Nguyen Phu Trong elnökké választása és a személyi hatalom koncentrációjának kérdései Vietnam politikai rendszerének tükrében

A 2018 szeptemberében elhunyt Tran Dai Quang elnök helyett októberben a vietnami nemzetgyűlés a 2011-től hivatalban lévő pártfőtitkárt választotta meg államfőnek. Mivel Ho Si Minh halála óta nem volt arra példa, hogy egy személy töltse be mindkét posztot, egyesek már Nguyen Phu Trong személyi diktatúrájának kiépülésétől tartanak, miközben mások pragmatikusabb okokkal magyarázzák a lépést. Noha az új államfő hivatalba lépésének következményei nem láthatóak még tisztán, de az vitathatatlan, hogy az ország kül- és belpolitikai folyamataira komoly hatást fog gyakorolni.

október 23-án a vietnami nemzetgyűlés elsöprő többséggel a Kommunista Párt főtitkárát, Nguyen Phu Trong-ot választotta meg elnöknek, a szeptemberben elhunyt államfő, Tran Dai Quang helyett. Az esemény igazi jelentőségét az adja, hogy Ho Si Minh 1969-es halálát követően a vietnami pártvezetésben konszenzus alakult ki arról, hogy a továbbiakban senki ne tölthesse be a pártvezetői és az államfői posztot egyidejűleg. Trong 2011-es pártfőtitkárrá történő megválasztása óta azonban folyamatosan törekszik személyes hatalmának, valamint a párt és az állam szerepének a megerősítésére, egyben a politikai rendszer stabilizálására. Egyes vélemények szerint a vietnami vezető ezzel Xi Jinping kínai elnök stratégiáját próbálja meg követni, míg mások szerint Trong elnökké választása sokkal pragmatikusabb tényezőkkel magyarázható, személyi diktatúra kiépülésétől pedig nem kell tartani. Mivel Trong pátfőtitkári megbízatása 2021-ben jár le és a jelenlegi alapszabályok értelmében már nem választható újra, ezért kettős szerepköre csupán ideiglenesnek tekinthető, ugyanakkor a 13. pártkongresszus közeledtével az utódlás szempontjából ennek komoly következményei várhatóak.

Vietnam politikai rendszere

Az ország politikai berendezkedéséről a 2013-ban elfogadott alkotmány nyújt részletes felvilágosítást. Ez bizonyos tekintetben a korábbi alkotmányok továbbfejlesztett változatának tekinthető (1946, 1959, 1980, 1992), és nem követi egyetlen kommunista ország alkotmányos modelljét sem. Amellett, hogy megjelenik a hatalmi ágak szétválasztásának szándéka, az alaptörvény kinyilvánítja, hogy Vietnam szocialista állam, ahol minden hatalom a népé, ami a Kommunista Párt vezetése alatt valósítja meg célját, az „erős, demokratikus, igazságos és civilizált ország” megteremtését.[1] Rögzíti, hogy Vietnam független külpolitikát folytat, ami elkötelezett a külkapcsolatok diverzifikálása, a nemzetközi integráció erősítése, más államok függetlenségének tisztelete és a békés együttműködés mellett.[2]

A törvényhozó hatalmat az államhatalom legfőbb szerveként az egykamarás Nemzetgyűlés gyakorolja, amelynek a tagjait a 18. életévét betöltött állampolgárok az általános titkos választójog alapján 5 évre választják. Minden 21. életévét betöltött személy választható. Az egypártrendszernek megfelelően minden képviselő a Kommunista Párt frontszervezetének, a Vietnami Hazafias Frontnak a delegáltja. A Nemzetgyűlés a demokratikus centralizmus alapján működik, többek között felügyeli a végrehajtó és bírói hatalmat, megválasztja az elnököt, az alelnököt, a 21 tagú kabinetet és a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét, valamint a legfőbb népi ügyészt. Törvényeket hoz (a küldöttek több mint 50%-ának jóváhagyásával), 2/3-os többséggel módosíthatja az alkotmányt, háborút indíthat és békét köthet, ratifikálja a nemzetközi szerződéseket, valamint kegyelmet is gyakorolhat.[3] A Nemzetgyűlés jelenleg hét bizottsággal rendelkezik. A Nemzetgyűlés évente kétszer ülésezik, a köztes időszakban a tagjainak soraiból választott Állandó Bizottság gyakorolja a hatalmat. A legutóbbi nemzetgyűlési választásokra 2016. május 22-én került sor, amikor az 500 képviselői helyre 496 küldöttet választottak, akiknek a sorában 133 nőt, 86 kisebbségi és 21 párton kívüli képviselőt találunk.[4]

A legfőbb végrehajtó hatalmat az elnök és a kormány képviseli. Az államfőt a nemzetgyűlés saját tagjainak sorából öt évre választja 2/3-os többséggel. Az elnök a fegyveres erők főparancsnoka, a Nemzeti Védelmi és Biztonsági Tanács elnöke, aki a törvényhozás beleegyezésével kinevezi az alelnököt, a miniszterelnököt és a kabinet tagjait, a Legfelsőbb Népi Bíróság elnökét, valamint a legfőbb népi ügyészt. Kihirdeti a törvényeket, elnöki dekrétumokat, rendkívüli állapotot vezethet be, és kegyelmet is gyakorolhat.[5]

A kormány a miniszterelnökből, annak helyetteseiből, a miniszterekből és a minisztériumokkal azonos szintet jelentő kormányszervek vezetőiből áll. A kabinet tagjait a nemzetgyűlés döntését követően az államfő nevezi ki 5 évre, a miniszterelnök egy alkalommal újraválasztható. A miniszterelnök nevezi ki a miniszterhelyetteseket, a miniszteri szintű bizottságok helyettes vezetőit, a kormányhivatalok vezetőit, a kormányzóhelyetteseket és a városi elöljáró-helyetteseket is. A kormány döntéseit egyszerű többséggel hozza meg.[6]

1. ábra: Vietnam politikai rendszere[7]

