Sajtófigyelés – szeptember 27.

A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Oroszország és Kína a katonai szankciók bevezetése miatt figyelmezteti az USA-t – Henry Foy, Financial Times, 2018. szeptember 21.

Moszkva és Peking figyelmeztette az Amerikai Egyesült Államokat, hogy a tűzzel játszik, miután Washington a bizalmatlanságot növelve a szankciók újabb körét vezette be.

A kínai-orosz együttműködések, melyek az energia megállapodásoktól kezdve a határon átnyúló befektetéseken át a védelmi együttműködésig számos területre kiterjednek, ebben az évben Donald Trump célzott támadásai következtében nagyobb sebességre kapcsoltak. Az amerikai elnök most azért vetett ki szankciót a kínai hadsereg egyik ágára, mert az vadászrepülőgépeket és légvédelmi rakétákat vásárolt Oroszországtól annak ellenére, hogy ezzel megsérti a 2016-os amerikai elnökválasztásba való állítólagos orosz beavatkozás miatt hozott intézkedéseket.

Sergei Ryabkov, orosz külügyminiszter helyettes azt nyilatkozta, hogy a szankciók hiábavalóak, és az amerikaiak szórakoztatásába csaptak át, utalva arra, hogy a mostani intézkedés 2011 óta már a hatvanadik orosz-ellenes szankció volt. Állásfoglalásában azt ajánlotta Washingtonnak, hogy ha nem akarja vesztegetni az idejét, ismerkedjen meg az orosz történelemmel. Saját feltételeket diktálva ugyanis senki nem lehet Oroszországgal szemben sikeres. A tűzzel játszani ostobaság, mivel könnyen veszélyessé válhat – tette hozzá Ryabkov.

Ezzel párhuzamosan Pekingben a külügyminisztérium szóvivője a szankciók visszavonását kérte, és azt mondta, hogy annak elmulasztása esetén az USA-nak vállalnia kell a következményeket. Geng Shuang szerint az amerikai gyakorlat súlyosan sérti a nemzetközi kapcsolatok alapvető normáit és károsítja a két ország és katonai haderejük viszonyát.

Dmitry Peskov, a Kreml szóvivője azt nyilatkozta, hogy a szankció egy kísérlet arra, hogy igazságtalanul és tisztességtelenül sebet ejtsenek Oroszország fegyveriparán, mely versenytársa az amerikai cégeknek. John Huntsman Moszkvába akkreditált amerikai nagykövet pedig úgy kommentálta az eseményeket, hogy a következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek a kapcsolatok stabilizálásában és a bizalom mélyítésében.

A közelmúltban kínai csapatok és tankok vettek részt Oroszország 1981 óta nem látott méretű hadgyakorlatán az első olyan országként, melyet az egykori Szovjetunión kívülről hívtak meg. Az esemény okán Vladimir Putin és Xi Jinping találkozót tartott Vladivostokban, ahol közösen támadták Trump kereskedelem-ellenes retorikáját.

A két vezető közötti baráti kapcsolatok az orosz gazdaság Kína felé való fordulására ösztönzik a Kremlt. Moszkva a kínai bankoknál keresi a lehetőséget az amerikai és európai kölcsönök, valamint befektetések helyettesítésére, és abban bízik, hogy a diplomáciai kapcsolatok Pekinggel ellensúlyozzák a nyugati fővárosokban a befolyás csökkenését.

Sergei Lavror orosz külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a szankciók hiteltelenné teszik a dolláralapú rendszert, és célzott arra, hogy a kereskedelmet illetően Oroszország tervbe veszi az USD elkerülését.

Olyan kijelentéseivel, melyek több mint 1 milliárd népességű, nukleáris fegyverrel rendelkező országot érintenek, Donald Trump csak közelebb hozza egymáshoz az államokat. A szankcióknak köszönhetően Moszkva egyre szorosabb kapcsolatot tud kialakítani Kínával, Indiával, Törökországgal vagy Iránnal.

