Öt év Modi: India külpolitikai mérlege
Idén április és május folyamán a világ legnagyobb demokráciájának, Indiának a választópolgárjai ismét az urnák elé járulnak, hogy megválasszák India vezetőjét a következő öt évre. Ezen alkalomból érdemes visszatekinteni Modi és India külpolitikájának öt évére, mely meghatározza a győztes előtt álló utat is. Az elemzésben sorra vesszük a BJP 2014-es hatalomra kerülését, Modi politikusi és vezetői stílusát, a jelentősebb külpolitikai kapcsolatokat és változásokat. Végezetül a Modit érő fő kritikák összegzése előtt választ keresünk a kérdésre, hogy inkább egy általános „indiai külpolitikáról”, vagy egy új „Modi Doktrínáról” lehet beszélni India, a feltörekvő nagyhatalom esetében.
2014 – Modi hatalomra kerülése
India az 1947-es függetlenedése utáni négy évtizedben a Nehru-Gandhi dinasztia által vezetett Kongresszus Párt uralta az indiai politikát. A kilencvenes évektől azonban a hindu nacionalista érzelmekre építő BJP és a számos kaszt, etnikum vagy vallás szerint szerveződő regionális pártok felemelkedésével megváltozott a belpolitikai dinamika, melynek következtében egészen 2014-ig különböző koalíciós erők tudták csak a hatalmat magukhoz ragadni.[i] A kilencvenes évektől kezdődő gazdasági liberalizáció és Modi 2014-es hatalomra kerülése között számos változás történt Indiában. India egy feltörekvő, ambiciózus regionális hatalommá vált, növekvő katonai és anyagi lehetőségekkel. A gazdaság növekedésével a Világbank szerint is kikerült a fejlődő országok csoportjából, és átlépte a közepes jövedelmű gazdaságok csoportjának alsó határát.[ii] Azonban a látványos eredmények mellett súlyos megoldatlan problémák is sújtják Indiát: szegénység, munkanélküliség, etnikai és vallási intolerancia, terrorfenyegetettség, alulfinanszírozott oktatás és egészségügy, forráshiányos gazdaság, rossz hitelek és protekcionizmus. Ezeknek köszönhetően – kiegészülve a 2002 óta tapasztalt legalacsonyabb gazdasági növekedéssel – 2014-ben érezhető volt az igény egy határozott vezetőre, aki érvényt szerez a központi irányításnak.
Az imént felvázolt körülmények közepette Narendra Modi, Gudzsarát főminisztere elsöprő győzelmet aratott 2014-ben; a pártja elsőként szerzett saját jogán abszolút többséget az indiai alsóházban 1984 óta. Ugyan főminisztersége elején a gudzsaráti muszlimellenes pogromokban játszott szerepe tisztázatlan maradt, a szavazók döntő többsége neki szavazott bizalmat, prosperitást, stabilitást és biztonságot várva tőle. Modi a „minimális kormány, maximális kormányzás” jelszavával kampányolt,[iii] olyan ígéretekkel, mint a deregularizáció, vállalkozás-barát környezet megteremtése, a növekedési potenciál kiaknázása, biztonság, stabilizáció, modernizáció, felzárkózás, és a nemzetközi tekintély megszerzése. A hivatalba lépését követő első évben tenni akarásról tett tanúbizonyságot számos, határidővel bejelentett projekttel (a határidők tarthatatlansága miatt teret engedve kritikusainak is), mely lendületnek a belpolitikai helyzet is kedvezett.[iv] A Rajiv Gandhi óta először tapasztalt hatalmas támogatottság esélyt adott hatékony reformok és változtatások bevezetésére, amelyet az üzleti szektor Modi iránt tanúsított pozitív hozzáállása is segített.[v]
Modi egy erős, határozott vezető képét építette föl magáról, de 2014 előtt külpolitikai tekintetben kevés tapasztalattal rendelkezett. Gudzsaráti főminisztersége idején Kínába és Japánba tett látogatást, ami egy erős kelet-ázsiai orientálódást vetített előre, míg annak köszönhetően, hogy Amerika visszautasította 2005-ös vízum-igénylését a 2002-es gudzsaráti kommunális erőszakhullámokban játszott szerepére hivatkozva, sok szakértő hideg amerikai kapcsolatokra számított. Azonban Modi rácáfolt az elemzőkre, határozottan nyitott az Államok felé, sőt kezdetben Pakisztánnal is a békés viszonyok megteremtésének szükségességét hangsúlyozta.[vi]
A hindutva – vagy valamelyest leegyszerűsítve, a hindu nacionalizmus – szerepének felerősödése az indiai külpolitikában kézenfekvőnek tűnhetett a BJP hatalomra kerülésével, azonban Modi személye arról tanúskodik, hogy tisztában van a nemzetközi rendszer komplexitásával: a globális kölcsönös függőség, az interdependencia korában felismerte az elszigetelődés teljesíthetetlenségét, külpolitikájában a külgazdasági szempontok élveznek prioritást.