A világ népesedési kilátásai

A demográfiai folyamatok alapvetően meghatározzák egy térség életének, gazdaságának, társadalmának működését, de a képlet fordítva is igaz: a különböző gazdasági, technológiai, politikai stb. folyamatok jól tükröződnek a népesedési adatokban. Így ezen adatok tanulmányozása fontos kiindulópont bármiféle szakpolitikai döntéshozatalhoz, területi kutatáshoz. Jelen írás az ENSZ Föld lakosságával kapcsolatos legfrissebb becsléseket, előrejelzéseket tartalmazó kiadványának a World Population Prospects: The 2017 Revision-nek a legfontosabb megállapításait ismerteti.

Bevezetés

Egy település, ország, térség működését alapvetően meghatározzák a népesedési folyamatok. Az ott élők száma, életkora, neme — és számos egyéb demográfiai tulajdonság és trend – befolyásolja például a gazdasági rendszer működésének mikéntjét, és a természeti környezetre gyakorolt hatást is – hogy csak néhány szegmenst említsünk az élet számtalan területéről. Ugyanakkor kölcsönhatásról beszélhetünk, hiszen az infrastrukturális, tudományos, technológiai, egészségügyi, gazdasági stb. folyamatok visszahatnak adott társadalom életkörülményeire, életére így azok tükröződnek a népesedési adatokból – például a születéskor várható élettartamból, vagy az átlagos gyermekszámból. Vagyis a demográfiai adatok vizsgálata fontos kiindulópont mind az adott térség életét befolyásolni, szabályozni igyekvő döntéshozók, mind pedig a terület életét, ott jellemző folyamatokat feltárni és megérteni kívánó kutatók, elemzők számára, a legkülönfélébb diszciplínák és szakterületek széles spektrumán egyaránt.

Éppen ezért az ENSZ Titkárságának Gazdasági és Szociális Osztálya már a 20. század közepétől – egészen pontosan 1951-től – készít a Föld lakosságáról becsléseket és előrejelzéseket. A legfrissebb adatgyűjteményük, a World Population Prospects: The 2017 Revision címet viseli, ami a korábbi évek becsléseit a legfrissebb népszámlálási statisztikákkal frissítve szolgáltat előrejelzéseket 2100-ig.

A dokumentum tehát nem csak az ENSZ szerteágazó szakpolitikai tevékenységéhez szolgáltat alapvető információkat, hanem az egyes nemzetállamok döntéshozói és elemzői, kutatói számára is jó kiindulópontként szolgálhat.

A világ lakosságának jelene és jövője számokban

Az ENSZ legfrissebb statisztikai adatai szerint a világ népességének száma kicsivel több, mint 7,5 milliárd fő volt 2017-ben (7 550 millió), ami 2005-höz képest 1 milliárd fős növekedést jelent. A Föld lakosságából a kontinensek igen eltérő mértékben részesednek: a népesség több mint fele Ázsiában él (4,5 milliárd fő), második legnagyobb részesedéssel pedig Afrika rendelkezik, ahol a lakosságszám átlépte az 1 milliárd főt (1,2 milliárd), így itt a világ lakosságának 17%-a található. A középmezőnyt Európa és Latin-Amerika képezi, 742 millió, illetve 646 millió fővel, míg a Föld népességének legkisebb hányada Észak-Amerikában és Óceániában található — 361, illetve 41 millió fő.

 

1. ábra: A világ lakosságának megoszlása régiónként (2017, %)

A Föld lakosságszámának jövőbeli alakulásáról az ENSZ három féle becslést készít: alacsony, közepes és magas értékeket definiáló szcenáriót. A World Population Prospect-ben olvasható becslések a közepes forgatókönyv értékei. A népesség számának alakulását két tényező, a fertilitás (termékenység, vagyis, hogy mennyi gyermek születik) és a halálozás befolyásolja. Ezek jövőbeli tendenciáiról statisztikai módszerekkel az ENSZ a bekövetkezés valószínűsége alapján értékhatárokat állít fel. Analízisük szerint 95% az esélye annak, hogy 2030-ra a Föld lakosságszáma 8,4 és 8,7 milliárd, 2050-ben 9,4 és 10,2 milliárd, 2100-ban pedig 9,6 és 13,2 milliárd fő között lesz. A világ becsült népességszámának régiónkénti alakulása a 2. ábrán látható.

