Sajtófigyelés – 2019. január 29.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Mongólia: a korrupció aláássa a növekedést – Economist, 2019. január 17.
Több mint húszezer mongol tüntető nézett szembe bátran a rendkívüli hideggel a főváros központjában található Sukhbaatar téren. Ez már a második hasonló tüntetés volt az elmúlt két hét során. A demonstrálókat csak átvizsgálás után engedték a térre, de így is sokan összegyűltek, hogy kifejezzék nemtetszésüket az országban érezhető egyenlőtlenség, a munkanélküliség, illetve a légszennyezés kapcsán. Úgy tűnik azonban, hogy az elégedetlenségnek egy forrása van, ez pedig a tüntetők azon véleménye, hogy a korrupt politikai elit kizsákmányolja az országot.
A skandálások és transzparensek által a tüntetők az oligarchák bukását szorgalmazták, követelve annak a „ködnek” a felbomlását, mely a Szovjetuniótól való felszabadulás óta eltelt 29 évben beárnyékolta a politikai életet. A ködre való utalás egy izgalmas szójáték, ugyanis az ország két vezető pártjának – a Mongol Néppártnak és a Demokrata Pártnak – mozaikszava a mongol „manan”, vagyis köd szót teszi ki.
Az ország állapota miatt mindkét párt tagjait okolják, ugyanis míg a miniszterelnök a Néppárt tagja, addig az elnök Demokrata. 2014 óta a mongol pénznem, a tugrik negyven százalékkal gyengült a dollárral szemben, a külföldi befektetések száma pedig szintén csökkent. Ez annak is köszönhető, hogy Mongólia lényeges exporttermékeinek ára csökkent, a legfontosabb ügyfelük, Kína pedig bizonyos gazdasági nehézségek miatt nem tudott a korábbiakhoz hasonló mértékben vásárolni szomszédjától.
A leginkább terhelő azonban továbbra is a korrupció. Miyegombyn Enkhbold kormányszóvivőt például azzal vádolják, hogy pénzért szeretett volna kormányzati pozíciókat eladni, bár ezt a politikus tagadja, így a lemondását sem nyújtja be. Hasonlóan felháborító volt az állampolgárok számára, hogy a kis- és középvállalkozásoknak kínált kedvezményes kölcsönt azon vállalkozók nyerték el, akik kapcsolatban voltak politikusokkal.
A két nagy párt elleni felháborodás térnyerési lehetőséget teremt más politikusok számára. Badrakh Naidalaa, a Nemzeti Munkáspárt vezetője szerint a „parazita törzsfőnökséget” ellenőrzés alá kell vonni, ugyanis a két párt dominanciája a végéhez közeledik. Nambariin Enkhbayar, korábbi köztársasági elnök hasonló üzenetet fogalmazott meg. Bár Enkhbayar a Néppárt vezetője volt évekig, a párt jelöltjeként pedig miniszterelnök is lett 2000-ben, támogatja a tüntetéseket, gyakran hangoztatva a „köd” szójátékot. Tervei szerint 2020-ban megméretteti magát a parlamenti választásokon, de azt sem zárja ki, hogy 2021-ben újabb elnöki mandátumért száll versenybe. Nehéz helyzetben van viszont, ugyanis mandátuma során többször is korrupciós vádak érték.
Nambariin Enkhbayar szerint a két nagy párt csak azt a látszatot kelti, hogy harcol a politikai győzelemért, valójában azonban a színfalak mögött egyeznek meg egymással. Komolyabb változások 2020 előtt valószínűleg nem történnek, de a nép türelme egyre inkább fogyni látszik. A hónap további részében újabb tüntetések várhatóak, néhányan pedig éhségsztrájkkal is fenyegetőznek.
Forrás: https://www.economist.com/asia/2019/01/19/mongolians-are-getting-angry-about-corruption
Kim Jong-un újévi pekingi látogatásán a magabiztos vezető képét mutatta, aki tovább folytatja a megkezdett diplomáciai folyamatokat, de valószínűleg a maga értelmezése szerint – Jung H. Pak, Brookings, 2019. január 9.
A 2019-es év elején Kim Jong-un Kínába látogatott, ez pedig a negyedik utazása volt Xi Jinping államfőhöz az elmúlt 10 hónapban. Jung H. Pak szakértő szerint az észak-koreai vezető magabiztos, tovább szeretné folytatni a megkezdett diplomáciai folyamatokat, de valószínűleg a maga módján. Nagy kérdés tehát, hogy ez mennyiben fogja megbolygatni Washington és Szöul kapcsolatát, illetve milyen reakciókat vált ki Kína részéről.