A vietnami igazságszolgáltatási rendszer a szocialista törvényességen alapszik. A Népi Legfelsőbb Bíróság a legmagasabb bírói fórum, ahova a tartományi, városi, kerületi és katonai bíróságoktól is fellebbezéssel lehet fordulni. Az elnökét a nemzetgyűlés választja meg, hivatali ideje azonos a törvényhozás hivatali idejével, alelnökét pedig az államfő jelöli ki. A Népi Legfelsőbb Bíróság bíráit a nemzetgyűlés hagyja jóvá, a köztársaság elnökének javaslatára. A törvénykezési folyamatokat a Legfőbb Népi Ügyészség felügyeli, élén a nemzetgyűlés által megválasztott legfőbb népi ügyésszel.[8]

A Vietnami Kommunista Párt

Vietnam esetében – a többi marxista-leninista típusú autoriter politikai rendszerhez hasonlóan – a politikai döntéshozatal nem pontosan az alkotmányban meghatározott keretek között történik, (valójában a hatalmi ágak szétválasztásáról sincs szó), hanem az állampárt bürokratikus rendszerében, vagyis a tényleges hatalmat a Vietnami Kommunista Párt vezetése gyakorolja, ami a demokratikus centralizmus elvét követi.

A párt története egészen 1925-ig vezethető vissza, amikor létrejött a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Liga, mint a kommunista mozgalom közvetlen elődje.[9] 1930-ban alakult meg az Indokínai Kommunista Párt, amely 1951-ben nemzeti alapon három részre bomlott.[10] A vietnami utódpárt a Vietnami Dolgozók Pártja nevet vette fel, amely a függetlenné vált Észak-Vietnam állampártjaként funkcionált. 1976-ban a nemzeti egység megteremtését követően, egyesült a Dél-Vietnami Népi Forradalmi Párttal, létrehozva a Vietnami Kommunista Pártot, amely ma is az egyetlen legálisan működő politikai szervezet az országban. A párt szellemi atyja, egyben legnagyobb hatású vezetője Ho Shi Minh volt, aki 1951 és 1969 között töltötte be a pártelnöki tisztet. Az alkotmány értelmében a Vietnami Kommunista Párt a dolgozó nép és a vietnami nemzet élcsapata, amely vezeti az államot és a nemzetet. Míg korábban kizárólag a dolgozó nép érdekeit képviselte, a reformokat követően már a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szövetségét kifejező legfőbb néphatalom megtestesítője lett.[11]

 A párt legfőbb fóruma az 1975 óta ötévente megtartott Nemzeti Kongresszus, ahol a küldöttek megválasztják a Központi Bizottság tagjait és döntenek a párt jövőbeli politikai irányvonaláról. A legutóbbi pártkongresszusra 2016. január 20-28. között került sor, ahol a 4,5 millió párttagot 1510 küldött képviselte. A pártkongresszusok között a Központi Bizottság a párt legfőbb hatalmi szerve, amely végrehajtja a kongresszuson meghozott döntéseket. A 12. pártkongresszus alkalmával 2016 januárjában megválasztott Központi Bizottság 175 állandó és 25 póttagból tevődik össze.[12] A KB évente csupán kétszer ülésezik, ezért a hatalmat a Politikai Bizottságnak és a Titkárságnak delegálja, melyeknek tagjait is megválasztja. A PB a párt legszűkebb döntéshozó szerve – tagjainak rangsorát szintén a KB határozza meg –, mely a kormányzat politikáját is megszabja. A pártszabályzat értelmében a kongresszus és a Központi Bizottság által jóváhagyott döntéseket a gyakorlatban a PB hajtja végre. Ez egyben azt is jelenti, hogy a KB felülbírálhatja a PB döntéseit, erre pedig a legjobb példa a 2001-es eset, amikor a Politikai Bizottság Le Kha Phieu főtitkárt szerette volna megtartani posztján, viszont a KB ezzel ellentétes döntést hozott és új főtitkár megválasztásáról határozott. A 2016 januárjában megválasztott 12. Politikai Bizottság 19 tagot számlál, ők a hagyományoknak megfelelően egyben a legfontosabb kormányzati pozíciókat is birtokolják. Nem hivatalosan, a nemzetgyűlésen keresztül valójában a kormány tagjait is a PB jelöli ki.  A Titkárság elsősorban adminisztratív feladatokat lát el, a szervezeti problémák megoldása mellett főleg a határozatok végrehajtását felügyeli. A hatalom legfőbb birtokosa a pártfőtitkár, aki a PB első számú tagjának számít. A pártfőtitkár egyben a Központi Katonai Bizottság titkára, amely a párt legfőbb katonai döntéshozó szerve. (A Központi Katonai Bizottság tagjait is a PB választja meg.) A jelenlegi pártfőtitkár, Nguyen Phu Trong a 11. pártkongresszus döntése értelmében 2011. január 11-én foglalta el hivatalát, 2016 januárjában pedig a 12. Nemzeti Kongresszus is újraválasztotta.[13]

A döntéshozatalai mechanizmusról elmondható, hogy a Politikai Bizottság határozatai alapvetően kollektív módon születnek, vagyis többségi szavazattal. A hagyományoknak megfelelően a legfőbb irányítás a pártfőtitkár, az államfő, a miniszterelnök és a nemzetgyűlés elnöke által alkotott „négyes” kezében összpontosul. A párt egységének fenntartása, a közös álláspont kialakítása már Ho Si Minh idején nagy jelentőségre tett szert, az utóbbi időben azonban ezt egyre nehezebb kivitelezni. A pártban jelentős ideológiai véleménykülönbségek vannak, amelyek komoly frakcióharcokhoz vezettek.[14] A Vietnami Kommunista Párt számára a gyorsan változó hazai és külföldi politikai, gazdasági környezet komoly kihívást jelent. A régi gárda mindent megtesz, hogy megőrizze a párt politikai dominanciáját, miközben a gazdasági reformokat saját érdekei szerint korlátozza, külföldi kapcsolataikat tekintve pedig bízik a kínai testvérpárt támogatásában. A reformerek ezzel szemben az ország fejlődése érdekében jobban hajlanak a liberalizációra, a politikai engedményekre és a Nyugattal való szorosabb együttműködésre. Nguyen Phu Trong pártfőtitkár személyében jelenleg a konzervatívok vannak fölényben, de az utódlás érdekében már megkezdődött a küzdelem.

