A hagyományos kínai orvoslás Európában

Globális terjedését érzékelve a hagyományos kínai orvoslás (TCM) a nyugati világ egyik kedvelt vitatémájává vált nemcsak a média, de a jogalkotók körében is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogatja egészségügyi rendszerbe való integrálását, miközben az Európai Unió is felismerte jelentőségét. Így joggal merül fel annak a kérdése, hogy milyen szerepet tölthet be a TCM jövőnk egészségügyi rendszerében. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a hagyományos kínai orvoslás hogyan kapcsolódhat be Európa egészségügyi ellátásába, és milyen perspektívái vannak a jövőre nézve. Elégnek bizonyul-e a kínai soft power politika az integráció akadályában álló korlátok leküzdéséhez, vagy vannak-e olyan kérdések, melyek minden próbálkozás ellenére gátat szabnak a TCM érvényesülésének?

A hagyományos kínai orvoslás: hanyatlástól a virágzásig

A hagyományos kínai orvoslás keletkezésének pontos ideje nem ismert, de a legtöbb szakirodalom az időszámításunk előtti 3. évezredre, Huang Di császár idejére datálja kialakulását. Az ő nevéhez fűződik annak a Sárga Császár Belgyógyászati Könyveként[i] (Nei Jing) ismertté vált szakkönyvnek a megszületése, amely elsőként fektette le a kínai orvoslás elméleti alapjait.[ii] Az elkövetkező több ezer év tapasztalata és a különböző elméleteket képviselő dinasztiák váltakozása az 1800-as évekre jelentős gyógyászati rendszerré formálta a kínai medicinát, mely a selyemúton keresztül messzire terjedt.

Az ópiumháborúval (1839-1842) azonban bekövetkezett a kínai orvoslás első igazi törése. A háború elvesztése Kína számára hatalmas traumát jelentett, hiszen ez volt az első olyan alkalom, amikor egy nála gazdaságilag és katonailag jóval fejlettebb hatalommal kellett szembe néznie. Az országnak el kellett gondolkodnia Kína-központú világképén. A kudarc az orvostudományra is hatással volt, mivel a nyugati medicina széleskörű elterjedését eredményezte, kuruzslásnak nyilvánítva a népi gyógyászatot. A kínai elit sem állt ki a tradicionális orvoslás mellett, sokkal inkább az újonnan érkezett orvostudomány előnyeit és erősségeit sulykolva próbálta meg háttérbe szorítani azt.

A modern nyugati technikák átvételén alapuló önerősítés korszaka (1860-1880) a kínai-francia háborúval (1884-1885) zárult, melyet a japánoktól elszenvedett totális vereség (1894-1895) pecsételt meg. Mivel utóbbi esetében Kínát egy addig barbárnak vélt szomszédos ország győzte le, az ország számára egyértelművé vált, hogy a technikai vívmányokon túl immár a nyugati eszmék átvétele is elkerülhetetlen.[iii] E felismerés eredményeként a következő zavaros időszakot a régi értékek drasztikus elutasítása jellemezte, amely az orvostudományra is kiterjedt. A nyugati medicina drámai fejlődésen ment keresztül, ami mellett a kínai orvoslás a visszamaradást és a tradicionális kultúra – Kínát gyengítő – irracionalitását szimbolizálta. Miközben a modern orvostudomány végleg meghódította az országot, a TCM teljes megsemmisítésére számos kísérlet történt. Bár ezt a törekvést egy országos sztrájknak köszönhetően végül sosem sikerült teljesen megvalósítani, a 20. század elején bizonytalannak tűnt, hogy a kínai medicina túléli-e a modern orvostudomány hódítását és kilábal-e a hanyatlásból.[iv]

A hagyományos kínai orvoslás stagnáló korszakának a politikai viszonyok megváltozása vetett véget. Az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság a TCM elismerése és fejlesztése mellett kötelezte el magát. A megmentésre irányuló politikában bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy a kormánynak nem volt elég pénze a modern típusú orvoslásra, pedig a vidéki lakosság egészségügyi ellátórendszere mielőbbi modernizálásra szorult. Mao Ce-tungnak, aki igazi kincsesbányának titulálta a kínai medicinát, a nyugati orvoslással való egyenjogúság törvénybe foglalása és a két orvosi rendszer egyesítése volt a célja.[v] Erre az 1982. évi alkotmány 21. fejezetének keretében került sor. Azóta a tudományos bizonyítékokon alapuló (nyugati) orvoslás és az intézményesített hagyományos kínai gyógyászat úgy egészítik ki egymást, hogy közben egyik sem próbál magának kizárólagosságot szerezni.[vi]

A két orvoslás integratív alkalmazására égető szüksége van egy olyan országnak, melynek 214 millió[vii] 60 év feletti lakosa komoly terhet ró az egészségügyi rendszerre. Kína egészségügyi kiadása olyan rohamos mértékben növekszik, hogy 2020-ra – a 2015-ös értéket majdnem megduplázva – túlszárnyalhatja az 1,1 trilliárd USD-t.[viii]  Mivel a TCM becslések szerint 24%-kal alacsonyabb költségekkel jár a modern orvosláshoz képest, nyilvánvaló, hogy kulturális örökségén túl miért olyan lényeges kérdés fejlesztése.[ix] E felismerés eredményeként mára 4.238 kínai orvoslásra specializálódott kórház nyitotta meg kapuit Kínában, a TCM-szolgáltatások pedig az egészségügyi intézmények 97,5%-ában elérhetőek.[x] A pácienseket olyan szakemberek kezelik, akik legalább öt éves felsőoktatási képzésben vettek részt, és akik a modern orvostudomány ismereteit egyaránt magukénak tudhatják és alkalmazhatják. Mindehhez Kínában 42 TCM-re szakosodott felsőoktatási intézmény áll rendelkezésre, de további 238 egyetem is kínál kurzusokat, hogy biztosítani tudják mintegy 700.000 diák képzését.[xi] A nyugati orvoslást gyakorló szakemberekkel törvényesen egyenrangú hagyományos kínai orvosok praktizálása működési engedélyhez kötött, melynek feltétételeit egy 1999-es, szigorú követelményekhez és többlépcsős vizsgához kötött törvény szabályozza.[xii]

A támogató politikának köszönhetően a TCM mára 130 milliárd USD-os[xiii] iparággá nőtte ki magát, harmincszorosan múlva felül a húsz évvel ezelőtti értéket.[xiv] A szektor rohamos növekedése potenciális gazdasági tényezőt jelent Kínának egy olyan világban, melynek gyógyszerkiadása a becslések szerint 2022-re eléri az 1,4 trilliárd USD-t[xv]. A növekvő tendencia Kínát, a világ második legnagyobb gyógyszerpiacát is érinti, melynek mérete évi 9,1%-kal növekedve 2020-ra meghaladhatja a 167 milliárd USD-t.[xvi] 3,7 millió tonna feletti éves terméseredményével a TCM iparág 340.000 tonnával[xvii] múlja felül a kémiai úton előállított gyógyszerek mennyiségét, a belőle származó bevétel így Kína gyógyszeripari bevételének közel harmadát[xviii] adja. A termékeket több mint háromezer vállalat dolgozza fel, hogy a világ más országaiban is elérhetővé váljanak. A növekvő keresletnek köszönhetően az export virágzik, Kína csak a tavalyi évben 3,6 milliárd USD[xix] értékben adott el 358.000 tonna[xx] TCM terméket, mellyel egyértelműen ő a világ legnagyobb gyógynövény exportőre.

A nyugati orvoslásból kiábrándult európai társadalom

A hagyományos kínai orvoslás Európában viszonylag későn jelent meg. Az akupunktúra csak a 17. században vált ismertté, de a fekete himlő kezelésére kifejlesztett hatékony módszer is több mint egy évszázaddal később jutott el a nyugati országokba.[xxi] Az első olyan gyógyszer, amelyet a kínai orvoslásban rendszeresen használt gyógynövényből fejlesztettek ki, csak a 19. század végén került Európába annak ellenére, hogy az ephedrine névre keresztelt amfetamin jellegű élénkítő szert már évszázadok óta sikeresen használták Kínában a tüdőasztma és a hörghurut kezelésére. Megismerése után így volt ez Európában is, csakhogy a gyógyszer lassacskán a narkotikumok fogyasztásának közkedvelt módjává vált, ami miatt számos nyugati ország betiltotta orvosi úton történő alkalmazását. A másik olyan hagyományos kínai orvoslásból eredeztethető hatóanyag, amely igencsak népszerűvé vált a nyugati orvostudományban, közel egy évszázaddal később, az 1970-es években hódította meg Európát, noha Kínában már i. e. a 200-as években voltak róla feljegyzések. A nálunk egynyári ürömként ismert artemisia annua cserjéből előállított gyógyszert a malária kezelésére használják, de Európában végzett kutatások szerint hatóanyaga rákmegelőző tulajdonságokkal is rendelkezik.[xxii]

A hagyományos kínai orvoslás tehát lassan fejlődött Európában, és a kezelések, készítmények ismerete sem jelentette azt, hogy elterjedt lett volna. Kína sokáig eltitkolta módszereit az idegenek elől, de a hatalmas távolság sem könnyítette meg a TCM terjedését. Európa ráadásul gyanakvással tekintett a kínai orvoslásra, melyet sokan elavultnak véltek és vélnek ma is. Pedig kizárólag több ezer éves fejlődése miatt mondható hagyományosnak. Elnevezése ellenére nem jelenti a régihez való dogmatikus ragaszkodást, mindössze azt, hogy újításai konszenzusos módon, mindig a régi rendszeren belül alakultak paradigmaváltás nélkül.