[vii] Az ország külpolitikai céljai közé tartozik a gazdasági modernizáció, a tőke, technológiák és nyersanyagok behozatala, melynek forrása a nyugati világ és a Perzsa-öböl-menti országok; a nagyhatalmi pozíció kiépítése, amihez a Nyugattól, Délkelet-Ázsiától, Afrikától és a csendes-óceáni szigetektől remél támogatást; az ország biztonsági helyzetének javítása, ahol a pakisztáni és kínai fenyegetést Amerika, Japán, Ausztrália és Vietnám segítségével próbálja ellensúlyozni; valamint törekszik az oroszországi kapcsolatok ápolására, melynek alapját a fegyverimport és az energetikai együttműködés adja.[viii] Modi jelentős tettrekészségről és pragmatizmusról tett tanúbizonyságot, explicit célja „vezető hatalommá” válni, mely képes Kínát ellensúlyozni.[ix] A Modi-féle, a pragmatizmust és személyközpontú, bizonyos értelemben teátrális stílust ötvöző külpolitika az indiai diaszpórában is igen népszerű, számos külföldi útján tart teltházas előadást az adott országban élő indiaiak előtt.[x] Azonban pragmatizmusa mellett diplomáciai meglepetéseket is tud okozni, amit a 2015-ös párizsi látogatása alkalmával is demonstrált, mikor előzetes egyeztetés nélkül bejelentette 36 Rafale-típusú (túlárazott) vadászbombázó repülőgép megvásárlását.[xi] Közvetlen irányítása alá helyezte a külpolitikai döntéshozatali-mechanizmust, a külpolitikai kérdésekben hagyományosan meghatározó Külügyminisztériumot (Ministry of External Affairs – MEA) a háttérbe szorította. Ez a tendencia kormányzásának egészére is jellemző, minden fontosabb kérdésben döntő szava van, a miniszterelnöki hivatalt saját képére formálta. Ezen változások fényében hivatali idejének kezdetén felmerült a kérdés, hogy külpolitikájában mennyire követi elődjeit, avagy milyen mértékben szakadt el azoktól.[xii]
Modi külpolitikája
A hidegháború befejeztével az indiai külpolitikai konszenzust a szigorú ideológiai megkötések nélküli pragmatizmus jellemezte, melynek célja India gazdasági, diplomáciai és biztonsági érdekeinek biztosítása, a nemkívánt következmények minimalizálásával. Ezt a megfontolást tükrözi India egyensúlyozása Irán, Izrael és Szaúd-Arábia között; az amerikai-orosz-kínai nagyhatalmi versengésben való részvétele; az afrikai jelenlét megerősítése; valamint az ASEAN-nal fenntartott sokszínű kapcsolatok ápolása is.[xiii] A hidegháborút követően India megkezdte útját a nagyhatalmi rendszerben való kiemelt szerep megszerzéséért, törekedve a minél átfogóbb stratégiai autonómia megszerzésére, távol tartva magát az egyoldalú elköteleződéstől.[xiv] Az ország külpolitikai akciórádiusza is megnőtt, az elmúlt évtizedek alatt meghaladta a szubkontinens földrajzi környezetét képező dél-ázsiai térségét,[xv] de külpolitikai érdeklődése területi és funkcionális szempontból is szelektív maradt.[xvi] Ugyan Modi alatt intenzívebbé váltak az amerikai kapcsolatok, az USA mára jelentős katonai beszállítója és biztonságpolitikai partnere Indiának, valamint a két ország hadserege számos közös hadgyakorlatban vett részt. Azonban az amerikai orientáció gyökerei megelőzik Modit, miközben törekszik a Moszkvával fenntartott hagyományosan jó kapcsolatokat megőrizni: az ország máig fontos katonai beszállító, főleg az alkatrészek és az offenzív fegyverrendszerek tekintetében.[xvii]
Hindutva és populizmus Modi külpolitikájában
Narendra Modi kormányzásának leírásakor gyakran előforduló jelzőként jelenik meg a hindu nacionalizmus és a populizmus. A hindutva, vagy a hindu nacionalizmus történelmi kontextusban értelmezhető, eszerint a felfogás szerint a hindu civilizáció hanyatlásnak indult az anyagi és morális gyengeség következtében az évszázadokban mérhető muszlim, majd keresztény/brit elnyomás alatt. A hinduk feladata ezen történelmi megaláztatás jóvátétele, kiegészülve egy civilizációs küldetéstudattal. A jobboldali, hindu BJP külpolitika jellemzői között említik a nemzeti hatalom demonstrálását, a nukleáris fegyverkezést, katonai erő kivetítését, valamint az iszlámmal és Pakisztánnal szembeni ellenséges fellépést.[xviii] Azonban a nukleáris fegyverkezés és az ellenfeleivel szembeni politika éppen a külpolitikai folytonosság egyik jó példája a Kongresszus és a BJP között. Habár a nukleáris fegyverkezést és az ezzel kapcsolatos retorikát sokszor kötik a hindu nacionalista BJP-hez, nem kis részben annak köszönhetően, hogy az 1998-as sikeres atomrobbantási kísérletek a BJP és az akkori miniszterelnök, Vadzspají nevéhez köthetők, viszont a programot még Indira Gandhi indította, amelyet fia, Rajiv Gandhi is támogatott. Kínával és Pakisztánnal szemben is egyszerre jelenik meg a határozott fellépés és a tárgyalások iránti készségesség. A hagyományos fegyverkezés kérdésében hasonló politikát folytatnak a pártok. India stabilan az egyik, ha nem a legnagyobb összegeket költi fegyverimportra, azonban érdemes megjegyezni, hogy a hidegháborút követően jelentősen csökkentek az indiai katonai intervenciók a dél-ázsiai térségben.[xix]
