Kína és Brunei kapcsolatai – kétezer éves viszonyt helyez új perspektívába a BRI

Brunei és Kína kevesebb mint harminc éve vették fel egymással a diplomáciai kapcsolatokat, napjainkra mégis az olajgazdag szultanátus jelentheti Peking több problémájára is a megoldást. Az ország nemcsak a Dél-kínai-tenger területi vitáinak rendezésében lehet Kína segítségére, de az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben (BRI) való aktív részvételével egyfajta példát szolgáltathat a délkelet-ázsiai régió többi országának, bemutatva a Pekinggel ápolt jó viszony nyújtotta előnyöket.

Brunei súlya az ASEAN-ban

November 18-án első alkalommal látogatott el Xi Jinping kínai államfő a Brunei Szultanátusba, Borneó szigetére.[1] Jelen írás igyekszik bemutatni a két ország kapcsolatainak múltját és jelenét – utóbbinak fókuszában Peking Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezése és a Dél-kínai-tenger területi vitái állnak, 430 000 főt számláló lakosságával és olajkészleteivel Brunei egyike ugyanis az öt országnak, akiknek területi igényei átfedésben vannak a Kína által kijelölt „kilencpontos vonal” szigeteivel. Ez teszi az országot igazán fontossá Kína számára, akiben, úgy tűnik, lelkes partnerre talált.

Az apró ország élén álló hetvenegy éves Haji Hassanal Bolkiah szultán miniszterelnök, honvédelmi miniszter, pénzügyminiszter és külügyminiszter egyszemélyben. Ötven éve van hatalmon, és annak ellenére élvezi alattvalói bizalmát, hogy megoldásokat tudott volna nyújtani az ország gazdasági növekedésének lassulására, a korrupcióra vagy a munkanélküliségre.[2] Bár a brit katonai jelenlét máig fennáll – London utolsó katonai bázisa az országban található, a szultán is a brit seregből nyugdíjazott gurkhákat alkalmaz testőreiként, és a miniszterek kabinetjén keresztül történő kormányzása is a brit modellt követi, Brunei mégis egyre közelebb kerül Kínához.^[3]

A Dél-kínai-tenger vitatott területei közül Brunei csak egy mintegy 370 kilométernyi sávot tekint kizárólagos gazdasági övezetébe (EEZ) tartozónak, azonban ez is elegendő ahhoz, hogy az ASEAN-on belül értékes támaszt jelenthessen Kína számára. EEZ-jének része a Louisa-zátony, az Owen-zátony és a Rifleman-homokzátony, egyik képződményen sincs azonban jelen, és katonai felügyeletet sem tart fent azok vizein, egyedül egy 1984-ben, majd 1988-ban megjelentetett térkép jelzi, hogy Brunei igényt tart a területre.[4]

A régióban nagyobb igényekkel rendelkező Malajziával hét évvel ezelőtt rendezték vitájukat. Kína, Taiwan és Vietnám szintén igényt tart a Louisa-zátonyra, akik közül Taiwan nem dolgozik aktívan a terület feletti irányítás megszerzésén, Vietnámmal csupán halászhajókkal való összetűzései akadtak Bruneinek, így Kína marad az egyedüli fél, aki asszertíven léphet fel a szultanátussal szemben. Brunei stratégiája az agressziómentességen alapszik, erőszakkal ugyanis apró mérete és a vele szemben álló felek erőfölénye miatt nem érhetné el célját. Ez a semlegessége lehet értékes Kína számára, aki a szigetviták rendezésében eddig csupán Laosz és Kambodzsa támogatását élvezte az ASEAN-országok közül. [5]

Brunei-Kína kapcsolatok története

Kína és Brunei történelmük során nem ápoltak kimondottan szoros kapcsolatokat, habár a szultanátus földrajzi fekvéséből adódóan – Délkelet-Ázsia legforgalmasabb hajóútvonalain – már a nyugati Han-dinasztia (Kr. e. 206 – Kr. u. 9) idején találkoztak egymással a két nemzet képviselői. Fontos jelképe a két ország baráti kapcsolatainak Abdul Majid Hassan szultán sírja a kínai Nanjing városában. A szultán a XV. században vesztette életét a Ming császárnál tett látogatása során, hogy tiszteletére uralkodói szertartást és rangjához méltó sírhelyet emeljenek.[6]

Brunei 1983-ban nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, így a huszadik század nagyobb részében nem ápolt szoros viszonyt Kínával, a szultanátus kínai etnikumú kisebbségének feltételezett kommunista politikai szálai pedig további feszültségeket keltettek. Végül 1991. szeptember 30-án Brunei az ASEAN tagországai közül utolsóként vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel.[7]

