Kereskedelmi háború az USA és Kína között

2019. január 1-jével az amerikai-kínai kereskedelmi háború a 180. napjába lépett. Ugyanezen a napon már csak két hónap volt hátra a fegyverszünetből, ami haladékot ad a két ország kereskedelmi politikájának gyors rendezésére. Az alábbi elemzés arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Trump-adminisztráció gazdaságpolitikai ígéreteinek elkerülhetetlen következménye lehet-e kereskedelmi háború kirobbanása, vagy pedig a kínai sikeres felemelkedés által keltett évtizedes feszültség és globális hatalmi harc egy újabb pontjának lehetünk szemtanúi? A gazdasági szempontok mellett az elemzés figyelembe veszi a politikatudósok Kína és USA közötti feszültségre adott magyarázatait is.

Az elemzés célja, hogy betekintést adjon a kereskedelmi háború legfontosabb mozzanataiba, a 2000-es évek során a háború előzményeként értelmezhető amerikai-kínai gazdasági és politikai ellentétekbe, s a közelmúltból elsősorban a kezdeményező amerikai fél főbb lépéseibe és a kínai válaszokba. Emellett arra a kérdésre keresi a választ, hogyan magyarázható a kereskedelmi háború mint eszköz alkalmazása a kölcsönös függőségben működő világgazdaság színterén. A kereskedelmi háború kialakulását a különböző elméletek többféleképpen magyarázzák, ezért az elemzés összefoglalja a lehetséges alternatív magyarázatokat. Végül pedig kitekintést ad a háború lehetséges végkimeneteire is, különös tekintettel a két főszereplő ország nyereségeire és veszteségeire.

A kereskedelmi háborúk múltja és jelene

A kereskedelmi háború elsősorban a protekcionista gazdaságpolitika mellékhatásaként értelmezhető, melynek során a szektorok vagy országok közötti kereskedelem korlátozását alkalmazzák a belföldi gazdaság védelmének céljából.[1] A háború során a szembenálló országok az egymás áruira kivetett védővámokat újabb vámokkal viszonozzák. A kereskedelmi háború várt eredménye a hazai termelők pozíciójának megerősítése a nemzet- és világgazdaságban, egyúttal pedig az ellenfél gazdasági pozíciójának megrengetése és a győztes számára hasznos reformokra késztetése.

A kereskedelmi háború során a felek a vámok kivetésén kívül a valutamanipuláció eszközével is élhetnek, ami a kereskedelem emelkedő költségeit enyhítheti. A történelem nagyobb kereskedelmi háborúi közé tartozott az első világháború után bekövetkező valutaháború, melyet fokozódó nacionalizmus, majd végül erőszak és offenzívák követtek, amelyek a második világháborúban csúcsosodtak ki.[2] A korlátozó gazdasági fellépés államközi erőszakba fordulását más példák is megerősítik, így a Brit Birodalom és a Qing Birodalom által vívott ópiumháború kirobbanásához is hozzájárultak a gazdasági ellentétek.

A gazdasági ellentétekből kialakuló konfliktus alábbiakban elemzett mozzanataiból egy klasszikus kereskedelmi háború képe rajzolódik ki. Azonban az USA és Kína között kibontakozó konfliktus nem írható le mindössze két ország összecsapásaként, hiszen a nemzetközi piacok fokozott integrációja miatt a globális ellátási láncok átrendeződését is előidézheti egy elhúzódó csatározás. Erre utal az a kínai állami törekvés is, hogy az ország több iparágban globális vezető szerepre tegyen szert – a nyersanyagok birtoklásától kezdve a tervezésen át egészen a gyártásig – így például a high-tech szektorban, amit a „Made in China 2025” terv fémjelez.[3] A napjainkban zajló kereskedelmi háború így két nagyhatalom által a világgazdasági pozíciókért vívott harc, ami túlmutat a hagyományos protekcionista gazdaságpolitika keretein.

A háború előszele

A kereskedelmi háború témája már a 2000-es évek elején felmerült az amerikai politikában Kína nemzetközi gazdasági szerepvállalása kapcsán, hiszen a világgazdaságba frissen integrálódó ország rohamos fejlődése komoly kihívásokat vetített előre az új évezredre. Bill Clinton elnöksége alatt normalizálták a kínai-amerikai kereskedelmi viszonyokat, így a 90-es évek végén általános optimizmus övezte a nyitott gazdasági modell Kínába irányuló exportját. Azonban egyes hangok már ekkor felhívták a figyelmet Kína lépéseire, melyeket a globális gazdaság feletti minél nagyobb kontroll megszerzéséért tett. Robert Lighthizer, aki időközben a USA kereskedelmi képviselője lett, 2000-ben kelt véleménycikkében azt jósolta, hogy Kína idővel kereskedelmi nagyhatalommá fogja kinőni magát, ezzel pedig Amerika elveszíti majd a feldolgozóipari munkahelyeket.[4]

A kínai gazdaság által a 2000-es és 2010-es években produkált növekedési ütem még inkább aggodalomra adott okot az amerikai politikai szereplők számára, amint azt Robert Zoellick 2005-ös beszéde is kifejezte. Az akkori külügyminiszter-helyettes sürgette Kína nagyobb nemzetközi szerepvállalását, ami a rendszer „felelős résztvevőjeként” várta az ország együttműködését.[5] Így a világgazdaságba egyre jobban integrálódó és abból profitáló Kínát nagyobb nemzetközi teherviselésre szólították fel.