A populizmus megállapítása ennél azonban már jóval nehezebb, lévén magának a fogalomnak a meghatározása sem egyértelmű. Mindenesetre két alapvető dimenzióját, az elitellenességet és az antipluralizmust, azaz a „dolgos közember” és a „korrupt elit” közötti különbségtételét, valamint az előbbi csoport kizárólagos képviseletének szándékát Modi esetében is megvizsgálhatjuk. Egy „populista külpolitika” az előbbiekből adódóan azt feltételezi, hogy a globális kormányzást érintő kérdésekben kevésbe hajlik kompromisszumokra, valamint előnyben részesíti a kétoldalú kapcsolatokat a multilateralizmussal szemben. Ezenkívül a „populizmus” koncepciója feltételezi a központosított döntéshozatali folyamatokat, valamint a választókkal való kommunikációban az új technológiák és módszerek alkalmazását (közösségi médiák). Az elitellenesség és az antipluralizmus Modi politikájában is tetten érhetők, a 2014-es kampány során jelentős szerepet kapott a Kongresszus Párt korrupt voltának hangsúlyozása, Modi személyének dominálása a párt intézményrendszerében, illetve a hindu bázisra fordított kiemelt figyelem és a hindutva. Ezen feltételezésekből kiindulva azonban kevésbé tűnik hangsúlyosnak a „populizmus” Modi külpolitikájában, sőt egyre nagyobb kötelezettségeket vállal olyan globális kérdésekben, mint a klímaváltozás elleni fellépés. Továbbá elmondható, hogy bár fontosabbá és gyakoribbá váltak a miniszterelnöki utazások és a bilaterális csúcstalálkozók, de mind az ENSZ-ben, a BRICS-ben, sőt még a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) is aktív szereplőként van jelen, nem fordult el a nemzetközi szervezetek munkájában való részvételtől. Modi populizmusa azonban a Külügyminisztérium marginalizálásában és a közösségi média favorizálásában – a hagyományos sajtó kárára – tetten érhető.[xx]
Vallási diplomácia
Modi külpolitikájának egy másik újdonsága a vallásdiplomácia, melyet a “puha erő” egy hatékony formájaként tart számon India. A vallásdiplomácia emellett szerepet játszik a turizmus fellendítésében, illetve segíti Modi személyét eltávolítani a már említett korábbi muszlimellenes gudzsaráti megmozdulásoktól. A vallásdiplomácia a gyakorlatban különböző vallási zarándokhelyek felkeresésében, vallások közötti dialógust célzó konferenciákon való részvételben mutatkozik meg, valamint Modi különböző vallásos gondolkodókat, elképzeléseket és érvrendszereket is beleépít külföldi beszédeibe. Emellett gyakran ajándékozza a klasszikus indiai spirituális művet, a Bhagavad-gítát más vezetőknek, mint például Xi Jinpingnek és Sinzó Abénak. Azonban az indiai „közdiplomácia” (public diplomacy) vallási színezetének hitelességét kritikusai megkérdőjelezik a belföldi vallásos intolerancia kontextusában.[xxi]
Kereskedelem
Modi külkereskedelmi politikája egyértelműen a nacionalista megfontolások mentén alakul, valamint a Modi kezében összpontosult indiai fejlesztési segélyek közvetlen szomszédságához való irányítása is hangsúlyosabb irányvonalat képvisel, kiegészülve a BRICS-féle Új Fejlesztési Bankkal (New Development Bank – NDB) és az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankkal (Asian Infrastructure Investment Bank – AIIB).[xxii]
Nemzetközi intézmények és nagyhatalmak
Ahogy azt említettük, India a nemzetközi szervezetekben és ügyekben továbbra is hangsúlyos szereplő. Továbbra is célja maradt az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává válni, bár ez a célkitűzés Modi alatt eddig nem szerepelt prioritásként. Ezenkívül támogatja a nemzetközi pénzügyi szervezetek reformját, valamint a G20-ban és BRICS-ben továbbra is kiemelt szerepet játszik. A Nukleáris Ellátók Csoportjába (Nuclear Suppliers Group – NSG) való bekerülés is régi célja Indiának, azonban Kína vétójának köszönhetően ez még nem történt meg.[xxiii] India a függőben lévő NSG-tagság ellenére aláírója másik három nemzetközi nukleáris exportot szabályozó egyezménynek, 2016-ban belépett a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszerbe (Missle Technology Control Regime – MTCR), majd 2017-ben a Wassenaari Egyezmény, 2018-ban pedig a biológiai és vegyi fegyverek proliferációját korlátozó Ausztrália-csoport tagjává vált.