Archaikus eredetén túl a kínai orvoslás Európa számára valamiféle misztikus tevékenységet jelentett, melyet semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztott alá.[xxiii] Kulturális kontextusából kiragadva próbálták alkalmazni ismereteit, ami gyakran eredménytelenséghez, vagy súlyos egészségügyi károsodásokhoz vezetett. Sokáig a kínai politika sem állt a TCM európai térnyerésének szolgálatába, hiszen a 19. század második felétől az ázsiai országban is a nyugati orvoslás vált az elsődleges, csaknem kizárólagos egészségügyi ellátási formává.

A kínai orvoslásról kialakult kép a 20. század második felében azonban változni kezdett. Európának szembe kellett néznie az őt ért egészségügyi kihívásokkal, különösen a krónikus betegségek, fájdalmak és járványok terén, melyekre a nyugati orvostudomány sokszor nem tudott megoldást találni. A megfelelő gyógykezelések hiánya a kínai orvoslás iránti érdeklődés irányába hatott, de az is erősítette a folyamatot, hogy a modern orvostudomány által alkalmazott gyógyszerek mellékhatásait és növekvő árait elutasítva sokan választották – és választják ma is – szívesebben a hagyományos, természetes eredetű készítményeket. Fontos tényező továbbá, hogy a TCM sokkal személyesebb szolgáltatást kínál a nyugati orvoslással szemben, melynek orvosai a kritika szerint nem fordítanak elég időt és figyelmet a páciensek problémáira.[xxiv] A kínai orvoslás ezzel szemben az egészség megőrzését és a betegségek kialakulásának megelőzését helyezi előtérbe, mely szimpatikus megközelítésnek tűnhet a „csak tüneteket kezelő, pénzéhes nyugati orvosokkal és a profitorientált, új betegségeket előidéző gyógyszervállalatokkal” szemben, főleg a spiritualitás és holisztikus szemlélet növekvő népszerűsége közepette. Az effajta érvelések során az emberek szeretik a kínai orvoslás számukra pozitív elemeit kimazsolázni, és kritika nélkül fordulni a hagyományos gyógymódok felé. Mindeközben hajlamosak elfelejteni a modern orvostudomány sikereit és az azoknak köszönhető egészségügyi biztonságot.

Részben e torzulásnak köszönhetően a TCM népszerűsége gyorsan terjed a nyugati világban. Első intézményesített megjelenésére 1990-ben sor, amikor Németország megnyitotta első kínai orvoslásra specializálódott kórházát.[xxv] Azóta az ország krónikus fájdalmakra szakosodott klinikáinak 70%-ában, az Egyesült Királyságénak pedig 90%-ában részesülhetnek a páciensek akupunktúrás kezelésben.[xxvi] Ezzel párhuzamosan a szállodákban, wellness központokban és a kozmetikai iparban is folyamatosan bővül a TCM-szolgáltatások kínálata, ahogy a felsőoktatásban is egyre több helyen találhatók meg a kínai orvosi képzések. A TCM-készítmények terjedése azonban már jóval bonyolultabb kérdés ennél.

Kína szerepe a hagyományos kínai orvoslás térnyerésében

A kínai medicina térnyerése Európában nemcsak a modern orvoslást ért kritikák következménye, hanem azé a tudatos kínai politikáé is, mely a TCM-et a soft power[xxvii] szolgálatába állítva komoly erőfeszítést tesz a kínai orvoslás terjesztéséért. Xi Jinping különösen elkötelezett a kínai medicina támogatása és fejlesztése iránt, melyről az a 2016-os nemzeti stratégia is tanúbizonyságot tesz, mely 2020-ra a TCM univerzális hozzáférhetőségére, 100 TCM készítmény regisztrálására és 50 együttműködésre alkalmas nemzetközi TCM-központ létrehozására tett ígéretet.[xxviii] A kormány felismerte, hogy a kínai medicina jó eszköz a kulturális jelenlét növelésére és az ország vonzóvá tételére, miközben az iparágban rejlő gazdasági potenciál is expanzív politikát indukál.[xxix] A TCM-en keresztül folytatott „go global” politika azonban komoly akadályokba ütközik Európában, melynek piacát és fogyasztóit részletes szabályozások védik. Ahhoz, hogy Kína a nyugati világba is sikeresen tudja exportálni orvoslását, politikáját ott kell kezdenie, hogy saját államán belül megteremti a TCM fejlődéséhez szükséges környezetet.

Ezt felismerve egy olyan következetes politika vette kezdetét, melynek a kínai orvoslás előtt álló akadályok felszámolása, vagyis a nemzetközi közösség által elfogadható feltételek megteremtése a célja. Ennek keretében sor kerül a termékek szabályozására, szabványosítására, engedélyeztetésére, a szakemberek képzésének modernizálására, a minőségfejlesztésre és számtalan olyan intézkedésre, mely nélkül a TCM mai keretei között nem létezhetne Európában. A kínai orvoslás nemzetközivé tételének koncepciója („internationalization of TCM”), mely két fő területre, az export és a piaci részesedés növelésére, valamint a TCM jogi helyzetének előmozdítására koncentrál a tengerentúli országokban, nem az elmúlt pár év újítása.[xxx] Az előírásokat a kereskedelem hanyatlása is megkövetelte, mivel a standardizálás hiánya és a gyenge minőség miatt a külföldi fogyasztók inkább Japánhoz és Koreához fordultak, ha TCM-készítményeket akartak vásárolni. Kína oly mértékben versenyképtelenné vált a nemzetközi piacon, hogy az ezredfordulóra a 25 milliárd USD-nyi globális eladásból mindössze 4%-os részesedéssel bírt.[xxxi]

Ennek következtében a Hagyományos Kínai Gyógyászat Állami Hivatala[xxxii] megkezdte a TCM szabályozását, és számos programot indított a termelés modernizálására.[xxxiii] A folyamat 2016-ban a kínai orvoslás minden szegmensét átfogó törvénnyel csúcsosodott ki, mely két irányban kívánja a TCM-et fejleszteni. Egyrészt igyekszik a TCM egészségügyi rendszerben betöltött státuszát és szerepét növelni, melynek érdekében a helyi kormányzatok a nemzeti gazdasági és társadalmi fejlesztések szerves részévé tették a kínai orvoslást.[xxxiv] A folyamat során nagy hangsúlyt kap a nyugati és kínai orvoslás minden téren egyenrangú, integratív módon történő alkalmazása. Másrészt, a kínai orvoslás vonzóbbá tételére és befolyásának kiterjesztésére törekszik a nyugati kritériumoknak való megfelelés előmozdításával. Ahogy Huang Wei, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának igazgatóhelyettese fogalmazott: „Az új törvény növelni fogja a hagyományos kínai orvoslás globális befolyását, és erősíteni az ország erejét.”[xxxv]

A Hagyományos Kínai Gyógyászat Állami Hivatala mellett az Államtanács[xxxvi] is folyamatosan igyekszik beazonosítani azokat kérdéseket és lehetőségeket, melyek mentén az iparág tovább fejleszthető. E folyamat részeként született meg a Chinese Medicine Development Strategy Plan (2016-2030), mely nemzeti stratégiaként tekint a TCM fejlesztésére. A kormány jelentős összeggel támogatja a programok megvalósulását, ráadásul a rendes költségvetési keretet gyakran egészíti ki extra támogatással. 2012-ben például 1 milliárd USD[xxxvii] állami pénzt osztottak szét pluszban a TCM-intézményeknek és -cégeknek.

Az iparág fejlesztésével párhuzamosan megindult a nemzetközi közösség felé való nyitás is, mely az oktatási és egészségügyi intézmények közötti együttműködésekre, a kutatói- és csereprogramokra, valamint a nemzetközi szervezetekkel folytatott közös munkára helyezi a hangsúlyt. Először azonban szükség volt a külföldiek számára is érthető szakirodalom létrehozására, az 1980-as évekig ugyanis nagyon kevés angol nyelven elérhető tankönyv vagy kutatási anyag létezett. E felismerés eredményeként Kína angol nyelvű publikálásba kezdett, amely egyúttal a források standardizálását és a terminológiák modernizálását is magába foglalta.[xxxviii] Az első külföldi hallgatókat végül a Shanghai Kórház fogadta 1992-ben, az első közös – 5 éves – oktatási programot pedig a Pekingi Egyetem indította 1997-ben a Middlesex Egyetemmel.[xxxix] Az együttműködési megállapodások azóta folyamatosan gyarapodnak, melynek eredményeként mára mintegy 5.510 kínai orvoslás iránt érdeklődő külföldi hallgatót fogadnak évente a kínai felsőoktatási intézmények.[xl]

A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően a kínai orvoslás a világ 183 országában és régiójában vált ismertté, 103 állam hagyta jóvá az akupunktúra és a moxibuszció alkalmazását, és 86 kötött a kínai kormánnyal TCM-re vonatkozó együttműködést.[xli] Magyarország fontos csomópontja a kínai politikának, mely a Hebei Egyetem rektora szavaiból is jól érzékelhető: „Kínának nem titkolt kiemelt terve, hogy közte és Magyarország között egy új selyemút jöhessen létre, Magyarország így egyik legfontosabb kitörési pontjává válva országunknak. Pécs egy fontos kulturális város, így a pécsi egyetem és a mi egyetemünk között igen értékes kapcsolat alakulhatott ki. Úgy gondolom, ez a jövőben egy jó barátságra alapozva is így marad.” E gondolatait Dr. Yuan Juxiang annak a – Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Karán megalakult – Konfuciusz Intézetnek az átadó ünnepségén fogalmazta meg 2015-ben, mely a világon hetedikként vállalkozik arra, hogy oktassa, alkalmazza és kutassa a hagyományos kínai orvoslást.[xlii] Ilyen feladatkörrel ellátott intézmény csak hat másik működik a világon, ráadásul a pécsi az egyedüli, ahol a TCM oktatása és vizsgáztatása szabályozott és elfogadott módon történik. A hazánkban megszerzett diploma az Európai Unióban is érvényes, előmozdítva a TCM egészségügyi rendszerbe való integrálását.[xliii] Ugyancsak nagy jelentőséggel bír, hogy a magyar és kínai kormány 2014-ben államközi megállapodást kötött arról, hogy egy Közép- és Kelet-Európai Hagyományos Kínai Gyógyászati, Oktató- és Kutatóközpontot hoznak létre Budapesten.[xliv]