Ezek az előzmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Kína szerepe az USA gazdaságában a 2016-os elnökválasztást megelőző kampány központi kérdése lett, a szavazók pedig különösen a Kínával szembeni folyó fizetési mérleghiányra, a feldolgozóipari munkahelyek megszűnésére és a szellemi tulajdonjogok védelmére vártak megoldást a jelöltektől. A Donald Trump kampánya során előirányzott gazdaságpolitika ezért különösen nagy hangsúlyt fektetett a Kína elleni határozott fellépésre, például megígérte, hogy hivatalosan is valutamanipulátornak nyilvánítja majd az országot. A republikánus elnökjelölt kemény szavakat használt az országgal szemben: „Nem engedhetjük tovább, hogy Kína megerőszakolja az országunkat, mert ez az, amit csinálnak. Ez a világtörténelem legnagyobb rablása.”[6]

A konfliktus légkörét megalapozta a Kínával szembeni elégedetlenségben megmutatkozó kétpárti konszenzus. Donald Trump elnökké választása után mind demokrata, mind pedig republikánus oldalról felszólítások érkeztek, hogy az elnök tartsa be kampányígéreteit, és tegyen határozott lépéseket a kínai gazdasági kihágások ellen. A Képviselőház demokrata elnöke, Nancy Pelosi még a kereskedelmi háború előtt úgy fogalmazott, hogy „erős, okos és stratégiai” lépésekre van szükség a kínai szabályszegések ellen.[7]

Érdekellentétek a világgazdaság egyenlőtlen játékterén

A kereskedelmi háborút megelőző amerikai diskurzus jól reprezentálta a konfliktushoz vezető, Kínával szemben visszatérő problémákat. Az első ilyen probléma, hogy a kínai állam egyenlőtlen feltételeket szabott a külföldi versenytársak számára az állami szubvenciókkal és megrendelésekkel, ami hátrányba hozza a külföldi cégeket a kínai piacon. Emellett arra kényszeríti a belépő cégeket, hogy vegyesvállalatokat hozzanak létre és értékes technológiát adjanak át a piacra lépésért cserébe.[8]

A második nagyobb probléma a kereskedelmi mérleg deficitje Kínával szemben, valamint a kínai állam kezében lévő jelentős valutatartalék növekedése. A valutatartalék kiszolgáltatottá teheti az USA-t: Kína befolyásolhatja az amerikai kamatlábak növekedését, ezzel pedig hozzájárulhat egy gazdasági válság kialakulásához.[9] Harmadik problémaként említhető az iráni és egyéb gazdasági szankciók be nem tartása, ezzel pedig az USA gazdasági és politikai érdekeinek megsértése. A kereskedelmi háború ezen szegmense a Huawei vállalat pénzügyi vezetője, Meng Wangzhou kanadai letartóztatása után került középpontba.[10]

Az imént említett problémák mögött felsorakozó kétpárti támogatók elegendő felhatalmazást biztosítottak Trump elnök vámpolitikájának megvalósításához. Emellett az 1974-es Trade Act 301-es szakasza törvényi lehetőséget ad az elnök számára, hogy amennyiben egy ország vagy szervezet nem igazolható módon tart fenn vámokat vagy importkorlátozásokat az amerikai termékekkel szemben, valamint ha versenyhátrányba hozza az amerikai vállalatokat az USA-ba irányuló exporttermékek állami szubvenciójával, vámokat vessen ki és kilépjen a hátrányt okozó kereskedelmi szerződésekből.[11]

A törvényhez kapcsolódva az USA fehér házi kereskedelmi képviselete minden évben kiadja a Special 301 Reportot, ami főként az amerikai szellemi tulajdon aktuális helyzetét vizsgálja a világban.[12] A potenciális kockázatot jelentő országok az ún. Priority Watch List-re kerülnek, ami az amerikai befektetők számára jelzi a szellemi tulajdoni jogok érvényesítésének hiányát és ezzel az egyenlőtlen piaci feltételeket az adott országban. A 2018-as jelentés alapján Kína még mindig megfigyelés alatt áll, amit az ígért reformlépések elmaradása indokolt. A problémás területek közé sorolják a szellemi tulajdon védelmének hiányát, a kínai piac zártságát a külföldi befektetőkkel szemben, a gyakori állami beavatkozást a magánszektor technológia transzferjeibe, valamint a piaci önszabályozó mechanizmusok korlátozását.[13]

A kereskedelmi háború menete

A kínai Kereskedelmi Minisztérium júniusban mondta ki, hogy az USA kereskedelmi háborút indított Kína ellen. Először július 6-án vetettek ki kölcsönösen vámokat egymás termékeire, ezért Kína és az USA között hivatalosan e naptól vette kezdetét a kereskedelmi háború.[14] Július óta a két ország három körben vetett ki vámokat egymás termékeire, októberben pedig az USA arra készült, hogy az összes megmaradó kínai termékre vámot vessen ki.[15]

A kereskedelmi háború során 250 milliárd dollár értékű kínai árura vetettek ki vámokat, és a Trump-adminisztráció még 267 milliárd dollár értékű importcikkre tervezi vámok bevezetését, amennyiben a jelenleg zajló tárgyalások zátonyra futnának.[16] Kínai részről eddig 110 milliárd dollár értékű amerikai cikkre vetettek ki vámot, emellett azonban egyéb korlátozó intézkedéseket is kilátásba helyeztek az amerikai nyomás növekedése esetén.

