Sajtófigyelés – 2019. január 21.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Az USA enyhíti az észak-koreai segélyekre vonatkozó korlátozásokat – Colum Lynch, Foreign Policy, 2019. január 11.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma engedélyezte a legszigorúbb korlátozások enyhítését a humanitárius segélyek tekintetében. Feloldották az utazási korlátozásokat az amerikai segélyszervezetek dolgozói számára, és a humanitárius célú szállítmányok blokkját is enyhítik. Washington irányváltása azután következett be, hogy az ENSZ-, és a magán segélyszervezetek hónapokon át arról tettek panaszt, hogy az Egyesült Államok ellehetetleníti a munkájukat, nem tudnak életmentő programokat kivitelezni, többek között a kolera és a gyógyszerrel szemben rezisztens tüdőgyulladás visszaszorítása is megakadt.
Tavaly nyár óta – a Washington és Phenjan közti, túlságosan lassú tárgyalások okozta frusztráció következtében – az USA jelentősen lekorlátozta az Észak-Koreába eljuttatható segélyek mennyiségét, illetve az amerikai hatóságok rutinszerűen elhalasztották a kórházi felszerelések és betegségek elleni gyógyszerek szállítását. Ez azonban teljesen elszigetelte az Egyesült Államokat az ENSZ-en belül, köszönhetően a humanitárius segélyszervezetek tiltakozásának.
A korlátozások enyhítéséről szóló hivatalos döntés ellenére a segélyek szállítása sajnos továbbra is késik, mivel az ENSZ szankciós bizottságának meg kell várnia, míg az amerikai kormányzati leállás véget ér.
Forrás: https://foreignpolicy.com/2019/01/11/us-to-ease-limits-on-humanitarian-aid-to-north-korea/
Afganisztáni vívódás – Richard N. Haass, Project Syndicate, 2019. január 14.
Több, mint 17 év után két igazságot el kell fogadnunk Afganisztánnal kapcsolatban. Az egyik, hogy az afgán kormánnyal együttműködő amerikai-, és NATO csapatok itt nem fognak tudni soha döntő katonai győzelmet aratni. Nem csak azért, mert a kormányerők nem egységesek és profik eléggé, hanem azért is, mert a tálibok motiváltsága és társadalmi támogatottsága nagyon is jelentős tényező. A másik igazság, hogy a béketárgyalások nem fognak eredményre vezetni, ahogyan eddig sem tették.
A mostani állapot egy erodálódó patthelyzet. A kormány irányítja Afganisztán azon részeit, ahol a lakosság kétharmada él, ugyanakkor a tálibok kezén van az ország területének 50%-a. Továbbá, a tálibok bármikor képesek sikeres támadásokat végrehajtani, legyen szó civil, vagy katonai célpontokról, akár a főváros környékén is. Ami talán a nagyobb probléma, hogy maguk a tálibok sem akarnak alkut kötni. Szerintük ugyanis már csak idő kérdése, míg az Egyesült Államok belefárad az itteni harcokba, anyagilag és emberi erőforrás tekintetében is. Trump hirtelen kivonulása Szíriából is ezt a gondolatmenetet támasztja alá.
Donald Trump érthető okokból tartja feleslegesnek az amerikai jelenlétet a térségben. Csak Afganisztánban kétezer amerikai katona vesztette életét, húszezer sebesült meg 2001 szeptember 11 óta, nem beszélve arról az egy trillió dollárról, ami az itteni katonai akciókat finanszírozta. Az azonnali kivonulás azonban több okból kifolyólag sem lenne bölcs döntés. Egyrészt amerikai támogatás nélkül az afgán kormány egészen biztosan összedől, Afganisztán egészét újra terrorista csoportok uralnák, akik rövid időn belül külföldi célpontot keresnének – és találnának is, többek között az USA személyében. Másrészt Szíria után Afganisztán hirtelen feladása azt eredményezné, hogy az USA szövetségesei végképp kétségbe vonják Washington világvezető szerepét.
A megfelelő amerikai irányvonal a minimalizált költségek melletti Afganisztánban maradás lenne. Ez elég volna ahhoz, hogy a kormány ereje fennmaradjon, ne tudjanak végső győzelmet aratni a terroristák, ezen kívül az amerikai diplomáciai szerepvállalás reorientációját is segítené. Ugyanakkor nem elvetendő ötlet Afganisztán hat közvetlen szomszédját erőteljesebben bevonni a térség békéjének megteremtésébe, hiszen egyiküknek sem érdeke, hogy saját határaik közvetlen közelében egy, a terrorizmus és drogtermesztés fellegváraként működő Afganisztán.
Békét tud kötni Moon Jae-In elnök Észak-Koreával? – Chung Min Lee és Kathryn Botto, Carnegie, 2019. január 9.
Mennyire népszerű Moon Jae-In Dél-Koreában?