India és Amerika kapcsolata a 2000-es évektől javuló tendenciát mutat, amióta George W. Bush elnöksége alatt amerikai segítséggel a szubkontinens elismert atomhatalommá vált. A két ország közötti közeledést jól mutatja a 2018-as iráni szankciók alól kapott felmentés,[xxiv] valamint az ugyanabban az évben megkötött COMCASA (Communications, Compatibility and Security Agreement ), ami lehetővé tette Indiának a legfejlettebb amerikai haditechnológiákhoz való hozzáférést és megalapozta a hadsereg közötti nagyobb átjárhatóságot.[xxv] Ennek ellenére a Trump-adminisztráció kereskedelmi politikája elérte Indiát is, bejelentve az ország kivonását az USA Általános Preferencia Rendszeréből (Generalized System of Preferences – GSP), ami 121 fejlődő ország számára nyújtott kedvezményes vámszabást, az amerikai cégek indiai piacokról való „igazságtalan” kizárását hozva indokként. India a 2017-es évben a Rendszer egyik legnagyobb kedvezményezettje volt, 5,6 milliárd dollárnyi árura kapott vámkedvezményt, de ezt India hivatalosan csak egy „minimális és visszafogott” hatású lépésként értékeli, mivel átlagosan évente „csak 190 millió dollárt spórolt a Rendszernek köszönhetően”. Az amerikai lépés a tágabb kereskedelmi tárgyalások keretén belül is értelmezhető, mivel már korábban komoly acél- és alumíniumvámokat vetett ki az USA Indiára, azonban a válaszlépésként bejelentett 240 millió dollár értékű vámtétel egyelőre még nem lépett életbe.[xxvi]
Az indiai-amerikai közeledés nem meglepő módon negatív hatással volt az orosz kapcsolatokra, mely orosz-pakisztáni egyezményekhez és védelmi együttműködéshez vezetett. Ezt volt hivatott rendezni a 2018. május 21-én tartott „kötetlen” csúcstalálkozó Putyin és Modi között Szocsiban,[xxvii] amely sikeresnek értékelhető, lévén 2018 őszén egy újabb államfői csúcstalálkozó keretében a két ország számos egyezmény mellett megállapodott egy több mint ötmilliárd dollár értékű S-400-as légvédelmi rendszer megvásárlásáról, melynek értéke jelentősen túllépte az amerikai szankciókról rendelkező CAATSA-ban (Countering America’s Advesaries Through Sanctions Act) foglalt határértéket.[xxviii]
A már közel hat évtizedes Kína-India határvita által terhes kapcsolatokat a két ázsiai óriás között Modi elődjeihez hasonlóan kettős megközelítéssel kezelte, ugyanakkor a bilaterális kapcsolatokban szokatlan asszertivitással lépett fel néhány esetben. Egyrészről megpróbálja gátolni Kína stratégiai térnyerését környezetében, melyet jól szemléltet a határozott indiai politika a 2017-es Doklam-krízisben, alternatívákat kíván nyújtani a kínai „Övezet és Út” kezdeményezésre (Belt and Road Intitiative – BRI),[xxix] illetve Peking ellensúlyozására törekszik stratégiai kapcsolatainak elmélyítésével olyan országokkal, mint az említett Amerika vagy éppen Japán[xxx] (a szigetországgal védelmi szerződéseket kötött, hozzáférést biztosítva a két fél katonaságának egymás bázisaihoz és más katonai felszereléseihez).[xxxi] Másrészről India törekszik a dialógus fenntartására Kínával: Doklam után, 2018-ban a kínai Wuhan-ban került sor egy másik „kötetlen” csúcstalálkozóra Xi és Modi között, melynek a többé-kevésbé sikeres célkitűzése a két ország kapcsolatainak “normalizálására” törekedett, már amennyire azt a megoldatlan problémák, mint a határvita, vagy éppen a kínai kereskedelmi többlet (évente 66 milliárd dollár) engedi.[xxxii]
Regionális kapcsolatok
India „Look East” („Nézz Keletre”) politikája Modi alatt „Act East” („Cselekedj Keleten”) néven folytatódott, jelezve a fokozatos közeledés elmélyülését Kelet-Ázsiával: támogatja Amerika Ázsia-politikáját; fejleszti katonai képességeit Kínával szemben, miközben folytatja a politikai-gazdasági dialógust; valamint hangsúlyosan kezeli Délkelet-Ázsiát, azon belül is az ASEAN fontosságát. Ezek a lépések mind Indiának a kialakuló többpólusú világrendben egy meghatározó pólussá válását célozzák.[xxxiii]
Mindeközben Modi alatt az ország közel-keleti politikája is látványos átalakuláson ment keresztül, nyilvános gesztusokkal fordulva Izrael, egy egyébként már hagyományosan fontos partnere felé, melynek csúcspontja egy precedens nélküli tel-avivi látogatás volt 2017-ben. Emellett fontos partnerei maradtak az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Irán és Katar is. Éppen ezen arab partnerek, valamint a hazai muszlim lakosság elidegenítésétől való félelem miatt kapott eddig Izrael kevésbé látványos szerepet az indiai diplomáciában, de mára a legtöbb közel-keleti ország számára fontos export- és befektetési piac – számos indiai vendégmunkással a régióban –, jelentős diplomáciai mozgásteret biztosítva Modinak.[xxxiv] Azonban a nyíltan Izrael-barát politikájával párhuzamosan rendszeresen biztosítja támogatásáról a palesztinokat,[xxxv] valamint Teheránnal is baráti viszonyokat ápol. Irán jelentős olajexportőr Indiában – amit Washington is elismert, és csökkenő behozatal ellenében felmentést biztosított Újdelhi számára az embargó alól – valamint az Észak-Dél Szállítmányozási Folyosó (NSTC) Oroszország és India között is Iránon (és Afganisztánon) halad át.
