A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei

A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szervezésében megrendezésre kerülő „Geo Debates” vitasorozat keretében 2018. március 22-én került sor egy, a negyedik ipari forradalmat (a továbbiakban Industry 4.0, Ipar 4.0) és a fejlődő országok felzárkózása közötti kapcsolatot tárgyaló nyilvános beszélgetésre. Központi vitakérdésként merült fel, hogy a legújabb ipari forradalom képes-e csökkentetni az egyenlőtlenségi szakadékot a fejletlen és a fejlett régiók között, és ha igen, annak milyen feltételei vannak. Mint meghívott beszélgetőpartner, az Ipar 4.0-ának a fejlődő országokra kifejtett pozitív hatásai mellett érveltem, összességben azt állítva, hogy a legújabb ipari forradalom közép- és hosszútávon több gazdasági lehetőséget hozhat a fejlődő régióknak, mint veszélyt. A lehetőségek megvalósítása azonban több feltételtől függ, amelyek egy részének végrehajtása a fejlődő régiók regionális összefogását kívánja meg. Az alábbi cikk a vita alkalmával elhangzott főbb észrevételeimet rendszerezi, bizonyos helyeken összegezve, máshol azokon túlmutatva. Szerző: Belényesi Pál.

Bevezetés

A lentebb kifejtett vélemény abból indul ki, hogy a feltett kérdés hiányos, illetve pontosítás után sokkal inkább megválaszolható további kérdések és szakpolitikai javaslatok révén, mintsem pontos állásfoglalás által. Elsősorban azért, mert a legújabb ipari átalakulás „új téma”, befejezetlen folyamatok összessége, elemezhető adatok nem állnak nagy mennyiségben rendelkezésre, a fejlődő országok reakciója nem ismert, és a fejlett országok is az útkeresés szakaszában vannak.

Az elemzés abból indul ki, hogy a tisztelt olvasó tisztában van a korábbi ipari forradalmakkal, valamint azok munkaerőpiacra kifejtett hatásaival, így ezek bemutatására csak említés szintjén kerül sor. Szintén nem cél általános gazdasági párhuzamokat felállítani a fejlett és a fejlődő országok között, így azt is tényként fogadom el, hogy a közelmúltban a fejlett országok exportra épülő gazdaságai a fejlődő országokba szervezték ki munkaerőigényes termelési folyamataik egy részét, valamint hogy a fejlődő országok gazdaságfejlődésének jelentős része e kiszervezésnek köszönhető.

Háttér

Az „Ipar 4.0” a negyedik ipari forradalom rövidített elnevezése. Az átalakulás jellemzője az automatizált technológiák térnyerése, a smart computing, a dolgok internete (IoT), a cloud computing és a kognitív computing elterjedése. Központi eleme, hogy az ember-vezérelt munkafolyamatokból gépek rendszere által vezérelt termelési folyamatok lesznek. A negyedik ipari forradalommal párhuzamosan jelenik meg az ún. „társadalom 5.0” (society 5.0), azaz a különösen smart társadalom (super smart society), ami egy olyan emberközpontú társadalmat takar, melyben a kiber- és a fizikai tér összefonódik. Mesterséges intelligencia, IoT, nagy adathalmazok (Big Data), robottechnológiák kapcsolódnak össze. A társadalom 5.0 globális problémákra keresi a megoldást, nem-, életkor- és társadalmi státusz-semlegesen.

Történelmi távlatban elmondható, hogy az ipari forradalmak idején azok a magas termelési képességgel és GDP-vel rendelkező országok (high income countries, HICs) nyertek teret a globális kereskedelemben, amelyek a termelési ágazataikat export-orientáltan tették sikeressé (a nyugati országok túlnyomó többsége). Igaz azonban, hogy néhány olyan ország is gazdaggá tudott válni, amelyik természetes erőforrást használt ki, vagy a turizmusra épített (pl. Venezuela, egyes arab országok, Délkelet-Ázsia egyes nemzetállamai).