Moon-t progresszív és pragmatikus politikusnak tartják, ugyanakkor sokan kétségbe vonják, hogy a dél-koreai gazdasági nehézségeket valóban tudja-e kezelni. Hivatalba lépése kezdetén 81 százalékos volt a támogatottsága – ez minden idők legjobb eredménye a dél-koreai politikatörténetben –, és egészen 2018 júliusáig hetven százalék felett maradt. A népszerűség-csökkenés nem ismeretlen jelenség Dél-Koreában, az öt éves elnökség második felére eddig minden dél-koreai elnök jócskán veszített kezdeti támogatottságából. Moon esetében 2018 decemberére ötven százalék alá csökkent az őt támogatók száma.
Miért számít a népszerűségi index változása?
Moon öt éves gazdasági reformot hirdetett hivatalba lépése után nem sokkal; többek között korrupció-visszaszorítást, vállalati-, és ingatlanadó-növelést, védelmi politikai reformot és nukleáris energia visszaszorítást ígért. A reformok eddig azonban nem hoztak eredményt, hiába a minimálbér emelése, a rövidebb munkaidő meghirdetése, vagy a magasabb vállalati adó. Dél-Korea fiatalságának kilenc százaléka volt munkanélküli az elmúlt 4 évben, az időskori szegénység pedig 48.6 százalékot érint, ez sajnos a legmagasabb arány az OECD országok listáján. A hazai gazdaság fejlesztése kulcskérdés, ha Moon itt nem tud látványos eredményt elérni rövid időn belül, egészen biztosan elveszti a támogatottságát – hiába népszerű a Korea-közi politikája.
Miért kedvelik és miért nem?
A közvélemény-kutatások szerint a dél-koreai lakosság egyetért abban, hogy Moon jó munkát végez Észak-Koreával kapcsolatban. Ugyanakkor Dél-Korea a világ 11. legnagyobb gazdasága, a lakosság pedig elsősorban a saját pénztárcája állapota alapján szavaz. Támogatják a Korea-közi enyhülést, de nem szeretnének milliárd dolláros adókat a Korea-közi, egyelőre bizonytalan hasznú projektek finanszírozására. Moon hivatalba lépésekor két nagy ígéretet tett – gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, azonban egyik sem valósult meg eddig. Az elnök népszerűségének csökkenése is emiatt következett be. Emellett felmerült a Moon adminisztráció arroganciája is, mint probléma, mivel a reformok eredménytelensége ellenére a kormány nem hajlandó irányt változtatni, illetve az átlátható és megbízható politikai vezetés képének kialakításáért sem tettek sokat. Ezek a következő választáskor kellemetlen meglepetésekhez vezethetnek majd a Moon-adminisztráció számára.
Miért akar Moon békét kötni Észak-Koreával?
Moon rendkívül finom stílusa mögött komoly célorientáltság van. Meggyőződése, hogy békét tud teremteni a Koreai-félszigeten, a koreai háborút lezáró végleges békeszerződés megkötésével – melyre 1953 óta nem került még sor. Moon a koreai békekötést tekinti a legfontosabb feladatának. Úgy szeretne bekerülni a koreai történelem lapjaira, mint a koreai béke, és a félszigeti gazdasági-, és politikai tartós együttműködés megteremtője.
Milyennek látja Észak-Korea és Kína Moon-t?
Moon és Kim Jong-Un kapcsolata minden korábbi példánál szorosabb. Kim bízik Moon-ban, hogy segít kieszközölni a Phenjanra nehezedő nemzetközi nyomás enyhítését, és a Korea-közi együttműködés újraindítását.
Kína szintén támogatja Moon Korea-politikáját, de két részkérdésben nem ért egyet Szöullal. Pekingnek az a célja, hogy Dél-Korea ne növelje tovább saját haderejét, és hogy az USA-Dél-Korea katonai együttműködés lazuljon. Ezen kívül Moon nem szeretne túlságosan erős kínai befolyást, legyen szó Észak-, vagy Dél-Koreáról.
Mi veszélyezteti Moon és az USA kapcsolatát?
Eddig Moon nagyon sikeres diplomáciát folytatott Washingtonnal, folyamatosan és gyorsan egyeztetett minden felmerülő vitás kérdésről. A kérdés az, hogy a teljes USA-szövetséget meg tudja-e tartani hosszútávon, hiszen ennek az alapja az Észak-Koreával szembeni védekezés. Ha a békekötéssel Phenjan megszűnik fő veszélyforrásként funkcionálni, az egész USA-Dél-Korea szövetséget új alapokra kell helyezni.
Moon most nagyon ügyesen kell, hogy egyensúlyozzon az Észak-Koreára kivetett szankciók betartása és a nemzetközi közösség békülékenységének előmozdítása között, mindezt úgy, hogy ne idegenítse el teljesen az Egyesült Államokat.
Tajvan nemzetközi segítséget kér a kínai fenyegetések kapcsán – Edward White, Financial Times, 2019. január 5.