A közvetlen szomszédságában ismert kihívások még mindig a legmeghatározóbb szerepet játsszák az indiai külpolitika formázásában, mint az erős Kína-Pakisztán együttműködés, és az előbbi katonai-gazdasági képességeinek töretlen növekedése.[xxxvi] India miniszterelnökének célja egy stabil szomszédság kialakítása, biztosítva a gazdasági növekedéshez és meghatározó hatalommá váláshoz szükséges békés környezetet.[xxxvii] Ennek megteremtéséhez járul hozzá Modi „Első a Szomszédság” (Neighborhood First) politikája, melyet stratégiai szükségletnek értékel az indiai kormányzat. Srí Lankában a növekvő kínai jelenlét arra sarkallta a Modi-kormányt, hogy javítsa viszonyát Colombóval, míg a Maldív-szigetek „meglepő” gyorsasággal megkötött kínai szabadkereskedelmi egyezménye is hátrányosan érinti az indiai érdekeket. Ugyan kezdetben Nepállal a terhes kapcsolatok javítására tett kísérletet Modi, azonban az ország új alkotmányába foglalt, (indiai) etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetése miatt a bilaterális kapcsolatok hűvösek maradtak. Afganisztánban India szereplését sikeresnek lehet ítélni a pénzügyi segítségnyújtásra, Kínával közösen tervezett fejlesztési projektekre, az India-Irán-Afganisztán együttműködés gyümölcseként létrejött Csabahar-kikötőre alapozva. Emellett Bangladessel is sikeresen lezártak számos tengeri és szárazföldi területi vitát, fejlesztési hiteleket biztosított Dakkának, illetve a BIMSTEC (Bay of Bengal Initiative for Multi-Sectoral Technical and Economic Cooperation) és a Banglades-Bhuán-India-Nepál (BBIN) – elsősorban infrastrukturális – kezdeményezés keretén belül is elmélyült az együttműködés.[xxxviii] A 2017 óta eltelt időben a szomszédos országokban tartott választások sok szempontból befolyásolják India regionális jelenlétét. Nepálban a Kína-barát kommunisták alakítottak kormányt, a Maldív-szigetek autoriter vezetőjét lemondatták, Bhutánban is új kormány alakult immár harmadik alkalommal, Bangladesben a gazdasági fejlődést prioritásként kezelő kormány maradt hatalmon, Srí Lankán Sirisena elnök alkotmányellenes puccskísérletét sikeresen akadályozta meg Srí Lanka Legfelsőbb Bírósága, Pakisztánban pedig ismét a katonaság által támogatott kormány alakult.[xxxix]
Kasmír-völgy és Pakisztán
A 2014-es Lok Szabha („Nép Tanácsa”, az indiai alsóház neve) választások alatt Modi pártjához képest békülékeny hozzáállást tanúsított, az India által ellenőrzött Kasmír fejlődésére helyezve a hangsúlyt. A kezdeti optimista hangok ellenére megnőtt a fegyveres csoportok jelenléte a választások óta, pedig az ezredfordulón még úgy tűnt, hogy lassan teljesen megszűnnek a helyi militáns lázadó csoportok. Azonban az utóbbi években – a közösségi médiával és Burhan Wani, a Hizbul Mudzsahidek vezetőjének megölésével – jelentősen nőtt a fiatal újonc milicisták száma: míg 2014-ben 63 fő csatlakozott, ez a szám 2017-re 128, 2018 pedig több mint 200 volt. A vitatott kasmíri területeken rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések a milicisták és a paramilitáris biztonsági erők között: az utóbbiak az Ellenőrzési Vonal (Line of Control) mentén ún. „precíziós csapásokat” indítanak a pakisztáni fennhatóságú Kasmírban található terrorista bázisok ellen. Indiai becslések szerint a két ország közötti tűzszüneti megállapodás megsértésének a száma már 2017-ben túllépte az ezret, ami azóta is emelkedik. A romló kasmíri helyzet – terjedő militáns mozgalmak, tömegtüntetések, növekvő számú halálozások, a muszlim többségű Kasmír és hindu többségű Dzsammu közötti polarizálódás – a központi indiai kormányból további katonai lépéseket vált ki, létrehozva egy nehezen feloldható dilemmát.[xl]
Ezen körülmények között 2019 februárjában egy öngyilkos merénylet 40 félkatonai személyzet életét követelte Pulwamában. A támadásért az a Dzsais-e-Mohamed vállalt felelősséget, akinek vezetőjét, Masood Azhart már többször is sikertelenül próbálta az ENSZ Biztonsági Tanácsa feketelistára helyezni indiai kezdeményezésre (eddig Kína ezt négy alkalommal akadályozta meg, utoljára 2019 márciusában). Azhar 1994 és 1999 között már egyszer raboskodott Indiában, azonban ‘99-ben szabadon engedték egy eltérített indiai repülő utasainak szabadon engedéséért cserébe. Maga a csoport, ami Újdelhi szerint a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI (Inter-Services Intelligence) támogatását élvezi,[xli] már több támadást is indított indiai célpontok ellen: hozzájuk fűződik az indiai parlament megtámadása 2001-ben, illetve a 2016-os támadás az Indiai Légierő (IAF) pathnakoti támaszpontja ellen. A 2019-es pulwamai merénylet mély felháborodást keltett Indiában, két hónappal az indiai választások előtt válaszcsapásra ösztönözve Újdelhit.
2019. február 26-án India légitámadást indított a Dzsais-e-Mohamed (JeM) balakoti kiképzőbázisa ellen, a pakisztáni Hajber-Pahtunhva tartományban. Azonban ez a támadás nagyban különbözött a korábbi terrorellenes akciókhoz képest, mivel míg a 2016-os “precíziós támadások” is a vitatott kasmíri területekre koncentráltak, addig most az indiai vadászgépek beléptek a pakisztáni légtérbe amire 1971 óta nem volt példa (összehasonlításképpen a legutóbbi Kargil háború során India még az Ellenőrzési Vonalat sem lépte át).[xlii] Pakisztán válaszlépésként repülőket küldött az Ellenőrzési Vonal felé, ahol harcba keveredett indiai gépekkel. Ugyan számos részlet nem tisztázott az incidenssel kapcsolatban – az első indiai csapás pontos körülményeiről[xliii] a légi összecsapás kimeneteléről, a lelőtt gépek számáról vagy a pakisztáni légierő (PAF) által használt gép típusáról[xliv] –, annyi bizonyos, hogy egy indiai MIG-21-es vadászgép lezuhant, és a pilótát elfogták a pakisztániak.[xlv] Az incidens jelentős nemzetközi visszhangot keltett, az ENSZ BT állandó tagjai pedig felszólították a két nukleáris fegyverekkel rendelkező országot a konfliktus deeszkalálására. Miután az elfogott indiai pilótát Pakisztán átadta Indiának, a helyzet „normalizálódni” látszik – feltehetőleg nem kis részben amerikai, kínai és más országok vezetőinek közbenjárására. A választások közeledtével az eseményeket azonban a versengő pártok megpróbálják felhasználni saját győzelmükhöz. Ennek fényében nem meglepőek az indiai médiában meg nem nevezett forrásokra hivatkozott beszámolók, miszerint a balakoti légicsapás számos terroristát semlegesített, és egy komoly elrettentő üzenetként értékelhető. Habár az incidens valószínűsíthetően nem fog hosszú távon szerepet játszani a terrorizmus elleni harcban, jó eséllyel javíthat Modi és a BJP választási esélyein:[xlvi] Megfelelően kommunikálva illeszkedhet a Modiról kialakított vezetőképbe, és az utóbbi időben vesztett népszerűség visszaszerzéséhez is hozzájárulhat a határon túli légicsapás, melyre közel ötven éve nem volt példa.[xlvii]
Összességében Modi első öt évének tanulságaként levonható, hogy India külpolitikájában továbbra is inkább a kontinuitás a meghatározó, amelynek célja a jó kapcsolatok ápolása minden jelentős hatalommal, miközben törekszik a nagyhatalmi szerep megszerzésére.[xlviii] Az olyan incidensek, mint a 2017-es Doklam-fennsíkon tanúsított asszertívabb fellépés, vagy a balakoti légicsapás tehát ebből a szempontból inkább a nagyhatalmi igény megjelenéseként, mint egy új, „Modi Doktrína” kialakulásaként értelmezhetőek (az utóbbi esetében azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a közelgő választásokat és a belpolitikai megfontolásokat sem).