Politikai belharcok, Nguyen Phu Trong hatalomra kerülése és a központosító törekvések háttere

Miután 1976-ban létrejött a Vietnami Szocialista Köztársaság, a vezetés komoly külső és belső kihívásokkal szembesült. A gazdasági nehézségek miatt az 1980-as évek közepére a reformok elkerülhetetlenné váltak. A szovjet és a kínai reformok hatására 1986-ban a 6. pártkongresszuson elfogadták a Doi Moi elnevezésű programot, ami bevezette a szocialista piacgazdaságot az országban. Le Duan (1960 és 1986 között pártfőtitkár) halála után az örökébe lépő első ember, Nguyen van Linh (1986–1991) már a reformvonalat képviselte, ezért a piacgazdaság mellett bizonyos szabadságjogoknak is teret engedett. A hidegháború vége, a Szovjetunió és a kelet-európai kommunista rendszerek bukása új külpolitikai helyzetet teremtett, amely a vietnami vezetőket is óvatosságra intette. A sikeres gazdasági reformok ellenére a politikai átalakulásról hallani sem akartak, miközben a külpolitikát az antiimperialisták és az integráció híveinek csatározása formálta. Kínával sikerült rendezni a kapcsolatokat, viszont Do Muoi főtitkár (1991–1997) törekvései ellenére Kína nem volt hajlandó magára vállalni a szocialista erők vezetését, így végül az integrációs irányzat győzött. 1995-ben Vietnam tagja lett az ASEAN-nak, 2001-ben pedig már a szervezet elnökségét is betölthette.[15]

A Doi Moi néhány év alatt rendkívüli gazdasági fejlődést indított el. 1992 és 1996 között az éves GDP-növekedés elérte a 8,9%-ot.[16] Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság megtörte a folyamatot, de a többi délkelet-ázsiai országgal szemben – pénzügyi fejletlensége okán – Vietnam nem szenvedett súlyos károkat.

Le Kha Pieu főtitkár (1997–2001) idején Kínával sikerült rendezni a határok kérdését és szorosabbra fűzni a viszonyt, utóda, Nong Duc Manh (2001–2011) szintén folytatta ezt a törekvést. Az USA-val való kapcsolatok normalizálásának viszont még ennél is nagyobb jelentősége volt.[17] A 2003-as iraki hadjárat után Vietnam új nemzetbiztonsági stratégiát fogadott el, amelynek lényege, hogy a pragmatizmusnak megfelelően az ország mindenkivel nyitott az együttműködésre, ideológiától függetlenül. Ez megkönnyítette az USA-val való kooperációt, csakúgy, mint a felemelkedő Kína jelentette fenyegetés, amelynek ellensúlyozásához Amerika nélkülözhetetlen. 2010 után Vietnam örömmel fogadta az amerikai kiegyensúlyozási koncepció meghirdetését és a Kínával szembeni politikai, gazdasági és katonai támogatást, különösen a Spratley-szigetekkel kapcsolatban kiéleződő területi konfliktusa miatt.[18]

Manh vezetése alatt jelentős belpolitikai reformok zajlottak, melyek célja a hatalom decentralizációja, a pártapparátus megfiatalítása, a törvényi keretek modernizálása és a nagyobb véleményszabadság biztosítása volt. A pártban a kezdeti két vonulat, a konzervatívok és a reformerek után a 21. század elején új irányzatok emelkedtek ki. A „középutasok” a kommunizmus és a kapitalizmus elveinek összeegyeztetésére törekedtek, míg a „kettős utasok” a nyereségfelhalmozást kapitalista úton, a hatalom megtartását azonban kommunista módszerekkel képzelték el.

Ilyen előzményeket követően választotta meg 2011-ben a 11. pártkongresszus Nguyen Phu Trongot főtitkárrá, akinek 2016-ban a 12. pártkongresszus is bizalmat szavazott. Az 1944-ben született politikus 1963-1967 között nyelvészetet tanult a Vietnami Nemzeti Egyetemen Hanoiban, majd 1968-ban belépett a kommunista pártba. 1981-ben a Szovjetunióban folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban történelemből kandidátusi fokozatot szerzett. Ezt követően a párt politikai és elméleti osztályán dolgozott, hamarosan ő lett az egyik legfőbb politikai teoretikus. Ennek megfelelően 2001-2006 között a párt Teoretikai Tanácsának vezetője volt. Mindeközben 1994-től a Központi Bizottságnak, 1997-től pedig a Politikai Bizottságnak a tagja. 2000-től 2006-ig a párt Végrehajtó Bizottságának elnöke, majd 2006-2011 között a nemzetgyűlés elnöke. 2011-től a Kommunista Párt főtitkára és a Központi Katonai Bizottság titkára.[19]

Trong legfőbb célja Vietnam nemzetközi szerepének megerősítése, a gazdaság fejlesztése, az erős államhatalom kiépítése és az egypártrendszer stabilizálása volt. Trong céltudatos politikája azonban a belharcok kiújulását eredményezte, hiszen szembekerült a reformpárti miniszterelnökkel Nguyen Tan Dung-gal, aki 2006-2016 között töltötte be a kormányfői pozíciót. Dung regnálása alatt az állami vállalatok óriási veszteséget könyvelhettek el, amely többnyire a felelőtlen gazdaságirányításnak, a korrupciónak[20] és a nepotizmusnak volt köszönhető. Dung idején az államhatalom súlyosan meggyengült, az állampolgárok kiszolgáltatottá váltak a korrupt rezsimmel szemben, miközben vietnami gazdaság a kínai befektetőkkel szemben is sebezhetővé vált.[21] Emellett a miniszterelnök a legfőbb kormányzati döntések meghozatala során igyekezett megkerülni a „négyes” többi tagját, egyúttal megerősíteni a saját hatalmát.[22]

