Sajtófigyelés – 2019. március 4.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Vissza kellene-e fogadni az Iszlám Államhoz csatlakozott, de annak bukása után visszatérni vágyó külföldieket? – Daniel L. Byman, Brookings, 2019. február 21.
Nem térhet vissza az Egyesült Államokba az a nő, aki Szíriában csatlakozott az Iszlám Államhoz. Hoda Muthana ügye felveti a kérdést, hogy miként kell eljárnia a többi államnak hasonló esetekben.
Hoda Muthana New Jersey államban született, majd Alabamát 2014-ben elhagyva csatlakozott az Iszlám Államhoz. A terrorszervezet tagjaként rekrutációs feladatokat látott el, az évek folyamán pedig támadásokra buzdította társait a nyugati országok ellen. Most vissza szeretné terni az Egyesült Államokba – akár úgy is, hogy börtönbüntetés elé néz -, azonban Mike Pompeo amerikai külügyminiszter közleményben jelentette be, hogy a fiatal hölgynek nincs érvényes amerikai útlevele és beutazási vízuma, és nincs is joga amerikai útlevél kéréséhez.
A kérdés azért is nehéz, mert épp Donald Trump amerikai elnök sürgette arra európai szövetségeseit, hogy fogadják vissza az Iszlám Államhoz csatlakozott és elfogott állampolgáraikat. Egy Twitter-bejegyzésben azt is hozzátette, hogy amennyiben az európai országok nem tesznek lépéseket, a terrorszervezet elfogott tagjai szabadon lesznek engedve.
Az európai vezetők igyekeznek kifogásokat találni arra vonatkozólag, hogy miért ne fogadják vissza saját állampolgáraikat. Ez két szempontból is veszélyes: egyrészt pontosan tükrözi, hogy a fejlett országok mennyire felkészületlenek biztonságpolitikai szempontból. Hogyan tudna az Egyesült Államok egy valós invázióval szembenézni, ha egy olyan fiatal hölgy helyzetét sem sikerült megoldani, aki önként bíróság elé állna? Másrészt a foglyokat idővel elengedik, közülük pedig sokan illegálisan fognak tovább vándorolni. Ennek következtében a probléma nem oldódik meg, a hosszú távú veszélyek pedig növekedni fognak.
Az Egyesült Államoknak más hozzáállásra van szüksége. Olyan államként kell működnie, mely a jogrend fontosságát hirdetve példamutatóvá válik a többi ország számára. Eddig azonban a Trump-adminisztráció ebben kudarcot vallott.
Forrás: https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2019/02/21/the-wrong-decision-on-hoda-muthana/
A vietnámi fejlődési modell a Kim-Trump csúcstalálkozó kapcsán – David Dollar, Brookings, 2019. február 27.
A második Kim-Trump csúcstalálkozó során különösen fontos szerepet kapott a helyszín is. A házigazda országról értesülve sokak számára az úgynevezett „Vietnám-modell” jut eszébe, egyes észak-koreai hivatalnokok pedig szívesen követnék is azt.
Minden ország különbözik egymástól, így egy modellt nem lehet teljes mértékben lemásolni. Ennek ellenére van lehetőség tanulni egymástól, Vietnámtól pedig valóban megéri. Az ország különösen is sikeres fejlődő államnak tekinthető, ezt pedig mi sem jelzi jobban annál, hogy a mélyszegénység mértéke ötvenhárom százalékról három százalékra csökkent az elmúlt huszonöt évben.
A vietnámi gazdaság fő reformjai az 1980-as évek második felében kezdődtek. A reformok által nagyobb teret kaptak a magánkezdeményezések, nyitás történt a külföldi áruk és befektetések felé, illetve stabilizálódott az árszínvonal és a valutaárfolyam. Nagy változások történtek a mezőgazdaság terén is, a termelési teljesítmény pedig húsz százalékos növekedést mutatott az ezt követő időszakban. Egyre nagyobb gazdasági liberalizáció következett: nem volt például többé tilos rizs és rizstermékeket más államokba szállítani, ami Vietnám számára különösen is fontos, hisz az ország a világ harmadik legnagyobb exportőrévé vált. A külföldi befektetéseknek köszönhetően több mint tíz millió új munkahely született, idővel pedig egyre több ruhaipari és elektronikai vállalat választotta Vietnámot.