Modi kritikusai
Narendra Modi kritikusai kiemelik kormányzásának populista vonásait az ígért gazdasági reformok kárára, kiemelve, hogy 2014-es kampányában piacbarát politikusként kampányolt, de nem privatizálta az állami vállalatokat, és megnövelte a vámokat, valamint a népjóléti csomagok összegét. Mások szerint azonban nem érdemes csak a vámok és állami vállaltok függvényében vizsgálni tevékenységét, mivel számos reformot hozott egy egészségesebb piacorientált gazdaság kialakítására törekedve. Továbbá érdemes szem előtt tartani, hogy Indiában máig jelentős problémát jelent a szegénység, így az összességében prudens állami költségvetés és az állami deficit kordában tartása mellett az alapvető szükségletek kielégítését célzó jóléti programok bevezetése nehezen illethető a „populista” jelzővel.[xlix]
Modi külpolitikájának kritikusai ezenkívül negatívan ítélik meg a túlzott közeledést Amerikához, India külpolitikai mozgásterének csökkenését látva benne, illetve keveslik a különböző kezdeményezések és orientációk, mint a „Neighborhood First” („Első a Szomszédság”) és „Act East” („Cselekedj Keleten”) programok, a vietnámi vagy éppen a japán katonai stratégiai együttműködés, illetve a közép-ázsiai segélyezés kézzelfogható eredményeit, megkérdőjelezve hatékonyságukat,[l] de kritizálják Modi egyes külpolitikai fiaskóit is. Ilyennek számít a Mongóliának ígért egymilliárd dolláros hitelkeret, melyet a Dalai Láma látogatása által kiváltott kínai gazdasági nyomás következtében Ulánbátor igénybe is vett volna, de India végül nem biztosított, vagy a 2016-os nagyléptékű kasmíri „precíziós csapások”, melyek azonban hosszú távon hatástalannak bizonyultak a terrorizmus meggátolásában.[li] Ezen fiaskók negatívan befolyásolják India külpolitikájának megítélését, akadályozva nagyhatalmi céljainak elérését is.
Szerző: Róma Ádám
Felhasznált kép
Borítókép:
Saikat Paul, Shutterstock: Indian Prime Minister Narendra Modi addressing his party worker on the occasion of an election campaign rally at Sahid Minar on April 17, 2016 in Calcutta, India. URL: https://www.shutterstock.com/hu/image-photo/indian-prime-minister-narendra-modi-addressing-432427594 (2019. 03. 18.)
Felhasznált irodalom
- Basur, Rajesh: Modi, Hindutva, and Foreign Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018.
- Basur, Rajesh: Modi’s foreign policy fundamentals: a trajectory unchanged. International Affairs 93/1, 7–26. Oxford University Press, 2017.
- Blarel, Nicolas: Looking West? Evaluating Change and Continuity in Modi’s Middle East Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018.
- Borak, Donna: Trump moves to end special trade treatment for India. In: CNN Business, március 05. URL: https://edition.cnn.com/2019/03/05/economy/india-us-trade/index.html (2019. 03. 18.)
- Chakravarty, Ipsita: The Modi Years: What happened to Kashmir in the last five years? In: in, 2019. január 26. URL: https://scroll.in/article/904790/the-modi-years-what-happened-to-kashmir-in-the-last-five-years (2019. 03. 18.)
- Chellaney, Brahma: Awkward hole in India’s election debate – foreign policy. In: Nikkei Asia Review, február 14. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Awkward-hole-in-India-s-election-debate-foreign-policy (2019. 03. 18.)
- Gupta, Surupa és Mullen, Rani D.: Introduction. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018a.
- Gupta, Surupa: India’s Trade Engagement: The More Things Change, the More They Remain the Same. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018b.
- Hall, Ian: Narendra Modi’s New Religions Diplomacy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018.
- Jári, Ferenc: A Módí-kormány négy éve. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019.
- Karnad, Bharat: Indian foreign policy not walking Modi’s big talk. In: East Asia Forum, december 24. URL: http://www.eastasiaforum.org/2018/12/24/indian-foreign-policy-not-walking-modis-big-talk/ (2019. 03. 18.)
- Kaura, Vinay: Grading India’s Neighborhood Diplomacy. In: The Diplomat, január 01. URL: https://thediplomat.com/2017/12/grading-indias-neighborhood-diplomacy/ (2019. 03. 18.)
- Mohan, Geeta: How India strenghtened foreign relations in 2018, expectations for 2019. In: India Today, december 29. URL: https://www.indiatoday.in/india/story/how-india-strengthened-foreign-relations-in-2018-expectations-for-2019-1417965-2018-12-27 (2019. 03. 18.)