Forrás: https://www.ft.com/content/e03f8fbc-bd7d-11e8-94b2-17176fbf93f5

Kína kigyomlálja a tankönyvekből a külföldi tartalmakat – Emily Feng, Financial Times, 2018. szeptember 21.

Az oktatás kérdése a Kínai Kommunista Párt (KKP) ideológiai ellenőrzésének célpontjába került. Kína ugyanis minden olyan tankönyvet átvizsgál az országban, melyet általános- és középiskolákban használnak, hogy eltávolítsák a külföldi tartalmakat.

Az oktatási minisztérium utasítást adott a tartományi hivataloknak, hogy az elsőtől a kilencedik osztályig, még október 15-e előtt vizsgálják át az oktatási anyagokat. A minisztérium szerint számos kiadó változtat felhatalmazás nélkül a tananyagon, bizonyos iskolák pedig saját tankönyvet használnak. A hatóságok célja, hogy kiszűrjék a külföldi anyagokat, és nemzeti tantervvel helyettesítsék őket.

Miközben az elmúlt két évben az állami iskolákban és egyetemeken egyre gyakoribbá vált a tankönyvek felülvizsgálata, a magániskolák el voltak maradva a kérdésben. A mostani átvizsgálás azonban azokat a nemzetközi iskolákat is érinti, melyeken csak külföldi útlevéllel rendelkező diákok tanulnak. Az oktatóknak meg kell indokolniuk azoknak a tankönyveknek a használatát, melyek nem megfelelőnek minősülnek, azt pedig szigorúan veszik, ha valaki valótlan magyarázatot ad, vagy nem jelent az oktatási minisztériumnak.

A kormány jelentősen korlátozza a tananyag tartalmát – mondta Jiang Xueqin, oktatási tanácsadó, hozzátéve, hogy az átvizsgálásnak azok a kétnyelvű és kettős kultúrájú magániskolák is a célpontjai, melyek – főként a városi elit körében – egyre népszerűbbek.

Xi Jinping elnök politikai megszorításai a civil társadalom minden szintjét érintik. A rádióra és a televízióra vonatkozó médiafelügyelet átalakítására irányuló jogszabály-tervezet például ezen a héten került nyilvánosságra, ami ha átmegy, számos külföldi műsor sugárzását korlátozza majd. A tavalyi évben Peking törvényellenesnek minősítette az otthontanulást, az újonnan implementált magánoktatási törvény pedig megköveteli a magániskoláktól, hogy rendelkezzenek KKP-beli sejtekkel.

A külföldi és kínai oktatási intézetek által létrehozott közös egyetemek sem mentesülnek az ideológiai átvizsgálás alól. Ezeknek az oktatási intézményeknek például egy pártbeli személyt kell kinevezniük, aki aztán vétójoggal rendelkezik az igazgatósági testületben.

Forrás: https://www.ft.com/content/68626cee-bd50-11e8-94b2-17176fbf93f5

Kína és a Vatikán történelmi megállapodást írt alá a püspökök kinevezéséről – Tom Mitchell, Financial Times, 2018. szeptember 23.

Kína és a Vatikán egyezményt írt alá a hétvégén a katolikus püspökök kinevezéséről, mely véget vet a két ország között évtizedek óta fennálló diplomáciai holtpontnak.

Amikor 1949-ben a Kínai Kommunista Párt került ki győztesen a polgárháborúból a Chiang Kai-shek vezette Nemzeti Párttal szemben, a Vatikán nem ismerte el a Kínai Népköztársaságot. A Vatikánvárosi Állam az egyetlen olyan ország Európában, mely a kontinentális Kína helyett ma is a Tajvanon székelő Kínai Köztársaságot ismeri el. Habár a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételére az 1,4 milliárd lakosú Kínai Népköztársasággal eddig is meg volt az igény, a Szentszék és Peking gyakran összetűzésbe került a püspökök kinevezését illetően. Kína 2006-ban megsértette azt a két állam közötti nem hivatalos megállapodást, miszerint csak olyan püspököt lehet kinevezni, akit mind a Vatikán, mind a kínai kormány Katolikus Hazafias Szövetsége (Catholic Patriotic Association) elismer.