A kétoldalú kapcsolatépítések mellett Kína a nemzetközi szervezetekkel is együttműködik a TCM népszerűsítése érdekében, melyek közül az Egészségügyi Világszervezettel folytatott munkája a legjelentősebb. A WHO, mely a kínai orvoslás gyógyhatását számos tünet, állapot és betegség esetében tekinti hatásvizsgálatok által bizonyítottnak, 2002 óta külön stratégiával rendelkezik a hagyományos gyógymódokra vonatkozóan. A jelenleg 2014-2023 között futó program arra ösztönzni az államokat, hogy integrálják egészségügyi rendszerükbe a komplementer és alternatív orvoslást.[xlv] A legújabb siker pedig, hogy a WHO által 2018-ban, immár tizenegyedik alkalommal kiadott betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer[xlvi] első alkalommal szentel külön fejezetet a hagyományos gyógymódoknak, mely a várakozások szerint a kínai orvoslás proliferációját és globális egészségügyi rendszerbe való integrálását is előmozdítja.[xlvii]

A hagyományos kínai orvoslás korlátai Európában

A sikeres kínai soft power politikának köszönhetően mára a világ nagy része felismerte a TCM jelentőségét. Nem kivétel ezalól Európa sem, mely szintén igyekszik megtalálni a kínai orvoslásból számára leginkább hasznosítható elemeket. A Kínával folytatott párbeszédnek és a TCM európai képviselőinek számos szereplője és csatornája van. A European Register of Organisations of Traditional Chinese Medicine (EUROTCM) például 2003-ban öltött hivatalos formát tizennégy európai ország harminckilenc egyesületének részvételével. A nonprofit szervezet három munkacsoportban dolgozik, az oktatásra és továbbképzésre (ECO-TCM), a szakszerű gyakorlat előmozdítására (PRO-TCM), valamint a vizsgáztatás és akkreditálás egységesítésére (PEARL-TCM) helyezve a hangsúlyt.[xlviii] A European Traditional Chinese Medicine Association (ETCMA) szintén a hagyományos kínai medicina fejlesztéséért és jogi kereteinek kialakításáért küzd. Az ernyőszervezet húsz európai ország egyesületével képviseli magát a TCM nemzetközi színpadán. Hálózata egy jól működő, strukturált politikát kíván létrehozni a TCM támogatására, elfogadtatására és intézményesítésére, melyet elsősorban az európai országok kormányainak kíván közvetíteni.

A szervezetek nyomásgyakorlása és a növekvő fogyasztói igények hatására az Európai Unió is lépésre szánta el magát, amikor 2009-ben létrehozta az első finanszírozott kutatást a komplementer és alternatív medicina témájában. A Good Practice in Traditional Chinese Medicine research in the post-genomic era (GP-TCM) nevet viselő projekt megvalósítására az Európai Közösség 7. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramja (FP7) keretében került sor.[xlix] A 2010-2012 között futó projektet a CAMbrella névre keresztelt európai kutatóhálózat irányította, mely 655 oldalas nyilvános beszámolót tett le Brüsszel asztalára. A célok között szerepelt többek között, hogy felmérjék a 27 EU-tagállam és további 12 társult ország komplementer és alternatív medicinára (KAM) alkalmazott definícióit, terminológiáit, a kormányok által gyakorolt felügyeletet, a készítmények biztonságosságát, az arra vonatkozó szabályozást, a szakemberek besorolását, a fogyasztók szükségleteit, valamint a jövőre vonatkozó kilátásokat.[l] Mivel azóta nem került sor ilyen átfogó kutatásra, – az azóta végbement esetleges változásoktól eltekintve – jelen elemzés is e projekt eredményeire fog hivatkozni arra keresve a választ, hogy melyek azok a kérdések és anomáliák, amik a növekvő fogyasztói igények és a kínai soft power politika ellenére gátat szabnak a kínai orvoslás terjedésének.

Terminológiai és definíciós problémák

A hagyományos kínai orvoslás a komplementer és alternatív gyógymódok körébe tartozik, megkülönböztetve azt az allopátiás, bizonyítékokon alapuló orvostudománytól. A komplementer és alternatív medicina az Egészségügyi Világszervezet megfogalmazása szerint a következőt jelenti: „A komplementer és alternatív medicina azoknak az egészség-megőrzési módszereknek a széles körét foglalja magába, melyek nem képezik részét az adott ország saját tradíciójának, és melyeket nem integráltak az uralkodó egészségügyi ellátórendszerbe.”[li]

A definíció ellenére a KAM fogalma nemcsak tág, de ingoványos terület is egyben. A hagyományos kínai orvoslást egyszerre sorolják a holisztikus, alternatív és komplementer gyógymódok körébe, mely sokak számára félrevezető lehet. Miközben a TCM holisztikus és alternatív gyógymódként történő leírása helytálló ugyan, a két kategória egymás mellé helyezése paradoxnak tűnhet, hiszen a két fogalom majdnem ellentétes. Nem beszélve arról, hogy az alternatív és a komplementer elnevezés is mást jelent.[lii] Az ennél valójában jóval bonyolultabb fogalmi zavar részben annak köszönhető, hogy az elnevezések mesterséges kreáció eredményei. Azokat a gyógymódokat, melyek csupán népi hiedelmekre alapulnak, és hatásukat semmilyen megalapozott bizonyíték nem támasztja alá, a modern orvostudomány mindig igyekezett kirekeszteni az orvoslásból. E quackerynek (kuruzslásnak/ sarlatánságnak) csúfolt medicinák gyakorlói azonban nem nyugodtak bele abba, hogy kétségbe vonják gyógymódjaikat, így az 1970-as években komoly harcok árán megalkották az alternatív medicina kifejezést, azt sugallva, hogy ezen eljárások a konvencionális orvoslás helyett alkalmazhatók.[liii]

A találékony elnevezés azonban nem jelentette azt, hogy ezen gyógymódok valódi alternatívái lennének a bizonyítottan hatékony kezeléseknek, így névváltoztatásra volt szükség. Ennek eredményeként született meg a komplementer és alternatív medicina fogalma, mely ugyanazokat a bizonyíték nélküli gyógymódokat foglalja magában, mint korábban, ám a „kiegészítő” kifejezés utal arra, hogy célszerű azokat a konvencionális orvoslás mellett alkalmazni. A KAM azonban még mindig nem bizonyult a legjobb kifejezésnek, mivel másodlagosságot sejtet. Így jött létre az integratív orvoslás fogalma, mely bár tartalmilag szintén nem hoz változást, a hagyományos gyógymódok tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslásba való illesztését és azzal való egyenrangúságát hirdeti.[liv] Kína a TCM elfogadhatósága érdekében előszeretettel promótálja a két orvoslás integratív módon történő alkalmazását, melynek saját hazájában több évtizedes hagyománya van.

Problémát jelent, hogy a fogalmak használata nem egységes az Európai Unió tagállamaiban. A szabályozás első lépése a terminológiák egységesítése kéne, hogy legyen, mivel anélkül a tartalmi kérdések tisztázása rendkívül nehézkes. A kategóriák között sokszor nehéz meghúzni a határt, így a gyógymódok besorolására több klasszifikáció létezik. Ráadásul nincs egyetértés arra nézve sem, hogy a kínai orvoslás alatt pontosan mely eljárásokat kell érteni.[lv]

A modern orvostudomány viszonya a hagyományos kínai orvoslással

A sajtó hemzseg a kínai orvoslást kuruzslásnak minősítő írásoktól, melyek annak áltudományosságát hangoztatják. Érvelésük alapja a bizonyíthatóság, mondván, hogy csak az a terápia nevezhető igazi gyógymódnak, mely biokémiai úton, egzakt módon kimutatható gyógyhatással rendelkezik. Ha egy alternatív medicina esetében sor kerül ennek bizonyítására, akkor a modern orvostudomány integrálja azt eszköztárába. Onnantól pedig nem sorolhatnánk a komplementer és alternatív medicina kategóriájába. Ebből a következtetésből vezetik le azt, hogy az alternatív gyógymódok vagy bizonyítottan hatástalanok, vagy pozitív hatásuk tudományos eszközökkel nem igazolható. Bár az effajta logikára épülő eszmefuttatások sokszor származnak laikusok tollából, a hivatalos álláspont valóban az, hogy minden gyógymóddal szemben meg kell követelni azt, hogy hatása tudományosan bizonyított legyen. Ennek értelmében egy komplementer terápiás eljárás csak akkor kerülhet elfogadásra, ha hatásossága és biztonságos alkalmazása az „evidence-based medicine” (EBM) elvei alapján bizonyítható.[lvi]

E követelmény nyomán megkezdődött a hagyományos kínai medicina modern orvostudományi eszközökkel való vizsgálata. A bizonyíthatóság mellett annak érdekében is szükség volt az új elméleti struktúrák és módszerek kidolgozására, hogy egy nap majd egybeforrhasson a két orvosi rendszer. A hagyományos kínai orvoslást ma már teljes mértékben áthatja a nyugati orvostudomány, így a gyakorlati összekapcsolódásra számos példát találhatunk. A laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások nélkülözhetetlen részét képezik a kínai orvoslásnak, melynek intézményeitől elvárt, hogy műtőkkel, intenzív és sürgősségi osztállyal legyenek felszerelve.[lvii]

Minden összefonódás ellenére a modern orvostudomány ma sem tud magyarázattal szolgálni a kínai orvoslás működési elveire, ahogy hatékonyságát sem tudja műszereivel kimutatni. A TCM és a modern orvostudomány ismeretanyaga két, egymással összeegyeztethetetlen nézőpontot képvisel, így a két orvosi rendszer alapjaiban sem feleltethető meg egymásnak, azt leszámítva, hogy mindkettő az életminőség javítására törekszik. A hatásvizsgálatok eredményességét korlátozza, hogy a kínai medicina az individuális terápián alapszik, aminek következtében a kutatás során egyszerre több kezelési módszert kell kiértékelni. Az egyik legnehezebb kérdés pedig az, hogy hogyan lehet az egyéni terápiás kutatási eredményeknek általános érvényt szerezni.[lviii]

A módszertani problémák ellenére randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok már bizonyították a hagyományos kínai orvoslás bizonyos kezeléseinek és készítményeinek hatékonyságát. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása alapján például a hagyományos kínai orvoslás kapcsán már elegendő információ áll rendelkezésre a tudományos megalapozottság megítéléséhez.[lix] A bizonyíthatóságnak azonban különböző szintjei vannak, a kutatási eredmények pedig sokszor nem tekinthetők konklúzívnak.

