Sajtófigyelés – 2019 február 13.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Modi miniszterelnök 2019 őszén esedékes újraválasztásának esélyei – K.S Venkatachalam, The Diplomat, 2019. február 1.
Narendra Modi és pártja történelmi győzelmet ért el 2014-ben. Annak ellenére, hogy a szakértők is első helyre várták a Bharatiya Janata Pártot, 282 elnyert képviselői mandátumot az 543-ból még a merész becslések sem jósoltak. Sőt, a Párt által vezetett koalíció rekordszámú, összesen 336 képviselőt küldött az Országgyűlésbe. Az idei választásokon azonban más forgatókönyv várható.
A győzelmet követő néhány hónapban úgy tűnt, Modi hatalma megingathatatlan. Indiában azonban gyorsan változnak a dolgok. Annak ellenére, hogy a miniszterelnöki kabinet elkerülte a korrupciós botrányokat, a kormány pedig jelentős reformokat kezdeményezett, Modi nem tudta teljesíteni három fő ígéretét. Egyrészt nem sikerült megteremteni a fiatalság számára a kampányban gyakran hangoztatott 20 millió új munkahelyet. Ehhez párosul a mezőgazdászok tovább élő aggodalma jövőjüket illetően, és az indiai üzletemberek azon gyakorlata, hogy a fekete pénzeket svájci és más offshore bankszámlákon őrzik.
Egy nemrég készült közvéleménykutatás szerint jelentősen csökkent a Modi vezette koalíció népszerűsége. Az adatok alapján a 2019-es választásokon a koalíció csak 237 országgyűlési mandátumot szerezne, 89-cel kevesebbet mint 2014-ben. Bár a fő ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus még így is csak 166 országgyűlési helyet tudhatna magának, nem lenne meglepő, ha az összes ellenzéki párt szövetkezne egy újabb Modi kormány beiktatása ellen. Több indiai ellenzéki pártnak egy pontos választási programja van: Modi eltávolítása mindenáron.
K.S. Venkatachalam politikai elemző úgy látja, hogy jelenleg egyetlen ellenzéki vezető sem rendelkezik olyan karizmatikus vezetői erényekkel, mint Narendra Modi. Ennek ellenére Rahul Gandhi, a Kongresszus Párt elnöke egy főnix madárhoz hasonlóan szállt alá hamuból, miután pártja három államban is meglepő győzelmet aratott az időközi választásokon. Nagy kérdés azonban, hogy az összes ellenzéki párt számára megfelelő-e Rahul Gandhi személye.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/02/can-the-bjp-hold-on-to-power/
A zambiai gazdaság növekvő kiszolgáltatottsága és a kínai gyarmatosítás veszélye – Bonnie Girard, The Diplomat, 2019. január 28.
Zambia az ellentétek országa. Az országban élő tizenhét millió lakos többsége szegénységben él, a gazdaság viszont hatalmas fejlődésen esett át 2014-ig. A GDP évente átlagosan 6.7 százalékkal nőtt az azt megelőző 10 évben. 1964-es felszabadulását követően Zambia politikai stabilitásnak örvend a folyamatos egészségügyi és gazdasági krízisek ellenére.
Az afrikai ország kitűnik szomszédjai közül, ezért lehet fontos Kína számára is. A zambiai–kínai kapcsolatok hosszú hagyományokkal rendelkeznek, ugyanis a felszabadulást követő közvetlen időszakban kialakultak a diplomáciai kapcsolatok a két ország között. Kína számára Zambia az egyik legrégebbi partner a térségben, de egyre erősödnek azon hangok, melyek szerint Kína egy újabb gyarmatosító hatalom jelképe.
Zambia gazdaságtörténete szorosan összefonódik a rézkitermeléssel. Kalima Nkonde újságíró véleménye alapján épp emiatt erősödik Kína befolyása is az országban. Szerinte Kína informális és félrevezető módon gyarmatosít, rabszolga-ipart kialakítva gazdasági együttműködés helyett.
Az elmúlt öt évben tizenkilenc építési beruházásra került sor Zambiában kínai kölcsönök által. A kölcsönök összértéke meghaladja a 9 milliárd dollárt. A legtöbb beruházás különböző természeti kincsek – főként réz – kitermelését célozza meg. Több tízezer kínai bevándorló érkezett az országba, köztük sok vállalkozó, akik egyre fontosabb piaci jelenléttel rendelkeznek. Bizonyos zambiai politikusok és kutatók szerint a túlzott kínai befolyás elveszi a lehetőséget a hazai vállalkozók elől, idővel komoly veszélybe sodorva a zambiai gazdaságot.