A mostani megállapodás a korábbi egyezséget állítja helyre, lehetőséget teremtve arra, hogy rendezzék a formális kapcsolatok újbóli felvétele előtt álló egyéb akadályokat. A Vatikán azonban hangsúlyozta, hogy a megállapodás pasztorális, nem pedig politikai jellegű, melynek célja, hogy a körülbelül 12 millió kínai katolikusnak olyan püspökei legyenek, akik a pápa alá tartoznak, de a kínai hatóságok is elismerik őket.

Miközben becslések szerint a protestánsok száma 100 millióra nőtt Kínában, a katolikus száma stagnál, mivel az urbanizáció elszívja a fiatalokat a vidéki katolikus központokból. Különösen azokról a területekről, ahol a kommunista forradalom előtt aktívak voltak a külföldi hittérítők.

A hétvégi megállapodás szerint a katolikus egyházfő elismeri a jóváhagyása nélkül, Peking által kinevezett hét püspököt, melyért cserébe a pápa vétójogot kap a későbbi püspökök kinevezésében. Az ugyanakkor nem világos, hogy hasonló módon Peking is elismeri-e a Róma által titokban kinevezett kevés számú „földalatti” püspököt. Benoit Vermander, a Fudan University professzora szerint talán ez a legnehezebb része a felek előtt álló munkának.

A földalatti egyházak elnyomása és a vallási szabadság korlátozása számos katolikus számára jelent ellentmondásos lépést a Peking és Vatikán közötti kapcsolat normalizálásának kontextusában. Ahogy a Hong Kong Catholic Diocese’s Justice and Peace Commission állásfoglalásában megfogalmazta: Kétséges, hogy Kína egyenes-e a kínai egyház vallási szabadságának garantálásában.

Forrás: https://www.ft.com/content/6d035e3a-bef8-11e8-95b1-d36dfef1b89a

Miért nem lehet zöld a növekedés? – Jason Hickel, Foreign Policy, 2018. szeptember 12.

Az elmúlt néhány évben számos riasztó cikk jelent meg a talaj kimerüléséről, az erdőirtásról, a hal és rovarállomány pusztulásáról és számos más katasztrófát eredményező folyamatról. Az ökológiai válságot a globális gazdasági növekedés és az azzal járó egyre nagyobb fogyasztás hajtja előre, visszafordíthatatlan károkat okozva a Föld bioszférájában.

Számos döntéshozónak a zöld növekedés (green growth) a problémára adott válasza. Véleményük szerint csak többet kell fektetni a sokkal hatékonyabb technológiákba és megfelelő ösztönzőket kell bevezetni ahhoz, hogy úgy legyen fenntartható a gazdasági növekedés, hogy közben csökken annak természetre gyakorolt hatása. Az ENSZ meghatározása szerint ez technikailag azt jelenti, hogy a GDP-t teljesen szét kell választani a természetes erőforrások használatától. Mindez elegáns megoldásnak tűnik a katasztrófával fenyegető problémára, az új bizonyítékok azonban arra engednek következtetni, hogy a zöld növekedés nem az a csodaszer, melyben mindenki reménykedik. Mi több, még csak nem is lehetséges.

A zöld növekedés 2012-ben Rio de Janeiroban, a fenntartható fejlődés konferencián vált népszerű fogalommá, mely mára az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak egyik fő kérdésévé vált. A zöld növekedés azonban úgy tűnik, hogy bizonyítékok helyett sokkal inkább vágyálmokon alapszik. A konferencia óta eltelt években több empirikus kutatás jutott arra a következtetésre, hogy még a legjobb körülmények között sem lehet globális szinten a GDP-t és az erőforrás-felhasználást egymástól szétválasztani.