Tsai Ing-wen tajvani elnök a nemzetközi közösség támogatását kéri a kínai agresszivitás árnyékában. Az elnök asszony nyilatkozata értelmében Tajvan mindent megtesz azért, hogy védelmi képességeit megfelelő szintre fejlessze, de reméli, hogy a demokráciát fő értéknek tekintő nemzetközi közösség segítségére lesz egy esetleges kínai támadás esetén. Xi Jinping korábban egyértelműen kijelentette, hogy Tajvannak és Kínának egyesülnie kell. Egyes elemzők szerint Xi saját elnöksége betetőzéseként szeretné megvalósítani a közeljövőben az egyesítést. Peking 2018 során politikai nyomást gyakorolt több államra is, hogy ne segítsék katonailag Tajvant, különösen azután, hogy tavaly szeptemberben az Egyesült Államok 330 milliós fegyvereladási szerződést írt alá Tajpejjel. Szakértők szerint az amerikai jelentős segítség ellenére Peking tovább fogja növelni a Tajvanra kifejtett politikai nyomást 2019 során.
Forrás: https://www.ft.com/content/5fbabb8c-10b1-11e9-a581-4ff78404524e
Új haditengerészeti találkozó jelzi az Oroszország és Fülöp-szigetek közti formálódó katonai együttműködést – Prashanth Parameswaran, Diplomat, 2019. január 8.
Idén január első hetében orosz hadihajók tettek jószolgálati látogatást a Fülöp-szigeteken, ezzel a formálódó orosz-fülöp-szigeteki együttműködés újabb fejezetét nyitották meg. Duterte fülöp-szigeteki elnök függetlennek mondott külpolitikája jegyében Kínán kívül Oroszországgal is lassan, de biztosan jó kapcsolatokat épít ki. Az együttműködés a tengerészeti területet is érinti, ennek jegyében 2018-ban először érkeztek fülöp-szigeteki haditengerészeti egységek Vlagyivosztokba tárgyalni, ezt pedig számos további interakció kísérte tavaly.
A mostani, öt napos orosz látogatás során számos egyeztetésre került sor az orosz és a fülöp-szigeteki haditengerészeti vezetők között. A látogatásról eddig kiadott nyilatkozatok 2019 során még szorosabb védelmi együttműködési tárgyalásokról, valamint államközi találkozók szervezéséről is szólnak.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/new-navy-visit-highlights-russia-philippines-military-ties/
Japán élesen bírálja Kínát az Okinotori-sziget körüli illetéktelen kutatásaiért – Thisanka Siripala, Diplomat, 2019. január 8.
A pekingi Japán Nagykövetség hivatalosan is tiltakozik, miután Kína beismerte, hogy Tokió engedélye nélkül végzett tengeri kutatásokat a japán kizárólagos gazdasági övezeten belüli Okinotori-sziget körül. Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye – melynek mind Kína, mind Japán a részese – értelmében a kizárólagos gazdasági övezeten belüli külföldi kutatásokhoz a parti állam engedélye szükséges. Kína elismeri Japán fennhatóságát Okinotori felett, ugyanakkor szerinte a terület nem felel meg a szigetnek minősítés feltételeinek. Peking szerint a lakatlan Okinotori maximum zátonynak tekinthető, és mint ilyen, nem vonatkoznak rá a kizárólagos gazdasági övezet szabályai. Japán számára az Okinotori-sziget nemzeti büszkeség kérdése, és a japán szuverenitás egyik sarkalatos pontja. Tokió azt gyanítja, hogy Peking valójában nyersanyag-lelőhelyek után kutat a japán területen.
A szakértők szerint Kína ezzel az akcióval reagált a tavaly év végén a kelet- kínai-tenger közelében tartott japán tengeralattjáró-ellenes hadgyakorlatra. Ugyanakkor a mostani súrlódás valószínűleg nem fogja megakasztani a két ország közti formálódó kooperációt. A szakértők szerint mind Kína, mind Japán a mostaniakhoz hasonló, időnkénti akciókkal hozza a másik tudomására, hogy bizonyos kérdésekben nem értenek egyet.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/japan-slams-china-for-unauthorized-research-around-okinotori-island/
Trump lemondta útját Davosba a kormányzati leállás miatt – Pan Kwan Yuk, Financial Times, 2019. január 10.
Donald Trump a 20. napja tartó kormányzati leállás miatt lemondta a Davosi Világgazdasági Fórumon való részvételt. Az amerikai kormányzat a mexikói határfal költségvetése kapcsán nem tud megegyezésre jutni több, mint két hete. Trump a leállás ellenére is kitart a fal felépítése mellett, elmondása szerint „kész válsághelyzetet is hirdetni”, hogy rendelkezésre álljon a szükséges pénzösszeg.
Forrás: https://www.ft.com/content/fceb295e-1503-11e9-a581-4ff78404524e
Szerző: Unger Melinda