 

2. ábra: A Föld becsült népességszáma 2100-ig, régiónként

Bár a következő évszázadig bolygónk lakosságszáma emelkedni fog, a ENSZ Titkárságának Gazdasági és Szociális Osztálya prognózisa szerint a növekedés üteme fokozatosan csökken. Ez a lassulás már most is tapasztalható, ugyanis napjainkban globálisan az évi átlagos növekedési ütem 1,1% – ami azt jelenti, hogy évente 83 millió fővel vagyunk többen –, míg 10 évvel ezelőtt 1,24%-os éves növekedésről beszélhettünk.

Afrika a népesedési folyamatok középpontjában

Bár napjaink legnépesebb kontinense Ázsia, az összes valószínű előrejelzés szerint Afrika fogja a legmeghatározóbb szerepet játszani a következő évtizedek során a Föld lakossága nagyságának és eloszlásának alakulásában. A 2050-ig ellőrejelzett népességnövekedés több mint fele a fekete kontinensnek lesz köszönhető: a várható 2,2 milliárd főből 1,3 milliárd ember fog ide születni.

A Föld régiói közül Afrika rendelkezik a legmagasabb népességnövekedési ütemmel, ami 2010 és 2015 között 2,6%-os éves bővülést jelentett. A globális tendenciákkal párhuzamosan a lakosságszám bővülésének mértéke itt is csökkeni fog a jövőben, ám értéke magasan a többi kontinens rátája felett marad majd. Értékét az ENSZ 2045-2050 között 1,8%-ra, 2095-2100 között pedig 0,66%-ra becsüli. Ugyanezen időszakokban a világátlag várhatóan 0,56, illetve 0,11% lesz.

A népességszám növekedésének lassulásának fő oka a fertilitás csökkenése. 2010 és 2015 között egy átlagos afrikai nő 4,7 gyermeknek adott életet. Az évszázad közepére a becslések szerint ez 3,1-re, az évszázad végére pedig 2,1-re fog csökkenni – amik még így is igen magas értéknek tekinthetők.

A világ 22 legtermékenyebb országa közül – ahol egy átlagos nő 5 gyermeknek adott életet — 20 Afrikában található, 2 pedig Ázsiában. Ám ezen országok száma jelentős csökkenést mutatott az elmúlt évek során: míg 1975 és 1980 között a Föld lakosságának közel negyede ilyen országban élt, addig 2010-2015 között ez az arány már csak 8% volt, 2045-2050 között pedig várhatóan már semelyik országban nem lesz ilyen magas a termékenység.

Afrikában a fertilitás várható mérséklődésének ellenére számottevő népességnövekedést az ENSZ a fekete kontinens fiatalos korszerkezetével magyarázza: Afrika nagy arányú fiatalkorú lakossága az elkövetkezendő évtizedek során válik felnőtté. Ők várhatóan kevesebb gyermeknek adnak majd életet, mint szüleik, ám a korosztály nagy létszáma miatt a családonként alacsonyabb gyermekszám is nagy mértékű növekedést jelent majd az összlakosság tekintetében.

Afrika demográfiai tendenciái a következő évszázad elejére módosítják a kontinensek részesedésének arányát a Föld lakosságából, mint ahogyan az leolvasható a 3. ábráról. Afrika az egyetlen kontinens, melynek részesedése növekszik az évszázad végéig, minden más makrorégióban csökkenés diagnosztizálható. Míg napjainkban az emberiség 60%-a Ázsiában él, addig az évszázad közepére ez az érték 54-re, 2100-ra pedig 43%-ra csökken majd. A többi kontinensen kisebb mértékű mérséklődésre lehet számítani: Európa részesedése a jelenlegi 10%-ról 2100-ra 6%-ra csökken, Latin-Amerikában a mostani 9-ről szintén 6%-ra apad a népesség arányának értéke, Észak-Amerikában 1 százalékpontos csökkenés lesz a jelenlegi 5%-ról, Óceánia világ lakosságszámból való részesedése pedig az évszázad során végig 1%-on stagnál majd. Ezzel szemben Afrikában a megoszlás értékének meredek emelkedése várható: a jelenlegi 17%-ról 2050-re várhatóan 26%-ra, 2100-ra pedig 40%-ra emelkedik részesedése a Föld lakosságából.

