Sajtófigyelés – 2018. december 21.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Leplezett szuperhatalom – hogyan rejtegette Kína évtizedekig a globális ambícióit? – Oriana Skylar Mastro, Foreign Affairs, 2018. december 19.
A kínai politikai vezetés a ’90-es évek óta folyamatosan azt kommunikálja a nemzetközi közösség felé, hogy nem törekszik hegemóniára. A „Kína békés felemelkedése”, a „harmonikus világ”, a „kölcsönös bizalom, előnyök és egyenlőség” szlogenek egyértelmű példái ennek a trendnek. Kína bizonyos értelemben valóban nem törekszik egyedüli vezérszerepre, legalábbis nem az Egyesült Államok-féle, „A globális világrend vezetője” pozícióra. Az ezzel járó költségek ugyanis – egy globális szövetségi háló kialakítása és fenntartása, egy, a saját mozgásterét is korlátozó nemzetközi intézményrendszer felállítása, vagy a folyamatos globális katonai jelenlét – túl magasok ahhoz, hogy Peking számára vonzó legyen a szerepkör. Ugyanakkor lebecsülni sem szabad Kína ambícióit – ma már egyértelmű, hogy az indo-csendes-óceáni térségben a kínai dominancia kialakítása és az USA kiszorítása -, globálisan pedig a Kína, mint „az amerikai erő ellensúlya és versenytársa” státusz elérése a cél. Más szavakkal, Kína a teljes, globális rendet nem, de a mostani ázsiai rendet alapjaiban meg szeretné változtatni, mára pedig már elég erős lett ahhoz, hogy ezt leplezés nélkül megvalósítsa.
Kína évtizedeken át kétértelmű akciókkal és nyilatkozatokkal, valamint nagyon sikeres mosolydiplomáciával fedte el igazi ambícióit. Amerika közvetlen provokálása helyett csendben gyűjtötte az erejét, ügyelve arra, hogy egy lépése se váltson ki túlzott ellenérzést Washingtonból. A több, mint 500 Konfuciusz Intézet megalapítása a világ egyetemein, az angol nyelvű kínai média létrehozása – mely a Kínai Kommunista Párt narratíváját hirdeti –, a külföldön tanuló kínaiak becsatornázása mind ezeket támasztják alá. A gazdaság terén Peking innovatív stratégiát alkalmazott: Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés keretein belül óriási infrastrukturális beruházásokkal előbb gazdaságilag, majd természetesen politikailag is magához fűzte a fejlődő államokat; arról nem beszélve, hogy a kínai segélyekhez jutást csak egyetlen feltételhez kötötte: ne ismerjék el Tajvant (ellentétben az amerikai segélyekkel, amelyek komoly gazdasági vagy politikai reformokat vártak el cserébe). Katonai téren Kína csak a ’90-es évek legvégén fogott igazi fejlesztésbe és a kezdetektől „békefenntartásra és humanitárius akciókra fókuszáló” modern haderő létrehozása mentén gondolkodott a hivatalos nyilatkozatok értelmében, így nyílt ellenkezést nem tudott kiváltani az USA-ból.
Az ambíciók sikeres elrejtése mögött más ok is húzódik: Kína az elmúlt évtizedekben tudatosan ott vállalt akciókat, ahol földrajzilag, stratégiailag vagy jogilag az Egyesült Államok és szövetségi rendszere rést hagyott. Ilyen a közép-ázsiai, a dél- kelet-ázsiai és az afrikai régió, a mesterséges intelligencia formálódó szabályrendszere, vagy a tengerjog vitatott pontjai a szabad hajózással kapcsolatban.
