Civil-katonai kapcsolatok: A hadsereg szerepe Pakisztán politikai rendszerében – II. rész

„Minden országnak van katonasága, de Pakisztánban a katonaságnak van egy országa.” Találó és gyakran hangoztatott mondás ez egy olyan államról, mely fennállásának nem sokkal kevesebb mint felét közvetlen vagy közvetett katonai uralom alatt élte, s melynek még nem volt olyan miniszterelnöke, aki teljes hivatali idejét kitölthette volna. Jelen kétrészes tanulmány a civil-katonai kapcsolatokat és a hadsereg szerepét igyekszik bemutatni Pakisztánban azáltal, hogy megpróbál rávilágítani arra, hogy hogyan tudta a katonaság dominanciáját legitimálni fenntartani az ország függetlenedése óta. A tanulmány második része a katonaság beavatkozásának igazolásául szolgáló érvekre és azokra a folyamatokra igyekszik rávilágítani, melyek lehetővé teszik, hogy a katonaság akkor is meghatározó intézmény legyen, amikor civil kormány van hatalmon.

Milyen érvekkel igazolható a katonaság intervenciója?

Rendkívül fontos hangsúlyozni, a hadsereg nem gondolja úgy, hogy Pakisztán kormányzása jó tenne számára.[1] A katonaság a politikai stabilitásban érdekelt, hiszen akkor tud professzionális hadseregként tevékenykedni és legfontosabb feladatára, az ország védelmére koncentrálni.[2] Így akárhányszor, amikor átvette a hatalmat, a hadsereg mindig azt ígérte, hogy a rend helyreállítása után mielőbb átadja az ország irányítását a civil kormánynak.[3] Persze valójában egy kivételtől eltekintve egy-egy évtizeden át megőrizték hatalmukat, de a kulcs – az intervenció egyik érve – a stabilitás helyreállítása.

Pakisztánban a hadsereg periodikus beavatkozása azzal a politikai vákuummal igazolható, amit a végtelenül korrupt, megbízhatatlan és inkompetens politikusok idéztek elő azzal, hogy nem tudták az országot megfelelően irányítani.[4] A beavatkozást legitimálja, hogy míg a polgári kormány, mely alkalmatlan a vezetésre, nem tud megfelelő narratívát kínálni, addig a hadsereg sikeren közvetíti magáról azt a képet, hogy ő az egyetlen megbízható, fegyelmezett, professzionális és elég erővel rendelkező intézmény, mely biztosítani tudja a rendet.[5] A katonaság továbbá mindig is a Pakisztán-idea különleges megtestesítőjeként tekintett magára, aki úgy érzi, hogy aktív szerepet kell játszania a társadalom és az ország korrekciójában, helyes pályára állításában.[6] Olyan, mintha Pakisztánban a katonaság lenne a gyógyír minden problémára.

Azt, hogy a lakosság a hadsereg hatalomátvételétől várja a stabilitás helyreállítását és a gazdaság fejlődését, Abdul Hamid Khan nyugalmazott altábornagy szavai jól szemléltetik: „Láttam, hogy az emberek megcsókolják a földet, ahol Ayub állt. Ez nem egy olyan puccs volt, mint egy banánköztársaságban, hanem olyan, ahol az emberek „kényszerítették” a hadsereget a hatalomátvételre azt kérve, hogy a katonaság jöjjön és teremtsen rendet. A hadsereg pedig jött és rendet teremett.”[7] A vélekedés, miszerint a katonaság az egyetlen hatékony intézmény, beivódott a társadalom tudatába.

A lakosság nagy része a korrupcióval azonosítja a politikusokat, mely a kvázi demokratikus évtizedben elképesztő méretekre[8] nőtt. Ali Zardarit, aki elnöksége előtt gazdasági miniszter is volt, a „Mr. Tíz Százalék” gúnynévvel illették.[9] Azt nehéz megmondani, hogy a Bhutto- vagy a Sharif-klán volt-e érintettebb a korrupcióban, az ugyanakkor bizonyos, hogy 1999-re Pakisztán az összeomlás szélére került.[10] Így amikor Musharraf a korrupcióval való leszámolást hirdette és bejelentette a puccsot, a lakosság 80%-a[11] a katonaság hatalomátvételét támogatta. Hasonló módon, amikor tavaly Navaz Sharif korrupciós botrányba keveredett a Panama-papíroknak köszönhetően, sokan a hadsereg beavatkozásában reménykedtek. Erre nem is kellett sokat várni, a katonaság nyomásgyakorlására a Legfelsőbb Bíróság méltatlannak találta Navaz Sharifot a kormányfői tisztség betöltésére.[12] A katonaság által irányított puha államcsínnyel (soft coup) eltávolított miniszterelnököt később tíz év börtönbüntetésre ítélték és élete végéig eltiltották a politizálástól.[13]