A munkaerőpiac szemszögéből nézve az ipari forradalmak idején a meglévő egyensúly jellemzően felborult, a munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat hirtelen elvált. A régi munkahelyek feleslegessé váltak vagy eltűntek, az újakra az igény nagy fokban és gyorsan jelentkezett. Az első és második ipari átalakulás alkalmával a manufaktúra (termelési ágazatok) kifejlődésének a kulcsa a képzetlen munkaerő termelési folyamatokba való tömeges bevonása volt. A fejlett országok kiszervezési folyamatokban, a termelési prémiummal és a nemzetközi kereskedelemben realizálandó pozitív hatásokkal használták ki a fejletlen vagy fejlődő országok képzetlen munkaerő-tömegét. Máshogyan: a fejlődő országok tőkevonzó képessége az olcsó munkaerőben jelent meg. A harmadik ipari forradalom ezt a jelenséget fokozta, bár elindult egyes fejlődő régiók (pl. Kína, India, Dél-Kelet Ázsia) önálló „kereskedelmi felerősödése” is.

Miben más a fejlődő országok szempontjából a legújabb ipari forradalom, mint a korábbi ipari átalakulások?

Az Ipar 4.0. veszélyei elsősorban olyan újításokban jelentkeznek, amelyek következtében a fejlődő országokban a helyi munkaerőpiac szembesül azzal, hogy nincs helyben kihasználható, megfelelő technikai képzettségű munkaerő, és nincs magas szintű technikai infrastruktúra sem, amely a legújabb fejlesztések következtében kialakuló átalakulásokat támogatni tudná. A fejlődő országok túlnyomórészt outsourcing-függőek, és a magas szintű helyi technikai adaptáció hiányában egyre kevésbé vonzóak (kivéve az ún. termelési központokat, mint pl. Kína). Versenyképességüket a nemzetközi piacon a tömegesen és olcsón alkalmazható digitális kompetenciák hiányában elveszíthetik, és a kiszervezett vállalkozások egy része visszakerül az eredet-országba, azaz valamelyik fejlett országba ([re]shoring). A Világbank egyik friss tanulmánya szerint a fejlődő országokban a jelenleg létező munkahelyek 2/3-a veszélyben van. Az olcsó és munkaerőigényes folyamatok egy részét a robotizálódás és a smart technológiai fejlesztések következtében a fejlett országoknak a kutatási és fejlesztési folyamatok, infrastruktúra és költségek miatt érdemes visszatelepíteniük az anyaországba. A munkaerő átképzése azonban nem minden esetben indokolt, a termelői költséghatékonyság jobban érvényesíthető egy át(vissza)telepítés által – legalábbis rövidtávon. A globális szinten jelenlévő vállalkozások egy része, különösen a nemzeti visszatelepítési kezdeményezéseknek köszönhetően, ezt a stratégiát követi.

Másfelől, az ún. Ipar 4.0 stratégiákat a fejlett országok dolgozták/dolgozzák ki (Nordic Council, 2016, Németország, 2016-17, Norvégia 2016, Svédország, 2016, USA, 2016) eredetileg azért, hogy a fejlődő országok egyre nagyobb gazdasági térnyerését kompenzálják. A fejlődő országokban egyelőre hiányoznak a regionális szinten kezelt stratégiák, jóllehet igaz, hogy az ENSZ keretein belül megjelent a „2063 – The Africa We Want”, amely érinti a gazdasági átalakulást. Ez azonban messze van a gyakorlatban is megvalósítható céloktól és cselekvési programoktól. Nemzetközi szinten: az Argentína által elnökölt G20 2018 januárjában közzétett céljai között szerepel először az Ipar 4.0 stratégia, igaz, csak az agrárágazat és a digitális szektor vonatkozásában.

Harmadrészt, a fejlődő országokban a termelési iparból származó bevétel sokkal alacsonyabban tetőzött, mint a fejlett országokban (nem érték el a gazdag fejlettségi szintet tömegesen). Az újabb átalakulás úgy kezdődött el, hogy ezek az országok nem rendelkeznek sem a stabil ipari ágazatokkal, sem a jóléti társadalmakra jellemző tanultabb társadalmi réteggel. Ilyen feltételek mellett a munkaerőpiaci trauma sokkal nagyobb fokban lehet érezhető.

