comission for Women, India http://ncw.nic.in/pdfreports/Towards%20Gender-Just%20Laws.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017.

Gender and Son Meta-Preference: Is Development Itself an Antitode? In: Economic Survey 2017-2018, Vol.1., 102-118.

Gendercide: The Missing Woman. European Parliament, Directorate-General for External Policies of the Union, Belgium, 2012. https://www.ehu.eus/documents/2007376/2226923/Gendercide.+The+missing+women pp.17. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 10.)

HEAPHY, Linda: The Practice of Sati (Widow Burning). In: Kashgar, 2017. május 2. https://kashgar.com.au/blogs/history/the-practice-of-sati-widow-burning (utoljára megtekintve: 2018.augusztus 15.)

Healthy States, Progressive India – Report on the Ranks of States and Union Territories. Government of India, National Institution for Transforming India. http://niti.gov.in/writereaddata/files/Healthy-States-Progressive-India-Report.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 15.)

HVISTENDAL, Mara: Unnatural Selection. Choosing Boys over Girls, and the Consequences of a World Full of Men. PublicAffairs, New York, 2012.

It is ‘women first’ for government and party: PM Modi. In: The Economic Times, 2018. május 4. https://economictimes.indiatimes.com/news/politics-and-nation/it-is-women-first-for-government-and-party-pm-modi/articleshow/64024953.cms (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

JANY, János: A világ főbb jogrendszerei. In: Egyetemi jegyzet, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Piliscsaba, 2011.

Modi on women empowernment: Govt is working towards women-led development. In: The Economic Times, 2018. augusztus 12. https://economictimes.indiatimes.com/news/politics-and-nation/watch-no-country-can-progress-if-its-women-are-not-equal-partners-in-development-process-says-pm-modi/videoshow/65373074.cms (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

NEMES, Viktória: A nemi arányok eltolódásának vizsgálata Indiában. In: Modern Geográfia, 2016/1. szám, 3-22.

PRANAB, Kumar Saikia: „Missing Woman” – A terrible story of gender inequality and neglect in India. International Research Journal of Interdisciplinary & Multidisciplinary Studies, 2015., Vol.1. Issue 8., 45-54.

Pre-natal Diagnostic Techniques (Regulation and Prevention of Misuse) Amendment Act, 2002. Government of India. https://www.legalcrystal.com/act/34087/pre-conception-and-pre-natal-diagnostic-techniques-prohibition-of-sex-selection-act-1994-amending-act-1 (letöltés dátuma: 2018. augusztus 17.)

SABEEHA: 3 Years of the Modi Government: What it Means to be a Woman? In: Communist Party of India, 2017. május 20. https://cpim.org/views/3-years-modi-government-what-it-means-be-woman (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

SAHNI, Urvashi: Improving Girl’s Education and Status in India with Beti Bachao, Beti Padhao (Save Daughters, Educate Daughters). In: Brookings, 2014. augusztus 25. https://www.brookings.edu/blog/education-plus-development/2014/08/25/improving-girls-education-and-status-in-india-with-beti-bachao-beti-padhao-save-daughters-educate-daughters/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

SATHYANARAYANA, TN – BABU, Giridhara: Targeted sexual exploitation of children and women in India: Policy perspectives on Devadasi system. In: Annals of Tropical Medicine and Public Health, 2012.,,Vol. 5., No. 3, 157-162.

SEN, Amartya: India’s Women: The Mixed Truth. In: New York Review of Books, 2013. október 10. https://www.nybooks.com/articles/2013/10/10/indias-women-mixed-truth/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 14.)

SEN, Amartya: More Than 100 Million Women Are Missing. In: New York Review of Books, 1990. december 20. https://www.nybooks.com/articles/1990/12/20/more-than-100-million-women-are-missing/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 12.)

SHARMA, Prakhar: GES:2017: What PM Narendra Modi has done for women empowernment, entrepreneurship in three years. In: Financial Express, 2017. november 29. https://www.financialexpress.com/india-news/ges-2017-what-pm-narendra-modi-has-done-for-women-empowerment-entrepreneurship-in-three-years/952721/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

TAHHAN, Zena: India: More than 34.000 cases of rape reported in 2015. In: Al Jazeera, 2016. augusztus 31. https://www.aljazeera.com/news/2016/08/india-34000-cases-rape-reported-2015-160831140518208.html (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 11.)

