Sajtófigyelés – 2019. január 18.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Megvalósulhat az észak-koreai nukleáris leszerelés? – Michael E. O’Hanton, Brookings, 2019. január 7.
Észak-Korea kész elindítani a denuklearizációs folyamatokat, jelentette ki Kim Jong-un újévi beszédében. Az észak-koreai vezető szerint ez lehetőség Donald Trump amerikai elnök számára, hogy történelmi sikert érjen el a Koreai-félsziget krízisét illetően – emellett legnagyobb külpolitikai győzelmét is maga mögött tudhatná elnökként.
A már hagyományos újévi beszédében Kim Jong-un megjegyezte azonban, hogy Észak-Korea türelme véges, diplomácia előrehaladás hiányában pedig más, konfrontatívabb stratégiát szükséges alkalmazni. A júniusi szingapúri csúcstalálkozó óta kevés változás fedezhető fel, az elmúlt hat hónapban ugyanis az Egyesült Államok által kívánt nukleáris leszerelés érdemben nem történt meg, az Észak-Koreát sújtó nemzetközi szankciók pedig továbbra is fennállnak.
Érezhető a változás Kim Jong-un részéről, ugyanis korábbi beszédeihez képest sokkal konkrétabb, közvetlenebb érveket sorolt fel a békeszerződés mellett, kifejezve érdeklődését egy újabb csúcstalálkozó iránt is. Úgy tűnik, az észak-koreai vezető szeretne megállapodást, annak ellenére, hogy több szakértő – köztük Jonathan Pollack és Jung Pak – kétségbe vonja ennek megvalósulását. A nukleáris leszerelés szerintük ugyanis egy nemzeti program megszüntetését jelentené, mely kidolgozása már Kim Jong-un édesapja és nagyapja számára is prioritás volt, egy esetleges leszerelés pedig a Kim-dinasztia hagyatékának és emlékeinek megsértése volna. Ehhez párosul Kim Jong-un azon félelme, hogy a kompromisszum veszélybe sodorná az ország szuverenitását, illetve saját pozícióját is – ahogy az Saddam Hussein és Muammar Gaddafi esetében is történt.
Valószínű azonban, hogy köztes megoldásra sor kerülhet a közeljövőben. Ez azt jelentené, hogy Észak-Korea nem fejleszti tovább fegyverarzenálját, azonban nem adja fel összes programját. Ebben az esetben az Egyesült Államok fenntartana bizonyos szankciókat – annak érdekében, hogy bizonyítsa, továbbra sem elfogadható egy olyan ország, mely a nukleáris támadás veszélyeit rejti magában –, azonban a többi szankció feloldása lehetőséget teremtene Észak-Korea számára, hogy szorosabb kereskedelmi kapcsolatot működtessen Kínával és Dél-Koreával.
A fő kérdés jelenleg, hogy az Egyesült Államok kész-e egy olyan atomalkut kötni, mely nem a teljes denuklearizációt, hanem a kompromisszumot célozza meg. Bár jelenleg úgy tűnik, hogy sem John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó, sem Mike Pompeo külügyminiszter nem támogat egy ilyen egyezményt, végső soron Donald Trump döntésén múlhat a kérdés. Amennyiben kész a köztes megoldást elfogadni, Kim Jong-un egy ideig megtartja még nukleáris fegyvereit, azonban mind katonai, mind gazdasági céljai ellentmondanak majd egy esetleges támadásnak. Lehetséges, hogy a folyamatot kis lépések által érdemesebb elképzelni, nem pedig egy konkrét egyezmény alapján…
Kim Jong-un 2019-es első útja Kínába vezetett – Startfor, 2019. január 8.
Kim Jong-un megtette első külföldi látogatását 2019-ben. Január 8-án Xi Jinping kínai államfő meghívására Kínába látogatott magas rangú tisztségviselők társaságában. Többek között a nukleáris egyezmény megkötéséért felelős Kim Jong-chul, No Kwang-chol védelmi miniszter, illetve Ri Yong-ho külügyminiszter is együtt utaztak az észak-koreai vezetővel. Érdekesség, hogy az észak-koreai vezetőt felesége és nővére is elkísérte.
Kína Észak-Korea legjelentősebb partnereként szolgál, az pedig az elmúlt évek eseményei kapcsán észrevehető, hogy Kim Jong-un minden nagyobb lépés előtt egyeztet a kínai féllel. Így történt ez 2018 első negyedében a Korea-közi találkozó előtt, de az amerikai elnökkel való szingapúri találkozást megelőzően, illetve azt követően is.