A ködösítés és csendben fejlődés időszakának azonban vége. Kína mára eljutott a fejlődés azon pontjára, ahol már közvetlenül kell konfrontálódnia az Egyesült Államokkal, és ezt meg is teszi. Aláássa a Washington vezette ázsiai szövetségi rendszert: A Fülöp-szigeteket elfordította az Egyesült Államoktól, Dél-Koreát abszolút támogatja az Észak-Korea felé irányuló enyhülésben, ás Japán mellé állt az amerikai protekcionizmus elleni harcban. A dél-kínai tengeren folyamatosan növeli a katonai jelenlétét, és létrehozta az első külföldi haditengeri támaszpontját is Dzsibutiban – mindezek mutatják, hogy Peking többé nem kér a másodhegedűs státuszból az indo-csendes-óceáni térségben. Az Egyesült Államoknak sürgősen el kell kezdenie növelni az erejét, befolyását, és külföldi együttműködéseinek mélységét, ha meg kívánja tartani a „világ egyedüli vezetője” státuszt.
Forrás: https://www.foreignaffairs.com/articles/china/china-plan-rule-asia?cid=int-flb&pgtype=hpg
Pozitívan végződött az ENSZ klímacsúcs – Economist, 2018. december 16.
A 2018-as ENSZ éghajlatváltozási konferenciának Katowice adott otthont; a helyszínválasztás maga is szimbolikus volt, mivel Katowice a lengyel szénbányászat otthona. A pesszimista várakozásokkal ellentétben sikerült megvalósítani az előre kitűzött célt: a Párizsi Megállapodás munkaprogramjának és szabálykönyvének véglegesítését. A környezetvédelmi akciótervek végrehajtásának részletei mindig heves politikai viták alapját adják, és az elnökölő lengyel vezetés sem a legnépszerűbb jelenleg globális politikai körökben, ezért sem mertek sok pozitívumot várni a találkozótól. Ennek ellenére sikerült elfogadni a szabálykönyvet.
A szegényebb államok garanciákat kaptak a gazdagabbaktól, hogy segíteni fogják őket környezetbarát termelési módszerekre való átállás finanszírozásában, a jobb módúak pedig rá tudták venni Kínát, hogy elfogadja a káros anyagkibocsátást csökkentő egységes szabályokat. Ezek után, ha valamelyik állam nem tudja teljesíteni az elvártakat, a szabálykönyv értelmében magyarázatot kell adniuk az elmaradásra, és tervet kell prezentálniuk a hiba javítására.
Sajnos nem mindenki hagyta el Katowicét elégedetten: a kisebb szigetországok, akik a tengerszint-emelkedés veszélyeinek leginkább ki vannak téve, nem tudtak megnyugtató mértékű eredményeket kialkudni, illetve Brazília ellenvetései miatt a szén-dioxid kvóták kereskedelmének ügye sem oldódott meg. A Katowicében tartott konferencia pozitív fejleményei ellenére sem csökkent a klímaváltozás veszélyeinek súlyossága. A globális felmelegedés megállítására az igazi megoldást a gazdaságok teljes szénmentesítése jelentené – ez azonban belátható időn belül még nem valósítható meg.
Egy év szünet után újraindítja a „Kéz a kézben” hadgyakorlatot India és Kína – Ankit Panda, The Diplomat 2018. december 11.
A 2017-es feszült – különös tekintettel a doklam-fennsíki katonai patthelyzetre – India-Kína viszony idei enyhülése után a két fél december 11. és 23. között Csengtuban újraindítja a „Kéz a kézben” hadgyakorlat-sorozatot. A 2017-ben felfüggesztett, majd idén újrainduló közös projekt célja a két ország hadseregei közti szorosabb és hatékonyabb koordináció kialakítása, illetve a kölcsönös bizalomépítés és tapasztalat-csere. A kínai források szerint a Kínai Népi Felszabadító Hadseregből egy 100 fős csapat fog részt venni a gyakorlaton.
A hadgyakorlat a 2018. áprilisi Xi Jinping-Narendra Modi csúcstalálkozó utáni következő lépés a bilaterális kapcsolatok javítása érdekében. Áprilisban Xi és Modi is hangsúlyozták a terrorizmus elleni harcot, mint közös kínai-indiai érdeket és feladatot, Csengtuban erre is fognak koncentrálni az alakulatok.
Miért néz komoly küzdelem elé Shinzo Abe a japán alkotmánymódosítás kapcsán? – Adam P. Liff és Ko Maeda, Brookings, 2018. december 15.