Noha a pakisztániak 81%-a a demokráciát preferálja, a közvéleménykutatások azt bizonyítják, hogy az emberek messze a katonaságban bíznak leginkább. A hadsereg 82%-os támogatottságot tudhat magáénak, miközben a kormányba vetett bizalom csupán 36%, a pártoké 30%, politikusoké pedig 27%.[14] A politikai elit negatív megítélése és az érv, miszerint a korrupt politikusok tönkreteszik Pakisztánt, a katonai intervenció fő indokaként szolgálnak. Még akkor is, ha a hadsereg hatékonysága és „őszintesége” sokkal inkább látszólagos, mint valódi.[15]

A katonák tagadhatatlan patriotizmusa és nép iránti elköteleződése ugyancsak egy olyan érv, mely alapján a hadsereg igényt formál a hatalomra. A legtöbb katonatisztnek van olyan hozzátartozója, barátja vagy bajtársa, akit szolgálat közben megsebesítettek, elfogtak vagy megöltek, és könnyen előfordulhat, hogy neki is egyszer majd életét kell áldoznia hazájáért. Mindez jelentősen erősíti a katonaság morális pozícióját a polgári vezetéssel szemben. Ráadásul mivel a tisztek szorosan együtt dolgoznak a – jellemzően alsó- és középosztályból származó – katonákkal, érzékenyebbek a politikusok, korrupt bürokraták és a feudális arisztokrácia túlkapásaival szemben. A politikusokkal ellentétben a tisztek nagy része szerény családi háttérrel rendelkezik, ami miatt úgy vélik, hogy ők sokkal jobban megértik a népet, mint a politikusok, a városi bürokraták vagy a földbirtokos arisztokrácia.[16] Mivel a katonák társadalmi státusza a hadseregbe való belépéssel és a ranglétrán való feljebbjutással emelkedik, a katonaság a társadalmi mobilitás és a nemzetépítés eszközének tekinthető.

A katonáság pedig természetesen nemcsak a népet érti jobban a polgári kormánynál, hanem a nemzeti érdekeket is. Gyakran hangoztatott érv, hogy a gyakorlati tapasztalatnak köszönhetően csupán a katonaság rendelkezik az ország irányításához szükséges logisztikai, tervezői, vezetői és egyéb képességekkel, és hogy neki vannak meg azok a külföldi kapcsolatai, melyek Pakisztán jövője szempontjából jelentősek. A szervezeti identitásban erősen él az a vélekedés, hogy egyedül a katonaság képes a nemzeti érdekek védelmére és a nemzetbiztonság biztosítására.[17] Ez a szerep ugyancsak a beavatkozás alapjául szolgál, és aláhúzza, hogy a katonaság formálja a kül- és biztonságpolitikát.

Világosan kell látni, hogy a katonaság politikába való beavatkozását és az ország védelmében játszott szerepét nem lehet egymástól elválasztani. Soha nem is lehetett, hiszen Pakisztán rendkívül nehéz körülmények, belső zavarok és az India felől érkező fenyegetés közepette született. Egy olyan környezetben, ahol az állam túlélése volt az elsődleges szempont, a katonaság mint a külső határok védelmezője és a belső biztonság garantálója Pakisztán megmentőjeként pozícionálhatta magát. Pakisztán öndefiníciójának egyik központi elemévé vált, hogy India az az ősellenesség, ahonnan csak támadás várható. A szétválás körülményei, a Kasmírért vívott háborúk és Banglades függetlenedése újra és újra beigazolták az ország Indiával kapcsolatos legnagyobb félelmeit. India mint az országra leselkedő legnagyobb veszély gyakran sztereotip, leegyszerűsítő és felnagyított módon ivódott be a katonaság tudatába és a stratégiai gondolkodásba.[18]

Pakisztán mint az ostromlott vár ideológiai alapot teremtett arra, hogy a fegyver a hatalom forrássá váljon, és hogy a revans – főként az 1971-es megaláztatás után – morális kötelesség legyen. A katonaság politikai befolyásának korlátozása érdekében Ali Bhutto megpróbálta a hadsereg „Pakisztán mint erőd” koncepcióját visszaszorítani és új identitást kovácsolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bhutto ne értett volna egyet a hadsereggel az országra leselkedő veszélyt illetően, és ne érezte volna egy ütőképes, professzionális fegyveres erő szükségességét. Így végül a katonaság megaláztatásának elkerülése érdekében úgy döntött, hogy nem hozza nyilvánosságra azt a jelentést, mely a hadsereg vezetését teszi felelőssé a háborús vereségért. Mi több, nyilvános vitát sem folytattak arról, hogy mi vezetett Kelet-Pakisztán elvesztéséhez.[19]

A katonaság politikai befolyása tehát történelmileg és közvetlenül kapcsolódik a nemzetbiztonsági narratívához.[20] A hadsereg vezetése úgy véli, hogy a nemzetbiztonság – mint raison d’etre – biztosítása szükségessé teszi a kül- és biztonságpolitika ellenőrzését.[21] E két területen a katonaság akkor is rajta tartja a szemét, amikor civil kormány van hatalmon, így jóváhagyása vagy hallgatólagos beleegyezése nélkül jóformán nem lehet döntést hozni.[22] Afganisztán, Kasmír és azon keresztül India különösen olyan kérdések, melyre a civil kormány nem teheti rá a kezét.

