Sajtófigyelés – 2019. február 6.

A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Mi várható 2019-ben a Korea-közi kapcsolatokat tekintve? – Nate Kerkhoff, The Diplomat,  2019. január 16.

Kim Jong-un észak-koreai vezető és Moon Jae-in dél-koreai elnök a két Koreát közösen érintő utat készítették elő újévi beszédeikben.

Kim Jong-un Xi Jinping kínai elnöknél tett újabb látogatása az év elején jelzi, hogy Észak-Korea számára a fő cél a gazdasági fellendülés – a szankciók eltörlésének következményeként -, illetve egy olyan pozíció kivívása, mely által tárgyalóképessé válhatnak az Egyesült Államokkal, valamint a Koreai Köztársasággal szemben.

Dél-Korea esetében az északi szomszéddal való sikeres diplomáciai kapcsolatok kiépítése már évtizedek óta fontos célként szolgál. A jelenlegi államfő, Moon Jae-in politikáját különösen meghatározza ez a közeledés. A kezdeti lépések a tavalyi csúcstalálkozókon megtörténtek, a 2019-es év azonban újabb kihívásokat hozhat a két állam kapcsolatait illetően.

Egyrészt konkrét változások szükségesek a Korea-közi projektek kapcsán. Ilyen a Keszong ipari park újraindítása, melyet 2004 óta Dél- és Észak-Korea közösen működtetett. Az ipari övezetben 124 dél-koreai vállalat működött, több mint 54 ezer észak-koreainak adva munkát. 2016-ban viszont a bizonytalan helyzet miatt a déli fél kivonta az összes ott dolgozó dél-koreai munkást a területről. Bár jelenleg mindkét fél nyitott az együttműködésre, az Egyesült Nemzetek Észak-Koreát sújtó szankciói megnehezítik a tevékenységet. Ugyanez a helyzet a Kumgang-hegységet érintő turizmussal, illetve a közös vasútvonallal is. A szankciók komoly kihívást jelentenek a a két Koreának, ugyanis míg Kim Jong-un azok megszüntetését kéri minden további lépéshez, addig Moon Jae-in – és az Egyesült Államok– a denuklearizációt tekinti elsődleges szempontnak.

Észak-Korea igyekezett az évtizedek óta hangoztatott nacionalista elveket felerősíteni az elmúlt időszakban. Az északi államvezetés szerint a Korea-közi kapcsolatok fejlődése csak a két állam között, külső befolyás nélkül valósulhat meg. Azt is hozzátették, hogy Észak-Korea és Dél-Korea kapcsolata nem lehet csupán egyszerű velejárója az észak-koreai–amerikai tárgyalásoknak. Jelenleg úgy tűnik azonban, hogy a következő lépések mégis az Egyesült Államoktól függnek: egyrészt nem lehet pontosan tudni, hogy mi várható a Dél-Koreával közösen folytatott hadgyakorlatok jövőjét illetően, másrészt egy Korea-közi találkozót megelőzően Kim Jong-un minden bizonnyal Donald Trump amerikai elnökkel fog találkozni először. A jelenlegi hírek szerint valamikor február közepén kerülhet sor az eseményre.

Nagy esély van rá, hogy 2019-ben egy újabb Korea-közi csúcstalálkozót is szervezzenek. Annak helyszíne akár Szöul is lehet. Bár Kim Jong-un Szöulba utazását megszervezni nagy kihívásnak tűnik, egy esetleges látogatás a dél-koreai fővárosba rendkívül erős szimbolikus üzenetet hordozna. Amennyiben nem sikerülne az észak-koreai vezetőt Szöulban fogadni, a Dél-Koreában található Csedzsu-sziget lehet egy alkalmas alternatíva.

Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/what-to-expect-in-inter-korean-relations-in-2019/

Kim Jong-un negyedik kínai útját követően Xi Jinping észak-koreai látogatására is számítani lehet – Ankit Panda, The Diplomat, 2019. január 14.

Kim Jong-un 2019-es éve kínai látogatással indult, ez pedig már a negyedik találkozása volt Xi Jinping kínai államfővel a tavalyi év óta. Mind a négy találkozó Kínában zajlott le, így felmerül a kérdés, mikor tesz látogatást a kínai elnök Észak-Koreába.