 

3. ábra: Régiók részesedése a Föld lakosságszámából (2017-2100, %)

Világszinten javultak az életben maradás esélyei

A világszinten tapasztalható különböző kihívások – mint például a mélyszegénység, járványok, fegyveres konfliktusok stb. – ellenére az ENSZ 2017-es statisztikai kiadványában számottevő javulásról számolt be az életkörülményeket leginkább tükröző demográfiai mutatók tekintetében. Egyrészt jelentősen nőtt a születéskor várható élettartam, ami azt jelenti, hogy mindenfajta nehézség ellenére nagy átlagban az életben maradás esélyei nőttek. Az ezredfordulóhoz képest 2010-2015-re 3,6 évvel nőtt globálisan a születéskor várható élettartam: 67,2-ről 70,8 évre. A növekedésből minden kontinens kivette a részét, ám a legszámottevőbb javulás Afrikában következett be, ahol az említett időszakban 6,6 évvel nőtt a várható élettartam – míg a korábbi évtizedekben csupán 2 évvel nőtt ez az érték.

Ám még ezzel együtt is a fekete kontinensen élnek legrövidebb ideig statisztikailag az emberek. A születéskor várható élettartam ugyanis a következőképpen alakult 2010-2015 között, régiónként: Észak-Amerika 79,2 év, Óceánia 77,9 év, Európa 77,2 év, Latin-Amerika és karibi térség 74,6 év, Ázsia 71,8 év, Afrika 60,2 év.

Az ENSZ prognózisa szerint a jelenlegi kb. 71 évről 2045-2050-re a születéskor várható élettartam 77 évre nőhet világszinten. A becslések szerint Afrika erre az időszakra 11 éves növekedést érhet el. Ezek a növekedések elsősorban annak függvényei, hogy mennyire lesz sikeres a jövőben a HIV/AIDS, illetve egyéb fertőző és nem fertőző betegségek elleni küzdelem az érintett térségekben.

Az életkörülmények fejlődését jól tükrözi továbbá a gyermekhalandósági ráta, ami az az öt éven aluli meghalt gyermekek számát fejezi ki a korosztályhoz, vagy az élveszületések számához képest. Az ENSZ által 2030-ig meghatározott Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals) fontos eleme globális szinten az 1000 élveszületésre jutó öt éven aluliak halálozása számát 25-re csökkentése. A becslések szerint a 2000-2005 közötti időszak 70 öt éven aluli haláleset/1000 élveszületés arányát 2010-2015-re sikerült 48 haláleset/1000 élveszületésre csökkenteni.

Abszolút értékek tekintetében a legjelentősebb csökkenés szubszaharai Afrikában, illetve a legkevésbé fejlett országok (LDC – least developed countries) csoportjában volt. Előbbinél 141-ről 95-re, utóbbinál pedig 123-ról 83-ra csökkent az 1000 élveszületésre jutó gyermekhalálozás száma. Az e tekintetben elért számottevő fejlődésben fontos tényező volt a nemzetközi szerepvállalás, ugyanis a gyermekhalandóság csökkentése már a Millenniumi Fejlesztési Célok részét is képezte, így a nemzetközi közösség nagy hangsúlyt fektetett annak sikeres leküzdésére.

Elöregedés: kihívásnem csak Európa számára

A termékenység csökkenésével és a születéskor várható élettartam növekedésével egyidejűleg az idősebb korosztályok teljes népességen belüli aránya emelkedik, amit elöregedésnek hívunk. Ez a jelenség világszinten megfigyelhető.