Az államalapító Kim Il-sung uralkodása során újévi beszédekben osztotta meg gondolatait, a Kim-dinasztia következő tagja, Kim Jong-il azonban kerülte a nyilvánosság előtti beszédeket, így írott formában publikálta a következő évre szóló terveit. Kim Jong-un visszatért nagyapja szokásához, a nemzetközi sajtó pedig nemcsak beszédeinek tartalmát, hanem a vezető megjelenését, ruháját, illetve viselkedési stílusjegyeit is elemzi.
A legutóbbi újévi beszédében Kim Jong-un eddig talán nem látott nyitottságot tanúsított az Egyesült Államok, illetve Dél-Korea felé, azonban nem feledkezett meg a szocialista országokkal való egységről sem – külön kiemelve a kínai államfővel, illetve a kubai Miguel Díaz-Canel elnökkel való találkozókat. Említésre kerültek kultúrával és sporttal kapcsolatos különböző csereprogramok is, melyek által a vezető jelzést adott Donald Trump számára: az amerikai kormány összes intézkedése ellenére Észak-Koreát nem lehet elszigetelni.
Kim Jong-un beszédében külön kiemelte, hogy amennyiben az Egyesült Államok nem szünteti be a szankciókat, Észak-Korea újfajta intézkedések és módszerek által igyekszik majd megoldani a konfliktust. Ennek ellenére Donald Trump igyekezett pozitív konklúziót levonni Kim Jong-un szavaiból, megjegyezve, hogy szerinte Észak-Korea hatalmas gazdasági lehetőségekkel rendelkezik, az elmúlt időszakban pedig sikerült jó kapcsolatot kialakítani az észak-koreai vezetővel.
Kim Jong-un mind megjelenését illetően, mind beszéde által arra törekedett, hogy egy modern, XXI. századi, erős, de felelősségteljes államfő képét nyújtsa. Nagy hangsúlyt fektetett a nemzeti összetartozás fontosságára, azt az érzést keltve, hogy a koreai egység akadálya elsősorban a nagyhatalmak beavatkozásának következménye. Továbbra is kitartott azon követelései mellett, hogy le kell zárni a dél-koreai–amerikai hadgyakorlatokat, békeszerződéssel kell felváltani az 1953-as panmindzsoni fegyverszünetet, illetve be kell szüntetni az Észak-Koreát sújtó szankciókat.
A folyamatokat azért is érdemes figyelni, mert Moon Jae-in dél-koreai államfő beszédeiben a Koreai-félsziget denuklearizációjáról beszél, illetve igyekszik kiépíteni a bizalmat a phenjani vezetéssel. Mindez nem egyezik meg a washingtoni retorikával, így kérdéses, hogy a beszédeken túl a végcélt illetően vannak-e jelentős különbségek az államok között, vagy sem.
Japán munkaképes lakossága az elkövetkezendő 20 évben 13 millió fővel fog csökkenni – Robin Harding, Financial Times, 2019. január 15.
Japán hatalmas demográfiai kihívásokkal küzd, az előrejelzések alapján az elkövetkezendő 20 évben ugyanis 13 millió fővel fog csökkeni a munkaképes lakosság, amennyiben nem sikerül növelni a dolgozó nők, illetve idős személyek számát. Az Egészségügyi Minisztérium statisztikái alapján a munkaképes lakosság 2040-re 65.3 millióról 52.5 millióra fog esni, ami 22 százalékos csökkenést jelent. A Minisztérium korábban ehhez hasonló hosszú távú előrejelzéseket még nem publikált.
Bizonyos ágazatok különösen is érintettek, például a mezőgazdaság, vagy épp az építőipar – ezek esetében ugyanis akár felére is csökkenhet a foglalkoztatás.
Az Egészségügyi Minisztérium munkaerővel foglalkozó bizottsága külső szakértők segítségével készíttette el a kutatást. A társadalmi struktúra változásainak köszönhetően elkerülhetetlen a munkások számának hanyatlása, jelentették ki, azonban a fenntartható gazdaság érdekében megoldásokat kell találni arra vonatkozólag, hogy a visszaesés ne legyen ilyen hatalmas mértékű. A gazdaság évi két százalékos növekedésének érdekében vagy a termelékenység mértéket kell drasztikusan megnövelni nők, illetve idősebb korú dolgozók bevonásával, vagy nagymértékű bevándorlást támogató intézkedésekre van szükség.