A háború csak akkor enyhült meg, amikor két állam vezetője a 2018. decemberi G20 csúcstalálkozón tárgyalt egy lehetséges tűzszünetről. A Buenos Aires-ben tartott program egyik díszvacsoráján Trump és Xi megállapodtak, hogy december 1-jétől kilencven napra tűzszünetet kötnek. A megállapodást a felek nagyon sikeresnek ítélték, Trump elnök megköszönte a fentanil kereskedelmének büntetésére tett kínai ígéretet. Emellett az amerikai elnök elállt januári vámemelési tervétől, ami 10%-ról 25%-ra emelte volna a 200 milliárd dollár értékű kínai árura kiszabott vámot.[17] Xi elnök meg nem nevezett, ám jelentős mennyiségű energiahordozó, ipari és mezőgazdasági termék vásárlására tett ígéretet. A két elnök tárgyalásokat kezdeményezett a szellemi tulajdonjogot, kényszerített technológiatranszfert, nem vámjellegű kereskedelmi korlátokat és kibertámadásokat érintő „strukturális változtatásokról”, amelyekkel kapcsolatban megegyezést kell tető alá hozniuk a kilencven nap lejárta előtt, máskülönben március 1-jével életbe lép a vámemelés.[18] A strukturális ügyek mellett napirendre került a Koreai-félsziget denuklearizációja is, melyben szinten együttműködést kívánnak folytatni.

A fegyverszünet békés lezárását a január 7-9. között Pekingben zajló kereskedelmi tárgyalás hivatott elősegíteni. Az amerikai küldöttség az igazságosság, kölcsönösség és egyensúly jegyében folytatták a tárgyalást, s elsősorban egy gyakorlati lépésekre kötelező megállapodást hangsúlyoztak.[19] A kilencven napos tűzszünet azonban nem jelent tartós megoldást a feszültségekre és az amerikai kormányzat kínai gazdaságpolitikával kapcsolatos problémáira. Ez idő alatt a Trump-adminisztráció újabb vámcsomagokat fog kidolgozni, amik a tűszünet után visszavethetik a háború állását, a különböző kínai koncessziók ellenére is.

A háború Kínai szemszögből

A kereskedelmi háború bizonytalanságot idézett elő az egyre inkább Xi elnök kezében összpontosuló kínai politikai vezetésben. A kommunista vezetők Beidaihe-ben tartott hagyományos nyári elvonulásán is napirendre kerültek az amerikai lépések. A People’s Daily állami napilapban augusztus 8-án megjelent cikk utalásokat tett „bizonyos emberek”-re, akik vámokat emelnek és kérkednek hegemón hatalmukkal.[20] A kínai vezetők nyilatkozatai és a kínai média által alkotott kép alapján viszont mindent megpróbálnak elkövetni a belső stabilitás megőrzése érdekében, ezért a cikk a saját út követését javasolja minden viszontagság közepette is. Ezt az irányt Xi Jinping 2018. december 18-i beszédében is megerősítette. A kínai elnök a reform és nyitás 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen elmondta, hogy az elmúlt negyven évben 740 millió embert emeltek ki a szegénységből, és biztonságos, élhető országot hoztak létre. Az államfő szerint Kína felemelkedése elősegíti a világbékét, a világnak és Kínának pedig kölcsönösen szükségük van egymásra a prosperitás elősegítésében. A beszéd alapján Xi és a pártvezetőség nem hajlandó engedni a külső nyomásnak, a kínai sajátosságokat követik a jövőben is:

„Határozottan végrehajtjuk a reformokat ott, ahol szükséges és lehetséges, és nem változtatunk azon, ahol nem szabad vagy nem lehetséges.”[21]

A kínai kormányzat, amint azt a 2017-es Special 301 Report is elismerte, a jogszabályalkotásban és egy kísérleti törvényszéki program létrehozásával is nagyobb hangsúlyt fektetett a szellemi tulajdon védelmére, azonban a jogszabályi változások nem a bilaterális megegyezés alapján elvárt ütemben haladtak.[22] A megoldást azonban nem csupán amerikai jelentések és fenyegetések, hanem a kínai értelmiség is sürgeti. Sheng Hong, a pekingi Unirule Institute of Economics igazgatója szerint a kereskedelmi háborúban Kína legerősebb politikai érdekcsoportja áll szemben az USA-val és a kínai emberekkel. A közgazdász szerint előnyös lenne Kína számára, ha az ország vezetői betartanák az USA által javasolt gazdasági reformokat, és csökkentenék az állami befolyást a nemzetgazdaságban.[23]

A kínai állami beavatkozás mellett azonban jelentős mértékben közrejátszanak a világgazdaság szerkezetéből következő strukturális okok. A kereskedelmi deficit abból is következik, hogy az amerikai dollár szolgál a világgazdaság tartalékvalutájaként, valamint az USA-ban az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent a lakossági megtakarítások GDP-hez viszonyított aránya, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a szövetségi államadósság.[24] Ezek mellett a globális munkamegosztás miatt a két országban különböző szektorok adják a nemzeti össztermék hangsúlyosabb részét, azonban a kínai gazdaság exportorientált működése nem csupán az USA számára okoz problémákat. A kereskedelmi deficitet torzítják még az amerikai exportkorlátozó intézkedések, melyek nyomán jelentősen csökkent az amerikai high-tech termékek részaránya a kínai importban.[25]