Egy német kutatócsoport 2012-ben egy kifinomult számítógépes modell segítségével jósolta meg azt, hogy ha a gazdasági növekedés a jelenlegi – évi 2-3%-os növekedési – pályája szerint folytatódna, a természetes erőforrások fogyasztása a 2012-es 70 milliárd metrikus tonna/év értékről 2050-re évi 180 milliárd metrikus tonnára emelkedne. Összehasonlításképp, a fenntartható erőforrás-felhasználás értéke 50 milliárd metrikus tonna/ év, melynek határát körülbelül 2000-ben léptünk át. A kutatók arra is lefuttatták a kísérletet, hogy mi történne, ha minden állam a hatékony erőforrás-felhasználás legjobb gyakorlatát alkalmazná. Ez esetben 93 milliárd metrikus tonna/évre javultak az eredmények, ez azonban nagyon messze áll a mai fogyasztástól.

Két évvel ezelőtt egy olyan premissza került tesztelésre, melyben a világ államai a jelenleg létező legjobb gyakorlatokat is túlszárnyalják. A legjobb szcenárió keretében a kutatók olyan adót feltételeznek, mely 50 USD-ról 236 USD-ra emelnék a kőszén metrikus tonnánkénti árát, és olyan technológiai innovációt képzelnek el, mely kétszer ilyen hatékonnyá tenné az erőforrás-fogyasztást. Az eredmény majdnem ugyanaz lett, mint az előző esetben. Ha a globális gazdaság továbbra is évente 3%-kal nőne, még ezekkel a feltételekkel is 95 milliárd metrikus tonna/év lenne az erőforrás-felhasználás 2050-re.

Az ENSZ környezetvédelmi programja, mely fő támogatója a zöld növekedés elméletének, nem akart kimaradni a vitából. Olyan szcenáriót tesztelt, melyben a kőszén metrikus tonnánkénti ára – az adó terhét is magába foglalva – 573 USD, és mely a kormányok támogatásával rendkívül gyors technológiai fejlődést feltételez. Az eredmény 2050-re 132 milliárd metrikus tonna/év lett, rosszabb, mint az előző kutatások esetében.

A kutatók realizálni kezdték, hogy korlátai vannak annak, hogy mennyire lehet hatékonyan használni az erőforrásokat. Amikor elérjük a hatékonyság határát, a gazdasági növekedést az erőforrás-felhasználás fogja előre hajtani. Ha eltekintünk attól, hogy a kutatásokat olyan feltételekkel folytatták le, melyektől a valóságban rendkívül messze állunk, még akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy a gazdasági növekedés elválasztása az erőforrásoktól nem vitelezhető ki könnyen.

A környezeti problémák további romlásának megakadályozásához egy teljesen új paradigmára lenne szükség. Például egy sokkal kiegyensúlyozottabb mérőeszközt, a GPI-t (Genuine Progress Indicator) lehetne alkalmazni, mely számot ad a szennyezésről vagy a természeti kincsek kizsákmányolásáról. De nem hunyhatunk szemet a nyilvánvaló konklúzió felett. Ahhoz, hogy visszatérjünk a bolygónk kínálta határok közé, fel kell szabadítanunk magunkat a gazdasági növekedéstől való függőségünk alól. Ez ijesztőbbnek hangzik, mint amilyennek valójában lennie kellene. A növekedés visszafogása nem jelentené a gazdasági tevékenységek végét, ahogy nem feltétlenül hozna csökkenést az életszínvonalban sem.

Forrás: https://foreignpolicy.com/2018/09/12/why-growth-cant-be-green/

Kína és Izrael az Egy övezet, egy út kezdeményezésben – Mercy A, Kuo, The Diplomat, 2018. szeptember 19.

Mi a szerepe Izraelnek az Egy övezet, egy út kezdeményezésben (BRI)?

Bár Kína és Izrael virágzó kapcsolata az elmúlt években a csúcstechnológián és a befektetéseken nyugodott, a két ország közötti hosszú távú gazdasági és politikai kapcsolatokhoz a jövőben más szektorok is hozzájárulhatnak. Az Economist Intelligence Unit BRI kockázati indexe szerint Izrael a második legalacsonyabb befektetési kockázattal járó ország, így az vonzó – a stratégiai regionális lábnyomot kiépíteni kívánó – Kína számára. Az, hogy új kikötők épülnek a Földközi-tenger partján, hogy új kereskedelmi útvonalak jönnek létre Izrael és arab szomszédai között, valamint hogy nő a geoökonómiai kötelék Izrael és olyan országok, mint például Ciprus vagy Görögország között, csak még kívánatosabb célponttá teszi Izraelt Peking szemében.