The Constitution of India, Part III. – Fundamental Rights. – Arts. 15-16. Government of India. https://www.india.gov.in/my-government/constitution-india/constitution-india-full-text (letöltés dátuma: 2018. augusztus 13.)

The Pre-conception and Pre-natal Diagnostic Techniques (Prohibition of Sex Selection) Act, 1994. Government of India. http://ncw.nic.in/acts/ThePre-NatalDiagnosticTechniques(RegulationandPreventionofmisuse)Act1994.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 15.)

THOMAS, Maria: Modi’s government claims it’s improved the lives of women. But here’s the reality. In: Quartz India, 2018. július 23. https://qz.com/india/1333614/has-the-modi-government-improved-the-lives-of-indian-women/ (utoljára megtekintve 2018. augusztus 16.)

Thomson Reuters Foundation Annual Poll: The world’s most dangerous countries for women 2018. In: Thomson Reuters Ffoundation, 2018. http://poll2018.trust.org/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

Total Fertility Rate (TRF) (Birth/woman). Government of India, National Institution for Transforming India. http://niti.gov.in/content/total-fertility-rate-tfr-birth-woman (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

WANGCHUK, Rinchen Norbu: Child Marriages in India Halved in a Decade, Drives Down Global Rate: UNICEF. In: The Better India, 2018, március 6. https://www.thebetterindia.com/133409/child-marriages-india-halved-decade-unicef/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 11.)

Why India needs women to work. In: The Economist, 2018. július 5. https://www.economist.com/leaders/2018/07/05/why-india-needs-women-to-work (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

WILHELM, Zoltán – ZAGYI, Nándor: Mit ér a lány, ha Indiai? Nemi arányok alakulásának vizsgálata Indiában. In: Nyári D. szerk.: Kockázat, konfliktus, kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete, SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, 1037-1053.

Women in an Insecure World. Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, Geneva, 2005. szeptember. https://www.unicef.org/emerg/files/women_insecure_world.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 09.)

Szerző: Mogyorósi Alexandra

[1] SEN, Amartya: More Than 100 Million Women Are Missing. In: New York Review of Books, 1990. december 20. https://www.nybooks.com/articles/1990/12/20/more-than-100-million-women-are-missing/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 12.)

[2] Women in an Insecure World. Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, Geneva, 2005. szeptember. https://www.unicef.org/emerg/files/women_insecure_world.pdf pp.1. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 09.)

[3] Gender and Son Meta-Preference: Is Development Itself an Antitode? In: Economic Survey 2017-2018, Vol.1., 102-118. pp.105-112.

[4] SEN, Amartya: More Than 100 Million Women Are Missing. In: New York Review of Books, 1990. december 20. https://www.nybooks.com/articles/1990/12/20/more-than-100-million-women-are-missing/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 12.)

[5] PRANAB, Kumar Saikia: „Missing Woman” – A terrible story of gender inequality and neglect in India. International Research Journal of Interdisciplinary & Multidisciplinary Studies, 2015., Vol.1. Issue 8., 45-54. pp. 46.

[6] Gender and Son Meta-Preference: Is Development Itself an Antitode? In: Economic Survey 2017-2018, Vol.1., 102-118. pp.112.

[7] PRANAB, Kumar Saikia: „Missing Woman” – A terrible story of gender inequality and neglect in India. International Research Journal of Interdisciplinary & Multidisciplinary Studies, 2015., Vol.1. Issue 8., 45-54. pp.46.

[8] Keralában és Puducherryben

[9] Census India 2011, Gender Composition of the Population. Office of the Registrar General & Census Commissioner, India. https://www.educationforallinindia.com/chapter5-gender-composition-of-population-2011-census.pdf pp.82. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 10.)

[10] NEMES, Viktória: A nemi arányok eltolódásának vizsgálata Indiában. In: Modern Geográfia, 2016/1. szám, 3-22. pp.9.

[11] SEN, Amartya: More Than 100 Million Women Are Missing. In: New York Review of Books, 1990. december 20. https://www.nybooks.com/articles/1990/12/20/more-than-100-million-women-are-missing/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 13.)