A 2011-es év jelentős fellendülést jelentett a két ország viszonyában. A diplomáciai kapcsolatok felvételének huszadik évfordulójára Wen Jiabao első kínai miniszterelnökként látogatott el az országba, a bilaterális kereskedelem elérte az 1,3 milliárd dollárt, és a Kínába tartó olajexport napi mennyiségét tizenháromezerről tizenhatezer hordóra emelték.[8]

A két fél 2014-ben hozta létre a Brunei-Guangxi gazdasági folyosót (Brunei-Guangxi Economic Corridor – BGEC), melynek részeként mintegy ötszázmillió dollár értékű befektetésben állapodtak meg, hogy elmélyítsék a Dél-kínai-tengerre nyíló Guangxi tartomány régiójával ápolt kereskedelmi kapcsolatokat, és felélénkítsék a kétoldalú befektetéseket.[9] A jelenleg épülő projektek Brunei egyetlen mélytengeri kikötőjének, a Muara-kikötőnek fejlesztését, illetve egy agrikulturális és egy orvosi park létrehozását célozzák meg – amelyek mind az ország iparának diverzifikálását szolgálják.[10]

A kapcsolatok felélénkülése a Kínából Bruneibe tartó turizmusban is mérhető. 2016-ban több mint negyvenezer turista látogatott el Kínából a szultanátusba, ami csaknem húsz százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. A megnövekedett forgalomra és az évi ötmillió dolláros turisztikai bevételekre reagálva két újabb kínai városból indítottak közvetlen járatot Bandar Seri Begawanba, így a főváros már Nanningból és Kunmingből is könnyen megközelíthető. [11]

Napjainkra Kína Brunei legnagyobb külföldi befektetőjévé vált, az összbefektetések meghaladják a négymilliárd dollárt, 2017-ben pedig felváltotta Malajziát és Szingapúrt mint a Bruneibe importált áruk elsődleges szolgáltatója – huszonöt százalékos arányban.[12] A bilaterális kereskedelem 2016 óta rohamos növekedésnek indult, 2018 szeptemberére elérve az 1,3 milliárd dollárt, ami majdnem kilencven százalékos növekedést jelent 2017-hez képest, a 2016-os és 2017-es évek növekedésének háromszorosát.

Xi Jinping novemberi látogatása – ami egyben tizenhárom év óta az első alkalmat jelentette, hogy egy kínai államfő Bruneibe látogat – kevésbé kézzelfogható eredményekkel zárult, mintsem a két fél jó kapcsolatainak megerősítését szolgálta. Kína és Brunei stratégiai együttműködési partnerség szintjére emelte kapcsolatát, és megállapodták a rendszeres miniszteri szintű találkozókat lebonyolító bizottság létrehozásában. Bár nagyszabású új projekteket nem jelentettek be az államfők, de kifejezték elkötelezettségüket a meglévő kezdeményezések mellett. Ezek között a legfontosabbak a már említett a Brunei-Guangxi Gazdasági folyosó és a Hengyi Industries Snd Bhd finomító és petrolkémiai telep.[13]

Brunei szerepe a BRI-kezdeményezésben

Jelentős átrendeződésen mentek tehát keresztül a két ország kapcsolatai, mióta a hidegháborús időszakban egyértelműen a világ ellenkező pólusához tartozó Brunei az elmúlt évtizedben fokozatosan egyre szorosabbra fűzte szálait a Kínai Népköztársasággal, mire napjainkra a BRI-kezdeményezés egyik leglelkesebb résztvevőjévé vált az ASEAN-országok sorában. Míg Kína motivációit megmagyarázza az apró ország földrajzi fekvése, ASEAN-tagsága és olajkészletei, az utóbbi számára gazdaságának elmúlt évekbeli nehézségei hozták el a Peking felé való nyitás igényét.