Milyen kihívásokkal és lehetőségekkel néz szembe a BRI kapcsán Izrael?

Izrael elsősorban a nemzeti biztonság, míg Kína a gazdasági érdekek prizmáján keresztül szemléli a világot. A különböző megközelítés együttműködés esetén összezavarhatja az érdekeket és célokat. Miközben a BRI jelentős lehetőségeket rejteget Izrael számára és számos ipari szektorban hozna fejlődést, Izrael egyre gyanakvóbb Peking befektetési szándékai miatt attól tartva, hogy Kína nagyobb ráhatása az ország gazdaságára veszélyeztetheti Izrael nemzetbiztonsági érdekeit.

Hogy aknázhatja ki Izrael Kína növekvő érdeklődését az izraeli innovációs ökoszisztéma és az infrastrukturális befektetési projektek iránt?

Kína egyértelműen egyre nagyobb érdeklődést mutat az Izraellel való együttműködésre az innováció kapcsán. Ez a folyamat egy olyan időszakkal esik egybe, melyben a kínai cégek növekvő kihívással néznek szembe, ha nyugati piacokról akarnak technológiához jutni. A kereskedelmi háború bonyolult helyzetbe hozza Izraelt, mivel szövetségese, az Egyesült Államok egyre nagyobb nyomást gyakorol az országra azt kérve, hogy korlátozza Kína hozzáférhetőségét a kifinomult izraeli technológiához. Annak érdekében, hogy Izrael úgy tudja kezelni ezt a kihívást, hogy közben Kína növekvő érdeklődését is kiaknázza, a kevésbé kényes területek, mint például az energia, a mobilitás, az élettudományok és a mezőgazdaság felé próbálja terelni az együttműködést. Számos olyan fejlesztés van, mely a BRI-től függetlenül működik ugyan, de a kezdeményezés víziójához kötve, Kína tőkét kovácsolhat belőle. Csak egyet említve, ilyen például az Izraelt, Ciprust és Görögországot összekötő 2000 MW-os Eurasia Interconnector víz alatti elektromos kábel, mellyel Izrael lesz Európa nettó villamosenergia exportőre.

Mik Izrael nemzetbiztonsági aggodalmai – ha vannak – Kína és Irán növekvő kereskedelmi kapcsolata kapcsán?

Azokkal a várakozásokkal ellentétben, hogy az Iránra kivetett szankciók lehetőséget biztosítanak Kínának a Teheránnal való kereskedelem fellendítésére, a valóságban nem ez a helyzet. Azok a kínai cégek, melyek üzletelni akarnak az Egyesült Államokban, és azok a kínai bankok, melyek dollárban akarják üzleti tevékenységüket folytatni, valószínűleg nem fognak Irán felé tekintgetni. Elég csak a ZTE – Iránban elszenvedett – hatalmas veszteségét megemlíteni, mely a szankciók miatti eladás visszaeséséből fakadt.

Mik Kína Izraellel kapcsolatos stratégiai érdekeinek politikai összefüggései?

Az izraeli politikai körök és főként a védelmi döntéshozók érzékenyek Washingtonnal szemben, ha Kína és Izrael kapcsolatáról van szó. 1999-ben az Egyesült Államok arra kényszerítette az országot, hogy törölje a kémrepülők eladását Kínának, valamint a védelmi minisztérium akkori főigazgatójának lemondását követelte. Izrael azóta betiltotta a védelmi és kettős felhasználású technológia exportját Kínába. Az USA-Kína kapcsolatok romlását, a kereskedelmi háborút és USA aggodalmát szemlélve a kínai katonai befektetések növekedése kapcsán, azt feltételezhetjük, hogy a Fehér Ház Peking feltartóztatásában számítani fog legszorosabb szövetségesére a Közel-Keleten. Ez az Egyesült Államok felől érkező nyomás pedig korlátozni fogja Kína képességét abban, hogy hozzáférjen a csúcstechnológiákhoz és befektessen a stratégiai területekbe.