A komplementer és alternatív medicina szabályozási keretei

A terminológiai és módszertani problémák ellenére az Európai Unió állást foglalt a komplementer és alternatív medicina szabályozása mellett. Habár a 2011/24/EU irányelvben történt némi előrelépés a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatások, a gyógynövénykészítmények és a betegjogok harmonizációját illetően, az uniós gyakorlat a tagállamok hatáskörébe utalja az egészségügyi ellátórendszer szabályozására irányuló kérdéseket, így az államok KAM-ra vonatkozó szabályozása rendkívül sokszínű képet mutat. Vannak olyan országok, ahol a KAM gyógyászat illegálisnak minősül a bizonyítékokon alapuló orvoslás kizárólagossága mellett, így gyakorlata általában jogi kiskapuk kijátszásán keresztül történik annak ellenére, hogy az elmúlt években az ilyen monopolista rendszerekben is kezdetét vette a szabályozási folyamat. A toleráns államokban ugyancsak az akadémikus orvoslás az, mely jogot formál az egészségügyre, de a szektoron kívül már a KAM is hivatalosan alkalmazható tevékenységnek minősül.[lx]

A két modell azonban leegyszerűsítő, mivel a modelleken belüli államok jogszabályozási környezete is eltérő. A CAMbrella 2010-2012 között végzett 39 országra kiterjedt kutatása a következőképp foglalja össze a KAM szabályozására vonatkozó eredményeket (1. ábra). A vizsgált országok közül tizenhét rendelkezik általános jogi szabályozással. Ezek közül tizenegyre tehető azoknak az államoknak a száma, amelyek kifejezetten a komplementer és alternatív medicinát érintő előírásokat foglalják rendeletbe, míg hat olyan állam van, amelynek egészségügyi törvénye tartalmazza a KAM-ra vonatkozó részeket. Huszonkét ország csak néhány kezelésre vonatkozóan rendelkezik szabályozással, bár néhány államban a KAM-törvény már előkészületi stádiumban van.

1. ábra: A KAM szabályozása az Európai Unióban, 2013[lxi]

Van, ahol a törvény részletesen szabályoz, van, ahol csak regisztrációs kötelezettséget ír elő, vagy csupán bizonyos tevékenységek szabályozásával jár, de előfordul olyan is, hogy kizárólag a KAM-tevékenységek leírását foglalja magába. Az eltérések oka abban keresendő, hogy a jogi környezetet a döntéshozók sokszor politikai, gazdasági megfontolások mentén, terápiás szempontok nélkül alakítják. A hozzáállás nagyban függ a történelmi hagyományoktól, attól, hogy az adott országban melyik KAM kezelés rendelkezik régóta fennálló gyakorlattal. Az uniós szintű jogharmonizáció előmozdítása tehát nemcsak azért nehézkes, mert egyes tagállamok nem rendelkeznek konkrét szabályozással, hanem azért is, mert azok az országok is rendkívül sokszínű képet mutatnak, amelyekben már megkezdődött a jogalkotás.

A hagyományos kínai orvoslásra áttérve az akupunktúra csupán Málta és Svájc esetében jelent szabályozott, regisztrált tevékenységet, és huszonnégy országban számít csupán a kezelési formát szabályozó, de tevékenység szintjén nem elfogadott gyakorlatnak. A hagyományos kínai orvoslás egyéb területein már jóval elmaradottabb a szabályozás, bár nehezíti a kiigazodást, hogy több ország az akupunktúrával azonosítja a TCM-et, így szabályozását is egy kalap alá veszi azzal. E problémától eltekintve a hagyományos kínai orvoslás az Európai Unióban sehol sem számít regisztrált tevékenységi körnek, de azon országok száma is csak tízre tehető, melyekben a kínai medicina szabályozott gyakorlatnak minősül (2. ábra).

2. ábra: A hagyományos kínai orvoslás szabályozása Európában, 2013[lxii]

Az Európára jellemző heterogén szabályozás kihívást jelent a határon átnyúló egészségügyi ellátás rendszerére, ahogy a betegek jogaira és a szakemberek helyzetére is. A páciens elvben ugyan szabadon választhatja meg az alkalmazni kívánt terápiát, de másik tagállamba lépve lényeges különbségekbe ütközhet a kínált lehetőségek számát, a szolgáltatás minőségét, a szakemberek képzettségét vagy a biztosítási rendszert illetően. A szakemberek és kutatók körében ugyanúgy a kiszámíthatatlanság és a minőség kérdése ad aggodalomra okot, hiszen szakmai tevékenységük nem mérhető össze más országbeli kollégáik munkájával. Bár a szakmai képesítések közös elismerése és a betegek jogainak összehangolására irányuló Európai Uniós direktívák igyekeznek a szabadságjogok útjában álló akadályokat felszámolni, közvetlen hatályos uniós jogszabály nincs a KAM vonatkozásában.[lxiii]

Anomáliák a szolgáltatók piacán

Az Európára jellemző kaotikus szabályozás következtében a kínai orvoslást gyakorló szakembereknek országonként eltérő követelményekkel, engedélyeztetési eljárással kell szembenéznie, de jogosítványaik és a működési engedélyükkel végezhető tevékenységek köre is változó. Az egyetlen közös elem az, hogy a TCM szakembereinek felhatalmazása sosem mutat túl a kínai medicina módszereinek alkalmazásán.[lxiv] Arra a kérdésre azonban, hogy kik alkalmazhatják ezeket a gyógymódokat, nincs egységes válasz. Van, ahol csak orvosi képesítéssel, van, ahol azt kiegészítő TCM vizsgával lehet kínai orvoslást folytatni, de olyan is előfordul, hogy orvosi képesítéssel nem rendelkező egészségügyi szakemberek alkalmazzák e terápiákat. Magyarországon például orvosi és nem orvosi diplomával is lehet praktizálni.

Az egységes gyakorlat hiányán túl további problémát jelent, hogy mivel nem létezik hagyományos kínai orvoslásnak nevezett EU-regisztrált szakma, a tagállamok más-más elnevezéssel élnek a szakembereket illetően. Találkozhatunk „chinese medicine practitioner, doctor of oriental medicine, medical acupuncture, western medical acupuncture, manual therapist, naturopath”[lxv] és számtalan egyéb megnevezés adott nyelvű megfelelőjével, melyek tevékenységi körét és jogosítványait, nemhogy összehasonlítani, de körülhatárolni sem lehet.

A szakma legitimációjának hiánya a diplomák elismertetésében is megnyilvánul, hiszen a népszerű kínai egyetemeken megszerzett okleveleket Európa legtöbb[lxvi] országában nem lehet honosítani. Azokban az országokban, ahol csak orvosi képesítéssel végezhetőek a KAM-tevékenységek, a modern orvostudományi képzés feltétele a kínai orvoslás alkalmazásának. A tagállamok többsége viszont csak az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben megszerzett orvosi diplomát ismeri el automatikusan, így a Kínából érkező szakemberek kénytelenek a fogadó államban ismét eleget tenni a tanulmányi kötelezettségnek annak ellenére, hogy képzésük Kínában a modern orvostudományt is magába foglalta.[lxvii] Azok a messziről jött szakemberek, akik nem tesznek eleget e követelménynek, kénytelenek más, olykor hozzá nem értő orvosok felügyelete alatt dolgozni, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy az arra felhatalmazott orvos aláírja a felállított diagnózisokat és kezelési javaslatokat.