Jelenleg nincsenek arra utaló jelek, hogy a közeljövőben Xi Jinping Észak-Koreába utazna. Ennek ellenére az észak-koreai hírügynökségek már tavaly bejelentették, hogy a 2019-es év különösen fontos a kínai–észak-koreai kapcsolatokat illetően, hisz a két állam a bilaterális kapcsolatok létrejöttének hetven éves évfordulóját ünnepli.

A januári Kim Jong-un–Xi-Jinping találkozót követően a kínai külügyminisztérium igyekezett választ adni azon találgatásra, miszerint a kínai államfő látogatása az államalapító Kim Il-sung születésnapjának évfordulóján, április 15-én történhet. A minisztérium kifejezte a két állam közötti magas szintű találkozók fontosságát, viszont nem erősítette meg az áprilisi találkozót, mondván releváns információkkal egyelőre a kínai fél nem rendelkezik.

A magas szintű találkozók jelentőségéről Xi Jinping is beszélt már korábban a kínai médiában. Szerinte azok rengeteget tettek hozzá Kína és Észak-Korea együttműködésének fejlesztéséhez a történelem folyamán. A stratégiai kommunikáció szempontjából is szükségesek ezen találkozók: az elmúlt év során észrevehető volt, hogy Kim Jong-un többször is konzultált a kínai államfővel személyesen a lényeges eseményeket megelőzően, illetve azt követően. Így tett a Donald Trump amerikai államfővel való találkozó előtt, illetve után is.

Kim Jong-un legutóbbi pekingi utazásának tematikája minden bizonnyal a második amerikai–észak-koreai csúcstalálkozó lehetett. Bár úgy tűnik, a közeljövőben Xi Jinping nem látogat Phenjanba, arra nagyobb az esély, hogy a kínai politikai elit egyik tagja elutazik Észak-Koreába.

Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/when-will-xi-jinping-travel-to-north-korea/

Kína népességnövekedése lelassulni látszik, 1960 óta nem volt ilyen alacsony – Tom Hancock, Financial Times, 2019. január 21.

Kínában az újszülöttek száma két millióval csökkent az elmúlt évben, így 2018-ban negatív rekordot döntött. Ez a szám az 1960-as katasztrofális éhínség óta nem volt ilyen alacsony.

Míg 2017-ben 17.2 millió gyermek született Kínában, addig 2018-ban csak 15.2 millió. Mindez azért is érdekes, mert 2015-ben bevezették a két gyermeket engedélyező családpolitikát az országban. Bár 2016-ban nőtt is az újszülöttek száma – megközelítve a 18 milliót –, az ezt követő két év csökkenést eredményezett.

Szakértők szerint mindez Kína öregedő társadalmának tudható be. A Világbank már 2015-ben figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi családpolitika hosszú távon nem működőképes, ugyanis az ország hamarabb fog elöregedni, minthogy jelentős gazdasági előrelépést produkálni. Úgy tűnik, hogy a kínai államvezetés politikája a családok méreteit illetően egyelőre nem hozta a várt eredményt, így pénzügyi, illetve más jellegű vezérelvekre van szükség a jogalkotók részéről.

Kína népessége 5.3 millióval nőtt az elmúlt év során, ami 0.38 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Ennél alacsonyabb csak 1962-ben volt, mikor a „Nagy Ugrást” követően az ország az éhínség utóhatásaival küszködött. Akkoriban Mao Zedong gazdasági és társadalmi mozgalma a becslések alapján negyven millió ember életét követelte.

Az előrejelzések szerint Kína népessége 2029-re meghaladhatja az 1.44 milliárdot, ezzel elérve az eddigi legmagasabb értéket. Ezt követően azonban a növekedés gyakorlatilag leállhat. A hosszabb távú elképzelések szerint Kína népessége csökkeni is fog – akár olyan mértékben, hogy 2100-ra az országnak újra csak egy milliárd lakosa lehet.

Forrás: https://www.ft.com/content/2c04ffd0-1d4c-11e9-b126-46fc3ad87c65

Miért bőkezű Kína a külföldi diákokkal? – The Economist, 2019. január 24.

Tizenkét pakisztáni és afganisztáni diák Peking egyik éttermében mesél arról, hogy milyen is Kínában külföldi fiatalként tanulni. A hallgatók szerint mindenki rendkívül segítőkész velük, jó körülmények között tanulhatnak, az egyetlen negatívum csak a taxisofőrök viselkedése volt.