Negyedrészt, a fejlett országokban az 1980-as években visszafordultak az iparosodási folyamatok, ami a termelő ágazatokban munkahelyek elvesztéséhez vezetett. Az ún. termelői gazdaságból szolgáltatás-alapú gazdaság lett. Kutatások azt is kimutatták, hogy az eredetileg exportra termelő gazdaságokban az egy főre jutó GDP növekedésével a termékek iránti kereslet arányosan kevésbé nő, mint a szolgáltatások iránti kereslet, tehát a gazdaság szerkezetében az átalakulás társadalmi átalakuláshoz is vezetett. Ennek azonban feltétele volt, hogy a vásárlóerő-paritás ezt lehetővé tegye. A fejlődő országok alacsony szinten való GDP/fő „termelési tetőzése” azonban nem tette lehetővé szolgáltatásalapú társadalom kifejlődését.

A Világbank 2017 októberében megjelent tanulmánya szerint a fejlődő világban megfigyelhető tendencia a termelési folyamatok szolgáltatásokkal való összekapcsolása (servification), valamint az ún. automatizálás összekapcsolása a Big Data-val, ami önálló adattermeléshez és adatfelhalmozáshoz vezet. A szolgáltatásalapú gazdaság erősödése nem csak a vállalatgazdaságosság, hanem a kifinomult és automatizált termék-előállítás szempontjából is fontos. A smart technológiák ilyen szintű összekapcsolása és kiaknázása még nem jellemző a fejlődő régiókban.

A Világbank kutatási eredményei hangsúlyozzák továbbá, hogy a robottechnika, a smart technológiák, K+F-képesség, és a 3D-nyomtatáshoz szükséges képzettség jelenléte a legfontosabb szempontok egy „modern” vállalkozás elhelyezkedésénél. A kifinomult termékek (advanced manufactured goods – önjáró autók, biochip, biosensor, smart ruha) előállítása intenzív kutatás-fejlesztési képességgel rendelkező területekhez közel történik. Ott, ahol a fejlesztési folyamatok szakember és infrastruktúra-igényes elemei is közel vannak. Ez pedig elsősorban a magas bevételű országokban (high income countries, HICs) adott: Egyesült Államok (Silicon Valley, Austin), Finnország, Japán, Svédország, Észtország. Az ipari átalakulás K+F intenzitása következtében egyelőre nem valószínű, hogy az alacsonyabb fejlettségű országokba kerüljenek az „új” termelési folyamatok. Ennek oka az alacsony képzettségi szint, valamint a helyi kifinomult infrastruktúra hiánya.

Továbbá az újabb ipari forradalom egyik várható hatása a hagyományos termelési folyamatok átalakulásában lesz érezhető a fejlődő régiókban, hiszen azok az országok, amelyek képesek lesznek átvenni a fejlettebb technológiát, a hagyományos termelésben is versenyképesebbé válnak (comparative advantage).

Végezetül, a fejlődő országok egyik lehetősége pontosan az infokommunikációs technológiák elterjedésében rejlik, amelyek csökkenthetik a kereskedelmi és koordinációs költségeket, és regionálisan is közelebb hozhatják a termelési folyamatokat. A smart tech elterjedése tovább javíthatja a kereslet és a kínálat közötti kapcsolatot. A nagyobb és „fejlettebb fejlődő” országokban (pl. Brazília, India, Törökország, Mexikó, Thaiföld) már most megfigyelhető a technológia-intenzív ágazatok megjelenése és az ezzel kapcsolatos beáramló külföldi-tőke, hiszen a technikailag képzett és mérnöki szempontból is értékes munkaerő versenyképes fizetésért rendelkezésre áll.