A japán LDP kormánypárt előző héten mégsem terjesztette be a szigetország 1947-es alkotmányának formális módosítási javaslatát a törvényhozásban. A változtatási javaslat középpontjában az alkotmány 9. cikkelye, a béke klauzula áll, amelynek értelmében Japán önként lemond háborús potenciáljáról. A módosítást támogató erők szerint az észak-koreai nukleáris program és a fokozódó kínai fegyverkezés fényében a 9. cikkely jelentősen csökkenti Japán biztonságát, illetve lekorlátozza önvédelmi képességét. Az alapokmány módosítása régi ambíciója Shinzo Abe miniszterelnöknek, de ennek megvalósítása komoly akadályokba ütközik; annak ellenére, hogy kormánypártja 2012 óta dominálja a japán politika világát. A hivatalos értesülések szerint az LDP jövőre újra megpróbálja véghez vinni a módosítást.
Az alkotmánymódosítás Japánban (is) szigorú jogi feltételekhez van kötve: az országgyűlés mindkét házának előbb 2/3-os többséggel meg kell szavaznia a javaslatot, majd népszavazást kell kiírni róla, ahol egyszerű többségi támogatást kell szereznie. Az LDP ugyan a japán országgyűlés alsó-, és felsőházban is többségben van, de nem 2/3-os arányban. Ezen kívül a japán közvélemény is megosztott a kérdésben, a 2018 áprilisi közvélemény-kutatások szerint csak 29% támogatja egyértelműen a módosítást, 27% ellenzi a pacifizmus jegyében, míg a többségnek nincs határozott véleménye a kérdésről. A harmadik akadály az LDP kisebb koalíciós partnere, a pacifista bázisú Komeito párt, melynek a legfontosabb ügyekben de facto vétójoga van az LDP felett. A Komeito a koalíciónak csupán 10%-át adja, de a kevert választói rendszer miatt mégis kulcsfontosságúak: a felmérések szerint a Komeito nélkül az LDP nem lenne többségben az alsóházban, ezért az ő támogatásuk is szükséges a béke klauzula megváltoztatásához.
Akár sikerül véghez vinni a jövőben az alkotmánymódosítást, akár nem, az amerikai-japán szövetségi rendszert mindenképpen érinteni fogja a kérdéskör.
A dél-kínai-tengeri kőolaj és földgáz geopolitikája – Mercy A. Kuo, The Diplomat, 2018. december 12.
A cikk írója Eufracia Taylor és Hugo Brennan senior Ázsia szakértőkkel beszélgetett a dél-kínai tengeri nyersanyag-feltárásról és annak széleskörű geopolitikai következményeiről.
A dél- kelet-ázsiai államoknak felkínált közös energiahordozó-feltárási projektek mögötti kínai agendáról:
Azzal, hogy Kína más államok saját kizárólagos gazdasági övezetén belül történő közös feltárási projektekről tud tárgyalni, hosszútávon jogi alapot adnak Peking területi követeléseinek a térségben, illetve előmozdítják a „Kilenc pontos vonal” legitimációját.
Miért írt alá Brunei és a Fülöp-szigetek energiafejlesztési egyetértési megállapodást Pekinggel?
Kína területi követelései jelentős geopolitikai kockázatot jelentenek egész Dél-Kelet- Ázsiára, de a Fülöp-szigetek és Brunei esetében a belföldi problémák és szükségletek árnyalják a kérdést. A közös feltárások mellé érkező kínai befektetésekkel és tőkével mindkét állam segítséget kap a gazdasága helyreállításához és fejlesztéséhez, a politikai legitimitása megszilárdításához, és a Fülöp-szigetek esetében az energiabiztonsági aggodalmak lecsitításához.
Mi Peking dél-kínai-tengeri energiaforrás-fejlesztési tervének a stratégiai kontextusa?
A stratégiai kontextus a Dél-Kelet-Ázsiában is felemelkedő, és az itteni területi követeléseit immáron asszertívan érvényesíteni képes és hajlandó Kína megteremtése. Ezen kívül a projektek a kínai energiabiztonság problémáját is megoldanák, különösen úgy, hogy a munkálatok helyszínei gyorsan és könnyedén elérhetőek a kínai katonai alakulatoknak egy esetleges konfliktus esetén.