Gazdasági racionalitások

A kereskedelmi háború célja a gazdasági előnyszerzés, így fontos megvizsgálni a háború során megváltozott gazdasági mutatókat. Az USA kereskedelmi deficitje a háború kitörését követő időszakban sem indult csökkenésnek. 2018. október végén 43 milliárd dollárral évtizedes csúcsot döntött a Kínával szembeni deficit, ami a 2017. októberi 30 milliárd dollárhoz képest 18%-os növekedést jelentett.[26] Az USA felé irányuló kínai export a megdrágult kereskedelem ellenére is növekszik 2018 áprilisa óta,[27] amelyben fontos szerepe van a Kínában gyártó vagy összeszerelő amerikai cégeknek is. Az amerikai vállalatok elégedetlenségét jelzi az is, hogy az Office of the U.S. Trade Representative kereskedelempolitikát felügyelő kormányzati szervhez több mint 11 ezer mentesítési kérelem érkezett, ami az amerikai gazdaság Kínára utaltságát mutatja, azonban a kérelmeknek csupán töredéke jutott el a végső jóváhagyás szakaszába.[28] A kínai és amerikai exportőrök azonban több módját is megtalálták a vámtarifák megkerülésének. Erre utal például a Vietnámba irányuló kínai építési faanyag exportjának 165%-os növekedése az elmúlt évben, ami mellett egyre több acél és alumínium kerül Vietnámba a kínai piacról.[29]

A Morgan Stanley még a kereskedelmi háború kezdetén készített elemzése szerint Kína GDP-növekedését kevésbé érinti érzékenyen a vámok bevezetése, mivel még egy rendkívül magas, 45%-os vámtarifa esetén is csupán 13%-os visszaesést könyvelhetne el a teljes exportjában, szemben az amerikai esetben előrejelzett 72%-os visszaeséssel.[30] A kereskedelmi háború negatív hatása leginkább a reformfolyamat lassulásában mutatkozna meg, ami pedig éppen ellentétes az amerikai elvárásokkal.

Decemberben és januárban már megmutatkoztak a fegyverszüneti megállapodás eredményei. A kínai fél egyik, ugyan csak szóbeli ígérete egy energiaegyezmény a két ország között, mely szerint Kína több kőolajat és földgázt fog vásárolni az USA-tól. Az ország ismét vásárol amerikai szójababot, csökkentették az amerikai gyártmányú autókra és több mint 700 árufajtára kivetett vámokat, valamint egyre több szektorba engednek be külföldi befektetőket.[31] A kínai pénzügyminisztérium emellett vámcsökkentéseket jelentett be 2019-re, amelyek 706 árucikket érintenek majd, többek között a pamutot, szőrmét, gyógyszeripari alapanyagokat és lítium-ion akkumulátorokat. A vámcsökkentés célja a fogyasztási kedv növelése és a kereskedelmi háború hatásainak csökkentése, ami a különböző szektorok befektetési feltételeit és tilalmait rögzítő negatív lista egyszerűsítésével és rövidítésével is egybeesik.[32] Azonban az amerikai politikai és gazdasági szereplők bizalma a kínai ígéretekkel szemben igencsak visszafogott, ami megnehezíti a megegyezést. Az erőteljes politikai felhang megmutatkozik mind az amerikai problémafelvetésben, mind pedig a strukturális reformok mint egyetlen elfogadható megoldási javaslat hangsúlyozásában. A Xi elnök által decemberben hangsúlyozott kínai út nem gazdasági, hanem politikai szempontból nyer igazi jelentőséget, mivel az a külső nyomás teljes elutasítását jelenti.

Lehetséges magyarázatok

A protekcionista intézkedések jobban gyengítették az amerikai gazdaságot, mint amennyi a hosszú távú haszonnal indokolható lenne, valamint figyelmen kívül hagyják a világgazdaság szerkezetéből adódó problémákat, melyekre a vámok nem képesek hatni. Emiatt előtérbe kerülnek a politikai magyarázatok, miszerint a kereskedelmi háború ugyan valóban nem alkalmas a nemzetállam gazdaságának védelmére, viszont indikátora lehet a globális hatalmi egyensúly átrendeződésének. Az alábbiakban a kereskedelmi háború különböző magyarázatainak összefoglalója arra kíván rávilágítani, hogy a fent vázolt események milyen nagyobb elemzési keretek között értelmezhetők. Az alábbi rövid áttekintés nem kimerítő, csupán kiindulópontja a kereskedelmi háború további elemzésének.

