Sajtófigyelés – 2018. november 27.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Szöul kezdi próbára tenni az Egyesült Államok türelmét az észak-koreai szankciók kapcsán – Yigal Chazan, The Diplomat 2018. november 17.
Dél-Korea láthatóan hajlandó volna leépíteni az észak-koreai gazdasági szankciókat, még azelőtt, hogy a Kim-rezsim a félsziget atomfegyver-mentesítése felé tenne visszafordíthatatlan lépéseket, ez pedig egyre nagyobb aggodalmat kelt az Egyesült Államokban. Az Észak-, és Dél-Korea közti kereskedelmi kapcsolatok újraélesztését célzó, szankció-leépítési terveket Donald Trump amerikai elnök keményen bírálta az elmúlt hetekben, és az Egyesült Államok Kincstára is figyelmeztette a dél-koreai bankokat, hogy ne kezdjenek pénzügyi kapcsok építésébe Észak-Koreával. Dél-Korea – élén a két Korea közti kibékülést pártoló Moon Jae-in elnökkel – a félszigeten uralkodó feszültség enyhítése végett szeretné a szankciók leépítéséhez hasonló bizalom-építő lépésekkel rábírni a Kim-rezsimet, hogy kezdje meg az atommentesítési folyamatot.
A 2018. júniusi, történelmi Kim- Trump találkozó során végre felcsillant a reménye annak, hogy Phenjan valóban megkezdi az atomfegyver-mentesítést, az amerikai-, illetve ENSZ-szankciók fokozatos leépítéséért cserébe. A találkozó óta azonban konkrét lépések nem születtek ez ügyben. Dél-Korea hangsúlyozta, hogy mindenképpen tiszteletben tartja a nemzetközi gazdasági szankciós rezsimet, de az Észak és Dél közti közeledés – akarva-akaratlanul is – kezdi egyre inkább kockára tenni Washington türelmét. Az Egyesült Államok továbbra is szkeptikus Kim Jong-un állítólagos atomfegyver-mentesítési elköteleződésével kapcsolatban, Moon Jae-in viszont kitart Phenjan mellett.
Miután Észak-Korea meglepetésszerűen részt vett a phjongcsangi Téli Olimpián, Kim Jong-un és Moon Jae-in háromszor csúcstalálkozót tartott, ezeken mindketten jelezték, hogy hajlandóak együttműködni a másikkal, különösen gazdasági téren. Moon idén szeptemberben dél-koreai konglomerátumokból álló gazdasági delegációt vezetett Phenjanba. A látogatás során komoly beszélgetések folytak az 1998-2008-as Napfény-politika néven ismert enyhülési időszak két kiemelt gazdasági projektjének, a Keszong Ipari Parknak, és a gyémánt-hegységi (Geumgangsan) turizmusnak az újraindításáról. Utóbbi 1998 és 2008 között kb. 2 millió dél-koreai turistát vonzott Észak-Koreába. Októberben Moon és Kim megegyeztek több, a félszigetet összekötő közúti és vasúti vonal újraindítási és felújítási projektjében is. Később a dél-koreai külügyminiszter, Kang Kyung Wha bejelentette, hogy Dél-Korea megfontolja az Észak-Koreát érintő szankciók leépítésének lehetőségét.
Donald Trump azonban leszögezte, hogy amerikai beleegyezés nélkül szó sem lehet a szankciók enyhítéséről. „Nem tehetik meg a beleegyezésünk nélkül. Semmit nem tehetnek a beleegyezésünk nélkül.” Emellett a Reuters értesülései szerint Egyesült Államok Kincstára hivatalos levélben fejezte ki „mély aggodalmát” azzal kapcsolatban, hogy a dél-koreai bankok netán nem teljesítenék kötelezettségeiket az ENSZ és az USA által kiszabott gazdasági szankciók betartásában. Az Egyesült Államok heves reakciója és a dél-koreai ellenzéki hangok hatására Szöulban hivatalosan is visszavonták a szankciók enyhítésére vonatkozó javaslatokat, ezt a dél-koreai egyesítési miniszter is megerősítette.