A lehetőségek

Az alábbiakban néhány olyan lehetőséget emelek ki, amelyekre alapozva a fejlődő országok bízhatnak abban, hogy a negyedik ipari forradalom újításai pozitívan fognak érezhetővé válni a régiókban: a korábbi átalakulások analógiáját, az infrastrukturális fejlesztésekben rejlő lehetőségeket és a gazdaságpolitikát segítő szakpolitikák szerepét. Összefoglalva:

• Bizonyított, hogy az egyes ipari forradalmak következtében bevezetett technológiai megújulás mindig több munkahelyet hozott létre, mint amennyi munkahelyet feleslegessé tett. Amennyiben a fejlődő országok biztosítani tudják, hogy a smart technológiákat ne csak egy szűk réteg használja, hanem szélesebb társadalmi rétegeknek legyen hozzáférése a hatékonyabb eredményekhez (élelmiszerbiztonság, oktatás, egészségügy), az életszínvonalbeli javulás érezhető lesz társadalmilag is.

 

• A technológia használata és különösen, „jól használata”, segít a szegénységből való kiemelkedésben. Számos arra utaló jel van, hogy a fejlődő világ kihagyja a hagyományos „fix” telekommunikációs vonalak kiépítését és az asztali számítógépek használatát, és helyette közvetlenül a mobil-hálózatokat építi ki, valamint kormányzati szinten ösztönzi a mobileszközök elterjedését. Ennek fő indoka, hogy az oktatáshoz való hozzáférésben – különösen a fejlődő országokban – segít a mobileszközök elterjedése. A fejlődő országoknak ugyanakkor meg kell küzdeni számos – a fejlett országokra is (kisebb mértékben) jellemző – jelenséggel. Ilyen problémák a vidéki és a városi lakosság internethasználatában való érezhető különbség, az internethasználattal kapcsolatos korosztálybeli és gender-gap, valamint a digitális írástudás általánosan alacsony színvonala. Nézzük végül ezeket és az ezekben rejlő lehetőségeket. A világon 3,7 milliárd mobilhasználó volt (GSMA, 2017), de a 7,2 milliárd ember 10%-ának nem volt hozzáférése a legalapvetőbb hang- és szövegalapú szolgáltatásokhoz, míg 1/3-ának nem volt 3G és 4G hozzáférése. A tömeg nagy része Ázsia és a Szahara alatti Afrika – elsősorban vidéki – lakosságát jelenti. A szélessávú mobilinternet a világ lakosságának 84%-át éri el (ITU, 2015), a vidéki lakosság 67%‑a tud kapcsolódni. A 3G-lefedettségbeli különbség még szembetűnőbb: a vidéki lakosság 29%-a (3,4 milliárd fő), míg a városi lakosság 89%-a (4 milliárd fő) rendelkezett 3G eléréssel. A gender-gap szintén érezhető: világszinten a nők 14%-kal alacsonyabb számban mobiltulajdonosok, mint a férfiak. Dél-Ázsiában ez az arány 38%, a Szahara alatti Afrikában – kivéve Dél-Afrikát – is 20% fölötti. A fejlődő országokban a mobileszköz a banki szolgáltatások igénybevételéhez szükséges, de egészségügyi segédeszköz is, valamint a kis méretű vállalkozások közötti információáramlás elengedhetetlen része. A fejlődő világban érezhetően nagyobb számban rendelkeznek férfiak mobil-számlával, mint nők (Világbank, 2016). A korosztályok közötti internethasználatot illetően: az ITU 2017-es adatai szerint, a fejlett országokban a 15–24 évesek 94%-a használja az Internetet, míg a fejlődő országokban ez 67%, a legkevésbé fejlett országokban 30%. Összességében, tízből kilenc internetet nem használó fiatal Afrikából, Ázsiából vagy a csendes-óceáni térségből van. Összefoglalva, a földrajzi- és gender-gap-ek csökkentése alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a vidéki lakosság fejlődjön és a női munkaerő aránya javuljon. Ahhoz, hogy a hagyományos, mezőgazdasági munkákon túlmutató lehetőségekhez jussanak, szükség van a szélessávú mobilhálózatok kiépítésére. A nőknek ezen túl a mobil, okostelefon, mobilinternet elterjedése biztonságérzetet is nyújt, segít a családtagokkal kapcsolatban maradni. Emellett segít abban, hogy a felhasználók időt és pénzt takarítsanak meg, pénzügyi szolgáltatásokhoz segít, egészségügyi szolgáltatásokat tesz elérhetővé, valamint oktatási lehetőségeket is nyújt. A fiatalok mobilinternet-használata a munkaerőpiaci lehetőségeket szélesíti. A digitális képességek és írástudás fejlesztésének a fentiek előfeltételei.