Izraelnek tehát vékony jégen táncolva kell kapcsolatát kezelnie Kínával. Nemcsak az USA, hanem India miatt is, mely az évek során az ország legnagyobb védelmi felvásárlója lett.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/09/china-and-israel-in-the-belt-and-road-initiative/

Pakisztáni-szaúdi kapcsolatok a Khan korszakban – Arhama Siddiqa, The Diplomat, 20118. szeptember 25.

„Szaúd-Arábia mindig Pakisztán mellett állt a nehéz időkben és ezt Pakisztán kormánya és lakossága is jól tudja” – mondta a pakisztáni miniszterelnök szeptember 23-án, Szaúd-Arábia nemzeti ünnepén.

Egy hónappal azután, hogy Imran Khan hatalomra került, első hivatalos látogatását külügyminisztere, pénzügyminisztere, információs minisztere és kereskedelmi tanácsadója kíséretében Szaúd-Arábiába tette. Az, hogy a miniszterelnök első útja Rijádba vezetett, sokakban azt a feltételezést keltette, hogy a látogatás valami nagyobb célt szolgál. Például azt, hogy Pakisztán nagyösszegű kölcsönért folyamodjon Szaúd-Arábiához, hogy elkerülje a Nemzetközi Valutalap mentőcsomagját.

Legelső miniszterelnöki beszédében Imran Khan Pakisztán pénzügyi helyzetéről keseregve azt mondta, hogy történelme során az ország még sosem nézett szembe ilyen nehéz gazdasági viszonyokkal. Az elképzelés, hogy Iszlámábád Rijádhoz forduljon, nem meglepetésszerű. Négy évvel ezelőtt Szaúd-Arábia 1,5 milliárd USD-t kölcsönzött Pakisztánnak hat hónappal az IMF-től érkező kisegítés után.

Habár a mostani találkozóról szűkösek a részletek, a tény, hogy Rijád maximális segítségnyújtásáról biztosította az új miniszterelnököt, azt sugallja, hogy új fejezete nyílik a bilaterális kapcsolatoknak. Szaúd-Arábia az első ország, melyet Pakisztán harmadik félként hívott meg a Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosóba. Az, hogy milyen projektekbe fog Rijád invesztálni, október első hetében fog tárgyalásra kerülni.

Főként a vallási kapcsolatoknak köszönhetően Pakisztán és Szaúd-Arábia mindig is szoros viszonyt ápolt egymással. Rijád mindig nagylelkű volt, ha segélyekről volt szó. 2005-ben például, amikor Balochistant földrengés rázta meg, 10 millió USD-os humanitárius segéllyel támogatta Pakisztánt. Amikor pedig 2011-ben árvíz sújtotta az országot, 170 millió USD-t bocsátott a mentési műveletek és az újjáépítés fedezésére a kormánynak. Azt is érdemes megemlíteni, hogy mintegy 1,9 millió pakisztáni él és kap munkát Szaúd-Arábiában, akik hazautalásai kulcsfontosságú szerepet játszanak Pakisztán külföldi valutatartalékában. A kereskedelmi kapcsolatok – 2,5 milliárd USD-os volumennel – szintén jelentősek. Ráadásul ez év januárjában a két ország a gazdasági kapcsolatok erősítése mellett köteleződött el, melynek a szaúdi koronaherceg 2030-as víziójába jól illeszkedő preferenciális kereskedelmi egyezmény is a része.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének a kétoldalú kapcsolatokban fennakadások. Pakisztán például 2015-ben Szaúd-Arábia kérése ellenére nem küldött katonákat Jemenbe, bár 2016-ban részt vett a North Thunder elnevezésű hadműveletben. Idén februárban pedig kontingenst küldött a szaúdi határok védelmére. Adel el Jubeir szavai jól szemléltetik a két ország viszonyát. Szaúd-Arábia nemcsak megfigyelője, hanem tényleges résztvevője a pakisztáni ügyeknek – nyilatkozta a szaúdi külügyminiszter.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/09/pakistan-saudi-arabia-relations-in-the-khan-era/

Miért lényeges Nepál hozzáférése a kínai kikötőkhöz? – Rajeswari Pillai Rajagopalan, The Diplomat, 2018. szeptember 14.