Hagyományos kínai orvoslást ma már számos felsőoktatási intézményben lehet tanulni az Európai Unió területén is, ezen képzések óraszáma[lxviii] ugyanakkor általában jóval a Kínában végzett szakemberek mögött tudható 2500 óra alatt van. A kínai diplomák ekvivalenciájának hiánya így abból a szempontból is problémát jelent, hogy a rendszer azokat a TCM-orvosokat is kirekeszti szakmájuk legális gyakorlásából, akik képzettebbek Európában végzett kollégáiknál. Ebben a környezetben joggal merül fel a páciensekben a szolgáltatás minőségének kérdése, főleg, hogy néhány KAM-tevékenységet leszámítva nincs olyan európai uniós adatbázis a szakemberek tagállami osztályozására vonatkozóan, ahol a páciensek tájékozódni tudnának. Ahogy egy-egy kivételtől eltekintve megfelelő szakmai felügyeleti hálózat sem létezik.[lxix]

A kínai „zöld hullám” kockázatai Európában

A hagyományos kínai orvoslás alkalmazásának szabályozásán túllépve érdemes a TCM termékek, gyógynövénykészítmények körüli problémákat is körbejárni. A „természetes” készítmények iránti növekvő érdeklődést felismerve a gyógyszer- és élelmiszer-feldolgozó ipar az elmúlt néhány évtizedben új, bekategorizálhatatlan termékek tömkelegét dobta piacra. A többnyire terápiás céllal létrehozott, főként gyógynövényeket tartalmazó készítmények azonban kívül estek a hagyományos étrend-kiegészítők kategóriáján, melynek feloldására bevezették az „egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagok” felhasználásának lehetőségét. A szabályozás liberalizálása következtében ugrásszerűen megnőtt azoknak a termékeknek a száma, melyek összetevőit a gyártók gyakran ma is a hagyományos orvoslásból kölcsönzik.[lxx]

A fogyasztóvédelem szempontjából aggodalomra ad okot, hogy a korábban nem létező termékek forgalmazása gyakran felkészületlen elosztókon keresztül történik, így a fogyasztók hiteles információk hiányában kizárólag a terjesztőtől kapott tájékoztatásra kénytelenek hagyatkozni. A TCM-termékek nagy része ráadásul étrend-kiegészítőként kerül az európai piacra, melyek az élelmiszertörvény hatálya alá tartoznak, így a gyártó viszonylag nagy szabadságot kap a csomagoláson megjelenő információkat illetően. A bizonytalanságot növeli, hogy a készítmények többnyire vény nélkül megvásárolhatók, így alkalmazásuk sok esetben a fogyasztó saját belátásán alapul. Mivel a hatóanyag mennyisége és minősége több tényező függvénye, a fogyasztó akkor sem tudja kivédeni az egészségügyi kockázatot, ha tisztában van a szakszerű alkalmazással. A minőség kérdését illetően a súlyos egészségügyi problémákat előidéző hamis készítmények nagy aránya és a szennyezettség is sokszor előkerülő kritika. Egyre több vizsgálat bizonyítja, hogy bizonyos termékek jelentős mennyiségben tartalmaznak vegyszereket, nehézfémeket, állati maradványokat vagy mikroorganizmusokat. Mivel a TCM leggyakrabban használt 112 összetevőjének közel negyede a veszélyeztetett fajokhoz tartozik[lxxi], a kínai orvoslás kedvelt célpontja az állatvédő szervezeteknek is.

Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a TCM-termékeknek ma már komoly minőségi akkreditációs feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy bevezethessék őket az európai piacra. Kína felismerte a regisztráció és az ellenőrzés szabályozásának fontosságát, így komoly erőfeszítést tesz azok előmozdítására. A rendszer azonban még sok kihívást és anomáliát rejt magában, ami útjában áll annak, hogy kiszűrje a piacról a kétes eredetű termékeket. Az ilyen termékek terjedését a nemzeti és az európai uniós jogszabályok közötti hézag és a jogharmonizáció hiánya is elősegíti. A dinamikusan fejlődő gyógynövénypiac meghaladja a jogalkotás, a végrehajtás és az ellenőrzés fennálló eszközeit, aminek modernizálását nem könnyíti meg az sem, hogy a tagállamok engedélyezési és forgalmazási rendszerei között számottevő különbségek vannak.

Jelentős előrelépést jelent az a 2004/24/EC direktíva, mely az európai szabályozás és a termékkategóriák egységesítését célozta meg. A tagállamok által implementált irányelv értelmében a hagyományos növényi gyógyszerek, így az ebbe a kategóriába tartozó TCM-termékek is „egyszerűsített engedélyezési eljárással” kerülhetnek forgalomba. Az európai piacon 2004 előtt értékesített készítményeket hét éven belül regisztrálni kell, melynek elmulasztása az adott termék piacról történő kivonását vonja magával. A regisztráció szigorú feltételeinek azonban a TCM termékek aligha tudnak megfelelni. Bizonyítani kell ugyanis, hogy a szóban forgó termék a kérelem időpontját megelőzően legalább 30 éven keresztül gyógyászati használatban volt, ebből legalább 15 éven át az Európai Unió piacán.[lxxii] Igazolni kell továbbá a termék minden komponensének hatásosságát vagy relatív ártalmatlanságát. Mivel a TCM készítmények jelentős része étrend-kiegészítőként kerül eladásra, orvosi célra való alkalmazásukat visszamenőleg szinte lehetetlen bizonyítani.[lxxiii] A TCM termékek európai piacra történő bevezetésének komoly nehézségeit jelzi, hogy a 2011. május 30-ai határidő lejártáig mindössze egy készítményt sikerült ezzel az eljárással forgalomba helyezni.[lxxiv]

A hagyományos kínai orvoslás fejlesztésében rejlő paradoxon

A kínai szakértők aggodalmukat fejezték ki a regisztráció óriási költsége és sikertelensége miatt, mely véleményük szerint nemcsak az európai TCM klinikák eszköztárának kifogyását, de a kínai gyógynövénypiacba vetett bizalmat is negatívan befolyásolja. Ennél is komolyabb problémát jelent azonban, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak való megfelelési kényszer felhígítja Kína több ezer éves kulturális örökségét. Ha a két orvoslás egymásra gyakorolt hatását mérlegre helyeznénk, egyértelműen a modern orvostudomány nyomná a nagyobb súlyt. A hagyományos kínai orvoslás egyre nagyobb mértékben támaszkodik a nyugati orvoslásra, miközben folyamatosan távolodik fogalmainak valódi jelentéséről.

 A feloldhatatlan problémát maguk a kínai orvoslást gyakorló szakemberek is jól érzékelik. Yang Fenglin, aki három évtizednyi tapasztalatot tudhat maga mögött, úgy érzi, hogy mióta a TCM a modern orvostudományhoz igazodik, se nem igazán hagyományos, se nem igazán kínai. Véleménye szerint a kínai orvoslásra a pusztulás vár, ha tovább erőltetik iparosítását. He Ruifang, Gansu tartomány Második Népi Kórházának[lxxv] alelnöke ugyancsak kifejezte aggodalmát, amikor úgy fogalmazott, hogy: „Ha minden hagyományos előírásokon alapuló gyógykezelésnek klinikai vizsgálatokon kéne átesnie, olyan sokáig kéne várnunk, hogy elveszítenénk értékes örökségünket.” A TCM jövőjével kapcsolatos pesszimizmus a fiatal generáció körében is megjelenik, a huszonnyolc éves Samuel Tan például úgy véli, hogy napjainkban nagyon ritkán lehet olyan szakemberrel találkozni, aki igazán érti a hagyományos kínai orvoslás módszereit.[lxxvi]

Konklúzió

Kínának nem titkolt célja, hogy hagyományos orvoslásán keresztül folytasson „go global” politikát, mely jól illeszkedik a kínai soft power politika természetébe és céljaiba. A hagyományos kínai orvoslás, melyre a 20. század elején a leáldozás időszaka várt, mára hatalmas iparággá nőtte ki magát. Fejlesztése és terjesztése kulturális, politikai és gazdasági érdek Peking számára, így a vezetés igyekszik érvényt szerezni hagyományos orvoslásának a nyugati világban. Ez azonban úgysem bizonyul könnyű feladatnak, hogy a TCM modern orvostudománnyal való egyenrangú és integratív módon történő alkalmazásának több évtizedes hagyománya van Kínában.

A modern orvostudomány a 19. században komoly paradigmaváltáson ment keresztül, részletes előírási és szabályozási folyamatot indítva el a nyugati világban. A kínai medicina többször megújulva ugyan, de mindig a régi keretek között fejlődött, gátat szabva ezzel nemzetközi térnyerésének. Kínának tehát először hazájában, a nemzetközi szabályozások implementálásával kell megteremtenie azt a környezetet a TCM számára, mely megfelelő ahhoz, hogy a gyakorlatot a nyugati egészségügyi rendszerbe is integrálni lehessen. Ennek nyomán egy olyan mindenre kiterjedő szabályozási folyamat vette kezdetét Kínában, mely a Nyugat és így az Európai Unió elvárásainak való megfelelés irányába hat. A láthatóság növelése és a megnyerés különböző szervezetek támogatásán, felsőoktatási csereprogramok kidolgozásán, rendezvények lebonyolításán és diplomáciai látogatásokon keresztül zajlik, de az Egészségügyi Világszervezet által a kínai orvoslásnak egyfajta felülről támogatott csatornája is nyílt.

A hagyományos kínai orvoslás és a mögötte álló kínai soft power politika sikeresnek mondható abban az értelemben, hogy a nyugati világ egyre szélesebb tömegeit hódítja meg. Sokan vélik úgy, hogy a modern orvoslás apránként szimpla üzletté válik ahelyett, hogy a betegek gyógyítására koncentrálna. Kína erejét jelzi, hogy a WHO felkarolta a hagyományos kínai orvoslást, az Európai Unió és tagállamai egyre kevésbé hagyhatják figyelmen kívül szerepét, a jogalkotók, valamint a gyógyszer- és élelmiszeripar résztvevői pedig kénytelenek a növekvő fogyasztói igényekhez alkalmazkodni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne állnának komoly akadályok a kínai orvoslás útjában. A TCM-et szabályozó folyamat kezdetét vette ugyan, de a részleges eredményeket leszámítva a legtöbb kérdésben egyelőre sem irányelvek, sem állásfoglalások nem születtek. Nemcsak a terminológiák eltérő értelmezése, de a már kialakult európai rendszerek összeegyeztethetetlensége is megnehezíti az egybehangzó álláspontok kialakítását. A fejlődő szabályozás ellenére Kína sok esetben nemcsak elvi korlátokba ütközik, de a gyakorlati problémákat sem képes felszámolni. Így pedig aligha lehet választ adni arra, hogy milyen módon lehet létjogosultsága a kínai orvoslásnak a 21. század egészségügyi rendszerében.

