Sajtófigyelés – 2019. február 1.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Kanada az amerikai-kínai kereskedelmi háború kereszttüzében – Jacob L. Shapiro, Geopolitical Futures, 2019. január 17.
Az elmúlt öt hónapban Kanada kétszer is diplomáciai viták kereszttüzébe került. Tavaly augusztusban Szaúd-Arábia minden kereskedelmi kapcsolatát megszakította Kanadával, miután a Kanadai Külügyminisztérium Twitteren követelte a Szaúd-Arábiában börtönbe juttatott, női egyenjogúságért küzdő aktivisták szabadon engedését. Pár hónappal később pedig a kanadai hatóságok letartóztatták a Huawei vállalat alapítójának lányát, Meng Whanzou-t, amiért cserébe Peking két Kínában tartózkodó kanadai állampolgárt vett őrizetbe nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva, illetve egy korábban Kínában elítélt kanadai állampolgár büntetését halálbüntetésre súlyosbította.
Szaúd-Arábiával kapcsolatban nem Kanada az első, aki az emberi jogok korlátozása miatt felszólal, a probléma az időzítéssel volt: ekkor Szaúd-Arábiában a koronaherceg Mohammed bin Salman éppen a hatalma megszilárdításán, illetve a reformer politikusi imidzsének kialakításán dolgozott, utóbbit árnyékolta be erősen az ottawai üzenet. A Huawei-ügyben Kanadának nem volt választása, az egyik New yorki bíróság elfogatási parancsot adott ki Mengre, az Egyesült Államok és Kanada közti igazságügyi együttműködési szerződések értelmében Ottawának nincs joga megtagadni a parancsot.
A szaúdi eset nem nagy jelentőségű, Szaúd-Arábia csupán egy százalékát teszi ki a kanadai kereskedelemnek, a kínai ügy azonban ennél sokkal bonyolultabb. Kanada óriási mértékben függ az amerikai gazdaságtól, és bár ezt a függést nem tudja csökkenteni, eddig legalább tudta ellensúlyozni, például a kanadai-kínai kereskedelem elmélyítésével. Ez azonban a letartóztatás, illetve az „Öt Szem” titkosszolgálati együttműködés keretén belül Huawei elleni nyomozás óta már nem megvalósítható opció. Peking jelenleg az amerikai-kínai kereskedelmi háborús tárgyalások miatt nem konfrontálódhat közvetlenül Washingtonnal a Huawei miatt, Kanada viszont jóval kisebb és gyengébb állam, vele szemben kifejthet nagyobb erőt, a kínai társadalom is támogatja, mivel a Huawei az egyik legnagyobb kínai büszkeségnek számít. A kanadai-kínai vita mindezek ellenére Peking szemszögéből nagy dilemma. Ha Kína folytatja a Nyugattal és nyugatiakkal szembeni agresszív fellépését, azzal elfordítja magától a külföldi befektetéseket – amire a lassuló kínai gazdaságnak nagyon is szüksége lenne. Ha viszont nem lép fel határozottan, akkor saját állampolgárai számára azt az üzenetet közvetíti, hogy a Kínai Kommunista Párt nem tud minden kínait megvédeni, ezzel legitimitásuk egyik alapkövét ásnák alá.
A kérdést végső soron az fogja eldönteni, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e ejteni a vádakat Meng Whanzou ügyében, ami a kínai kereskedelmi tárgyalások alakulásától is függ.
Forrás: https://geopoliticalfutures.com/canada-caught-crossfire-us-china-trade-war/
A kínai gazdasági növekedés mértéke harminc éves mélyponton – Joe Mcdonald, Diplomat, 2019. január 21.
Az amerikai-kínai kereskedelmi háború elkezdte éreztetni hatását, 2018-ban csak 6.6 százalékkal bővült a kínai gazdaság, utoljára 1990-ben, a Tiananmen téri események következtében volt csak rosszabb éves eredménye Kínának; a kínai export iránti kereslet, illetve a Kínán belüli fogyasztás mértéke is csökkent. A kínai vezetés lassabb és fenntarthatóbb fejlődés felé igyekszik terelni a gazdaságot, de a teljesítményi mutatók a tervezettnél jóval nagyobb mértékű lassulásról tanúskodnak. A szakértők szerint Peking a kereskedelmi háború megszüntetése mellett a kormányzati kiadások növelésével fogja felvenni a harcot a túlzott lassulással. 2018 utolsó negyedében a fejlődés 6.4 százalékra esett vissza, ez alacsonyabb, mint a 2008-as gazdasági válság kirobbanásakor tapasztalt 6.5 százalékos negyedéves eredmény.