Észak-Korea más helyzetben van, mint korábban Vietnám volt. Ez többek között annak is köszönhető, hogy az ország sokkal inkább urbanizált, a földművesek száma pedig alacsony Vietnámhoz képest. Ennek ellenére sok a hasonlóság a két állam között, általánosságban pedig Észak-Koreának érdemes lenne követnie a modellt. Ehhez szükség lehet külső támogatásra is. David Dollar szerint itt az idő, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap komolyabban vizsgálni tudja az észak-koreai helyzetet. Amennyiben a távol-keleti ország államvezetése komolyan gondolja a gazdasági reformokat, nincs miért tartania szervezetek közeledésétől.
Felmerülnek azonban politikai kérdések is: nem könnyű úgy gazdasági fejlődést elérni, hogy demokratizációs folyamatok ne zajlódjanak le. Tajvanban és Dél-Koreában huszönöt év gazdasági növekedést követően jelentek meg igazán a demokratikus értékek, Kína és Vietnám azonban eddig nem mutattak hajlandóságot a politikai liberalizáció felé. Nehéz megállapítani, hogy Észak-Korea politikája miként változna gazdasági reformok következtében. Egy biztos: a vietnámi út által az emberek élete jelentősen könnyebb lenne.
Kim-Trump találkozó: eredmény nélkül – The Economist, 2019. február 28.
Az első csúcstalálkozót követően a hangulaton kívül nem sok minden változott. Ez mégis elég volt Donald Trump amerikai elnök számára, hogy kijelentse, sikerült elkerülni egy háborút Ázsiában, Észak-Korea pedig nem jelent többé nukleáris fenyegetést a világra.
Február 27-én és 28-án a két vezető újra találkozott egymással a vietnámi Hanoiban. Ezen alkalommal nagy volt a nyomás az amerikai elnökön, hogy konkrét eredményeket érjen el. Ennek ellenére üres kézzel távozott haza. Nem kérdés, hogy ez kudarcnak tekinthető, azonban még mindig jobb semmit nem kapni, mint mindent odaadni.
Az eseményt követő sajtótájékoztatóan Trump elmondta, az észak-koreai fél a szankciók teljes eltörléséért cserében csak részleges denuklearizációt vállalt volna. Azt is megemlítette, hogy Kim ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy nem kerül sor rakétatesztekre és nukleáris robbantásokra a közeljövőben. Az amerikai elnök szerint a találkozó baráti hangulatú volt, további tárgyalásokra és lépésekre pedig számítani lehet. Egyrészt a munkacsoportok folyamatosan tárgyalnak egymással, másrészt egy harmadik csúcstalálkozó sem kizárható – bár ennél több információ nem került nyilvánosságra róla.
A legfontosabb, hogy a vietnámi találkozó folytonosságot teremt. Az elmúlt egy év során csökkent a térségben érezhető feszültség, és nem került sor ballisztikus rakétakísérletekre sem. Ennek ellenére a denuklearizációt továbbra is különböző módon értelmezi a két fél: az Egyesült Államok Észak-Korea nukleáris leszerelését várja, Észak-Korea azonban a teljes félsziget denuklearizációját követeli, mindazt úgy, hogy az amerikai csapatok kivonuljanak Dél-Koreából.
Az amerikai Hírszerző Ügynökség konklúziója alapján az észak-koreai rezsim számára kritikusan fontos a nukleáris arzenál birtoklása. A fegyvergyártás továbbra sem állt le az országban, és valószínűleg addig nem is fog, amíg Észak-Korea követelései nem teljesülnek. Ennek ellenére Észak-Koreát jelenleg egy de facto tesztelési tilalom sújtja, ami mindenképp pozitívnak nevezhető. Egyrészt így nehezebb fejleszteniük, másrészt a szomszédos országokat sem tudják megfélemlíteni. Azt figyelembe véve, hogy Donald Trump elődjei milyen eredményeket értek el, a jelenlegi folyamatok nem is nevezhetőek rossznak.