A korlátok egy része idővel leküzdhető ugyan, van azonban valami, aminek a TCM sosem fog tudni megfelelni, és ami egyúttal veszélyt jelent számára: a bizonyítékokon alapuló orvostudomány. A nyugati orvoslás bírálata nem teszi semmissé a kínai medicina kritikáit, legfőképp azt nem, hogy hatékonyságát a modern orvostudomány eszközeivel nem lehet bizonyítani. A TCM első számú problémája még mindig abban rejlik, hogy ha a két orvoslás gyakorlatát nem is lenne nehéz összeegyeztetni, a mögöttük álló filozófiai rendszert nem lehet egymás aspektusából megmagyarázni. A kínai orvoslás nem tudja magát elfogadtatni a modern orvoslással, ezért sokszor úgy próbál kibúvót találni a bizonyítás követelménye alól, hogy annak félreértelmezésével és helytelen vizsgálatával vádolja a tudományt.

Miközben a kínai medicina a nyugati orvoslás gyengeségeire apellálva próbál magának érvényt szerezni, fejlődését is tőle reméli. A TCM képtelen lenne a nyugati orvostudomány ismérvein alapuló modernizáció nélkül életben maradni, melyre így egyre nagyobb mértékben támaszkodik. Ez azonban nemcsak másodlagosságát erősíti, de eredetét is veszélyezteti. Bár a kínai orvoslás nem tart ott, hogy kihúzzák lába alól több ezer éves filozófiai rendszerét és kulturális örökségét, nyilvánvaló, hogy nem tud kiszabadulni a modern orvostudomány árnyékából. Jelenléte Európában folyamatosan nő, de a nyugati orvoslás egyértelműen nagyobb hatást gyakorol rá, mint fordítva. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a hagyományos kínai orvoslásnak legfőképp pont az szab gátat, mely legitimálhatná jelenlétét a 21. század egészségügyi rendszerében.

 

Szerző: Mogyorósi Alexandra

 

Irodalomjegyzék

2016 Top Markets Report Pharmaceuticals: Country Case Study. U.S. Department of Commerce, International Trade Administration. Letöltve innen: https://www.trade.gov/topmarkets/pdf/Pharmaceuticals_China.pdf

Alternative Medicine. In: Asia-Pacific Biotech News, 2001; Vol 5., No 24. 672-973.

CAI, Yiwen: Chinese Medicine Law Stirs Debate Between Scholars and Skeptics. In: Sixth Tone, 2016.11.07. http://www.sixthtone.com/news/1522/traditional-medicine-law-stirs-debate-between-scholars-and-skeptics (2019.01.22.)

CAM use in Europe – The patient’s perspective. Part I: A systematic literature review of CAM prevalence in EU. Final Report of CAMbrella Work Package 4, Brussels, 2012. Letöltve innen: http://camdoc.eu/Pdf/CAMbrella-WP4-part_1final.pdf (2019.01.14.)

CHI, Dehua: China’s elderly population to peak at half a billion in 2050. In: GBTimes, 2018.07.20. https://gbtimes.com/chinas-elderly-population-to-peak-at-half-a-billion-in-2050 (2018.01.11.)

China adopts law on traditional medicine. In: China.org.cn, 2016.12.26. http://china.org.cn/china/2016-12/26/content_39982656.htm (2018.12.17.)

China has 4,238 TCM hospitals. In: Xinhua, 2018.03.18. http://www.xinhuanet.com/english/2018-03/18/c_137048033.htm (2018.12.17.)

China Statistical Yearbook, 2017. Output of Industrial Products. The People’s Republic of China, National Bureau of Statistics of China. Letöltve innen: http://www.stats.gov.cn/tjsj/ndsj/2017/html/EN1312.jpg (2018.12.18.)

China’s TCM industry grows 20%. In: China daily, 2017.11.24. http://www.chinadaily.com.cn/business/2017-11/24/content_34927828.htm (2018.12.18.)

CODY, Abbey: New law sparks debate over future of traditional Chinese medicine. In: CNN, 2017.06.30. https://edition.cnn.com/2017/06/29/health/china-new-law-traditional-chinese-medicine-tcm/index.html (2019.01.16.)

Community Research and Development Information Service: Final Report Summary – GP-TCM (Good Practice in Traditional Chinese Medicine research in the post-genomic era). Founded under FP7-HEALTH of the European Commission, Brussels, 2013. Letöltve innen: http://cordis.europa.eu/result/rcn/57679_en.pdf

CURRAN, James: The Yellow Emperor’s Classic of Internal Medicine. In: BMJ, 2008; 336(7647): 777.

CYRANOSKI, David: Why Chinese medicine is heading for clinics around the world. In: Nature, 2018.09.26. https://www.nature.com/articles/d41586-018-06782-7 (2018.12.17.)

CSUPOR, Dezső – SZENDREI, Kálmán: Gyógynövény-eredetű termékek és jogi szabályozásuk hazánkban és a világ más részein. Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, Szeged, 2010. Letöltve innen: http://www.hermanottointezet.hu/sites/default/files/Gyogynoveny-eredetu_termekek_es_jogi_szabalyozasuk_hazankban_es_a_vilag_mas_reszein_2.doc.

DOBOS, Gustav – TAO, Iven: The Model of Western Integrative Medicine: The Role of Chinese Medicine. In: Chinese Journal of Integrative Medicine, 2011 Jan; 17(1):11-20.

FÖLDVÁRI, Zsuzsa: Hol szúr? In: HVG, 2014.01.02. https://hvg.hu/hetilap/2014.01/201401_hol_szur (2019.01.21.)

Full text: Traditional Chinese Medicine in China. The State Council Information Office of the People’s Republic of China, 2016. http://www.scio.gov.cn/zfbps/32832/Document/1534710/1534710.htm (2019.01.17.)

GARVEY, Marey: The Body of Chinese Medicine and Contemporary Practice. Thesis for the degree of Doctor of Philosophy in International Studies, Sydney, 2011. Letöltve innen: https://opus.lib.uts.edu.au/bitstream/10453/24130/2/02whole.pdf

Globalising Chinese Medicine. In: Science in Society. http://www.i-sis.org.uk/GCM1.php (2019.01.14.)

GOCH, Kelly: Report: global medicine spending projected to exceed $1.4 trillion in 2022. In: Becker’s Hospital CFO Riport, 2018.03.13. https://www.beckershospitalreview.com/finance/report-global-medicine-spending-projected-to-reach-1-4t-in-2022.html (2018.12.18.)

GORSKI, David: „Integrative” medicine versus „alternative” medicine. In: Science-Based Medicine, 2016.05.15. https://sciencebasedmedicine.org/integrative-medicine-versus-alternative-medicine/ (2019.01.18.)

HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359.

HEGYI, Gabriella: A Pécsi Tudományegyetemen megnyílt a Konfuciusz Intézet. In: Pharmindex Online, 2015.10.20. https://www.pharmindex-online.hu/hirek/a-pecsi-tudomanyegyetemen-megnyilt-a-konfuciusz-intezet (2019.01.17.)

HEPENG, Jia: Traditional Chinese medicines hampered by EU regulations. In: Chemistry World, 2011.06.10. https://www.chemistryworld.com/news/traditional-chinese-medicines-hampered-by-eu-regulations/3004040.article (2019.01.21.)

Huang Di Nei Jing 《黄帝内经》 (Yellow Emperor’s Inner Canon). In: UNESCO homepage http://www.unesco.org/new/en/communication-and-information/memory-of-the-world/register/full-list-of-registered-heritage/registered-heritage-page-4/huang-di-nei-jing-yellow-emperors-inner-canon/ (2019.01.10.)

KABBA, Anand: World Federation of Chinese Medicine Societies and EUROTCM Update. In: Acupuncture Today, 2003; Vol 4., Issue 12. https://www.acupuncturetoday.com/mpacms/at/article.php?id=28344 (2019.01.17.)

Komplementer Medicina – A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása. In: Ideggyógyászati Szemle, 2011; 64.(11-12.) szám; 409-416.

Law on Licensed Doctors of the People’s Republic of China. Central People’s Government of People’s Republic of China. http://www.npc.gov.cn/englishnpc/Law/2007-12/11/content_1383574.htm (2019.01.11.)

Legal status and regulation of CAM in Europe. Final report of CAMbrella Work Package 2, Brussels, 2012. Letöltve innen: https://cam-europe.eu/wp-content/uploads/2018/09/CAMbrella-WP2-part_1final.pdf pp.2-3.

LEUDI, Jeremy: The Self-Strengthening Movement: 19th Century Qing China, Confucianism and Sino-Occidental Interaction. In: Jeremileudi.com, 2016.11.03. http://www.jeremyluedi.com/research-papers/2016/11/3/tiyong-the-self-strengthening-movement-19th-century-qing-china-confucianism-and-sino-occidental-interaction (2019.01.11.)

LIN, Annie Xianghong (et al.): Internationalization of traditional Chinese medicine: current international market, internationalization challenges and prospective suggestions. In: Chinese Medicine, 2018; 13(1):9.

LIU, Zhihua: TCM exports up as local firms ride B&R Initiative. In: China daily, 2018.08.27. http://africa.chinadaily.com.cn/a/201808/27/WS5b8368a1a310add14f387f0e.html (2019.01.07.)

MENGSHI, Claire – JEE, Le: Traditional Chinese Medicine: Surging International Interest and a Shifting Educational Landscape in China. In: World Education News and Reviews, 2016.12.06. https://wenr.wes.org/2016/12/traditional-chinese-medicine-surging-international-interest-shifting-educational-landscape-china (2019.01.11.)

Navigátor, 2015. április 1. Pécsi Tudományegyetem, Universitas Televízió. http://univtv.pte.hu/videok/2015_aprilis_1 (2019.01.17.)

ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit – YU, Funian – HORÁTH, Ildikó: A hagyományos kínai orvoslás magyarországi szabályozásának egyes problémái és lehetséges megoldásai az Egyesült Királyság példáján keresztül. In: Orvosi Hetilap, 2014; 155.(15.) szám; 575-581.

ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit: A hagyományos kínai orvoslás elméleti háttere és alkalmazása Kínában. In: Orvosi Hetilap, 2012; 153.(19.) szám; 723-731.

ORAVECZ, Márk: A hagyományos kínai orvoslás klinikai hatásossága. In: Motesz Magazin, 2010; XVIII.(2.) szám; 55-59.