Trong, a kínai pártfőtitkár, elnök Xi Jinping-hez hasonlóan kíméletlen korrupcióelleni harcot hirdetett, miközben az erős állam helyreállításának ígéretével igyekezett elnyerni az állampolgárok és a pártvezetés többségének bizalmát.[23] Miután az elnök Truong Tan Sang, majd a nemzetgyűlés elnöke Nguyen Sinh Hung is támogatásáról biztosította, a küzdelem a Dung-ellenes koalíció győzelmét eredményezte, melynek következtében 2016-ban a 12. pártkongresszuson Dung-ot már a Központi Bizottság tagjai közé sem választották be. Kínához hasonlóan a korrupcióellenes kampány nem csupán a párt megtisztítását célozza, hanem fontos szerepet tölt be a riválisok félreállításában is. Dung elmozdításában az ellene felhozott korrupciós vádak sokat nyomtak a latba, híveinek üldözése pedig azóta is zajlik.[24] 2017 tavaszán szintén korrupcióra hivatkozva zárták ki a Politikai Bizottságból és váltották le hivatalából Dinh La Thang-ot, Hanoi tanácselnökét, akit 2018 elején 13 éves börtönbüntetésre ítéltek.[25] 2017 júliusában pedig a vele kapcsolatban álló, Németországban menedékjogot kérő egykori politikus, üzletember Trinh Xuan Than-t rabolták el vietnami ügynökök és szállították haza, akit aztán 2018 januárjában életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.[26]

Trong korrupcióellenes kampánya nagy népszerűségre tett szert, hiszen intézkedéseivel sikerült megerősítenie a kormányzat és az állam szerepét, miközben a becsületes, a nép érdekében dolgozó vezető szerepét magára öltve a párt megreformálásához is hozzákezdett, biztosítva annak jövőbeli kizárólagos hatalmát, a rendszerváltás elkerülését.

A centralizáció árnyoldalai

A többi kommunista rendszerhez hasonlóan a szólás és véleménynyilvánítás, valamint a gyülekezési szabadság Vietnamban is rendkívül korlátozott, és szabad sajtóról sem beszélhetünk.[27] Az internethasználók száma azonban folyamatosan növekszik, különösen a fiatalabb generáció körében, így a közösségi médián, a különböző fórumokon, blogokon, keresztül lehetőség nyílik a legfontosabb kérdések megvitatására. Ezzel párhuzamosan a kormány félve a lakosság elégedetlenségének politikai következményeitől, az utóbbi időben bizonyos teret enged a kritika megnyilvánulásának, mindaddig, amíg az a politikai rendszer stabilitását nem veszélyezteti. Ugyanakkor a Belbiztonsági Minisztérium szigorúan lecsap a hatalom vélt, vagy valós ellenfeleire, mindazokra, akik az egypártrendszer legitimitását veszélyeztethetik.

Annak ellenére, hogy az emberi jogok helyzete javult az évek során, még ma is súlyos jogsértések történnek. Az alapvető emberi és állampolgári jogokat a kormány nem tartja tiszteletben, az alkotmányt és a törvényi előírásokat rendre megszegi. Emberjogi szervezetek szerint Vietnam ma is egyike a legkeményebb rendőrállamoknak, ahol a sajtó vagy a civil közösségek képviselőit nagyon könnyen börtönbe zárják, eltüntetik.[28] Az aktivistákat, bloggereket súlyos büntetésekkel sújtják, akárcsak a politikai ellenfeleket.

A „vallásszabadság” is hagy kívánnivalót maga után. A 2016-ban elfogadott vallásügyi törvény regisztrációhoz és kormányzati engedélyhez kötötte az országban működő vallási csoportokat, ezért azt bel- és külföldön egyaránt kritizálták.[29] Az államhatalom főleg a keresztény vallások működését nehezíti meg, emiatt a Vatikánnal is ellentmondásos a viszony.

A kisebbségek jogai sem biztosítottak. Az országban élő több mint 50 etnikum ugyan az utóbbi időben már nincs kitéve üldöztetésnek, de életkörülményeik javítása érdekében a kormányzat keveset tesz. Különösen a Hmong és a Montagnard etnikum szenvedett sokat az évek során. A politikai érdekképviselet hiánya mellett főleg a gazdasági leszakadás, a krónikus szegénység jelenti számukra a legnagyobb gondot.[30]

A gazdasági fejlődés negatív hatásai azonban nemcsak a kisebbségeket érintették hátrányosan. A Doi Moi-reformokat követő gazdasági liberalizáció nem járt akkora sikerrel, mint Kínában, hiszen a privatizáció csak részben valósult meg, a veszteséget termelő állami vállalatok a kormányzati befolyásnak köszönhetően ma is meghatározó szereplői a gazdaságnak. Az évi 6-7 %-os gazdasági növekedés ellenére a lakosság széles rétegei számára folyamatosan romlik a helyzet.

A vagyoni egyenlőtlenség folyamatosan növekszik, ezt részben a jelenlegi kormány politikája is elősegíti. Országszerte komoly probléma a földek állami kisajátítása, a bérlők erőszakkal való eltávolítása, majd a korrupt hivatalnokok segítségével külföldi befektetők kezére történő átjátszása. A meghirdetett korrupcióelleni harc sikere ezen a helyzeten alig változtatott.[31]

2. ábra: Az egy főre jutó GDP növekedése Vietnamban 1990-2015 között[32]

Trong államfővé választásának lehetséges magyarázatai

Nguyen Tan Dung félreállítását követően Trong hatalma megerősödött, ezzel együtt visszatért a korábbi konszenzuson alapúló döntéshozatali rendszer. Truong Tan Sang-ot 2016 áprilisában a korábbi közbiztonságért felelős miniszter, Tran Dai Quang váltotta az elnöki székben, aki a pártfőtitkár szövetségesének számított, csakúgy, mint Nguyen Xuan Phuc miniszterelnök, valamint a nemzetgyűlés elnöke Nguyen Thi Kim Ngan. 2018. szeptember 21-én azonban súlyos betegséget követően, 61 éves korában elhunyt Tran Dai Quang, az utódlás kérdése pedig komoly dilemmákat vetett fel a pártvezetés számára. A protokollnak megfelelően ideiglenesen az alelnök Dang Thi Ngoch Trinh vette át a tisztséget, ezzel ő lett az első női elnök Vietnamban.[33] Miután a Központi Bizottság az elnöki posztra Nguyen Phu Trong-ot jelölte, a Nemzetgyűlés október 23-án meg is választotta államfőnek a pártfőtitkárt.