Forrás: https://www.economist.com/leaders/2019/03/02/trump-and-kim-walk-away
Dél-Korea és Japán nem tudják maguk mögött hagyni a múltat – The Economist, 2019. február 28.
Száz évvel ezelőtt harminchárom koreai értelmiségi a japán gyarmatosítás ellen szólalt fel. Talán nem is gondolták volna, hogy ezt felkelések sorozata követi majd, mely eseményeken több mint nyolcszázezer koreai vett részt. A felkelések során legalább kilencszáz koreai vesztette életét, egy alkalommal pedig a rendőrség bezárta a tüntetőket egy templomba, majd leégette azt.
Dél-Korea elnöke, Moon Jae-in különösen is fontosnak tartja az 1919-es megmozdulásokra való megemlékezést. Számára a Li Szin Man vezette Ideiglenes Kormányzat megalakulása 1919 szeptemberében a modern Korea létrejöttének első momentuma. Olyan nagy lépés volt ez, mely talán a Köztársaság 1948-as létrejötténél is lényegesebb. Utóbbi ugyanis az amerikai befolyás által válhatott valóra, két évvel később pedig elkezdődött a Koreai háború. A japán diplomaták attól tartanak, hogy az évfordulós eseménysorozat rosszul érinti majd a kétoldalú kapcsolatokat.
Valójában már most sem jó a viszony. Az elmúlt időszakban egyre hevesebb a japán hadsereg által a 20. század első felében prostitúcióra kényszerített koreai nőkről szóló vita, de a kényszermunkára vont férfiak kárpótlása sem történt meg a koreai fél szerint. 2017-ben Puszan városában a koreaiak szobrot állítottak azoknak a nőknek az emlékére, akiket a második világháború alatt arra kényszerítettek, hogy a japán katonai bordélyokban dolgozzanak. Ezt követően Japán egy időre visszahívta a nagykövetét Dél-Koreából.
A legutóbbi konfliktus egy járőröző japán katonai repülő és egy dél-koreai hadihajó esetéről szólt. Japán azzal vádolta meg Dél-Koreát, hogy egy rombolója december 20-án célvezető radarjával követte a japán gépet. A déli fél ezt cáfolta, szerintük a romboló csak egy észak-koreai hajónak nyújtott segítséget. Ezt követően mindkét fél vizuális bizonyítékokkal próbálta igazolni álláspontját, ám konszenzusra nem jutottak.
Dél-Korea és Japán továbbra is partnerek, azonban a két ország közötti kapcsolat hullámzó. Ennek okai elsősorban a történelmi eseményekben keresendőek, ugyanis a két állam közötti konfliktusok évszázadokra nyúlnak vissza. Az Egyesült Államok a múltbeli sérelmek legyőzésére sürget egy jobb jövő érdekében. A múlt megértése és tisztázása nélkül azonban nehéz a jövőt formálni.
Az indiai-pakisztáni konfliktus: két acsarkodó atomhatalom – The Economist, 2019. február 28.
Az India és Pakisztán által is magáénak tartott Kasmír tartományban kiújultak az összecsapások. A két hadsereg támadólag lép fel egymással szemben, azt követően is, hogy Pakisztán visszaengedte Indiába a néhány napja lelőtt indiai harci gép pilótáját.
A jelenlegi feszültségek február közepén indultak. A Dzsais-e Mohamed csoport negyven indiai katonát ölt meg egy öngyilkosság merénylet során a Kasmír indiai részén. India úgy látja, Pakisztán nem tesz eleget az állítólagosan terrorszervezetekkel is kapcsolatban levő csoport megfékezése érdekében, ezért légi akciót indított önvédelmi célzattal.