A nemzetközi olajárak csökkenése az elmúlt két évben gazdasági recessziót eredményezett, mely talán a 2018-as évre változhat meg.[14] Olajkészletei Brunei GDP-jének hatvan százalékát, exportjának pedig kilencven százalékát teszik ki, ez pedig nemcsak az olajárak csökkenése, de a készletek végessége miatt is fenyegeti a társadalmi szerződés alapját képző rendkívül magas életszínvonal fenntartását, ezáltal pedig a szultán támogatottságát.[15]

Erre igyekszik megoldást kínálni a szultanátus Wawasan 2035 – azaz „Vízió 2035” elnevezésű tervezete, melynek középpontjában az apró ország gazdaságának diverzifikálása áll, az ehhez szükséges külföldi befektetők körének beszűkülésével azonban Kína és a BRI jelentheti számára az energiaszektorától való függés csökkentésének kulcsát. A hamarosan megnyíló Brunei tőzsde is azt célt szolgája majd, hogy megkönnyítse az energiaszektortól független befektetéseket, és megsegítse a kisebb vállalatokat.[16]

Külföldi befektetői az ország gáz- és olajkészleteinek kiapadásától tartva sorra vonulnak ki az országból, csakúgy, mint a külföldi bankok. A Bank of China viszont éppen 2016-ban jelent meg, hogy ő bonyolítsa Kína közvetlen külföldi befektetéseit.[17] Peking felismerte tehát a szultán motivációját az Új Selyemút projektben való részvételében, és annak bejelentése óta következetesen dolgozik a két ország közötti szálak szorosabbra fűzésén.

Az egyértelműen az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéshez köthető és annak részét képező legnagyobb szabású Hengyi olajfinomító és petrolkémiai telep projektjét 2017 márciusában jelentették be, és várhatóan 2019 elején meg is kezdheti működését a létesítmény. A Hengyi Industires Snd Bhd egy a kínai Zhejiang Hengyi vállalat és brunei partnere által 70:30 arányban birtokolt vállalat. A 3,4 milliárd dollár értékű projekt Pulau Muara Besar szigetén, Bandar Seri Begawan fővárosától észak-keletre épült meg, és olajfinomítással gyárt majd gázolajt, dízelt és sugárhajtómű-üzemanyagot. Egy második fázis is tervben van, ami 15 milliárd dollárra növelné a projekt értékét. A létesítménynek köszönhetően biztosítani tudnák Brunei önállóságát a finomított termékek előállításában,[18] illetve mivel a tervek szerint az olajfinomítóban feldolgozásra kerülő nyersolajnak csak mintegy harmadát szolgáltatná Brunei, ezáltal a régió számára is egyfajta finomító hub-bá válhatna, ezzel növelve meg az ország presztízsét. Emellett a projekt részeként brunei munkaerő képzését is támogatja a kínai fél a Zhejiang tartományi egyetemen biztosított ösztöndíjakkal, mellyel petrolkémiai tanulmányokat folytathatnak a tanulók.[19] Brunei történetének legnagyobb külföldi beruházása mintegy tízezer munkahelyet teremt majd várhatóan.[20]

A Dél-kínai-tenger és a bilaterális kapcsolatok jövője

Úgy látszik tehát, hogy Brunei szultánjának szemében a Kínával való együttműködés előnyei felülmúlják azok hátrányait. Míg a térség több országa is magasfokú óvatosság mellett csatlakozott Peking „Egy övezet, egy út” kezdeményezéséhez, Brunei számára talán éppen olajkészletei biztosították a szorosabb kooperációhoz szükséges magabiztosságot, hogy gazdasága elkerülheti az egyre asszertívebb nagyhatalomtól való függést. Míg Kína számára is vonzóvá teszik az apró országot annak természeti kincsei, a szultanátus olajkészletei a jelen becslések szerint már csak mintegy húszévnyi szabadságot biztosítanak az ország számára.[21] Amennyiben azonban a Hengyi olajfinomító beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a régió többi országának is hasznára válik, Brunei számára talán tényleg Kína hozhatja el a gazdaságának fellendítéséhez szükséges lökést. Cserébe Peking hozzáadhatja Bruneit az őt az ASEAN tagországok közül támogatók közé, az elmúlt időszak fejleményeit vizsgálva talán a Fülöp-szigetek támogatásának megnyerésével egyidőben.[22]

2016-ban áprilisában Wang Yi külügyminiszter jelentette be, hogy sikerült megállapodásra jutniuk Brunei, Laosz és Kambodzsa beleegyezésével, miszerint a Dél-kínai-tenger területvitáit nem az ASEAN-on belül kell megvitatni, azokat az érintett országok maguk között kell, hogy elrendezzék. Jelentőséggel bír, hogy Peking Bruneit is rábírta a csatlakozásra, hiszen korábban csak a rendkívül szegény és gazdasági értelemben egyértelműen Kínára hagyatott Laoszra és Kambodzsára tudott hatást gyakorolni.[23] Vietnám, Szingapúr, Malajzia és Indonézia mind vagy az Egyesült Államok partnere, vagy hagyományosan tartózkodnak Kínától – Brunei és a Fülöp-szigetek lehetnek azok a térségbeli országok, akikre Peking számíthat céljainak elérésben. [24]