PALMER, James: Do some harm. In: Aeon, 2013.06.13. https://aeon.co/essays/traditional-chinese-medicine-needs-its-own-revolution (2019.01.16.)

QIAN, Jia: Traditional Chinese Medicine Could Make “Health for One” True. Institute of Scientific and Technical Information, Beijing, 2005. Letöltve innen: https://www.who.int/intellectualproperty/studies/trad_med_healthforone/en/

SCHROEDER, Teresa: Chinese Regulation of Traditional Chinese Medicine in the Modern World: Can the chinese effectively profit from one of their most valuable cultural resources? In: Pacific Rim Law & Policy Journal, 2002; Vol 11., No 3. 687-716.

SHAN, Juan: Nopel Prize ’to spur TCM development’. In: China Daily, 2015.12.11. http://www.chinadaily.com.cn/china/2015-12/11/content_22686810.htm (2019.01.16.)

STURMAN, Catherine: Traditional Chinese Medicine (TCM) is on the rise. In: Global Healthcare, 2017.07.01. https://www.healthcareglobal.com/public-health/traditional-chinese-medicine-tcm-rise (2019.01.15.)

Szándéknyilatkozatot írtak alá egy hagyományos kínai gyógyászati központ budapesti létrehozásáról. Parlamenti Államtitkárság, Magyarország Kormánya, 2016.05.26. http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/parlamenti-allamtitkarsag/hirek/szandeknyilatkozatot-irtak-ala-egy-hagyomanyos-kinai-gyogyaszati-kozpont-budapesti-letrehozasarol (2019.01.17.)

The Current State of TCM: TCM as Alternative Medicine. In: Acupuncture & Massage College, 2017.101.18. https://www.amcollege.edu/blog/current-state-of-tcm (2019.01.18.)

Traditional Chinese medicine exports rebound in 2017. In: China daily, 2018.07.31. http://www.chinadaily.com.cn/a/201807/31/WS5b5ff887a31031a351e91370.html (2018.12.18.)

Traditional Chinese Medicine goes global. In: The People’s Republic of China, The State Council, 2016.09.07. http://english.gov.cn/news/top_news/2016/09/07/content_281475435776586.htm (2018.12.08.)

Traditional, complementary and integrative medicine. In: World Health Organisation. https://www.who.int/traditional-complementary-integrative-medicine/about/en/ (2019.01.18.)

WHO Traditional Medicine Strategy 2014-2023. World Health Organization, Geneva, 2013.

WHORTON, James: Countercultural Healing: A Brief History of Alternative Medicine in America. In: PBS, 2003.11.04. https://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/altmed/clash/history.html (2019.01.18.)

Why China’s traditional medicine boom is dangerous. In: The Economist, 2017.09.01. https://www.economist.com/china/2017/09/01/why-chinas-traditional-medicine-boom-is-dangerous (2018.12.17.)

Végjegyzet

[i] Az orvosi feljegyzések gyűjteménye, mely valamikor időszámításunk előtt az 5-3. század között keletkezett, szisztematikus dokumentálása az emberi szervezet felépítésének, kórtannak, filozófiának, diagnosztikai és kezelési eljárásoknak.

[ii] CURRAN, James: The Yellow Emperor’s Classic of Internal Medicine. In: BMJ, 2008; 336(7647): 777. pp.777.

[iii] LEUDI, Jeremy: The Self-Strengthening Movement: 19th Century Qing China, Confucianism and Sino-Occidental Interaction. In: Jeremileudi.com, 2016.11.03. http://www.jeremyluedi.com/research-papers/2016/11/3/tiyong-the-self-strengthening-movement-19th-century-qing-china-confucianism-and-sino-occidental-interaction (2019.01.11.)

[iv] GARVEY, Marey: The Body of Chinese Medicine and Contemporary Practice. Thesis for the degree of Doctor of Philosophy in International Studies, Sydney, 2011. Letöltve innen: https://opus.lib.uts.edu.au/bitstream/10453/24130/2/02whole.pdf pp.6-7.

[v] DOBOS, Gustav – TAO, Iven: The Model of Western Integrative Medicine: The Role of Chinese Medicine. In: Chinese Journal of Integrative Medicine, 2011 Jan; 17(1):11-20. pp.11.

[vi] QIAN, Jia: Traditional Chinese Medicine Could Make “Health for One” True. Institute of Scientific and Technical Information, Beijing, 2005. Letöltve innen: https://www.who.int/intellectualproperty/studies/trad_med_healthforone/en/ pp.14-16.

[vii] CHI, Dehua: China’s elderly population to peak at half a billion in 2050. In: GBTimes, 2018.07.20. https://gbtimes.com/chinas-elderly-population-to-peak-at-half-a-billion-in-2050 (2018.01.11.)

[viii] 2016 Top Markets Report Pharmaceuticals: Country Case Study. U.S. Department of Commerce, International Trade Administration. Letöltve innen: https://www.trade.gov/topmarkets/pdf/Pharmaceuticals_China.pdf pp.1.

[ix] Why China’s traditional medicine boom is dangerous. In: The Economist, 2017.09.01. https://www.economist.com/china/2017/09/01/why-chinas-traditional-medicine-boom-is-dangerous (2018.12.17.)

[x] China has 4,238 TCM hospitals. In: Xinhua, 2018.03.18. http://www.xinhuanet.com/english/2018-03/18/c_137048033.htm (2018.12.17.)

[xi] MENGSHI, Claire – JEE, Le: Traditional Chinese Medicine: Surging International Interest and a Shifting Educational Landscape in China. In: World Education News and Reviews, 2016.12.06. https://wenr.wes.org/2016/12/traditional-chinese-medicine-surging-international-interest-shifting-educational-landscape-china (2019.01.11.)

[xii] Law on Licensed Doctors of the People’s Republic of China. Central People’s Government of People’s Republic of China. http://www.npc.gov.cn/englishnpc/Law/2007-12/11/content_1383574.htm (2019.01.11.)

[xiii] China’s TCM industry grows 20%. In: China daily, 2017.11.24. http://www.chinadaily.com.cn/business/2017-11/24/content_34927828.htm (2018.12.18.)

[xiv] Traditional Chinese Medicine goes global. In: The People’s Republic of China, The State Council, 2016.09.07. http://english.gov.cn/news/top_news/2016/09/07/content_281475435776586.htm (2018.12.08.)

[xv] GOCH, Kelly: Report: global medicine spending projected to exceed $1.4 trillion in 2022. In: Becker’s Hospital CFO Riport, 2018.03.13. https://www.beckershospitalreview.com/finance/report-global-medicine-spending-projected-to-reach-1-4t-in-2022.html (2018.12.18.)

[xvi] 2016 Top Markets Report Pharmaceuticals: Country Case Study. U.S. Department of Commerce, International Trade Administration, 2016. Letöltve innen: https://www.trade.gov/topmarkets/pdf/Pharmaceuticals_China.pdf pp.1.

[xvii]China Statistical Yearbook, 2017. Output of Industrial Products. The People’s Republic of China, National Bureau of Statistics of China. Letöltve innen: http://www.stats.gov.cn/tjsj/ndsj/2017/html/EN1312.jpg (2018.12.18.)

[xviii] STURMAN, Catherine: Traditional Chinese Medicine (TCM) is on the rise. In: Global Healthcare, 2017.07.01. https://www.healthcareglobal.com/public-health/traditional-chinese-medicine-tcm-rise (2019.01.15.)

[xix] Traditional Chinese medicine exports rebound in 2017. In: China daily, 2018.07.31. http://www.chinadaily.com.cn/a/201807/31/WS5b5ff887a31031a351e91370.html (2018.12.18.)

[xx] LIU, Zhihua: TCM exports up as local firms ride B&R Initiative. In: China daily, 2018.08.27. http://africa.chinadaily.com.cn/a/201808/27/WS5b8368a1a310add14f387f0e.html (2019.01.07.)

[xxi] ORAVECZ, Márk: A hagyományos kínai orvoslás klinikai hatásossága. In: Motesz Magazin, 2010; XVIII.(2.) szám; 55-59. pp.56.

[xxii] Globalising Chinese Medicine. In: Science in Society. http://www.i-sis.org.uk/GCM1.php (2019.01.14.)

[xxiii] ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit: A hagyományos kínai orvoslás elméleti háttere és alkalmazása Kínában. In: Orvosi Hetilap, 2012; 153.(19.) szám; 723-731. pp.724-726.

[xxiv] CAM use in Europe – The patient’s perspective. Part I: A systematic literature review of CAM prevalence in EU. Final Report of CAMbrella Work Package 4, Brussels, 2012. Letöltve innen: http://camdoc.eu/Pdf/CAMbrella-WP4-part_1final.pdf (2019.01.14.) pp.26-28.

[xxv] Globalising Chinese Medicine. In: Science in Society. http://www.i-sis.org.uk/GCM1.php (2019.01.14.)

[xxvi] Globalising Chinese Medicine. In: Science in Society. http://www.i-sis.org.uk/GCM1.php (2019.01.14.)

[xxvii] A soft power olyan befolyást alakító tényezők növelésére és erősítésére törekszik, amelyek az országot kívánatossá és követendő példává teszik. Egyfajta képesség arra, hogy fegyveres erő nélkül, mások preferenciát feltérképezve érje el az ország azt, hogy más országok ugyanazt akarják, amit ő akar.

[xxviii] CYRANOSKI, David: Why Chinese medicine is heading for clinics around the world. In: Nature, 2018.09.26. https://www.nature.com/articles/d41586-018-06782-7 (2018.12.17.)

[xxix] A kínai soft power értelmezését és természetét, valamint a hagyományos kínai orvoslás abba való illeszkedését „A hagyományos kínai orvoslás Afrikában” című elemzés bővebben tárgyalja.