Bár a megbeszélés részletei egyelőre nem nyilvánosak, minden bizonnyal a következő észak-koreai – amerikai csúcstalálkozóról lehetett szó. Az észak-koreai vezető többször is jelezte az elmúlt időszakban, hogy az előremenetel feltétele az Egyesült Államok részéről érkező szankciók enyhítése. Mindez Kínának is érdeke, ugyanis Észak-Korea kereskedelmének közel 80 százalékát Kína biztosítja. A két ország közötti kétoldalú kereskedelem több mint 2 milliárd dollár összegű volt 2018 első 11 hónapjában, azonban ez 53 százalékos visszaesést hozott a 2017-es évhez képest. Lényeges, hogy az Észak-Koreából Kínába iramló kiviteli áru közel 90 százalékkal esett, ami tovább nehezíti az egyre inkább exportorientált észak-koreai gazdaságot.
Látható, hogy a denuklearizációs folyamatok szorosan összefüggnek gazdasági kérdésekkel, a látogatás során pedig a két államfő valószínűleg a szankciók enyhítésének lehetőségéről, technológiai innovációról, illetve gazdasági beruházásokról is egyeztetett – külön kiemelve a közös határszakaszon történő együttműködést.
Két év uralkodás után hirtelen lemondott a trónról a maláj szultán, V. Muhammad – Eileen Ng, The Diplomat, 2019. január 8.
V. Muhammad maláj szultán váratlanul lemondott a trónról két év uralkodást követően. A történelem során ez az első olyan alkalom, hogy maláj király lemond a pozíciójáról, illetve nem tölti ki az öt éves mandátumát. Az országban kilenc királyi család él, melyek gyakorta felváltva ülnek a trónon. A lemondást követően a királyi családok január 24-én találkoznak annak érdekében, hogy új uralkodót válasszanak meg. Az új király január 31-én teheti le az esküt.
A 49 éves V. Muhammad lemondása azért is furcsa, mert meglepő körülmények között történt meg. A tizenötödik maláj király az elmúlt két hónapot betegszabadságon töltötte, lemondását pedig alig egy héttel azután jelentette be, hogy megkezdte munkáját az orvosi kezelést követően. Az elmúlt időszakban az is sajtóvisszhangot váltott ki, hogy a hírek alapján egy 25 éves orosz szépségkirálynővel kötött házasságot – aki áttért a muszlim hitre.
Malajzia uralkodója jelképes szereppel rendelkezik, ugyanis a politikai hatalom a kormányfő kezében összpontosul, a király pedig inkább a protokolláris tisztségeket betöltő államfőnek tekinthető. Ennek ellenére több király aktívvá vált a politika és üzlet tekintetében: V. Muhammad például késleltette Mahathir Mohamed kormányfő beiktatását tavaly májusban – aki 92 évesen a világ legidősebb kormányfőjévé vált –, illetve hasonlóan járt el egy nem-muszlim vallású főállamügyész kinevezését illetően is.
V. Muhammad 2016-ban az ország egyik legfiatalabb királyaként tette le esküjét, népszerűségéhez pedig az extrém sportok iránti szeretete is hozzájárult. A hírek szerint Sultan Azlan Shah lehet az utódja, aki 1979 és 1984 között betöltötte már a királyi pozíciót. Mindazonáltal a 88 éves jelölt egészségügyi problémákkal küzd, így lehetséges, hogy fia érdekében lemondana a tisztségről. Egy másik jelölt Sultan Ibrahim Ismail milliárdos üzletember, aki saját repülőgépekből álló flottával rendelkezik, illetve nagy szerelmese a Harley-Davidson motoroknak.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/after-shock-abdication-malaysias-royals-will-pick-a-new-king/
Az iráni külügyminisztérium indiai tárgyalásainak eredményei – Ankit Panda, The Diplomat, 2019. január 9.
Az iráni külügyminiszter, Mohammad Javad Zarif Indiába utazott bilaterális ügyek megvitatása, illetve esetleges megállapodások megkötése érdekében. Miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomprogramról 2015-ben aláírt szerződésből, Irán partnereket keres többek között a külföldre szállítható áruk tekintetében.
Irán külügyminisztere elmondta, semmilyen gazdasági nagyhatalom nem szabhatja meg az ország számára, hogy legyen-e, illetve milyen módon működjön az Indiával való partnerség. „India a mi oldalunkon volt a múltban. Soha nem feledjük el azokat, akik a mi oldalunkon voltak, akkor sem, mikor jobb idők jönnek. És biztosíthatom Önöket arról, hogy jobb idők fognak következni. (…) Együtt dolgozunk a hagyományos partnereinkkel, például Indiával, Kínával és Oroszországgal, annak érdekében, hogy a lakosok érdekében tudjunk tenni.” – mondta Mohammad Javad Zarif, aki szerint továbbra is lényeges az európai és észak-amerikai államokkal való együttműködés, azonban nem fognak rájuk várni.