Szerző: Maráczi Fanni

Felhasznált források

Tiezzi, Shannon: In Brunei, China Woos Rival South China Sea Claimant. In: The Diplomat, 2018. november 21.
https://thediplomat.com/2018/11/in-brunei-china-woos-rival-south-china-sea-claimant/

Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.
http://www.atimes.com/article/china-throws-sinking-brunei-lifeline/

Parameswaran, Prashanth: Brunei: ties that bind, In: Asia Times, 2012. november 9.
http://www.atimes.com/atimes/China_Business/NK09Cb01.html

Reed, John; Hornby, Lucy: Dominant China pushes for oil and gas deals in Asia In: Financial Times, 2018. november 23.
https://www.ft.com/content/fbc10072-eece-11e8-89c8-d36339d835c0

Jennings, Ralph: Rich But Running Low, Tiny Brunei Joins China’s Grand Belt & Road Design In: Forbes, 2018. április 11.
https://www.forbes.com/sites/ralphjennings/2018/04/11/rich-but-strapped-for-income-tiny-brunei-hooks-up-with-china/#4b351bec50cd

Jennings, Ralph: China Is Pursuing This Quiet, Loyal Ally In Asia’s Big Maritime Dispute, In: Forbes, 2017. március 6. https://www.forbes.com/sites/ralphjennings/2017/03/06/why-brunei-will-always-be-nice-to-china-in-their-sticky-maritime-dispute/#4bca8791211a

Kína-Brunei közös nyilatkozatának szövege (Full text of China-Brunei joint statement) In: Xinhua 2018. november 19.
http://www.xinhuanet.com/english/2018-11/19/c_137617362.htm

Hart, Michael: Brunei Abandons South China Sea Claim for Chinese Finance In: Geopolitical Monitor, 2018. április 4.
https://www.geopoliticalmonitor.com/brunei-abandons-south-china-sea-claim-for-chinese-finance/

An island change tells story of China-Brunei cooperation In: Global Times, 2018. november 20.
http://www.globaltimes.cn/content/1128133.shtml

Song Lifang: Brunei eyes more Chinese tourists with new chartered flights In: Xinhua net, 2017.július 17.
http://www.xinhuanet.com/english/2017-07/17/c_136450667.htm

[1] Tiezzi, Shannon: In Brunei, China Woos Rival South China Sea Claimant. In: The Diplomat, 2018. november 21.

[2] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[3] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[4] Hart, Michael: Brunei Abandons South China Sea Claim for Chinese Finance In: Geopolitical Monitor, 2018. április 4.

[5] Jennings, Ralph: China Is Pursuing This Quiet, Loyal Ally In Asia’s Big Maritime Dispute, In: Forbes, 2017. március 6.

[6] Parameswaran, Prashanth: Brunei: ties that bind, In: Asia Times, 2012. november 9.

[7] Parameswaran, Prashanth: Brunei: ties that bind, In: Asia Times, 2012. november 9.

[8] Parameswaran, Prashanth: Brunei: ties that bind, In: Asia Times, 2012. november 9.

[9] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[10] Tiezzi, Shannon: In Brunei, China Woos Rival South China Sea Claimant. In: The Diplomat, 2018. november 21.

[11] Song Lifang: Brunei eyes more Chinese tourists with new chartered flights In: Xinhua net, 2017.július 17.

[12] Hart, Michael: Brunei Abandons South China Sea Claim for Chinese Finance In: Geopolitical Monitor, 2018. április 4.

[13] Tiezzi, Shannon: In Brunei, China Woos Rival South China Sea Claimant. In: The Diplomat, 2018. november 21.

[14] Jennings, Ralph: Rich But Running Low, Tiny Brunei Joins China’s Grand Belt & Road Design In: Forbes, 2018. április 11.

[15] Hart, Michael: Brunei Abandons South China Sea Claim for Chinese Finance In: Geopolitical Monitor, 2018. április 4.

[16] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[17] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[18] Tiezzi, Shannon: In Brunei, China Woos Rival South China Sea Claimant. In: The Diplomat, 2018. november 21.

[19] An island change tells story of China-Brunei cooperation In: Global Times, 2018. november 20.

[20] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[21] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.

[22] Reed, John; Hornby, Lucy: Dominant China pushes for oil and gas deals in Asia In: Financial Times, 2018. november 23.

[23] Hart, Michael: Brunei Abandons South China Sea Claim for Chinese Finance In: Geopolitical Monitor, 2018. április 4.

[24] Bowie, Nile: China throws sinking Brunei a lifeline In: Asia Times, 2018. március 18.