Amikor a belső instabilitás a történelem során az Indiával szembeni ellenséges politika felülvizsgálatára késztette a kormányt, a katonaság szervezeti érdekeit féltve beavatkozott, hogy meggátolja a pakisztáni-indiai viszony normalizálását.[23] Ayub Khan például akkor lépett közbe, amikor Feroze Khan Noon miniszterelnök a katonaság ürügyét, az indiai fenyegetést készült aláásni azzal, hogy „no war” paktumot ajánlott fel Újdelhinek. Ali Bhutto politikai végrendeletében pedig arról ír, hogy a katonaság az atombomba fejlesztését megakadályozni kívánó Egyesült Államok nyomása miatt fordult ellene. Noha Bhutto eltávolítása mögött nem csak a katonaság állítólagos antinukleáris[24] nézete, vagy Amerikával való kapcsolata áll, az egykori elnök meggyőződése rámutat a katonaság külkapcsolatainak jelentőségre.[25]

A katonaság külpolitikában játszott szerepe a demokratikus folyamatok előrehaladtával sem tűnt el. Navaz Sharif tavalyi diszkvalifikálásához az is nagyban hozzájárult, hogy a miniszterelnök nagyobb kontrollt próbált gyakorolni a külpolitikán, ráadásul olyan irányvonalat képzelt el, mely nem volt összeegyeztethető a katonaság érdekeivel. A hadsereg és a hírszerzés nehezményezte, hogy Navaz Sharif puhább külpolitikát kívánt folytatni Indiával és keményebbet a militáns csoportokkal szemben.[26] Azokkal az iszlamista erőkkel, melyeket a katonaság és a titkosszolgálat kül- és belpolitikai okokból támogatott, s melyek ma az egyik legnagyobb veszélyként leselkednek Pakisztánra. A pakisztáni hírszerzés és a tálibok között a mai napig megtalálhatóak az összefonódások,[27] és talán az sem véletlen, hogy Osama bin Laden-re Pakisztán katonavárosában bukkantak az amerikaiak. Számos jelentés született arról, hogy a titkosszolgálat tudta, hogy az Al-Qaeda vezére hol bujkál, és hogy az amerikai hajtóvadászat a katonaság rejtett támogatásával történt.[28] Noha a radikális, militáns csoportokkal való kapcsolat nem jelenti a hadsereg és a titkosszolgálat iszlamizációját, az kétségtelen, hogy a katonaság továbbra is kül- és belpolitikai eszközként használja a szélsőséges csoportokat.

Imran Khan, aki a széles körben vallott meggyőződés szerint éppen azért kerülhetett ki győztesen az idei választásokon, mert a katonaság kegyeit élvezi, a történelmi tapasztalatok alapján tisztában van azzal, hogy csak úgy maradhat hatalmon, ha meg tudja tartani a hadsereg bizalmát. A miniszterelnök elmondta, hogy a hadsereg főparancsnoka rendíthetetlenül a demokratikus kormány mellett áll, és hogy nincs olyan döntés, melyet ne ő hozna meg. Ugyanakkor azt is gyorsan leszögezte, hogy egyetlen olyan döntés sincs, mely mellett ne állna ki a hadsereg.[29] Habár a demokrácia irányába ható változás csírái már láthatók, Imran Khan szavai jól érzékeltetik, hogy Pakisztán még napjainkban is praetorian demokrácia, és hogy a civil kormány mozgásterét a katonaság határozza meg.

A katonai intervenciókon túl

Pakisztánban a katonaság egy olyan domináns intézmény, mely nem tudja az országot hatékonyan irányítani, de a civileknek sem adja meg a lehetőséget, hogy ezt saját jogon megtegyék.[30] A katonai intervenciókat bemutatva láthatóvá vált a hadsereg politikai folyamatokkal való kapcsolata, mely öt lépésben jellemezhető. Az első, hogy a hadsereg jelzi, hogy alkalmatlannak tartja a polgári vezetést. A második, hogy az instabilitás következtében a hadsereg beavatkozik, ami után a harmadik lépés, a gyakran komoly alkotmányos változások bevezetésével járó „korrekció”, helyes útra terelés következik. A negyedik lépés, hogy a polgári elégedetlenség fokozódik, mely lehetőséget nyújt a civileknek arra, hogy ismét hatalomra kerüljenek. Utolsó lépésként a hadsereg a polgári kormány álarca mögött ismét érvényt próbál szerezni magának, a folyamat aztán kezdődik előről.[31] Pakisztán így 71 éves történelmének 32 évét közvetlen vagy közvetett katonai uralom alatt élte.