[12] WILHELM, Zoltán – ZAGYI, Nándor: Mit ér a lány, ha Indiai? Nemi arányok alakulásának vizsgálata Indiában. In: Nyári D. szerk.: Kockázat, konfliktus, kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete, SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, 1037-1053. pp.1040.

[13] JANY, János: A világ főbb jogrendszerei. In: Egyetemi jegyzet, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Piliscsaba, 2011. pp.83-85.

[14] GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017. pp.366.

[15] WILHELM, Zoltán – ZAGYI, Nándor: Mit ér a lány, ha Indiai? Nemi arányok alakulásának vizsgálata Indiában. In: Nyári D. szerk.: Kockázat, konfliktus, kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete, SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, 1037-1053. pp.1041.

[16] BROOKS, Robert: „Asia’s Missing Women” as a Problem in Applied Evolutionary Psychology? In: Evolutionary Psychology, 2012., Vol.12(5)., 910-925. pp.915.

[17] ATTANÉ, Isabelle – GUILMOTO, Christophe: Watering the Neighbour’s Garden. The Growing Demographic Female Deficit in Asia. In: Committee for International Cooperation in National Research in Demography, Paris, 2007. http://www.cicred.org/Eng/Publications/pdf/BOOK_singapore.pdf pp.439. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

[18] A lány szülei nagyszámú vendéget kötelesek napokig ellátni

[19] GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017. pp.367.

[20] Dowry Prohibition Act, 1961. National Comission for Women, India http://ncw.nic.in/pdfreports/Towards%20Gender-Just%20Laws.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

[21] DANG, Geetika – KULKARNI, Vani – GAIHA, Raghav: Dowry Death or Murder? In: Inter Press Service, 2018. március 19. http://www.ipsnews.net/2018/03/dowry-death-murder/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 10.)

[22] WILHELM, Zoltán – ZAGYI, Nándor: Mit ér a lány, ha Indiai? Nemi arányok alakulásának vizsgálata Indiában. In: Nyári D. szerk.: Kockázat, konfliktus, kihívás. A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete, SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, 1037-1053. pp.1042.

[23] BROOKS, Robert: „Asia’s Missing Women” as a Problem in Applied Evolutionary Psychology? In: Evolutionary Psychology, 2012., Vol.12(5)., 910-925. pp.912-917.

[24] GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017. pp.367-368.

[25] BROOKS, Robert: „Asia’s Missing Women” as a Problem in Applied Evolutionary Psychology? In: Evolutionary Psychology, 2012., Vol.12(5)., 910-925. pp.913.

[26] ABBAMONTE, Jonathan: Missing in India: 63 million women. In: Mercatornet, 2018. február 14. https://www.mercatornet.com/demography/view/missing-in-india-63-million-women/21025 (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 10.)

[27] Gendercide: The Missing Woman. European Parliament, Directorate-General for External Policies of the Union, Belgium, 2012. https://www.ehu.eus/documents/2007376/2226923/Gendercide.+The+missing+women pp.17. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 10.)

[28] A terhességmegszakítás például történhet azért, mert a fogamzásgátlás kudarcot vallott.

[29] GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017. pp.368-369.

[30] HVISTENDAL, Mara: Unnatural Selection. Choosing Boys over Girls, and the Consequences of a World Full of Men. PublicAffairs, New York, 2012. pp.314.

[31] A deva szanszkritul istent, a dasi szolgát jelent, így a devadasi leegyszerűsítve azokat a lánygyermekeket takarja, akiket felajánlottak az isteneknek.

[32] SATHYANARAYANA, TN – BABU, Giridhara: Targeted sexual exploitation of children and women in India: Policy perspectives on Devadasi system. In: Annals of Tropical Medicine and Public Health, 2012.,,Vol. 5., No. 3, 157-162. pp.160.

[33] JANY, János: A világ főbb jogrendszerei. In: Egyetemi jegyzet, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Piliscsaba, 2011. pp.84.

[34] Egy évtized alatt 47%-ról 27%-ra esett vissza a gyermekházasságok aránya.