Washington alapvetően támogatja a koreai-félszigeti feszültség enyhítését, de véleménye szerint Dél-Korea már túlzottan jóhiszemű északi szomszédjával szemben, és csak elnyújtja Phenjan hezitálását a tényleges atommentesítés felé indulással kapcsolatban. Emellett a szeptember-októberi események arra is rámutatnak, hogy Észak-Korea sikeresen szít ellentéteket az Egyesült Államok és Dél-Korea között. Amerikai nézőpontból a jó USA-Dél-Korea kapcsolatok, és a szankciók nemzetközi, egyöntetű támogatása a két kulcsa a koreai-félsziget atommentesítésének. Ezek nélkül Kim Jong-un állítólagos atomfegyver-mentesítés melletti elköteleződése, és ezzel az amerikai elnök egyetlen igazi külpolitikai sikere is a semmibe veszhet.
Forrás:https://thediplomat.com/2018/11/seoul-is-testing-us-patience-over-north-korea-sanctions/
Xi kontra Deng, a két család viszálya a kínai reformok felett – Lucy Hornby, Financial Times, 2018. november 15.
A „reform és nyitás” közelgő évfordulója kiélezte a versenyt a narratívák között, hogy ki az igazi felelős a kínai fejlődésért.
Tavaly év végén kiállítás nyílt a dél-kínai Shenzen városában, melynek bejáratát egy olyan bordűr díszítette, amin Deng Xiaoping mint „Legfőbb Vezető” a kínai reformok legfényesebb sikerekének bizonyult dél-kínai régiót járja be. Ezt követően nyáron, hirtelen felújítás miatt bezárták a kiállítást, majd augusztusban újra megnyitották. A felújítás során a bordűrt lecserélték egy angolul és kínaiul is olvasható Xi Jinping idézetre, amiben az ország gazdasági átalakulását dicséri. Szeptemberben ismét átalakították a bejáratot, ezúttal Messr, Deng és Xi idézetei voltak a díszítőelemek. Novemberben pedig visszatették az eredeti, Denget ábrázoló bordűrt. A sorozatos átalakítások jól mutatják, mennyire veszélyes, ha belenyúlnak a Kínai Kommunista ikonográfia bonyolult világába.
Ahogy Kína a reformok megindításának 40. évfordulójára készül, Shenzen városa hirtelen a két legbefolyásosabb kínai család viszályának helyszíne lett. Xi Jinping számára az évforduló lehetőség arra, hogy tisztázza és megerősítse apja szerepét a reformok születése és végrehajtása alatt, ezzel pedig újabb legitimációs alapot szerezzen a kormányzásra. Xi Jinping apja, Xi Zhongxun a dél-kínai Guangdong tartomány – és a benne elhelyezkedő Shenzen – vezető hivatalnoka volt; ez az a tartomány, ahol először tesztelték a piac-orientált Kína-modellt. Xi Zhongxun a Mao korszak után nem sokkal kapta meg a tartomány vezetésének feladatát; az ő felügyelete alatt alakították át elmaradott, vidéki perifériából export-orientált, külföldi befektetéseket vonzó gazdasági paradicsommá Guangdongot. A 40. évforduló ünneplése során Xi Jinping szeretné megerősíteni a köztudatban családja nevének kötődését a reformok születéséhez – egy olyan időszakhoz, amelyet hagyományosan Deng Xiaoping neve fémjelez. Ezzel azonban komoly politikai kockázatot vállal. A kínaiak többségének szemében ugyanis továbbra is Deng Xiaoping a reformok igazi atyja. A 40. évfordulót ünneplő, pekingi és shenzeni múzeumi kiállítások kapcsán számos heves vita alakult ki az olyan kiállított képek körül, melyek Deng Xiaoping történelmi jelentőségét igyekeznek háttérbe szorítani az idősebb Xi javára. A viták miatt több kiállítás megnyitásának dátumát is el kellett halasztani, hogy átalakítsák a tárlatot a Deng és a Xi örökség kiegyensúlyozottabb bemutatása végett.