Az egyik legismertebb megközelítés az ún. „Thuküdidész csapdája”, ami Graham Allison, a Harvard politikatudós professzorának elmélete. Allison történelmi példákkal támasztja alá, hogy tizenhatból tizenkét esetben a felemelkedő nagyhatalom és az aktuális hegemón konfliktusa háborúban végződött. Thuküdidész, a klasszikus politikatudomány előfutárának tartott görög történetíró a felemelkedő Athén és Spárta konfliktusáról írt A peloponnészoszi háború című művében, ami az elmélet alapját képezi. Allison szerint nincs szükség rendkívüli eseményre a háború kirobbanásához, a felemelkedő nagyhatalom saját fontosságába vetett hite és határozottabb fellépése, valamint a status quo-t őrző hatalom félelem- és bizonytalanságérzete képesek lehetnek fegyveres konfliktust előidézni.[33]

Kína számos gazdasági mutató tekintetében túlszárnyalta az USA-t, s amint a jelenlegi kereskedelmi háború támogatottsága is mutatja, az amerikai politikában pártoktól függetlenül aggodalom kísérte a kínai felemelkedés folyamatát. A jelenlegi háborús helyzet Allison elméletét támasztja alá, különösen ha a kezdeti kereskedelmi konfliktusból valós háborúba átforduló korábbi példákat nézzük. Allison szerint Xi Jinping ambíciói és politikai központosítása arra utal, hogy a szerény Deng Xiaoping-i korszak leáldozott.[34] A 2015-ös cikk kelte óta ez a trend még inkább érvényesül, hiszen eltörölték a kínai elnökök mandátumának korlátait, ami konfliktusforrás lehet a világ vezető demokráciája és a politikailag különutas Kína között.

Allisont elutasítja a lassuló Kína toposzát is, amivel csupán a nyugati államok nyugtatják magukat a még mindig 6%-ot meghaladó kínai növekedés miatt.[35] Arthur Waldron szerint viszont Kína alaposabb ismeretében Allison következtetései tévesek. A történész szerint a szerző félreértelmezi Thuküdidész írását, mivel a nagyhatalmak közötti háború ritkán célozta egymás eliminálását, annál inkább képesek mérlegelni a háborúval járó kockázatokat. Waldron szerint Allison azért is téved, mert nehéz megállapítani, hogy a számos kínai érdekcsoport közül melyek képesek valójában irányítani.[36] Waldron érvelését az támaszthatja alá, hogy Kína valóban nem oszthatatlan egység, amit a tavaly nyári kommunista párti értekezletekről kiszivárgó információmorzsák is megerősítettek. A közelmúltbeli kínai vezetői nyilatkozatok alapvetően kooperatív hangnemet ütnek meg, amit a kínai gazdasági növekedés számára elengedhetetlen békés nemzetközi környezet biztosítása is diktál. Így pedig valószínűbb, hogy Thuküdidész csapdájába az USA hegemón status quo-t féltő bizonytalansága ránthatja bele Kínát.

Thuküdidész csapdája mellett azonban Kína belső problémákkal is küzd, s egyes nézetek szerint a kereskedelmi háború kitörésének oka a gazdasági reformok csökkenő üteme volt. A reform és nyitás meghirdetésének 40. évfordulóján a kínai kormányzatnak számot kell vetnie a megtorpanó nyitás következményeivel. Yan Xuetong szerint Kínának a továbbiakban is nyitásra van szüksége, mivel a zártság mindig visszavetette az ország fejlődését. A Qinghua Egyetem professzora a kulturális forradalom zártságát és hibáit veti össze a jelenlegi protekcionista politikai helyzettel, s megjegyzi, hogy a partvidéki kínai területek is nyitottságuknak köszönhették gyors fejlődésüket.[37] Yan megemlíti Kína külföldi érdekeltségeit is, melyek növekedése az ország gazdaságát szolgálja. A kínai professzor szerint a bezárkózás rosszabb következményekkel jár a felemelkedő hatalom számára, ezért számára a kereskedelmi háború erőteljes visszalépés Kína fejlődési pályáján. Yan Xuetong a háború kitörése helyett annak következményeire fókuszál, így pedig előirányozza Kína számára az egyetlen helyes megoldást: a további nyitást. Jelenlegi állás szerint ez csupán akkor lehetséges, ha megállapodásra kerül sor.

Susan Koshy posztkolonialista elmélete szerint a kereskedelmi háború a modern neokolonializmus eszköztárába tartozik. Amennyiben Kínára fejlődő országként tekintünk, ebben a keretben az USA gazdasági gyarmatosítást hajt végre azáltal, hogy kedvezőbb feltételeket harcol ki saját, jóval fejlettebb gazdasága számára. Ennek egyik eszköze, hogy a kereskedelmi kérdéseket emberi jogi normák betartatásával kötik össze, amelynek egyik példája a szellemi tulajdonjogra való hivatkozás.[38] A nyugati országok hasonló lépései korlátozzák és versenyhátrányba hozzák a fejlődő országokat, a különböző multilaterális szervezeteken belüli koncessziók visszautasítása pedig a kínai vezetők beszédeiben is gyakran feltűnt.  Azonban Kína fejlődő országi státusza ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kínai gazdaság növekedési üteme és egyéb mutatói alapján jelentős erőt képez a globális gazdaságban, amit jelez az ország globális felelős nagyhatalmi szerepvállalása is. Mindemellett pedig a jelenlegi kereskedelmi háborúban ritkán kerültek napirendre az emberi jogok, Kína komparatív előnyeit tekintve pedig nem tűnik túlzó elvárásnak a szellemi tulajdon védelme. A neokolonializmus vádja pedig Kína afrikai és délkelet-ázsiai tevékenységei kapcsán is felmerült az elmúlt években, ezért a kereskedelmi háborút nehéz a neokolonializmus kereteiben értelmezni.

Enyhülés vagy összecsapás?

