A 2019-es indiai választás és külpolitikai hatásai

Idén április és május folyamán a világ legnagyobb demokráciája, India ismét választásokra készül a domináns Bháratíja Dzsanáta Párt (BJP) elsöprő 2014-es győzelmét követően. Habár egy évvel ezelőtt a jelenlegi miniszterelnöknek, Narendra Modinak és pártjának, a BJP-nek újraválasztása eldöntöttnek minősült, a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) újjáéledni látszik a 2018 decemberében nyújtott teljesítménye fényében. Ennek apropóján bemutatjuk az indiai választások sajátosságait, szót ejtünk a két legnagyobb induló pártról és pénzügyi helyzetükről, majd Modi esélyeinek latolgatása után megpróbáljuk azonosítani a választások hatását India külpolitikájára, megválaszolva a kérdést, hogy merre is tarthat India, a feltörekvő nagyhatalom.

Habár az indiai választásokban legtöbbször a belpolitikai kérdések a meghatározók, de ennek ellenére az – elsősorban – Kína és Pakisztán által támasztott kihívások jelentős befolyásoló tényezők lehetnek,^[1] amit a 2019 elején zajló fejlemények jól demonstrálnak. Modi megítélésében fontos szerepet játszik Modi energikus és karizmatikus fellépése, de a többségi nacionalista ideológia megosztó fogadtatása is hangsúlyos tényező lehet.^[2]

A Modi-kormány látványos programokat és intézkedéscsomagokat indított, amiknek belföldi megítélése döntő lehet a választások kimenetelében. Ilyen volt a vidéki villamosáram-infrastruktúra fejlesztése, a kisvállalkozások elindításának támogatása, vagy a hazai feldolgozóipar fellendítését célzó “Make in India” kezdeményezés.^[3] A kormány átfogó intézkedéseket vezetett be az informális gazdaság szabályok közé tereléséért, mellyel az adóelkerülést és a szürkegazdaság kifehérítését célozták meg. Ilyen lépés volt a demonetizáció, ezen belül a készpénzállomány 85 százalékának bevonása, ami azonban rövid távon gazdaságilag negatív következményekkel járt. Modi egy másik reformja az ún. GST (Goods and Services Tax), ami egyszerűsíteni kívánta az államokként eltérő és komplex adózási rendszert, valamint az Ádhár-program, amin keresztül százmilliók kaptak egyedi digitális azonosítót, és nyílt 312 millió új bankszámla.^[4]

Ugyan India fejlődése az elmúlt öt évben nem számít kiugrónak, de a fokozatos reformok és a jóléti intézkedések stabil növekedést és a szegénység csökkenését eredményezték az elmúlt negyven évben. Míg a nyolcvanas években a nem-agrár állami vállalatok a megtermelt bruttó hazai össztermék egyharmadát adták, addig ez mára 14 százalékra csökkent – a kilencvenes évek elejétől induló gazdasági liberalizáció lassú üteme a jelcini Oroszország intő példájával magyarázható. Ez a lépésenként végrehajtott – bizonyos értelemben ma is tartó – liberalizációs folyamat a kereskedelemben is tükröződik: míg a nyolcvanas években az ország nyitottságát 15 százalékra tették az elemzők, ez mára 41 százalék. A jóléti szolgáltatások és járulékok szükségességét kevesen vitatják, a fő problémát ezek alacsony hatékonysága jelentette, de ebben a tekintetben is jelentős volt a javulás; ezen a területen a növekvő adóbázis meghatározó szerepet tölt be.^[5]

Az indiai választások sajátosságai

A világ legnagyobb demokráciájában tartott választásokat érdemes néhány számadattal szemléltetni: az összes választópolgár hozzávetőleg 900 millió főt jelent (öt éve 830 millió választópolgárból 550 millió járult az urnákhoz), akik 545 mandátum sorsáról fognak dönteni az alsóházban; egymillió szavazóhelyiségben, ahol tízmillió választási tisztviselő fog dolgozni. A 2014-es választásokon 464 párt színében indult 8251 jelölt, és végül 282 széket szerzett meg a győztes BJP.^[6]