Nepál hozzáférést kapott több kínai kikötőhöz, mely véget vet Katmandu indiai kikötőktől való függőségének. Habár ez a meglepő lépés a két ország kapcsolatát tekintve csak egy példa a sok közül, nem érdemes szó nélkül elmenni a szélesebb értelemben vett jelentősége mellett.

2016 márciusában Nepál és Kína Tranzit és Szállítási Egyezményt (Transit and Transport Agreement – (TTA)) írt alá, mely a kínai kikötőkön keresztül hozzáférést nyújt Nepálnak más ország kereskedelméhez. Egészen eddig Katmandu az indiai Kolkata kikötőn keresztül tudott bekapcsolódni harmadik állammal való kereskedelembe.

A TTA protokoll négy kínai tengeri kikötőhöz, Tianjin-hoz, Shenzhen-hez, Lianyungang-hoz és Zhanjiang-hoz, valamint három szárazkikötőhöz, Lanzhou-hoz, Lhasa-hoz és Xigatse-hez biztosít hozzáférést. Noha számos infrastrukturális fejlesztést kell még végrehajtani a működtetésig, a megállapodás véget vet az Indiától való függőségnek. Újdelhi nem hivatalos blokádja 2015-ben jelentős megpróbáltatás elé állította a nepáliakat, nagyban hozzájárulva a Kína-párti érzelmek megerősödéséhez.

India számos infrastrukturális projekttel igyekszik Nepál szimpátiáját elnyerni. Jelenleg két vasútvonal építése folyik az országban, valamint további három van tervben. Újdelhi segítségével bővül és újul a Terai régióban az úthálózat, vagy épült fel a Visakhapatinam kikötő Kolkatában. A TTA azonban, mely csak az egyik megnyilvánulása a Kína és Nepál sokoldalú, növekvő kapcsolatának, India számára egy kedvezőtlen, stratégiai következményekkel járó fordulat. Az egyik negatív hatás, hogy Nepál hozzáférése a kínai kikötőkhöz hat olyan ellenőrzőponton fog áthaladni, mely Kína és Nepál más közös, út és vasútvonal projektjével kiegészülve lehetőséget nyújt Pekingnek arra, hogy kivetítse erejét Indiával szemben. Esetleg arra, hogy a határ mentén túljárjon az indiai hadsereg eszén.

Kína mega infrastrukturális projektekre tett ígérete kapcsán Katmandu azt javasolta Pekingnek, hogy gyorsítsák fel az összekapcsoltságot megvalósító projekteket, tekintettel arra, hogy Nepál jóváhagyta az Egy övezet, egy út kezdeményezést. A tervezett projektek az Uttar Pradeshtől alig 100 kilométerre fekvő Lumbinit is érintik, így Kína kellemetlenül közel kerülhet Újdelhihez.

Peking és Katmandu bővülő és mélyülő kapcsolata korlátozza India stratégiai terét. Kína jelenléte Dél-Ázsiában, köztük a szomszédos Maldív-szigeteken vagy Srí Lankán, folyamatosan növekszik. Srí Lanka például beleesett Kína adósságcsapdájába, így kénytelen volt a Hambantota kikötőt 99 évre Pekingnek kölcsönbe adni. Habár India, az Egyesült Államok vagy Japán igyekszik a kis államokat figyelmeztetni, mivel alternatívát egyik állam sem kínál, Kína marad a térségben az egyetlen igazi játékos.

Forrás:  https://thediplomat.com/2018/09/why-nepals-access-to-china-ports-matters/

Szerző: Mogyorósi Alexandra