A katonai intervenciók azonban önmagukban nem írják le teljességgel a katonaság politikai hatalmának kiterjedését. Ennél sokkal fontosabb, hogy hadsereg olyan kapcsolati hálót épített ki magának a politikai rendszerben, mely az egész ideológiai és politikai spektrumot lefedi, s mely – három további módon – lehetőséget teremt a katonaság politikai pozíciójának megerősítésére. Az egyik ilyen jelenség a politikai folyamatokban való közvetlen részvétel. Tulajdonképpen minden politikai párt képviselői között találhatunk nyugalmazott katonatiszteket, és ami még lényegesebb, hogy a hadsereg emberei a védelemért és nemzetbiztonságért felelős parlamenti bizottságokban is jelen vannak.[32] A Journal of Strategic Studies idei elemzése szerint a katonai elit 62%-a (87/141 fő) helyezkedik el az állami szektorban, miután befejezi a katonai szolgálatot. A nagyköveti tisztség, a tartományi és szövetségi kormányhivatalok vezetői pozíciója, a kormányzói poszt, a védelmi miniszteri tisztség vagy az egyéb kabineti kinevezések mind-mind lehetővé teszik, hogy a nyugalmazott katonai elit része maradjon a kormányzásnak.[33]

Érdemes megjegyezni, hogy Pakisztánban nincs még egy olyan szervezet, mely olyan egységes lenne, s mely a testvériség szellemében annyira gondoskodna saját embereiről, mint a hadsereg. E szervezeti és egyéni érdekek által összetartott erős testvériség következménye, hogy a visszavonult, politikai pozíciót betöltő tisztek elsősorban a katonasághoz, és nem a politikai párthoz vagy valamilyen politikai entitáshoz hűségesek.[34]

A politikai pozíciók közül a védelmi miniszter kérdése a legérdekesebb. 2008 óta, tehát azóta, hogy a katonaság hivatalosan visszavonult a barakkokba, a civil bürokrácia egyik legfontosabb pozícióját rendszerint volt tábornokok töltik be. Az elmúlt tíz évben – ahogy az korábban is jellemző volt – egyetlen hét hónapos időszakot leszámítva a védelmi miniszter a katonaságból került ki. Ennek jelentősége nemcsak abban a politikai összefüggésben rejlik, hogy a kül- és védelempolitika de facto a polgári bürokráciától a katonaság felé tolódik el, hanem abban is, hogy a hadsereg vezérkari főnökeinek kinevezéséhez és eltávolításához a védelmi miniszter jóváhagyása szükséges. Éppen ezért a hadsereg előszeretettel részesíti előnyben saját jelöltjét a posztra, így, ha formálisan nincs is hatalmon, a katonaság képes nyugalmazott embereit civil pozícióba rakni.[35]

A politikai pozíció megerősítésének második módja a politikai folyamatokba való közvetlen beavatkozás. A magas rangú katonai vezetők jellemzően vagy új pártok és koalíciók létrehozását segítik – mint ahogy azt például Mirza Aslam Beg vezérkari főnök és Pervez Musharraf tette –, vagy már meglévőknek nyújtanak közvetlen támogatást. Utóbbira példa Ayub Khan, aki a PML-F-et támogatta elnökké választása érdekében. De számos további esetet lehet találni a jelenségre, mely összefügg a katonaság harmadik politikájával, a taktikus mesterkedéssel.[36] A pakisztáni katonaság nemcsak politikai pártok vagy koalíciók létrehozásáról és az azokkal kötött titkos partnerségről híres, hanem a pártfogoltak – számára kedvező módon történő – váltogatásáról is. Nem áll tőle távol, hogy az „oszd meg és uralkodj” elvet követve a mainstream és vallási pártok, vagy a nemzeti és tartományi szavazóbázissal rendelkező pártok között ugráljon, így az adott politikai párt vagy koalíció sosem lehet biztos a hadsereg támogatásában.[37]

Bevett gyakorlat a választások manipulálása és a kedvező kimenet biztosítása is, melynek a titkosszolgálat kiváltképp a mestere. Az 1990-es választásokon a hadsereg és az ISI például 140 millió pakisztáni rúpiát (több mint 1 millió USD) fordított különböző pártok és politikusok támogatására a Pakisztáni Néppárt győzelmének megakadályozása érdekében,[38] de a 2002-es választásokat is befolyásolták a hat iszlamista párt koalíciója, az MMA javára, mely így az Északnyugati határtartományban és Belúdzsisztán pastun területein a szavazatok meghatározó részét szerezte meg.[39] Ez csupán egy példája annak, hogy a katonaság politikai szövetséget tart fenn a szélsőséges iszlamista pártokkal annak érdekében, hogy megakadályozza a nemzeti pártok, a PPP és a PML-N hatalomra kerülését.