A kereskedelmi háború és a kölcsönösen 25 százalékos tarifák, a kínai autó-, illetve ingatlanipari visszaesés, és a munkahelyek megszűnése mind hozzájárultak a gazdasági lassuláshoz. A kereskedelmi háború rendezése kapcsán január 30-31-én várható a következő amerikai-kínai egyeztetés Washingtonban. Mindezek ellenére a szakértők 2019 során további lassulást jósolnak.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/chinas-economic-growth-sinks-to-3-decade-low/
Ausztrália és Kína versengése a csendes-óceáni szigetvilágért – Economist, 2019. január 17.
Ausztrália mindig is saját befolyási övezeteként, de perifériaként kezelte a Csendes-óceán déli térségét, egészen a közelmúltig. A régió államainak a kezdetektől Ausztrália a fő kereskedelmi partnere, és a legnagyobb segélyezője is, de Canberra szemében jelentőségük csak a kínai befolyás terjedésével nőtt meg. Ausztrália hosszú ideig nem foglalkozott a kínaiak csendes térnyerésével, a kínai állami -, és magánvállalatok óriási infrastrukturális beruházásaival, egészen addig, míg fel nem röppent a pletyka, miszerint Vanuatu engedélyezni fogja Kínának, hogy katonai bázist hozzon létre a saját területén. Innentől Canberra is a dél-csendes-óceáni térséggel való kapcsolatok megerősítésére kezdett koncentrálni, 2 billiárd dolláros infrastrukturális beruházási projektet hirdetett, az államok járőrhajó-csapatainak megújításában is intenzíven segédkezik, és természetesen megakadályozta, hogy az kínai katonai bázis létrejöhessen. Az ausztrál diplomácia ugyanakkor nem Kína-ellenes, nem követeli a térségtől, hogy forduljon el Kínától, hanem választási alternatívaként hirdeti magát is és Pekinget is.
A dél-csendes-óceáni államok egyelőre kifejezetten örülnek, hogy Ausztrália figyelme ismét rájuk irányul, és élvezik, hogy van választásuk Canberra és Peking között. A problémák akkor fognak jelentkezni, amikor a kínai befolyás akkorára nő, hogy már nem választás kérdése lesz a Kína felé fordulás. Egyelőre Peking a gyenge intézményrendszerű államokban – mint Pápua Új-Guinea, Tonga, vagy Szamoa – van jelen erősebben.
Forrás: https://www.economist.com/asia/2019/01/19/australia-is-battling-china-for-influence-in-the-pacific
Repedések Új-Zéland és Kína kapcsolatában – Christopher Edward Carroll, Diplomat, 2019. január 18.
Az elmúlt 15 év során Új-Zéland nagyon sokat profitált a Kínával való kapcsolatából. 2004-ben Wellington piacgazdaságként ismerte el Kínát, 2008 óta szabadkereskedelmi egyezmény köti össze a két országot, Új-Zéland Kína 2. legnagyobb kereskedelmi partnere; ezen kívül az új-zélandi iskolákban általánosan oktatott nyelvvé vált a mandarin kínai, és a kínai turisták és cserediákok számának megnövekedése is szívélyes Új-Zéland-Kína kapcsolatokról árulkodik.
Mindezek ellenére Jacinda Arden új-zélandi miniszterelnök még nem tett diplomáciai látogatást Pekingbe, a 2018 végére tervezett utat eddig tisztázatlan okokból lemondta, és a kínai politikai vezetőségből sem látogatott az elmúlt időszakban senki Wellingtonba, ami a felhőtlen kétoldalú kapcsolatok időszakának végét jelzi.
2018 során számos repedés mutatkozott a két ország együttműködésében. Tavaly az új-zélandi ellenzéki párt vezetője, Simon Bridges bukott le egy kiszivárgott hangfelvétellel, amin egy kínai szponzortól származó, nagy összegű támogatás elfogadásáról tárgyal. Az új-zélandi média közelről követte a korrupció-gyanús esetet, a nyilvánosság azóta egyre gyanakvóbb a kínai befolyás erejének kapcsán. A Huawei és a Kínai Kommunista Párt szoros összekötődése miatt az Egyesült Államok és Ausztrália után Új-Zéland is visszautasította a kínai vállalat 5G ajánlatát. Wellington most attól tart, hogy a kanadai-kínai kapcsolatok megromlása után Peking Új-Zélandon is bosszút akar állni a Huawei-ügyért és a letartóztatásért, bár a gazdasági kapcsolatok blokkolása Pekingnek sem tenne jót az amerikai-kínai kereskedelmi háború tükrében. Az, hogy a két ország mennyire fog egymástól eltávolodni, 2019 nagy kérdése.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/cracks-appear-in-the-new-zealand-china-relationship/
A Demokratáknak elnézőbbnek kellene lenniük Trump Észak-Korea politikájával kapcsolatban – Richard Sokolsky & Daniel Depetris, Carnegie, 2019. január 13.