A kínai befolyás egyik jelképes eseménye 2017 decemberében történt. A zambiai kormány nyolc kínai nemzetiségű rendőrt iktatott be, de az országos felháborodás következtében visszahívták őket. Sokak számára az incidens annak a bizonyítéka volt, hogy a kínai befolyás túllép a gazdaságon.
A kínai fél tagadta a vádakat, sőt, épp a Zambiában tevékenykedő kínaiakat érő idegengyűlölet veszélyeire hívta fel a figyelmet. Xi Jinping államelnök korábban elmondta, hogy az Afrikában történő beruházásokhoz „nincsenek kötelek csatolva”, ezzel is hangoztatva a partneri együttműködések fontosságát.
Forrás: https://thediplomat.com/2019/01/zambia-debates-chinese-economic-slavery/
Nincs értelme az újabb Kim–Trump találkozónak kézzelfogható eredmények nélkül – Kent Harrington, Project Syndicate, 2019. január 25.
Kevesebb, mint egy év telt el a történelmi találkozó óta, de Kim Jong-un és Donald Trump egy újabb csúcstalálkozón fog egyeztetni a közös jövőről február végén. A kérdés, van-e szükség megbeszélésekre konkrétumok nélkül.
A forgatókönyv egyszerű: az észak-koreai vezető ígéretet fog tenni a nukleáris leszerelést illetően, míg az amerikai elnök a szankciók visszavonásáról és gazdasági előrelépésről biztosítja Észak-Koreát. Egyik vezető sem fog azonban kézzelfogható lépésekről beszélni, így előrelépés sem várható.
Kent Harrington szerint a szingapúri találkozó vesztese Donald Trump volt. Az elemző úgy látja, hogy az amerikai elnök túlságosan is naiv politikát folytatott, és elhitte Kim Jong-un üres ígéreteit. A csúcstalálkozót követően Észak-Korea tovább folytathatta ballisztikus rakétaprogramját, illetve tárgyalások útján bizonyos szankciók enyhítését is elérte. Ezzel szemben az Egyesült Államok befolyása a térségben gyengült, a partner országok egy része pedig bizalmatlanul figyeli az eseményeket.
Donald Trump tavaly júniusban kijelentette, hogy Észak-Korea nem jelent többé nukleáris veszélyt. A kijelentés különösen is elhamarkodottnak tűnik, azt figyelembe véve, hogy Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakéták hiányában is veszélyes lehet az ázsiai kontinens egyes országaira, például Japánra.
Daniel Sneider, a Stanford Egyetem oktatója a bizonytalanság következményeire hívta fel a figyelmet. Az elmúlt időszakban az Egyesült Államok kereskedelmi háborút indított Kína ellen, de a térségben található többi partnert is megfenyegette a kereskedelmi igazságtalanságok miatt. Ezért nem meglepő, hogy néhány japán politikai vezetőben megfogalmazódott egy új biztonság- és védelempolitikai stratégia kialakítása.
Az Egyesült Államokra az elmúlt évtizedek során Ázsia vezetőjeként tekintettek. A szerepek azonban változnak, Észak-Korea felé közeledni pedig konkrétumok nélkül több hátrányt, mint előnyt jelent.
40 éves mérföldkőnél az amerikai–kínai kapcsolatok – Douglas H.Paal, Carnegie Endowment for International Peace, 2019. január 29.
2019-ben kerül sor az amerikai–kínai kapcsolatok normalizálásának negyvenedik évfordulójára. A Carnegie négy, két amerikai és két kínai elemzője a mai helyzetet foglalta össze.
Az elmúlt negyven év során strukturális változás történt. Kína újra nagyhatalommá vált, de sokak szerint elindult az autoritarianizmus útján. Az Egyesült Államok politikai berendezkedése nem az elvárásoknak megfelelően működik, és egyelőre nem képes arra reagálni, hogy elvesztette egyeduralmát a nemzetközi színtéren. Ennek köszönhetően egy rivalizálás alakult ki, mely az elmúlt évszázad tanulságai alapján rossz irányba vezethet.