Egyetlen félreértés komoly következményekhez vezet, ugyanis 1999 óta nem voltak ilyen jellegű feszültségek a két állam között. Akkoriban a Kasmír pakisztáni feléről indult fegyveresek szállták meg az indiai rész több stratégiai fontosságú pontját. Az India és Pakisztán közötti ellenségeskedés azonban évtizedekre nyúlik vissza: már az 1947-es felosztást követően konfliktus jött létre, majd több kasmíri válságot követően 1971-ben robbant ki az utolsó háború, mely következtében létrejött Banglades.
Narendra Modi motivációja egyszerű: a miniszterelnök úgy látja, hogy Pakisztán ígéretei ellenére nem lép fel a radikális csoportok ellen. A 2008-as mumbai terrortámadás közel 170 ember életét követelte, de a veszélyek továbbra is fennmaradtak. Imran Khan elismerte, hogy hosszú távon Pakisztánnak sok feladata van a probléma megoldását illetően, azonban ehhez párbeszédre van szükség Indiával.
Úgy tűnik, hogy rövid távon Modinak nagyobb a felelőssége. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy áprilisban választások elé néz. Az indiai politikus egész pályafutása során a tűzzel játszott: érdemes visszatekinteni többek között 2002-re, amikor a gudzsaráti lázadások következtében lemondásra kényszerült. A lázadások során tanúsított magatartása, majd muszlim ellenes retorikája végett számos kritikát kapott, de ma is egy rendkívül megosztó politikusnak tekinthető. Vajon mi lesz a következő lépése?
Forrás: https://www.economist.com/leaders/2019/02/28/india-and-pakistan-should-stop-playing-with-fire
A Szputnyik szerepe Törökországban – The Economist, 2019. február 28.
A Szputnyik News hírügynökséget Európában és az Egyesült Államokban Oroszország szócsövének tekintik. A Facebook nemrég azzal vádolta meg annak dolgozóit, hogy több tíz kamuprofilt létrehozva próbálták téves információval elárasztani a közösségi médiát. Emmanuel Macron francia elnök a befolyás és propaganda ügynökének nevezte a hírügynökséget. A Szputnyik mégis új olvasóközönségre talált: épp abban a Törökországban, ahol a sajtószabadság talán a leginkább csorbult az elmult években.
A szolgáltatás 2014 végén indult Törökországban egy honlap és rádióadás létrehozása által. Egy évvel később a törökök lelőttek egy orosz vadászgépet Szíria felett, a Szputynik pedig olyan tartalmakat jelentetett meg, melyek az Iszlám Állam és Törökország közötti üzleteket mutatták be be. A főként olajvásárlással kapcsolatos tranzakciókban Erdogan családja is közvetlenül érintett volt. Válaszként Törökország kötelezte az internetszolgáltatókat, hogy blokkolják a Szputynik oldalait. A tiltás Erdogan 2016-os oroszországi látogatásáig volt érvényben, ezt követően azonban a két ország közötti feszültség csökkent.
A hírügynökség ma is Oroszország szócsöveként működik Törökországban, azonban más stratégiával. Célja nem a török államvezetésről, hanem a nyugatról szóló provokatív cikkek és tartalmak publikálása.. Érdekesség, hogy 2016-ban még a törökök közel harmincöt százaléka tekintett veszélyként Oroszországra, ez 2018-ra tizenkét százalékra csökkent. Az Egyesült Államok esetében viszont a szám nagyot nőtt, negyvennégy százalékról hatvan százalékra.
Törökországban a sajtóorgánumok kilencven százaléka a kormányhoz közeli üzletemberek kezében van. Ahogy a BBC és a Deutsche Well törökországi szolgáltatásai, úgy a Szputynik is értékes lehet a sajtószabadság szempontjából. Napjainkban a hírügynökség mágnessé vált a munkanélküli török újságírók számára. Ahu Ozyurt veterán műsorvezető meglepetten tapasztalta, hogy bárkit meghívhat műsoraiba a Szputynik alkalmazottaként. Ez a török médiában szokatlan. De vajon mennyire nagy a gond Törökországban, ha épp Oroszországból érkezik a sajtószabadság?
Forrás: https://www.economist.com/europe/2019/03/02/a-russian-propaganda-outlet-prospers-in-turkey