A Kínában tanuló külföldi diákok nagy része kínai nyelvtudás nélkül érkezik az országba, így kezdetben nehézkes számukra az eligazodás. A legtöbben teljes ösztöndíj támogatásban részesülnek, ami ingyenes tanulást és szállást, illetve egy havi – közel 450 dolláros – illetményt jelent. A pakisztáni diákok számára például a 450 dollár jóval magasabb az otthoni egy főre jutó jövedelemnél.

Az adatok alapján közel fél millió külföldi hallgató tanul Kínában, akik közül a legtöbben dél-koreaiak. A koreaiak általában akkor választanak kínai egyetemet, ha nem sikerül felvételt nyerniük a nívós hazai felsőoktatási intézményekbe. A távolabbról érkező hallgatókat – például az amerikaiakat – viszont sokkal inkább kulturális és politikai érdeklődés vezérli. Érdemes külön megemlíteni azon fiatalokat, akik az Egy Övezet, Egy Úthoz (Belt and Road Initiative) köthető országokból érkeznek. Kína évente tízezer támogatott helyet őriz meg a BRI országokból érkező hallgatóknak.

A legtöbb nyugati országban a külföldi hallgatók nagyobb bevételt jelentenek az intézmények számára. Kínában ez épp fordítva van. A külföldi hallgatók olyan pénzügyi támogatásban részesülnek, hogy gyakran a kínai fiatalokkal szemben is jobb lehetőségeket kapnak. A kínai Oktatási Minisztérium 2018-ban 3.3 milliárd jüan mértékű összeget különített el a külföldi hallgatóknak, 16 százalékkal többet, mint az azt megelőző évben.

A fejlett országok pénzszerzésre használják a külföldi hallgatókat, Kínának azonban más stratégiája van. Lehetséges, hogy ennek célja a politikai befolyás? Kína azt vallja, hogy egyszerűen lehetőséget teremt a külföldi hallgatók számára, ez pedig mindkét fél számára előnyös lehet.

Ennek ellenére vannak nehézségek: Shuiyun Liu, a Beijing Normal Egyetem oktatója szerint, ahogy a külföldi hallgatók száma nőtt, az oktatás minősége úgy romlott. A legtöbb hallgató számára a nyelvi akadályok okozzák a legnagyobb gondot. Bár néhány felsőoktatási intézmény biztosít angol nyelvű oktatást, a fiatalok jelentős részének kínai nyelven kell boldogulnia. Az is észrevehető, hogy a fejlődő országokból érkező fiatalok sokkal lelkesebbek, jobban igazodnak a szigorú kínai szabályokhoz. A tanórákon más a viszony az oktató és a hallgató között, mint a nyugati országokban. Shuiyun Liu szerint a kritikus gondolkodás mértéke alacsony az egyetemeken, vitákra pedig ritkán kerül sor.

Úgy tűnik, a külföldi hallgatók jelentős része jól érzi magát Kínában. Igyekezetük ellenére azonban nehezen tudnak kínai barátokat szerezni. A csoportos feladatoknál a kínai diákok megalkotják saját csapataikat, a külföldiek pedig nem vegyülnek velük.

Forrás: https://www.economist.com/china/2019/01/26/why-china-is-lavishing-money-on-foreign-students

Putyin közeledése Afrika felé – Henry Foy, Financial Times, 2019. január 22.

Afrika hatalmas potenciált jelent a fejlett országok számára. Nem meglepő tehát, hogy az elmúlt időszakban a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország is egyre inkább közeledik az afrikai kontinens felé.

Oroszország egyelőre nem tudott Kínához hasonló hatalmas kereskedelmi beruházásokat indítani a kontinensen, hadiipari exportját viszont növelte az afrikai országokba, illetve együttműködéseket kötött atomenergia, bányászat és alumíniumipar terén. Oroszország politikai szövetségeket keres a kontinensen. Éppen ezért hosszú időszak után úgy kezd viszonyulni az afrikai partnerek felé, mint ahogy korábban a Szovjetunió időszakában tette. Szakértők szerint a változás 2014-ben következett be, miután a Nyugat szankciókkal sújtotta a Krím-félszigetet elcsatoló Oroszországot. Az államvezetés ekkor átértékelte diplomáciával kapcsolatos politikáját és új területek felé fordult.