Az amerikai–kínai kapcsolatokat két részre lehet bontani. Egyrészt a 40 év során általánosságban pozitív folyamatok zajlottak le gazdasági és kereskedelmi együttműködések terén. Kína 2001-es csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez egy újabb előrelépés volt, a két ország gazdasága pedig egyre inkább függni kezdett egymástól. A 2017-es adatok azt mutatják, hogy az amerikai–kínai bilaterális kereskedelem mértéke 538 milliárd dollárnál is több volt. A kereskedelmi viszály eszkalációjának megelőzése tehát lényeges feladat. Ennek érdekében hazai strukturális reformokra van szükség mindkét országban, illetve alkalmazkodásra és közös gazdaságpolitika kialakítására.
Kevésbé történt előrelépés az egymásba vetett bizalmat illetően. A teljesen ellentétes célok miatt továbbra is kérdéses, hogy a két országnak milyen szerepe van a világpolitikában. Tökéletes példa erre az ázsiai csendes-óceáni térség: Kína szerint a nemzetközi jogszabályok az amerikai képmutatás jelképei, katonai erő bevetése pedig teljesen jogos a területi szuverenitás megőrzése érdekében. Ezzel szemben az Egyesült Államok az egyre erősödő kínai terjeszkedés veszélyeitől tart.
A technológiai fejlődés újabb törést eredményezett a két ország együttműködése kapcsán. Mindkét fél nyomást érez arra, hogy a piac igényeit kielégítő innovatív megoldásokat találjon ki. A hatékony technológiai verseny, közös kutatások végzése és bizonyos ágazatokban való szakosodás pozitív mindenki számára, azonban jelenleg sokkal inkább egy blokád érezhető. A technológia területén is egy káros rivalizálás alakult ki.
Az Egyesült Államok és Kína céljai nem teljesen ellentétesek. Az elemzők szerint a két ország tud közös érdeket találni, viszont csak akkor, ha a versengés mértéke csökken. Jelenleg a versengés olyan konfrontációhoz vezet, amit sem az Egyesült Államok, sem pedig Kína nem tud kezelni. Összecsapások helyett a kapcsolatok átértelmezésére van szükség közös együttműködés alapján.
Forrás: https://carnegieendowment.org/2019/01/29/u.s.-china-relations-at-forty-year-mark-pub-78231
Libanon, az orosz lehetőségek országa – Mohanad Hage Ali, Carnegie Middle East Center, 2019. január 30.
Oroszország hosszú távú politikai, gazdasági és társadalmi befolyást tervez elérni Libanonban. Sok szempontból 2018 volt a legfontosabb év Libanon számára Oroszország jelenlétét illetően. A jelen állás szerint 2019 hasonlóan lényeges lehet.
Január végén a libanoni Energiaügyi Minisztérium egy megállapodást írt alá az orosz állami kézben lévő Rosneft olajtermelő vállalattal. Igor Sechin, a Rosneft ügyvezető igazgatója elmondta, bízik a két ország további együttműködésében olaj és gáz ágazat terén. A megállapodás azért is lényeges, mert a Rosneft a második olyan orosz olajvállalat a Novatek után, mely megjelent Libanonban.
A gazdasági megállapodást más jellegű együttműködés előzte meg az elmúlt év folyamán. 2018 februárjában Dmitry Medvedev orosz miniszterelnök egy katonai megállapodást írt alá a két ország között. Bár az amerikai nyomás hatására a libanoni kormány elhalasztotta a döntést az ügy kapcsán, elemzők szerint az is hatalmas eredmény volt, hogy az orosz fél napirendre tudta tűzni a kérdést. Az Egyesült Államok ingyenes gyakorlatot és felszerelést biztosít a libanoni hadsereg számára, de az oroszok egy tíz év alatt visszatérítendő egy milliárd dollár értékű hitelt is bíztosítanak ajánlatukban.