De a katonaságnak nemcsak az iszlamista, militáns csoportokkal vannak meg a kapcsolatai, hanem a liberális-szekuláris politikai erőkkel is. Előbbi a sharī^ca-n alapuló iszlám állam megvalósításának előmozdításában látja értékes partnernek a katonaságot, míg utóbbi a radikalizmus és a terrorizmus elleni védőbástyaként tekint rá. Ez tette lehetővé, hogy a hadsereg és a titkosszolgálat nappal az Egyesült Államokkal szövetkezzen, éjjel pedig az ellenséggel „háljon”. Miközben a katonaság küzdelmet folytat egyes elemek ellen, addig másokat támogat. Így ellenőrzést tud gyakorolni a társadalom különböző szegmensein, és a szövetséges államokkal is erősíteni tudja katonai kapcsolatait.[40] E kapcsolatok jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a fegyver- és technológia-vásárlásoknak köszönhetően a pakisztáni hadsereg robusztusabbnak tűnhet, hanem azokban a formális és informális kapcsolatokban is, melyek lehetővé teszik a katonaság számára a kül- és biztonságpolitikai narratíva ellenőrzését.[41][42]

A katonaság gazdasági szerepe ugyancsak egy olyan kérdés, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azért sem, mert a hadsereg politikai hatalma és gazdasági ereje összefügg egymással. A politikai befolyás a hadsereg érdeke, mivel ez lehetővé teszi számára a szervezeti és személyes gazdasági haszon növelését. Ez pedig állandósítja a katonaság „politikai predátor” jellegét, annak igényét, hogy a katonai elit kontroll alatt tartsa a politikaalkotás folyamatát és a forráselosztást.[43]

A katonaság gazdaságból való jelentős méretű részesedése – mely tehát a politikai ambíció egyik fő hajtóereje – direkt és indirekt módon történik. Előbbi a kormány katonai kiadásait takarja, mely a 2018-2019-es pénzügyi évben a költségvetés több mint 20%-át[44] teszi ki, 12%-kal növelve az előző évi allokáció abszolút értékét.[45]A katonaságra fordított kiadások a valóságban azonban ennél is magasabbak, mivel a hivatalos védelmi költségvetésbe a katonák nyugdíja (260 milliárd Rs) vagy a biztonság erősítésére fordított összeg (45 milliárd Rs) például nem tartozik bele.[46]

Ennél is érdekesebb az az indirekt gazdasági haszonszerzés, melyre Ayesha Siddiqa, a pakisztáni hadsereg neves szakértője, aki külön könyvet szentelt a kérdésnek, új fogalmat vezetett be. A szerző „Milbusnak” nevezi azt a katonai tőkét (military capital), melyet a katonaság, főként a tisztikar személyes haszonszerzésre használ fel, s mely nem esik az elszámoltathatóság hatálya alá. A fogalom a katonaság olyan rejtett tőkéjét takarja, mely nem része a védelmi költségvetésnek, s mely jellemzően olyan kérdéses transzfereket foglal magába, mely az állami forrásokat a magánszektorba, a fegyveres erőkhöz kapcsolódó személyek és csoportok felé irányítja.[47] E jelenség legjelentősebb eleme a vállalati tevékenység, melyen keresztül a katonaság behatolt a formális és informális gazdaságba és annak minden szektorába. A teljesség igénye nélkül: a hadsereg tejüzemeket és méneseket működtet, mezőgazdaságra alkalmas földeket oszt szét, aktívan jelen van az oktatásban, egészségügyben, energiaszektorban, a személy- és vagyonvédelemben, a médiában, a banki és biztosítási szektorban vagy a légiközlekedésben, de legyen szó a gyógyszeriparról, műtrágya vagy cement előállításáról, a gyártásban is rendkívül tevékeny.[48] A plázákat, mozikat vagy gyárakat gyakran a katonaság alapítványai tartják fenn, ahogy az út- és vasútépítés egy része is azok kezében van.[49]

Az átláthatatlanság miatt a katonaság belső gazdaságának értékét lehetetlen meghatározni, az ugyanakkor valószínűsíthető, hogy dollármilliárdokra rúgó üzleti birodalomról van szó.[50] Árulkodó tény, hogy a katonasághoz kapcsolódó Fauji Foundation és az Army Welfare Trust az ország két legnagyobb üzleti konglomerátuma. Ezek közül előbbi a legjelentősebb, melyet a katonaság számos más csatornával kiegészülve évtizedek óta arra használ fel, hogy monopolizálja a nemzeti forrásokat és elősegítse a leszerelő katonák elhelyezését a magánszektorban.[51] A katonaság alapítványai és vállalatai a szolgálatot elhagyók jelentős hányadát szívják fel, a Fauji Foundation önmagában például 45.000 nyugalmazott és 6-7000 aktív katonát foglalkoztat.[52]

Ezek az üzleti konglomerátumok nemcsak azzal a következménnyel járnak, hogy a pakisztáni gazdaság a hadsereg nélkül elképzelhetetlen, vagy hogy a katonaság érdekelt politikai szerepének fenntartásában, de azzal is, hogy a hadsereg az, aki a közszférát dominálja. Az olyan szektorokba való behatolással, mint az NGO-k, a média, az oktatás és a tudományos világ, a katonaság ellenőrzés alatt tudja tartani a kommunikációt, a nyilvános interakciókat és a társadalmi képzetet, ily módon kontrollálni tudja az ideológiát és a nemzeti narratívát.[53]