A folyamatok nemcsak a nyugati országok nemtetszését, de bizonyos afrikai közéleti szereplők aggodalmát is kiváltották. Christian Malanga, a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik ellenzéki politikusa szerint egy újabb hidegháború indult el. Úgy látja, hogy Oroszország a régi szovjet kapcsolatokat szeretné újjáéleszteni: „Kína a pénz, Oroszország pedig az izom” – mondta Malanga. A Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenleg különösen érzékeny a helyzet, ugyanis az elnöki választásokat Felix Tshisekedi nyerte, Oroszország pedig üdvözölte az eredményeket. Mindez felháborodást váltott ki az ellenzéki politikusok és szavazók körében, szerintük ugyanis bizonyítékok vannak arra vonatkozólag, hogy választási csalás történt.

A Nyugat lépéseket tervez a kínai és orosz befolyás csökkentésére az afrikai kontinensen. John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója egy új stratégiát jelentett be decemberben, melynek az a célja, hogy megakadályozza, hogy Kína és Oroszország „felvásárolja” az afrikai nemzeteket. A tanácsadó szerint a két állam ragadozó stratégiákat alkalmaz. Ezen stratégiák veszélyeztetik az afrikai országok pénzügyi önállóságát és stabilitását, de az Egyesült Államok biztonságpolitikai érdekeit is.

Oroszország Afrikával való kereskedelme 26 százalékkal növekedett 2017-ben, így több mint 17 milliárd dollárra nőtt. A fegyverkereskedelem különösen jelentős volt az elmúlt időszakban. Alex Vines, a londoni Chatham House agytröszt Afrika szakértője szerint mindez hatalmas probléma: „A nyugati szakértők, velem egyetemben csak akkor eszméltek rá a helyzetre, amikor orosz fegyveres csoportok jelentek meg a régióban. (…) Mit mulasztottunk el, és miért mulasztottuk el?”

Szergej Lavrov külügyminiszter a vádakat megalapozatlannak nevezte, az orosz politikai befolyást pedig tagadta. A diplomata szerint az oroszok nem avatkoztak bele a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöki választásába sem. A cél sokkal inkább az, hogy szembe menjenek a korábbi gyarmatosító hatalmak politikai elnyomásával.

Idén januárban Zimbabwe köztársasági elnöke, Emmerson Mnangagwa Vlagyimir Putyinnál tett látogatást. A találkozó konkrét előrelépéseket is hozott, ugyanis Oroszország 267 millió dollárnak megfelelő beruházás mellett kötelezte el magát Zimbabwet illetően. Ez csak egy példa a sok közül: az elmúlt időszakban Moszkva több afrikai országgal kötött megállapodást, a kapcsolatok pedig egyre szorosabbá válhatnak az elkövetkezendő időszakban.

Forrás: https://www.ft.com/content/a5648efa-1a4e-11e9-9e64-d150b3105d21

Japán gazdasága két éve nem látott gyorsasággal hanyatlik – Hudson Lockett, Financial Times, 2019. január 23.

Jelentősen csökken Japán gazdasági exportja az elmúlt időszakban, ez pedig minden bizonnyal az Egyesült Államok és Kína között dúló kereskedelmi háború egyik mellékhatása. Erről árulkodik egy 2018-as közvélemény-kutatás is, mely szerint a japán vállalatok több mint fele panaszkodott arra, hogy kedvezőtlen hatással van üzletmenetére az amerikai-kínai kereskedelmi viszály.

A japán pénzügyminisztérium által közzétett előzetes adatok szerint éves összevetésben 3.8 százalékkal 7.02 billió jenre (64 milliárd dollárra) csökkent az export. 2016 októbere óta nem volt ilyen nagymértékű a visszaesés Japánban. 2018 végére a Kínába irányuló export mértéke 6.9 százalékkal csökkent. Mivel Kína Japán legfontosabb partnere a régióban, ez különösen aggasztó. Hasonló folyamatok zajlottak a többi régióbeli partnerrel is, Hong Kong felé ugyanis a szállítmányok 17.3 százalékkal, Dél-Korea felé pedig 11.6 százalékkal csökkentek. Érdemleges pozitívumot csak az Egyesült Államok felé irányított export kapcsán lehet említeni, ugyanis az 1.6 százalékkal nőtt. Az Egyesült Államok jelenleg Japán legnagyobb globális kereskedelmi partnere.