- Mullen, Rani D.:Indian Development Assistance: The Centralization and Mercantilization of Indian Foreign Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018.
- Palgemann, Johannes: What Modi teaches us about poulist foreign policy. In: East Asia Forum, február 22. URL: https://www.eastasiaforum.org/2019/02/22/what-modi-teaches-us-about-populist-foreign-policy/ (2019. 03. 18.)
- Pethő, Gyula: Rövid áttekintés India külpolitikájáról. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019.
- Pradesi, Manjeet S.: Modi, from „Look East” to „Act East”: Semantic or Substantive Change? In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018.
- Rajagopalan, Rajeswari Pillai és Rajagopalan, Rajesh: India-Pakistan Crisis Exposes Modi’s Dilemma. In: The Diplomat, február 28. URL: https://thediplomat.com/2019/02/india-pakistan-crisis-exposes-modis-dilemma/ (2019. 03. 18.)
- Ramachandran, Sudha: India and Pakistan on the Brink. In: The Diplomat, február 28. URL: https://thediplomat.com/2019/02/india-and-pakistan-on-the-brink/ (2019. 03. 18.)
- Rapoza, Kenneth: India’s Fight With Pakistan Seen Lifting Modi’s Election Chances. In: Forbes, február 27. URL: https://www.forbes.com/sites/kenrapoza/2019/02/27/indias-fight-with-pakistan-seen-lifting-modis-election-chances/#5f346adb397c (2019. 03. 18.)
- Róma, Ádám: India külpolitikai fordulatai és geostratégiai szempontjai. In: geopolitika.hu, 2018. november 12. URL: http://www.geopolitika.hu/hu/2018/11/12/india-kulpolitikai-fordulatai-es-geostrategiai-szempontjai/ (2019. 03. 18.)
- Róma, Ádám: PAIGEO Podcast 030 – India és a stratégiai függetlenség. In: geopolitika.hu, 2018. november 19. URL: http://www.geopolitika.hu/hu/2018/11/19/paigeo-podcast-030-india-es-a-strategiai-fuggetlenseg/ (2019. 03. 18.)
- Shahane, Girish: Xi sells Seychelles on the seashore as Modi’s foreign policy lies in tatters. In: Scroll.in, 2018. június 20. URL: https://scroll.in/article/883288/the-fiasco-in-seychelles-is-narendra-modis-latest-foreign-policy-disaster (2019. 03. 18.)
- Thiruvadanthai, Srinivas: Narendra Modi Is No Populist. In: Foreign Policy, szeptember 20. URL: https://foreignpolicy.com/2018/09/20/narendra-modi-is-no-populist-modinomics/ (2019. 03. 18.)
- Tourangbam, Monish: Looking Ahead to 2019: The Great Indian Balancing Act. In: South Asian Voices, december 26. URL: https://southasianvoices.org/looking-ahead-to-2019-the-great-indian-balancing-act/ (2019. 03. 18.)
Jegyzetek
[i] Jári, Ferenc: A Módí-kormány négy éve. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019. 25.
[ii] Gupta, Surupa és Mullen, Rani D.: Introduction. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018a. 4.
[iii] Jári, Ferenc: A Módí-kormány négy éve. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019. 27.
[iv] Jári, 2019. 28.
[v] Gupta, 2018a. 5.
[vi] Ibid., 3.
[vii] Basur, Rajesh: Modi, Hindutva, and Foreign Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018. 8.
[viii] Pethő, Gyula: Rövid áttekintés India külpolitikájáról. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019. 64.
[ix] Gupta, 2018a. 4.
[x] Ezzel párhuzamosan Modi kiterjesztette „India” fogalmát az országhatárokon kívülre (Non Resident Indians), valamint pénzügyi forrásokat is elkülönített a különböző külképviseleteknek, hogy ápolja a diaszpórákkal fenntartott kapcsolatokat. (Palgemann, 2018: 12.)
[xi] Chellaney, Brahma: Awkward hole in India’s election debate – foreign policy. In: Nikkei Asia Review, 2019. február 14. URL: https://asia.nikkei.com/Opinion/Awkward-hole-in-India-s-election-debate-foreign-policy (2019. 03. 18.)
[xii] Gupta, Surupa: India’s Trade Engagement: The More Things Change, the More They Remain the Same. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018b. 14.
[xiii] Tourangbam, Monish: Looking Ahead to 2019: The Great Indian Balancing Act. In: South Asian Voices, 2018. december 26. URL: https://southasianvoices.org/looking-ahead-to-2019-the-great-indian-balancing-act/ (2019. 03. 18.)
[xiv] Basur, Rajesh: Modi’s foreign policy fundamentals: a trajectory unchanged. International Affairs 93/1, 7–26. Oxford University Press, 2017. 7.
[xv] Pethő, Gyula: Rövid áttekintés India külpolitikájáról. In: Baranyi, Tamás (szerk.) Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom. Antall József Tudásközpont, 2018/4. Budapest, 2019. 65.
[xvi] Pethő, 2019. 66.
[xvii] Chellaney, 2019.
[xviii] Basur, 2018. 7.
[xix] Ibid., 8.
[xx] Palgemann, Johannes: What Modi teaches us about poulist foreign policy. In: East Asia Forum, 2019. február 22. URL: https://www.eastasiaforum.org/2019/02/22/what-modi-teaches-us-about-populist-foreign-policy/ (2019. 03. 18.)
[xxi] Hall, Ian: Narendra Modi’s New Religions Diplomacy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018. 11.
[xxii] Mullen,Rani D.:Indian Development Assistance: The Centralization and Mercantilization of Indian Foreign Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018. 19.
[xxiii] Pethő, 2019. 66.