[35] WANGCHUK, Rinchen Norbu: Child Merriages in India Halved in a Decade, Drives Down Global Rate: UNICEF. In: The Better India, 2018, március 6. https://www.thebetterindia.com/133409/child-marriages-india-halved-decade-unicef/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 11.)

[36] A lányok többségét a falvakban tíz éves koruk előtt kiveszik az iskolából. Vannak olyan törzsi területek, ahol a lányoknak csak 8%-a tud írni-olvasni.

[37] A leggyakoribb eset, hogy a nő ruhája a főzés közben „véletlenül” meggyullad

[38] Crime in India 2016. National Crime Records Bureau, Government of India. http://ncrb.gov.in/StatPublications/CII/CII2016/pdfs/NEWPDFs/Crime%20in%20India%20-%202016%20Complete%20PDF%20291117.pdf pp.133-136. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

[39] TAHHAN, Zena: India: More than 34.000 cases of rape reported in 2015. In: Al Jazeera, 2016. augusztus 31. https://www.aljazeera.com/news/2016/08/india-34000-cases-rape-reported-2015-160831140518208.html (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 11.)

[40] Crime in India 2016. National Crime Records Bureau, Government of India. http://ncrb.gov.in/StatPublications/CII/CII2016/pdfs/NEWPDFs/Crime%20in%20India%20-%202016%20Complete%20PDF%20291117.pdf pp.144-147. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

[41] BANDYOPADHYAY, Sujan: A Closer Look at Statistics on Sexual Violence in India. In: The Wire, 2018. május 8. https://thewire.in/society/a-closer-look-at-statistics-on-sexual-violence-in-india (utoljára megtekintve: 2018.augusztus 11.)

[42] GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Typotex Kiadó, Budapest, 2017. pp.370.

[43] Crime in India 2016. National Crime Records Bureau, Government of India. http://ncrb.gov.in/StatPublications/CII/CII2016/pdfs/NEWPDFs/Crime%20in%20India%20-%202016%20Complete%20PDF%20291117.pdf pp.150-153. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 12.)

[44] SEN, Amartya: India’s Women: The Mixed Truth. In: New York Review of Books, 2013. október 10. https://www.nybooks.com/articles/2013/10/10/indias-women-mixed-truth/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 14.)

[45] The Constitution of India, Part III. – Fundamental Rights. – Arts. 15-16. Government of India. https://www.india.gov.in/my-government/constitution-india/constitution-india-full-text pp.7-8. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 13.)

[46] cognisable offence

[47] PRANAB, Kumar Saikia: „Missing Woman” – A terrible story of gender inequality and neglect in India. In: International Research Journal of Interdisciplinary & Multidisciplinary Studies, 2015., Vol.1. Issue 8., 45-54. pp.52-53.

[48] SEN, Amartya: India’s Women: The Mixed Truth. In: New York Review of Books, 2013. október 10. https://www.nybooks.com/articles/2013/10/10/indias-women-mixed-truth/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 14.)

[49] HEAPHY, Linda: The Practice of Sati (Widow Burning). In: Kashgar, 2017. május 2. https://kashgar.com.au/blogs/history/the-practice-of-sati-widow-burning (utoljára megtekintve: 2018.augusztus 15.)

[50] The Pre-conception and Pre-natal Diagnostic Techniques (Prohibition of Sex Selection) Act, 1994. Government of India. http://ncw.nic.in/acts/ThePre-NatalDiagnosticTechniques(RegulationandPreventionofmisuse)Act1994.pdf (letöltés dátuma: 2018. augusztus 15.)

[51] Pre-natal Diagnostic Techniques (Regulation and Prevention of Misuse) Amendment Act, 2002. Government of India. https://www.legalcrystal.com/act/34087/pre-conception-and-pre-natal-diagnostic-techniques-prohibition-of-sex-selection-act-1994-amending-act-1 (letöltés dátuma: 2018. augusztus 17.)

[52] Gendercide: The Missing Woman. In: European Parliament, Directorate-General for External Policies of the Union, Belgium, 2012. https://www.ehu.eus/documents/2007376/2226923/Gendercide.+The+missing+women pp.18. (letöltés dátuma: 2018. augusztus 10.)