Az Egyesült Államokat kizáró kínai magatartási kódex kialakításáról:
Kína és az ASEAN az elmúlt 20 évben többször is tárgyalt a Dél-kínai-tenger magatartási kódexének létrehozásáról, melyben közösen elfogadott normákat és szabályokat fektetnének le a térséggel kapcsolatban. A kódex tényleges megalkotása még nagyon hosszú távú cél, de az idén augusztusban beterjesztett kínai javaslatok jelentősen lekorlátoznák az Egyesült Államok mozgásterét és lehetőségeit a Dél-kínai-tengeren – ez pedig természetesen aggasztja Washingtont.
Hogyan befolyásolhatja a kínai energiapolitika az Egyesült Államok vezető pozícióját a régióban?
Peking számára a Dél-kínai-tenger alapvető energiabiztonsági érdek, a Közel-Keletről és Afrikából érkező kőolaj és földgáz szállítási útvonalának biztosítása miatt is. A térség stratégiai jelentősége Kína számára megmagyarázza az utóbbi időben a kínai fokozott fegyverkezést itt. Kína aktivitása Washington részéről végre koherens dél-kínai-tengeri stratégia kialakítását követelné meg, ez azonban még várat magára.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/12/the-geopolitics-of-oil-and-gas-in-the-south-china-sea/
A kínai elit sokkja a Huawei vezetőjének letartóztatása után – Tom Mitchell, Financial Times, 2018. december 14.
Idén nyáron több beszámoló is született a kínai elit fiataljainak körében arról, hogy amikor az Egyesült Államokba utaznak, elővigyázatosságból okostelefonjaikat és laptopjaikat inkább Pekingben hagyják, és üres készülékeket visznek magukkal. Az amerikai repülőtereken ugyanis több ismerősüknek tüzetesen átvizsgálták a telefonját, és a rajta lévő közösségi média applikációk tartalmát. Most decemberben, Kanadában pedig letartóztatták a kínai Huawei vállalat alapítójának a lányát, Meng Wanzhout, aki egyben az elnökhelyettes és a pénzügyi igazgató is, mert a cég állítólag felrúgta az Iránnal szemben felállított szankciókat. A Huawei az Egyesült Államokban és szövetségeseiben egyre több gyanút kelt a Kínai Kommunista Párthoz szorosan fűződő szálai miatt – maga az alapító is a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg tisztje volt a ’80-as évekig, mikor kilépett onnan és megszervezte a Huawei-t –. Kínában a cég általános tiszteletnek örvend, mind a vállalkozói-, mind a politikai elit köreiben, így nem csoda, hogy Meng Whanzou letartóztatásának híre széleskörű felháborodást keltett a kínai elitben.
Ám elégedettségüknek nem adhatnak igazán hangot, mert Kína jelenlegi legfőbb külpolitikai célja az amerikaiakkal vívott kereskedelmi háború befejezése. Ha Meng ügyére túl nagy hangsúlyt fektetnek, kisiklanak a békítő tárgyalások. Így Peking haragja csak Kanada felé irányul. 10 nappal a Huawei-ügy után a kínai hatóságok két kanadai állampolgárt – bizonyos Mr. Kovrigot és Mr. Spavort – tartóztattak le, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. A hivatalos kínai nyilatkozatok értelmében a két eseménynek nincs köze egymáshoz.
Menget időközben egy független bírósági meghallgatás után óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és visszatérhetett vancouveri luxusotthonába, közösségi média oldalán mindenkinek megköszönte, hogy aggódtak érte, és azt üzente, büszke a családjára és a hazájára. A két kanadai állampolgárról egyelőre semmit nem tudni, ők semmilyen, Mengnek Kanadában automatikusan járó jogi védelemhez hasonlót nem kaptak.
Forrás: https://www.ft.com/content/b2549ecc-ff49-11e8-aebf-99e208d3e521
Szerző: Unger Melinda