[xxx] LIN, Annie Xianghong (et al.): Internationalization of traditional Chinese medicine: current international market, internationalization challenges and prospective suggestions. In: Chinese Medicine, 2018; 13(1):9. pp.1.

[xxxi] Alternative Medicine. In: Asia-Pacific Biotech News, 2001; Vol 5., No 24. 672-973. pp.672.

[xxxii] State Administration of Traditional Chinese Medicine State

[xxxiii] SCHROEDER, Teresa: Chinese Regulation of Traditional Chinese Medicine in the Modern World: Can the chinese effectively profit from one of their most valuable cultural resources? In: Pacific Rim Law & Policy Journal, 2002; Vol 11., No 3. 687-716. pp.687-670.

[xxxiv] CODY, Abbey: New law sparks debate over future of traditional Chinese medicine. In: CNN, 2017.06.30. https://edition.cnn.com/2017/06/29/health/china-new-law-traditional-chinese-medicine-tcm/index.html (2019.01.16.)

[xxxv] China adopts law on traditional medicine. In: China.org.cn, 2016.12.26. http://china.org.cn/china/2016-12/26/content_39982656.htm (2018.12.17.)

[xxxvi] State Council

[xxxvii] PALMER, James: Do some harm. In: Aeon, 2013.06.13. https://aeon.co/essays/traditional-chinese-medicine-needs-its-own-revolution (2019.01.16.)

[xxxviii] GARVEY, Marey: The Body of Chinese Medicine and Contemporary Practice. Thesis for the degree of Doctor of Philosophy in International Studies, Sydney, 2011. Letöltve innen: https://opus.lib.uts.edu.au/bitstream/10453/24130/2/02whole.pdf (2019.01.16.) pp.10-11.

[xxxix] SCHROEDER, Teresa: Chinese Regulation of Traditional Chinese Medicine in the Modern World: Can the chinese effectively profit from one of their most valuable cultural resources? In: Pacific Rim Law & Policy Journal, 2002; Vol 11., No 3. 687-716. pp.697-698.

[xl] MENGSHI, Claire – JEE, Le: Traditional Chinese Medicine: Surging International Interest and a Shifting Educational Landscape in China. In: World Education News and Reviews, 2016.12.06. https://wenr.wes.org/2016/12/traditional-chinese-medicine-surging-international-interest-shifting-educational-landscape-china (2019.01.11.)

[xli] Full text: Traditional Chinese Medicine in China. The State Council Information Office of the People’s Republic of China, 2016. http://www.scio.gov.cn/zfbps/32832/Document/1534710/1534710.htm (2019.01.17.)

[xlii] Navigátor, 2015. április 1. Pécsi Tudományegyetem, Universitas Televízió. http://univtv.pte.hu/videok/2015_aprilis_1 (2019.01.17.)

[xliii] HEGYI, Gabriella: A Pécsi Tudományegyetemen megnyílt a Konfuciusz Intézet. In: Pharmindex Online, 2015.10.20. https://www.pharmindex-online.hu/hirek/a-pecsi-tudomanyegyetemen-megnyilt-a-konfuciusz-intezet (2019.01.17.)

[xliv] Szándéknyilatkozatot írtak alá egy hagyományos kínai gyógyászati központ budapesti létrehozásáról. Parlamenti Államtitkárság, Magyarország Kormánya, 2016.05.26. http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/parlamenti-allamtitkarsag/hirek/szandeknyilatkozatot-irtak-ala-egy-hagyomanyos-kinai-gyogyaszati-kozpont-budapesti-letrehozasarol (2019.01.17.)

[xlv] WHO Traditional Medicine Strategy 2014-2023. World Health Organization, Geneva, 2013.

[xlvi] International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems (ICD)

[xlvii] CYRANOSKI, David: Why Chinese medicine is heading for clinics around the world. In: Nature, 2018.09.26. https://www.nature.com/articles/d41586-018-06782-7 (2019.01.17.)

[xlviii] KABBA, Anand: World Federation of Chinese Medicine Societies and EUROTCM Update. In: Acupuncture Today, 2003; Vol 4., Issue 12. https://www.acupuncturetoday.com/mpacms/at/article.php?id=28344 (2019.01.17.)

[xlix] Community Research and Development Information Service: Final Report Summary – GP-TCM (Good Practice in Traditional Chinese Medicine research in the post-genomic era). Founded under FP7-HEALTH of the European Commission, Brussels, 2013. Letöltve innen: http://cordis.europa.eu/result/rcn/57679_en.pdf pp.1-3.

[l] Legal status and regulation of CAM in Europe. Final report of CAMbrella Work Package 2, Brussels, 2012. Letöltve innen: https://cam-europe.eu/wp-content/uploads/2018/09/CAMbrella-WP2-part_1final.pdf pp.2-3.

[li] Traditional, complementary and integrative medicine. In: World Health Organisation. https://www.who.int/traditional-complementary-integrative-medicine/about/en/ (2019.01.18.)

[lii] The Current State of TCM: TCM as Alternative Medicine. In: Acupuncture & Massage College, 2017.101.18. https://www.amcollege.edu/blog/current-state-of-tcm (2019.01.18.)

[liii] WHORTON, James: Countercultural Healing: A Brief History of Alternative Medicine in America. In: PBS, 2003.11.04. https://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/altmed/clash/history.html (2019.01.18.)

[liv] GORSKI, David: „Integrative” medicine versus „alternative” medicine. In: Science-Based Medicine, 2016.05.15. https://sciencebasedmedicine.org/integrative-medicine-versus-alternative-medicine/ (2019.01.18.)

[lv] ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit: A hagyományos kínai orvoslás elméleti háttere és alkalmazása Kínában. In: Orvosi Hetilap, 2012; 153.(19.) szám; 723-731. pp.723.

[lvi] Komplementer Medicina – A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása. In: Ideggyógyászati Szemle, 2011; 64.(11-12.) szám; 409-416. pp.409.

[lvii] ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit: A hagyományos kínai orvoslás elméleti háttere és alkalmazása Kínában. In: Orvosi Hetilap, 2012; 153.(19.) szám; 723-731. pp.729-730.

[lviii] ORAVECZ, Márk: A hagyományos kínai orvoslás klinikai hatásossága. In: Motesz Magazin, 2010; XVIII.(2.) szám; 55-59. pp.56-58.

[lix] Komplementer Medicina – A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása. In: Ideggyógyászati Szemle, 2011; 64.(11-12.) szám; 409-416. pp.412-413.

[lx] HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359. pp.350-351.

[lxi] HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359. pp.353.

[lxii] HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359. pp.355.

[lxiii] HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359. pp.355-358.

[lxiv] ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit: A hagyományos kínai orvoslás elméleti háttere és alkalmazása Kínában. In: Orvosi Hetilap, 2012; 153.(19.) szám; 723-731. pp.730.

[lxv] ORAVECZ, Márk – MÉSZÁROS, Judit – YU, Funian – HORÁTH, Ildikó: A hagyományos kínai orvoslás magyarországi szabályozásának egyes problémái és lehetséges megoldásai az Egyesült Királyság példáján keresztül. In: Orvosi Hetilap, 2014; 155.(15.) szám; 575-581. pp.576-578.

[lxvi] Kivételt jelent ez alól például az Egyesült Királyság, ahol a külföldön végzett TCM-orvosoknak mindössze diplomájuk hiteles fordítását és egy ekvivalencia-oklevelet kell benyújtaniuk a General Medical Councilhoz. Amennyiben tanulmányi kivonatuk megfelel a hazai képzésnek, már csak egy középfokú angol nyelvvizsga-bizonyítvány szükséges a praktizáláshoz.

[lxvii] FÖLDVÁRI, Zsuzsa: Hol szúr? In: HVG, 2014.01.02. https://hvg.hu/hetilap/2014.01/201401_hol_szur (2019.01.21.)

[lxviii] Magyarországon a kínai orvosi képzés nem éri el a 300 órát.

[lxix] HEGYI, Gabriella – FONNEBO, Vinjar – FALKENBERG, Torkel – HÖK, Johanna – WIESER, Solveig: A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában. In: Lam Tudomány, 2013; 23. (7–8.) szám; 350–359. pp.356.

[lxx] CSUPOR, Dezső – SZENDREI, Kálmán: Gyógynövény-eredetű termékek és jogi szabályozásuk hazánkban és a világ más részein. Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, Szeged, 2010. Letöltve innen: http://www.hermanottointezet.hu/sites/default/files/Gyogynoveny-eredetu_termekek_es_jogi_szabalyozasuk_hazankban_es_a_vilag_mas_reszein_2.doc.  pp.4-5.

[lxxi] Why China’s traditional medicine boom is dangerous. In: The Economist, 2017.09.01. https://www.economist.com/china/2017/09/01/why-chinas-traditional-medicine-boom-is-dangerous (2019.01.09.)

[lxxii] LIN, Annie Xianghong (et al.): Internationalization of traditional Chinese medicine: current international market, internationalization challenges and prospective suggestions. In: Chinese Medicine, 2018; 13(1):9. pp.2-4.

[lxxiii] HEPENG, Jia: Traditional Chinese medicines hampered by EU regulations. In: Chemistry World, 2011.06.10. https://www.chemistryworld.com/news/traditional-chinese-medicines-hampered-by-eu-regulations/3004040.article (2019.01.21.)

[lxxiv] LIN, Annie Xianghong (et al.): Internationalization of traditional Chinese medicine: current international market, internationalization challenges and prospective suggestions. In: Chinese Medicine, 2018; 13(1):9. pp.3.

[lxxv] Gansu’s Second Provincial People’s Hospital

[lxxvi] CAI, Yiwen: Chinese Medicine Law Stirs Debate Between Scholars and Skeptics. In: Sixth Tone, 2016.11.07. http://www.sixthtone.com/news/1522/traditional-medicine-law-stirs-debate-between-scholars-and-skeptics (2019.01.22.)