A média és a tudományos világ ebből a szempontól különösen fontos területek, melyek esetében a katonai vezetés az évek során intézményes mechanizmusokat[54] épített ki. Az újságírók és akadémikusok megvásárlása, a szervezet érdekeivel összhangban álló információk kiszivárogtatása, akadémikusok bevonása a katonaság nézőpontjának prezentálásába, vagy különböző think tank-ek létrehozása, csak egy-egy példa a katonaság eszköztárára. A titkosszolgálat különösen híres arról, hogy nemzeti és külföldi egyetemekbe invesztál, de a hadsereg is előszeretettel szivárog be állami felsőoktatási intézményekbe, főként a társadalomtudományi karokra. Az olyan katonasághoz tartozó szervezetek, mint például a Stratégiai Tervező Osztály (Strategic Plans Division), infrastrukturális beruházásokkal és ösztöndíjakkal kerültek be az állami Quaid-e-Azam University vérkeringésébe, mely segítségül szolgál olyan partnerségek kiépítésében, ami kapóra jön, ha hadseregpárti álláspontot kell a társadalom felé közvetíteni. A meghatározó médiaszemélyiségek, újságírók támogatása sem kevésbé idegen módszer, de a cenzúra, a sajtószabadság elnyomása, publicisták megfélemlítése és saját ügynökök beemelése is gyakori taktika.[55] E direkt és indirekt eszközökkel a katonaság ellenőrizni tudja a narratívát, és az ország védelmezőjeként tudja promotálni magát.

Összegzés

Bár elindult az úton, Pakisztán még messze áll attól a teljes mértékben megvalósuló demokráciától, melyben a hadsereg szigorúan civil felügyelet alatt áll, s melyben nem a katonaság határozza meg, hogy mi az, ami lehetséges, és mi az, ami nem. A korrupt politikusokkal szemben, akik nem tudták megfelelően irányítani az országot, a katonaság sikeresen pozícionálta magát és nemzetbiztonsági narratíváját az egyetlen hiteles alternatívaként. A hadsereg, mely meg van győződve arról, hogy ő az egyetlen olyan intézmény, mely úgy tudja helyes útra terelni az országot, hogy közben a határok védelmét is biztosítja, ideológiailag meglapozta és folyamatosan újrateremtette „megmentő” szerepét, így a nemzeti pszichébe behatolva a hétköznapi emberek számára is releváns maradt.

A katonaság a kezdetektől fogva egy olyan domináns intézmény Pakisztánban, mely igazán akkor sem adja át a civil kormánynak a hatalmat, amikor hivatalosan visszavonul a barakkokba. Egy olyan intézmény, mely kulcsa bármilyen változásnak, s mely képes arra, hogy megakadályozza, hogy változás álljon be a pakisztáni identitásról uralkodó konszenzusban. A katonaság közvetlen és közvetett eszközök útján – saját szervezeti érdekeit szem előtt tartva – napjainkban is szorosan rajta tartja szemét a politikai folyamatokon, miközben jelentős gazdasági hatalmat gyakorol, valamint a kommunikáció és nyilvános interakciók ellenőrzésével a közvéleményt is befolyásolni tudja. Kapcsolatai, melyek a társadalom minden szegmensét és a teljes politikai-ideológiai spektrumot lefedik, lehetővé teszik számára, hogy a nemzeti narratívát ellenőrzése alatt tartsa.

A történelmi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy Pakisztán egy olyan állam, melynek katonasága nem tud megoldást kínálni a problémákra, s melynek uralma sokszor csak mélyebbre taszította az országot. Amíg azonban a hadsereg úgy érzi, hogy a rule of law felett áll, és nem hagyja, hogy a civilek vegyék át az irányítást, nem a demokrácia az egyetlen lehetséges kimenetel Pakisztánban.

Szerző: Mogyorósi Alexandra

Felhasznált irodalom

AHMED, Naseem: Military and the Foreign Policy of Pakistan. In: South Asian Survey, Vol.17., Issue 2., 2010. 313-330.

AMIT, Ahuja: Pakistan Army’s decades-long war on political parties continues. In: The Print, 2018.07.25. https://theprint.in/opinion/pakistan-armys-decades-long-war-on-political-parties-continues/88499/ (2018.12.10.)

AYESHA, Siddiqa: Military, Inc.: Inside Pakistan’s Military Economy. London, Pluto Press, 2007.

AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London: University of Minnesota Press.

AYOOB, Mohammed: Pakistan’s Election Results: Tailor-Made for the Military. In: The National Interest, 2018.07.30. https://nationalinterest.org/feature/pakistan%E2%80%99s-election-results-tailor-made-military-27317?page=0%2C1 (2018.12.04.)

BAQIR Sajjad Syed: Budget 2018-19: Rs1.1 trillion proposed for defence. In: Dawn, 2018.04.28. https://www.dawn.com/news/1404337 (2018.12.11.)

BURNS, John F.: The Bhutto Millions; A Background Check Far From Ordinary. In: The New York Times, 1998.01.09. https://www.nytimes.com/1998/01/09/world/the-bhutto-millions-a-background-check-far-from-ordinary.html (2018.12.04.)