Az ügy nem csak családi büszkeség kérdése, hanem a Xi-féle Kína-politika vitaalapját is adja. A mostani politikai irányvonal sokak szerint elfordulás a Deng Xiaopingi elvektől a Maoi irányba – annak ellenére, hogy Xi Jinping a beszédeiben mindig hangsúlyozza a Deng korszak jelszavainak továbbvitelét saját politikája kapcsán. Annak ellenére, hogy Kína gazdasági és politikai jelentősége vitathatatlanul történelmi csúcson jár, többen úgy érzik, hogy a reformok 1978-as megindulásának korához képest most már hiányzik a konszenzus Kína sorsa és irányítása kapcsán.
Forrás: https://www.ft.com/content/839ccb0c-e439-11e8-8e70-5e22a430c1ad
Mesterséges intelligencia és a geopolitika jövője – John Villasenor, Brookings, 2018. november 14.
„A mesterséges intelligencia a jövő. Nem csak Oroszország, az egész emberiség számára. Aki ezen a téren vezető lesz, az egész világ ura lesz egyben.” Vlagyimir Putyin ezekkel a szavakkal köszöntötte tanévet megkezdő orosz diákságot 2017. szeptember 1-jén.
Putyin szavait nem volna bölcs lépés figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha a cél nem a világuralom, „csupán” a gazdasági prosperitás. Az elkövetkező évtizedben a mesterséges intelligencia (MI) és a geopolitika hihetetlenül szorosan fog egymáshoz kapcsolódni. Ennek oka az, hogy a geopolitika nagyban olyan a tényezőkön múlik, amiket a mesterséges intelligencia forradalmian meg fog újítani a közeljövőben. A gyártóipar működése, a közlekedés és a kereskedelem hatékonyabbá-, a terméshozam magasabbá fog válni a mesterséges intelligenciának hála; a technológiai előnyszerzés tárháza milliónyi új lehetőséggel fog bővülni, illetve alapjaiban fog megváltozni a nemzetbiztonsági gondolkodás, és a modern hadseregről alkotott elképzelések is. Azok az országok, amelyek sikeresen becsatornázzák az MI vívmányait, mind gazdasági fejlődés-, mind nemzetbiztonság szempontjából jobb helyzetbe fognak kerülni, mint a továbbra is csak hagyományos infrastrukturális-, és gazdasági modelleket használók.
Amerikai vezetés és az MI:
Fontos kihangsúlyozni, hogy geopolitikai értelemben a mesterséges intelligencia nem zéró összegű játék. Sokan írtak Kína már-már ijesztő szinteket elérő MI fejlődéséről, illetve, hogy ennek eredményeként Kína biztosan átveszi a világ vezető szerepét az USA-tól. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Azzal, hogy Kína gazdasági és politikai elitje felismerte az MI, mint a kínai gazdaság további fejlődését segítő eszközt, nem gátolja meg az Egyesült Államokat abban, hogy ő is legalább ennyit fektessen a mesterséges intelligenciába. És éppen ez történik jelenleg. Az USA egy olyan üzleti környezettel, ami magában foglalja az MI kutatásra egyre inkább koncentráló Google, Apple, Amazon és IBM óriáscégeket, valamint az MI-fókuszú gyógyszerfejlesztési-, és oktatási start-upokat, egyértelműen MI vezető a világon. Az amerikai kormányberuházás is jelentős a szférába, szeptemberben indítottak el egy 2 billió dolláros mesterséges intelligenciára fókuszáló kampányt. Az USA mesterséges intelligenciával kapcsolatos kihívásai valójában nem humántőke-, vagy technológiai alapúak, hanem policy-szintűek. Az MI vezető pozíció megtartása egy-egy képviselő mandátumi idejénél jóval hosszabb távú stratégiát igénylő feladat. A befektetések az MI szférába hosszú idő után hoznak csak kézzel fogható hasznot, így vonzerejük viszonylag alacsony politikusi szemmel.