Az indiai belpolitika sajátos jellemzője a tagállamok nyelvi, kaszt szerinti, etnikai sokszínűsége, erős bázist adva a számos regionális pártnak. Ugyan ezzel a kihívással 2014-ben sikeresen nézett szembe Modi, de az utóbbi időben demonstrált egység az ellenzék részéről nehezebbé teszi egy újabb elsöprő győzelem esélyét. Modi hatalomra kerüléséhez nagyban hozzájárult a Kongresszus népszerűségének hetvenes évektől kezdődő csökkenése:^[7] a felsőbb kasztokhoz tartozó hinduk egyre elégedetlenebbé váltak a muszlimok támogatását célzó kongresszusi politikával, az előre meghatározott – és az alkotmányban is biztosított – kvótákkal, illetve az alsóbb kasztokra koncentráló népjóléti intézkedésekkel (mivel mára a kaszt szerinti megoszlás nem feltétlenül tükrözi az adott egyén vagyoni helyzetét).^[8]

Az indiai választások egyik meghatározó területe az olyan nagyvárosokon, mint Újdelhi, Mumbai vagy Kolkata, kívül eső vidékek (ahol az ország kétharmada él. Számos itt élő szavazó döntése kérdéses, mivel sokszor a legnagyobb gazdasági fellendülések idején sem érzékelnek drámai változást körülményeikben. Ebből kifolyólag, ahogy az a kormánypátokra jellemző, a BJP is különböző jóléti intézkedéssel próbálja megszerezni ezen szavazók hűségét.^[9] Ehhez hagyományosan a kormánypártnak jelentősen nagyobb pénzügyi lehetőségei vannak, de érdemes megjegyezni, hogy a végeredményt nem feltétlenül a kampánykeret nagysága dönti el.^[10] Míg a Kongresszus egy szekuláris és változatos nemzetet ígér retorikájában, addig a BJP kommunikációja a hindu nacionalizmusra és kisebb mértékben a muszlim-ellenességre is épít.^[11] Ez kifejezetten sikeres fogadtatásra talál Uttar Pradesben és a körülötte található északi államokban élő hindi ajkú többség között, de délen ez már kevésbé hatékony. Mindenesetre elmondható, hogy a választók gyakran a kormányzó párt ellen fordulnak a választások alatt, nehezebb helyzetbe kerülve a töredezett pártrendszernek és az indiai kormányok krónikusan rossz gazdálkodásának köszönhetően.^[12] Az indiai választások egy másik nehézsége az erős kommunális identitástudat, melynek köszönhetően a jelölteknek összetett elvárásoknak kell megfelelnie a számos nyelvből, vallásból és alkasztokból adódóan,^[13] a 29 tagállam mindegyike egyedi kihívást jelent az induló pártoknak és a lehetséges pártszövetségeknek.^[14] Maguknak a választásoknak a kimenetelét abból kifolyólag is nehéz megállapítani, hogy a munkaerő-intenzív, nagy költségigényű és sokszor kétséges objektivitású közvéleménykutatások híresen megbízhatatlanok.^[15]

A Kongresszus ellenzékben

A BJP fő kihívója, az Indiai Nemzeti Kongresszus 2014-ben csak 44 képviselői helyet nyert az azt megelőző 206-hoz képest. Habár 2018 közepére már csak három tagállamot irányított a Kongresszus, azonban az év végén közmeglepetésre három államban, Rádzsasztánban, Csattíszgarhban és Madhja Pradesben nyert az időközi választásokon. Ebben szerepet játszhatott a vidéken élők elégedetlensége a növekvő nyersanyagárak tükrében, az ígért keresetnövekedés elmaradása, amihez hozzájárulhatott a GST és a demonetizáció, a BJP népszerűségének csökkenése a dalit kaszt és a törzsi népek között, akik India lakosságának közel egynegyedét adják, valamint az ellenzéki csoportok között éledező együttműködés.^[16] 2018 decemberének választási eredményei új lendületet adtak a Kongresszusnak és Gandhinak. Rahult az öt évvel ezelőtti választási kampány során sikeresen állította be a BJP túl fiatalnak, naivnak és a Nehru-Gandhi dinasztia tapasztalatlan örökösének, de Rahul azóta átvette a pártvezetést anyjától, Sonjia Gandhitól, és tehetséges kapcsolatépítőként esélyesebb kihívóvá vált 2014-hez képest. Továbbá a Kongresszusnak könnyebb szerepe lehet kihívóként a kritikus szerepébe lépve, kiemelten a földművesek problémáira fókuszálva, megígérve a termények áremelését, a villamosáram árcsökkentését és a földművelők hiteleinek elengedését (könnyebben kivitelezhető, mint az agrárpiac megreformálása).^[17]