2017-ben az ENSZ számításai alapján majdnem 1 milliárd főre (962 millió) tehető a 60 éven felüliek száma, ami a Föld lakosságának 13%-át jelenti. E korcsoport évente 3%-kal bővül. Teljes létszámukat 2030-ra 1,4 milliárdra, 2050-re 2,1 milliárdra, 2100-ra pedig 3,1 milliárdra teszik.

Az idősebb korosztály lakosságon belüli aránya Európában a legmagasabb, a népesség negyede. Ám a gyors elöregedés nem csak itt, hanem a világ más részein is számottevő lesz, így 2050-re a világ minden régiójában, Afrikát kivéve, a 60 éven felüliek aránya 25%, vagy afölötti lesz.

Európa előrehaladott elöregedésének következtében ez az egyetlen kontinens, melynek népességszáma 2050-re kisebb lesz, mint 2017-ben volt. Ez elsősorban az alacsony termékenységi szint következménye. 2050-re Bulgária, Horvátország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Moldova, Románia, Szerbia és Ukrajna lakossága 15%-kal lesz kisebb a jelenleginél.

Az elöregedés számottevő gazdasági kihívást jelent a leginkább érintett országok számára, az eltartási ráta értékeinek csökkenésével, ami nyugdíjasokra jutó munkavállalók számát fejezi ki. Ez ugyanis fokozódó gazdasági terhet ró az egészségügyre, szociális ellátórendszerre, és a nyugdíjrendszerre.

Mivel nehéz előre jelezni, hogy a munkaképes korú lakosság mekkora része fog ténylegesen dolgozni, illetve, hogy az időskorú lakosságon belül mennyien lesznek tényleg nyugdíjasok a jövőben, az ENSZ az eltartási ráta prognózisait úgy kalkulálja, hogy megnézi, hogy a 20-64 évesek – vagyis a munkaképes korú lakosság – és a 65 éves, illetve annál idősebb lakosság hogyan fog aránylani egymáshoz. 2017-ben Afrikában 12,9 munkaképes korú ember jutott egy 65 éves, vagy annál idősebb személyre, Ázsiában ez az érték 7,4, Latin-Amerikában és a karibi térségben 7,3, Óceániában 4,6, Észak-Amerikában 3,8, Európában pedig 3,3 volt. A világ legalacsonyabb eltartási rátájával Japán rendelkezett (2,1-es értékkel). 2050-re várhatóan 7 ázsiai, 24 európai és 5 latin-amerikai ország eltartási rátája csökken 3 alá.

A jövő tehát különböző lehetőségeket és kihívásokat tartogat a Föld eltérő régiói számára. A gyors népességnövekedést felmutató, fiatalos korszerkezetű országok jelentős munkaerőpiaci potenciállal rendelkeznek – a munkaképes korú lakosság számottevő hányada miatt – és így az időskorú lakosság ellátása is biztosítottnak tűnik számukra. Ugyanakkor ezen gazdaságoknak nagy kihívást jelent a munkaerőpiacra újonnan belépő fiatalok számára munkahelyek teremtése. Míg, az alacsony termékenységű, elöregedő országokat ilyen veszély nem fenyegeti, számukra a társadalom egyre nagyobb hányadát képező időskorú lakosság eltartása jelent fokozódó gazdasági kihívást. Ha pedig a Föld teljes lakosságát vesszük, a már így is túlterhelt bolygónkon a népesség további növekedése jelentős terhet ró a természeti környezetre, ami mind a gazdaságnak, mind pedig a társadalom összességének alapját jelenti. Vagyis ezen népesedési adatok figyelembevétele bármiféle szakpolitikai tervezés alapját kell, hogy képezzék.

Szerző: Czirják Ráhel

Irodalomjegyzék, adatok forrása:

• United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017). World Population Prospects: The 2017 Revision. https://esa.un.org/unpd/wpp/Publications/Files/WPP2017_Volume-I_Comprehensive-Tables.pdf (letöltés dátuma: 2018.08.30.)