Globális MI rendszer:
Míg az USA és Kína a legnagyobb játékosok MI terén, az ilyen üzleti környezet globális. Izrael és az Egyesült Királyság egyre kiemelkedőbb szereplők, de az MI innováció előmozdítása kulcsfontosságú Japán, Dél-Korea és Oroszország kormányai számára is. Az MI befektetések nemzeti- és globális előnyökkel is járnak. Mesterséges intelligenciába fektetve a legpusztítóbb viharokat is pontosan meg tudják megjósolni, gyorsítják a gyógyszerfejlesztést, a terméshozam javítását, az ellátási rendszer ügyesebb irányítását. A felsoroltak mind kulcsfontosságú faktorok a geopolitika alakításában.
A mesterséges intelligencia nem varázslatos gyógyszer mindenre, de sokban segíthet. Nem tudjuk pontosan, hogy meddig fog fejlődni, de egy dolog biztos: a világ vezetőinek számolnia a geopolitika és az MI összekapcsolódásával a jövő tervezése közben.
USA-Kína együttműködés: A legitimitás árnyéka – Lily McElwee, The Diplomat, 2018. november 17.
Washington nem hajlandó elfogadni a kínai egypártrendszerű állam legitimitását, ez pedig alapvető akadály a jövőbeni együttműködés szempontjából.
Ahogyan azt Henry Paulson volt amerikai pénzügyminiszter a szingapúri Bloomberg New Economic Forum-on elmondott beszédében is megerősítette, Washingtonban egyre nagyobb az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy Kína nem csupán stratégiai kihívója az USA-nak, de hosszú távon ellenfele is. A Kínával szemben nyíltan kritikus hangok az elmúlt időszakban felerősödtek Washington elitjén belül.
A Kína-kritikusság nem Donald Trumptól ered. Ugyan a jelenlegi amerikai elnök az első, aki nyíltan használja a Kína-frusztráció kártyát politikájában, ezt valójában azért tudja megtenni, mert a Peking felelőtlen nemzetközi viselkedése miatt aggódó hangok már a 90-es évek vége óta ott vannak Washingtonban, mind a Demokraták, mind a Republikánusok között.
A Kína-kritikus hangok felerősödése mögött részben gazdasági okok állnak. Egyre többen osztják azt a véleményt, miszerint Kína kihasználja az amerikai gazdaság nyitottságát, de ezt semmilyen gesztussal nem viszonozza, annak ellenére, hogy 2013-tól példátlan fejlettségi szinten mozog. Kína azonban továbbra is ragaszkodik a „fejlődő gazdaságú állam” státuszához- és főleg az ezzel indokolt, nemzetközi szabályok alóli kibúvókhoz.
A gazdaságon túl van egy elvi-történelmi probléma is az USA-Kína kapcsolatokban: az amerikai politikai vezetés nem hajlandó elfogadni a legitimitását egy olyan Kínának, amelyen belül egypártrendszer működik. Amerikai szemszögből a Kínai Kommunista Párt és a Xi- kormány működésének mikéntje teljes ellentéte az amerikai demokratikus elveknek és intézményeknek, veszélyt jelentenek az egyesülési-, és gyülekezési jogra, valamint a szólás-, vallás-, és véleményszabadságra is. Az amerikai bírálat tehát nem csak Kína nemzetközi lépéseire vonatkozik, hanem az ezek mögötti, kínai kormányzati struktúrára is. Az elmúlt 40 év példátlan gazdasági fejlődése után Kína ma már egyöntetű nemzetközi elismerésre és elfogadásra vágyik. Az elfogadás egyben azt is jelentené, hogy a kínai fejlődési és működési modell immáron méltó kihívója az amerikai típusú működésnek, ez pedig a Xi-féle „Kínai álom” beteljesülése, és a Kínai Kommunista Párt legitimitásának utolsó alapköve. Az Egyesült Államok a KKP legitimitásának el nem fogadásával komoly kihívás elé állítja a fenntartható kooperációt Kína és saját maga között. A gazdasági versengés önmagában még nem elég a geopolitikai rivalizáláshoz, ahogyan ezt az USA- Japán kapcsolatok is mutatták. Az 1980-as évek során fénysebességgel fejlődő Japán hasonló riadalmat keltett az amerikai politikai elitben, mint most Kína, de a Japán-ellenes hangok sosem szóltak a japán állam működése vagy elvei ellen, csupán az amerikai gazdasági hegemóniát féltették bizonyos kulcsiparágakban.