Költséges választások

A Kongresszus pénzügyi nehézségeire és választási esélyeire pozitív hatással lehet egy idei fejlemény: Rajiv Gandhi lánya, Rahul nővére, Priyanka Gandhi lett a Kongresszus egyik rangidős vezetője. Egyrészről őt tartják a testvérpár közül a karizmatikusabbnak és a tehetségesebb politikusnak, másrészről részben helyettesíti a politikai tőkét az egyre dráguló indiai kampányokban,^[18] mivel jelenléte akármelyik rendezvényen teljes médiafigyelmet garantál, valamint népszerűsége a közösségi médiákban is felveszi a versenyt a kormánypárttal. Ugyanakkor szerepe egyelőre csak a választási kampányra korlátozódik, nem biztos, hogy részt fog venni jelöltként a választásokon.

A kormánypárt pénzügyi helyzete szinte összehasonlíthatatlan a többi pártéval: az elmúlt öt év során jelentősen megnövelte a rendelkezésére álló vagyonát; a tagállamokban kormányzó pártokat rendszeresen támogatják a különböző cégek és vállalkozók szívességekért cserébe. Indiában a pártoknak kötelező tételesen bevallani a 280 dollárnál nagyobb adományokat, ezek alapján a BJP-nek tizenkétszer nagyobb összeget adományoztak, mint az összes többi pártnak együttvéve. De ezen kívül a BJP bevezetett egy másik kampányfinanszírozási eszközt, a választási kötvényeket. Ezen keresztül vállalati és magánszereplőknek lehetőségük van név nélkül támogatni a preferált pártokat (gyakran egyszerre többet is, felkészülve egy esetlegesen kedvezőtlen kimenetelre). Az összesen 148 millió dollár értékben vásárolt választási kötvények oroszlánrésze a BJP költségvetését gazdagítja, ismeretlen források szerint ezen kötvényekből és más kisebb adományokból a kormánypárt négyszer annyi támogatásra tett szert, mint az összes többi nemzeti párt.^[19]

Modi választási esélyei

A választás során meghatározók lesznek a Modi-adminisztráció népszerűségcsökkenésének fő okai: a valuta-demonetizáció, a GST elkapkodott bevezetése, az üzemanyagár növekedése, az agrártermékek árcsökkenése és az a nagyszámú dühös munkanélküli fiatal, akik számonkérik Modi munkahelyteremtésről szóló be nem váltott ígéreteit. Ezekre a kihívásokra a BJP jóléti intézkedésekkel, az óvatos fiskális politikáról való lemondással, látványosabb antikorrupciós kampányokkal válaszol.^[20] Azonban az indiai belpolitika egyik sajátossága, hogy a hatalomban lévő képviselőket gyakrabban váltják le, mint újraválasztják, negatív hatással lehet a domináns BJP-re a közelgő választások alatt. Ezenkívül a tény, hogy a párt mandátumainak kétharmadát csupán nyolc tagállamból kapta, egy másik gyengeség, amit a koalíciós partnerek esetleges elpártolása tovább ronthat. Összességében mindezen szempontok és kihívások ellenére Modi vitathatatlanul India legnépszerűbb vezetője, aki továbbra is a legesélyesebb miniszterelnökjelöltként készül a közelgő választásokra.^[21]