China says military ties ‘backbone’ to relations with Pakistan. In: Reuters, 2018.09.19. https://www.reuters.com/article/us-china-pakistan-defence/china-says-military-ties-backbone-to-relations-with-pakistan-idUSKCN1LZ03P (2019.12.11.)

COHEN, Stephen P.: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984.

COHEN, Stephen P.: The Future of Pakistan.Washington, D.C., The Brookings Institution, 2011.

COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004.

CSICSMANN, László: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdőjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta. In: Külügyi Szemle 2007/4. 141-163.

HASSAN, Riaz: Pakistan’s civil-military relations. In: Yale Global Online, 2018.10.11. https://yaleglobal.yale.edu/content/pakistans-civil-military-relations (2018.12.04.)

HUSAIN, Haqqani: What Pakistan Knew About the Bin Laden Raid. In: Foreign Policy, 2015.05.13. https://foreignpolicy.com/2015/05/13/what-pakistan-knew-about-the-bin-laden-raid-seymour-hersh/ (2018.12.07.)

ISI still providing covert support to Taliban: US media report. In: The Economic Times, 2018.03.16. https://economictimes.indiatimes.com/news/defence/isi-still-providing-covert-support-to-taliban-us-media-report/articleshow/63326776.cms (2018.12.07.)

KAMRAN, Aziz Khan: 2002 Elections in Pakistan: A Reappraisal. In: Journal of Political Studies, Vol 18, Issue 1, 93-108. pp.101.

Pervez Musharraf Biography. In: Biography, 2016.05.23. https://www.biography.com/people/pervez-musharraf-9419281 (2018.12.04.)

PM Khan talks economy, governance and civil-military ties in wide-ranging TV interview. In: Dawn, 2018.12.03. https://www.dawn.com/news/1449190/pm-khan-talks-economy-governance-and-civil-military-ties-in-wide-ranging-tv-interview (2018.12.07.)

SHAHBAZ, Rana: Budget deficit widens to record Rs2.26tr in FY18. In: The Express Tribune, 2018.08.26. https://tribune.com.pk/story/1787940/2-budget-deficit-widens-record-rs2-26tr-fy18/ (2018.12.11.)

STANILAND, Paul – NASEEMULLAH, Adnan – BUTT, Ahsan: Pakistan’s military elite. In: Journal of Strategic Studies, 2018. DOI: 10.1080/01402390.2018.1497487

The Nawaz Sharif Corruption Case: A Timeline. In: NDTV, 2018.07.13. https://www.ndtv.com/world-news/the-nawaz-sharif-corruption-case-a-timeline-1883004 (2018.12.04.)

Jegyzetek

[1] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.128.

[2] COHEN, P. Stephen: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984. pp.108.

[3] CSICSMANN, László: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdőjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta. In: Külügyi Szemle 2007/4. 141-163. pp.142.

[4] COHEN, P. Stephen: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984. pp.108.

[5] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.124.

[6] COHEN, P. Stephen: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984. pp.105.

[7] COHEN, P. Stephen: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984. pp.108.

[8] 1985 és 1993 között a parlamenti képviselők közel fele adóelkerülést folytatott, 1999-re a GDP 70%-a szürke- és feketegazdaságból származott.

[9] BURNS, John F.: The Bhutto Millions; A Background Check Far From Ordinary. In: The New York Times, 1998.01.09. https://www.nytimes.com/1998/01/09/world/the-bhutto-millions-a-background-check-far-from-ordinary.html (2018.12.04.)

[10] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.152.

[11] Pervez Musharraf Biography. In: Biography, 2016.05.23. https://www.biography.com/people/pervez-musharraf-9419281 (2018.12.04.)

[12] AYOOB, Mohammed: Pakistan’s Election Results: Tailor-Made for the Military. In: The National Interest, 2018.07.30. https://nationalinterest.org/feature/pakistan%E2%80%99s-election-results-tailor-made-military-27317?page=0%2C1 (2018.12.04.)

[13] The Nawaz Sharif Corruption Case: A Timeline. In: NDTV, 2018.07.13. https://www.ndtv.com/world-news/the-nawaz-sharif-corruption-case-a-timeline-1883004 (2018.12.04.)

[14] HASSAN, Riaz: Pakistan’s civil-military relations. In: Yale Global Online, 2018.10.11. https://yaleglobal.yale.edu/content/pakistans-civil-military-relations (2018.12.04.)

[15] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.128.

[16] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.126-127.

[17] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.126-129.

[18] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.107.

[19] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.77-79.

[20] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London: University of Minnesota Press. pp.54.

[21] AHMED, Naseem: Military and the Foreign Policy of Pakistan. In: South Asian Survey, Vol.17., Issue 2., 2010. 313-330. pp.328.

[22] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.159.