A Kína-USA ellentét viszont többről szól. A Kínai Kommunista Párt legitimitásának kétségbevonásával és a kínai nemzetközi politikai lépések okozta frusztrációval az Egyesült Államok nem túl ígéretes jövő elé néz a kínai kapcsolatok javításának tekintetében. A kibontakozó kereskedelmi háború ebben az olvasatban csupán az első felvonása a világ két vezető hatalma közti összecsapásoknak.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/11/us-china-cooperation-the-shadow-of-legitimacy/
Az utolsó esély Hongkong jogállamiságának megmentésére – Denise Y. Ho, Foreign Policy, 2018. november 20.
2017. március 27-én az hongkongi Esernyős Mozgalom vezetői feladták magukat a rendőrségen. A csoportot egyetemi tanárok, diákok, jogalkotók, politikusok és további értelmiségiek alkotják. A tárgyalások ezen a héten fognak lefolyni. A mozgalom vezetői készek vállalni a „nyilvános engedetlenség” következményekeit, ugyanakkor bíznak Hongkong jogállamiságában és alaptörvényében, illetve ezek jogi erejében Pekinggel szemben. Hongkong alaptörvénye ugyanis kimondja a szólás-, és a gyülekezési szabadságot.
Hongkong jogállamisága az elmúlt évek során folyamatosan erodálódott, miután a kormány egyre nagyobb gesztusokkal kívánta bizonyítani hűségét Kínának. Maga az Esernyős Mozgalom is ezért indult el 2014-ben. A 79 napos demokrácia-párti tüntetés egyszerre jelenti a hongkongi főminiszter közvetlen választásáért vívott harcot és a demokráciapárti generáció politikai ébredését. A tüntetőket akkor „törvénytelen gyülekezés”, „közrend megzavarása”, és egyéb, jogilag nem tiszta indokokkal tartóztatták le tömegesen. 2014 óta nem mutat javulást a hongkongi jogállamiság alakulása, a központi intézményekbe vetett hit történelmi mélyponton van. Ez a tárgyalás jelentheti a fordulópontot, 2 lehetséges forgatókönyv mentén alakulhat ezek után Hongkong sorsa.
Az egyik szerint ez a tárgyalás a vég kezdete, az „1 ország 2 rendszer” elve mentén működő Hongkong halála. Ennek értelmében a hongongi bíróság, Kína érdekeit kiszolgálva elítéli a vádlottakat. Peking narratívája szerint az Esernyős Mozgalom során egy hangos, rossz szándéktól vezérelt kisebbség félrevezette, és a központi kormányzás ellen hangolta a tömegeket, ami a legsúlyosabb bűn a Kínai Kommunista Párt szemében. A tárgyalás most lehetőséget kínál Pekingnek, hogy a hongkongi bíróságon keresztül elégtételt vegyen a lázadásért, a nemzetközi közösség beleszólása nélkül. A másik, az Amnesty International által is javasolt forgatókönyv, mely szerint a bíróság felmenti a vádlottakat a szólás-, véleménynyilvánítás-, és békés gyülekezési jogának szabadságára hivatkozva, visszaállítaná a hongkongi jogállamiságba vetett hitet. Ha Hongkong ki mer állni a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság védelme mellett Pekinggel szemben, az Esernyős Mozgalom többé nem félrevezetett diákok tüntetéseként, hanem a demokrácia mellett kiálló, széles társadalmi bázison nyugvó mozgalomként élne tovább a köztudatban.
Forrás: https://foreignpolicy.com/2018/11/20/last-call-for-hong-kongs-rule-of-law/
Működik-e a Fülöp-szigetek pro-Kína politikája? – Ronald U. Menduza és Miann S. Banaag, The Diplomat, 2018. november 14.