A választás külpolitikai hatásai

A választások után a következő indiai kormány külpolitikájának számos változással kell számolni. Amennyiben az USA végül kivonul Afganisztánból, úgy India szerepének jelentősége tovább nőhet az országban; helyt kell állnia az egyre intenzívebb amerikai-orosz-kínai versengésben; számolnia kell a régió választási eredményeitől függő új helyzetekkel és kihívásokkal; a Brexit következtében tovább mélyülhet az Egyesült Királysággal folytatott együttműködés; továbbra is fennáll a határokon átívelő terrorizmus fenyegetése; választ kell találnia a dél-ázsiai régióban növekvő kínai jelenlétre; valamint a jelenleg is folyó amerikai kereskedelmi tárgyalások végeredménye is meghatározó lehet a jövőre nézve.^[22]

Azonban elmondható, hogy 2019-ben továbbra is az eddig meghatározó szempontok fognak dominálni, jelentős különbség nincs a BJP és a Kongresszus külpolitikájában. Ahogy Modi első öt éve is demonstrálta, India külpolitikája továbbra is kontinuitást vetít előre, amelynek célja a jó kapcsolatok ápolása minden jelentős hatalommal, miközben törekszik a nagyhatalmi szerep megszerzésére:^[23] az olyan incidensek, mint a 2017-es Doklam-fennsíkon tanúsított asszertívabb fellépés, vagy a balakoti légicsapás tehát ebből a szempontból inkább a nagyhatalmi igény megjelenéseként, mint egy új, “Modi Doktrína” kialakulásaként értelmezhetőek (az utóbbi incidens esetében azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a közelgő választásokat és a belpolitikai megfontolásokat sem). Így ebből a szempontból kevés következménye lesz a választásoknak India külpolitikájára, a fő kérdés az, hogy vajon elveszti-e Modi döntő többségét a Lok Szabhában, és ha igen – akár egy gyengébb BJP, vagy akár egy, a Kongresszus által vezetett széles koalíció kerül kormányra –, a megosztottabb kormányzat és törvényhozás mennyiben fogja veszélyeztetni India külpolitikai törekvéseit.^[24]

Szerző: Róma Ádám

Felhasznált kép

Borítókép:
Shutterstock: Ballot box painted into national flag colors – India – Kép. URL: https://www.shutterstock.com/hu/image-photo/ballot-box-painted-into-national-flag-247555804 (2019. 03. 18.)

Felhasznált irodalom

• Chellaney, Brahma: Awkward hole in India’s election debate – foreign policy. In: Nikkei Asia Review, február 14. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Awkward-hole-in-India-s-election-debate-foreign-policy (2019. 03. 18.)
• Hill, Jonah Force: In India’s National Elections, Don’t Trust the Polls. In: The Diplomat, február 24. URL: https://thediplomat.com/2014/02/in-indias-national-election-dont-trust-the-polls/ (2019. 03. 18.)
• Jári, Ferenc: A Módí-kormány négy éve. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019.
• Mohan, Geeta: How India sternghtened foreign relations in 2018, expectations for 2019. In: India Today, december 29. URL: https://www.indiatoday.in/india/story/how-india-strengthened-foreign-relations-in-2018-expectations-for-2019-1417965-2018-12-27 (2019. 03. 18.)
• Sharma, Ruchir: No Country for Strongmen – How India’s Democracy Constrains Modi. Foreign Affairs, 98/2, 96–106. Council on Foreign Relations, 2019. március/április.
• Singh, Shubha: Modi has a battle ahead in 2019. In: Nikkei Asia Review, december 26. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Modi-has-a-battle-ahead-in-2019 (2019. 03. 18.)
• Suri, Manveena és Gupta, Swati: The land of a million polling stations: India’s general election by the numbers. In: CNN, március 11. URL: https://edition.cnn.com/2019/02/16/asia/india-election-numbers-intl/index.html (2019. 03. 18.)
• Thiruvadanthai, Srinivas: Narendra Modi Is No Populist. In: Foreign Policy, szeptember 20. URL: https://foreignpolicy.com/2018/09/20/narendra-modi-is-no-populist-modinomics/ (2019. 03. 18.)
• Tourangbam, Monish: Looking Ahead to 2019: The Great Indian Balancing Act. In: South Asian Voices, december 26. URL: https://southasianvoices.org/looking-ahead-to-2019-the-great-indian-balancing-act/ (2019. 03. 18.)
• Vaishnav, Milan: India’s Congress Party Rises from the Dead. In: Foreign Policy, december 14. URL: https://foreignpolicy.com/2018/12/14/in-india-the-congress-party-isnt-dead-yet/ (2019. 03. 18.)