Február 1-jét követően csupán egy hónap van hátra ahhoz, hogy a tűzszünet végeztével újabb vámokat vessenek ki a felek. Az amerikai fél szerint ezt csak úgy kerülheti el, ha Kína hajlandó a régóta szükségesnek vélt strukturális reformok végrehajtására. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a kínai reformfolyamat mélyülése egy sajátos, fokozatos utat képvisel, amivel ellenkezni látszik az USA elképzelése.

Bár az amerikai lépések alapján úgy tűnik, a Trump-adminisztrációnak kevesebb a vesztenivalója, míg ez politikai értelemben igaz lehet, az ország gazdaságára, ezen belül is főként a multinacionális nagyvállalatokra erősen negatív hatást gyakorol. Az elnöknek azzal is számolnia kell, hogy bár több országot mentesítenek a vámok alól, egyre nagyobb körben fog érvényesülni a háború hatása, ami átrendezheti a globális ellátási láncokat – az USA kárára. A sikertelenség okozta feszültség Allison teóriáját igazolhatja, és komolyabb konfliktushoz vezethet a globális hegemón és kihívója között.

A kínai fél részéről adott engedmények rámutatnak arra, hogy a kínai gazdaság is szükségét érzi a nyitottság megőrzésének és a reformok mélyítésének. Amint Xi Jinping 2017-es davosi beszédében elmondta, szükséges elköteleződni a nyitott világgazdaság mellett, elő kell segíteni a szabadkereskedelmi egyezményeket, a kereskedelem és a befektetések liberalizációját, és nemet kell mondani a protekcionista politikára.[39] Ez az üzenet leginkább a frissen megválasztott Trump elnöknek szólt, aki azonban az egyenlőtlen feltételekre bezárkózással válaszolt. A kínai reformfolyamat lassulása viszont nem csupán a kereskedelmi partnerek, hanem Kína számára is hátrányt jelent, s amint a fent említett Sheng Hong nyilatkozta, a kínai érdekcsoportok közötti harc elsősorban a kínai népet sújtja.

Ahogy annak többen is hangot adtak, Kínával kapcsolatban nem a megegyezés hiánya, hanem a feltételek betartatása a legnagyobb kérdés. Ez viszont arra mutat rá, hogy az amerikai elképzelésekkel ellentétben a kínai gazdaság irányítása a Kommunista Párt irányítása alatt sem csupán egy kézben összpontosul, hanem számtalan ellentétes érdek feszül egymásnak, ami megnehezíti az egységes fellépést. Ebből a szempontból is hibás következtetés egységnyi aktorként kezelni a kínai államot, így azok a szcenáriók is valószínűbbek lehetnek a jövőben, amelyek komplexebb képet festenek a nehezen átlátható kínai kormányzatról és annak jövőbeli globális fellépéséről. Thuküdidész csapdája viszont mindaddig lehetőség marad, amíg az USA és Kína globális hegemóniáért folytatott küzdelme le nem zárul.

Szerző: Pálvölgyi-Polyák Eszter

Kép forrása: Wikimedia Commons

Felhasznált irodalom:

2017 Special 301 Report, Office of the United States Trade Representative, https://ustr.gov/sites/default/files/301/2017%20Special%20301%20Report%20FINAL.PDF

2018 Special 301 Report, Office of the United States Trade Representative, https://ustr.gov/sites/default/files/files/Press/Reports/2018%20Special%20301.pdf

ALLISON, Graham, „The Thucydides Trap: Are the U.S. and China Headed for War?” Belfer Center, Harvard Kennedy School, September 24, 2015, https://www.belfercenter.org/publication/thucydides-trap-are-us-and-china-headed-war

AMADEO, Kimberly, „US Trade Deficit With China and Why It’s So High,” In: The Balance, November 21, 2018. https://www.thebalance.com/u-s-china-trade-deficit-causes-effects-and-solutions-3306277

DAVIS, Bob, „When the World Opened the Gates of China,” In: The Wall Street Journal, July 27, 2018. https://www.wsj.com/articles/when-the-world-opened-the-gates-of-china-1532701482

„Full Text of Xi Jinping keynote at the World Economic Forum,” In: CGTN, January 17, 2017, https://america.cgtn.com/2017/01/17/full-text-of-xi-jinping-keynote-at-the-world-economic-forum

GAO, Charlotte, „Amid the Trade War, Secretive Beidaihe Meeting Seems to Have Begun,” In: Diplomat, August 10, 2018 https://thediplomat.com/2018/08/amid-the-trade-war-secretive-beidaihe-meeting-seems-to-have-begun/

HUANG, Cary, „Trade wars cause world wars, history shows. Will this time be different?” In: South China Morning Post, July 17, 2018. https://www.scmp.com/comment/insight-opinion/united-states/article/2155565/trade-wars-cause-world-wars-history-shows-will

KOTY, Alexander Chipman, „New Tariff, Export Duty Cuts in China for 2019 – Wide Variety of Products Affected,” In: China Briefing, January 2, 2019 https://www.china-briefing.com/news/new-tariff-export-duty-cuts-china-2019-wide-variety-products-affected/

KOSHY, Susan, „From Cold War to Trade War: Neocolonialism and Human Rights,” In: Social Text, No. 58, Spring 1999, pp. 1-32.