Rodrigo Duterte elnök az elmúlt hónapok során drámai fordulatot hajtott végre a Fülöp-szigetek külpolitikájában. Kormányzása korábbi szakaszában szembefordult hagyományos gazdasági és politikai szövetségeseivel, azaz – az akkor még Obama-vezette – Egyesült Államokkal, és az Európai Unióval, miután az többször az emberi jogok tiszteletben tartására figyelmeztette a fülöp-szigeteki vezetőt drogellenes kampányának kivitelezése kapcsán.
Duterte ezek után kezdeményezte a Kína felé nyitást, és nemrég megkezdte a tárgyalásokat Pekinggel a Filippínó-tenger nyersanyagforrásait közösen feltérképező projektek lehetősége kapcsán – azon a tengeri területen, amit Kína a sajátjának tekint. A Fülöp-szigetek elnöke a fordulatot egy függetlenebb külpolitika kialakítására tett erőfeszítésként magyarázza. Megoszlanak a vélemények az ország külpolitikájának valódi függetlenségéről, illetve ennek mértékéről, de senki nem vonja kétségbe a Duterte kormányzás vakmerőségét a végrehajtott fordulattal kapcsolatban. A kérdés az, hogy az új Kína-Fülöp-szigetek kapcsolat – a területi vita ellenére- gazdaságilag gyümölcsözőbb-e a szigetország számára, mint korábban.
A gazdasági kapcsolatok alakulása- erősségek és gyengeségek:
A Fülöp-szigetek és Kína közeledése a turizmus területén egyértelműen pozitív változásokat hozott, 2015 és 2016 augusztusa között 79%-al emelkedett a Fülöp-szigetekre látogató kínai turisták száma, majd 2017-ben és ’18-ban újabb 30-40%-os emelkedés volt megfigyelhető. Jelenleg Kína a 2. legnagyobb turista-forrás a Fülöp-szigetek számára. További eredmény a kínai munkások számának alakulása a szigetországban. 2016-ban kb. 19 ezer kínai munkás kapott ideiglenes munkavállalói vízumot, ez az előző évhez képest 108%-os növekedést jelent. 2017-ben további 27%-os növekedés volt megfigyelhető.
A kínai munkások számának drámai növekedése azonban felhajtotta az ingatlanok iránti keresletet, és ezzel az ingatlanárakat is, elsősorban Manila-öböl területén, ami a fülöp-szigeteki online szerencsejáték cégek fő telephelye. Az ingatlanárak növekedésével az átlagos fülöp-szigeteki családok kiadásai is nőttek, ezzel sokan arra kényszerültek, hogy messzebbre költözzenek a játékcégek telephelyeitől. Ezen kívül a helyi önkormányzatok már társadalmi feszültségekről is beszámoltak, mivel a kínai bevándorlók számának növekedésével nőtt a szerencsejáték és a túlzott alkoholfogyasztás okozta incidensek száma. További, a sikert árnyaló tényező a Fülöp-szigetekre irányuló külföldi befektetések aránya, Kína mindösszesen 0,38%-al fektetett be többet, szemben a japán és dél-koreai befektetések összesen 18,25%-val. A szigetország felé irányuló kínai befektetéseket tekintve az ingatlan-, és az online szerencsejátékok területén volt megfigyelhető jelentős növekedés. A Fülöp-szigetek- Kína közti kereskedelem is csak enyhe növekedést mutatott, 2017 és 2018 között 34%-os a növekedés volt kimutatható.
Összesítve, a Fülöp-szigetek közeledése Kínához egy vegyes eredményeket hozó folyamatként értékelhető. A befektetések és a kereskedelem mértéke nem nőtt drámaian, de a szigetországba érkező turisták és a munkások száma igen. Fontos megjegyezni, hogy a kínai kormány korábban hozott külföldi munkaerő-korlátozása miatt a fülöp-szigeteki munkások száma Kínában továbbra is alacsony. A kínai állampolgárok növekvő száma a Fülöp-szigetek nemzetbiztonsága kapcsán is rizikót jelentenek, különös tekintettel Kína agresszív akcióira a dél-kínai tenger egész területén. A nemzetbiztonsági kockázat miatt a Fülöp-szigetek- Kína viszonyt egyértelműen folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/11/is-the-philippines-pro-china-policy-working/
Szerző: Unger Melinda