Úgy tűnik, a jelenlegi miniszterelnök, Shinzo Abe intézkedései által elsősorban a japán lakosság bevonását szorgalmazza. A kormányfő társadalombiztosítással kapcsolatos reformokat ígért, illetve olyan intézkedéseket tervez, melyek által több munkalehetőségben részesülnek a nők, illetve idősebb dolgozók. Ehhez párosulnak a bevándorlást egyszerűsítő jogszabályok, melyek lehetővé teszik, hogy a gyári munkát végző vendégmunkások is könnyebben vízumban részesüljenek. A szabályok azonban szigorúak maradnak, így többek között a japán nyelvtudás is kötelező a vízum megszerzéséhez. Bár növekedik a külföldi munkások száma – 2017-ben már több mint egy és negyed millió bevándorló dolgozott Japánban -, ez továbbra sem elég nagy mértékű.
Az Egészségügyi Minisztérium szerint megfelelő gazdasági fejlődés és foglalkoztatás mellett csökkenthető a visszaesés mértéke, akár tíz százalék alá is szorítható. Ehhez azonban Japánban a nők foglalkoztatási rátája el kell érje a skandináv országok mértékét, illetve a 60 év fölötti munkások számát öt millióval kell megnövelni.
Nyilvánvaló, hogy olyan intézkedésekre van szükség, melyek a társadalmi folyamatokat megváltoztatják, ugyanis Japán az egyik leginkább öregedő társadalom a világon. 2018-ban a Belügy- és tájékoztatási Minisztérium bejelentette, hogy a 70 éven felüliek aránya a japán lakosságban átlépte a 20 százalékot, a demográfiai és társadalombiztosítási kutatóintézet előrelátásai alapján pedig 2040-re ez a 35 százalékot is meghaladhatja.
Forrás: https://www.ft.com/content/1199ff3c-189d-11e9-9e64-d150b3105d21
Könnyelműség Kína félelme az iszlámtól? – The Economist, 2019. január 17.
Talán nem sokan ismerik Bai Chongxi generálist, aki a Nemzeti Forradalmi Hadsereg tagjaként megmutatta, hogy lehet valaki egyszerre hazafi kínai, illetve hithű muszlim. A nacionalista csapatok vezetőjeként Japán ellen harcolt 1937 és 1945 között. Ellentmondásos személynek tekinthető ő: sokak szerint túlzottan kegyetlen volt, mások fantasztikus stratégaként emlegetik, de leginkább a huj etnikai kisebbség egyik védelmezőjeként emlékeznek rá.
Chiang Kai-shek autokratikus politikai rendszerében Bai Chongxi volt az a személy, aki a kisebbséget összefogta, illetve képviselte. A huj kisebbség napjainkban egy körülbelül 10 milliós létszámmal rendelkező közösséget alkot, melyet leginkább a közös muszlim hit kapcsol össze. Kínában nemcsak azért vannak nehéz helyzetben, mert a lakosság minimális részét teszik ki a több mint egy milliárd főt számláló han kínai népcsoporttal szemben, hanem az állam úgynevezett iszlámofóbiája miatt is.
A generális, aki 1966-ban Tajvanban vesztette életét, talán jó tanácsokat tudna adni a mai nehézségeket illetően. Az állam egy olyan ötéves terv kialakítását tervezi ugyanis, mely az iszlám „kínaizálását” vonja magával, emellett több arab nyelvű iskolát is bezártak Kanszu, Ninghszia és Jünnan területén, illetve mecseteken végeztek rajtaütéses támadásokat, miután azok „illegális vallásos oktatást” végeztek. Nemcsak intézményeket, hanem vallási szokásokat is érnek támadások: Kanszu és hat más régió például a halal étkezéssel kapcsolatos táplálkozási normákat törli el, ugyanis az állítólag szélsőségekhez, illetve külföldi befolyáshoz vezethet. Ez a külföldi befolyás az, amelytől a kínai államvezetés leginkább tart. Ennek ellensúlyozására a huj kisebbség által képviselt vallásosság már évszázadok óta párosul kínai nemzeti elemekkel. Wang Jingzhai kínai muszlim tudós kialakította az „aiguo aijiao” kifejezést, ami annyit takar: az országot szeretni ugyanazt jelenti, mint szeretni hitünket. Ez a nézet elfogadottá vált, ugyanis egyszerre muszlim, de nemzeti önérzetű is.