Trong új pozíciójával, megnövekedett hatalmával kapcsolatban többféle értelmezés is napvilágot látott. Egyesek szerint a lépés jól illeszkedik Trong azon elképzelésébe, hogy a kínai példát követve megerősítse személyi hatalmát, leszámoljon ellenfeleivel, és Xi Jinping-hez hasonlóan országa megkérdőjelezhetetlen vezére legyen. A korrupcióelleni küzdelem koreográfiája teljes mértékben a kínai mintát követi, az ellenfelekkel történő leszámolásokban szintén felfedezhető a hasonlóság. 2016-ban ő lett az első pártfőtitkár, aki a Közbiztonságért Felelős Pártbizottságban is tagsághoz jutott, miközben a fontosabb tisztségeket saját embereivel töltötte fel. Éppen ezért levonható a következtetés, hogy Vietnam Kínához hasonlóan az egyszemélyi diktatúra feléd halad.[34] Jelenleg ugyan nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy 2021-ben a pártszabályzatot módosítva Trong eléri, hogy harmadszor is pártfőtitkárrá válasszák, egyelőre azonban erre kevés az esély, így a hatalom monopóliumából várhatóan csupán az utódja profitálhat.[35]

Tény, hogy Trong megválasztása szemben áll azzal a belső hatalmi egyensúlyról alkotott elképzeléssel – hogy a 4 legfontosabb politikai-kormányzati pozíciót mindenkor más személy töltse be – ugyanakkor a kínai példa követéséről szóló elmélet nem tűnik kellően megalapozottnak. A Vietnami Kommunista Párt tagjainak a többsége korábban nem támogatott volna egy ilyen döntést, amelyet maga Trong sem tartott helyesnek. A Kínai Kommunista Párt sokkal centralizáltabban működik, mint a vietnami testvérpárt, ezért a döntéshozatali mechanizmusban továbbra sem várható alapvető változás. Ráadásul Xi Jinping-gel összehasonlítva Trong egy introvertált és passzív vezető, aki ugyan kitűnő teoretikus hírében áll, de kevés konkrét gyakorlati koncepcióval rendelkezik.[36]

Trong kinevezése inkább tekinthető, egy ideiglenes megoldásnak, amelynél jobb aligha akadt volna a párt és az ország számára. A párt protokoll szerint a 4 legfőbb politikai tisztségre csupán olyan személy választható, aki korábban több mint egy cikluson keresztül volt politikai bizottsági tag. Trong mellett így 4 személy jöhetett szóba, közöttük a miniszterelnök és a nemzetgyűlés elnöke, valamint Nguyen Thien Nhan, Ho Si Minh város párttitkára és a Nemzetgyűlés elnökhelyettese Tong Thi Pong. De mivel bármelyikük jelölése alapvető bürokratikus átszervezéssel járt volna, az érdekcsoportok sokaságának figyelembevételével, ezért Trong megválasztása volt az egyetlen kézenfekvő megoldás, ami ráadásul még rövid távon is kifizetődhet. Az sem mellékes, hogy a Központi Bizottság megosztottsága következtében nagy valószínűség szerint Trong-on kívül más jelöltet képtelen lett volna támogatni, így valójában nem maradt más alternatíva.[37]

A várható bel- és külpolitikai következmények

Szakértők szerint Trong elnökké választásának a belpolitikát tekintve számos pozitív hozadéka lehet. A korrupció ellenes hadjárat fokozódása minden valószínűség szerint a hadseregben is éreztetni fogja hatását, ahol korábban nagyon kevés eredmény volt tapasztalható.[38] A párt állam feletti befolyása is megerősödhet, ami a párttagság és az állami bürokrácia megreformálásához, hatékonyabb működéséhez is elvezethet.[39] Elnökként Trong az Igazságügyi Reformért Felelős Bizottság vezetését is átvette, ami megkönnyítheti a kívánt társadalmi stabilitás és a hatékonyabb kormányzás megvalósítását.[40] Mivel Trong kettős szerepköre a társadalom és legfőképp a párt körében teljes elfogadottsággal bír, ezért egyes vélemények szerint a belharcok elcsendesedésével párhuzamosan a politikai akaratát ezentúl sokkal könnyebben keresztülviheti, mint a múltban.[41]

A világban általános jelenség, hogy az uralkodó politikai pártok vezetői állam vagy kormányfői minőségben országuk nemzetközileg elismert vezetőinek számítanak. A kommunista rezsimeket nézve, Kínában, Laoszban, Kubában és Észak-Koreában az állam és a párt vezetése jelenleg is egyetlen személy kezében összpontosul. Elnökként Trong a külpolitikában is aktívabb szerepet vállalhat, amelyet – minden törekvése ellenére – pártfőtitkárként eddig nem tudott elérni.

A vietnami külpolitika legnagyobb kihívása a 21. században – a délkelet-ázsiai országok többségéhez hasonlóan – hogy Kína és az Egyesült Államok közötti egyensúlyozást miként tudja megvalósítani. Kína és Vietnam viszonya ma is ellentmondásokkal teli, a vietnami lakosság egy része ma is ellenségesen tekint a kínaiakra, különösen azok, akiket hátrányosan érint a kínai vállalatok tevékenysége. A két ország kommunista pártja között manapság jó a viszony, mindkét fél a stratégiai partnerség elmélyítésében érdekelt. Továbbra is igaz, hogy a vietnami külpolitikát nagyrészt a Kínához való alkalmazkodás formálja. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben pl. a dél-kínai-tengeri követelések kicsi az esélye a kompromisszumnak.