[53] It is ‘women first’ for government and party: PM Modi. In: The Economic Times, 2018. május 4. https://economictimes.indiatimes.com/news/politics-and-nation/it-is-women-first-for-government-and-party-pm-modi/articleshow/64024953.cms (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[54] Modi on women empowernment: Govt is working towards women-led development. In: The Economic Times, 2018. augusztus 12. https://economictimes.indiatimes.com/news/politics-and-nation/watch-no-country-can-progress-if-its-women-are-not-equal-partners-in-development-process-says-pm-modi/videoshow/65373074.cms (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[55] Why India needs women to work. In: The Economist, 2018. július 5. https://www.economist.com/leaders/2018/07/05/why-india-needs-women-to-work (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[56] BENIWAL, Vrishti – PRADHAN, Bibhudatta: Modi Targets Women Voters to Help Him Stay in Power. In: Bloomberg, 2017. december 11. https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-12-11/women-targeted-by-modi-to-help-him-retain-power-in-india (utoljára megtekintve 2018. augusztus 16.)

[57] SHARMA, Prakhar: GES:2017: What PM Narendra Modi has done for women empowernment, entrepreneurship in three years. In: Financial Express, 2017. november 29. https://www.financialexpress.com/india-news/ges-2017-what-pm-narendra-modi-has-done-for-women-empowerment-entrepreneurship-in-three-years/952721/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[58] Nyugati szemmel egészen triviálisnak tűnő, de Indiában igencsak sürgető probléma.

[59] SAHNI, Urvashi: Improving Girl’s Education and Status in India with Beti Bachao, Beti Padhao (Save Daughters, Educate Daughters). In: Brookings, 2014. augusztus 25. https://www.brookings.edu/blog/education-plus-development/2014/08/25/improving-girls-education-and-status-in-india-with-beti-bachao-beti-padhao-save-daughters-educate-daughters/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[60] SHARMA, Prakhar: GES:2017: What PM Narendra Modi has done for women empowernment, entrepreneurship in three years. In: Financial Express, 2017. november 29. https://www.financialexpress.com/india-news/ges-2017-what-pm-narendra-modi-has-done-for-women-empowerment-entrepreneurship-in-three-years/952721/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 15.)

[61] BORPUJARI, Priyanja: Will the Death Penalty Protect India’s Daughters From Rape? In: The Diplomat, 2018. április 24. https://thediplomat.com/2018/04/will-the-death-penalty-protect-indias-daughters-from-rape/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[62] CHATTERJEE, Rituparna: India’s death penalty for rapists of young girls could push them to kill. In: The Guardian, 2018. április 24. https://www.theguardian.com/global-development/2018/apr/24/india-death-penalty-rapists-young-girls-murder-avoid-detection (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[63] THOMAS, Maria: Modi’s government claims it’s improved the lives of women. But here’s the reality. In: Quartz India, 2018. július 23. https://qz.com/india/1333614/has-the-modi-government-improved-the-lives-of-indian-women/ (utoljára megtekintve 2018. augusztus 16.)

[64] SABEEHA: 3 Years of the Modi Government: What it Means to be a Woman? In: Communist Party of India, 2017. május 20. https://cpim.org/views/3-years-modi-government-what-it-means-be-woman (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[65] Budget 2014: Rs. 200 cr For Sardar Patel Statue vs Rs. 150 cr for Women’s Safety. In: NDTV, 2014. július 10. https://www.ndtv.com/india-news/budget-2014-rs-200-cr-for-sardar-patel-statue-vs-rs-150-cr-for-womens-safety-586649 (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[66] Thomson Reuters Foundation Annual Poll: The world’s most dangerous countries for women 2018. In: Thomson Reuters Ffoundation, 2018. http://poll2018.trust.org/ (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[67] Total Fertility Rate (TRF) (Birth/woman). Government of India, National Institution for Transforming India. http://niti.gov.in/content/total-fertility-rate-tfr-birth-woman (utoljára megtekintve: 2018. augusztus 16.)

[68] BROOKS, Robert: „Asia’s Missing Women” as a Problem in Applied Evolutionary Psychology? In: Evolutionary Psychology, 2012., Vol.12(5)., 910-925. pp.918.