LAWDER, David: „Democrat-led House seen backing Trump’s China trade war, scrutinizing talks with allies,” In: Reuters, November 8, 2018 https://www.reuters.com/article/us-usa-elections-trade/democrat-led-house-seen-backing-trumps-china-trade-war-scrutinizing-talks-with-allies-idUSKCN1ND1HU

„’Made in China 2025’ plan issued,” The State Council of The People’s Republic of China, May 19, 2015. http://english.gov.cn/policies/latest_releases/2015/05/19/content_281475110703534.htm

„New documents link Huawei to suspected front companies in Iran, Syria,” In: CNBC, January 8, 2019. https://www.cnbc.com/2019/01/08/new-documents-link-huawei-to-suspected-front-companies-in-iran-syria.html

RAPOZA, Kenneth: „Trade War Update: China Subverts Tariffs, Trade Gap Gets Wider,” In: Forbes, December 10, 2018. https://www.forbes.com/sites/kenrapoza/2018/12/10/trade-war-update-china-subverts-tariffs-trade-gap-gets-wider/#20a10be750e5

SCHMITZ, Rob, „Amid Trade War With U.S., There Are Signs Of Dissent Among China’s Economists,” In: NPR, November 30, 2018. https://www.npr.org/2018/11/30/672117501/amid-trade-war-with-u-s-there-are-signs-of-dissent-among-chinas-economists

„Statement from the Press Secretary Regarding the President’s Working Dinner with China,” The White House, December 1, 2018, https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/statement-press-secretary-regarding-presidents-working-dinner-china/

„Statement on the United States Trade Delegation’s Meetings in Beijing,” Office of the United States Trade Representative, January 9, 2019, https://ustr.gov/about-us/policy-offices/press-office/press-releases/2019/january/statement-united-states-trade

Thompson, Mark, „China: ’The US has launched a trade war’”, In: CNN, June 15, 2018 https://money.cnn.com/2018/06/15/news/economy/china-us-trade-war/index.html

„Trade Act of 1974,” Public Law 93-618, Government Publishing Office, US https://www.govinfo.gov/content/pkg/STATUTE-88/pdf/STATUTE-88-Pg1978-2.pdf

„Trade in Goods with China,” United States Census Bureau, https://www.census.gov/foreign-trade/balance/c5700.html

„Trade war”, In: Investopedia, December 14, 2018. https://www.investopedia.com/terms/t/trade-war.asp

„Understanding the US-China Trade War: Analyses and CCG Recommendations,” Center for China & Globalization, CCG Report No. 23, 7.2018. https://www.amchamchina.org/uploads/media/default/0001/09/995132bcf47763d312fb2a6024fc33d7698fdaa9.pdf

WALDRON, Arthur, „There is no Thucydides Trap,” In: SupChina, June 12, 2017, https://supchina.com/2017/06/12/no-thucydides-trap/

WEE, Sui-Lee – BRADSHER, Keith: „China Offers Trump a Trade Peace Deal. It May Not Be Enough,” In: The New York Times, January 8, 2019. https://www.nytimes.com/2019/01/08/business/china-trump-trade.html

WONG, Dorcas – KOTY, Alexander Chipman, „The US-China Trade War – A Timeline,” In: China Briefing, January 10, 2019. https://www.china-briefing.com/news/the-us-china-trade-war-a-timeline/

„Xi Jinping’s Speech on 40th Anniversary of China’s Reforms, Opening Up – Full Text,” In : Transcend Media Service, December 24, 2018, https://www.transcend.org/tms/2018/12/xi-jinpings-speech-on-40th-anniversary-of-chinas-reforms-opening-up-full-text/

YAN, Xuetong, „To Rejuvenate, China Must Continue Opening Up,” In: New Perspectives Quarterly, November 1, 2018, p. 17-20.

ZOELLICK, Robert, „Whither China? From Membership to Responsibility,” September 21, 2005. https://www.ncuscr.org/sites/default/files/migration/Zoellick_remarks_notes06_winter_spring.pdf

[1] „Trade war”, In: Investopedia, 2018. december 14. https://www.investopedia.com/terms/t/trade-war.asp

[2] Huang, Cary, „Trade wars cause world wars, history shows. Will this time be different?” In: South China Morning Post, July 17, 2018. https://www.scmp.com/comment/insight-opinion/united-states/article/2155565/trade-wars-cause-world-wars-history-shows-will

[3] „’Made in China 2025’ plan issued,” The State Council of The People’s Republic of China, May 19, 2015. http://english.gov.cn/policies/latest_releases/2015/05/19/content_281475110703534.htm

[4] Davis, Bob, „When the World Opened the Gates of China,” In: The Wall Street Journal, July 27, 2018. https://www.wsj.com/articles/when-the-world-opened-the-gates-of-china-1532701482

[5] Zoellick, Robert, „Whither China? From Membership to Responsibility,” 2005. szeptember 21, https://www.ncuscr.org/sites/default/files/migration/Zoellick_remarks_notes06_winter_spring.pdf

[6] Wong, Dorcas – Koty, Alexander Chipman, „The US-China Trade War – A Timeline,” In: China Briefing, 2019. január 10. https://www.china-briefing.com/news/the-us-china-trade-war-a-timeline/

[7] Lawder, David: „Democrat-led House seen backing Trump’s China trade war, scrutinizing talks with allies,” In: Reuters, 2018. november 8. https://www.reuters.com/article/us-usa-elections-trade/democrat-led-house-seen-backing-trumps-china-trade-war-scrutinizing-talks-with-allies-idUSKCN1ND1HU