Trong ugyan nem minősíthető egyértelműen Kína-pártinak, de 2016-os újraválasztása óta sokat tett a bilaterális kapcsolatok javítása érdekében. 2017-ben a két ország vezetői kölcsönös látogatással bizonyították harmonikus kapcsolatukat.[42] Trong a kínai testvérpárttal való szorosabb együttműködés mellett a kínai politikai és gazdasági fejlődés tapasztalatainak a hasznosítására is törekszik. Noha Kína Vietnam második legnagyobb exportpiacát jelenti, a kínai befektetők pedig nagy mértékben járultak hozzá a gazdasági növekedéshez, ennek ellenére Dung félreállítását követően Trong megakadályozta a kínai vállalatok stratégiai iparágakban való térnyerését, az ország függetlenségének védelmében.[43] Kijelenthető, hogy Trong egyensúlyozó politikájának folytatása várható, ebben az aspektusban persze az ország Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak is megnő a jelentősége.

Az USA-val elsősorban a geostratégiai jelentőségű politikai-biztonsági együttműködés kiemelendő. Miután 2016-ban Washington feloldotta a Vietnammal szembeni fegyverzet eladási embargót, az új Trump adminisztráció szintén a kapcsolatok erősítése mellett tette le a voksát.[44] Gazdasági értelemben a TPP kudarca ellenére az amerikaiak jóindulata (hiszen Kína ellen szükségük van Vietnamra), szintén sokat jelenthet az ország számára. Vietnam számára az USA a legfontosabb exportpiac, a kétoldalú kereskedelmi forgalom pedig folyamatosan nő.[45] A vietnami piacgazdasággal szembeni amerikai fenntartások miatt azonban továbbra is vannak akadályok, melyek leküzdése minden bizonnyal Trong egyik legfőbb célja lesz. A pártfőtitkár a két ország gazdasági kapcsolatait egy új megállapodás keretében szeretné rendezni – alkalmazkodva az új amerikai külpolitika elvárásaihoz – ami azonban Vietnam számára is komoly előnyöket foglalna magában. Az új vietnami elnök éppen ezért egy ideje már a washingtoni látogatás érdekében lobbizik, ahol alkalma nyílhat a Trump-pal remélt egyezség megkötésére.[46]

Összegzés

Nguyen Phu Trong államfővé választása kétségtelenül új fejezetet nyit az ország politikatörténetében. Bár az esemény jelentőségéről és a várható következményekről megoszlanak a vélemények, vitathatatlan, hogy Trong 2011-es pártfőtitkárrá történő megválasztása óta tartó hatalmi centralizáció tovább folytatódik, melynek pozitív és negatív hatásai egyaránt érezhetőek. A konzervatív irányzatot képviselő vietnami pártvezetés a külső és belső kihívásokra a párt hatalmának megerősítését célzó reformokkal válaszolt, mivel ebben látja a túlélés zálogát.

Megállapítható, hogy a problémák ellenére a vietnami politikai rendszer stabil, szervezett belső ellenzék nem létezik, a gazdasági fejlődés pedig biztosította a legitimációt az állampárt számára. A vezetés a belső konfliktusait mindeddig több-kevesebb sikerrel, de rendezni tudta, a nemzedékváltások is rendben lezajlottak, miközben a szocialista politikai rendszer és a kapitalista gazdaság elemeinek az összeegyeztetését is sikerült megvalósítani.[47] A világpolitikai változásokhoz a döntéshozók a múltban megfelelően tudtak alkalmazkodni és a problémákra mindig megtalálták a megoldást. A nemzetközi rendbe való sikeres reintegrációt követően az ország szerepe globális viszonylatban is felértékelődött, a nagyhatalmi rivalizálás (USA-Kína) pedig hosszú távon is biztosíthatja a rendszer létjogosultságát.