[xxiv] Mohan, Geeta: How India strenghtened foreign relations in 2018, expectations for 2019. In: India Today, 2018. december 29. URL: https://www.indiatoday.in/india/story/how-india-strengthened-foreign-relations-in-2018-expectations-for-2019-1417965-2018-12-27 (2019. 03. 18.)
[xxv] Róma, Ádám: India külpolitikai fordulatai és geostratégiai szempontjai. In: Geopolitika.hu, 2018. november 12. URL: http://www.geopolitika.hu/hu/2018/11/12/india-kulpolitikai-fordulatai-es-geostrategiai-szempontjai/ (2019. 03. 18.)
[xxvi] Borak, Donna: Trump moves to end special trade treatment for India. In: CNN Business, 2019. március 05. URL: https://edition.cnn.com/2019/03/05/economy/india-us-trade/index.html (2019. 03. 18.)
[xxvii] Mohan, 2018.
[xxviii] Róma, Ádám: PAIGEO Podcast 030 – India és a stratégiai függetlenség. In: Geopolitika.hu, 2018. november 19. URL: http://www.geopolitika.hu/hu/2018/11/19/paigeo-podcast-030-india-es-a-strategiai-fuggetlenseg/ (2019. 03. 18.)
[xxix] Róma, Ádám: India külpolitikai fordulatai és geostratégiai szempontjai. In: Geopolitika.hu, 2018. november 12. URL: http://www.geopolitika.hu/hu/2018/11/12/india-kulpolitikai-fordulatai-es-geostrategiai-szempontjai/ (2019. 03. 18.)
[xxx] Chellaney, 2019.
[xxxi] Mohan, 2019.
[xxxii] Chellaney, 2019.
[xxxiii] Pradesi, Manjeet S.: Modi, from „Look East” to „Act East”: Semantic or Substantive Change? In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018. 30.
[xxxiv] Blarel, Nicolas: Looking West? Evaluating Change and Continuity in Modi’s Middle East Policy. In: Gupta, Surupa et al.: Indian Foreign Policy under Modi: A New Brand or Just Repackaging?. International Studies Perspectives 1–45. Oxford Univeristy Press, 2018. 26.
[xxxv] Blarel, 2018. 28.
[xxxvi] Chellaney, 2019.
[xxxvii] Pradesi, 2018. 34.
[xxxviii] Kaura, Vinay: Grading India’s Neighborhood Diplomacy. In: The Diplomat, 2018. január 01. URL: https://thediplomat.com/2017/12/grading-indias-neighborhood-diplomacy/ (2019. 03. 18.)
[xxxix] Chellaney, 2019.
[xl] Chakravarty, Ipsita: The Modi Years: What happened to Kashmir in the last five years? In: Scroll.in, 2019. január 26. URL: https://scroll.in/article/904790/the-modi-years-what-happened-to-kashmir-in-the-last-five-years (2019. 03. 18.)
[xli] A pakisztáni külügyminiszter 2019. 02. 27-ei CNN-Amanpour-interjúban beismerte, hogy kapcsolatban állnak a Dzsais-e-Mohamed vezetőjével, Masood Azharral. (https://edition.cnn.com/videos/tv/2019/02/28/amanpour-shah-mehmood-qureshi.cnn)
[xlii] Ramachandran, Sudha: India and Pakistan on the Brink. In: The Diplomat, 2019. február 28. URL: https://thediplomat.com/2019/02/india-and-pakistan-on-the-brink/ (2019. 03. 18.)
[xliii] Amit érdekes módon Pakisztán jelentett be először, megpróbálva átvenni a narratíva alakítását Indiától.
[xliv] Ami lehetett egy kínai gyártású JF-17 vagy egy amerikai F-16-os, ami azért fontos, mert az F-16-os gépeket az USA olyan feltételekkel adta el Pakisztánnak, melyek elvben tiltották volna a bevetésüket az indiai ellenőrzés alatt álló Kasmírban. (Gody, 2019.)
[xlv] Rajagopalan, Rajeswari Pillai és Rajagopalan, Rajesh: India-Pakistan Crisis Exposes Modi’s Dilemma. In: The Diplomat, 2019. február 28. URL: https://thediplomat.com/2019/02/india-pakistan-crisis-exposes-modis-dilemma/ (2019. 03. 18.)
[xlvi] Ramachandran, Sudha: India and Pakistan on the Brink. In: The Diplomat, 2019. február 28. URL: https://thediplomat.com/2019/02/india-and-pakistan-on-the-brink/ (2019. 03. 18.)
[xlvii] Rapoza, Kenneth: India’s Fight With Pakistan Seen Lifting Modi’s Election Chances. In: Forbes, 2019. február 27. URL: https://www.forbes.com/sites/kenrapoza/2019/02/27/indias-fight-with-pakistan-seen-lifting-modis-election-chances/#5f346adb397c (2019. 03. 18.)
[xlviii] Tourangbam, 2018.
[xlix] Thiruvadanthai, Srinivas: Narendra Modi Is No Populist. In: Foreign Policy, 2018. szeptember 20. URL: https://foreignpolicy.com/2018/09/20/narendra-modi-is-no-populist-modinomics/ (2019. 03. 18.)
[l] Karnad, Bharat: Indian foreign policy not walking Modi’s big talk. In: East Asia Forum, 2018. december 24. URL: http://www.eastasiaforum.org/2018/12/24/indian-foreign-policy-not-walking-modis-big-talk/ (2019. 03. 18.)
[li] Shahane, Girish: Xi sells Seychelles on the seashore as Modi’s foreign policy lies in tatters. In: Scroll.in, 2018. június 20. URL: https://scroll.in/article/883288/the-fiasco-in-seychelles-is-narendra-modis-latest-foreign-policy-disaster (2019. 03. 18.)