Bai Chongxi rokonai továbbra is egy faluban élnek Kujlin közelében, de még ők sem mernek őszintén beszélni róla, az etnikai kisebbségekről kapcsolatos kérdésekre pedig nem szívesen válaszolnak: „Boldogok vagyunk és nincs semmilyen etnikai diszkrimináció” zárta le egy hölgy a témát röviden.
Forrás: https://www.economist.com/china/2019/01/19/history-shows-the-folly-of-chinas-paranoia-about-islam
Vannak-e Iránnak eszközei arra, hogy tovább növelje a befolyását a Közel-Keleten? – Michael Young, Carnegie, 2019. január 17.
Irán 2018 első hónapjaiban 2.6 millió hordó kőolajt, illetve más petróleum termékeket szállított külföldre naponta – ez havonta négy milliárd dollárnak megfelelő összegű bevételt jelent. Novemberben az Egyesült Államok részéről érkező szankciók következtében az összeg körülbelül a felére csökkent, 2019-ben pedig újabb csökkenés várható, mivel a szankciók bevezetését követően nyolc olajimportőr 90 napig átmenetileg mentesül azok alól.
Ennek következtében az iráni kormány a szorult helyzetnek megfelelően alakította a 2019 márciusában induló új költségvetést, a kiadások folyó áras értéke ugyanis akár 12 százalékkal is nőhet. Az olajból befolyó árak a várható körülmények között a kiadások körülbelül egynegyedét tehetik ki, azt is csak abban az esetben, ha a szankciók nem válnak teljes érvényűvé.
A gazdasági nehézségek megnehezíthetik, hogy Irán növelje befolyását a Közel-Keleten. A síita ország eddig többek között az Irakban tevékenykedő Hezbollah szervezetet, a különböző iraki milíciákat, a jemeni Houthi szeparatista felkelőket, illetve a szíriai Assad-rezsimet is támogatta. Ezek az intézkedések gyakran az országon belül sem voltak népszerűek, és bár amennyiben az Egyesült Államok valóban kivonja csapatait Szíriából, Irán lehetőséget kapna arra, hogy nagyobb befolyást éreztessen a régióban, ez túlzott kiadásokat jelentene az ország számára.
Irán közel-keleti ambíciói több tíz milliárd dollár kiadását jelenti. Mindez nem fenntartható úgy, hogy a szankciók következtében az export napi 1 millió hordó kőolajra csökkenhet, így évente akár 30 milliárdnál is több dollárt veszíthetnek. A technológiai és fejlesztési hiányosságoknak köszönhetően a külföldre szállított áruk mértéke a szankcióktól függetlenül is véges, így bár Irán hatalmas tartalékokkal rendelkezik, nehezen tudja saját piacát a megfelelő módon ellátni.
A nagyobb befolyás lényegesebb gazdasági erőfeszítéseket is igényel, a jelenlegi helyzetben pedig ezt Irán nem engedheti magának. Ennek ellenére a síita ország igyekszik pótolni hiányosságait: egyrészt egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Indiával, Törökországgal, Oroszországgal és Kínával, másrészt az európai országok felé is közeledik.
Forrás: https://carnegie-mec.org/diwan/78129
Kína fegyverkezése növeli a Tajvannal szembeni fegyveres konfliktus kialakulásának esélyeit, állítja Amerika – Kathrin Hille, Financial Times, 2019. január 16.
Az Amerikai Egyesült Államok arra figyelmeztetett, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg gyors fejlődése oda vezethet, hogy a kínai államvezetés sokkal inkább megfontol egy regionális háborút, főként Tajvant megcélozva.
A Védelmi Hírszerző Ügynökség 140 oldalas dokumentumában összefoglalta, hogy az elmúlt két évtizedben gyors modernizáció történt Kína haderejét tekintve, akár a hagyományos hadviselés tekintetében, akár az információs technológia viszonylatában. Az Ügynökség minden évben elkészíti ezt a beszámolót, vizsgálva Kína hadseregének tengeri és légi képességeit, ballisztikus rakétáinak fejlettségét, illetve a kibertámadások által okozott veszélyeket.
Az Amerikai Védelmi Minisztérium egyik tagja elmondta, hogy ezek a fejlesztések sokkal bátrabbá tehetik Kínát egy esetleges háborús konfliktus esetében: „A fő aggodalom, hogy eljutunk egy olyan ponthoz, amikor a Kínai Hadsereg vezetői megemlítik Xi Jinping államelnöknek, hogy biztosak a képességeiket illetően. – mondta a Minisztérium egyik hivatalnoka a Reuters hírügynökségnek.