[23] Érdemes azonban megjegyezni, hogy nincs korreláció a katonai uralom és a harciasság között. Amikor néhány tábornok például arra ösztönözte Ayub Khan-t, hogy míg az Kínával van lefoglalva, támadja meg Indiát, Ayub közös védelmi megállapodást ajánlott Újdelhinek. Zia ul-Haq pedig „no war” paktumot ajánlott Indiának.

[24] Az atombomba fejlesztése pont Zia ul-Haq katonai uralma alatt gyorsult fel.

[25] COHEN, P. Stephen: The Pakistan Army. Karachi, Oxford University Press, 1984. pp.111-112.

[26] AYOOB, Mohammed: Pakistan’s Election Results: Tailor-Made for the Military. In: The National Interest, 2018.07.30. https://nationalinterest.org/feature/pakistan%E2%80%99s-election-results-tailor-made-military-27317?page=0%2C1 (2018.12.04.)

[27] ISI still providing covert support to Taliban: US media report. In: The Economic Times, 2018.03.16. https://economictimes.indiatimes.com/news/defence/isi-still-providing-covert-support-to-taliban-us-media-report/articleshow/63326776.cms (2018.12.07.)

[28] HUSAIN, Haqqani: What Pakistan Knew About the Bin Laden Raid. In: Foreign Policy, 2015.05.13. https://foreignpolicy.com/2015/05/13/what-pakistan-knew-about-the-bin-laden-raid-seymour-hersh/ (2018.12.07.)

[29] PM Khan talks economy, governance and civil-military ties in wide-ranging TV interview. In: Dawn, 2018.12.03. https://www.dawn.com/news/1449190/pm-khan-talks-economy-governance-and-civil-military-ties-in-wide-ranging-tv-interview (2018.12.07.)

[30] COHEN, Stephen P.: The Future of Pakistan.Washington, D.C., The Brookings Institution, 2011. pp.31.

[31] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.124.

[32] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.55-56.

[33] STANILAND, Paul – NASEEMULLAHa, Adnan – BUTT, Ahsan: Pakistan’s military elite. In: Journal of Strategic Studies, 2018. DOI: 10.1080/01402390.2018.1497487 pp.21-25.

[34] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.56.

[35] STANILAND, Paul – NASEEMULLAH, Adnan – BUTT, Ahsan: Pakistan’s military elite. In: Journal of Strategic Studies, 2018. DOI: 10.1080/01402390.2018.1497487 pp.23.

[36] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.57.

[37] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.131.

[38] AMIT, Ahuja: Pakistan Army’s decades-long war on political parties continues. In: The Print, 2018.07.25. https://theprint.in/opinion/pakistan-armys-decades-long-war-on-political-parties-continues/88499/ (2018.12.10.)

[39] KAMRAN, Aziz Khan: 2002 Elections in Pakistan: A Reappraisal. In: Journal of Political Studies, Vol 18, Issue 1, 93-108. pp.101.

[40] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.561.

[41] A Zhang Youxia tábornok, a Kínai Központi Katonai Bizottság (CMC) alelnöke idén szeptemberben például a kínai-pakisztáni kapcsolatok gerincének nevezte a katonai kapcsolatokat.

[42] China says military ties ‘backbone’ to relations with Pakistan. In: Reuters, 2018.09.19. https://www.reuters.com/article/us-china-pakistan-defence/china-says-military-ties-backbone-to-relations-with-pakistan-idUSKCN1LZ03P (2019.12.11.)

[43] AYESHA, Siddiqa: Military, Inc.: Inside Pakistan’s Military Economy. London, Pluto Press, 2007. pp.2.

[44] 1,03 trilliárd pakisztáni rúpia (Rs)

[45]SHAHBAZ, Rana: Budget deficit widens to record Rs2.26tr in FY18. In: The Express Tribune, 2018.08.26. https://tribune.com.pk/story/1787940/2-budget-deficit-widens-record-rs2-26tr-fy18/ (2018.12.11.)

[46] BAQIR Sajjad Syed: Budget 2018-19: Rs1.1 trillion proposed for defence. In: Dawn, 2018.04.28. https://www.dawn.com/news/1404337 (2018.12.11.)

[47] AYESHA, Siddiqa: Military, Inc.: Inside Pakistan’s Military Economy. London, Pluto Press, 2007. pp.1-2.

[48] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.57-58.

[49] AYESHA, Siddiqa: Military, Inc.: Inside Pakistan’s Military Economy. London, Pluto Press, 2007. pp.18.

[50] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.60.

[51] AYESHA, Siddiqa: Military, Inc.: Inside Pakistan’s Military Economy. London, Pluto Press, 2007. pp.2.

[52] COHEN, Stephen P.: The Idea of Pakistan. Washington, D.C., Brookings Institution Press, 2004. pp.261.

[53] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.55-56.

[54] Inter-Service Intelligence (ISI), Inter-Service Public Relations (ISPR), Strategic Plans Division (SPD) stb.

[55] AYESHA, Siddiqa: The Generals’ Labyrinth. Pakistan and Its Military. In: TAHIR, Madiha R., et al., (eds.): Dispatches from Pakistan, Minneapolis; London, University of Minnesota Press. pp.60-61.