Az Egyesült Államok Képviselőházában most többségbe került Demokrata párti politikusoknak nem kellene irreális elvárások elé állítania sem az amerikai elnököt, sem Észak-Koreát, akármilyen olcsó politikai előnyök is származnak belőle. Ha az egyeztetések eljutnak addig, a Képviselőháznak támogatnia kellene a szankciók mérséklését, így segítve az amerikai-koreai tárgyalások kilátásait.
A Trumpot minden ügy kapcsán elítélő Demokraták ugyanazt a kártékony szabotázs-akciót játszhatják el, mint amit a Republikánusok vittek véghez az iráni tárgyalásokkor. A Demokraták az eddig Észak-Koreával elérteket, így a szingapúri történelmi Kim-Trump találkozót is elítélték, és ezek után sem mutatkoznak elnézőbbnek egyelőre. A pártnak be kellene látnia, hogy az észak-koreai krízis megoldásához erős és felelősségteljes viselkedés szükséges. Az észak-koreai-amerikai egyeztetések során felmerülhet a szankciók enyhítése, cserébe az atommentesítés megkezdéséért, de ehhez a Képviselőház egyértelmű támogatására is szükség lenne. Csak velük együtt lehet elérni tartós feszültségoldást a Koreai-félszigeten. A Demokrata párt most bizonyíthat, hogy még Republikánus elnökkel is tud és hajlandó minimálisan együttműködni, ha az amerikai nemzetbiztonságot érintő kérdésről van szó. Ezzel messze nagyobb politikai babérokat arathatnak le a következő választásokkor, mint egy partizán-akcióval.
Miért veszélyes a pakisztáni terrorizmus Kínára nézve? – Sara Mahmood, Diplomat, 2019. január 12.
Peking eddig több, mint 62 milliárd dollárt fektetett be a pakisztáni Beludzsisztán tartományt a kínai Hszincsiang tartománnyal összekötő Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó megvalósításába. A projekt keretében közutak, vasutak, és gázvezetékek bonyolult hálózata épül ki. A Gazdasági Folyosó mellett ma már számottevő a Pakisztánban dolgozó kínai munkások száma, illetve a terrorizmus elleni bilaterális kínai-pakisztáni együttműködés is. A Pakisztánban növekvő kínai fizikai és gazdasági jelenlétet bizonyos csoportok „gyarmatosításnak” tekintik, és ez kiegészülve a Hszincsiang tartományban élő ujgurok elnyomásával komoly veszély elé állítja Kínát. A legnagyobb fenyegetést az iszlamista terrorista csoportok, és a beludzs szeparatisták jelentik.
Pekingnek fontos geostratégiai érdekei vannak Pakisztánban, mindent kész megtenni azért, hogy a Gazdasági Folyosó biztonságban létrejöjjön és működjön. 2015 óta megerősítette a Pakisztánnal közös terrorizmus elleni kooperációt, Pandzsáb tartományban 2018 decemberében közös terrorizmus elleni gyakorlatot is tartottak – nem sokkal a Karacsiban lévő kínai konzulátus elleni támadás után. A beludzsisztáni militáns csoportok az India és Pakisztán közti proxy háborúhoz is köthetőek. Pakisztán szerint a tartomány fegyveres csoportjait az indiai titkosszolgálatok finanszírozzák, a vádakat India természetesen tagadja.
Összességében a Kína és a Pakisztánban élő kínaiak ellen irányuló fenyegetés miatt Peking komoly nyomást helyez Pakisztánra, a terrorizmus elleni intézkedések további fokozása érdekében; ez fogja meghatározni a két ország közti gazdasági és politikai együttműködést 2019-ben is.
Forrás:https://thediplomat.com/2019/01/why-is-china-vulnerable-to-terrorism-in-pakistan/
Szerző: Unger Melinda