Yuto Ito, a Dai-ichi Life Research Intézmény közgazdásza a világban lezajló gazdasági folyamatok negatív következményeire figyelmeztetett: „A (…) hatások Japán exportját illetően egyre nagyobbá válnak. (…) Az Egyesült Államok–Kína kereskedelmi háború nem fog a közeljövőben megoldódni, így arra számítunk, hogy a japán export gyengeségei folytatódni fognak.”

A japán import mértéke 1.9 százalékos növekedéssel 7.08 billió jenre emelkedett, viszont az elemzők 3,7 százalékos növekedést vártak. Ennek eredményeként decemberben az árukereskedelmi hiány több mint 500 millió dollárra nőtt. Az export csökkenése a régió többi országát is érinti többek között Kínát, Dél-Koreát, Indonéziát, Thaiföldet, illetve Szingapúrt.

A gyenge eredmények ellenére Kazuma Maeda, a Barclays in Tokyo közgazdásza pozitívan tekint előre, szerinte az export mértéke magasra emelkedhet a következő időszakban. Meglátásai alapján a jelenlegi visszaesés elsősorban egy olyan árukészleti ciklus folyamatának köszönhető, mely 2015-ben és 2016-ban is észlelhető volt.

Forrás: https://www.ft.com/content/e88d537e-1e9f-11e9-b126-46fc3ad87c65

Davos 2019: a globalizáció előtt nehéz út áll – Martin Wolf, Financial Times, 2019. január 20.

A történelem nem ismétli önmagát, de gyakran „rímel”. Ezt vallja Martin Wolf újságíró is, aki szerint a történelem hasonló folyamatokat produkál a globalizációt illetően.

Az ipari forradalom óta a világgazdasági integráció két nagy hullámát fedezhetjük fel. Az első globalizációs folyamat a 19. század végén, illetve a 20. század elején történt, ezt azonban az I. Világháború tönkretette. A második ilyen folyamat a 20. század végén kezdődött, illetve napjainkban is zajlik . Nagy kérdés, hogy a nagyhatalmak közötti konfrontáció, a gazdasági depresszió, a nacionalizmus, illetve a protekcionizmus újra tönkre teszi-e.

A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság komoly visszaesést eredményezett, megalapozva napjaink főbb gazdasági konfliktusait. Mind az I. Világháború, mind a jelenlegi helyzet ugyanazon realitásból indul ki, azon nehézségből, hogy egy nyitott gazdaságot működtessünk.

A gazdasági liberalizáció lényeges fejlődése kis túlzással évtizedekkel korábban történt. Az 1990-es években a Kereskedelmi Világszervezet „Uruguay-fordulója” során a WTO kiterjesztette a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egész területére, majd a 2000-es évek elején Kína hivatalosan is a Kereskedelmi Világszervezet tagja lett. A 2006-ban lezárult „Doha-forduló” a szakértők szerint nem hozott nagy áttörést, az Egyesült Államok és Európa közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) pedig évek óta nehezen halad előre. Újabb nehézség, hogy a közelmúltban Donald Trump kivonta az Egyesült Államokat a Transz-csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból.

Az Egyesült Államok kereskedelmi háborút indított Kína ellen, ennek pedig már most is látható pénzügyi hatásai vannak. Ennek ellenére Martin Wolf szerint sokkal komolyabb probléma, hogy épp a liberális gazdaságpolitika megalapítói fordítottak hátat az alaptéziseknek. Napjainkban a liberalizmus helyett protekcionizmus, a multilateralizmus helyett unilateralizmus, globális törvény helyett nemzeti megítélés figyelhető meg.

A jövőben sok minden azon múlik, hogy milyen hazai politikát követnek majd a fejlett országok, különösen az Egyesült Államok. A gazdasági nehézségeket illetően mindig csábítóbb és egyszerűbb külső bűnbakokat találni, ez viszont a gazdasági nacionalizmus további előretörését eredményezheti. Jelenleg a technológia új lehetőségeket teremt, a politika azonban ezeket nem képes alkalmazni. Mindez azt jelenti, hogy ha a globalizáció nehéz út előtt is áll rövid távon, idővel felülkerekedik és győzni fog.

Forrás: https://www.ft.com/content/c1846c4e-ffbf-11e8-b03f-bc62050f3c4e

Szerző: Fábian Armin Vincentius