Szerző: Klemensits Péter

Irodalomjegyzék

• BALOGH András: Bevezetés Délkelet-Ázsia történelmébe. ELTE-Eötvös, Budapest, 2015.
• Biography of Party General Secretary and President Nguyen Phu Trong.” In: Nhan Dan, October 23, 2018 http://en.nhandan.org.vn/politics/domestic/item/6754502-biography-of-party-general-secretary-and-president-nguyen-phu-trong.html (2018.11.10.)
• BROWN, David: Vietnam’s Conservatives Purge Former PM Dung’s Allies. In: Asia Sentinel, September 18, 2017 https://www.asiasentinel.com/politics/vietnam-conservatives-purge-former-pm-dungs-allies/ (2018.11.03.)
• BROWN, David: Vietnam’s Trong Cleans Out the Party. In: Asia Sentinel, April 30, 2018 https://www.asiasentinel.com/politics/vietnam-nguyen-phu-trong-cleans-communist-party/ (2018.11.03.)
• „Constitutional History of Vietnam”. Constitutionnet, http://www.constitutionnet.org/country/constitutional-history-vietnam (2018.10.16.)
• „Dinh La Thang gets 13-year jail term.” In: The Saigon Times, January 23, 2018 https://english.thesaigontimes.vn/58157/dinh-la-thang-gets-13-year-jail-term.html (2018.11.03.)
• GIANG, Nguyen Khac: Is Vietnam Going the Way of China? In: The Diplomat, February 22, 2018 https://thediplomat.com/2018/02/is-vietnam-going-the-way-of-china/ (2018.10.13.)
• HUNT, Luke: Vietnam’s Religious Law: Testing the Faithful. In: The Diplomat, January 12, 2017 https://thediplomat.com/2017/01/vietnams-religious-law-testing-the-faithful/ (2018.10.12.)
• HUTT, David: Trong’s strength hides weakness in Vietnam. In: Asia Times, October 30, 2018 http://www.atimes.com/article/trongs-strength-hides-weakness-in-vietnam/ (2018.11.10.)
• HYUNH, Kim Khanh: Vietnamese Communism 1925–1945. Cornell University Press. Ithaca, NY, 1986.
• JENNINGS, Ralph: Vietnam’s No-Nonsense New President Takes Lead in China, US Affairs. VOA News, October 26, 2018 https://www.voanews.com/a/vietnam-s-no-nonsense-new-president-takes-lead-in-china-us-affairs/4630144.html (2018.11.10.)
• LE, Toan: Lessons Learned From Vietnam’s Dong Tam Standoff. In: The Diplomat, April 24, 2017 https://thediplomat.com/2017/04/lessons-learned-from-vietnams-dong-tam-standoff/ (2018.10.12.)
• LI, Jiangang: Nguyen Phu Trong’s dual role will help Vietnam development, boost China ties. In: Global Times, October 28, 2018 http://www.globaltimes.cn/content/1124842.shtml (2018.11.10.)
• LONDON, Jonathan D.: Vietnam’s Leadership Succession Struggle. In: The Diplomat, January 14, 2016 https://thediplomat.com/2016/01/vietnams-leadership-succession-struggle/ (2018.11.10.)
• MAI, Do Thi Ngoc: The Vietnam Political System. academia.edu, 2-3. https://www.academia.edu/7096727/The_Vietnam_Political_System (2017.10.11.)
• „Official list of 12th Party Central Committee announced.” Viet Nam News, January 26, 2016 https://vietnamnews.vn/politics-laws/281720/official-list-of-12th-party-central-committee-announced.html#ejq1Teh5wVxZfGAW.97 (2018.11.10.)
• SZENTIRMAI Éva – KLEMENSITS Péter – ESZTERHAI Viktor: Donald Trump ázsiai útja. PAGEO Policy Brief, 2017. 12. 08. http://www.geopolitika.hu/wp-content/uploads/2017/12/Policy-Brief-15-Trump_Azsiai_utja.pdf (2018.02.12.)
• „The constitution of the socialist republic of Viet Nam.” Viet Nam News, January 15, 2014 http://vietnamnews.vn/politics-laws/250222/the-constitution-of-the-socialist-republic-of-viet-nam.html#TLDkg0pQslqXdxvZ.97  (2017.10.11.)
• UYEN, Nguyen Dieu Tu: Vietnam Taps First Woman to Top Leadership as Acting President. Bloomberg, 23 September 2018 https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-09-23/vietnam-taps-first-woman-to-top-leadership-as-acting-president (2018.10.28.)
• „Vietnamese businessman kidnapped in Berlin gets life in prison in Hanoi.” DW, January 22, 2018 https://www.dw.com/en/vietnamese-businessman-kidnapped-in-berlin-gets-life-in-prison-in-hanoi/a-42248440 (2018.11.03.)
• „Vietnam gives thumbs-up to U.S. regional role as pivot stumbles.” Reuters, October 18, 2016 https://www.reuters.com/article/us-vietnam-usa-idUSKCN12I1BR (2018.10.12.)
• Viet Nam Quoc-Hoi (National Assembly). Inter-Parlamentary Union. http://archive.ipu.org/parline-e/reports/2349_E.htm (2017.10.11.)
• „Vietnam’s Relentless Repression of Montagnard Christians” Campaign to Abolish Torture in Vietnam http://www.stoptorture-vn.org/montagnard-persecution.html# (2018.10.12.)
• VU, Cu Huy Ha: Meet Vietnam’s New President: The Communist Party Chief. In: The Diplomat, October 23, 2018 https://thediplomat.com/2018/10/meet-vietnams-new-president-the-communist-party-chief/ (2018.11.03.)

 

Jegyzetek

[1] „The constitution of the socialist republic of Viet Nam.” Viet Nam News, January 15, 2014 http://vietnamnews.vn/politics-laws/250222/the-constitution-of-the-socialist-republic-of-viet-nam.html#TLDkg0pQslqXdxvZ.97  (2017.10.11.)

[2] u.a.

[3] MAI, Do Thi Ngoc: The Vietnam Political System. academia.edu, 2-3. https://www.academia.edu/7096727/The_Vietnam_Political_System (2017.10.11.)

[4] Viet Nam Quoc-Hoi (National Assembly). Inter-Parlamentary Union. http://archive.ipu.org/parline-e/reports/2349_E.htm (2017.10.11.)

[5] Viet Nam Quoc-Hoi (National Assembly).

[6] „The constitution of the socialist republic of Viet Nam.”

[7] MALESKY, Edmund J: The Impact of Recentralization on Public Services: A Difference-in-Differences Analysis of the Abolition of Elected Councils in Vietnam. Researchgate, February 2014 https://www.researchgate.net/figure/Organization-of-the-Vietnamese-Political-System-Based-on-the-Revised-1992-Constitution_fig1_271959651 (2018.10.16.)

[8] u.a.

[9] HYUNH, Kim Khanh: Vietnamese Communism 1925–1945. Cornell University Press. Ithaca, NY, 1986. 62-64.

[10] A vietnami, a laoszi és a kambodzsai kommunista pártok ennek következtében váltak önálló szervezetekké.

[11] „Constitutional History of Vietnam”. Constitutionnet, http://www.constitutionnet.org/country/constitutional-history-vietnam (2018.10.16.)

[12] „Official list of 12th Party Central Committee announced.” Viet Nam News, January 26, 2016 https://vietnamnews.vn/politics-laws/281720/official-list-of-12th-party-central-committee-announced.html#ejq1Teh5wVxZfGAW.97 (2018.11.10.)

[13] „Biography of Party General Secretary and President Nguyen Phu Trong.” In: Nhan Dan, October 23, 2018 http://en.nhandan.org.vn/politics/domestic/item/6754502-biography-of-party-general-secretary-and-president-nguyen-phu-trong.html (2018.11.10.)

[14] LONDON, Jonathan D.: Vietnam’s Leadership Succession Struggle. In: The Diplomat, January 14, 2016 https://thediplomat.com/2016/01/vietnams-leadership-succession-struggle/ (2018.11.10.)

[15] BALOGH András: Bevezetés Délkelet-Ázsia történelmébe. ELTE-Eötvös, Budapest, 2015. 391-393.

[16] BALOGH: 392.

[17] Miután Vietnam hajlandó volt eleget tenni az amerikai követeléseknek a háborúban elesett katonák maradványainak felkutatását illetően, az embargó feloldását követően 2001-ben a két ország kereskedelmi egyezményt kötött, 2003-ban pedig már egy amerikai hadihajó is látogatást tett az országban.