Az Oroszországgal való együttműködés minden szempontból nehézkes Libanon számára. Egy esetleges nyitás befolyásolná az ország kapcsolatát mind az Egyesült Államokkal, mind pedig az európai partnerekkel. A legkevésbé problematikus a kulturális közeledés, ezt pedig Oroszország ki is használja. 2018-ban új orosz kulturális központok nyíltak Libanonban, melyek száma így elérte a tizet. A központok tevékenységei pozitív visszajelzést kapnak a lakosoktól, hisz megfizethető zenei, tánc- és nyelvtanfolyamokat biztosítanak. Gyakran azonban másfajta eseményekre is sor kerül, például politikával kapcsolatos összejövetelekre. Nemrég például egy Oroszországhoz köthető baloldali csoport egy új ellenzéki mozgalmat hozott létre a legnagyobb libanoni kulturális központban.
Nem maradtak el a magas szintű találkozók sem az elmúlt időszakban. A 2018-as év minden hónapjában ellátogatott legalább egy libanoni hivatalnok Oroszországba. 2018 novemberében Vlagyimir Putyin orosz elnök kitüntette például azt a Saad Haririt, aki különösen is jó viszonyt ápol a nyugati országok vezetőivel. Ennek ellenére észrevehető, hogy a többi regionális és nemzetközi hatalommal ellentétben az oroszok az összes libanoni párttal barátságos viszonyt ápolnak.
Walid Joumblatt, a libanoni Drúzok vezetője szerint a Rosneft vállalattal kötött egyezmény az egy évszázaddal korábbi gyarmatosító hatalmak tevékenységeire emlékeztet. Szerinte az orosz közeledés arról szól, hogy minél nagyobb befolyással rendelkezzenek az olaj és gáz szektorok terén a térségben. Ahogy 1916-ban megköttetett a britek, franciák és oroszok között a Sykes-Picot-egyezmény, úgy dönt most a Zarif-Lavrov külügyminiszterek által vezetett Irán és Oroszország a régió sorsáról.
Forrás: https://carnegie-mec.org/diwan/78239
Észak-Korea mégsem fog megválni nukleáris fegyvereitől? – Demetri Sevastopulo, Financial Times, 2019. január 29.
Valószínűtlen, hogy Észak-Korea megválna nukleáris fegyvereitől a közeljövőben. Ezt állítja legalábbis az amerikai Hírszerző Ügynökség egyik bizottsága, mely szerint a távol-keleti ország továbbra is fennmaradásának fő garanciájának tekinti azt.
Az Ügynökség annak ellenére is fenntartja álláspontját, hogy az elmúlt évben Észak-Korea nem hajtott végre nukleáris vagy rakéta tesztet. Dan Coats, az Országos Hírszerzési Igazgatóság vezetője a Szenátusban tartott beszédében elmondta, Észak-Korea számára kritikus fontosságú a tömegpusztító fegyverek birtoklása. Robert Ashley altábornagy is hasonló állásponttal rendelkezik, szerinte ugyanis nem sok minden változott a tavalyi évhez képest: „Az égy évvel ezelőtti adottságok és veszélyek továbbra is fennállnak” – mondta.
A vélemények ellentétesek Donald Trump tavaly júniusi kijelentésével, mely szerint Észak-Korea nem jelent többé nukleáris fenyegetést. A tavalyi Kim–Trump szingapúri találkozót követően a tárgyalások nem hoztak kézzelfogható eredményeket a további lépések kapcsán. A leszerelési folyamatok felgyorsítása szempontjából különösen is lényeges lehet a február végén esedékes második Kim–Trump találkozó.
Úgy tűnik, a Hírszerzés igazgatója több témában is megkérdőjelezi az amerikai elnök álláspontját. Dan Coats elhamarkodottnak tekintette Donald Trump azon kijelentését, mely szerint sikerült legyőzni az Iszlám Államot Szíriában. Szerinte a radikális terrorista csoport a jelentős veszteségei ellenére továbbra is fenyegetést jelent: „Bár az Iszlám Állam közel teljes területét elveszítette Irakban és Szíriában, a csoport visszatért a gerilla-hadviseléshez, miközben továbbra is irányít támadásokat világszerte (…) több ezer harcos fölött rendelkezik az Iszlám Állam Irakban és Szíriában.”
Nagy kérdés, hogy Észak-Koreának milyen céljai vannak: vajon megfelelő feltételek mellett lesz-e hajlandóság a denuklearizációra, vagy ez a lépés semmiképp sem kapcsolható össze a Kim-rezsim érdekeivel?
Forrás: https://www.ft.com/content/4863fe48-23ea-11e9-8ce6-5db4543da632
Szerző: Fábian Armin Vincentius