Tajvant 1937 és 1945 között a japán megszállás, 1927 és 1949 között a polgárháború sújtotta, de 1945 óta gyakorlatilag független országként működik. 1945-ben, a második világháború végén, a Kínai Köztársaság átvette Tajvan és Penghu szigetcsoportját a Japán Birodalomtól, de a Kínai Népköztársaság azóta is azt az elvet vallja, hogy Tajvan a saját területe, ezt pedig el is fogja foglalni, amennyiben a Köztársaság államvezetése nem hajlandó az egyesülésre.
Az összes fejlesztés ellenére a szakértők egy része továbbra is úgy gondolja, hogy a 23 millió főt számláló Tajvan elfoglalása és megtartása nagyon nehéz feladat lenne Kína számára. Mégis, a Védelmi Hírszerző Ügynökség összefoglalója megemlíti, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg az elmúlt három évben három évtizede nem tapasztalt reformokat hozott, így csak idő kérdése, hogy a belső körökben felmerül egy esetleges invázió lehetősége.
Forrás: https://www.ft.com/content/44586804-195c-11e9-9e64-d150b3105d21
Amerikának szembe kell néznie a kínai realitásokkal, így elkerülhető a két nagyhatalom versengésével járó esetleges összeomlás – P.H Yu, Project Syndicate, 2019. január 17.
Az összes politikai és gazdasági egyet nem értés ellenére egy katasztrofális végkimenetel az Egyesült Államok és Kína között valószínűtlen, ehhez azonban az Egyesült Államoknak szembe kell néznie a kínai realitásokkal, elfogadva, hogy Kína gazdasági legyőzése vagy féken tartása nem fogja az amerikai belső problémákat megoldani. Mindez P.H Yu elemző szerint három pontban összefoglalható.
Elsőként, az amerikai jogalkotóknak el kell fogadniuk, hogy amint a 20. században az Egyesült Államok volt a vezető gazdasági erő, úgy a 21. században Kína az. Ennek ellenére az észak-amerikai állam továbbra is jelentős gazdasági erő marad.
Másodsorban, az Egyesült Államoknak el kell ismernie, hogy Kínában komoly gazdasági reformok történtek már évtizedekkel ezelőtt, így saját nehézségeik esetén nem a kereskedelmi megállapodásokat, hanem a belső hibákat szükséges elemezni. Amíg a jogalkotók továbbra is a Wall Street, a nagyvállalatok, illetve a neoliberális közgazdászok igényeinek akarnak megfelelni, az országban tovább fog nőni a gazdasági egyenlőtlenség, ez pedig társadalmi instabilitást, radikalizmust és populizmust okozhat. Az amerikai gazdaság egy olyan buborékban él, mely folyamatosan elkerüli az aggasztó jeleket, ahogy az 2008-ban is történt. Olyan fenntartható gazdasági beruházásokra van szükség, melyek infrastrukturális fejlesztés, illetve oktatási és képzési stratégiák szempontjából is értékes.
Harmadrészt, a konfliktus lényeges oka egy, a nyugati országok által megfogalmazott téves elképzelés. Szerintük Kína olyan agresszív geopolitikai célokkal rendelkezik, mely veszélybe sodorhatja más államok szuverenitását. Ezzel szemben Kína történelme mást mutat: a távol-keleti állam ideológiája szerint a világuralom előbb-utóbb azt eredményezi, hogy maga a nemzet összedől. Kína tapasztalta az imperializmus és a kolonializmus hatásait, azokat pedig nem szeretné újra átélni.
Az elemző szerint a politikai vagy katonai erő már nem kritikusan fontos a nemzetközi kapcsolatokat illetően. Kína valós célja, hogy egy nyitott, tiszta és igazságos rendszerben tudjon működni, mely rendszerben az államok együtt tudnak működni gazdasági téren. Ezáltal az életszínvonal nőhet, az emberek békében élhetnek, az országok pedig külön-külön sikeresen tudnak fejlődni. A multipoláris világrend kialakításában mind Kínának, mind az Egyesült Államoknak fontos szerepe van, így a jelenlegi helyzetben nem hatékony egy ideológiai háborút indítani arról, hogy melyik gazdasági modell a működőképesebb.
Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/america-must-accommodate-china-rise-by-p-h-yu-2019-01
Szerző: Fábian Armin Vincentius