India az egyik legfontosabb szövetségese Iránnak: az amerikai szankciók ellenére folytatja az Iránnal való kereskedelmet – a tavalyi év utolsó negyedében például kilenc millió hordó kőolaj megvásárlásában egyeztek meg. Az „energiára éhes” India az elmúlt időszakban Szaúd-Arábiától, Iraktól és Irántól vásárolta a legtöbb finomítatlan olajat. A nyitás másik jele, hogy India lehetőséget teremt egy iráni banknak bankfiók nyitására Mumbai városában. Ennek eredményeként hasonló lépésre szánja el magát Irán is, engedélyezve az indiai UCO Bank megjelenését az országban.
Az olaj és más árucikkek kereskedelmén kívül India számára Irán stratégiai szempontból is egyre fontosabbá válik a chabahari kikötő fejlesztésének geopolitikai jelentősége által. India 500 millió dollárt fektetett az Irán délkeleti részén, az Ománi-öböl partján és a Hormuzi-szoros kapujában fekvő Chabaharba – az úgynevezett Arany Kapuba –, ugyanis a kikötő által az indiai javak eljuthatnak Afganisztánba Pakisztán teljes megkerülésével. Nitin Gadkari, az indiai kabinet egyik minisztere elmondta, az első hajó Brazíliából már megérkezett a kikötőbe, és bár felmerültek különböző problémák, a kikötő hamarosan teljesen működőképessé válhat.
A szaúdi cenzúra elérte a Netflixet is – Abdullah Alaoudh, Carnegie Endowment For International Peace, 2019. január 8.
Január 1-én a Netflix törölte a „Patriot Act with Hasan Minhaj” amerikai televíziós műsor egyik epizódját a szaúdi platformról. Az október 28-án megjelent epizódban a műsorvezető kritizálta Szaúd-Arábiát, illetve Mohammad bin Salman szaúdi koronaherceget, aki állítólagosan megszervezte és fedezte a szaúdi újságíró, Jamal Khashoggi meggyilkolását az isztambuli szaúd-arábiai nagykövetségen. Minhaj szerint mindez azért történhetett, mert Khashoggi újságíróként meggyőzően érvelt mind a nyugati, mind a keleti olvasóknak azzal kapcsolatban, hogy az államvezetés a radikális iszlámot elnyomásra és az autoriter rezsim fenntartása érdekében képviseli.
A Netflix azután törölte az epizódot a szaúdi platformról, hogy a kormány jelezte, a platform megsértette az ország törvényeit, pontosabban a kiberbűnözés elleni törvény hatodik cikkelyét, mely tiltja az olyan tartalmak készítését, publikálását, továbbadását vagy birtoklását, melyek veszélyeztetik a közrendet, a vallási értékeket, a közerkölcsöt, illetve a polgári intimitást. Az elmúlt időszakban a szaúdi államvezetés gyakran erre a cikkelyre hivatkozott a cenzúra bevezetése során. Több író és aktivista súlyos börtönbüntetést kapott, miután a kiberbűnözés elleni törvény, illetve a terrorizmus elleni törvény megsértésével vádolták meg őket. Ilyen Ali Badahdah, aki 25 év fegyházzal néz szembe, miután olyan fájlokat őrzött elektronikus eszközén, melyek kritikusak voltak a királysággal szemben. Hasonló büntetésben részesült Abdullah al-Malki is, aki Twitter bejegyzéseiben „zavarta meg a békét és bátorított lázadásra”. Awad al-Qarnit halálbüntetésre ítélték, miután szimpátiáját fejezte ki a Muszlim Testvériséggel, illetve „hozzájárult a korrupció elterjedéséhez”. A kiberbűnözés érvet a főállamügyész akkor is alkalmazza, amikor békés aktivisták vagy értelmiségiek munkáját igyekszik ellehetetleníteni.
A szaúdi törvények szerint terrorcselekménynek számít a király és a koronaherceg kritizálása is. Az ENSZ 2018 júniusában sértőnek nevezte a jogszabályt, ugyanis az nem veszi figyelembe az alapvető emberi jogokat és szabadságokat, de negatívan érinti a békés tüntetőket és aktivistákat is. A koronaherceg 2018 áprilisában egy interjúban elmondta, szerinte az abszolút monarchia nem valós veszély, Szaúd-Arábia pedig nem képviseli közös értékeket az Egyesült Államokkal.