[8] 2017 Special 301 Report, Office of the United States Trade Representative, p. 1. https://ustr.gov/sites/default/files/301/2017%20Special%20301%20Report%20FINAL.PDF

[9] Amadeo, Kimberly, „US Trade Deficit With China and Why It’s So High,” In: The Balance, November 21, 2018. https://www.thebalance.com/u-s-china-trade-deficit-causes-effects-and-solutions-3306277

[10] „New documents link Huawei to suspected front companies in Iran, Syria,” In: CNBC, January 8, 2019. https://www.cnbc.com/2019/01/08/new-documents-link-huawei-to-suspected-front-companies-in-iran-syria.html

[11] „Trade Act of 1974,” Public Law 93-618, Government Publishing Office, US, p. 2041. https://www.govinfo.gov/content/pkg/STATUTE-88/pdf/STATUTE-88-Pg1978-2.pdf

[12] 2017 Special 301 Report, p.1.

[13] 2018 Special 301 Report, Office of the United States Trade Representative, p.38. https://ustr.gov/sites/default/files/files/Press/Reports/2018%20Special%20301.pdf

[14] Thompson, Mark, „China: ’The US has launched a trade war’”, In: CNN, June 15, 2018 https://money.cnn.com/2018/06/15/news/economy/china-us-trade-war/index.html

[15] Wong – Koty, 2019.

[16] Wong – Koty, 2019.

[17] „Statement from the Press Secretary Regarding the President’s Working Dinner with China,” The White House, December 1, 2018, https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/statement-press-secretary-regarding-presidents-working-dinner-china/

[18] The White House, 2018.

[19] „Statement on the United States Trade Delegation’s Meetings in Beijing,” Office of the United States Trade Representative, January 9, 2019, https://ustr.gov/about-us/policy-offices/press-office/press-releases/2019/january/statement-united-states-trade

[20] Gao, Charlotte, „Amid the Trade War, Secretive Beidaihe Meeting Seems to Have Begun,” In: Diplomat, 2018. augusztus 10. https://thediplomat.com/2018/08/amid-the-trade-war-secretive-beidaihe-meeting-seems-to-have-begun/

[21] „Xi Jinping’s Speech on 40th Anniversary of China’s Reforms, Opening Up–Full Text,” In : Transcend Media Service, December 24, 2018. https://www.transcend.org/tms/2018/12/xi-jinpings-speech-on-40th-anniversary-of-chinas-reforms-opening-up-full-text/

[22] 2017 Special 301 Report, p. 7.

[23] Schmitz, Rob, „Amid Trade War With U.S., There Are Signs Of Dissent Among China’s Economists,” In: NPR, November 30, 2018. https://www.npr.org/2018/11/30/672117501/amid-trade-war-with-u-s-there-are-signs-of-dissent-among-chinas-economists

[24] „Understanding the US-China Trade War: Analyses and CCG Recommendations,” Center for China & Globalization, CCG Report No. 23, 7.2018. https://www.amchamchina.org/uploads/media/default/0001/09/995132bcf47763d312fb2a6024fc33d7698fdaa9.pdf

[25] Center for China & Globalization, 2018, p. 5.

[26] „Trade in Goods with China,” United States Census Bureau, https://www.census.gov/foreign-trade/balance/c5700.html

[27] „Trade in Goods with China.”

[28] Rapoza, Kenneth: „Trade War Update: China Subverts Tariffs, Trade Gap Gets Wider,” In: Forbes, 2018. december 10. https://www.forbes.com/sites/kenrapoza/2018/12/10/trade-war-update-china-subverts-tariffs-trade-gap-gets-wider/#20a10be750e5

[29] Rapoza, 2018.

[30] Center for China & Globalization, 2018, p. 11.

[31] Wee, Sui-Lee – Bradsher, Keith: „China Offers Trump a Trade Peace Deal. It May Not Be Enough,” In: The New York Times, 2019. január 8. https://www.nytimes.com/2019/01/08/business/china-trump-trade.html

[32] Koty, Alexander Chipman, „New Tariff, Export Duty Cuts in China for 2019 – Wide Variety of Products Affected,” In: China Briefing, January 2, 2019 https://www.china-briefing.com/news/new-tariff-export-duty-cuts-china-2019-wide-variety-products-affected/

[33] Allison, Graham, „The Thucydides Trap: Are the U.S. and China Headed for War?” Belfer Center, Harvard Kennedy School, September 24, 2015, https://www.belfercenter.org/publication/thucydides-trap-are-us-and-china-headed-war

[34] Allison, 2015.

[35] Allison, 2015.

[36] Waldron, Arthur, „There is no Thucydides Trap,” In: SupChina, June 12, 2017, https://supchina.com/2017/06/12/no-thucydides-trap/

[37] Yan, Xuetong, „To Rejuvenate, China Must Continue Opening Up,” In: New Perspectives Quarterly, November 1, 2018, p. 17-20.

[38] Koshy, Susan, „From Cold War to Trade War: Neocolonialism and Human Rights,” In: Social Text, No. 58, Spring 1999, pp. 1-32.

[39] „Full Text of Xi Jinping keynote at the World Economic Forum,” In: CGTN, January 17, 2017, https://america.cgtn.com/2017/01/17/full-text-of-xi-jinping-keynote-at-the-world-economic-forum