Jegyzetek

[1] Chellaney, Brahma: Awkward hole in India’s election debate – foreign policy. In: Nikkei Asia Review, 2019. február 14. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Awkward-hole-in-India-s-election-debate-foreign-policy (2019. 03. 18.)

[2] Jári, Ferenc: A Módí-kormány négy éve. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019. 31.

[3] Jári, 2019. 28.

[4] Ibid., 29.

[5] Thiruvadanthai, Srinivas: Narendra Modi Is No Populist. In: Foreign Policy, 2018. szeptember 20. URL: https://foreignpolicy.com/2018/09/20/narendra-modi-is-no-populist-modinomics/ (2019. 03. 18.)

[6] Suri, Manveena és Gupta, Swati: The land of a million polling stations: India’s general election by the numbers. In: CNN, 2019. március 11. URL: https://edition.cnn.com/2019/02/16/asia/india-election-numbers-intl/index.html (2019. 03. 18.)

[7] Sharma, Ruchir: No Country for Strongmen – How India’s Democracy Constrains Modi. Foreign Affairs, 98/2, 96–106. Council on Foreign Relations, 2019. március/április. 97.

[8] Sharma, 2019. 98.

[9] Ibid., 102.

[10] Ibid., 103.

[11] Ibid., 98.

[12] Ibid.,100.

[13] Ibid., 103.

[14] Ibid., 104.

[15] Hill, Jonah Force: In India’s National Elections, Don’t Trust the Polls. In: The Diplomat, 2014. február 24. URL: https://thediplomat.com/2014/02/in-indias-national-election-dont-trust-the-polls/ (2019. 03. 18.)

[16] Vaishnav, Milan: India’s Congress Party Rises from the Dead. In: Foreign Policy, 2018. december 14. URL: https://foreignpolicy.com/2018/12/14/in-india-the-congress-party-isnt-dead-yet/ (2019. 03. 18.)

[17] Singh, Shubha: Modi has a battle ahead in 2019. In: Nikkei Asia Review, 2018. december 26. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Modi-has-a-battle-ahead-in-2019 (2019. 03. 18.)

[18] 2014-ben a BJP 82 millió dollárt gyűjtött és 100 milliót költött, míg a Kongresszus 49 milliót gyűjtött és 68 milliót költött a kampányra.

[19] Vaishnav, Milan: India’s Congress Party Rises from the Dead. In: Foreign Policy, 2018. december 14. URL: https://foreignpolicy.com/2018/12/14/in-india-the-congress-party-isnt-dead-yet/ (2019. 03. 18.)

[20] Singh, Shubha: Modi has a battle ahead in 2019. In: Nikkei Asia Review, 2018. december 26. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Modi-has-a-battle-ahead-in-2019 (2019. 03. 18.)

[21] Vaishnav 2019.

[22] Mohan, Geeta: How India sternghtened foreign relations in 2018, expectations for 2019. In: India Today, 2018. december 29. URL: https://www.indiatoday.in/india/story/how-india-strengthened-foreign-relations-in-2018-expectations-for-2019-1417965-2018-12-27 (2019. 03. 18.)

[23] Tourangbam, Monish: Looking Ahead to 2019: The Great Indian Balancing Act. In: South Asian Voices, 2018. december 26. URL: https://southasianvoices.org/looking-ahead-to-2019-the-great-indian-balancing-act/ (2019. 03. 18.)

[24] Chellaney, 2019.