 

• A globális vállalatok szerepe nő, a nemzetállamoké csökken. A Facebook, a Google, az Amazon, az Apple és a körülöttük kialakuló ökoszisztéma jobban befolyásolja a gazdasági folyamatokat, mint az egyes nemzeti szakpolitikák. Ezt ellensúlyozandó, a regionális/nemzeti gazdaságpolitikát segítő versenyjog és egy lazább felfogású szellemi tulajdonjogi szakpolitika megelőzheti a gazdasági erő koncentrációját, és szélesebb körben teheti elérhetővé a smart technológia eredményeit, és tömegek előtt nyithatja meg a lehetőséget arra, hogy csatlakozzanak a gazdasági folyamatokhoz.

Következtetés

A fejlett országok példáját nem lehet egy az egyben alkalmazni a fejlődő országokra. A fejlődő országok lehetőségei elsősorban a „mélyről való felkapaszkodás lehetőségeiben” keresendők.

A Global Forum of National Advisory Councils 2017. decemberi publikációja amellett foglal állást, hogy a negyedik ipari forradalom vívmányainak a hatása lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy hogyan válaszolnak az érintett országok a felmerülő kihívásokra. A fejlődő országok a magas éves GDP-növekedést (min. 5%) tartani akarják, azonban fel kell ismerniük, hogy a GDP-növekedés kulcsa az input-alapú gazdaságból termelékenység-alapú gazdasággá való fejlődés. Az ilyen export-alapú termelékenység kialakulása csak tervezett és végrehajtott szakpolitikák által lehetséges.

A fejlődő országoknak sokkal jobban fel kell készülni az Industry 4.0-ra, mint ahogyan most állnak. A munkaerő-igényes termelési folyamatok hagyományos kiszervezése egyre kevesebb országnak ajánl lehetőséget a felzárkózásra. Azokban a országokban, ahol a korábban munkaerő-igényes ipart fel tudja váltani a smart technológia által vezérelt ipar, a probléma komolyabb.

A fejlett országok tervei és a legújabb ipari forradalom gyakran azonosított veszélyei statikus gondolkodást tükröznek, és a hosszabb távon jelentkező lehetőségekre koncentrálnak. A fejlettebb fejlődő országokban azonban ugyanúgy várható a robotizálódás, a smart technológiák elterjedése, de a társadalmi hatékonyságra kialakuló igény is, mint a fejlett országokban. A lehetőségek realizálásának azonban feltételei vannak: nemzeti és regionális szinten átalakítandó innovációs szakpolitikák, végrehajtott oktatási és fejlesztési programok, infrastrukturális fejlesztések, társadalmi programok, helyben kialakított és megvalósított klaszterintézkedések. A regionális összefogás és a globális kereskedelemben való határozottabb és tömeges megjelenés alapfeltétele továbbá a mobil-telekommunikációs és -információs technológiai hálózatok fejlesztése, a digitális írástudás nagyütemű és már rövidtávon érzékelhető javulása. Továbbá, a változások fenntarthatóságát a regionális szinten összehangolt kereskedelempolitika és az azt kisegítő versenypolitika tudja biztosítani. A nemzeti úttörőprogramok regionális különbségekhez, társadalmi elégedetlenséghez és potenciálisan konfliktusveszélyhez vezetnek. A fejlett országoknak pedig technikai és infrastrukturális fejlesztéseken keresztül folytatni kell a donorprogramokat.

Szerző: Belényesi Pál

Irodalomjegyzék

Belényesi Pál, PhD. (MOME, Budapest; KGRE, Budapest; Brussels Consulting, Brussels)