A helyzet olyannyira súlyos, hogy amennyiben az epizódban szereplő Hasan Minhaj szaúd-arábiai állampolgár lenne, minden valószínűség szerint a bíróság elítélné terrorcselekmény bűntettével. Amennyiben a Netflix vagy más cég követi a szaúdi előírásokat, akkor a szaúdi kormányt érintő legapróbb kritikát is törölniük kell a platformokról. Abdullah Alaoudh Washingtonban tevékenykedő kutató szerint mindez azt eredményezheti, hogy Szaúd-Arábia már így is nagyon hosszú karja ezentúl még messzebb nyúlhat.
Forrás: https://carnegieendowment.org/sada/78078
Az orosz-dél-koreai gazdasági együttműködés, illetve Moon Jae-in új északi politikájának lehetőségei – Valentin Voloshchak, The Diplomat, 2019. január 9.
2017-es beiktatása óta Moon Jae-in államfő nyílt lépéseket tett mind Észak-Korea, mind Oroszország irányába. Ez része annak az északi politikának, mely kétségkívül trilaterális egyezmények megkötését célozza. Az északi politikához kapcsolódik a déli politika is, célként kitűzve egy olyan fenntartható regionális rendszer létrehozását, mely magába foglalja a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét, a MIKTA (Mexikó, Indonézia, Dél-Korea, Törökország, Argentína) „középhatalmakat”, illetve India és északkelet-Ázsia együttműködését is.
2017 júniusában Moon Jae-in egy elnöki bizottságot is létrehozott az északi gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében, melynek feje egy oroszbarát dél-koreai politikus, Song Young-gil lett. A koreai államfő a metaforikus „kilenc híd” pontjai alapján haladna előre az együttműködést illetően, mely nemcsak politikai deklarációnak tekinthető, hanem magába foglal konkrét gazdasági projekteket is.
Érdemes megemlíteni a „gáz hidat”, ugyanis Oroszország és Dél-Korea kapcsolatát illetően a gáz fontos szerepet játszik. Mindazonáltal az Észak-Korea okozta bizonytalanság miatt Dél-Korea főként cseppfolyós földgázt vásárolt Oroszországtól – évente egy és fél millió tonnát –, ennek mértékét pedig növelni szeretné. Ehhez párosul a gáztávvezeték terve, mely Oroszországból Észak-Koreán keresztül Dél-Koreába jutna el. A vezeték körülbelül 2 és fél milliárd dollárba kerülne, a Gazprom pedig kijelentette, hogy egy hasonló munkát gyorsan és könnyen el lehet végezni, az egyetlen akadálya pedig a politika – jelen esetben az Észak-Koreát érintő gazdasági szankciók. A szankciók megszüntetése esetén villany- és gázenergia terén komoly fejlesztéseket hozhat létre Oroszország és Dél-Korea.
Hasonlóan fontos cél a vasúti szállítás megkönnyítése a transzszibériai és transzkoreai vasút összekapcsolása által, illetve különböző hajózási útvonalak kialakítása révén – utóbbi esetében nem is feltétlenül a szállítás, hanem a közös hajóépítés által profitálhatna mindkét állam. Szintén a vizekhez köthető a halászat is, ugyanis Dél-Korea számára az iparág komoly bevételi forrás, így nyitott arra, hogy egy halfeldolgozó komplexum létrehozása érdekében 130 millió dollárt fektessen be. A komplexum Oroszország területén, Vlagyivosztok városában jönne létre. Hasonló kezdeményezés a „mezőgazdasági híd” kiépítése is, mely egy ásványi eredetű trágyákat feldolgozó gyár megépítését jelenti.
A „kilenc híd” több más, mindkét állam számára értékes projekt létrehozását foglalja magába. Több akadály is felmerül azonban: egyrészt nem egyszerű kiszámítani Észak-Korea hozzáállását, másrészt az Egyesült Államok és Európa részéről érkező, orosz cégeket és üzletembereket érintő szankciók dél-koreai befektetők vonakodását váltják ki. Több belső érdekellentét is egymásnak feszül Oroszországban, a dél-koreai fél tekintetében pedig mind belső, mind külső politikai nyomás érezhető. Moon Jae-in elnök 2017-es megválasztását hatalmas népszerűség követte, azonban az elmúlt időszakban egyre alacsonyabb a politikai támogatottsága, ennek egyik oka pedig épp az északi nyitás lehet.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/a-closer-look-at-south-koreas-plan-for-cooperation-with-russia/
Szerző: Fábian Armin Vincentius