[18] „Vietnam gives thumbs-up to U.S. regional role as pivot stumbles.” Reuters, October 18, 2016 https://www.reuters.com/article/us-vietnam-usa-idUSKCN12I1BR (2018.10.12.)

[19] „Biography of Party General Secretary and President Nguyen Phu Trong.”

[20] A korrupció, az urambátyám kapitalizmus elsősorban a pártvezetők és környezetük, a velük jó kapcsolatokat ápoló újgazdag vállalkozók, valamint a külföldi (főleg kínai) befektetők számára ígér gyors meggazdagodási lehetőséget.

[21] David Brown korábbi amerikai diplomata szerint 2016-ra a Vietnami Kommunista Párt egy „ázsiai Cosa Nostra-ra” hasonlított. BROWN, David: Vietnam’s Trong Cleans Out the Party. In: Asia Sentinel, April 30, 2018 https://www.asiasentinel.com/politics/vietnam-nguyen-phu-trong-cleans-communist-party/ (2018.11.03.)

[22] VU, Cu Huy Ha: Meet Vietnam’s New President: The Communist Party Chief. In: The Diplomat, October 23, 2018 https://thediplomat.com/2018/10/meet-vietnams-new-president-the-communist-party-chief/ (2018.11.03.)

[23] A korrupció ellenes harc legfontosabb intézménye a párt korrupcióval és fegyelmi ügyekkel foglalkozó Vizsgálati Bizottsága, amelynek élén a pártfőtitkár bizalmasa, Tran Quoc Vuong áll.

[24] BROWN, David: Vietnam’s Conservatives Purge Former PM Dung’s Allies. In: Asia Sentinel, September 18, 2017 https://www.asiasentinel.com/politics/vietnam-conservatives-purge-former-pm-dungs-allies/ (2018.11.03.)

[25] Ezzel ő lett az első PB tag, aki ilyen súlyos büntetésben részesült. „Dinh La Thang gets 13-year jail term.” In: The Saigon Times, January 23, 2018 https://english.thesaigontimes.vn/58157/dinh-la-thang-gets-13-year-jail-term.html (2018.11.03.)

[26] „Vietnamese businessman kidnapped in Berlin gets life in prison in Hanoi.” DW, January 22, 2018 https://www.dw.com/en/vietnamese-businessman-kidnapped-in-berlin-gets-life-in-prison-in-hanoi/a-42248440 (2018.11.03.)

[27] GIANG, Nguyen Khac: Is Vietnam Going the Way of China? In: The Diplomat, February 22, 2018 https://thediplomat.com/2018/02/is-vietnam-going-the-way-of-china/ (2018.10.13.)

[28] u.a.

[29] HUNT, Luke: Vietnam’s Religious Law: Testing the Faithful. In: The Diplomat, January 12, 2017 https://thediplomat.com/2017/01/vietnams-religious-law-testing-the-faithful/ (2018.10.12.)

[30] „Vietnam’s Relentless Repression of Montagnard Christians” Campaign to Abolish Torture in Vietnam http://www.stoptorture-vn.org/montagnard-persecution.html# (2018.10.12.)

[31] LE, Toan: Lessons Learned From Vietnam’s Dong Tam Standoff. In: The Diplomat, April 24, 2017 https://thediplomat.com/2017/04/lessons-learned-from-vietnams-dong-tam-standoff/ (2018.10.12.)

[32] MACDONALD, Randy: Why hasn’t Vietnam experienced phenomenal economic growth like other Sinospheric countries (i.e. Korea, Japan, Singapore, and China)?” Quora, February 1, 2018 https://www.quora.com/Why-hasnt-Vietnam-experienced-phenomenal-economic-growth-like-other-Sinospheric-countries-i-e-Korea-Japan-Singapore-and-China (2018.10.12.)

[33] UYEN, Nguyen Dieu Tu: Vietnam Taps First Woman to Top Leadership as Acting President. Bloomberg, 23 September 2018 https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-09-23/vietnam-taps-first-woman-to-top-leadership-as-acting-president (2018.10.28.)

[34] VU

[35] HUTT, David: Trong’s strength hides weakness in Vietnam. In: Asia Times, October 30, 2018 http://www.atimes.com/article/trongs-strength-hides-weakness-in-vietnam/ (2018.11.10.)

[36] u.a.

[37] u.a.

[38] HUTT

[39] A kettős kormányzati rendszer megszűntetése érdekében Trong szövetségesei a helyi közigazgatási és párttisztségek összevonása mellett érvelnek.

[40] „A breakthrough in personnel affairs at Vietnam’s highest leadership.” In: Nhan Dan, October 24, 2018 http://en.nhandan.org.vn/politics/domestic/item/6757102-a-breakthrough-in-personnel-affairs-at-vietnam%E2%80%99s-highest-leadership.html (2018.11.10.)

[41] Ez adott esetben a döntéshozatali mechanizmus felgyorsulását is eredményezheti.

[42] LI, Jiangang: Nguyen Phu Trong’s dual role will help Vietnam development, boost China ties. In: Global Times, October 28, 2018 http://www.globaltimes.cn/content/1124842.shtml (2018.11.10.)

[43] VU

[44] Részletesebben lásd: SZENTIRMAI Éva – KLEMENSITS Péter – ESZTERHAI Viktor: Donald Trump ázsiai útja. PAGEO Policy Brief, 2017. 12. 08. http://www.geopolitika.hu/wp-content/uploads/2017/12/Policy-Brief-15-Trump_Azsiai_utja.pdf  (2018.02.12.)

[45] JENNINGS, Ralph: Vietnam’s No-Nonsense New President Takes Lead in China, US Affairs. VOA News, October 26, 2018 https://www.voanews.com/a/vietnam-s-no-nonsense-new-president-takes-lead-in-china-us-affairs/4630144.html (2018.11.10.)

[46] HUTT

[47] Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a korrupció, az állami szektor gazdaságtalan működése az egypártrendszer és a globális gazdaságba integrálódó piacgazdaság összeegyeztethetőségének a kérdését is felveti, ami pedig hosszú távon akár a politikai liberalizációhoz is elvezethet.